Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-26 / 43. szám
\ Annikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg/", azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. Luther Martorí 95 tételének az első pontja. ( ' 'A Gárdonyi Géza írás a Bibliába Evangélikus Elet 51. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1986. OKTÓBER 26. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 22. VASÁRNAP ÉS REFORMÁCIÓ ÜNNEPE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 11 ,-Ft Felekezeti azonosságtudat - ökumenikus nyitottság Weizsäcker államelnök találkozása a protestáns egyházak vezetőivel Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Budapesten tett látogatása alkalmából október 14-én találkozásra hívta meg a hazai két protestáns egyház vezetőit, dr. Tóth Károly református és dr. Nagy Gyula evangélikus püspököket. Ezt megelőzően a két püspök Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke meghívására részt vett a nyugatnémet államelnök tiszteletére rendezett parlamenti díszvacsorán és ugyancsak jelen voltak az Operaház díszelőadásán is. Az Erfurti Dóm - itt szentelték pappá Luthert Reformációi önvizsgálat Van, aki örül, s van, aki feleslegesnek tartja, hogy még 1986-ban is ünnepeljük egyházunkban a reformáció ünnepét. Aki örül, az szívesen hallja Luther és a többi reformátor nevét, öntudatosan emlegeti a magyar reformáció nagyjait, eseményeit és drága őseink hűségét. Aki feleslegesnek tartja, az szívesebben hall arról, ami más felekezettel összeköt., az egységmozgalomról, a világméretű keresztyénség nagy családjáról. Idejétmúltnak, túlhaladottnak minősíti a felekezeti öntudat ápolását és magát a különállást is. Kétségtelenül, a reformáció megünneplése önvizsgálatra késztet most is. A közelmúltban több olyan évforduló volt az evangélikusságban, ami eszmélte- tett. Az Ágostai Hitvallás 450 éves évfordulója (1980), Luther 500. születés-évfordulója (1983), de a Lutheránus Világszövetség budapesti Világgyűlése (1984), sőt még a Bach-évforduló (1985) is ilyen eszmél tető alkalom lehetett. Mások is kérdezték, magunk is felvetettük: mit jelent evangélikusnak lenni. Ma túl vagyunk ezeken a kerek évfordulókon, de a kérdés ma is él. A magyar evangélikusság sem áll úgy az érdeklődés fényszórójában, mint az említett évek során, de a kérdésre ma is válaszolnunk kell. Személyesen is foglalkoztat. Gyülekezeti lelkészként is találkozom vele, rendszerint negatív formában: vagy a hamis könnyelmű nyitottság, vagy a beszűkült felekezeti öntudat formájában. Sarkítva: az egyik csoportnak minden mindegy, semmit sem jelent evangélikus volta, „keresztyének vagyunk, nem evangélikusok”. A másik csoport viszont mindenütt eretnekséget sejt, ahol nincs jelen a hitvallásos evangélikusság. Nagyon szeretem a világkeresztyénséget, ezen nemcsak a protestánsokat értem, hanem a római katolikusokat, orthodoxokat és anglikánokat is, ugyanakkor örülök annak, hogy még ma is evangélikus vagyok. Ökumenikus nyitottság Elengedhetetlen. Az ökumenizmus iránya visszafordíthatatlan és Valószínűleg a vége felé közeledő 20. század legnagyobb egyháztörténeti eseménye a keresztyének egységmozgalma. Századunkban a Szentlélek fényszórójába került a jézusi imádság: „hogy mindnyájan egyek legyenek”. Egymássál párhuzamosan fedezik fel az egyes felekezetekben, hogy minden különbözőség, ellentét ellenére egymással közösségben vagyunk, egymás testvérei lehetünk, és szétszalra- dozott voltunk nem természetes, hanem botrány. Rengeteg tárgyalás, sok teológiai munka és gyülekezeti testvéri közeledés jelzi a főirányt. Aki ezzel a sodrással szemben akar úszni, nem él a 20. század keresztyénségében. Felekezeti azonosságtudat Az egységtörekvésekkel szinte egy időben erősödött meg a felekezetek öntudata is. Mi evangélikusok is kerestük a gyökereinket, jellegzetességeinket. A dialógusok folyamán mindig egyszerre kell tisztázni, ki a másik és ki vagyok én. A római katolikus teológusok legkiválóbbjai is így gondolkoznak. Például Kari Rahner professzor egy magyarul is megjelent könyvében igy ír: ... „az evangélikus keresztyénség valóban hozzátartozik saját történelmi létezésünkhöz, nem térhetünk ki előle, puszta létével is kérdést intéz felénk” (A hit alapjai). Ugyanezt elmondhatjuk mi is. A megoldás számomra az, hogy ökumenikus nyitottságomban nem veszíthetem el evangélikus öntudatomat, és evangélikus öntudatomban nem feledkezhe- tem meg más keresztyén felekezetekről. , (Folytatás a 3. oldalon)- Az Újszövetség Könyve elé Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcseségnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkes forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. . Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszei, Haldoklónak angyalsugás: „Ne félj: fogd a kezemet". Gyermeknek is: „Mily szép rege”, Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!” Fal, - s túl rajta élő hangok, Köd, s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom: Csak megnyitom s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá mállnak, Dicsőségek füstbe szállnak. , Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!... Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne. V ___________________________________) Va llomás a Bibliámról Itt sorjáznak könyvespolcomon a jó öreg „Károli”-tól kezdve a legkülönbözőbb nyelvű és kiadású Bibliák. Végigsimogatom őket tekintetemmel. s kezembe veszem a legkedvesebbet. Fatáblák közé kötött, kapcsos, megsárgult lapu, régi-régi könyv. Évszázadok terhe nehezedik rá. A Majna menti Frankfurtban nyomták még gót betűkkel 1718-ban. Tán édesanyám ősei vehették és hozták magukkal Hessenből a baranyai lankákra telepedve a török kitakarodása után, amikor magyar földön új otthont, szebb életet kerestek. Mi mindent élt át ez a drága könyv családunk és Európa .izgalmas történetéből? A vándorlást és járványokat, tűzvészeket és háborúkat, születések örömét és szomorú haláleseteket, lakodalmakat és ünnepeket. De most arra gondolok: mit adhatott ez a könyv azoknak, akik kézbe vették és szavára figyeltek? Hiszen a Biblia nemcsak van, létezik, eseményeket átél, hanem a Biblia szól és kiált, beszél és tanácsol, mert Isten igéjének hordozója. A Biblia nemcsak könyv, hanem mennyei üzenet! Hányszor adott erőt és vigaszt a szava, csendességet és frissülő reményt mondanivalója. De lehet, hogy parancsolt és megítélt, leleplezte a vétkeket és bűnbánatra indított, amint az a Szendéteknek tetszett. Gyerekek tanultak belőle betűvetést, olvasást, erkölcsöt és magatar(Folytatás a 3. oldalon) Döntés született A legújabb, móri gyülekezetünk Dr. Winkler Gábor a Teológiai Akadémia adott otthont az Országos építészmérnök véleménye új épületének megépítéséről Diakóniai Konferenciának a megsérült soproni templomról , 3. oldal 5. oldal 7. oldal
