Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-26 / 43. szám
Evangélikus Elet 1986. október.26. „Reményeik szerint még az ősszel elkészül a belső átalakítás” Látogatóban az átépülő Budai Szeretetotthonban Az új és régi épületszárny közvetlen átjárást biztosít ápoltak és ápolók részére A fák sárgába öltöztek és hullatják levelüket. Az úttörő- vasút környékén csendes az erdő, már nem dalolnak a madarak. Hirtelen eszembe jut, hogy nemcsak az ősz van itt, hanem az egyházi esztendő vége is közeledik, ami az utolsó számadásra akar figyelmeztetni bennünket. Az ősi evangélium így foglalja össze a számadást: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek azt az országot, amely nektek készíttetett a világ kezdete óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jöve\ény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok.. A szeretetotthon kapuján belépve látom, hogy a nyáron az udvaron látott építőanyag nagy része már eltűnt: beépült a helyére. Van még felfordulás, mert még folyik a régi épület felújítása, de már örömmel használják a gyerekek az új épületet, sőt az öreg épület azon részeit is, ahonnan kivonultak a mesteremberek. Jelenleg talán legjobban - az őszi napfényt kihasználva - a nagy emeleti teraszt élvezik. Ide tolókocsin is ki Tehet jönni, mert a hálóteremhez közel van, s az' északi széltől védve játszhatnak vagy pihenhetnek. Kérdezem az Otthon egyik vezetőjét, Bálint Évát, hogyan telt el a nyaruk. Örömmel válaszolja, hogy Isten kegyelméből sikerült a nagy létszámhiány ellenére az építkezés számtalan nehézségét legyőzni. Reményeik szerint még az ősszel elkészül a belső átalakítás. így több fürdőszoba, tornaterem áll a gyerekek rendelkezésére. Tavasszal majd folytatják a külső csinosítást. Utána a konyhát kell felújítani, majd a piliscsabai részleget kell modernizálni, hogy mind a 170 gyerek jobb körülmények közt éljen... Csodálkozva hallgatom a céltudatos tervezésből születő optimista hangot. Majd a gyerekekre és az öregekre terelődik a beszélgetésünk. Milyen örömöt jelept számukra, ha látogató érkezik hozzájuk! De nemcsak az ápoltaknak jelent a hétköznapi' megszokott életrendben színt és vidámságot a látogató, hanem ő is gazdagodva megy haza, mert ezek a gyerekek nagyon tudnak szeretni. Az egyik gyerek megfigyelte például, hogy mikor tér be a szobájába az ápolója, s este 9 után rendszeresen felvette köpenyét, kiment hozzá, hogy adjon a számára félretett csokoládéból egy darabot és hogy még közösen imádkozzanak... Az ápolók sokszor úgy érzik, hogy az emberfeletti munkájukhoz az erőt éppen a gyerekektől kapják, iltólelkész beiktatásánál még az ő furulyaszava is köszöntötte a szolgálatba indulót; rrtost tehetetlenül hason fekszik. A rossz vérkeringése miatt kisebesedett a háta. Hetekkel ezelőtt kórházba került, majd egy másik kórházba vitték, de az orvosok nem tudták megállítani a romlást. Le kell amputálni a lábát, mert különben az egész szervezet vérmérgezést kap - szólt a diagnózis. De ki mondja ezt meg a gyereknek? Az ő kedves gondozójának jutott ez a nehéz feladat. Ő csak hallgatta, hason fekve hallgatta, majd csendesen megszólalt: „Manyi néni! Töröld le a könnyemet!” Egy kis idő után folytatta: Ugye, majd ha meghalok és feltámadok, akkor újra lesz lábam? Akik kimennek a hűvösvölgyi Szeretetotthonunkba vagy más otthonokba akár gyülekezeti, akár egyéni látogatás keretében, azoknak felelősség támad a szívükben. Egyesek valószínűleg megijednek a látott feladatoktól, mert úgy érzik, az egész otthon gondját fel kell Az épület felújítás alatt álló utcai homlokzata letve a gyerekeken keresztül kapják Istentől. Sok látogatója van az Otthonnak - folytatja Bálint Éva -, de a legtöbb külföldi és vidéki. Mi pestiek talán nem érünk rá meglátogatni őket? Pedig mennyire igénylik az egyéni foglalkozást, a csendes beszélgetéseket, a maguk kis világának a feltárását! Sokszor ez szívet összeszorító is! Nemrég az egyik. tolókocsiban közlekedő gyerek egészségi állapota rohamosan romlani kezdett. Pár hónappal ezelőtt az új igazgavállalniok. Talán ezért nem mernek újra kijönni? Mások viszont elkezdenek imádkozni az Otthonért, s amikor idejük- erejük megengedi, kimennek egy-két órára is segíteni, gyere- keket-öregekét meghallgatni. Az utóbbiak teszik jól. Mert a beszámolónk elején idézett bibliai mondást Jézus így folytatja: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,34-46). Missura Tibor r Amire vissza kell térnünk! I A kárt szenvedett soproni templom Vissza kell térnünk a templomunkat fenyegető veszélyre, melyről lapunk már röviden beszámolt - mert ez nemcsak 1946-ban a kitelepítés során egyharmadára csökkent és immár túl nagy templomot igénybe vevő gyülekezet ügye, hanem országos egyházunk gondja is. Sőt városi, megyei és országos műemléki síkon is felelősséget ébresztő ténnyé vált, hiszen a gyülekezet által használt templom egyúttal kedvelt helye a város, sőt az ország zenekedvelő népének, ahol évente több orgonahangverseny és más zenei rendezvény van, miután templomunk a város legtöbb embert befogadni képes építménye. A templom helyreállításával kapcsolatosan komoly elemző munkát végzett dr. * Winkler Gábor oki. építészmérnök. Elkezdte az építéstörténettel, de eljutva az épület jelenlegi állapotáig nem állt meg, hanem szakszerűen írt a szükséges megerősítésekről és helyreállításról, sőt költségbecslést is közölt. Az eredetileg torony nélkül épült templomunk (1782-83) építői Ringer József és Neu- mayer Lőrinc voltak. Előbbi kismartoni származású építőmester, aki többek között a Széchenyi család nagycenki kastélyát is építette; utóbbi tervezte a ruszti (most Ausztriában) evangélikus templomot is. A türelmi rendelet kiadása után épült evangélikus nagytemplomok legkorábbi példája * és a felvilágosodás korának kiemelkedő jelentőségű hazai alkotása a soproni templomunk. Felépítésében az akkori európai építészet leghaladóbb művészeti törekvései ismerhetők fel. Jelenlegi súlyos állapotába templomunk a fedélszerkezet meghibásodása következtében került. „Közvetlenül a kupolák záradékába eső alfőállások meghibásodása idézte elő a katasztrófa-helyzetet. Az alfőállások tartós alakváltozása következtében a főfalakat az idők folyamán ugyanis fokozatosan egyre nagyobb vízszintes nyíróerők érték. Mivel utóbbi szerkezet ilyen erőket felvenni képtelen, a falazat a főpárkány alatti vonalban el-_ mozdult. A faragott kő pársának eredménye. A főfal ki- dűlésével a teljes szerkezet állékonysága megbomolhat, amely szerencsétlen esetben akár az egész épület összeom- , lását is eredményezheti. - A torony kőszerkezetének anyaga is jelentős károsodásokat mutat. A hajdani szépen faragott tagozatok sok helyen eltűntek, de a sima kőfelületeken is durva felületű roncsolódások láthatók. Templomunkon a veszélyes rongálódások kiküszöbölése, további romlások megakadályozása a költségbecslés szerint igen jelentős összeget igényel. A helyreállítás három ütemben történhet. Az első a közvetlenül veszélyeztetett fedélszerkezet mielőbbi rendbehozatala. A második ütem a homlokzat állag- megóvása és helyreállítása. (A falak utólagos vegyi szigetelése stb.). A harmadik ütem a torony állagmegóvása, javítása kányelemek elvesztették állékonyságukat és lezuhanással fenyegettek.” (Dr. Winkler G.) Tudjuk, hogy a műemléki szakemberek gyors beavatkozásával a közvetlen életveszély elhárult. De ez csak ideiglenes megoldás. A fedélszerkezetét a legsürgősebben meg kell erősíteni. A déli főfal kidőlésével továbbra is. számolni kell. A déli hajó kupoláinak záradékában is repedéseket észlelhetünk: félő, hogy utóbbi ugyancsak a főfal elmozdulá(kőfaragó munkák stb.). Mindezek a helyreállítási költségek közel 11 millió forintot igényelnek. Az első cikkben közölt összeg (4-8 millió) a tetőszerkezet helyreállítására vonatkozott. Amikor templomunkkal kapcsolatos nehéz gondjainkat Testvéreink előtt feltárjuk hetilapunkban, kérjük, hogy osztozzanak ezekben, mint Krisztus testének tagjai. Gondoljanak ránk imádságban. Szimon János- Két felújított imaterem megáldása Körmend fíliáiban Megújult templomban - megújult szívvel A szarvaskendi felszentelt imaház Szeptember végén Nyugat- Magyarországon osztoztunk két kicsiny gyülekezet örömében. A szarvaskendi és hegyháthodászi testvérek a közelmúltban hozták rendbe kedves imatermeiket. Erre a szép ünnepre három ország evangélikusai gyűltek össze, akik szivükön viselik a Körmend-kömyéki két gyülekezet sorsát. Az imatermek fölavatását dr. Nagy Gyula püspök végezte, aki feleségével együtt érkezett Körmendre. A liturgiában részt vett Fehér Károly, a Vasi Egyházmegye esperese és Szerdahelyi Pál, a gyülekezet lelkésze is. Örömmel köszönthettük az ünneplők népes csapatában Szabó Istvánt, a Vasi Egyházmegye felügyelőjét. A szomszédos Ausztriából burgenlandi lelkészek és laikusok vettek részt az avató istentiszteleteken dr. Gustav Reingrabner szuperintendens vezetésével. A hatvan főből álló küldöttség tagja volt Gerhard?* Koller' eltendoríi, Walter Ziegler pöttelsdorfi és Paul Geist- linger stoobi lelkész is. Az ünneplő gyülekezetekbe látogatott egy többtagú szlovéniai küldöttség is, élén JoSar Ludvik, hodosi lelkész. A két ünnepségen Hermán Tibor, hódmezővásárhelyi lelkipásztor is megjelent a református egyház képviseletében. Szarvaskend Miután a gyülekezet gyermek- bibliakörös tagjai szép virágcsokrokkal és meleg szavakkal köszöntötték a megjelent vendégeket, dr. Nagy Gyula püspök istentisztelet keretében fölavatta a megújított imatermet. Igehirdetésében az ó és új emberről beszélt. Az ó ember mindig önmagára figyel, saját ihaga van gondolatainak középpontjában. Isten nélkül él, nem törődik vele, és nem törődik felebarátaival sem. Az új ember Isten akarata szerint él. Igazságban és szentségben jár. Ezt az életformát kell az új embernek fel- öltenie. Ki tud ilyen életet élni? Az ember akarata bűnös, szemben áll Istennel. De Ő elküldte Fiát, az új Ádámot, akivel a hit által közösségre léphetünk. Nem mi formáljuk át tehát életünket, hanem maga Isten a Jézus Krisztus által. Hogyan történhet meg az újjászületés? A keresztség, az ige és az úrvacsora által. A keresztség az új ember bölcsője, az ige az új ember világossága, az úrvacsora pedig az új ember tápláléka. Ezekben maga Krisztus van jelen, akivel újra meg újra találkozhatunk az istentiszteleten. Ezért drága számunkra minden templom. Nem elég tehát megújítani a templomot, az imatermet. Isten azt akaija, hogy a gyülekezet maga újuljon meg a Jézus Krisztusba vetett hit által, az ige és a szentségek eszközén keresztül. Az igehirdetés után a burgenlandi gyülekezeti csoport gitárkíséret-. tel énekelt a keresztyének küldetéséről: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága. Szeressétek egymást teljes szívből!” Az ünnepséget követően a vendégek a község klubtermében élvezhették a gyülekezet vendégszeretetét. A helyi lelkész ismertette a gyülekezet történetét. Szarvaskenden már a XVII. században létezett evangélikus gyülekezet. A Türelmi Rendelet után lehetőség nyílt arra, hogy a helyi iskolában istentiszteleteket tartsanak. Később azonban Körmendhez csatolták Szarvaskendet, és egészén az 1950-es évekig nem volt gyülekezeti helyisége az itt élő evangélikusoknak. Ekkor kérték azt a gyülekezet tagjai, hogy a lelkész tartson istentiszteleteket a filiákban is. így került sor arra, hogy saját erőből imatermet alakítsanak ki, ahol összegyülekezhetnek az ige hallgatására. Ezek után üdvözlések és köszöntések hangzottak el. A helyi tanácselnök, Földes Sándorné, méltatta a gyülekezet fáradhatatlan munkáját. Dr. Gustav Reingrabner szívből kívánta, hogy a gyülekezet mindig örömmel hallgassa az igét, az evangéliumot, a tiszta tanítást, megújított imatermében. Josar Ludvik ezzel biztatta a gyülekezetét: „Ahol Isten ajtót nyit, ott szívek nyílnak meg.” A sok vendég közt felszólalt Molnár János, a helyi római katolikus plébános is, aki fölhívta a gyülekezet figyelmét arra, hogy a második templomépítés csak most kezdődik; csakhogy most élő kövekből kell építeni. Elbúcsúzva a szarvaskendi testvérektől, Körmenden ebédeltek a vendégek. Ebéd után Illés Imre, körmendi tanácselnök fogadást adott a Hazafias Népfront helyi vezetőivel együtt a megjelent vendégek tiszteletére. Hegyháthodász Dr. Nagy Gyula püspök hálaadásra hívta a gyülekezetei a vasárnap délutáni imaterem-avató istentiszteleten Zsolt 26,8 és 84,3-6. alapján. Adjon hálát a gyülekezet a tegnapért, azért a sok ajándékért, amellyel Isten elhalmozta őket ez idáig. Az Ő kegyelme.tartotta meg ezt a kis közösséget. Adjon hálát a gyülekezet a máért, az imateremért, mely most megújult formában szolgálja az evangélium ügyét. Tisztelni és szeretni kell az ÚR házát, mert itt maga Isten jön közel az emberekhez, az ige világosságával vigasztalja őket. Nem kell aggódni a gyülekezet holnapjáért, mert Isten mindeddig megtartotta és megóvta népét. Isten hűséges, adjunk hálát néki! A burgenlandiak csoportja ezen a helyen is énekszámokkal szolgált az istentiszteleten. Az ünnepség befejezéseképpen néhány üdvözlő szót mondtak a megjelent vendégek: Bertái Lajos, nádasdi tanácselnök és az ugyancsak nádasdi Takács László katolikus plébános. Mindannyian baráti szeretetükről tettek tanúságot. Végezetül Fehér Károly esperes köszönte meg a gyülekezet vendégszeretetét és a vendégek részvételét ezen az ünnepen. Az istentisztelet után a fehér asztal mellett alkalom nyílt arra, hogy a gyülekezet tagjai kötetlen együtt- lét keretében találkozhassanak egyházkerületük püspökével és a megjelent többi vendéggel. Isten áldja meg az újonnan felavatott két imateremben végzett szolgálatokat. Vető István (
