Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-02-16 / 7. szám

Evangélikus Elet 1986. február 16

Böjti gondolatok

Ma!

A régi Zádor-képek mellett

A megigazulás Isten előtt és a jó cselekedetek

Nemrég egyik barátomat látogattam meg a kórházban. Fiatal kora ellenére súlyos műtétnek volt kénytelen alávetnie magát, ezért érthető, hogy nem kis szorongással léptem be a kórterem ajtaján. Épp ott találtam az orvosát is, aki kérdésemre közölte, hogy a műtét sikerült, semmi aggodalomra nincsen ok, minden rendben van, a beteg rövidesen felépül, örültem a hímek és abban a pillanatban nem is tűnt fel nekem ennek a rövidke kijelentésnek a mély tartalma: „minden rendben van”.

Amikor Luther Schmalkaldeni cikkeiben ráakadtam erre a mon- 8 datra: „Kegyelmes az Isten és ezért van rendben minden”, akkor kezd- ■ tem emlékezni az orvos szavára.

Természetesen nemcsak ez az ., egyetlen eset jutott eszembe, ha- c nem egy seregnyi más szituáció és

Í

n más színhely is, ahol ugyancsak átélhettem a kifejezésnek a meg- I nyugtató hatását. Hallottam már * I ezt hivatalokban, utcán, telefon- I ban, baráti beszélgetések során és j I még ki tudná elsorolni, hol és mi- ' I kor. Azt gondolom, ezzel nemcsak I én vagyok így. Nem figyelünk a l I hétköznapok rohanásában erre a ■ I mindenki számára megnyugtató i I kifejezésre, ami általában vitás, bi- í I zonytalan kimenetelű ügyeink po- - I zitív lezárását jelenti. Ha volt is i I valami probléma, vagy bizonyta- . I lanság - most nincs többé. Minden . I rendben.

I

' Ha ügyeink kapcsán elhangzik

' ez a kifejezés, akkor annak nagyon i örülünk, teljesen lezártnak érezzük a dolgot, amivel már felesleges to- > vább foglalkozni. Luther azonban • ezt a kifejezést az említett helyen éppen a hit és a jó cselekedetek összefüggésében használta. Az

{

egész cikkel arra akar rávilágítani, hogy Istennél rendben van minden, mert ő kegyelmes. Ezzel I azonban még nincs lezárva, elin- ’ I tézve piindep, mert, innen ipdul az ■ ember élete. Senkit se,gátoljon a jó I cselekvésében és szólásában az, I hogy először Istennel kell rendez- > I nie a dolgait. Ezt nem minekünk t I kell elérni, hanem ő tette meg ne- í I künk kegyelemből. A Golgota ke- ■ I resztjén mindenkinek az ügye ren- t I deződött Istennel. Ebben hinni [ I kell, hiszen csak a hit vezet el ben- . I nünket az értésig. Luther azonban I hozzáteszi azt is, hogy „hamis és I nem igazi a hit, ha nem fakadnak , I belőle jó cselekedetek”. Vagyis a belső hit tartalmának a földi életünk során az etikumban kell kife- i jezésre jutnia.

Ha csupán valamiféle szellemek, földi élethez, vagy emberekhez nem kötött „lelkek” lennénk, ak- r kor elegendő lenne, hogy teljesen

kisajátítsuk önmagunk számára i Isten nagy cselekvésének eredményét. Mivel azonban az emberi társadalom személyes részei vagyunk, hitünk értékének ott kell kifejeződnie, ahol tőlünk az élet és az embertárs jó cselekedeteket követel. A jó cselekedetek fogalmát Luther valószínűleg csupán a felebaráttal kapcsolatos viszonyra értette, azonban napjainkban egyre inkább szükségét érezhetjük annak, hogy jó cselekedeteket, vagyis a teremtett világ harmóniájának megőrzését nemcsak az emberekkel való kapcsolatainkban, hanem a természet élő és élettelen világában is végrehajtsuk.

Ha Lutherrel együtt valljuk, hogy Istennél rendben van az ügyünk, azt is észre kell vennünk, hogy emberi együttélésünkben, a jó cselekedetek terén sem egyéni, sem világméretű szinten nincs minden rendben. Ezen a helyen fölösleges elkezdeni annak sorolását, hogy hol. Csupán annak a meglátásomnak szeretnék e helyen kifejezést adni, hogy a mai keresztyén embernek korántsem az a feladata, hogy a világ etikai és egyéb torzulásai miatt bűnbakot keressen és esetleg meg is találva azokat ítéleteket szórjon szét maga körül minden irányban, orvosolni akarván a jó cselekvésének hiányát. Luther ugyanis éppen arra tanít, hogy a belső megújulásból, nem pedig a bűnök áthárításából származik az élet gyökeres átformálódása. A reformátor ezt így fejezi ki: „a hitből, megújulásból és a bűnbocsánatból következnek a jó cselekedetek és ami ezekben még bűnös, vagy fogyatékos, azt nem rója fel bűnül, vagy fogyatékosságul” az Isten. Aki ezt komolyan átgondolja, magába zárja és él belőle, az automatikusan cselekszi a jót. A jó az Isten teremtett világának harmóniájával és törvényszerűségeivel megegyezik. Az ember számára a legfőbb harmónia és legfőbb törvényszerűség a. szeretet. Isten^szeretett bennünket',"ezerí ríéKÍfnk is szeretnünk kell. A sokak által felfedezni vágyott út nem a jó cselekedetektől visz Isten felé, hanem fordítva: Isten cselekvéséből teremtődik át az ember hétköznapi életébe, a gyakorlatba.

A mai, sokfelé keresgélő emberi próbálkozások korában nagy hangsúly esik arra, hogy Istennél rendezve van az ember ügye, mert Ő szereti az embert és kegyelmes hozzá. Ahol egy élet még nem rendeződött, ott érdemes figyelni arra, hogy van olyan hely, ahol már rég minden rendben van. A jó cselekedetek tehát innen fakadnak - és innen fakad az itteni boldogság, valamint az eljövendő örök élet is: kegyelmes az Isten és ezért minden rendben van.

Zögn Tamás

I Mit jelent ma az evangélikus böjt? Nem többet és nem kevesebbet, I mint amit egykor Ézsaiás mondott el a maga kora gyülekezetének, az I akkori igehallgató hívek seregének. Jelenti hát azt, hogy az ember I akkor böjtöl igazán, akkor készül méltóképpen Nagypéntek és Hús- I vét befogadására, ha megtesz minden tőle megtehetőt embertársáért. I A közelvalókért csakúgy, mint a távollévőkért. Az ismerősökért csak- I úgy, mint az ismeretlen szenvedőkért.

(Vámos József)

Teljes szívünkkel!

I Ha böjtről beszélünk, általában az jut eszünkbe, hogy mit nem tesz I a keresztyén ember ebben az időszakban. Ezzel belemegyünk egy I olyan gondolkodásba, amely már az indulásnál hamis. Mert a böjtnek I nem az a lényege, hogy mit nem teszünk, hanem hogy mit teszünk: I Teljes szívünkkel odafordulunk annak az Egyetlen Egynek páratlan I útja, szenvedése és önmegáldoztatása szemléléséhez, elmerülünk I Urunk érettünk és helyettünk vállalt harcába, szenvedésébe és győzel- 1 mébe. És ha ezért sok mindent nem teszünk, amit eddig szoktunk I tenni, akkor nem az a döntő, ami így elmarad, hanem ami így bekö- I szönt életünkbe.

(Balikó Zoltán)

Lapozgatom Zádor István rajzait az ostromlott és ostrom utáni Budapestről. Elgondolkozom, mit mondanak ezek a képek a mai negyven-negyvenöt éveseknek, s a náluk is fiatalabbaknak. Pedig már-már ők vannak többen.

Azon is elgondolkodom, hogy mennyire más képzetei vannak erről a szóról „felszabadulás" azoknak, akik azt átélték, s azoknak, akik már utána születtek. Bizonyára mások is átélték azt a szorongást, mennyire más arccal, közömbösebben hallgatják elbeszélő szavainkat a negyvenkét év előttiekről azok, akik azt nem élték át, csak tudják, hogy mi történt akkor. Úgy érzem mélyebben kellene megéreznünk annak igazságát, hogy aki a múltat nem érti, a jövőt nem érdemli.

A Zádor rajzait nézve a mai fiatalok különösebb lelki megrendülés nélkül emlékeznek: igen, ilyen volt negyvenkét évvel ezelőtt, de bennük ez a szó „felszabadultunk”, új városnegyedeket, felépült gyárakat és üzemeket, meggazdagodott földművelő rétegeket, a sátortetős vidéki házak éorát jelenti, ahol már azon versengenek, hogy kinek milyen „csicsás" a kerítése, - és igazuk van. Mögöttük negyven év nem könnyű küzdelme van, de

eredményes küzdelme, s a hangsúly ezen van.

Nekem a Zádor-képek romokat, kiégett házakat, lecsüngő ereszcsatornákat idéznek, amiket kísértetiesen csapkod a téli szél a vakolathullott falakhoz. Magam előtt látom a Deák téri templomot, aminek tetejét úgy göngyölítette tel a történelmi vihar, mint az újságpapírt, s a Bécsikapu téri templomot, amelynek falai épp hogy álltak, teteje a toronysisakkal együtt sehol sem volt, csak a toronycsúcs keresztje állott viharverten.

Borzasztó képek, de fokozottan örülök a negyvennél fiatalabbakkal ennek a szónak: „felszabadultunk", mert megéltem, és tudom, mibe kerültek az új városnegyedek, a megújult hidak, ez a nem is először megszépült gyönyörű Vár, a Stadion, az aluljárók, a fürdőink, a Margit sziget minden szál virága, s köszöntöm nemcsak azokat, akik még emlékeznek arra, ami Itt végbement, de azt a középgenerációt és fiatalokat, akik ezt verejtékkel és gonddal, a Jövő reménységével és hitével segítettek megépíteni s akiknek motivált emlékei vannak erről a szóról, s mégis egyet gondolunk, egyet élünk meg: „felszabadultunk" I Koren Emil

r

V.

Berzsenyi Dániel:

Fohászkodás

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. ,

A legmagasb menny s aether Uránjai,

Melyek körülted rendre keringenek,

A láthatatlan férgek, a te Bölcs kezeid remekelt csudái.

Te hoztad e nagy minden ezer nemét

A semmiségből, a te szemöldököd Ronthat és teremthet száz világot,

S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged' dicsőít a' zéhith és nádit'.

A szélvészek bús harca, az égi láng ... Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Buzgón leomlom színed előtt, dicső;

Majdan ha lelkem záraiból kikéi,

S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri.

Addig letörlöm könnyeimet, s megyek

Rendeltetésem pályafutásain,

A jobb s nemesb lelkeknek utján,

Merre erőm s inaim vihetnek.

Bizton tekintem mély sírom éjjelét!

Zordon, de óh, nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják.

Diósgyőr Vasgyár

1935-ben - ötvenegy évvel ezelőtt alakult anyaegyházzá a Diósgyőr-Vasgyári Gyülekezet. Temploma 1936-38 között épült, dr. Vető Lajos lelkészi szolgálata idején. Képünk a parókia felöli nézetben készült. A félkör alakú oltárrész alatt van a „téli templom", a szuterén bejárata.

EMLÉKEZÉS HALÁLÁNAK MÁSFÉLSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁN

Berzsenyi Dániel

1776-1836

Vas megyében Egyházashetyén, Sömjénben, Cell- dömölkön, a megye székhelyén, kis- és nagyközségekben, aztán a Somogy megyei Niklán és másutt is elkészítették már, vagy mostanában készítik az emlékünnepély műsorát, talán többnapos programját. Nagy* magyar költőnk halálának másfélszázados évfordulóján hálával emlékezik egész országunk népe. Sorolhatnánk Berzsenyi Dániel nevét viselő általános iskolákat, gimnáziumokat a szombathelyi Tanárképző Főiskoláig, különböző Intézményeket, múzeumokat, könyvtárakat, tftcaneveket, termelőszövetkezeteket stb. Nagy költőnk nevét őrzi számos művészi alkotás, festmény, szobor és emléktábla.

Amikor ezeket a sorokat írom, kezemben tartom a Berzsenyi Dániel munkái c. könyvet. Újra átnézett kiadás. A költő örökösei megbízásából Toldy Ferenc által. Első kötet, a költő hű arcképével. Pesten 1864. Kiadja Heckenast Gusztáv.

A könyv bemutatja egész életének és munkájának alkotását. - Született 1776. május 6-án Vas megyében, Egyházashetyén régi birtokos-nemesi családból. Édesapja, Berzsenyi Lajos művelt, puritán életű ember, címzetes ügyvéd (nem gyakorló). Saját birtokán jó gazda. Édesanyja Thulmon Krisztina. Egyetlen fiúk kicsi gyermekkorában gyakran betegeskedett. Édesapja tanulásra csak a tizedik éve fele fogta, hogy előkészítse a soproni iskolára. 1790-ben, 14 éves korában kerül a soproni evang. líceumba. Az első öt évben együtt diá- koskodik Kis Jánossal, a későbbi nemesdömölki lelkésszel, költészetének felfedezőjével. Mindketten kiválóságai lettek egyházunknak és nemzeti irodalmunknak. Kis János 1790-ben megalakítja a magyar ifjúsági önképzőkört, a Magyar Társaságot. Berzsenyi Horati- ust és a német költőket olvassa. Inkább csak azt tanulja - írja Kazinczynak -, amihez kedve volt. Bevallja: „Nekem oskolai tudományom nincs, mikor nekem még tanulni kellett volna, már én akkor Horáccal és Gessnerrel társalkodtam. 1793-ban a háború hírére katona akart lenni. El is távozott az iskolából. Apja visszavitte Sopronba, de 1795-ben búcsút vett az iskolától. 1799-ig apjával Hetyén együtt gazdálkodtak. Édesanyja 1794-ben meghalt. Hiányzott a hetyei családi otthonból az édesanyai szív gyengédsége és szeretete. Édesapjáról így nyilatkozott: Tanult, lelkes és igen jó ember: minden hibája csak az volt, hogy engem nem

ismert és szilajságomat nem mérsékelni, hanem zabolázni akarta.”

Elhagyja a szülői házat, Sömjénbe költözik, s itt él boldogan, nyugodtan 8 éven át. Mindjárt az első évben megnősül. 1799. máj. 22-én feleségül veszi dukai Takách Zsuzsannát, ő 23 eves, választottja 14 éves. Feleségét egyszerű asszonynak jellemzi, de az a nyilatkozat inkább férfias tartózkodás, semmint lekicsinylő megszólás. - Sömjénben három gyermekük születik, a negyedik Niklán, vele is erősödött családi boldogságuk. (D. Kapi Béla, Magyar klasszikusok IV. kötet).

Sömjénben kerül meghittebb barátságba Berzsenyi Dániel Kis Jánossal, aki 1802-től nemesdömölki lelkész. Kis János Emlékezéseiben kedvesen beszéli el, hogyan fedezte fel Berzsenyit, a költőt. „Több ízben történt, hogy hozzámenésemkor őtet az asztalnál dolgozva papirosok mellett találtam, amelyeket belépésemkor az asztalfiókba hidort úgy azonban, hogy- apró nyiredékek maradtak kívül. Midőn ez másodszor, vagy harmadszor történt s a nyiredékeken verstöredékeket találtam, azt mondám neki nyájasan, hogy valamely különös léleknek kell nála látogatásokat tenni s kérdem tőle enyeleg- ve, talán versírással múlatja magát. 0 erre semmit sem felelt s a beszélgetést tüstént más tárgyra fordítá. Későbben hozzámjővén, költészetéből néhány darabot s ezek között „Romlásnak indult hajdan erős magyart” - is elhozá s olyan szókkal adá által: „már csak nyíltan megvallom komám uramnak (Kis J. Farkas fiának keresztapja), hogy egy idő óta versírással bíbelődöm, nézze által ezeket s mondja meg, ha mehetek-e valamire”. Az olvasás annál nagyobb csodálkozást gerjesztett. bennem, mennél kevésbé vártam ilyesmit tőle.”

Kis János a költeményeket Kazinczyhoz küldi 1803- ban. Kazinczy rögtön felismeri benne az istenáldotta költőt, s magasztalva ismerteti leveleiben. Berzsenyi költeményei 1813-ban jelentek meg s ettől kezdve a kortársaktól is elismert nagy költője nemzetének. Széchenyi többször idéz költeményeiből, a Magyarokhoz c. költeményét németre fordítja. - A „Hitelt” megküldi neki. (1936. évi Luther-Naptár. Németh Sámuel Sopron.)

Wimmer Ágoston felsőlövői lelkész németre fordította verseit, hogy a külföld is megismerje.

Festetich György a keszthelyi helikon-ünnepekre hívta, mikor kocsiján megérkezett, Festetich György hajadonfővel futott ki elebe az utcára. Berzsenyi Dániel Kisfaludy Sándorral és Horváth Ádámmal együtt jelent meg a keszthelyi ünnepségeken.

Korábban, még 1797-ben írta „A felkölt nemességhez” c. költeményét a szombathelyi táborban, mély hazafiasságáról tesz benne bizonyságot. Napóleon sorozatos győzelmei azonban hamarosan rádöbbentették a szomorú valóságra.

Mesterházy Sándor

(A megemlékezés befejező részét következő számunkban közöljük.)

Kemenesaljaiak a niklar sírnál, Szabó József ny. ev. püspök vezetésével