Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-05 / 1. szám

Evangélikus Elet isge. január 5.-$~RÓL #-RA „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Ján 1,14) VASÁRNAP; - „Krisztus megszabadította azo­kat, akik a haláltól való félelem miatt, egész életükben rabok voltak” (Zsid 2,15 - Ézs 45,17- Lk 2,41-52 - Zs 73) - Az egyik legemberibb érzést, az elmúlástól való félelmet használja ki a gonosz, hogy rabságban tartson^ Rablánc csörög rajtunk életünk végéig, ha nem vesszük észre, van Szabadító. A megigézett bénultságát csak az élő Jézus Krisztus oldja fel. Bizonyos­sággal ajándékoz meg, a halál nem végállomás. HÉTFŐ - „Mi pedig láttuk és bizonyságot te­szünk róla és ezért hirdetjük nektek is az örök­életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pe­dig megjelent nekünk” (ÍJán 1,2 - lSám 23,16- Mt 2,1-12 - Zsid 2,11-18) Jó érzés olyan emberrel beszélgetni, aki az örökéletről úgy beszél, mint a következő óráról, a hajnalban kelő napról. Ilyen belső látást a Szentlélek ad­hat. Elvezet ahhoz a Jézushoz, akiben megje­lent, aki által kézzelfogható, emberközelségű lett Isten országa. k£00 - „Jézus így szólt Atyám, hatalmat ad­tál neki (a Fiúnak) minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon” (Ján 17,2- Mik 5,3 - ITess 5,5-11 - Zsid 3,1-6) Az Úr imádsága örömmel tölthet el bennünket, mert értünk is könyörög. Amit mi semmi módon ki nem érdemelhetünk, el nem érhetünk, azt tőle ajándékképpen meg­kapjuk. Nyíljon meg ajkunk és szívünk hála­adó imára. szerda - „Fordulj hozzám Uram, szabadíts meg, mert irgalmas vagy” (Zsolt 6,5 - Jn 11,21-22 - 2Kor 4,3-6 - Zsid 3,7-19) Keserű órák, gyötrelmes percek kiáltása szakad ki így emberi torkokból. Az Istenre utaltság és elha- gyatottság fájdalmas lüktetését már biztosan átélted te is. Ne csüggedj! Nem hagy magadra! Irgalmas arcát megláthatod, felismerheted Jé­zus Krisztusban. csütörtök - „Egy rövid szempillantásra el­hagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek” (Ézs 54,7 - Ef 2,4-5 - Apcsel 11,1-8 - Zsid 4,1—13) Van úgy, hogy pillanatok végtelennek tűnnek, s türelmetlenül várjuk, hogy véget érje­nek. Az egyház szétdarabolt testére is így né­zünk. Isten biztató szava reménységet adhat. Emberi erőlködés helyett jó erre építeni, ebbe kapaszkodni. péntek: - „A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig” (Zsolt 50,1 - Zsid 12,25 - Rm 16,25-27 - Zsid 4,14- 5,10) Ma is hallhatod hangját. Hívását nem szabad visszautasítani. Mert rövid a kegyelmi idő. S mikor újra megszólal, késő lesz már, ítéletre hív téged! szombat - „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaad­ni?” (Mt 5,13 - Jer 29,7 - Kol 1,24-27 - Zsid 5,11-6,8) Olyan néha a világ, mint egy megízet- lenült, megkeseredett, elrontott étel. Talán a keresztyén ember nem tölti be hivatását? Igen. De ha kéijük, a Szentlélek újra szolgálatba állíthat, hogy Jézus szeretetével ízesítsük kör­nyezetünket. Smidéliusz Zoltán Gyarmathy Irén Hazatérés Nem vagyok világjáró típus, de életem folyamán a munkám sokszor szólított idegenbe. Ilyenkor nem sok időm maradt a hazagondolásra, napjaimat percekre beosztották. Amikor végre a haza vivő vonatra szálltam, a gépbe ültem, első ízben tudtam pihenni. Akkor jutott min­dig az eszembe az otthonom. Tud­tam, hogy nagyon várnak haza és amikor az ablakból kinéztem, ami­kor a gépből kiszálltam, biztos vol­tam benne, hogy valaki vár. Valaki, akinek fontos, hogy vele legyek, él­ményeimet elmeséljem. Boldog, nagy, felszabadult öröm volt a sok éjszakába nyúló beszélgetés! Ma ez másképpen van. Nem vá­rok senkit és rám se vár senki. Per­sze ezt nem szabad szó szerint érte­ni, hiszen mindazoknak, akik sze­retnek, nem közömbös, hogy itthon vagyok-e velük, vagy sem. Ezúttal háromhetes külföldi üdü­lésről jöttem vissza. Hosszúra nyúlt ez a távollétem. Ez alatt az idő alatt a postám is felgyülemlett. A leve­lekből kiderült, hogy sokan vártak vissza. Es visszavárt minden, ami hozzám tartozik. A szobám, a könyveim, az ágyam, az íróaszta­lom, az óra a falon és a szőnyeg puhasága talpam alatt, az írógépem és a Bibliám. Mindkettő híven őriz­te kezem nyomát. A növényeim, a 30 éves a Schütz-kórus karosszékem, kedvenc ceruzám, egyszóval minden, ami valamilyen formában hasonlít rám, az én ízlése­met tükrözi, rólam beszél, ö is en­gem szokott már meg. Kitárom az ablakokat és a megszokott kép fo­gad. Szemben a nagy fa, a templom tornya, a játszótér, a ház megko­pott falai és a kis fasor, amely a kapunkig vezet. Régi szokásom, hogy mindig elő­ször a postámat bontom fel. így volt ez most is. Legfelül egy ajánlott levél a felvidéki Ludmilla nénitől. Már megismerem az írását. Felbon­tom. „Rövid látogatásra jöttem - írja -, bocsánatot kérek tőled, hogy az ágyamat is magammal hoztam. Nem hagyhatom el, mert sem állni, sem járni nem tudok". (A levélhez mellékelt fénykép igazolja az írtakat.) „Nézz meg, hasonlítok-e az el­képzelésedhez? Igaz, ez csak a kül­sőm, a belsőm láthatatlan. Ezzel szemben te előnyben vagy, mert a te belső világodat írásaidon át isme­rem. Fény vesz tőle körül. Ra­gyogsz. Ez a ritka földi ékszer tett engem tisztelőddé és ezért őriz szi­vemben a szeretet... .örülnék, ha te is meglátogatnál, hiszen maholnap végleg távoznom kell... Látogatá­som lejárt, nyújtsd nekem segíteni kész dolgos kezed, hadd szorítsam meg meleg szeretettel arra kérve, a belőled sugárzó fényed továbbra is megtűrje kicsinyke mécslényemet." Olvasom a szeretettől átitatott sorokat újra és újra. Nézem a mel­lékelt fényképet: az ősz hajú 97 éves asszonyt, a falon függő hegedűjét, az ágyát, a virágokat éjjeliszekré­nyén, az ismerős-ismeretlen Lud­milla nénit, aki napok-hetek óta itt várt rám, hogy amikor megérke­zem, elsőnek várjon, hogy elmond­hassa, mit érez irántam. Felveszem hát gondolatban a ka­bátomat és kicsinyke mécsesemet kezembe véve elindulok hozzá a ha­tárokon, hegyeken, erdőségeken keresztül egyenesen abba a picinyke szobába, amely az ő birodalma, az ö otthona, ahonnan ilyen drága so­rokat küld világgá, hogy megfog­jam a kezét és együtt vándoroljunk tovább. Két ember, akik sose látták egymást és mégis ilyen mélyen ösz- szeköti őket a szeretet. Fáradt vagyok, pihenni térek. Eloltom a villanyt és mint régen, gyermekkoromban, letérdelek az ágyam mellé. Érlelő csend vesz kö­rül. Elcsitult a világ zaja künn is, bennem is. Miatyánk, ki vagy a mennyekben... körülöttem sok kicsi mécs gyullad, a hit világossága, örök útmutatónk. Schütz-est a Várban Kettős jubüeum adott alkalmat az igen jól sikerült Schütz-estre az elmúlt esztendőben a budavári gyülekezetben: 400 éve született Heinrich Schütz és 30 éves a gyülekezet Schütz-kórusa. Az énekkar, amely 1972-ben vette fel Schütz nevét, egyik fő hivatásának tudja Schütz kórusmüveinek megszólaltatását... Mindezt Madocsai Miklós lelkész bevezető szavaiból tudjuk, aki konferálta a műsort. A műsor ügyes felépítésben ve­zetett az egyszerű Becker zsoltá­roktól, szólózsoltárokon, passió részleteken, ún. „Bibliai jelenete­ken” át a nyolcszólamú 100. Zsol­tárig, amely kétkórusos techniká­jával illusztrálta Schütz korának sajátos stílusát: a templom külön­böző helyein felállított kórusok „felelgetnek” egymásnak és igy szinte körülveszik a gyülekezetét az Igével. Magyar nyelven, jól érthető szö­vegkiejtéssel, valóban „igehirdető” zenét adott a budavári Schütz- kórus. Igazi lutheránus zenét hall­hattunk: az Igét alázatosan tolmá­csoló igehirdető kórusmüveket. A kórus lelkesen és komoly techni­kai felkészültséggel énekelt, és ami a legfontosabb: érezve ennek a kö­zel 400 éves zenének bibliai szelle­mét! Objektív igehirdetés ez, nem érzelmes zene. Pneumatikus zene, amely az ige által munkálkodó Szentlélek gyümölcse. Igen jól il­lett ebbe a légkörbe Szebik Imre esperes igehirdetése, aki igazi lu­theránus zeneszemlélettel beszélt az egyházi zene alapvető feladatá­ról. Hangsúlyozta, hogy Schütz egész életét az evangélium szolgá­latára szentelte, mert szívét meg­rendítette Isten szeretete. A befejező szám előtt Madocsai Miklós köszöntötte a 30 éve szpl- gáló Csorba István karnagyot és énekkarát. A hangverseny utáni testvéri együttléten külön előkerült még egy kedves jubileum: Csorba István ebben az évben töltötte be 50. életévét. Végül álljon itt a kitünően sike­rült est közreműködőinek névsora: Szemere Erzsébet (szoprán), Bog- dány Anna (alt), Basky István (tenor), Blazsó Sándor (basszus), Zábó Gyula (bariton), Szebik Ildi­kó (orgona-continuo). Az ének és zenekart Csorba István vezényelte. A Schütz-kórus kamarakórusát vezényelte Táborszkyné Ruthner Judit. örültünk a zsúfolt templomnak hogy így sokan részesülhettek í Schütz-est felemelő egyházzenei él­ményében. Gáncs Aladár ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. január 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafen scher Károly. Fasor de. 11. Gáncs Ala­dár, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út S7/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar úrv.) Kertész Géza. Thaly Kál­mán n. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vető Béla. Vajda Péter o. 33. de. fél 12. Vető Béla. Zugló de. 11. Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Zoltai Gyula. Frangepán n. 43. de. 8. Zoltai Gyula. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Eizsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Ha­vasi Kálmán. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerle-,telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sas­halom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Ino- tay Lehel. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rá­kosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Inotay Lehel. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Mik­lós, du. 6. Szebik Imre. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Buczolich Márta. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Buczolich Márta. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, fél 10, (csalá­di) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Weltler Ödön, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvőlgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. A karvezetők első országos értekezlete Újév utáni vasárnap az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2,13-23; az igehirdetés alapigéje: Jak 4,10. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. január 6-án, Vizkereszt ünnepén Deák tér de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Kará­csony Sándor u. 31-33. du. 6. Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. II. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Vető Béla, du. 6. Vető Béla. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Kata­lin. Újpest de. -I0.>B!54yILáj6kf Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nágy'Erzsébet/Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Szebik Imre. Óbu­da de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. 11. Harmati Béla. Kelenföld de. 11. Mis-% sura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Kelenvőlgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Cspel du. S. Mezősi György. Egyházunkban ötvennél több gyülekezetben szolgál énekkar. A karvezetők munkájukat sokszor nagyon magukra maradottan, köz­ponti irányítás és segítség nélkül végzik. A tavaszi kiskőrösi énekka­ri találkozó megmutatta, milyen erőt jelent az egymástól való tanu­lás, a szakértők útbaigazító tanács­adása. így merült fel annak gondo­lata, hogy az énekkarok vezetőit tanácskozásra hívjuk össze. A ta­lálkozó célja volt az is, hogy átfogó képet kapjunk az egyházunkban fo­lyó énekkari munkáról, valamint annak felmérése, milyen jellegű se­gítségre van elsősorban szükség a kórusmunka támogatására. Az egész napos értekezlet no­vember 23-án volt az Országos Egyház székházában Budapesten. A bevezető igehirdetést egyházunk pöspök-elnöke, dr. Káldy Zoltán tartotta. Az igemagyarázat a 24. zsoltár alapján lelkesítette a karve­zetőket: Istent dicsérő szép munká­jukban meg ne fáradjanak. A nap fő előadását Beharka Pál baptista teológiai tanár tartotta „Az ének­kar szolgálata a gyülekezetben” címmel. Előadásában beszámolt sa­ját egyházának zenei életéről, amely tudvalévőén igen magas színvona­lú. Hallottunk a baptista egyház zenei életének százéves fejlődéséről is, valamint arról a komoly munká­ról, amely a magas színvonalat biz­tosítja: a kottakiadványokról, fia­taljaik szakképzéséről, s a gyüleke­zetekben folyó zenei munkáról. Igen jelentős tényező, hogy minden gyülekezetükben működik ének­kar. Ebéd után Trajtler Gábor zenei igazgató tájékoztatója hangzott el Karéneklésünk helyzete és aktuá­lis feladataink” címmel. Beszámolt a kezdő énekkarokról, a régen fennállókról, kisebbekről és na­gyobbakról egyaránt. Kiemelte azokat a kórusokat, amelyek min­den vasárnap énekelnek az isten­tiszteleteken. Örömmel közölte, hogy a Bach-kantáták előadásának színvonalára már hét énekkarunk jutott el: a Budavárban, a Deák téren, Kelenföldön, Nagytarcsán, Nyíregyházán, Oroszlányban és a Sopronban működők. Az egyház­megyék közül a Pest megyei egy­házmegye 15 énekkarának rendsze­res munkáját állította példaképül a többiek elé. A beszámolót a részkérdésekről szóló korreferátumok egészítették ki. Ifj. Hafenscher Károly csengődi lelkész az egyházi kottakinccsel va­ló közös gazdálkodás kérdéseiről szólt. Nagy Dániel oroszlányi kar­nagy azt hangsúlyozta, hogy az énekkari munka alapja a lelki mun­ka: a szakmai képzésnek és a lelki­pásztorolásnak egyensúlyban kell lennie. Végül a karvezetők tájékoz­tatást kaptak a munkájukban jól felhasználható kórusgyűjtemé­nyekről, ezekkel a helyszínen meg is ismerkedhettek. Az értekezleten kitűnt: szükséges a kórusvezetők számára legalább egy két hetes továbbképzést tartani. Erre lehetőség van Foton július 22- től augusztus 2-ig kellő számú je­lentkező esetén. Nagy örömre szol­gált a kiskőrösi gyülekezet felaján­lása, hogy 1986-ban ismét szívesen látják vendégül az énekkarok or­szágos találkozójának résztvevőit. Az előadásokat követő megbe­széléseken és a fórumon világossá vált, hogy az elhangzottak a karve­zetők számára rendkívül hasznosak és inspirálók voltak. Valóban jól összefogott munkára van szükség, ha tovább akarunk lépni egyhá­zunk énekkari munkájában. Úgy hisszük, ez a szolgálat mind a részt­vevő egyéneknek, mind a gyüleke­zeteknek igazán fontos, s erre az eddigieknél többet kell és érdemes áldoznunk. Az értekezletet Tóth-Szöllös Mi­hály esperes záró áhítatával fejező­dött be. Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2,1-2; az igehirdetés alapigéje: Ézs 49,1-6. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. január 12- én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet dr. Karner Ágos­ton, országos főtitkár, Budapest. HAZAI ESEMENYEK Személyi-gyülekezeti változások Helyettes-lelkészi megbízások Sajókaza 1985 szeptember 1-től Sárkány Tibor miskolci esperes-lelkész, Kemenesmagasi- Vönöck-Kemenes- mihályfa 1985 október 1-től id. Magassy Sán­dor nagysimonyi lelkész, Kissomlyó 1985 december 1-től Fehér Károly szombathelyi esperes-lelkész, Nógrid 1985 december 10-től Rezessy Mik­lós ipolyvecei lelkész kapott megbízást. Sajókaza A gyülekezet főhivatású gyülekezeti munkatársként alkalmazta Balázs Ti­bort, beiktatása 1985 december 7-én volt. Buczolich Márta lelkészi munkatárs 1985 november 1-től a budahegyvidéki gyülekezetbe teljes munkaidőbeni szol­gálatra kapott megbízást, egyidőben mentesült az Üllői úti Szeretetotthon­ban végzett szolgálat alól. A HÉT PORTRÉJA Tóth Lenke MEGJELENT! Kutas Kálmán Egy emberélet verseskötet Kapható! Ára: 106,—Ft Megrendelhető, megvásárolható a Sajtóosztályon. Halálozás Kühn Ernő nógrádi lelkész 1985 de­cember 1-én 72 éves korában Nógrá- don elhunyt. Orosházán született, ahol édes- apja egyházi tanító, majd a gyüle­kezet főkántora volt. A zene iránti szeretetet tőle örökölte. Képessé­geit azzal fejlesztette, hogy már 11 éves korában zongorázni tanult. A polgári iskola elvégzése után a szarvasi Tanítóképző Inté­zetben folytatta tanulmányait. 1939-ben képesítőzött és egyben kántori oklevelet szerzett. Ezután két évig helyettes tanítónőként működött. Életében 1943. év nyara hozott döntő fordulatot, amikor Győrbe ment, hogy a diakonisszák szolgá­latát vállalja. Magára öltve a dia­konissza formaruhát, örömmel fo­gadta a kiküldetést Vásájosmiské- re, ahol 1944—46-ig diakonissza­tanítónőként és kántorként végzett szolgálatot. Innét Mezőlakra he­lyezték, ahol 1951-ig látta el a kán­tori és a gyülekezeti nővéri felada­tokat. Életének következő állomá­sa Tét volt, ahol az előbbi beosz­tásban szolgált 1955-ig. Ekkor újabb fordulat követke­zett be életpályáján. Édesapja hí­vására hazatért Orosházára, ahol 1974-ig, nyugdíjazásáig segédkán­torként szolgált. Az orgonajáték mindig nagy örömöt szerzett számára. Egyházi énekeink szivéhez nőttek. Éppen ezért nyugdíjasként is szívesen ül az orgonapadra vagy a harmoni­um mellé, hogy szeretetből fakadó szolgálatával gazdagítsa Isten di­cséretét, akinek hálás gyermeke­ként éli közöttünk Krisztusban hí­vő, diakóniai lelkületű életét. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (857350/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60061 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hirlapkézbesltó postahivatalnál, a hlrlapkézbesitóknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom