Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-21 / 51. szám
Evangélikus Élet 1986. december 21. EGYSÉG ÉS MEGÚJULÁS ÚTJÁN EGYHÁZUNKBAN Adjatok hálát az Úrnak, mert jó!” 200 éves gyülekezeti évforduló Lébényben (Folytatás az 1. oldalról) létszáma jelentősen megnövekedett. Ezidén a harmadik Levelező Teológiai Tanfolyam indult meg, ugyancsak az eddigi kettőnél nagyobb létszámmal. Néhány Levelező Tanfolyamot végzett gyülekezeti munkatárs már jó szolgálatot végez gyülekezeteinkben. Folytatódtak az Akadémián tartott, továbbképző, rövid lelkészi találkozók. Kiemelem a tizenhat Lelkészi Munkaközösség sokoldalú, nélkülözhetetlen szolgálatát a teológiai továbbképzésben. Megalakult a Teológiai Társaság, amelynek munkatervéről dr. Prőhle Károly professzor, teológiai főigazgátó tesz majd jelentést. Átfogó terv szerint folyik, ugyancsak az ő irányítása alatt, a lelkészek munkatársainak, a presbitereknek és a diakónia munkásainak képzése. Dinamikus, jó szolgálatot végeznek a nyári országos ifjúsági konferenciák. Elevenen tovább folyik a kántorképzés Foton, valamint az egyházi énekkarok széles körű szolgálata. Országos Könyvtárunk, Múzeumunk és Levéltárunk munkájáról is külön jelentések adnak majd számot. Diakóniai szolgálatunk Új színnel gazdagodott az elmúlt három évben egyházunk széles körű diakóniai szolgálata. A Lelki Segélyszolgálat az alkoholizmus rabjain és a veszélyeztetett fiatalok közt végzi munkáját. Tizennyolc diakóniai intézményünk jobb körülmények között, szélesedő munkaterületen végzi munkáját. De továbbra is küzdünk sok intézményben a diakóniai munkások kis létszámával ezen a talán legnehezebb szolgálati területen. A gyülekezeti diakónia megszervezése és jó irányítása,. sajnos, még sok gyülekezetünkben hiányzik. Itt fokozott felelősségre és főleg áldozatos munkatársakra lenne szükség! Sajtószolgálatunk Örömmel számolhatok be egyházunk sajtószolgálatáról is. Isten iráhti hálával jelenthetem be a közgyűlésnek, hogy - több évi fáradságos munka után - hamarosan napvilágot lát egyházunk új, ötszáz oldalas Lelkéski Ágendája, amely istentiszteleti örökségünk megőrzése mellett új lehetőségeket is nyit istentiszteleti életünk, egyházi cselekményeink gazdagítására. Köszönjük Istennek, hogy az új fordítású, teljes magyar Biblia után, az új és mindenütt megkedvelt, már harmadik kiadásban megjelent Evangélikus Énekeskönyv után most használatba vehetjük egyházi életünknek ezt a harmadik, fontos nagy kiadványát is! Az új Ágenda hamarosan ott lesz minden lelkész kezében és gazdagítani fogja istentiszteleti életünket. Szívből köszönjük dr. Prőhle Károlynak és münkatársainak elvégzett, jó szolgálatát! Sajtóosztályunk tovább végzi a teológiai és egyházi-építő irodalom tervszerű kiadását. Az Evangélikus Élet új szerkesztő irányítása alatt, új formában jelenik meg. Fontos szolgálatot végez - ugyancsak új köntösben - lelkészeink teológiai szakfolyóirata, a Lelki- pásztor. Igényes színvonallal folytatja munkáját evangélikus teológiai szemlénk, a Diakónia. Az országos munkaágakról közgyűlésünk második részében hallunk majd részletesebb jelentéseket. AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ FELADATOK Áttérve jelentésem utolsó részére, a közvetlenül előttünk álló legfontosabb feladatokról kell szólnom. Ezeket csak egységben, Isten Szentlelke megújító munkáját hittel elfogadva tudjuk elvégezni. Jézus főpapi imádsága szerint, egymásban bízva és egymást szeretve, hálásan Isten sokféle ajándékáért és nyitottan az új kihívások, új feladatok előtt! A szolgálattevők körének szélesítése Ennek érdekében - többek régi kívánságára és az Északi Egyházkerület egyik felterjesztése alapján is - javaslom, hogy szüntessük meg az eddigi különbségtételt a férfiak és a nők lelkészi szolgálatra való felszentelésében, az ordinációban. A püspökök ezután a teológiát végzett nőhallgatókat is avathassák föl tanulmányaik elvégzése után a lelkészi szolgálatra, ameny- nyiben vállalják a teljes lelkészi szolgálatot az egyházban. Ezzel megszüntetjük az átmeneti várakozási időt egy gyülekezet meghívásáig a lelkésznők számára, továbbá a kettős felavatást, előbb a lelkészi munkatársi, majd a lelkészi szolgálatra. Javaslom, hogy világi („laikus”) munkatársainkat fokozottabban vonjuk be egyházunk életébe az egyházi élet minden területén. Ennek érdekében új, szélesebb teológiai és egyházi ismeretszerzési lehetőségeket biztosítsunk, mai egyházi és teológiai kérdéseink megvitatására adjunk alkalmakat - hasonlóan az eddigi presbiteri konferenciákhoz - „evangélikus fórumok” vagy „egyházi napok” gyakoribb, regionális megrendezésével. Ugyancsak javaslom, hogy a nők és fiatalok nagyobb szolgálati lehetőséget és több tisztséget, megbízást kaphassanak az egyházi élet különböző szintjein és testületéiben. Erre az országos egyházi tisztségekre és bizottsági tagságokra tett javaslatoknál is figyelemmel voltunk; ezek a közgyűlés elé kerülnek. Nem a százalékos arányszám körüli vitákat akarja ez magával hozni, ami annyi viszályt és megoszlást okozott már a nemzetközi egyházi fórumokon; hanem a szolgálatra való nevelést és az alkalmasság legfontosabb irányelvét ezen a területen. A „Testvéri szó” ügye Hadd térjek rá nyíltan és teljes őszinteséggel egy nehezebb kérdésre, mely az elmúlt hónapokban sok gondot és vitát okozott. Arról az iratról van szó, amelyet ez év tavaszán tíz lelkész és kilenc egyháztag aláírásával adtak át az egyházi vezetőségnek és terjesztettek a lelkészek között. Ez a „Testvéri szó” - teológiai és gyakorlati megújulást követelve - többek között „válságról” beszél egyházunk életében. Éles kritika alá veszi a diakóniai teológiát. Bírál minden olyan „törekvést, mely az egyházat és annak hivatalos képviselőit az aktív politikai életbe, a hatalom gyakorlásába közvetlenül akarja belekényszeríteni s politikai döntésekre, állás- foglalásokra készteti”. Követeli az egyházi életnek és az elöljárók megválasztásának gyökeres átszervezését és más reformokat, köztük a volt Fasori gimnázium visszaállítását. Ezt az iratot, mialatt arról belső egyházi megbeszélések folytak, egyes nyugati egyházi sajtószervek és nyugati rádióállomások is széles körben ismertették és egyházunk vezetése, mai élete elleni támadásokra használták föl. Egyházunk vezetősége, a teljes esperesi kar és mind a tizenhat egyházmegye lelkészei nagy felelősséggel, egyházunk egységét féltő aggodalommal, minden részletében foglalkoztak ezzel az irattal, ugyanakkor bizalmukról biztosították egyházunk vezetését,. A nyár elején az egyház elnöksége megbízást adott dr. Prőhle Károly teológiai főigazgatónak, hogy mindkét oldalról négy-négy résztvevővel folytassanak párbeszédet az irat tartalmáról. Örömmel számolhatok be róla, hogy a november 11-én megtartott, harmadik tanácskozáson közös állásfoglalás és közös munkajavaslatok jöttek létre, melyeket dr. Prőhle Károly foglalt írásba. Ez reményt ad arra, hogy a vitás kérdésekben további, szélesebb körű dialógus alakulhat ki egyházunkban, „feltéve és természetesnek tartva, hogy elvi alapnak tekinti egyházunk hitvallásait, tanításait és Ünnepélyes Nyilatkozatát”. „Egyházunk élő hitű, egymást megbecsülő és segítő közösséggé újulását teljes egészében egyházunk belügyének tekintjük, amelyért legszélesebb körű összefogással, kritikusan-önkritikusan, de a kölcsönös bizalom szellemében, megértésre törekedve és türelemmel kell keresnünk a megoldásokat, elsősorban a gyülekezetekben, de egyházszervezetünk minden szintjén is -, tiszteletben tartva és kihasználva az egyház és állam közötti egyezményben, valamint egyházi törvényeinkben adott kereteket és lehetőségeket” (Idézetek az összefoglaló jelentésből). Egyházunknak ma valóban, mindennél inkább a testvéri bizalom, az egység és egymást segítés lelkületére van szüksége, minden lelkésze és minden tagja részéről. A megoszlás és pártoskodás, az egymás elleni küzdelem végzetes veszélyt hozna magával alig félmilliós egyházunkban. Három nagy feladat előtt Annál is inkább, mivel három olyan közvetlen, nagy feladat előtt állunk, melyek komolyan próbára teszik majd hitünket és közös áldozatvállalásunkat. Befejezéséhez közeledik legnagyobb diakóniai intézményünk, a Budai Szeretetotthon - Sérült Gyermekek Otthona kibővítése és teljes felújítása. Ez 17 millió forintba kerül és jelentős állami és külföldi egyházi segítség mellett igényli majd egyházunk lelki és anyagi támogatását. Beszámoltunk egyházi hetilapunkban a soproni nagy evangélikus templomot ért súlyos károsodásról és veszélyről. Helyreállítása a szakértői javaslatok szerint 11 millió forintba kerül majd. Egyik legszebb és legnagyobb templomunk megmentésére országos gyűjtést indítunk erről a közgyűlésünkről. Végül a harmadik és legnagyobb, közvetlenül előttünk álló feladatot említem. Teológiai Akadémiánk és Teológus Otthonunk a hallgatói létszám örvendetes, jelentős megnövekedése miatt súlyos nehézségekkel küszködik. Sürgető szükség van egy új akadémiai épületre és a régi épületnek a Teológus Otthonhoz csatolására, átalakítására. Lelkészképzésünk, a levelező tanfolyamok és a lelkészkonferenciák érdekében sem várhatunk tovább! Az egyházi vezetőség elhatározta az építkezést és megbízást adott a részletes tervek és költség- vetés elkészítésére, mivel a főváros a zuglói templom mellett már telket is biztosított az új akadémiai épület számára. Azt reméljük, hogy egész egyházunk összefogásával és a testvéregyházak segítségével meg tudjuk majd építeni a jelenleg 30 millió forint határértékben tervezés alatt álló új épületet és az építkezést a jövő év folyamán meg tudjuk kezdeni, akkor ugyancsak országos adakozást indítva erre a nagy és fontos célra. Az evangélikus gimnáziumról Ezzel a három, mind lelki, mind anyagi áldozatvállalásunkat rendkívüli módon igénybe vevő feladattal egy időben újabb és ezeknél még nagyobb erőfeszítést kívánó javaslat érkezett közgyűlésünkhöz. Az egyik az északi egyházkerületi közgyűlés egyik lelkésztagjától, kérve a Fasori Gimnázium visszaállítását és egy tárgyalóképes bizottság kijelölését a kérdés megvitatására. A másik, hasonló javaslat a napokban érkezett a „fa^ sori öregdiákok” három képviselőjétől, mely szintén a Fasori Gimnázium újjászervezésének napirendre tűzését kéri. Még ezek előtt a beadványok előtt, dr. Káldy Zoltán püspökelnök hasonló kérését megújítva, magam is kértem az állami hatóságoktól az egyházi tulajdonban lévő fasori épület sorsának rendezését. Mivel a már több mint három évtizeddel ezelőtt megszűnt evangélikus gimnázium ügye itthon is, külföldön is ismételten fölmerült, egyházi elnökségünk nevében azt javaslom: eleget téve a két kérésnek, tűzzük valóban napirendre a volt Fasori Gimnázium visszaállítását, illetve egy új evangélikus gimnázium felállítása ügyének alapos megvizsgálását. Ennek érdekében jejöljön ki a közgyűlés egy szakértőkből álló bizottságot az országos felügyelő vezetése alatt. Ennek a következő kérdéseket kell majd minden részletre kiterjedően megvizsgálnia és a megfelelő javaslatokat kidolgoznia: (1) Lehetséges-e a Fasori Gimnázium visszaállitása, vagy milyen más helyi megoldást kellene keresni? (2) Milyen reális költségekkel kell számolni a fasori épület esetleges visszaalakításánál, vagy egy korszerű új gimnázium és diákkollégium felépítésénél és felszerelésénél, berendezésénél? (3) Milyen reális évi költségvetést és az egyházunk részéről biztosítandó, állandó anyagi támogatást kíván egy modem, legmagasabb szintet képviselő gimnázium és diákkollégium fenntartása, üzemeltetése 430 ezres lélekszámú egyházunktól? (4) Mi legyén az új evangélikus gimnázium feladata, és hogyan lenne biztosítható valóban evangélikus egyházi jellege?. (5) Hogyan lehet - több mint három évtized után - magas szintű evangélikus tanári kart szervezni* és az állam milyen hozzájárulást tud biztosítani a tanári kar és a személyzet fizetéséhez? Kérem, bízza meg országos köz- : gyűlésünk ezt a bizottságot azzal, hogy részletes jelentését és javaslatait a döntésre illetékes, legközelebbi országos közgyűlés (1989) elé terjessze. Időközben az előbb említett három, sürgető föladat egész egyházunk lelki és anyagi erejét nagyon komoly próba elé állítja. keménység Reménységgel indulunk az előttünk álló, új föladatok elé is, tudva -azt, hogy „akik az Úrban bíznak, erejük megújul: szárnyra kelnek mint a sasok, futnak.és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40,31). Legyen egyházunk előttünk álló útja az Istenbe vetett bizalom, reménység és megújulás útja, a szolgálat útja, nemzedékről nemzedékre! Október 19-én, vasárnap ünnepelte a lébényi gyülekezet újraala- kulásának 200. évfordulóját. Már délelőtt a hálaadó istentisztelet és az úrvacsora alkalma sokakat hozott el a templomba. A délutáni órákban került sor a gyülekezet írásos és tárgyi emlékeit bemutató kiállítás megnyitására, ahol már hasznát lehetett venni annak az emléklappal együtt megjelentetett meghívónak, amely a gyülekezet eddigi lelkészeit és felügyelőit időrendben feltüntette. A hálaadó ünnepélyen Koháry Ferenc lelkész hirdette az igét a 106. zsoltár 1-5 verse alapján. Az igehirdetésnek három fő gondolata volt: 1. Hálaadás Isten megtartó szeretetéért. 2. Hálaadás a hitvalló ősökért. 3. Hálaadás az evangélium követéséből származó feladatokért, egyházunk és népünk közösségében. Az ünnepi közgyűlést Unger János felügyelő-helyettes nyitotta meg. Miután köszöntötte a megjekérik, hogy a gróf Zichy Pál által elüldözött lelkészüket és tanítójukat engedjék vissza, mivel ők már „nemzedékek óta” lutheránus hiten vannak.” Ez az okirat ékesen bizonyítja a gyülekezet régi, reformáció korabeli múltját és akkori viszonyait. A nádor ezt a kérvényt elutasította, de az 1647. évi törvény visszaadta a gyülekezetnek a kisebbik templomot és az iskolát. Lett újra lelkész is, de 1663-ban ismét elűzték, most már hosszabb időre. Ez volt a legnehezebb korszak a gyülekezet életében. A horvát nemzetiségű katolikusok újra többségbe kerültek. Száz évvel később, 1763-ban még mindig volt 114 tiszta evangélikus család mintegy 550 lélekkel. Ez idő alatt Tétre, Mérgesbe, vagy Bezire jártak templomba és ha ott esküdtek, vagy kereszteltettek, akkor is meg kellett fizetni a stólát a helyi plébánosnak. A Türelmi Rendelet után öt évAz oltár lenieket, a helyi lelkész megtartotta gyülekezet történetéről szóló előadását. Ebből idézek: „Az egykori lébényi bencés apátság irattárában, mely később a plébánia irattárába olvadt bele, megtalálható a lébényi evangélikusok 1629-ből gróf Esterházy Miklós nádorhoz írott latin nyelvű kérvényé, amelyben azt A Magyarországi Evangélikus Egyház országos közgyűlésének határozata 1. A közgyűlés minden tagja közbenjáró Imádsággal gondol dr. Káldy Zoltán püspök-elnökre betegségében, szeretettel küldi köszöntését és kéri reá Isten gyógyulást adó kegyelmét. 2. A közgyűlés Isten iránti hálával emlékezik a Lutheránus Világszövetség 1984-ben Budapesten tartott világgyúlésére, annak gazdag gyümölcstermésére a világ evangéllkussága és hazai egyházunk életében. 3. A közgyűlés kéri lelkészeinket, tisztségviselőinket és gyülekezeteink tagjait, a maguk helyén Imádsággal, Jó szóval és felelős cselekvéssel segítsék elő népünk belső egységét, társadalmunk lelki, erkölcsi, szellemi és anyagi előmenetelét, a család, a munka, az erkölcsi értékek megbecsülését, magyar népünk és szeretett hazánk békés Jövője építését. 4. A közgyűlés hálás az élet sok Jeléért egyházunkban. De látja a gondokat és hiányosságokat Is szolgálatunkban. Ezért fölhívja a lelkészeket és munkatársaikat az igével és szentségekkel való szolgálat, a szeretet dlakóniája fokozott húséggel való végzésére a gyülekezeti élet minden területén. 5. A közgyűlés szükségesnek tartja a világi egyháztagok, a nők és a fiatalok erőteljesebb bevonását az egyházi szolgálatokba és tisztségekbe. Helyesli a teológiát végzett nőknek a férfiakkal egyenlő feltételek mellett történő felavatását a lelkészi szolgálatra. 6. A közgyűlés örömmel üdvözli az Agenda új, átdolgozott kiadásának közeli megjelenését és 1987. Január 1-től való bevezetését. 7. A közgyűlés áldozatos segítésre hívja egész egyházunkat a Sérült Gyermekek Budai Szeretetotthona megújításának, soproni műemlék-templomunk megmentésének és a Teológiai Akadémia új épületének felépítése ügyében. Kéri híveinket, áldozatukkal, adományaikkal segítsék ennek a hármas nagy feladatnak mielőbbi megvalósítását. 8. A közgyűlés az országos egyházi felügyelő vezetésével szakértői bizottságot küld ki a Fasori Gimnázium visszaállitása, illetve egy ú| evangélikus gimnázium és kollégium felépítése reális lehetőségeinek felelős megvizsgálására a püspöki Jelentésben felsorolt kérdésekben. A bizottság tagjai: dr. Gyapay Gábor volt fasori gimnáziumi tanár, dr. Ko- tsis Iván építészmérnök, dr. Lu- thár Jenő országos egyházi jogtanácsos, Szemerei Zoltán országos pénztári osztályvezető, Szirmai Zoltán budapest-fasori esperes. A bizottság részletes Jelentést és Javaslatot terjeszt a legközelebbi országos egyházi közgyűlés elé. 9. A közgyűlés felhívja egyházunk minden lelkészét és egyháztagját a belső egység, a bizalom és egymás Iránti szeretet, valamint egyházunk törvényes rendje megőrzésére, ugyanakkor a megújulás belső követelményére és a nyitottságra Is egyházunk életében. 10. A közgyűlés köszönettel fogadja a püspöki jelentést egyházunk elmúlt három évéről és az előttünk álló feladatokról. Ugyanakkor kifejezi bizalmát és teljes támogatását egyházunk vezetőségének szolgálata Iránt vei, 1786-ban jött el a várvar várt alkalom a gyülekezet számára a császári engedély formájában. A földesúr elengedte a lelkészlaknak megvásárolt jobbágyház után járó robotot, az istentiszteleteket a pajtában tartották. Az első lelkész Semmelweis Sámuel sajnos egy év múlva elég fiatalon elhunyt. Lassan mégis mozgásba lendült minden, sokszor okozott viszont gondot a magyar és német tagok közötti torzsalkodás az istentiszteletek elosztása fölött. Tűzvész is többször pusztított. 1795-ben felépült a templom, majd az iskola is. Berta Dávid harminc évi lelkészi szolgálata idején készült el az új parókia és az új templomtorony is. Őutána lett lelkész 1912-ben az Amerikából hazatért Németh Károly későbbi püspökhelyettes, akinek idejében nagyon sokat fejlődött a gyülekezet, ekkor épült új nagyobb iskolája is. Innen kormányozta az egyházmegyét, újságot szerkesztett, számtalan közéleti tisztséget töltött be. A gyülekezet felügyelője Dr. Berta Benő volt egyúttal az egyházkerületi főjegyző is. Az előadás után köszöntötték a gyülekezetét a megjelent lelkészek, köztük Zámolyi Gyula ny. lelkész, a katolikus gyülekezet képviselői, a nagyközségi vb-titkár és Csapiár Zoltán tanácselnök is, aki egyben Horváth Antal megyei egyházügyi titkár köszöntését is átadta. A közgyűlés végén került sor az évfordulót megörökítő fehér márványtábla leleplezésére, melyet Sel- meczi Lajos gondnok adományozott. A közgyűlés ezután nyilatkozatot fogadott el, amely kifejezte a gyülekezet tagjainak háláját a jeles évforduló alkalmából, egyúttal pedig azon ígéretet is kifejezésre juttatta, hogy mindenki képessége szerint a gyülekezet javán fog munkálkodni. A sokak számára emlékezetes ünnepély, annak különböző eseményeivel, látnivalóival, köztük Csengéi Mártonná virágkötészeti remekével valóban szinte egy családdá fogta össze a megjelent nagy gyülekezetét, lébényieket és elszármazottakat egyaránt. Az esti órákba nyúló közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget, amely után még terített asztaloknál folytatódott a hálaadás és az emlékezés. Koháry Ferenc