Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-23 / 47. szám

Evangélikus Élet 1986. november 23. Dr. Timkó Imre görögkatolikus püspök látogatása Dr. Timkó Imre g'örögka- tolikus megyéspüspök, apostoli kormányzó, két közvetlen munkatársával együtt november 2-án, a kétszáz éves nyíregyházi evangélikus nagytemp­lom jubileumi ünnepsége előtt látogatást tett a nyíregyházi evangélikus lelkészi hivatalban és ta­lálkozott dr. Nagy Gyula evangélikus püspökkel, kifejezve jókívánságait az ünnep alkalmából. A két püspök örömmel emléke­zett meg arról az ökume­nikus testvéri jó viszony­ról, amely a görögkatoli- kus-evangélikus egyházi kapcsolatokban érvénye­sül. ­„Egymásnak tagjai vagytok 99 Első és második sor: Szarka Miklós, dr. Isam Ballcngcr, I Kekor Frigyes, dr. Görög Tibor, dr. Aranyos Zoltán, Győri Kornél, dr. Stanley Crabb, Laczkovszki János, Szirmai Zoltán A magyar ökumené egyházai ok­tóber 31-én este, a Baptista Egyház Budapest - Nap utcai templomában tartották meg közös reformációi emlékünnepélyüket. A testvéries légkörtől áthatott istentiszteleten Szirmai Zoltán evangélikus esperes olvasott igét s imádkozott, majd Laczkovszki János tiszteletbeli bap­tista egyházelnök prédikált Ef .Áldjad, lelkem az Urat, ... Százéves a diósgyőri gyülekezet (Folytatás az 1. oldalról) első imaházukat és a tanítói lakást. A lelkészi szolgálatot a miskolci anyagyülekezet lelkészei és részben a helyben lakó levita-tanítók lát­ták el. Több évtizedes eredményte­len próbálkozás után száz évvel ez­előtt értek meg az önállósulás fel­tételei. A centenáriumra érkező dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét ragyo­gó októberi napsütésben fogad­hatták a házigazdák. A „Dicsér­tessék Uram...” kezdetű, Diós­győrben írt ősi énekkel (Ev. Éne­keskönyv 61. sz.) kezdődött az ün­nepi istentisztelet, amelynek szol­gálatát az egyházkerület püspöke Sárkány Tibp? esperes és V.eczpn Pál helyi lelkész segédletével, vé­gezte. A 103. Zsoltár 1-2. és 22-23. versei alapján a püspök három kérdésre válaszolt. Milyen szerepe van keresztyén életünkben a hála­adásnak? - így szólt az első kérdés. A hálás szívű emberek örömöt su­gárzó emberek, akik nemcsak a nagy ünnepeken, de mindennapi életükben sem feledkeznek meg ar­ról, hogy mennyi jót tett velük az Isten. Miért adunk hálát? - ez volt a második kérdés. Hálaadásunknak két fő oka van: Isten gondviselő Atyánk és Jézus Krisztusban meg­váltó, újjáteremtő Istenünk. Ez ér­vényes az elmúlt száz esztendőre. Ebből élünk a jelenben is. És a jövőre tekintve is Isten kezében tudjuk egyéni sorsunkat, a gyüle­kezetünkét és az egész világét is. Ma is szívből jövő hálát mondunk Isten gondviselő és megváltó, újat teremtő szeretetéért. Hogyan kell igazán hálát ad­nunk? - így hangzott a harmadik kérdés. Az igazi keresztyén hála­adás Jézus Krisztusban való hála­adás. Nem felszínes, hanem a szív mélyéből fakad, szívünk hitének hálája, amelyet az Istenbe vetett bizodalom hordoz. Szeretetet su­gároz maga körül, mert szüntelen szolgálatban szebbé teszi ember­társai életét a családban, munka­helyen, gyülekezetben, társada­lomban, az egész világon. Re­ménységgel néz a jövőbe is, mert Isten kezében tudja a világ földi sorsát, és a halállal szemben Isten örök országában bizakodik. Az igehirdetés befejező része felszólí­tás volt az ünneplő gyülekezethez: hálaéneke harmóniában zengjen az egész teremtett világ dicséreté­vel! Az úrvacsoraosztással záródó istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. Ezen Varga Sándor gond- nok köszöntötte á vendégeket, majd Veczán Pál lelkész röviden ismertette a gyülekezet történetét. Dr. Nagy Gyula püspök az Orszá­gos Egyház és az Északi Egyházke­rület nevében köszöntötte a gyüle­kezetét és lelkipásztorát, valamint a vendégeket. Megköszönve eddigi szolgálatukat, Isten áldását kérte további életükre. Megtisztelte je­lenlétével a gyülekezetét Gápelné Tóth Rózsa Miskolc város tanácsá­nak elnökhelyettese is. Az állam, a város és a társadalmi szervek nevé­ben Homolya Gizella, a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsá­gának a titkára kiemelte, nem mindegy, hogy milyen közösség­ben ünnepelünk. Úgy kell dolgoz­nunk, hogy továbbra is békében élhessünk - mondotta. A testvér református egyház nevében dr. Mészáros István püspökhelyet­tes, a római katolikus egyház nevé­ben dr. Lászlófalvi Gusztáv espe­res-plébános szólott. Sárkány Ti­bor esperes az egyházmegye és az egykori anyagyülekezet köszönté­sét adta át. A miskolci gyülekezet szeretetét jelzi az is - mondotta -, hogy az önállósult diósgyőri gyüle­kezel, első lelkészét és a mait is az anyagyülekezet,adta. Külön is sze­retettel emlékezett meg arról, hogy Veczán Pál éppen tíz éve szolgál Diósgyőrben. A köszöntések után felolvasták Komlósi Imre megyei egyházügyi titkár levelét, aki elis­merő hangon írt a gyülekezet hala­dó szellemű szolgálatáról. Az istentisztelet és közgyűlés után a gyülekezet tagjai a máshon­nan érkezetteket testvéri szívvel megvendégelték. A gyülekezetnek ez a szép ünnepe és főleg az erre az alkalomra választott zsoltárvers indítsa további örömteli, hálaadó szolgáló életre tagjait: „Áldjad, lel­kem az Urat, és ne feledd el, meny­nyi jót tett veled!” Sárkány Tibor Fotó: MARK ZOLTÁN 4,17-25 alapján. Szarka Miklós biai református lelkipásztor mondott ünnepi beszédet, hangsúlyozva, hogy ideje van az emlékezésnek, de az attól való megszűnésnek is, ami­kor már az engedelmes cselekvésnek kell a múltbanézés helyébe lépnie. A népes gyülekezet - a közénekek­ből tűnt ez ki - örömmel vett részt a közös ünneplésben. Isten dicsősé­gét és a hallgatók épülését szolgálta Kovács Arthur versmondása, a Máté Jánosné által vezetett Ráday Kollé­gium Énekkarának és a Baptista Egyház Oláh Gábor által vezetett Központi Énekkarának éneke, va­lamint a közreműködő Máté János és Oláh Imre orgonajátéka. Bár az emlékistentiszteleten csak protes­tánsok vettek részt, a fölcsendülő Liszt-művek által - ha csak jelképe­sen is - a római katolikus egyház is képviselve volt. Az istentisztelet vé­gén azzal a reménységgel váltak el a résztvevők, hogy a januári egyete­mes imahéten ismét lesz találkozá­sunk az Ige és az imádkozás Szentlé­lek által munkált közösségében. Gy. K. Göllner Pál Nem hivatásos szolgálók a gyülekezetben A Szentháromság Isten teremti és tartja meg az egyházat, ébreszti hitre az embereket és beteljesíti majd ígéretét Krisztus visszajöve- telében, az emberek feltámasztásá­ban és az övéi üdvözlésében. Csak Neki van hatalma ennek a műnek a megvalósítására, övé a hatalom, ahogyan ezt a Miatyánk végén is imádkozzuk. Gondoljuk meg, milyen hatalmas Atyánk van! A hatalmas és bölcs Istennek úgy tetszett, hogy üdvösséget ké­szítő és felkínáló művéhez emberi eszközt is felhasznál. Különösen elgondolkoztató az, hogy hitetlen és hitre jutott embereket egyaránt tud használni. A különbség azon­ban jelentős. Az Isten nélkül élők tudtukon kívül válhatnak Isten akaratának eszközévé. Az Isten út­ján járók viszont ismerik az Atya üdvakaratát, átélhették már, hogy az őket szerető és kereső Úr megra­gadta őket: Jézus Krisztus halála és feltámadása békességet és örök üd­vösséget szerzett nekik. Aki ezt a kincset biztosan magáénak tudja, nem titkolja el, sőt szeretné,- hogy más is meglelje ezt. Önmaga oda- szánásában, Isten akaratát keresve kész szolgálni Urát az emberhalá- szásban. Isten gyermekei tudato­san, tevőlegesen lehetnek az Ő esz­közei, mégha sok mindent nem, vagy csak utólag érthetnek meg. Látható ebből is, hogy a keresztyén vagy eyangélikus elnevezés önma­gában még nem minősít, ki melyik csoportba tartozik. Tanúságtevők­Weöres Sándor: Az idők folyama Az idők folyama kiszáradt köröttem, szélvészek rohama megtorpant mögöttem. Kinek képét hordtam, tekintse, mi voltam s íme mivé lettem. Lám, szikkadt az ajkam, mint az ó-kút nyáron, lepel fekszik rajtam, mint hó a határon, évek fordulását, szerencse hullását többé sose várom. Ó de balga voltam, kincs után futottam, mennyit robotoltam, míg idejutottam: más hazába térek és a földi fénynek nincs vására ottan. Kővé vált szemeim többé nem mozognak, szüntelen könnyeim telkemből buzognak: te irgalmas Isten, érdemed segítsen a vészbe-jutottnak. Az idők folyama kiszáradt fölöttem, szélvészek rohama megtorpant mögöttem. Kristály-fény az égen, társaid körében világíts fölöttem. re, szolgálókra van szükség. Kik lehetnek ezek? Egyrészt az egyház hivatalos szolgái, a lelkészek. Más­részt a lelkészek segítőtársai (laiku­soknak, világiaknak is nevezik őket). Gyülekezetenként változó, de összességében jelentékeny azok­nak a száma, akik nem foglalko­zásszerűen vállalnak részt a gyüle­kezet, tágabb értelemben az egyház életében. Ahol a lelkészt magára hagyják, ott akadozva megy a munka. Ahol pedig a lelkész és szolgáló társai egy szívvel, imádko­zó módon dolgoznak együtt, ott reménységgel, egymást erősítve te­kinthetnek a végzett munkára. Hi­szen tudják, hogy szolgálatuk nem hiábavaló az Úrban, mégha sok nehézség is adódik. Hangsúlyozni kell: A gyülekeze­ti közösség életét meghatározza a szolgálatvállalók közössége. A nem hivatásos szolgálók mun­katerülete széles. Egyrészt fizikai, technikai jellegű munka (takarítás, segédmunka, oltárdíszítés, admi­nisztráció stb.). Másrészt bizony­ságtétel, igeszolgálat és a szorosan éhhez kapcsolódó, ezt elősegítő te­vékenységek. A továbbiakban ma­radjunk ez utóbbi munkaterület­nél. Mindenféle igeszolgálat, bizony­ságtétel hátterét az imádkozás ké­pezi. Alapvető, hogy a lelkész segí­tőtársai imádságban hordozzák a gyülekezetben folyó lelkészi és nem-lelkészi munkát. Ezt a szolgá­latot persze mindenki végezheti, akár idős vagy fiatal, akár beteg vagy egészséges. A gyülekezetért érzett felelősség imádkozó felelős­ség. Vannak olyan gyülekezetek, ahol önként összejönnek a hívek, hogy imádkozzanak a gyülekeze­tért. Emellett igen nagy szükség van a szolgálatban állók imakö­zösségére. Az imádsághoz komoly ígéretek fűződnek. A mi problé­mánk persze sokszor nem a meg nem hallgatott ima, hanem az el sem mondott ima. A lelkész munkatársai komoly munkát végezhetnek a látogatás és hívogatás szolgálatában. Korunk­ban erősen bomlanak a hagyomá­nyos élet- és közösségi formák. Az emberek elszigetelődnek, visszahú­zódnak. Törődni kell velük, utánuk kell menni. Időigényes ez a munka, amelyre előzetesen készülni is kell alkalmanként. Ha lehetőség van rá, hangozzék az ige, ha szükség van rá, mozduljon a segítő kar a látoga­táskor. Jézus példája biztasson: a jó Pásztor megkeresi az elveszettet. Vigyük Őt magunkkal. Valaki felvetette nemrég az őr­álló szolgálat gondolatát. 'Szár­maztatható ez abból a reformátori tanításból is, hogy a szülő Isten megbízottjaként törődik saját gyermekei testi-lelki fejlődésével (pl. tanítja a Kátét!). Kilépve a csa­ládi keretből, ehhez hasonló fele­lősség-kapcsolatra van szükség személyre szabottan, szívtől szívig. Vajon őrizői vagyunk-e atyánkfiá­nak, illetve a gyülekezeti tagok­nak? Sok helyen a lelkész segítő­társai folyamatosan visznek egy- egy szolgálati ágat, pl. ifjúsági munkát, magányosok óráját vagy gyermekmunkát. A rendszeresség különösen fontos a szolgálatban. Adódnak alkalmi szolgálatok Ts, főleg helyettesítések. Gyakran nem könnyű megoldani, hogy lel­készt lelkész helyettesítsen. Nagy ajándék, ha gyülekezeten belüli személlyel is biztosítható a szolgá­lat folytonossága. Lehetne tovább folytatni a nem hivatásos szolgálók munkaterüle­teit. Szinte mindenre van példa va­lahol. Túl sok minden hárul ezek szerint rájuk? Nem helyes így a kérdésfeltevés. Helyesen így mond­hatjuk: sok szolgatársra van szük­ség. A belsőleg is eleven gyülekezeti közösség sok szolgálót igényel, de ad is szolgálót. Kik hát a lelkész szolgatársai az úgynevezett technikai szolgálókon kívül? Mindenki, aki vállal és kap valamilyen munkát az örömhír to­vábbadása érdekében. Milyen le­gyen a szolgáló? Legyen övé az evangélium kincse, valamint legyen emellett elegendő bibliai, teológiai ismerete (ehhez módszeres tanulás­ra van szükség). Milyen az igazi szolgálat? Amely szóban, cseleke­detben Isten dicsőségét keresi, nem emberét. Korunkban az egyház és a gyüle­kezetek életében megújulásra van szükség. Sürgetővé teszik ezt a meg­szokottá vált formák, az esetenkén­ti elnéptelenedési folyamat, és a különféle kihívások. Az egyház Ura nem változik. A ránk háruló tennivalókban, előrelépésben azonban miénk a felelősség. A jö­vőben is szükség lesz a gyülekeze­tekben lelkész és nem-lelkészek kö­zös munkájára. Valószínűleg még erőteljesebben kell kibontakoztat­ni a nem-lelkészek szolgálatát. Eb­ben is kérnünk kell Istent, adjon szolgálókat. A belső megújulás ezt is igényli. De változatlanul igaz és nélkülözhetetlen, hogy a szolgálók a lelkész vezetése mellett, Isten Szendéikével, egyetértésben végez­zék az evangélium szolgálatát Krisz­tusban. Mi állandó ebben a világ­ban? Az ég és a föld elmúlnak, de az ő beszédei el nem múlnak. Mint már hírül adtuk, dr. Heinz- Joachim Held, az Egyházak Világta­nácsa Központi Bizottságának elnö­ke, a nyugatnémet protestáns egyhá­zak (EKD) külügyi hivatalának ve­zetője, Teológiai Akadémiánk tiszte­letbeli doktora egyházunk vendége­ként október 13-15. között Budapes­ten tartózkodott, és előadást tartott Akadémiánkon. Itt-tartózkodása al­kalmából az alábbi interjút adta la­punk szerkesztőjének: Elnök úr, a mai előadásért Bécsből külön Budapestre jött. Miért döntött így? Úgy érzem, hogy a magyarorszá­gi protestáns egyházak nagyon kö­zel állnak hozzám, személyes barát­ság révén is: Nagy Gyula püspök barátom, Tóth Károly püspököt jól ismerem az ökumenikus mozga­lomból. Másfél éve pedig az Evan­gélikus Teológiai Akadémiától tisz­teletbeli doktori címet kaptam: nagy kitüntetés volt számomra, ugyanakkor elkötelezés is a Ma­gyarországi Evangélikus Egyházzal és a többi egyházzal is a kapcsolat- tartásra, teológiai és más vonatko­zásban. Meggyőződésem, hogy nem tudunk annyit találkozni, akár egyházi, akár politikai vezetők, amennyit elég gyakorinak tarthat­nánk. Nagyon örülök, hogy szövet­ségi elnökünk éppen ezekben a na­pokban itt tartózkodik. Sok látoga­tást kell lebonyolítanunk, sok be­szélgetést folytatnunk, hidakat épí­tenünk; a bennünket elválasztó ha­tárokat nem kell áthatolhatatlan- nak tekintenünk. Hiszem, hogy mindez a népeink közötti megértés erősítését is szolgálja. Elsősorban egyházi képviselőként jöttem, és az Interjú az Egyházak Világtanácsának elnökével „Az egyházak közösségét szeretném szolgálni” egyházak közösségét, szeretném szolgálni. Ez a mostani előadás azt is jelenti, hogy látogatásával értékelni kívánja az egyházunkban folyó teológiai munkát? Bizonyos szempontból igen. Saj­nos nem tudok magyarul: fordítás­ra, tolmácsolásra vagyok utalva, nem tudok magyar nyelvű könyve­ket olvasni. Az ilyen látogatásokat nagyon értékesnek tartom: beszél­hetek professzorokkal, lelkészekkel és hallgatókkal, a beszélgetésekből pedig jobban érthető, hogy milyen teológiai munkát végeznek itt. örül­nék, ha egyszer sor kerülne egy kiad­ványra, német vagy angol nyelven az itt, Magyarországon folyó teoló­giai munkáról. Tudomásom szerint ilyen még nincsen, és nagyon örül­nék, ha egyszer megvalósulna. Előadásában többször, is szólt az ökumenében szerzett tapasztalatok­ról, különösen is a hit és a szeretet összefüggésében. Ez azt jelenti, hogy nekünk, evangélikusoknak különle­ges szerepünk, vagy feladatunk van az ökumenikus mozgalomban? Minden egyháznak természete­sen megvan a maga sajátságos szere­pe az ökumenében. Az evangélikus egyháznak is. Viszont azt hiszem, hogy az evangélikus egyháznak még erőteljesebben kellene képviselnie meggyőződését, örökségét az öku­menében. Az evangélikus egyháza­kat a reformáció „eredeti” egyháza­inak tekintik - természetesen a re­formátusokat is. Azt hiszem azon­ban, hogy az evangélikusoknak még sokkal erőteljesebben kellene mun­kálkodniuk az ökumenikus mozga­lomban. Remélem, hogy az Európai Egyházak Konferenciájának mos­tani, stirlingi nagygyűlése után való-' ban így is lesz. Úgy látja, elnök úr, hogy előadá­sának témája, a hit és a szeretet ösz- szefüggése nemcsak az ökumenében, hanem általában az egyházi életben időszerű? Úgy gondolom, hogy a téma igen időszerű egyházaink élete szem­pontjából. De azt hiszem, politikai gondolkodásunk számára is. Az „északi világban”, úgy egészében véve viszonylagos jólétben és gaz­dagságban élünk, Déllel, a harma­dik világ országaival összehasonlít­va. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a közösségi gondolkodást nem fej­lesztettük la: nem érezzük, hogy a becsület, a tisztesség mindannyiun­ké, hogy minden embernek meg kell kapnia a maga igazságos részét az életből, a javakból, a teremtett világ adományaiból. Majdhogynem ter­mészetes, hogy nekünk Nyugat- Németországban, de még Magyar- országon is, több jut, mint az Afri­kában élőknek. Az az érzés pedig, hogy Isten akaratából kötelezve va­gyunk arra, hogy afrikai, vagy dél­amerikai embertársainknak részt adjunk a magunkéból, hogy közö­sen tervezzük az olyan jövőt, amely­ben mindenkinek megvan, ami kell - még nem fejlődött ki. Ezért hi­szem, hogy a téma: a szeretet által munkálkodó hit, tekintet nélkül ar­ra, honnan származik valaki, mi­lyen társadalmi, vallási meggyőző­dése van, egészen időszerű az egy­ház és a politika szempontjából. Ezekben a napokban többször ta­lálkozott egyházi vezetőkkel, például Nagy Gyula püspökkel és más vezető személyiségekkel. Hogyan értékeli ezeket a találkozókat, milyen témák voltak napirenden? Mindenhol jó barátként fogad­tak, mind Nagy Gyula püspök, mind pedig Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnök- helyettese, akivel körülbelül egy­órás beszélgetésen kölcsönösen tájé­koztattuk egymást a legújabb ese­ményekről. így került szóba a kato­likusok és marxisták párbeszéde, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a vatikáni Nemhívők Titkársága rendezett. A nemhívők­kel folytatott párbeszéd rendkívül fontos; az itt néhány napja lezajlott alkalomról odahaza olvastam. Én pedig az Egyházak Világtanácsá­nak munkájáról tájékoztattam Sarkadi urat, elsősorban a más ideológiákkal is folytatott dialógus­programról, valamint arról, milyen munkát végzünk a „Béke és Igazsá­gosság” program keretében. - Nagy püspökkel a Magyarországi Evan­gélikus Egyház életéről, és a Káldy püspök betegsége miatt előállt ne­héz helyzetről beszélgettem. Hadd fejezzem ki itt azt a reménységemet és kívánságomat, hogy Káldy püs­pök meggyógyuljon, és az egyház vezetését újra, egészségesen a kezébe vegye. Örülök, hogy a beszélgetés­kor hallhattam a Teológiai Akadé­mia tervezett bővítéséről; kevés a hely, többek között a hallgatók szá­ma miatt. Jó jel, hogy sok fiatal jelentkezik teológiai tanulmányok­ra és készül lelkészi szolgálatra az egyházban. A beszélgetések alapján úgy látom, hogy az evangélikus egy­ház, de általában az egyházak mind szélesebb körben tevékenykednek, és sok olyat végezhetnek, amihez az államtól is kapnak támogatást, ha jól értettem, ilyen a lelkipásztori szolgálat betegeknél, időseknél... Összefoglalásul talán elmondhat­juk, hogy jól érezte magát elnök úr az itt töltött három nap alatt... Igen, két napja vagyok itt, még holnap délelőtt is, nagyon jól érez­tem magam, újra élvezhettem a ma­gyaros vendégszeretetet, amely né­ha ugyan „veszélyes”, de annak a barátságnak jele, amely összeköt bennünket, itt nemcsak saját ma­gamra, hanem általában egyhá­zaink, népeink tagjaira gondolok, Hadd ismételjem meg, amit szövet­ségi elnökünk is kifejezésre jutta­tott: a Német Szövetségi Köztársa­ság és Magyarország kapcsolatai problémamentesek; hálásak va­gyunk azért, hogy kiépültek és to­vább építhetők. Elnök úr, köszönöm a beszélge­tést. Lehel László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom