Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-09-07 / 36. szám

Evangélikus Élet 1986. szeptember 7. „A Dísz téri evangélikus templomban tartotta esküvőjét. ” A hídépítő CLark ádÁM Lapunk augusztusi Króniká­jában megemlékeztünk arról, hogy 175 éve, 1811. augusztus 14-én született Clark Ádám, a Lánchíd építője. Megérdemli ez a hittestvérünk, hogy bővebben is megemlékezzünk róla. Regé­nyes élete sok vonzó és tanulsá­gos adatot tartalmaz. Miktós: Clark Adir Barabás Miklós: Clark Ádám A skóciai Edinburghban lát­ta meg a napvilágot. Aho­gyan budavári anyakönyveink mondjak: Angolhonban. A sok- gyermekes családban a mér­nök apa Ádám fiát is mérnök­nek neveltette a glasgow-i mű­szaki főiskolán. A különböző gyárakban gyakorló munkát végző alig 23 éves fiatalemberre Széchenyi István figyelt, ami­kor a Duna kotrómunkájára egy Vidrá kotrógépet rendelt meg. Magyarországba hívta, ahol hosszú évek munkatársi és baráti kapcsolata kötötte őket össze. 1834-ben jött először ha­zánkba. Munkája végzése köz­ben kis vitorlásán végighajózta a Duna tájait s megszerette ezt a földet, ahol „a síkságon hul­lámzik a búza” s ahol „minden lejtőn amit nap ér, csak szőlő látható”. Jó sportember volt, aki sokat evezett és lovagolt Széchenyivel is, aki asztalához is többször meghívta. Haláláig kötődött hozzá, Döblingben is többször meglátogatta. Az egyik utolsó látogatója is ő volt. Széchenyivel együtt szőttek terveket. Ä lánchíd építkezését ő vezette. (A híd tervezője csak névrokona volt.) Az Alagutat már viszont ő tervezte is, épí­tette is. Az innen a Várba veze­tő utat Széchenyivel együtt ál­modta meg. Az eredetileg folyószabályo­zás munkájára jött fiatalember rövid időre még hazatért a vad­regényes Skóciába, de 1839- ben boldogan tért vissza, ami­kor megkapta a Lánchíd meg­építésének vezetését. Ez a híd egy életre szóló szerelme lett, amit 1849-ben hősiesen men­tett meg a pusztulástól. Hentzi osztrák tábornok parancsot adott a híd felrobbantására. Clark akkor a Szarvas tér fö­lött lakott. Néhány barátjával lerohant a hídhoz, életük koc­káztatásával megnyitották a zsilipeket a hídkamráknál, azo­kat elárasztották vízzel, a szi­vattyúkat pedig összetörték. A hídon felrobbantott lőporos hordók már lényeges kárt nem okozhattak. A híd iránti szerel­me akkora volt, hogy későbbi lakásán a Krisztinában a ház tetején kis faépítménybe telesz­kópót szerelt, amellyel a hídra látott. Ezt csak a második vi­lágháború idején szerelték le, mert tűzveszélyes volt. (Pas- süth László még látta.) De hídépítő volt a szeretet­ben és hithűségben is. Negy­venhárom éves volt, amikor megnősült. Áldásy városkapi­tány leányát, Máriát vette fele­ségül, aki katolikus volt. Clark Ádám pedig skót protestán­soktól származott, és hazánk­ban teljesen magyarrá válva Evangélikus volt. A Dísz téri, régi evangélikus templomban tartotta esküvőjét. Háromszori kihirdetés után Bauhofer György budai lelkészünk es­kette a 43 éves vőlegényt 19 éves menyasszonyával. Tanúk Tasner Antal, a „lánchíd társa­ság titoknoka” (Széchenyi tit­kára) és Karwasy Ágoston egyetemi tanár voltak. Olyan tömeg volt esküvőjükön, hogy a sok jóbarát alig fért be a templomba. Gyermekeik szü­lettek, akiknek zsivalya betöl­tötte az Áldásy ház udvarát, kertjét. Közismerten igen bol­dogan éltek. Az a hithűség és toleráns levegő töltötte be a há­zat, ami Mária Dorottya gyüle­kezetére volt jellemző. Sajnos a boldog házasságot, s ezt a romantikus, termő életet Clark Ádám korai halála szakí­totta meg. 1866-ban, tizenegy évi házasság után váratlan tu- dővészben meghalt. Halála előtt úrvacsorával élt. Sztehlo András, a budavári gyülekezet akkori lelkésze temette a vízi­városi temetőben. (A temető felszámolása után porait a Ke­repesi úti temetőbe vitték.) A temetést megelőző napon, június 24-én a Lánchíd és az Alagút között - a mai Clark Ádám téren - nemzeti gyászün­nepséget tartottak, amiről a korabeli sajtó is beszámolt. Az egykor skót bölcsőben ringott Clark Ádám teljesen magyarrá lett, bár csak 23 éves korában került hozzánk. Nyel­vünket tökéletesen beszélte. Széchenyi 1848-as közlekedési minisztersége alatt a miriisztéri- um egyik osztályát vezette. (Életének adatait lexikonok­ból, Konrádyné Gálos Magda dr. írásából és a budavári evan­gélikus gyülekezet anyaköny­veiből vettük.) Koren Emil 300 éve, 1886. szeptember 2-án szaba­dult fel a BUDAI VÁR a török iga alól. 78 napon át tartott ez az ostrom. Véres kézi tusában a palota előtti térig visszaszorí­tott 3 ezer török - köztük fegy­veres férfiak, asszonyok és gye­rekek, az egykor népes török tartományi székhely maradék lakossága - megadta magát. 4 ezer elesett ember teteme borí­totta a rommá lőtt Budát, mely még aznap este kigyulladt és 3 napig égett. - Buda visszafog­lalása után még másfél évtize­dig tartott a harc, míg Magyar- ország felszabadult a török uralom alól. 175 éve, 1811. szeptember 2-án született Kassán HECKENAST GUSZ­TÁV könyvkereskedő, könyv­kiadó, nyomdász. Eperjesen ta­nult, de anyagi okok miatt fű­szerkereskedő, majd Pesten l ' ““ ! Sólyom Károly püspökhelyettes július 12-én - mint arról már beszámoltunk - beiktatta a nagy múltú egyházaskozári gyü­lekezet első női lelkészét, Koskai Erzsébetet. r Emlékezés egy finnországi útra 55 évvel ezelőtt olvastam a „PARASZTPRÓFÉTA” c. könyvet. E könyv hősei a küz­delmes életű, de az „ébredő” finn nép „Ruotsalainen”-jeit mutatta be. Amikor a 40-es években Ko- dolányi: „A csend országa” c. könyvét olvastam, sok minden olyan hihetetlennek tűnt a test­véri országról. Egy éve Soltvadkerten 30- an izgalommal készültünk a finnországi útra. Gyülekeze­tünk és községünk életét szí­nes dia filmre vettük - éneke­ket tanultunk. Fiataljaink az énekek első versszakát finnül is megtanulták, mert arról ér­együtt a finn Himnuszt. Majd mind a 30-an vendéglátókra ta* Iái tunk. Még arra is ügyeltek, hogy a családtagok együtt ma­radjanak. Esko Routasalo lelkészünk, Helena diakonissza testvér 10 napig úgyszólván éjjel-nappal velünk voltak és a vendéglátó családok is. Tartalmas programot állí­tottak össze. Talán ezer km-t is vittek bennünket autóbusszal és rövidebb távra kocsival. Most mégsem a felejthetetlen útról, hanem röviden a finn testvérnépről mondanék egyet mást, ami egy év távlatából nemhogy elhomályosulna, ha­Túrmezei Erzsébet Kegyelemkenyér Ha kimondod: kegyelemkenyér, nincstelenek ínségére gondolsz, segítségül szeretet nélkül odavetett ingyen falatra, íze keserű. Elfogadni nehéz. De élni kell, hiszen a nyomorult test enni kér. Megalázó még a neve is: kegyeíémkenyér. De ez a név egyszerre olyan drága lett nekem. Napok óta boldogan ismételgetem. Titokzatos súlyát ámulva mérem. Hisz azon élek én esztendők óta: kegyelemkenyéren! Naponta új erőt ad az úton. Se megfizetni, megszolgálni, se meghálálni nem tudom. De ég-föld minden kincsével felér: az élet Kenyere, Jézus Krisztus, a Kegyelemkenyér! tesültünk, hogy PERNIÖ-ben augusztus 5-én finn-magyar est lesz. A sareptai özvegyasszony aggodalmaskodásával indul­tunk, de mi is megszégyenül­tünk,mert nemvárt fogadtatás­ban és ellátásban lett részünk. A kellemes repülőút után a hel- sinkii repülőtéren rögtön ráis­mertünk vendéglátóinkra. Per­niö-i feliratú táblát tartottak és magyar zászlókat lengetett a gyülekezet lelkésze ESKO RO­UTASALO, HELENA MA­KIT ALÓ diakonisszatestvér és Leena Maijala - magyarul ki­tűnően beszélő tolmács. Éjfél lett, mire a külön busz- szal Perniö-be érkeztünk. Vár­tak a vendéglátók! A templom és a gyönyörű Gyülekezeti ház kivilágítva. Elénekeltük velük SZEPTEMBERI KRÓNIKA könyvkereskedő lett (1836). 1840-ben társult Länderer La­jos nyomdásszal. 0 nyomatta ki 1848-ban a szabad sajtó első termékeit: a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Kiadásában kora írói és költői művei jelen­tek meg. A sorozatkiadások is nevéhez fűződnek. 1873-ban vállalata beolvadt a Franklin Társulatba. 1874-ben Pozsony­ba költözött, ott is halt meg 1878. április 10-én. 125 éve, 1861'. szeptember 17-én halt meg Martonvásáron BRUN- SZVIK TERÉZ a magyaror­szági óvodaügy úttörője, a nő­nevelés jelentőségének hirdető­je. Pozsonyban született 1775. július 27-én. Pestalozzival való megismerkedése révén munkál­kodott a nevelés ügyéért. Nő­egyletet alapított Pesten és Bu­dán, 1828-ban pedig az első óvodát nyitotta meg. Családja szoros kapcsolatban állt Bee­thovennel. Ezért sokáig őt tar­tották a „halhatatlan kedves”- nek. 150 éve, 1836. szeptember 18-án szüle­tett Tótprónán BELOHOR- SZKY GÁBOR evangélikus esperes. Modorban, Pozsony­ban, Bécsben volt diák. Lúgo­son (1860), majd Újvidéken (1864) volt lelkész. Szolgálata idején egyházmegyéjének espe­rese is volt. Tagként vett részt a budapesti első zsinaton. 1911-ben ment nyugdíjba. Több egyházi lap közölte írása­it. 1922. január 13-án halt meg. __________175 éve,__________ 18 11. szeptember 22-én szüle­tett Raksán HODZSA MI­HÁLY lelkész. Pozsonyban, Eperjesen, Rozsnyón tanult. A bécsi protestáns intézetben volt teológus. Lelkész volt Lip­a pátens mellett érvelt és har­colt. 1862-ben elmozdították lelkészi állásából ezért, de en­nek ellenére a pozsonyi páten- ses szuperintendenciában dol­gozott annak megszűnéséig. Ezután császári kegydíjas lett. Teschen-ben lakott és halt meg 1870. március 26-án. 125 éve, 1861. szeptember 30-án szüle­tett Tiszakürtön SZABOLCS­RA MIHÁLY református lel­kész, költő. Ókécskén, Kecske­méten és Szarvason tanult. Debrecenben volt teológus. Külföldön Genfben és Párizs­ban tanult. Debrecenben, Ma- rosfelfaluban, Temesvárt volt lelkét. Különböző egyházi tisztségeket viselt. A Kisfaludy Társaság tagja lett 1889-ben, levelező (1908), majd tisztelet­beli tagja (1926) volt a MTA- nak. Több verseskötete jelent meg. Temesvárott 1930. októ­ber 31-én halt meg. Detre János nem inkább példamutatásként áll előttünk. Nemcsak a „csend országa”, hanem a rend és tisztaság or­szága is. Vagy 10 városban, községben jártunk, de az utcá­kon egy eldobott papirost, ci­garettacsikket, szemetet sehol sem láttunk! (Tanulhatnánk tőlük!) TÜRELMESEK! Meghív­tak bennünket egy gyönyörű erdőben rendezett községi ^ün­nepélyre. Vagy 500-an voltunk ott. Mindenki műsort kapott. Ezen 4 sűrűn gépelt finn ének volt (egyháziak főleg) leirva. Ezeket műsor közben mind vé­gigénekelték. A műsor 3 óránál is tovább tartott. De senki sem feszengett. A végén pedig lelké­szünk tartott áhítatot. TERMÉSZETESEK! Szíve­sen énekelnek. Sokan könyv nélkül. Minket is megtanítot­tak Heraa hyvää kiitäkää c. (405) énekükre. Tőlünk pedig „Az Úr a pásztorom” (579) ká­nont tanulták meg. Minden vasárnap úrvacsora­osztás volt. Ezen az egész gyü­lekezet részt vett. Az ostyán Jé­zus töviskoronás képe volt lát­ható, amit a lelkész felénk mu­tatott. Az Ú/r szent vérét jelké­pező bort mindenki külön kis kehelyben kapta. Megható volt, hogy a szü­lőkkel a gyermekeik együtt tér­deltek az oltár elé úrvacsora­osztáskor. A 3-5 éves kis leá­nyokat és fiúkat a lelkész meg­áldotta. Külmisszió céljaira a temp­lomban 2 márkás gyertyát gyújtanak. A földgömböt ábrá­zoló gyertyatartóban istentisz­telet alatt néha 100-nál is több gyertya égett. Boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ezt a gyertyatartót pont a mi házi­gazdánk, Alpo Markkanen ké­szítette. Mindent köszönünk finn testvéreink! Nem felejtjük el, hogy min­den község és város főterén - ahol jártunk - a finn zászló mellett a magyar zászló is lobo­gott!!! A jövő évben szeretettel vá­runk benneteket! KIITOS! Ná- kemiinü! Szakács László I I IHl III—»M IWI IIIIill 111 IMII .......................11 I II»HI I l| II H I Pe rniö-i asszonyok népviseletben, akik szeretettel gondoskodtak rólunk. Háttérben a templom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom