Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-13 / 28. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1986. JÚLIUS 13. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 7. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft \ Hogy adhassunk: kapnunk kell először. Mielőtt irgalmasságot gyakorolhatnánk, előbb nekünk kell irgalmasságot nyernünk az Istentől. Nem mi tesszük le az első követ. Nem a bárány keresi meg a pásztort, hanem a pásztor a bárányt. A jócselekedet tehát nem arra való, hogy vele valamit is elérjünk Istennél. Mert amink van, azt mind érdemünk nélkül kapjuk az Istentől. De viszont a jócselekedet igazoló jegy is - mint a levélre ütött pecsét -, mely bizonyossá tesz, hogy a hitem igazi. (Luther) V____________________________________________________J Keveházi László „válaszd az életet, HOGY ÉLHESS...!” A Bibliából vett mondat szinte mindenkinek ismerős. De emlékszünk talán arra is, hogy a Keresztyén Békekonferencia legutóbbi gyűlésének főtémája is volt. Néhány olvasónak talán a tartalom is ismerős lesz, nemrégen hasonló formában egy egyházi ülésen hangzott el. Voltaképpen ez az írás az említett konferencia témájának újbóli átgondolása szeretne lenni, mert meggyőződésem, hogy azóta még izgalmasabb és időszerűbb lett: válaszd az életet. Ha valamikor, akkor ma döntő üzenetet hordoz ez az ige egyházunk, sőt világunk számára is. „Eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is” - olvassuk, ezután következik a felszólítás: válaszd az életet. De mit is jelent igénk teljes szélességében és mélységében? Küzdj az életért - hangozhatna felszólítása első fogalmazásban. Adatok sokaságával lehetne bizonyítani, hogy világunk ma igazán döntés előtt áll az élet és halál kérdésében. 200 atombomba bőségesen elegendő volna a katasztrófához. Ezzel szemben 50 000 ilyen bomba ál] készén és bevethetőén. Az atomhatalmak évente mintegy 6-700 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre, más világrészeken emberek hálnak éhen. A félelmes adatokból rengeteg van, legyen elég ennyi. Ebben a feszült helyzetben emberiségünk öröme, a békés karácsony jelképe volt a tavalyi genfi kézfogás. Ezért aggódunk viszont napjainkban és kérjük a két nagyhatalom vezetőit, folytassák a tárgyalásokat. A KBK magyar hozzászólásában olvasható: „Kérjük a világ atomhatalmainak kormányait, ne tekintsék íjnagukat a történelem igazságszolgáltató felkentjeinek, ne vállalják a jóvátehetetlen folyamat beindítását.” Különösen is aggasztó számunkra, hogy egyesek még ma is elrettentésről beszélnek ebben a kérdésben, másrészt, hogy a fegyverkezést ki akarják terjeszteni a világűrre is. Ha valamikor, itt igazán időszerű az ige: válaszd az életet. Még súlyosabb, ha a folytatásra is figyelünk: „hogy élhess te és utódaid is.” Imádkozzunk és tegyünk meg mindent a békéért, gondolataink, szavaink egyesüljenek egy nagy folyamba, sőt legyenek tengerré a békeszerető emberek gondolataival és tetteivel. Szolgáld az életet - fogalmazható másodszorra a bibliai mondat: válaszd az életet. Az igazi keresztyén élet szolgálat. Jó lenne eljutni odáig, hogy egyházunk minden tagja felelős szolgálatban is élne. Bárcsak látnánk, hogy az evangélium ügye nem egyszerűen a papok feladata. Isten szeretete mindig szolgálatba is állít. A keresztyén élet két üteme: elfogadás - továbbadás. De ugyanilyen komolyan kell vennünk a mindennapi életben való szolgálatot is. „Életünk legmagasabb rendű törvényének az önmegtartás látszik. Ez azonban hamis. Az élet legmagasabb rendű törvénye a másik életének megtartása. Az én a te-ben teljesedik.” Martin Luther King írta ezeket a szavakat, aki az idén lenne 57 éves. S igaza van, az élet szolgálata a felebarát, a közösség szolgálata is. Ezzel pedig benne vagyunk a társadalmi életünk sűrűjében. Szolgálatunk a család védelme is. Amikor a megkötött házasságok egyharmadát elválasztják, ez óriási szolgálat. Amikor néhányan „új megoldásokon” törik fejüket, ki kell mondanunk: a teljes élethez hozzátartozik két ember életközössége, „boldogulása”, gyermekek vállalásával. Szolgálatunk a munka becsületének helyreállítása is. A komolyan vett munkaidő és a tartalmas szabadidő gazdagítják az életet igazán. Gazdasági életünkben nemcsak új utak keresése a fontos, hanem a nyolc óra becsületes ledolgozása is. Mi keresztyének milyen példák vagyunk e téren? Társadalmi szolgálatunk a veszélyeztetettek védelme is: az egyedül maradt idősekért, a veszélybe sodródott fiatalokért, a szenvedélyek rabjaiért egyaránt mindent meg kell tennünk. De veszélyben van környezetünk is, vizünk és levegőnk is. Az életet szolgálni . mindezekben együtt felelős magatartást jelent. Fogadd el az életet - lehetne fogalmazni végül is a bibliai igét. Mert ez a mondat nekünk Isten szava és azt jelenti: Isten az élet. Ezért olvassuk a szakaszban tovább: „tartsd meg parancsolatait, akkor élni fogsz... de ha elfordul szíved, menthetetlenül elvesztek.” Ezen a ponton azonban még tovább kell lépnünk, át kell lépnünk az Újszövetség talajára is. „.. .megjelent az élet... ezért hirdetjük nektek is az örök életet...” A bűn és halál világába felragyogott az élet fénye Jézus Krisztusban, aki azt mondotta küldetéséről: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Krisztus önmagát adta életünkért, akkor lesz igazán világos, hogy a „válaszd az életet” - voltaképpen számunkra ezt jelenti: válaszd Krisztust, az életet. Akkor ez a szó alapjában hitre hív, sőt Krisztus melletti döntésre, arra, hogy igéjéből élve, úrvícsorázó, imádkozó, őt követő életet éljünk. Ez olyan „választás”, ami a gyülekezetnek igazán életet, újulást hoz és jelent. Isten adja, hogy a „válaszd az életet” felszólításra a gyülekezet így válaszoljon: „nekem az élet Krisztus.” . íme, az élet egyszerre jelenti számunkra a keresztyén hívő élőjét, a mindennapi, társadalmi életünket, sőt világunk életét és békéjét is, egymástól elválaszthatatlanul. Mindezt együtt jelenti számunkra feszültségteljes napjainkban, amikor szinte minden viszonylatban élet-halál kérdéséről van szó: válaszd az életet. DR. DAHLGREN LVSZ-TITKÁR LÁTOGATÁSA Június 19-26. között látogatást tett egyházunkban dr. Samuel Dahlgren, a Lutheránus Világszövetség Európa-titkára. Látogatása során felkereste otthonában dr. Káldy Zoltán püspökelnököt, az L V SZ elnökét. T alálko- zott és megbeszélést folytatott hivatalában drNagy Gyula püspökkel. Részt vett a Teológiai Akadémia évzáró ülésén, és a hétvégén igehirdető szolgálatot végzett a pécsi gyülekezetben. Meglátogatta a Budai Szeretetotthonok központját is, és jelen volt az LVSZ budapesti nemzetközi konzultációján. Dr. Dahlgren látogatása újabb jele a Lutheránus Világszövetség és egyházunk nagyon jó kapcsolatának, amint ez kifejezésre jutott Gunnar Stálsett főtitkár nemrég Budapesten tett hivatalos látogatása során is. DR. LEKAI LÁSZLÓ BÍBOROS-ÉRSEK HALÁLA Dr. Lékai László esztergomi bíboros-érsek, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnöke, június 30-án, életének 77. évében hazatért mennyei Urához. Életére, pásztori lelkületére, az egyház és állam közötti jó viszony kialakításában és elmélyítésében végzett szolgálatára hálával gondolnak egyházunk lelkészei és hívei is. Szeretete, ökumenikus " lelkülete példamutató volt minden keresztyén hívő számára. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Nagy Gyula püspök július 1 -én táviratban fejezték ki egyházunk mély részvétét dr. Lékai László bíboros-érsek halá{a alkalmából. Dr. Lékai László bíboros-érsek méltatására lapunk későbbi számában visszatérünk. így kezdődött r . Euthikosz, az európai .. . . ’ i , , aki elaludt az keresztyenseg istentiszteleten- hol tart ma? ApCsel 20,1-16 Lehet, hogy a hosszú prédikáció és a napi fárasztó munka okozta, hogy Euthikosz elaludt Pál prédikációja közben. Ám a fontosabb arra gondolni, mikor valaki (sokan!) lelki közönyből „alszik” egy rövid prédikáció alatt is. Gyakran hangzik a kérés: „legyen rövid a prédikáció”, ámde akinek a prédikáció az Isten beszéde, a lélek kenyere - azt nem az izgatja elsősorban, hogy rövid legyen... Az alvás negatív szerepet kap pl. Nagycsütörtök éjszakáján, még a három kiválasztott tanítvány sem hajlandó virrasztani Jézussal... Mi az alvás? Belemerülés az élet örömeibe, gondjaiba, az „alvó” nem hallja az Igét. Sem intését, sem vigasztalááát. Ébren vagyunk-e bensőleg igeolvasás vagy igehallgatás közben? Efezus 5,14-ben ezt a figyelmeztetést kapjuk: „Ébredj fel, aki alszol?. A biológiai alvás hasznos, de a lelki alvás végzetes lehet. Az „alvó” egy elképzelt álomvilágban él. Nem ismeri a valóságos élő Istent, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. Képzelt Istene van. A valóságos Isten nem olyan, ahogyan ő elképzeli. Az „alvó” ember saját magát sem ismeri. Jónak, igaznak, szépnek álmodja magát. De más az álom és más a valóság. Az Ige a valóságra akar minket ébreszteni. Gondoljon a gyülekezet arra is hogy az igehirdetőnek éber, aktív hallgatókra van szüksége. Van ak tív igehallgatás, de van, hogy valaki nyitott szemmel is alszik a prédiká ció közben. És ez bénitólag hat sok szór az igehirdetőre is. Érzi, hogy szava pusztába kiáltó szó marad. Igénk szerint Euthikosz leesik és meghal, de Pál feltámasztja. A fel támasztás eseménye nem szenzá cióként van leírva, hanem mint va lami „természetes” esemény a gyű lekezetben. Nincs különös hang súly afcon sem, hogy Pálnak milyen rendkívüli csodatevő hatalma, ké pessége van. Képzelhető, hogy a gyülekezetben mekkora megdob benést és zavart okozott a fiatal ember halála. A feltámasztás célja éppen az volt, hogy a gyülekezet megnyugodjon. Ezt tárja elénk a 12. vers: „A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv Jézus közelségét mu tatja. Az O közelségében „termé szetes” a feltámadás is. Itt más erők működnék. Nem is a szenzá dón van a hangsúly. Arra is gon dőlnünk kell, hogy Euthikosz testi feltámasztása nem nagyobb csoda mint a hitrejutás, vagyis az Ige ál tál való benső „feltámadás”. Ez utóbbira van szükséged neked is, kedves olvasó. Gáncs Aladár AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG ÜLÉSE A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége június 26-án ülést tartott. Részletes jelentéseket hallgatott meg a Budai Szeretetotthonban folyó, nagyméretű renoválási munkálatok jelenlegi állásáról és a további feladatokról. Tárgyalta az Elnökség a Teológiai Akadémia halaszthatatlanná vált bővítése ügyét, és döntést hozott egy új akadémiai épület részletes terveinek elkészítéséről, költség-előirányzatáról, valamint a szükséges, sokmilliós anyagi fedezet biztosításáról. Az el- nökségnilés ezenkívül más, országos egyházi vonatkozású ügyekkel és személyi kérdésekkel foglalkozott. DÉKÁNVÁLASZTÁS A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN Az Evangélikus Teológiai Akadémia Tanári Kara június 27-én tartott kari ülésén egyhangúlag dr. Cserháti Sándort., az újszövetségi teológiai tanszék professzorát választotta meg dékánnak az 1986/87. tanévre. Az Akadémia rendje szerint a jövő tanévben a prodékáni tisztséget dr. Vámos József professzor tölti be. A jegyzői tisztségre Szabóné Mátrai Marianna lelkésznő, a Teológus Otthon igazgató- helyettese kapott megbízást. Ez nem verseny volt... Egyre több énekkar Hagyománynak tekinthető, hogy évenként visszatérően egy-egy kora nyári vasárnapon találkozót adnak egymásnak a Pest megyei egyházmegyében szolgáló énekkarok. Mindig más gyülekezet ad otthont a találkozásra. így volt ez az idén is. Június 1-én délután Vácott volt az egyházmegye egyik legkiemelkedőbb alkalma. Énekkari találkozóra gyülekezett 15 gyülekezetünk 17 énekkara. A találkozóra 2 énekkarral több jött el, mint tavaly Domonyba. Az egymás örömére végzett éneklés szolgálatát a házigazda váciak nyitották meg. Majd a kóruson felcsendült a csomádi gyerekek éneke. Utánuk sorban énekeltek a domonyiak, vácegresiek, ikladiak, vecsésiek, dunaharasztiak, magló- diak, fótiak, albertiek és pilisiek. Új színfoltja yolt a találkozónak a pilisi fiatalok felsorakozása az oltár elé. Majd az irsai gyerekek éneke és a 2 klarinétos fiú muzsikája lopta be magát a hallgatóság szívébe. Hallottuk az irsai felnőttek énekét, a péceliek kórusát és a nagytarcsai énekkart. A sort a nagy tárcsái fiatalok Jubilate kara és éneke zárta. Keveházi László esperessel együtt állapíthatta meg a hallgatóság a fejlődést. Úgy láttuk, színvonal tekintetében is, de minőségileg is - nemcsak számbelileg - lett „több” az énekkar az egyházmegyében. Tudjuk, hogy kitartó gyakorlás van egy-egy kórusmű előadása mögött. S ahogyan elnéztem az énekesek kezét, láttam, hogy sokuk keze mennyire kidolgozott, nehéz kéz volt. Kapát fogott, kalapácsot szorított még előző nap. Lehet az is, hogy nem mindenki ismerte a kottát. De egy-egy munkanap estéjén megtartott szólampróba nemcsak a szívükbe lopta a melódiát, hanem éneklésük a szivükből hozhatta elő a hála szavát. S ezt tette a váci templomban is oly kedvessé valamennyi kórus szolgálatát. Ennek az énekkari találkozónak , új színfoltja volt az, hogy eljöttek a fiatalok és a gyerekek is. Nemcsak Nagytarcsáról, ahol a Jubilate-kórus magas szintű énekkultúráját már az előző találkozókon is megcsodálhattuk. Vácott énekeltek a pilisi Effata-kórus fiataljai, az irsai és csomádi gyerekek is. Öröm volt látni, hogy egyre több fiatal csatlakozott az idősebb énekkarosokhoz. Itt Vácott is meggyőződhettünk arról, hogy a gyülekezetek szeretete és áldozatkészsége nélkül nem énekelhetett volna összesen 370 kórustag! Házigazdaként a váci gyülekezet éreztette a vendégekkel a szerete- tét. Lelkészük, Bachát István fiatalos lendülettel tartotta kezében az egész találkozó lebonyolítását. Előre elkészített üléstervvel a kezében vezetett helyére mindenkit. S bár kinn szakadt a várva várt eső - amit nem a találkozóra vártunk, hanem szikkadt földjeinkre, kertjeinkre áhítottunk -, de a templom mindenkit befogadott és élménynyel ajándékozott meg: a Szentlélek üdítő zápora vidámított itt időst, ifjat! Ezt az élményt a váciak vendéglátása és kedvessége tette sokáig emlékezetessé annak, aki ebben részesülhetett. Keveházi esperes igehirdetése (Fii 2,5-11) helyezte minden énekelni szerető szívére, hogy az tud szépen, helyesen, jól énekelni, aki hiszi és elfogadja Jézus Krisztus szolgálatát. - Ekkor gondolatban végigfutottam azok névsorán, akik karvezetőként álltak a kórusok előtt. Lelkészek, lelkésznék mellett láttam vezényelni pedagógust, munkást és másokat, akiknek nem tudom a foglalkozását. Azt tudom, hogy nem hivatásos muzsikusok, de szeretik az éneklés szolgálatát. Kodály, Kapi Gyula, Re- zessy, Gárdonyi, Bach, Liszt és mások műveivel dicsérték az Istent. Elfogadva Krisztus szolgálatát. Ez nem verseny volt. Nem volt zsűri. Díjkiosztás, értékelés sem volt. De a találkozó végén eggyé vált a 17 „sereg”, és zengték a kánont^ „Ó, adj néküiik Jézus békét” (588 énekünk). S amikor eljött a búcsúzás órája, az indulóban lévő autóbuszok utasai előre néztek: viszontlátásra jövőre Ikladon! Detre János
