Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-27 / 30. szám
Evangélikus Élet 1986. július 27 Huszonhat évből egy Erdélyben... Vajon milyen gondolattársítás támad az olvasóban, amikor e címet olvassa? Ugyan hányán gondolnak arra, aki július 31-én, 137 évvel ezelőtt esett el a fehéregyházi csatatéren? Mi kiskőrösiek - bár a bölcsőjét őrizzük! - mégis ilyenkor gondolatban megállunk Fehéregyháza határában, ahol utoljára látták költőnket: Petőfi Sándort. Költőnk mindössze huszonhat éves volt, amikor a szabadságharcban feláldozta életét, s ebből a különben is rövid életútból csaknem egy esztendőt töltött Erdélyben. De vajon miért oly fontos nekünk Petőfi csaknem egyesztendős életszakasza, amit Erdélyben töltött? Nem sok idő és az életrajz szemszögéből nézve különös figyelemre sem volna érdemes, ha nem fűződnék erdélyi tartózkodásához életének két döntő eseménye: házassága és a szabadságharc. Ő igy fogalmazott: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életemet! Szabadságért feláldozom szerelmemet!” Házaséletének legszebb napjait Erdődön és Költőn töltötte, a szabadságharcból is Erdélyben vette ki a részét, a Marosvásárhely, Be- reck és Temesvár közti háromszögben. Amikor Szendrey Júliát eljegyezte, így nyilatkozott: „Ez időtől számítom életemet!” Erdély volt hát újjászületésének és halálának színtere. Petőfi fiatal életének július az utolsó hónapja. Nemcsak a szabadság, a forradalom válságos helyzete aggasztotta, de magánélete, súlyos családi csapások is elszomorították. Megviselte édesapja, a „vén zászlótartó”-ról kapott gyászhír, tífuszban halt meg. Majd nem sokkal később édesanyját is elvesztette. A sok szomorú hír arra készteti a költőt, hogy Aradra megy, s Damjanich védelme alá helyezi családját. Július 22-én Tor- dára érkezik övéivel, az akkori református lelkész, Miklós Miklósék papi házában kap védelmet, aki rábeszélte, hogy hagyja egyelőre nála feleségét és kisfiát, aki akkor héthónapos. A költő így nélkülük folytatta útját és júl. 22-én éjjel már Marosvásárhelyen van. Éjszaka innen levelet ír Tordára feleségének: „Kedves Juliskám! Késő este van. Az imént értünk ide. Holnap korán reggel indulunk Udvarhelyre. Bem utolsó levelét Brassótól félnapi járóföldre írta ide, ezelőtt három nappal. Nem tudom hol kapjuk meg? Talán Brassóban, vagy már azon is túl! Tisztelem Miklósékat! Csókollak titeket szentségeim. írni fogok, valahányszor lehet. Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehetsz. Higgy! Remélj! Szeress! A sírig és a síron túl, örökké hűséges férjed: Sándor”. Innen Bem után kocsizott, de csak 25-én találkozott vele Bemeken. A történeti emlékű találkozást így mondja el júl. 29-i Maros- vásárhelyről írott utolsó levelében, Júliának: „...Bemmel Berneken találkoztam. Megálltam hintája mellett, köszöntem neki,,ő odapillantott, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én felugróm, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást: »mon fils, mon fils!« (fiam! fiam!) szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezi Egressy Gábortól, hogy fia ez a generálisnak?...” Megírja még, hogy Bem azonnal utasította segédtisztjét, értesítse a hadügyminisztert Petőfi őrnaggyá kinevezéséről és szolgálatának megkezdéséről. Marosvásárhelyen meg is rendelte az őrnagyi egyenruhát, de azt már nem ölthette magára, júl. 30- án tovább utazott Székelykeresz- túrra. Itt Varga Zsigmondéknál szállt meg és másnap reggel, mielőtt tovább indult volna, hogy vezérét és a sereget elérje, a házigazda ifjú leánya, Rózsi, arra kérte, mondja el valamelyik versét. Petőfi az „Egy gondolat bánt engemet...” című versét mondta el a fiatal versrajongónak. Elhangzottak a költő ajkáról a később annyit emlegetett, legendákba font szavak: „Ott essem el én a harc mezején, ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül... s ott hagyjanak engem összetiporva. ..” E verse elmondása után felült Kurz Antal szekerére és elindult Fehéregyháza felé, hogy kívánsága beteljesedjék szóról-szóra 1849. július 31-én... Ponicsán Imre Irodálmi séták Vendégségben holt halhatatlanoknál „Távol a világtól is lehet világot teremteni” - így méltatja Károli Gáspár életművét Irodalmi séták című könyvecskéjében Marajkó László, aki arra vállalkozott, hogy fölkeresse és bemutassa holt halhatatlanok otthonait, a magukteremtette kicsi világokat, egyszersmind életmű-világot teremtő munkásságuk színhelyét. Bevezetőben megvallja: kószálásaikor meg-megtorpant egy-egy ismerősnek tűnő ház vagy kert előtt, s mert író-otthonokra esett így a tekintete, tudatosan is kereste a búvópatak-természetű, felszínre igyekvő múltat. „Meglehet, naponta elmegyünk emléktáblával megjelölt vagy anélküli házak mellett, amelyek első pillantásra semmiben sem különböznek társaiktól. Csak annyiban, hogy valamelyik lakásban évekig, évtizedekig élt egy ember, akinek maradandó művei azon falak közt, hétköznapi ténykedés és valóban nem mindennapi szellemi tevékenység közepette születtek” - írja Marafkó László. Hosszú sora a halhatatlanoknak, akiknek otthonait fölkereste, mi több: olykor fölkutatta a szerző. Janus Pannonius az első e sorban, őt követi a gönci prédikátor, Károli Gáspár - aki „a reformáció ízes, erőteljes, a magyar irodalomra később is ható nyelvét hagyományozta ránk” majd Eötvös József, Jókai, Arany, Babits, Kosztolányi, Lengyel József, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti, Sarkadi Imre, Nagy László következik (mások is, természetesen, a fölsorolás csupán kedvkeltő válogatás). Kedvet kelteni írók otthonainak megismerésére, ugyan mi értelme vagy haszna ennek, kérdezhetné valaki. Vélhetően több értelme és haszna is van, közülük itt hadd álljon csupán három. Azvel- ső. Az ihlető környezet megismerése nem leskelődés, hanem a művek jobb és mélyebb élvezetének segítője. Értésének inkább. Hiszen a környezet valamiképpen, mondjuk: átlényegültén ott van magukban a müvekbefl. Jó tudni például, hogy Lengyel József - Major Ottónak a kötetben idézett szava szerint - „mint a nagy hitvallók, egyszerű ember volt. A legegyszerűbb, akit- valaha ismertem”. S azt is, amit Tamási Áron szeretetre méltó hősének, Ábelnek, ajkáról kölcsönöz a könyv: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. A második. A holt halhatatlanok egykori otthonának ismerete kezünkbe adhatja még nem olvasott műveiket. Ők ezekben élnek tovább. Végül Marafkó László kitűnő könyve példát ad nekünk. Csakugyan sok ház - vagy egykori ház helye - mellett megyünk el figyelmetlenül, noha eszünkbe juttathatna valakit, alqitől elleshetnénk, miképp kell a világban, egyszersmind a világtól távol, világot építeni, hogy ebben azután ember, nemzet és emberiség egyaránt otthon lehessen. Zay László Segédlelkészi kirendelések a Déli Egyházkerületben A most végzett Déli Egyházkerülethez tartozó teológiai hallgatók felavatásuk után a következő szolgálati helyekre kaptak kiküldést:' Szeker Eva a kisapostag-dunaújvárosi gyülekezetbe augusztus 1-vel, Brebovszky Eva a pilisi gyülekezetbe, Brebovszky János a nagymányoki gyülekezetbe Brebovszkyné Pintér Márta a pilisi gyülekezetből a Mucsfa-Meké- nyes-i gyülekezetbe kapott beosztást szeptember 1-vel. A szolgálatukat kezdő és új helyen folytató lelkész-testvéreinkre imád- ságos szívvel gondolunk. Életükre, szolgálatukra Isten, gazdag áldását kérjük. /------------------------------------------------------------------------------------\ Túrmezei Erzsébet Esti számadás „Könny pereg porbahullt perceink múltán...” A csendes este számadásra int. Órák teltek, percek peregtek. Porbahulltak megint? Kérdeztem-e, mit akar Mesterem végezni bennem és velem? Észrevételen szolgálatban továbbadtam-e, amit tőle kaptam? Beragyogott-e órát, perceket mindig a szeretet? Hirdette-e hangtalan is a hála, hogy békét, életet találtam nála, hogy diadalmas, élő Krisztusom van? Vagy bűnbánattal keressem a porban a tékozlóan elvesztegetett, porbahullt perceket?! Minden este új számadásra int. Órák teltek, percek peregtek... . . Porbahulltak megint?! \ V _________: _______________:_____________J Ke ttős ünnep Dunaegyházán Június 22-én délután kettős ünnepre gyülekeztek az egyházmegye gyülekezeteiből a küldöttek, vendégek, a dunaegyházi templomba. A gyülekezet szülöttét, Dudla Imre gyülekezeti felügyelőt iktatta egyházmegyei felügyelői tisztébe Tóth-Szőllős Mihály esperes. Az esperes igehirdetésében, melyet 2 Kor 6,4 alapján tartott, elmondotta, hogy: „indokolt a többesszám: ajánljuk magunkat! Egyházi törvényünk is kettős elnökséget állít a különböző testületek élére. Az egyházmegye élén felügyelő és esperes egyként „ajánlja magát” agyülekezeteknek, mint Isten szolgája. Isten legigazibb szolgája Jézus volt. Mi az Ő szolgálatában állunk. Abban az egyházban, amely éppen most két kiemelkedő tagjára emlékezett: Berzsenyi Dánielre és •Bajcsy-Zsilinszky Endrére. Nem szégyen ebben a közösségben szolgálni ma az evangéliummal mindenki üdvösségére és őrködni a törvényes rend megtartásán, a belső béke biztosításán, segíteni a társadalomban, fáradozni a világ békéjéért. Jézus szolgálatára ajánljuk magunkat, és ez az ajánlás áldozatot, odaadást jelent. Önként, bátran, közös erővél, nem tolakodóan, de a megbízatást • mindig szem előtt tartva, úgy, mint sáfárok, akiknek számot kell adniuk. Fogadjátok el ebben a szolgálatban mindkettőnket, Isten ilyen szolgáinak.” Az igehirdetést a kiskőrösi énekkar szolgálata követte. Dunaegyháza evangélikus gyülekezete 271 éves történelme során először adott felügyelőt a Bács- Kiskun egyházmegyének. Mindannyiunk öröme, ünnepe volt ez. Mint ahogy ünnep volt számunkra, hogy az Egyházmegye Közgyűlésének a dunaegyházi gyülekezet adhatott otthont. Dudla Imre egyházmegyei felügyelő székfoglaló beszédéből néhány gondolat. „Nem vagyok a szavak emberé, hiszen köztudott, hogy szabó kisiparos, mesterember vagyok, - de ebben a gyülekezetben élek születésemtől fogva, s 1959 óta viselek tisztséget, mint presbiter, gondnok, felügyelő. Szolgálhatok az egyházmegyében, az egyházkerületben. Egyházam Vezetőségével egyetértésben vallom, hogy lehet egy szívvel szolgálni Istennek, s Hazámnak. Az Ige tanít rá bennünket. Szolgálni akarom Egyházamat azon az úton, amelyre Isten elvezette, amelyen évtizedek óta hűségesen jár, s szolgálni akarom Hazámat a béke megőrzésében végzett minden fáradozásában. Testvér és szolga társ kívánok lenni lelkészek, gyülekezeti tagok, gyülekezetek felé, mindazzal, amit Isten nékem adott - fejezte be az új felügyelő beszédét. A Bács-Kiskun egyházmegye elmúlt 3 esztendejéről szólt Tóth- Szőllős Mihály esperesi beszámolójában. Napi munkánkban nem téveszthetjük szem elől a világot, melyben élünk, amelybe Isten állított bennünket. Mi is felelősek vagyunk érte. Megemlékezett az elmúlt 3 év nagy eseményeiről. •A Luther-évről, az új Énekeskönyvről, mely - megpezsdítette egyházi életünket, éneklésünket, a LVSZ megyénkre lebontott eseményéről, a finn-magyar lelkésztalálkozóról, mely kecskeméti templomban sokak élményévé-vált. Nevezetes eseménye volt egyházmegyénknek, hogy a Gyülekezeti Se-, gély 125. évfordulóját megyénkben, a kecskeméti Ybl templomban tartotta meg. Országos ünnepség házigazdái lehettünk. Szólt a személyi változásokról, négy gyülekezetünkben új lelkész kezdhette meg szolgálatát. Testvérien, őszintén elemezte a gyülekezetek életét, abc sorrendben Bajától Soltvadkertig. Öröm és gond, sőt feladat egyaránt előkerült. Lelkészek, gyülekezeti felügyelők, gondnokok, küldöttek egyaránt tanulhattunk belőle. Köszönöm minden munkatársam munkáját, lelkészekét, világiakét - fejezte be jelentését az egyházmegye esperese, akit a gyülekezetek bizalma, szeretete a 3. ciklusra választott meg. Kedves színfoltja volt a közgyűlésnek, hogy a lelkész leánya és egy gyermekbibliaköri leány virágcsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, akik közül elsőként dr. Karner Ágoston országos főtitkár köszöntötte az egyházmegye elnökségét, a küldötteket, vendégeket, akik megtöltötték a templomot. Polgár István megyei egyházügyi titkár üdvözlő szavaiban annak az örömének adott hangot, hogy részesei lehettünk ennek a három esztendőnek/. Hiszen az állam és az egyház kapcsolata nem csupán jó, hanem gyümölcsöző, előre vivő. Huszárik Béla helyi tanácselnök, a helyi tanács, a HNF és Tóth Imre, a magyarországi szlovákok helyi képviselőjének nevében szólt. Mind az esperes, mind a beiktatott, a munkáját megkezdett új egyházmegyei felügyelő megköszönték a jókívánságokat, a felkínált testvéri segítséget, áldást kívánva a közgyűlés minden résztvevőjére. A Himnusz eléneklésével zárult a Bács-Kiskun egyházmegye közgyűlése, az ünnepi nap azonban még nem ért véget. Késő este lett, mire az utolsó vendég is hazaindult - a házigazdák, a presbiterek megfogalmazták -, szép ünnepünk, szép kettős ünnepünk volt. Emlékezetes marad mindnyájunknak, - köszönjük Istennek, hogy mindez nálunk történhetett. Szabó István Hangzik az esperesi jelentés Fot6: j sz. a Sokon is hűség! Gyóni Géza a század elején így i emlékezett a szülői házról, a kedves gyóni papiakról: „Boglyake- mencés, gerendás szoba, Fakó Luther-kép, pár arasznyi ablak, Keményhitü papoknak otthona...” (Itthon, 1908) Most is takaros épület és az óri- | ási hársak mögötti hűs templom harangszava fogadja az összese- reglett nagy gyülekezetei, vendégeket, i amikor június 22-én délután Keveházi László esperes beiktatta hivatalába Koczor Tamást, a gyó-’ ni gyülekezet egyhangú lelkesedéssel megválasztott fiatal lelkészét. Igehirdetésében az esperes Lk. 16,10 verse alapján szólt arról a . „sokról”, ami egy lelkész vállát terheli, amikor felvállalja a gyülekezeti szolgálatot. Nem kevés az, amit ez a szíép és nagyszerű hivatás feladatként jelent: az evangéliummal* való sáfárkodás ií]ak és idősebbek között. Bátorítás, vigasztalás, vagy útbaigazítás. És mindebben a leglényegesebb: a hűség. Hűség a rábízottakhoz. Hűség az egyház közösségében és mindenekfe- lett az elhívó és szolgálatba állító Istenhez... Az iktatás mozzanatai: kézadás, a Lélek segítségül hívása után a jelenlévő lelkészek áldották meg igével, kézrátétellel a beiktatott lelkészt, aki mellé az esperes hívására az oltár 'elé állt. felesége, Heine- mann Ildikó (kétgyermekes édesanya), aki a teológia levelező tanfolyamát elvégezve gyülekezeti munkatársi kibocsátásban részesült. Kettejük felett haqgzott a régi 7,Confirma Deus” (Erősítsd meg Istenünk!) fohásza. A könnyes meghatódottságból csengő énekszó emelt ki, a pilisi fiatalok gitárkíséretes éneke. Közöttük szolgált ugyanis Koczor Ta- más rövid ideig segédlelkészként. Beköszöntő igehirdetésében szokatlan igeválasztással (Lk. 11, 42-44) arról tett bizonyságot az új lelkész, hogy a külsőségek, az „előlülés”, s a látszatkegyesség helyett a Lélekben való szolgálat, az egyes és közösség életének megújulása az, amit Isten vár tőlünk. Bárcsak ,jaj-szavak” helyett egyszer Jézus ezt mondhatná el felettünk: „Jól van jó és hű szolgám...” Az igehirdetés után az esperessel együtt iktatták be a presbitérium hat új, fiatal tagját: Búzás Béla, Csoó László, Havasi Ferenc, Kovács Ferenc és László, valamint Sinkó László személyében. Mun- kálkodásukrá reménységgel néz az egész gyülekezet. Az ünnepi közgyűlésen Harminc István felügyelő köszöntötte . a vendégeket majd a beiktatott lelkészt, aki a 33 éven át Gyónón szolgáló nagyapja - Ruttkay- Miklian Géza és a kilenc éven át szép építőmunkát végző Kertész Géza - jelenleg Bp.-Józsefvárosi lelkész - nyomdokába lép. Az egyházmegye lelkészei nevében Mar- schalkó Gyula vecsési lelkész testvéri közvetlenséggel és melegséggel bátorította Koczor Tamást az „egyetlen fundamentumra” való építésre, réméivé, hogy az egyházi zene területén is számíthatnak rá társai. Az előd - Kertész Géza - utalt arra, hogy a világon észlelhető mozgás a fejtől a szív felé halad. A szeretet az, ami döntően szükséges az embereknek. S boldogan vallotta, hogy nem volt nehéz szeretni a gyóni gyülekezetét! Józsa Sándor ref. lelkipásztor dabasi társa nevében is szólt arról, hogy egyedüli boldogító kincsünk az evangélium. Pásztor Győző sári esperesplébános a rk. szolgatársak nevében kívánta Isten áldását az új lelkészre. Köszöntést hozott még Barcs Lajos, a gödi gyülekezet képviseletében, ahol .Koczor Tamás még teológus korában tevékenykedett. A köszöntések sorát Keveházi László esperes zárta megemlékezve arról a családi háttérről is, ahonnét az új lelkész élete indult és formálódott. Örült, hogy a kö- ^ szöntések bizalmat és szeretetet tükröztek és sajnálta, hogy a dabasi tanács vezetősége nem fogadta el a meghívást és nem képviseltette magát ezen az ünnepen. A beiktatott lelkész köszönő szavai után a vendégeket az udvaron felállított hatalmas sátor árnyékába invitál- : ták beszélgetésre és „egy kis falatozásra”. Azt kívánjuk, hogy Koczor Tamás legyen méltó utóda azok- r nak, akik „a keményhitű papok otthoná”-nák eddigi lakói voltak! I Bencze Imre