Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-02 / 44. szám

„Emlékezve öreájuk, oda vágyunk, Hol ránk is menny fénye vár." Tisztelettel és hittel... Evangélikus Elet 1986. november 2. O 01 jAs A GYERMEKEKNEK Válaszolunk gyermekeknek Kedves Gyermekek! A gyermekkor a bennünket körülvevő világ megismerésé­nek az ideje. Ezért merül fel annyi kérdés bennetek. Ezek nemcsak a bennünket körüb vevő világra vonatkoznak, hanem sokszor hitünkkel és lelki életünkkel kapcsolatos dolgokra is. Elhatároztuk, hogy a Gyermekrovat őszi számaiban ilyen kérdésekre próbálunk válaszolni. A meg­válaszoltak között biztosan rá­ismertek saját kérdéseitekre is. Ha ezeken felül mégis lenné­nek olyanok, amelyek izgatnak benneteket, írjátok meg szer­kesztőségünkbe. A válaszok során majd ezeket is sorra vesszük. Már azt is előre közöljük ve­letek, hogy a tanév második felében azokat a gyermekeket szeretnénk nektek bemutatni, akik valamilyen módon a Bib­liában szerepelnek. Az elmúlt évi gyakorlatunkat folytatva ebben az évben is minden hónapban egyszer a Bibliával kapcsolatos kérdése^ két teszünk majd fel. Próbáljá­tok megkeresni a válaszokat ezekre a kérdésekre, akár egyedül a Bibliát lapozgatva, akár szüléitek segítségével, akár közösen a gyermekbiblia­körben. Válaszaitokat írjátok meg szerkesztőségünk címére. A legjobb válaszokat ebben az évben is jutalmazni fogjuk. írásaink olvasásához és a megfejtésekhez sok örömöt és sikert kívánunk. Eredményhirdetés f A VASÁRNAP 1 f IGÉJE Jn 17,11-19 KÉT VILÁG POLGÁRAI Keresztyén életünknek talán leggyakorlatibb problémája az, hogy Krisztus kézzel fogható módon, azaz testi látásunk számára nincs többé a világon. Úgy gondoljuk, hogyha meg­mutathatnánk őt az embereknek, akkor sokakat könnyűszer­rel meggyőzhetnénk az igazságról, vagy jelenlétével ő oldaná meg a problémákat. Ez az Ige azonban arról győz meg, hogy keresztyén életünket „nem látásban” éljük. Óriási változás történt Jézus és a tanítványok kapcsolatá­ban Jézus „távozása” után. Meg kellett tanulniuk Jézus köve­tőinek - s a mai követőknek is meg kell tanulniuk -, hogy ezeket a szükséges változásokat ne a magunk elképzelései szerint várjuk, hanem fogadjuk el úgy amint azokat Isten akarja elvégezni életünkben is a Krisztus által. Tehát semmi­képpen ne új földi berendezkedésű királyságot várjunk tőle, hanem mivel ez a világ világ marad és Krisztus sem akar kiverni bennünket ebből a világból, az új világot ő általa megszentelt világában kell élnünk. Ez a megszentelő igazság pedig az Isten Igéje. Igénk Jézus főpapi imádságából való. így imádkozni csak az tud, aki Istent Atyának látja, fogadja el. Ebben az imádság­ban megismerhetjük Jézust önvallomásában. Csodálatos bi­zonysága ez a teljes személyiség önátadásának - másokért. Amikor Jézust betölti az Atyával való találkozás, akkor is kér. Ez az imádság értem is szólott! Egységet kér az Atyával, s egymással! Az egyház létének is az alapja Krisztus egysége az Atyával és tanítványaival! E titokzatos kommuniót nem megfejteni kell, hanem a hit bizalmával vállalni! Jézus az egyetlen közbenjáró, s az ő szolgálata teljes jövőt, reménysé­get jelent, élet fakad abból, s felszabadít bennünket is a szol­gálatra! Feladatunk az, hogy a küldőt, azaz Jézust képvisel­jük! Miért oly fontos ez? Azért, mert ha csak önmagunk nevében beszélnénk, cselekednénk, könnyen elöntene ben­nünket a fogat fogért, szemet szemért viszonossági törvénye, s sokszor nem tudnánk magunk elhordozni a rosszindulatot, a meg nem értést, gyűlölködést, egyszóval a bűnnek terhét. Amikor Krisztus az Atyához megy, a tanítványok mintegy átveszik a „krisztusi” feladatokat, Krisztus küldetését. Ezzel a szolgálattal - mások „krisztusává” lenni! - lesz „szentté”, a szentek közösségévé a gyülekezet! A kérdés most már tehát a számunkra az: betölti-e tanítvá- nyi közösségünk, gyülekezetünk ezt a küldetését? Képvisel­jük-e az egymáshoz tartozást emberi kapcsolatainkban, mun­kánkban, cselekedeteinkben, felelősségünkben? És ez már erősen túlmutat a gyülekezet keretein is. Ma már közös az egész emberiség sorsa ezen a földön. De kihez, mihez tartoz­nak pl. azok az emberek, akik e sorok írójának segítségkéré­sére - amikor egyik nagyvárosunk főterén földrebukottt tehe­tetlenné vált embert akart fölsegíteni - azt válaszolták, hogy ők ugyan oda nem jönnek!? Képviseljük-e a szeretet igéjét a gyűlölködés világában? A nemzetközi békeév nagy világpoli­tikai kérdéseit tudjuk-e a magunk környezetében aprópénzre váltani? És fordítva is. Az „aprópénzekből” tudunk-e annyit összegyűjteni, hogy az már nagyobb súllyal essen latba? S végül: képviseljük-e az igazságot megszentelt életünkkel? Azt az igazságot, amely az Isten igéje, a testté lett Ige maga Jézus Krisztus. Jézus könyörög, imádkozik értünk. Fogadjuk el az ő szol­gálatát, áldozatát, figyeljünk az ő szavára, hogy e földi világ és Isten mennyei világának is polgáraiként betölthessük kül­detésüket. Szabó Vilmos Béla IMÁDKOZZUNK Úr Jézus Krisztus! Hálát adunk Neked értünk való imádságos szolgála­todért, közbenjáró könyörgésedért. Légy velünk továbbra is e földi vándorúton, hogy az Ige igazsága által megszentelödve eljuthassunk egykor a mennyei Atya örök országába a Te kegyelmedből. Ámen Magukra hagyva. Gerold Gabi nagymamája fi­gyelmeztetett bennünket, hogy elmaradt a július 20-i újságban megjelent „Bibliai TOTÓ” kiér­tékelése. Valóban elmaradt és ezt most pótoljuk. A helyes megfejtés: 1=2; 2 = x; 3 = 1; 4 = 1; 5 = x; 6 = 2; 7 = x; 8 = 2; 9 = x; 10=2; 11=1; 12 = 2; 13=x; 13+1 = 1, Most kevés megfejtés érke­zett, mert a gyerekek már nya­raltak. A megfejtéseknél a buk­tató kérdés a 12. volt: Elveszett- e a tékozló fiú példázatában a kisebbik fiú? Sokan az x felele­tet tartották a legjobbnak, mely így szólt: Nem, mert visszatért az apjához. Az igazán jó felelet a 2. volt: Nem, mert felismerte apja szeretetét a disznók mel­lett. Ez többet mond, mint a másik felelet. Ez feltételezi, hogy ezután már szívesen ma­175 éve, 1811. november 11-én kelt Győ­rött a „KERESZTYÉN ÉNEKES KÖNYV” előszava. Ez volt az, amit Nagy-Győri Énekeskönyv­nek neveztek. Az énekek jelentős részét Kis János soproni püspök részben fordította, részben átdol­gozta, részben saját maga írta. Zathureczky Sámuel győri leány- tanító és kántor és Beliczay Jónás esperes énekeit megtaláljuk az éne­kek között. 100 éven át volt élő énekeskönyv a magyar ajkú gyüle­kezetekben. 175 év«, 1811. november ll-én született Bonyhádon PERCZEL MÓR honvédtáborno'k, az 1848/49-es szabadságharc kimagasló alakja. Katonai pályán indult az élete, majd 1843-ban az Ellenzéki Párt balszárnyához tartozó politikus lett. A forradalmi kormányban több tisztsége volt. Részt vett az ozorai csatában. Honvédezredes, majd tábornok lett. Mórnál csa­tát vesztett, de ezutáni hadmoz­dulataival akadályozta a császá­riakat. Világos után török terü­letre menekült, majd Amerikába utazott, ezután Jersey szigetén élt. 1867-ben hazatért. Deák tá­mogatójaként munkálkodott. 1899. május 23-án Bonyhádon halt meg. rád otthon. Az előbbinél még csak az éhezés kényszerítette vissza, s esetleg az éhínség után újra otthagyná a szülői házat. Ravasz volt még a 9. kérdés: A saját hibájából került bajba a Jeruzsálemből Jerikóba uta­zó ember? A legjobb felelet gz x: Igen, mert számítani lehetett a rablókra. A barátai nem vol­tak vele, tehát azok segítségére nem számíthatott. Helyes megfejtést küldött be: Kerepszki Zsuzsa Albertirsáról, Blatniczky Éva Maglódról és Zsolnay László Siófokról. További jó fejtöréseket kí­vánok, hogy játszva is tanul­juk jobban megismerni a Bib­liát. Missura Tibor 100 év«, I886. november ll-én született Jolsván BASILIDES MÁRIA, operaénekesnő. A Zeneakadé­mián tanult. 1917-től haláláig az Operaház tagja volt. Dalénekes­nőként Schubert és Mahler-dalo- kat énekelt. De kiemelkedett mint oratóriuménekésnő, Bach oratóriumainak éneklésével. Si­kert aratott a külföldi hangver­senypódiumokon is. Budapesten halt meg 1946. szeptember 26-án. 500 év«, 1486. november 13-án született ECK JÁNOS professzor, Luther nagy ellenfele. Jogot és teológiát tanult, majd professzor lett Ingol- stadtban. 1518 októberében Augs- burgban találkozott először Lu­therral, majd a lipcsei vitában (1519. július) Lutherral a pápa ha­talmáról vitatkozott. Könyvet is irt nagy ellenfele ellen, amelyben 30 megjegyzést tett a 95. tételre és Luthert Húsz János tanításának hirdetésével vádolta. V. Károly császár utasítására Faber bécsi püspökkel együtt készítette el az Ágostai Hitvallás cáfolatát (Con­futation Ingolstadtban halt meg 1543-ban. 75 év«, 1911. november 17-én halt meg MOCZKÓ JÁNOS evangélikus lelkész. Szenicen született 1843. ja­nuár 26-án. Modorban, Pozsony­ban, Besztercebányán tanult, Ros­tockban és Erlangenben volt teoló­gus. 1867-ben jött haza, nevelő lett, majd Óturán kápláni állást kapott (1870), 1874-től Csácsón helyettes lelkész, majd rendes lel­kész. A nyitrai egyházmegye espe­rese is volt. Szlovák egyháztörté­nettel foglalkozott. Énekeket is írt. Kiadta a „Tranoscius” énekes­könyvet is átjavítva és irodalom- történeti előszóval ellátva. 150 év«, V 1 1836. november 20-án hunyt el Marosvásárhelyt BOLYAI FAR­KAS tanár, aki kora legkiválóbb magyar matematikusa volt. Bo­lyán született 1775. február 9-én. Á nagyenyedi református kollégi­umban nevelkedett. Nevelőként tanítványaival Jénában tanult, majd a göttingeni egyetem diákja volt, ahol élénk eszmecserét folyta­tott az akkor ott tanuló Gauss- szal. Hazatérve Marosvásárhelyt lett tanár 47 éven át. Az aritmeti­ka, geometria és a halmazelmélet alapjait vetette meg. Fiával, Bolyai Jánossal nagy vitái voltak. Több­szöri agyvérzés után halt meg. 75 év«, 1911. november 26-án született Be­led községben DR. PÁLFY MIK­LÓS teológiai tanár. Sopronban volt teológus. 1937. június 20-án szentelték lelkésszé. A halle-wit- tenbergi és a tübingeni egyetemen volt ösztöndíjas, majd Zalaeger­szegen segédlelkész (1939). Ezután a Hallei Magyar Protestáns Egy­házismereti Kutatóállomás élére került, ahol igen fontos rendszere­ző munkát végzett. Hazatérve (1942) a Teológus Otthonban lett nyelvmester. Közben dolgozott a doktori disszertációján. 1946-ban doktorált. Ez időben aktív politi­kai munkásságot folytatott. 1946- tól először a Társadalomtudomá­nyi Intézetben, majd az ótestamen- tumi tanszéken volt professzor. Tagja (1948), majd elnöke (1962) volt az Ószövetségi Fordító Szak- bizottságnak. 1967-től pedig az "ökumenikus Tanács főtitkári tisz­tét is ellátta. 1970-ben az Evangéli­kus Teológiai Akadémia tisztelet­beli doktora lett. 1972. november 12-én halt meg Budapesten. Detre János (Folytatás az 1. oldalról) meg, hogy egy gyors tollvonással vagy ennél is gyorsabb, racionális kitörléssel, elfelejtve csak tovább­lépjünk. Képtelenek vagyunk erre. Hiszen csak az tud előrenézni, aki látta már a másik irányt is. Csak az tud felgyógyulni, aki a betegség mélységét bejárta. Csak annak le­het és változhat nyugodttá az arca, aki keserű könnyekben sírta el mindazt, ami fájt és ami nehéz volt. Gondoljunk azokra, akik - tán nem is régen - épp azt veszítet­ték el, akire leginkább építeni sze­rették volna az életüket. Hány szívinfarktus, hány hirtelen érke­zett vég állított meg teljes emberi lendületet, bénított- meg egy-egy családi otthon számára minden lé­pést, ami a jövőt jelentette! Napjainkban újra kell tanul­nunk az első szót, amely nagyon emberinek tűnhet, hogy tisztelettel tekintsünk az elődökre. Hogy tisz­telettel emlékezzünk azokra, akik életünk melegágyát jelentették több értelemben is. Amely generá­ció könnyen és tisztelet nélkül fe­lejti el az elődöket, csak gyökérte- lenül és üres lélekkel bolyong a világban. A leginkább gyakorol­ható út az életben megadott tiszte­let. De szegénységi bizonyítványt állít ki magáról az ember és a kö­zösség, ha nem tud tisztelettel meg­állni az emlékezés perceiben. Gyújtsuk meg sokkal bátrabban a gyertyánkat! Imádságban igazab­E címmel - Auschwitz és a szö­vetségesek alcímmel - a Televízió egy angol dokumentumfilmet mu­tatott be először 1985 áprilisában, amelyet idén szeptemberben ismét műsorára tűzött. Jó, hogy megis­mételték a film vetítését, a televí­zió nézőinek másodszor is alkal­muk nyílt megnézni ezt a nem mindennapi, tanulságokkal bőven szolgáló interjúsorozatot a még élő koronatanúkkal. Azért, mert ez az alkotás a tavalyi 40 éves év­fordulók sorában - mint ahogyan a jubileumokkal és a szériában le­futott megemlékezésekkel lenni szokott - nem kapta meg azt a visszhangot, mint amennyit meg­érdemelt volna. Számunkra azért volt rendkívül tanulságos a film, mert olyan néző­pontból vizsgálta az auschwitzi tragédiát, amelyről eddig a magyar nagyközönségnek az ismeretei hiá­nyosak voltak: hogyan viselkedtek a szövetségesek (elsősorban Anglia és az Egyesült Államok), mit tet­tek, vagy mit nem tettek meg több millió zsidó elpusztításának meg­akadályozása érdekében? Mit tud­hattunk meg a filmből? Többek között azt, hogy a szövetséges ha­talmak vezető minisztériumi tiszt­viselői sem hitték el a jól megszer­vezett és kivitelezett népirtásról szóló híreket. Anglia nem volt haj­landó befogadni a nácizmustól ül­dözött európai zsidókat az akkor még fennhatósága alatt álló Pa­lesztinába. Egyes amerikai zsidó szervezetek is ellenezték zsidók nagy számú bevándorlásának en­gedélyezését az Egyesült Államok­ba. A zsidó deportáltak jelentős része is elhitte, hogy valódi mun­katáborokba viszik őket. A szö­vetségesek, bár sokat (és sokszor értelmetlenül sokat) bombáztak, de az Auschwitz felé vezető vasúti vonalakat és magát a tábort soha nem bombázták és nem is semmisí­tették meg, azok után sem, amikor már kétséget kizáróan bizonyossá vált, hogy mi folyik a szögesdró­tokkal körülvett táborban, miért füstölnek a krematóriumok kémé­nyei. ban szóljunk azokkal, akik sírnak, azokért, akik már Jézushoz haza­tértek. Az emlékezés óráján mondhat­juk élő hittel és teljes bizonyosság­gal a szertartásunkból ismert imádság szavait: „Mindenható Is­ten! Hálát adunk, hogy sírjainkra állíthatjuk a keresztet, és feltekint­hetünk arra, aki meghalt és elte- mettetett, de harmadnap feltá­madt. Add nekünk Szentlelkedet, hogy hittel kövessük őt életünk­ben, és örök életre támadjunk fel a halálból Őáltala.” A tisztelet mellett a hit akkor válik élővé bennünk, ha szerette­ink sírjára úgy tesszük le virágain­kat ebben az évben, hogy mint Jé­zus tanítványai mi csak így énekel­hetünk: „Emlékezve őreájuk, oda vágyunk, Hol ránk is menny fénye vár.” (526. ének) Nem könnyű matematikai mű­velet a zsoltáros szerinti napok számlálása („Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jus­sunk!”), de Isten színe előtt járva mégis ez a mi legnagyobb felhatal­mazásunk arra a hitre, hogy nem az enyészet felé tart az óra járása, hanem egy másik irány felé, amely­ről ugyanez a könyv így vall: „íme új eget és új földet teremt az Úr, és örvendez benne az ő népe örökké”. Szabó Lajos Ezek a rideg tények. Természe­tesen minden itt felsorolt tényre lehet és lehetett - a film interjúala­nyai részben ezt tették - magyará­zatot találni. Az ok-okozat lánco­latban sokszor nehezen lehet meg­találni a valódi indítékokat és az azokból levonható helyes erkölcsi tanulságokat. De a véleményalko­tás, azaz ítéletalkotás nehézsége nem mentesítheti az „ítélkezőt”, egy későbbi kor kritikus szemű megfigyelőjét a maga vállalta fel­adat jó lelkiismerettel történő el­végzése alól és ahelyett, hogy má­sokra mutogatna, a tanulságokból azt kell hangsúlyoznia, ami konk­rétan önmagának és egyházának, vagyis nekünk magyarországi evangélikusoknak szól. Először: „reálpolitika” címen soha nem le­het elfogadni olyan intézkedése­ket, amelyek egyes emberek, em­bercsoportok diszkriminációját, jogfosztottságát idézik elő. Má­sodszor: A szenvedőkkel, kitaszí­tottakkal való szolidaritás vállalá­snak elmulasztása következmé­nyekkel jár, a közömbösség nem enyhítő, hanem súlyosbító körül­mény és Isten büntetését vonja ma­ga után. Az angol dokumentumfilm azért volt megrázó, mert a nézőt rádöb­bentette arra, hogy ezek az erkölcsi problémák napjainkbah is aktuáli­sak. Néhány évvel ezelőtt Kambo­dzsában a Pol Pót rezsim alatt több ember pusztult el, mint Auschwitzban s nem tudjuk pon­tosan mennyi áldozata van a latin­amerikai, afrikai (különösen dél- afrikai) jogsértéseknek... Ausch­witz az emberségükből kivetkőzöt- tek apokaliptikus rémuralma volt, a gyűlölet delíriuma, s ugyan ki merné állítani, hogy a gyűlölet ba- cillusai nem fertőzik tovább éle­tünket, közvetlen környezetünket? De rajtunk is múlik, hogy milyen mértékben. Kérjük Istent, adjon nekünk erőt, hogy naponként ve­gyük fel a küzdelmet - Jézus Krisz­tus nevének segítségül hívásával - a hétköznapjainkban is jelentkező gyűlölködéssel szemben! i(j. Fasang Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom