Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-08-24 / 34. szám
Evangélikus Elet 1986. augusztus 24. Tenni és imádkozni a békéért HIROSIMÁI IMANAP (Folytatás az 1. oldalról) kéért, de tudnunk kell, hogy Isten kezében nyugszik a világ, ezért az utolsó szó is az övé. A résztvevő fiatalok is többször szóhoz jutottak. Bizonyságtétel hangzott el arról, hogy miképpen élhetik meg a békességet azok, akik nem láttak még háborút. Éles kritika szólalt meg egyikük ajkáról a gyülekezetek pásztorai felé, akiknek az lenne a föladata, hogy megmutassák, hogyan kell békességben élni. A fiatalok kérik a lelkészeket, vezessék őket példamutató életfolytatásukkal. Élénk színfoltja volt összejövetelünknek az ifjúság éneklése. Olyan dalok hangzottak el, melyeket szinte minden nemzetközi ifjúsági ökumenikus konferencián énekelnek: We are One in the Spirit (Egyek vagyunk a Lélekben), Suchet zuerst Gottes Reich in dieser Welt (Keressétek először Isten országát ebben a világban). Ezek az énekek fejezték ki, hogy a magyar fiatalok együtt küzdenek a békéért más országok ifjúságával. A Zuglói Református Gyülekezet énekkara is örömmel szolgált ezen az alkalmon. Lelkipásztoruk, Kovács Mihály zárta le a virrasztás első részét. Kilenc órakor „zarándokoltunk át” a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet templomába, ahol Bencze Imre és Mis- sura Tibor fogadta a virrasztókat. Első programként diameditációt tekintettünk meg, mely a teremtés hét napjáról szólt. Őzt követően a résztvevők az oltár köré álltak imádkozni, majd jelképes felajánlásokat tettek Isten szine elé: kenyér, viz, gyümölcs, Biblia, hanglemez, stb. Mindenki elgondolkozhatott azon, mi miért került az oltár elé. Miután átvonultunk a gyülekezeti terembe, dr. Aranyos Zoltán köszöntötte ezt a gyülekezetei is, és hangoztatta e virrasztás jelentőségét: „A böjt gyakorlata szinte teljesen kiveszett a protestáns egyházakból.” „Most néhány, óra alvást vonunk meg magunktól jólétünk- ből-kényelmünkből. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk a béke ügyéért.” Az előadás- után megadott téma alapján imádkoztunk: fegyverkezés, arabok békétlensége, Dél-Afrika (apartheid), éhség, betegségek, az „Ovilág” népei, a világ két nagyhatalma, Óceánia szigeteiért, stb. Kezünkben égő gyertyát tartva, egy zárt kört alkotva egyre inkább éreztük, mennyire egyek vagyunk a könyörgésben, imádságban, aggódásban és reménységben. Megéreztük közös felelősségünket, és azt, hogy csak együtt tehetünk valamit a békéért. Ezt á közösséget élhettük át a közösen énekelt kánonokban és a záróaktusban: egymás kezét fogva mondtuk el közös imádságunkat, a Miatyánkot, majd a Himnuszt énekeltük, s részesültünk a Szent- háromság, egy igaz Isten áldásában. Hadd zátjam soraimat dr. Huszti Kálmán szavaival: „Hisszük, hogy jelentéktelennek és gyengének tűnő imádságaink a világ békéjét szolgálják, hisz Istenünk meghallgatja azokat.” Vető István Éneklés a kelenföldi evangélikusokkal * Bálint Zoltán zimbabwei levele * A Zimbabwei Evangélikus Lutheránus Egyház (E.L.C.Z.) jövőjét a múltja nagy mértékben meghatározza. A múlt pedig tömören így foglalható össze: a svéd evangélikus egyház dédelgetett afrikai gyenpeke, aki 1980 óta fokozatosan egyre inkább magára marad. A jövő körvonalai pedig még nagyon homályosak. Az egyház múltja ugyanis túlságosan európai. A templomok, az épületek, a szervezet a svéd anyaegyház erőteljes hatását tükrözik, a költségvetés pedig hosszú-hosszú ideig teljes egészében a svédek adományaiból tevődött össze. Az 1974-1980 közötti harcok lezárulásával a lutheránus egyház is teljes önállóságot kapott. A misszionáriusok visszamentek Svédországba. A missziós Bulawayo, Zimbabwe Közös imádság Mécs László A mindemig balladája Éb-red, moc-can a tojásban a sejt: »Is-ten, ls-ten,« huszonöt napi ritmus. Tit-kon dob-ban anyaméhben a lét: »ls-ten, ls-ten,« kilenc havi ritmus. Ö jaj, ha kihagyna!! - De él az Erő, de él az Ütem: »ls-ten, ls-ten, ls-ten!« ’ Dobogón zakatol, kacagón-zokogón zakatolgat a szív: »ls-ten, ls-ten,« jó nyolcvan a pulzusi ritmus, ö jaj, ha kihagyna!! A vérpatakokba belefagyna a lét-zene s pirosán párázna magasba lelkünk, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem: »ls-ten, ls-ten, ls-ten!« Csobogón menetel a patak, a folyó, a folyam: »ls-ten, ls-ten, ls-ten, ls-ten!« Ö jaj, ha kihagyna a ritmus! A hegytüi a tengeri tájig belehalna halak sokasága, hajók sora, sajkák, (malmok raja rína! - De él az Erő, de él az Ütem: »ls-tén, ls-ten, ls-ten, ls-ten!« Lobogón jön a Nap, megy a Hold, megy a Nap, \ jön a Hold: »ls-ten, ls-ten, nap-pal, éj-jel« háromszázhatvanötször! Ö jaj, ha kihagyna a ritmus!! Nem volna szivárvány, nem volna virág, nem volna világ, csak futna a Föld, a gigászi koporsó! - De él az Erő, de él az Ütem: »ls-ten, ls-ten, ls-ten, ls-ten!« < Ragyogón menetelnek a csillagok és naprendszerek egyre »ls-ten, ls-ten, fény-év, fény-század, fény-ezred.« . Ö jaj, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem: dobog és csobog és lobog és erjed az Idő a Tojásban. A Tojásnak a héja: az Örökkévalóság, • mely áll a Tenyéren, áll, tartja az Isten. __/ kó rházak többsége orvosok és szakképzett,ápolónők nélkül maradt. Jelenleg kb. 40 fekete lelkész és ugyanennyi evangélista vezeti az egyházat. Az evangélikusok száma 30-40 ezer fő körül van.- Létszámuk növekedése azonban ma sem állt meg. A lelkészek részben misz- sziói munkát js végeznek, sokat tesznek új gyülekezetek létrehozásáért, a meglévők gyarapításáért. Ittlétünk egy éve alatt három újonnan létesült gyülekezetét is megismertünk. De az átmenet sajnos túl gyors volt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a keresztyénség- nek igazi afrikai gyökerei nincsenek. Az európai függőség hirtelen megszakadt, az afrikai keresztyén- ség tudatos, hitbelileg is megalapozott jövője pedig még kidolgozatlan. A megújuló hit új, afrikai for-, mákat, talán új liturgiát, talán új formájú szervezetet is ölthet. Az új szervezet szükségességét nagyon alátámasztja a zimbabwei lakosok gazdasági helyzete. A svéd anyaegyház az önállósággal párhuzamosan egyre kevesebb százalékkal járul hozzá a költségvetéshez, az egyháztagok többsége "munkanélküli, vagy nagyon alacsony keresetű. (Hivatalos adatok szerint a rpunkaképes férfiak 25%-a mun- kánélküli, másik 25%-a alkalmi munkás, nagyon szerény jövedelemmel.) Ilyen körülmények között két lehetőség van: az egyház egyszerűen elfeledkezik azokról, akik nem tudnak hozzájárulni a fenntartásához; radikálisan csökkenti a költségvetést, pl. megengedi, hogy a lelkészek, igehirdetők civil foglalkozást űzzenek. Az átmenet, az új kihordásának évei természetesen nem könnyűek. ' Nem kevésbé problematikus azonban a hit megújulása sem. A zimbabwei (akkor még rhodéziai) misz- szió története nem idősebb egy évszázadnál, szélesebb körű elterjedése pedig az 1940-es évekre tehető. Egészen a múlt évtizedig a fekete gyermekek számára szinte egyétlen elérhető iskolázási lehetőség a misz- sziós iskola volt. így nagyon sokan nem hitbeli döntés alapján lettek keresztyének, hanem egyszerűen belenőttek egy szervezetbe, aminek hatására megélhetési, munkavállalási lehetőségeik javultak. Ez a folyamat erőteljesen hozzájárult ahhoz a kettősséghez, ami az egész afrikai keresztyénségre (minden keresztyén felekezetre) jellemző. Az egyháztagok pontosan ki nem mutatható, de elég nagy százaléka az ősi vallást is és a keresztyénséget is akarja követni. Az ősi vallás az elhunyt elődök szellemében való hit, a hozzájuk való ragaszkodás. Gyakori, hogy az egyháztagok szombaton az esőért való rituális táncon vesznek részt, vasárnap pedig Jézushoz imádkoznak ugyanazért az esőért. Az ellentmondás feloldásának azt tartják, hogy. vég- ső soron a szellemek is Istenhez közvetítik kéréseiket. 1986. július 3. Új templom avatása Hwange-ban 1985 szeptemberében. Előtérben a zimbabwei lutheránus püspök, lelkészek kíséretében Miért járok templomba? Olvasóink leveleiből Háromszázötven éves a szlovák ajkú evangélikusok énekeskönyve, a TRANOSCIUS v Miért járok templomba? Most, I amikor feltettem magamnak a kér- I dést, egy kedves emlék jutott az I eszembe, sok kedves emlékképem I közül. - Mintha most is látnám a I magvető Édesapámat, ahogy a I föld szélén áhítattal megállt egy pillanatra; majd „No, Isten nevében” szavak hagyták el ajkát, és elkezdte szórni a magot az elkészí- I tett talajba. Látom verejtékező homlokát, kimért, egyenletes lép- I teit; ahogy vigyázott, hogy a mag- I ból egy szem se vesszen kárba I mégis akadt, ami a rét szélére hullt. Látom, ahogy később figyelte, ki- ■ csírázott-e már a búzaszem, nő-e a vetés, teltek-e a hullámzó búzaka- I lászok, hogyan telnek csépléskor a I zsákok... Valahogy így érzem átvitt értelemben a Magvető Isten Igéjét hirdető lelkész szolgálatát, és a talajt, az igehallgatókat. Emberek, gyarló emberek vagyunk mindnyájan. Nem csak az igehirdetőn múlik, hogy befogadjuk-e az Igét. Mindkét részről nagy alázatra van szükség, és éhségre. A magvető embernek sem mindig legsikerültebb, gyümölcsöző a fáradsága, de mégis táplál. Előbb vagy utóbb, de hasznossá válik, mert megéhezik az ember... Én miért járok templomba?- mert a magot már gyermekkoromban magamba zártam,- mert kicsírázott és növekedett,- mert láttam a háború szörnyűségeit,- mert nagyon megpróbált "az élet,- mert beteg vagyok és gyógyulni szeretnék hittel,- mert bűnösnek érzem magamat és megbocsátást remélek,- mert nagyon gyenge vagyok, és nélküle nem bírom a terhet,- hogy mások baját is meglássam, észrevegyem,- hogy legyen erőm segíteni,- hogy ne legyek magányos, befeléforduló,- hogy együtt szárnyalhasson énekem a gyülekezettel,- hogy éhségemet betöltse Istennek Szent Igéje,- hogy feloldozást, áldást kapjak,- hogy szeretni tudjak minden embert, hogy legyen erőm tovább élni, hittel élni! (egykor) kegyelemből, irgalomból mennybe térni! Hné Tarrósi Irén Veszprém Az egyes kiadások Az egyes kiadások Lőcsén, majd Pozsonyban jelentek meg, de az üldözések miatt több ízben adták ki az énekeskönyvet külföldön is. (Bécs, Drezda, Lipcse) Már 1649-ben napvilágot látott a 2. kiadás, a következő évben Tren- csénben a 3., 1653-ban Lőcsén a 4. s még abban az évtizedben Trencsénben az 5. kiadás. Ezekben már imádságos rész is található. Jellemző, hogy. az 1670-80 közti súlyos üldöztetések alatt, amikor templomokat és iskolákat koboztak el, mégis ismét meg tudottjelenni, sőt újabb, alkalmi énekekkel gazdagítva. 1681-ben volt a soproni országgyűlés. Visszajöttek a száműzöt- tek, lelki tapasztalatokkal gazdagodva. Ekkor készítik elő Sinapius-Horcsicska Dániel lőcsei lelkész és társai azt az újabb kiadást, melyben 84 új ének - eredeti és fordítás - található. 1696-ban bővítették az imádságos részt, a könyv címében elrejtett név szerint ez Lányi Mihály lelkész összeállítása. A 18. században is többen írtak új énekeket a «könyv számára. Amikor hazai földön lehetetlenné lett a kiadás, az összes vallásos iratok külföldön jelentek meg. Lauben, Zittau, Brieg, Boroszló, Halle, Wittenberg nyomdái is rendelkezésre állottak. Egy időben Zittau volt a vallási élet központja. Katinka püspök is itt halt meg. Ide jött egy Vaclavkleyck nevű parasztember, értelmes és hívő lélek. Amikor némi tőkéhez jutott, (II. BEFEJEZŐ RÉSZ) könyvkereskedő lett. Krmann Dániel hozzájárulásával ő adta ki a reformáció 200 éves jubileumi időszakában egymás után háromszor is (1717,1722, 1727) az énekeskönyvet. 1743-ban jelent meg a 14. kiadás Hruskovics Sámuel szerkesztésében. O ismét megtoldotta a gyűjteményt, de el is hagyott belőle. Ekkor újabb imádságos résszel bővült, s ezt Neumann Gáspár írta. A továbbiakban ez az összeállítás maradt meg. A racionalizmus kora sem tudta háttérbe szorítani a Tranoscius jelentőségét és használatát. Tudunk arról, hogy vannak szenei (Csallóközben megjelent) kiadások. Az összes kiadások számát a kutatók 140-150-re becsülik. Békéscsabán külön szekrényben őrzik a régi szlovák énekeskönyveket. Itt található egy 1727-ből való írott példány is. Kottás, liturgikus jegyzésekkel, templomban előadott népies passiójátékok kottás feljegyzéseivel, művészies iniciálékkal. Hosszúsága 38 cm, szélessége 24 cm. A békéscsabai gyülekezet négy ízben adta ki a Tran ősei üst, legutóbb 1942-ben, zsebalakban. A magyar nyelvű Tranoscius A 300 éves jubileumi évforduló azzal gazdagította hazai evangélikusságunk hitéletét, hogy magyar nyelven is megjelenhetett a Luther Társaság kiadásában, Vietórisz József költői ihletettség- gel történt fordításában. A változó idők követelték meg, s az elmagyaroso- dó gyülekezetek azonnal használatba is 9 vették. Vietórisz József fordítása alapjául az 1923-ban, Békéscsabán megjelent kiadást használta. Az anyag elrendezésén csak annyit változtatott, hogy a Toldalék folytatólagosan csatlakozzék a régi énekekhez. Az imádságok verses részeit is ő ültette át, míg a gazdag imádságos részt D. Geduly Henrik püspök fordította. A könnyebb tájékozódás és áttekintés céljából kimutatásba foglalta az énekszerzők nevét, s a német és latin eredetű szövegek első sorát. A szép kiállítású könyv és hófehér lapokra nyomtatott szöveg ma is sok lelkészünk és hívünk könyvtárát díszíti, hitben való elmélyülését szolgálja. Értékelés A Tranoscius énekek tartalmi skálája igen tág és színes. Az egyházi esztendőnek mintegy 300 éneke mellett megtalálhatjuk a Kiskáté részeit magában foglaló énekek gazdag sorát. (Tízparancsolat, Apostoli Hitvallás, Miatyánk, Keresztség, Gyónás, Úrvacsora.) „A veretes és ortodox lutheri tanítás megtalálható az énekekben csakúgy, mint a német és huszita pietizmus hatását tükröző sajátos kegyesség is.” Sok ének tanít az egyházról, Isten igéjéről, az imádkozásról, a bűnbánatról, a szenvedés értelméről, Jézus szereteté- ről. Mintegy 100 ének a halál, ítélet, kárhozat, örökélet témakörben a,végső dolgokról szól. Nagyon bőséges a reggeli, déli és esti énekek sora. (Több mint 130.) Tekintettel volt arra, hogy ahol mindennap tartanak áhítatot, ne kelljen gyakran ismétlődnie az énekeknek. Konfirmációkor kedvelt szokás volt, hogy Tranosciusszal ajándékozták meg a gyermeket. Boldog volt az a gyermek, aki Tranosciust kapott. A legtöbb családban mindenkinek saját énekeskönyve volt, s mindenki a házi áhítatokon a saját példányából szeretett énekelni. Békéscsabai és szarvasi evangélikusokkal beszélgetve, egyöntetűen hangsúlyozták, ezt az énekeskönyvet azért szeretik még mindig, mert a legújabb kiadások sem változtattak semmit a régebbieken. Dedinsz- ky Gyula ny. lelkész említi meg egyik néprajzi tanulmányában, hogy vallásos, hívő öregek az egykori hajnali harangszó hallatára, csak úgy ágyban fekve, valamelyik tranosciusi éneket énekelték el. Leginkább a 668. számút. Ezt minden csabai szlovák evangélikus ember könyv nélkül tudta valamikor. Az ének első verse magyar fordításban így hangzik: „Itt van már a nap kelte, Keresd őt, Teremtőd, Ki téged megvédett, Lelkem lelke.” Most, hogy e megemlékezés végére értem, egy olyan esti ének soraival zárom, amit odahaza, Szarvason gyakran énekeltünk „kimenőre”, s azóta iszsong bennem: „A ragyogó nap ma ismét Megfutotta pályáját, A világ már nyugodni tért: Lelkem, tudod, mi vár rád. Lépj az Úr elébe, Hálát zengj nevére S magad minden érzékeddel Jézusodhoz emeljed fel! Amennyi az érütésem, Annyiszor csókoljalak; Amennyi a szívverésem, Annyiszor kívánjalak; Hogy mindig vidáman És bátran kiáltsam: Én Jézusom, te az enyém, Tied vagyok s maradok én!” Pásztor Pál
