Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-14 / 37. szám
Evangélikus Élet 1986. szeptember 7.-#-RÓL -$--RA—, „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok.” IPt 5,7. VASÁRNAP - „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól.” - Jn 6,37 (Zsolt 36,8 - Mt 6,25-34 - Zsolt 75) Ki tudná összeszámolni hány testvérünk megy ma templomba, Isten házába, Jézus közelébe? Igében és szentségekben hányán újulnak meg? Milyen áldás, hogy Jézus mindig vár minket, s mi bármikor mehetünk hozzá! Hétfői - „Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.” - Ef 5,8 (Bír 5,31 - Lk 11,21-32 - Ám 7,1-9) Az egykor és most között mindig történik valami, rendszerint változás. Igénkben a változás a megtérés eseménye. Egykor Isten nélkül éltem, most már ismerem Őt. Közben találkoztam Vele, s szembetűnő lett a változás, mint a sötétség és a világosság hasonlata. Hogyan történhet ez? Az Úrban! KEDD - „Van pártfogónk az Atyánál az igaz Jézus Knsztus.’r ÍJn 2,1 (Mai 3,2 - lKir 17,7 - 16 - Ám 7,10-17) Jó tudnunk, hogy Jézus nemcsak Jó Pásztor, Mester, Szabadító, hanem Pártfogó is. Ő igaz, ezért bízhatunk élő szavában, értünk könyörgő imádságában. Érte szeret minket az Isten! S2ERDA - „Jézus igy szólt a szolgáknak: Ha engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni! így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Akiket nekem adtál, azok közül nem vesztettem el senkit.” - Jn 18,8-9 (2Sám 22,2 - lTim 6,^-1 la - Ám 8,1-3; 9,1-6) Jézus számon tart minket. Még elfoga- tása idején is a tanítványaival törődött, az ő megmaradásuk volt a fontos. Igénk erősít ma minket, maradjunk Vele közösségben, így nem veszünk el! CSÜTÖRTÖK - Isten gazdag lévén irgalomban, életre keltett, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságból Krisztus Jézusban.” Ef 2,5-7 - (Jer 31,20 - Lk 17,5-6 - Ám 8,4—12) Pál apostol saját életén tapasztalta meg Isten mérhetetlen irgalmát. Ő, aki átélte a „pálfordulást” sohasem felejtette el honnan jött és hová ért el az Atya jóságából. Életre kelni = megújulni, felfrissülni, új reménységgel] menni tovább - ma is lehet Jézusban! PÉNTEK - „Isten világosítsa meg lelki szemeteket, I hogy meglássátok: milyen mérhetetlenül nagy az ŐI hatalma rajtunk hívőkön. Minthogy hatalmának] ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban.” - Ef | 1,18-19-20. (5Móz 3,24 - IThessz 2,9-12 - Ám] 9,7í—15) Új látásmód kell ahhoz, hogy az emberi felismerje latén gazdag munkáját Jézusban. Ezt kéri | Pál ap. is az efezusi gyülekezetnek, s ezért imádkoz-1 hatunk mi is naponta. Isten tud igazán megvilágosí-1 tani minket, mert ő hatalmas, s mindent megtett] értünk Jézusban. SZOMBAT».- „Amikor eljött az idők teljessége, Is-1 ten elküldte Fiát, aki asszonytól született a tör-1 vénynek alávetve, hogy a törvény alatt lévőket] megváltsa, hogy Isten Fiaivá legyünk.” - Gál 4,4-51 (Jer 33,9 - 2Thessz 3,6-13 - Hős 1,1-9) Történetil tény, hogy Jézus itt járt ezen a világon. Született, | mint mi, élt a mindennapi törvényszerűségek kö-| zött, mint mi is. Vele azonban teremtő Atyánk] megmutatta, hogy nemcsak ebből áll az élet, ha-| nem van végső reménységünk is, mely Isten Fiává alakít minket. Némethné Tóth Ildikó J Molnár Barna Miska Gyermekkoromat erdőben éltem le. Ha kiléptem az ajtón, erdei fenyők sötétzöld tülevelei borultak fölém olyan sűrűn, hogy a völgy fölött úszó fehér gomolyfelhők pamacsait is csak itt-ott pillantottam meg csipkés keretükben. Távolabb lombos erdő tölgy-, gyertyán- és bükkfái suttogták egymásnak izgalmas titkaikat. Mikor a szélső bokrok közé léptem, az ágak alatt rovarok után kutató kis cinke bizalmasan közölte velem, hogy: Nincs! Nincs! Itt sincs! Gombostűfejnyi fekete szeméből pajtásnak kijáró szeretet sugárzott felém, de szigorúan csattant az ághegyröl a gébics hangja: Csitt! Csitt! - Mit tehettünk hát? Csendben néztük egymást, míg beljebb, egy fa csúcsán, meg nem szólalt a szarka: Gyere, gyere! Követtem, ahogy fáról fára, ágról ágra röppent előttem. Azután éles rikoltás hasított az erdő csendjének nevezett szüntelen zsongásba: Itt jár! Jön már! - A szajkó volt. Riadóztatta az erdő minden állatát, hogy vigyázzanak, ember közeledik. Elszégyelltem magam az egész emberiség nevében. Hát itt tartunk, hogy az erdő, mely valaha nekünk is otthonunk volt, élelmet, védelmet adott, ma már így védekezik ellenünk? A riadalom azonban hamar elült, mert felbúgott a sűrűből a vadgalamb: Barátunk, barátunk.! - A nyuszik füle megint vigyázzba állt, a lomb rejtekéböl özfejek kandikáltak elő, és a tisztáson nemes fejét lehajtlva ropogtatta a jószagú füvet egy szarvas. Hát így, ezektől tanultam én természet és emberszeretetet egy egész, háborúkkal és gyűlölettel, rombolással és építéssel, bánattal és örömmel megrakott életre. Volt azonban egy szűkebb birodalmam is: a gazdasági udvar. Mint minden vidéki háztartásban akkoriban, mi is tartottunk tehenet, disznót, baromfit. Kellett, hiszen a legközelebbi bolt jó három kilométerre, a hentes még messzebb volt. Egyszer az anyakocánk kilenc malacot fialt. Szinte káprázott az ember szeme, ha az egy kupacban nyüzsgő, csíkos ruhás, eleven kis süvölvényeket látta birkózni, lökdösődni, játszani. Egy volt csak közöttük, amelyik mindig a szélére szorult. Életrevaló, fürge kis jószág volt, de valahogy kisebbre sikerült a többinél. Mikor pedig eljött a szoptatás ideje, akármelyik emlőhöz bújt oda, valamelyik testvére is pont azt szemelte ki magának. Szegény pára mindig éhen maradt. Kárpótlásul azután kapott egy kis lábast, és abba naponta többször is friss tehéntejet. Meg is látszott rajta hamarosan! Utolérte a testvéreit, s azok ugyancsak meggondolták, hogy kitúrják öt maguk közül. Közben azonban úgy kézhez szokott, hogy jobban szeretett velünk játszani, mint a testvéreivel. Kedvenc játéka volt a bújócska. Meglapult egy vödör, egy papsajtbokor, vagy a favágótoké mögött, és meg kellett keresnünk. Ha megtaláltuk, felvisított örömében, és körülszaladgált minket. Nevet is kapott: Miska. Hallgatott is rá; ha hívtuk, előrohant a bokrok közül, sokszor meg egyenesen a veteményes kertből, ahol turkálni szeretett. Ez vetett véget kivételes szabadságának. Becsukták az ólba, testvérei közé, ahonnan csak velük együtt jöhetett ki, napi sétára, hancúrozásra. Telt az idő, s a malacok süldőkké váltak. Egy napon Édesanyámnak valami dolga akadt a legközelebbi faluban. Együtt indultunk ebéd után a kétórás útnak, csak úgy az erdőn át, mert úgy a legrövidebb. A csapást sem követtük. Levágtuk a kanyarokat, vadak taposta ösvényeken bujkálva az aljnövényzet lombja között. Talán félórányira lehettünk a falutól, egy-egy nyiladékon át már leláttunk a toronyra, s egy jótorkú kakas harci kiáltásának gyenge foszlányai átszűrődtek a lombok muzsikáján. Éppen egy erdei ér öntözte horhos tölgyek által beárnyékolt süppedő talaját tapostuk. Vaddisznók kedvelt dagonyázó helye az ilyen, ott is hagyták a nyomaikat. Most azonban valahol a sűrűben töltötték délutáni sziesztájukat, onnan elő nem jönnek alkonyaiig! ISTENTISZTELETI REND. Budapesten, 1986. szeptember 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. II. (úrv.) Pintér .Károly, du. 6. (családi) Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. II. (úrv.) Muotag Andomé, du. 6. Muntag Andorne. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél ll. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. II. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vető Béla. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Vető Béla. Zugló de. II. (úrv.) Szabó- né Mátrai Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 4. szeretetvendégség. Vád út 129. de. negyed 10. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel. Pesdőrinc- Szemere-telep de. háromnegyed 8. (úrv.) Győri János Sámuel. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásiöld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Inotay Lehel. Rákosliget de. 11. (úrv.) Inotay Lehel. Rákoskeresztúr de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. (úrv.) Madocsai Miklós. Toroc- kó tér de. fél 9. (úrv.) Szebik Imre. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fel 11. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. (családi) Missu- ra Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Scholz László. Németvölgyi út 138. de. 9. Scholz László. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. II. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkö Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. 1986. szeptember 7-ón, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráj'át közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Szabóné Mátrai Marianna a Teológus Otthon igazgatóhelyettese, Budapest. Szentháromság utáni 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárí igéje: Mt 6,24-34; az igehirdetés alapigéje: Ám 6,1-7. A HÉT PORTRÉJA Petor Jánosné Kántori és tanitói szolgálatát a szarvasi tanítóképző elvégzése után, 1940-ben kezdte el Csesztvén, Nógrád megyében-, ahová lévita tanítónak hívták meg. Tudvalevő, hogy lévita tanítók szolgálatára olyan filiákban volt szükség, ahová a lelkész csak nagy ritkán jutott el istentisztelet tartására. Ezért a lévita feladata volt minden vasárnap és ünnepnap az istentisztelet megtartása, valamint a hitoktatás, a konfirmációi előkészités, a bibliaórák stb. megtartása. 1943-ban Petor János lelkész felesége lett és azóta férje váltakozó szolgálati helyein, Taksonyfalván, Bokoron, Békésen és-1980 óta Mezőberényben megszakítás nélkül végzi kántori szolgálatát. Hogy ezt - 1980-ig mint aktív és azóta mint nyugdíjas pedagógus - tehette, az állam és az egyház jó viszonyán felül annak is köszönhette, hogy iskolai munkáját mindig pontosan és lelkiismeretesen teljesítette. Több ízben kapott ezért jutalmat és kitüntető elismerést. 45 éves pedagógusi és kántori múlttal szerényen és teljes odaadással dolgozik gyülekezetünkben. A gyülekezeti szolgálat sohasem volt számára anyagi kérdés, hiszen a nagyrészt kicsiny gyülekezetekben nélkülözhetetlen volt az, hogy egyháza iránti szere- tetből, vagy a legcsekélyebb ellenszolgáltatásért szolgáljon. Jelenleg is aktivan, hűségesen, derűs lélekkel munkálkodik a gyülekezeti élet minden területén. Természetesen azt tartja elsődleges feladatának, hogy az istentiszteletek kántori szolgálata zavartalan legyen. Ennek köszönhető, hogy az új énekeskönyvre való átállás zökkenőmentesen történt meg gyülekezetünkben. Részt vállal a konfirmációi oktatásban, az egyházközség adminisztrációs munkájában, a családok látogatásában, a szeretetvendégségek és egyéb gyülekezeti alkalmak lebonyolításában, gyermek- és ifjúsági műsorok szervezésében. Munkájára, segítségére a gyülekezet minden tagja mindig számíthat. || Äh W IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIÍflí HÍREK W Az LVSZ Végrehajtó Bizottsága Skandináviában A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága 1987. évi ülését július 7-15-ig Dániában tartja. Ezt megelőzően részt vesz a Világszövetség megalapításának negyvenéves évfordulója alkalmából Lundban (Svédország) tartandó -június 30-július 6-ig - ünnepségén. 100 éves a lutheránus egyház Pápua-Uj-Guineában A Pápua-új-guineai evangélikus- lutheránus egyház a közelmúltban ünnepelte 100 éves fennállását. Az ünnepségeken részt vett a Lutheránus Világ- szövetség egyik alelnöke, Susannah Te- lewoda (Libéria, Afrika) és dr. Gunnar Stálsett főtitkár is. A Világszövetség hattagú küldöttsége a világ 104 evangélikus egyháznak közösségét képviseli a Pápua-új-guineai egyházzal, amely németországi missziók munkájának gyümölcse s most önálló egyház 550 000 taggal. LWI - g A finn ortodox egyház híreiből A finn ortodox egyház valamói kolostorában Paavali érsek arhimandríta címmel tüntette ki Panteleimon igu- ment, a kolostor vezetőjét és Ambrosius atyát, a kolostor gazdasági vezetőjét. Arhimandarita Ambrosiust hazánkban is ismerik, hiszen fiatal evangélikus lelkészként stipendiáns évet töltött nálunk és sok gyülekezetben megfordult hazánkban. Akkor még Risto Jääske- läihen-nek hívták. Innen három évre Cambridge-ba ment tanulmányait folytatni. Ott érte az első komoly ortodox hatás. De Finnországban még evangélikus lelkészként működött, majd főiskolai tanár lett Joensuuban. Innen tért át az ortodox egyházba és lett Ambrosius atya néven a valamói kolostor tagja. Magyarul ma is igen jól beszél és előszeretettel lát vendégül régi barátokat Valamóban. Az arhimandríta cím igen ritka és megtisztelő cím a finn ortodox egyházban. A ma élők közül Johannes metro- polita (a debreceni ref. teológia tiszteletbeli doktora) kapta meg, s csak amióta Helsinki püspöke lett, nem használja. Az orosz ortodox egyházban Pi- men pátriárka ma is használja, mivel a zagorski kolostor vezetője. Árhimand- rita csak az lehet, aki kolostori szerzetesként felszentelt lelkész. Arhimandri- ta Ambrosius mosolyogva jelezte, amikor megkérdezték, hogy ez a cim semmiképpen nem előjog a püspökséghez. A kitüntető címnek mi is nagyon örülünk és viseléséhez Isten áldását kívánjuk. K. E. HAZAI ESEMÉNYEK Örömmel értesítjük, hogy 1986. szeptember 7-én 3 órakor a csővári evangélikus templomban Keveházi László esperes Tamásy Zoltán megválasztott lelkészt beiktatja és Tamásy Zoltánná lelkészi munkatársat bevezeti a szolgálatba. MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1986. szeptember 15-én, hétfőn délután 16.00 órai kezdettel a Zuglói Egyházközség templomában tartja Tanévnyitó istentiszteletét Az igehirdetés szolgálatát Dr. Nagy Gyula püspök végzi. Ezt kővetően 16.30 órai kezdettel a Teológiai Akadémia Tanévnyitó ünnepi ülést tart a következő tárgysorozattal: ' 1. Jer, dicsérjük Istent... 40. ének. 2. Dékáni székfoglaló. 3. Az Akadémia új hallgatóinak felvétele. 4. Zárószó. 5. Himnusz. V_________________________________________ Békéscsaba Hazánk legnagyobb evangélikus templomának, a békéscsabai Nagytemplomnak falai között gyakran látni hatalmas gyülekezetét. Legtöbbször evangélikus hívek alkotják. így van ez rendjén. 1986. augusztus 9-én, szombaton szokatlan időben, szokatlan összetételű gyülekezet volt jelen az ősi templomban. Este 8 órakor az evangélikus, református és a katolikus templom harangjainak hivó szavára, az egyházközi és katolikus békebizottság szervezésében ökumenikus, összejövetelt, istentiszteletet tartottak a békességért. Ezen részt vettek a különböző egyházak tagjai lelkészeik vezetésével. Kilenc lelkész volt jelen. Az egy óráig tartó istentiszteleten igét hirdetett Táborszky László esperes és testvéri köszöntőt mondott Gyenes Mihály esperes-apátplébános. Felidézték a hirosimai tragédiát, s együtt imádkoztak a világ békéjéért. Meghallgatták az evangélikus és a baptista gyülekezeti énekkar, valamint az evangélikus és katolikus ifjúság énekét, több művészi orgonaszámot és oboát. Versmondásra is sor került és természetesen közös éneklésre. Az ezer fős gyülekezet ajkáról messze szállt az ének. Ezt követően sok harang zúgása közben a nagy gyülekezet átvonult a közeli katolikus templomba, ahol folytatódott az együttlét közös énekléssel, imádsággal, bizonyságtétellel, testvéri köszöntéssel, verssel, karénekkel. A jelenlevők egymás kezét fogva mondották el a Miatyánkot, majd meghatódva énekelték el nemzeti imádságukat, a Himnuszt. Angyalföld Szeptember 7-én, vasárnap, du. 4 órakor a gyülekezet szeretetvendégsé- gén Buda török alóli felszabadulásának 300. évfordulója alkalmából előadást tart dr. Wellmann Imre, a történettudományok doktora, a Mezőgazdasági Múzeum ny. helyettes főigazgatója. Minden érdeklődőt' szeretettel várnak. Budavár Szeptember 7-én vasárnap de. 11 órakor az istentiszteleten előadást tart Dr. Wellmann Imre történész Budavár visszafoglalása evangélikus vonatkozású eseményeiről. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A sajtóosztály értesíti a Lelkészi hivatalokat, hogy az Útmutató és 1986. évi Evangélikus naptár megrendelések 1985. október 15-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri a Lelkészi Hivatalokat, hogy a megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényieket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtó- osztály nem tudja figyelembe venni. Halálozás Sebők Jánost, a mohácsi gyülekezet több évtizeden át volt elöljáróját, gondnokát, utóbb felügyelőjét, az Ev. Elet hűséges olvasóját július 31-én 79 éves korában hazahívta Ura. Temetése augusztus 4-én volt tisztelőinek, szeretteinek és gyülekezetének népes részvételével. Koporsója mellett Ormos Elek ny. lelkész'hirdette a vigasztalás igéjét. „Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10.). Apróhirdetés 35/165, csinos szőke leány megismerkedne lehetőleg diplomás szimpatikus férfival, aki boldog és harmonikus családi életre vágyik. Válaszokat „Nem jó az embernek egyedül” jeligére a kiadó- hivatalba kérem. 30 éves intelligens, becsületes elvált asszony 10 éves kislányával albérletet keres, vagy eltartási szerződést kötne Budapesten gondozásért, háztartási segítségért. Létfontosságú. Jelige: „Egymásért”. Evangélikus A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (867081/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60086 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesftö postahivatalnál, a hfrlapkézbesitöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelötizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza! ( ] Szótlanul, mélázva ballagtunk egymás mögött. Élveztük a tölgyerdő csersavas illatát, az ezerhangú csendet, a páfrányok ' ritmikus bólogatását. És ezt a hangulatot törte meg . a hátunk mögül messziről, fel- csörrenö avartaposás, ágcsapó- dás, gallyreccsenés zöreje. Két- 1 ségtelen, disznó jár mögöttünk. ( Es a hangokból ítélve, felénk < tart... Megállva figyeltünk. Most már a mély szusszanásait is hallottuk, ahogy meg-megáll- va az avar illat-titkait vallatja. Közben halk röffenésekkel nyugtázza megfigyelései eredményét. Azután hirtelen nekiiramodik, egyenesen felénk, majd újra szaglászik. Eleiem után kutató fiatal állat lehet. Az ilyen nem szokott támadni. Azért Édesanyámat egy szikla mögé állítom, magam az ösvényen maradok, hogy jobban lássak, és ha közelebb ér, engem vegyen észre. Biztosan meglepődik és elszalad. Ha nem, magam után csalogatom, míg megunja a j fogócskát, vagy felgallyazok egy fára, biztos távolban ' Anyámtól. Feszülten figyelek. Húszméternyire sincs, és még nem vett észre. Várom megle- , pett riasztását, mely után vagy i ő ugrik el, vagy én, és kezdődik 1 a fogócska. Már csak tíz, tizenöt méterre van, mikor megszólal. De nem < riaszt, hanem boldog röfögéssel i rohan felém; már csapódnak szét az ágak, és kibukkan Miska rózsaszínű orra, göndör, sző- \ ke sörtéje. Eszeveszett táncot jár körülöttem, rohan Édesanyámhoz, vissza hozzám, lefekszik elénk, röfögve, vinnyogva dörgölődzik hozzánk. Aki még nem látott őszinte örömöt és túláradó boldogságot, az lesse meg az állatok meghitt perceit, és tanulja meg a nyelvüket. További utunkon már hárman voltunk. Miska el nem mozdult mellőlünk, és vigyázott ránk. Füle minden szokatlan neszre tájolt, orra minden szagot elkapott. Estére értünk haza. Otthon mindenki, mindenütt Miskát kereste. Elindulásunk után jó órával kiengedték őket futká- rozni, és azóta eltűnt. Most megjött velünk. Nyomunkat követve talált ránk. És most sem a megkerülése fölötti öröm, sem a tréfás korholás nem hatotta meg, hanem bevonult testvérei közé az ólba, elvetette magát a szalmán, és jóízűen elaludt. Nem volt hős, csak ragaszkodott.
