Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-20 / 29. szám
„Utak az Wege * iss, Az egyházi napok emblémája Ez volt a mottója a Német Szövetségi Köztársaságban lévő Kurhes- sen-Waldeck-i tartományi egyházban rendezett Egyházi Napok rendezvényeinek. Ez a tartományi egyház a kisebb lélekszámú egyházak közé tartozik. „Mindössze” egymillió tagot számlál (de azoknak is csak egy része lutheránus!). Német területen hagyományai vannak az egyházi napoknak. Ezek országos jellegűek - mindkét Németországban. Most a Kurhessen- Waldeck-i egyház vezetői úgy döntöttek, hogy egyházuk híveihez „házhoz” hozzák ezeket a rendezvényeiben is, de tartalmilag is igen gazdag alkalmakat. Az EgyhájZi Napok hivatalos megnyitására Kasselben került sor, 1986. június 7-én. Egyszerre öt helyen (négy templomban és a városi kultúrcsamokban) került erre sor. Ez egyben azt is jelentette, hogy az Egyházi Napokat öt témával kívánták megrendezni. S így ki-ki a maga számára „szimpatikus” témával foglalkozó templomot kereshette fel. A témák között voltak kimondott teológiai kérdések, de a mai család problémáival foglalkozó szekciót éppúgy találhatott magának a hivő mint pl. a diakónia mai állása után érdeklődő. A legnagyobb érdeklődés azt a munkát kísérte, amely az egyház (és az egyház tagjain^kj éSiia politika, iUtfjjfSpWfi egyház es1 a b^e kérdésévdjpgjpl^ kozott. (Ez a kiemelkedő érdeklődés abban is megmutatkozott, hogy ez a csoport a több ezres férőhellyel rendelkező kultúrcsamokban tartotta izgalmas üléseit.) E témakörön belül előadások és pódiumbeszélgetések hangzottak el a tervezett ökumenikus békezsinatról is. Mint érdeklődő igyekeztem minden csoport munkáját megismerni. Számomra mégis az a nyílt és őszinte békevágy jelentett maradandó élményt, amely kifejeződött az előadásokból és a résztvevők arcáról. Egyértelműen próbálták meghatározni az egyház helyét és feladatait ebben a feszültségektől terhes világunkban. Természetesen a kasseli A konferencia színhelye Abban az országban találkoztak az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának résztvevői június 2—8-ig, ahol a század elején elsőként kapták meg a nők szavazati jogukat. A finnországi Järvenpää konferenciai központja tárta ki előttünk kapuit, ahol egy héten át élvezhettük északi testvéreink jól ismert vendégszeretetét. Százötvenen voltunk együtt Európa huszonhat országából, huszonkét felekezet színeit képviselve. Huszonnégy éves volt köztünk a legfiatalabb, s jóval túl a hetvenen, már botra támaszkodva, mégis fiatalos mosollyal az arcán ott volt az a francia asszony, aki a nők között végzett munka kezdetére emlékezett vissza. HLvangeiiKus mei 1986. julius 20. Bencze András iktatása Lelkészavatás T ápiószentmártonban A tápiószentmártoni gyülekezet 203 éves, a múlt század végén itt végzett lelkész! szolgálatot RafTay Sándor későbbi püspök. A múlt század derekán épült templomot legutóbb három éve gyönyörűen megújították, éppúgy mint múlt évben az orgonát. Eddigi története folyamán többször volt lelkésziktatás is a gyülekezetben, utoljára két évvel ezelőtt, amikor Brebovszky Gyula vette át itt a lelkészi szolgálatot. Sok minden volt már a távoli és a közeli múltban a tápiószentmártoni gyülekezetben, de lelkészavatás még soha. Június 21-én szombaton délután erre került most sor hatszázas létszámú gyülekezet jelenlétében, dr. Nagy Gyula püspök szolgálatával. De a lelkészavatások történetében is párját ritkította ez az esemény, mert két testvér részesült egyszerre a püspöki kézrátételben, a helyi lelkész két gyermeke, Breélethez” Egyházi Napok résztvevői nem mindenben úgy fogalmaztak, mint ahogyan ezekről a kérdésekről mi fogalmazzuk meg gondolatainkat. De ez érthető is, hiszen az ő „kontextusuk”, az ő környező világuk, amelyben élnek, alapvetően más, mint a miénk. S ezért kifejezési módjuk, a béke megőrzésének a megközelítési formái is mások. Megerősödtem abban, hogy az alapvető emberi és egyben keresztyéni vágyban egyek vagyunk, hogy a világbéke ügye Istentől reánk bízott feladat s annak munkálásában - még a megosztott világban is -, nem lehet elfáradni. Úgyszintén nagy teret szenteltek a rendezők az ökumenikus békezsinat kérdésének is. Igyekeztek ezt a problémát „levinni” gyülekezeti szintig. Nem teológiai fejtegetésekkel próbálták e témát aktuálissá tenni, hanem az egyház felelősségét a teremtett világért, az Istentől kapott parancsot emelték ki. Az Egyházi Napok rendezői és részvevői is tisztában voltak azzal, hogy egy ilyen ökumenikus zsinat kérdését nem lehet rajongva fogadni, annak megrendezését siettetni. De - és ez erőteljes hangsúlyt kapott -, a béke kérdése napjainknak olyan égető kérdése, amely minden különbséget le kell, hogy győzzön. Természetesen ezek mellett a komoly kérdések mellett a rendezvények között gondoltak az idősekre és a gyermekekre is. Részükre külön programokat készítettek. Hangversenyek, ökumenikus istentiszteletek, éjféli liturgikus alkalmak tették még tartalmasabbá ezeket a napokat. A rendezők nagy hangsúlyt helyeztek arra is, hogy a meghívott külföldi vendégek ne csak jól érezzék magukat, hanem szolgálati lehetőségeket is biztosítottak a számukra. Június 8-án, vasárnap délelőtt Kasselben az ünnepi isténtiszteletek igehirdetői szolgálatát a vendégek végezték. (A magyar küldött a város egyik főtemplomában végzett igehirdetési szolgálatot.) A külföldi vendégek között ott láthattuk Rapoo püspököt Dél- Afrikából, Dandin püspököt Indiából. De ott voltak a lengyel, az osztráké» az NDK egyházainak a képvi- selpi is. ...... Az E gyházi napok befejező alkalmán, vasárnap délután, a városi parkban mintegy 14 ezer részvevő előtt hangzottak ej bizonyságtevések a vendégek és a házigazdák részéről. Kassel, ez a viszonylag kis város, két napon keresztül egyházi lázban „égett”. (Mintha az LVSz budapesti Nággyűlésének a hangulatát éltem volna újra át!) S ez a „láz” hatalmába kerítette a résztvevőket és a vendégeket is. Hiszen mindnyájan úton járó emberek vagyunk, éspedig Isten által kijelölt úton kell járnunk. Nekünk is, magyar evangélikus keresztyéneknek. Kamer Ágoston Nagy örömünnepe volt a székes- fehérvári gyülekezetnek. Június 15-én délután iktatta be szolgálatába Bencze András lelkészt Lábossá Lajos a Fejér-Komáromi egyházmegye esperese. Minden arcon öröm sugárzott, amikor tizenöt beöltözött lelkésztársa között indult be a zsúfolásig megtelt és fehér virágokba öltöztetett templomba a fiatal új lelkész, aki már közel két éve végzi itt szolgálatát mint Segédlelkész, és a gyülekezet egy szívvel és egy akarattal választotta meg lelkészévé. Az ünnepi istentiszteleten Lábossá Lajos esperes a Lukács ev. 19. rész 9-10. versével szolgált: „Ma lett üdvössége epaek a háznak” KihangsúlypZía az igeszakaszból, hogy Jézus Krisztus mindig a mában akar munkálkodni. Ma bízza rá az új lelkészre a fehérvári gyülekezetei, mint a házané- pét. Nehéz és súlyos feladat ez, Jézus nyomdokában megkeresni az elveszettet és az evangélium hirdetésével megtartani őket. Emberi erő kevés ehhez, de Jézussal, - aki azért jött hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett, - bizakodva indulhat el ezen a nehéz úton. Erre kérte számára az erőt és áldotta meg az esperes lelkészét. Megható volt, ahogyan Nagy Tibor, a gyülekezet nyugdíjba vonult fehér hajú lelkésze áldással adta át a stafétabotot a fiatal erőnek; majd Bencze Imre kelenföldi lelkész áldotta meg fiát az induló szolgálatra. A lelkésztársak is mind egy-egy igével erősítették az újonnan beiktatott testvért. Bencze András igehirdetésében a János ev. 13. részéből a lábmosás történetéből Jézus példáját emelte ki. Őt szeretné követni, aki szolgai munkára szólítja fel tanítványait. A befejező úrvacsorához egy emberként vonult ki a „megkeresettek” serege, hogy „megtaláltak” legyenek. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Lábossá Lajos esperes először dr. Nagy Gyula püspök és dr. Nagy István teológiai tanár levélbeli köszöntését adta át, majd az igével köszöntötte Bencze Andrást: „Igyekezzetek a városnak jólétén... mert ez a ti jólétetek is”. Ehhez kapcsolódott Balsai István városi tanácselnök-helyettes köszöntése, aki a tanácsi szervek nevében üdvözölte és szeretettel kérte Bencze András segítségét a város lakosságának egyéni problémái megoldásához (az alkoholizmus, ifjúságvédelem, stb.). Beszédét azzal fejezte be, hogy a város címerén levő nyitott kapu jellemezze a város nyitottságát és azon belül a gyülekezet nyitottságát is az emberi gondok, bajok, sorsok felé. Ezután a testvérgyülekezetek lelkészei köszöntötték és fogadták szeretetükbe az új lelkészt, majd az ifjúság, és végül az édesanyák nevében Bognár Jánosné nyújtotta át a hála virágait, megköszönve, hogy az ifjúság sorsát úgy szívén viseli. Bencze András meleg szavakkal köszönte meg a sok szeretetet. Elmondta, hogy szeretne sóvá és világossággá válni gyülekezetével együtt hazája és városa javára. Szép ünnepség volt, méltó a hajdani Gáncs Aladár gyülekezetéhez. Nem volt hiábavaló az ő magvetése. A vendégeket terített asztal várta, ahol még az esti órákig tartott az örvendezés és a testvéri beszélgetés. bovszky Éva és János. Testvéravatás A gyülekezetbe érkező püspököt és feleségét énekszóval és virágcsokrokkal gyermekek fogadták a presbiterekkel együtt. Ugyancsak gyermekek sorfala közt vonultak azután be a templomba hosszú sorban á lelkészek élükön a püspökkel a presbitérium vezetésével, miközben az ősagárdi fúvószenekar az Erős vár-t játszotta. Az oltárhoz a püspök kíséretében dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár és Keveházi László esperes lépett, velük szemben állt fel a két felavatandó testvér. Nagy Gyula püspök azt a két igét olvasta föl igehirdetési alapigeként, amely ott szerepelt az ünnepi alkalomra szóló meghívón: „Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20) „Viseljetek gondot magatokra és az'egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek.” (ApCsel 20,28) - Életünk földi útján sok az útjelző, de kevés az igazi határkő, amikor végetér egy életszakasz és valami új, döntő fordulat jön az életünkben. Ilyen nagy, igazi határkő a mai nap, amikor odaszánjátok életeteket Krisztus szolgálatára, és elindultok a lelkipásztori szolgálat útján. Határkő ez a lelkészcsalád és a gyülekezet életében, hiszen a családból egyszerre két gyermek indul el, a gyülekezetben ritka esemény, hogy egyszerre két lelkészt avatnak. Következőkben a püspök arról beszélt, hogy a szolgálatban való elindulásunk nem egyszerűen a mi döntésünk, hanem mindig az Isten akarata, amelyre azonban nekünk is igent kell mondanunk. „Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el, amit láttunk és hallottunk.” Nincs lelkészi szolgálat látás és hallás nélkül; látni kell, mit tett Krisztus ezért a világért, látni kell a keresztet. És meghallani Isten törvényét és evangéliumát. A másik ige az indíték után a feladatról beszél. „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra!" Csak úgy lehet másokra gondot viselni, ha a lelkész naponként él az ige, szentség, imádság, egyház közössége lehetőségével, mert ez erősíti a lelkész szolgálatát. Az egész nyájra - ez azt jelenti, hogy a pásztor feladata vezetni, megőrizni, gondot viselni a rábízottakat. Élni kell a nyájért, vezetni kell őket - szóval és élettel, nem feledve, hogy előttünk mindig ott jár a jó pásztor. Igehirdetése végén hangsúlyozta, hogy nincs szolgálat a Szentlélek vezetése nélkül, aki megőrzi a pásztort és munkálkodik a lelkészen keresztül. Az ifjúsági énekkar szolgálata után történt meg Brebovszky János lelkész- • avatása illetve Brebovszky Éva lelkészi munkatársi kiküldése. A püspök után a jelenlévő lelkészek is áldást mondtak egy-egy igével, majd áldásra emelt kézzel énekelték a 39. éneket: Erősítsd meg, 'Istenünk, amit cselekedtél értünk. .. Az úrvacsoraosztásnál először a püspök térdelt az oltár elé a testvérpárral, és a szentséget a lelkész édesapa és Fabiny Tibor kezéből fogadták. Ezután a többi 17 beöltözött lelkésznek a püspök osztotta az úrvacsorát Brebovszky Jánossal, akinek ez volt első szentségi szolgálata. Az udvaron felállított hatalmas sátorban történő megvendégelést Domo- nyi István gondnok és a gyülekezet asz- szonyai nagy szeretettel készítették el. Istentisztelet után a gazdagon megterített asztalok mellett Győri János Sámuel lelkész vezetésével az ősagárdi fiatalok zenéltek és énekeltek, felügyelőjük Tóth András szólóénekkel szolgált. Közben pedig hangzott a köszöntések szűnni nem akaró sora. Dr. Nagy Gyula püspök itt adta át az okleveleket. ATeológiai Akadémia nevében dr. Fabiny Tibor professzor, a Pest megyei egyházmegye nevében Keveházi László esperes, az Országos Egyház nevében dr. Kamer Ágoston főtitkár szólt, majd sokan mások, lelkészek, rokonok, barátok, köztük Kecser István a pünkösdi egyház nevében. Túrmezei Erzsébet versmondással, Voss Gottfried német lelkész igével köszöntött. Fehér József egyházközségi felügyelő köszöntő szavai Után a gyülekezet értékes ajándékát a felügyelőné és a gond- nokné kíséretében Ábrahám Judit adta át. Áz ifjúság énekkel, Kiskoreny Judit szavalattal köszöntött, így adták át ajándékaikat. Együtt örültek az ünnepen a szülőfalu Orimagyarósd küldöttei, valamint a csorvási gyülekezet népes küldöttsége. Megtisztelték jelenlétükkel az ünneplő gyülekezetét Tápió- szentmárton község vezetői, Tóth János tanácselnök, Czervan György a HNF elnöke s a társadalmi szervek más képviselői is. Két fiatal indult el a szolgálat útján. Kisélje áldás jövendő szolgálatukat! Marschalkó Gyula / : ! \ Pákolitz István: Se több, se kevesebb Belefáradsz a prédikálásba. Mit érsz vele? Nagyon makacs a gonoszság. S a szónak alig van hitele." De hallgathatsz, ha szólnod adatott? Bólinthatsz a csalattatásra? * * Ami látszatra fölösleges, mégse történik hiába. S az igaz is igazabb lesz, »■ _ ha szépen mondod. Se több, se kevesebb: ennyi a dolgod! A vers a költő „Ami lehet" c. kötetében jelent meg ____________________________• __________________________ Hí radás egy asszonykonferenciáról Maga a szervezet még egészen fiatal: 1982-ben Gwattban (Svájc) alakult meg, s azóta egyre szélesebb körben végzi munkáját. Célja az, hogy a különböző országokban egymástól sokszor nagyon elszigetelten élő, más-más felekezethez tartozó keresztyén nők megismerjék egymás örömeit, gondjait, személyes kapcsolatba kerüljenek egymással és közös feladatok végzésére is vállalkozzanak. Együttlétünket az őszinte egymásra figyelés, a nyitottság, a bizalom jellemezte. Együtt voltunk az ige tanulmányozásában, együtt szállt sok nyelven az Istent dicsérő ének. Egyek voltunk az aggódásban is, melyet a csernobili atómszerencsétlenség váltott ki Euró- pa-szerte mindenkiből. S a sowetói véres események tízéves évfordulója kapcsán napról-napra felelősen gondoltunk dél-afrikai testvéreinkre, ahol ma is nyugtalanság van, s a zavargások mindig újra kiújulnak. A konferencia alaphangját mégis a reménység adta meg. A témánk így hangzott: Erősödjünk a reménységben, hogy megvalósul egy új életszemlélet. Egyszerűbben: az emberiségnek akkor van jövője, ha megtanulja az életet másként látni és értékelni. A munkacsoportokban ezt a témát három oldalról közelítettük meg. A béke és igazságosság kérdése. A nők, akik az élet továbbadásának lehetőségét hordozzák magukban, egyértelműen elkötelezettjei a békének. A békés jövőt azonban annyi minden veszélyezteti! Amíg napjainkban 200 millió ember nem jut egészséges ivóvízhez, 660 billió dollárt fordítunk fegyverkezésre! 120 millió iskolás korú gyerinek sohasem járhat iskolába, mert nincs elég iskola. 450 millióan - akiknek hetvenöt százaléka nő - szenvednek éhségtől, és alultápláltságtól világunkban. Sok, sok millió testvérünknek még csak nem is az igazságosság, hanem az életben maradás a legfőbb kérdése. Az asszonyoknak nemcsak az a feladatuk, hogy kitartóan imádkozzanak a békéért, hanem minden fórumon szót is kell emelniük a béke mellett, a fegyverkezés ellen. De olyan gyakorlati lépésekre is szükség van, mint a stuttgarti asszonyok elhatározása: tiltakozásul egy új atomerőmű építése ellen vállalták, hogy energiafogyasztásukat (pl. nagymosás) a hét elején tudatosan csökkentik. Azt is meg kell tanulnunk, hogy anyagi javainkkal, természeti kincseinkkel sokkal takarékosabban gazdálkodjunk. A munka kérdése. Emberi életünk kiteljesülése, hogy Isten teremtő akaratából alkotó módon vehetünk részt nők és férfiak egyaránt az 0 fenntartó és gondviselő munkájában. A munka- csoportban mindazok a kérdések előkerültek - talán különböző hangsúllyal - melyek bennünket magyar nőket is foglalkoztatnak. Európában a nők kétharmada dolgozik különböző hivatásban. Fontos kérdések voltak: az egyenlő munkáért egyenlő bér kérdése, a nők kettős tehervállalása, a hivatás és család közötti feszültség, a házasságon belüli munkamegosztás kérdése. Szó volt a nők egyházban végzett különböző munkájáról is. Sok a teendő ezen a területen is, szemléletmód-változásra van szükség! Megosztani amink van. A harmadik munkacsoport témáját így tudnám legjobban megfogalmazni (sharing). Valaki találóan meg ezt mondta: megosztani azt jelenti, hogy együtt kell járnunk az úton. Együtt azokkal, akik gyengébbek nálunk és együtt azokkal, akik erősebbek, mint mi, vagy csak mások mint mi. Ez az együtt járás egymás megismerésével kezdődik, és a kölcsönös adással és elfogadással folytatódik. Isten megáldja ezt a közös utat. A Fórumnak az a feladata, hogy segítse Európa asszonyait ebben a megosztásban. Közösen kell részesülnünk egymás lelki, kulturális, tudományos értékeiben. Osztoznunk kell egymás kérdéseiben, nehézségeiben, bajában és félelmében is. Legyen ez az új látás életformánkká: Keleten és Nyugaton,.egyházban, társadalomban és családban, gyermeknevelésben, az élet minden területén. Meggyőződésem, hogy a konferencia egymáshoz közelebb és együtt előbbre segített bennünket a közös úton. Keveháziné Czégényi Klára HAZAI ESEMÉNYEK Hajdú-Szabolcs Június 1-én azegyházmegyei presbitérium, a gyülekezetek presbitériumai és dia- kóniai munkásai voltak együtt konferencián a nyíregyházi gyülekezeti teremben és a gyülekezeti istentiszteleten a templomban. - A konferencia programja elejétől végig tekintettel volt arra, hogy folyó évünk „BÉKEÉV”. - A megnyitó és záróáhítat kivételével SÁRKÁNY TIBOR miskolci esperes végezte mind a templomi istentisztelet, mind pedig az előadások szolgálatát. - Az istentisztelethez csatlakozó úrvacsorában 160-an részesedtek. A hozzászólások, kérdések, a konferencia után észlelhető visszhang sok áldásról tanúskodtak. - A konferenciát Szabó Gyula, az egyházmegye esperese vezette. A folyó évben esedékes közgyűlését június 21-én ugyancsak Nyíregyházán tartotta az egyházmegye. - Három évet felölelő jelentését ilyen fejezetcímekkel terjesztette elő az esperes: 1. Szolgálatunk nemzetközi és hazai háttere. - 2. Diakó- niai teológiánkról (zárómondata így hangzott ennek a fejezetnek: „Ezt a teológiát a gyakorlat igazolta, azért a védelmére is készek vagyunk!”). - 3. Lelkészi munkaközösségünkről. - 4. Egyházmegyénk gyülekezeteiről és intézményeiről. -5. Azelmúlt 3 év legfontosabb eseményei és szolgálatai - részben csak naplósze- rűen. - 6. Egyházmegyénk statisztikája. -7. FELADATAINK. -Hozzászólásukkal gazdagították a gyűlést a Nyírségi Református egyházmegye esperese, a Hazafias Népfront városi bizottsága elnöke és a Metodista egyház lelkésze. - Az esperes jelentését az egyházmegyei előadók jelentése követte. - A közgyűlés lelkészi főjegyzővé választotta Bozorády Zoltán nyíregyházi igazgató-lelkészt, akit az esperes tisztébe iktatott. A konferencia résztvevői
