Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-02-16 / 7. szám
Evangélikus Élein ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1986. FEBRUÁR 16. BÖJT 1. VASÁRNAPJA ÁRA: 5,50 Ft A kísértés elkerülhetetlen. Felmentést alóla senki sem kaphat. Ámde mindenki védekezhetik ellene imádsággal és Isten segítségül hívásával. Régi könyvben olvassuk, hogy egy ifjú szeretett volna megszabadulni bűnös gondolataitól. Mire az öreg bölcs így szólt neki: „Azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak fejed felett fenn a levegőben elrepüljenek, arról azonban tehetsz, hogy hajadba fészket ne rakjanak". Augusztinus is azt mondja, hogy a próbatevő kísértést el nem háríthatjuk, de hogy legyőzzön, azt imádsággal megakadályozhatjuk. (Luther) IMAHET UTÁN Közel negyedszázados lelké- szi szolgálatom legszebb emlé- kei közé tartozik az esztendőn- ként év elején visszatérő ökumenikus imahét. Kollégákkal találkozunk, egymás gyülekezetéiben prédikálunk vagy híveink is •együtt hallgatják az igét s közö- sen csendesednek el Urunk szilié előtt. Sok kedves barátság és ló testvéri kapcsolat született ■gyülekezeteinkben éppen az ■ökumenikus imahéten. ökumenikus nyitottság nem a saját felekezetűnk megtagadását vagy a magunk látásának Sfel&dását jelenti, hanem készség laz egymástól való tanulásra és Imegvallása közös hiten alapuló ■rokonságunknak, a krisztusi ■testvériségnek. Oikumené - ez a görög ere- Idetű szó a lakott földkereksé- Iget hordozza tartalmában. ■Akik itt élünk e parányi boly- gón, azok mind összetartozunk ■hitbeli meggyőződésünk s Krisztus iránti elkötelezettsé- günk alapján. A nagy világegy- házhoz tartozás tudata növeli ■felelős küldetésünket minden 'ember iránt. A napjainkban sokat olvasott ■Lima dokumentum, amely a ke- resztyén egyházak közös állásifoglalását tartalmazza a ke- resztségről, az úrvacsoráról és a lelkészi szolgálatról, jelzi, hogy la földkerekség egyházaiban s ■híveiben él a vágy a közös ■Krisztus-hit megvallására s egy- más kezének szorosabb össze- Ikulcsolására. Nincs szó külső ■szervezeti egybeolvadásról, végiképp nem lehet szó másképp Igondolkodó embertársainkkal ■való együttes szembehelyezke- Idésről, de arról igen, hogy szolgálatunkat jobban betöltsük, és ■egységre törekvésünket jelez- Izük. Talán' így csendesedik a ■szakadás hangos botránya. A közelmúltban a thüringiai ■evangélikus egyház ökumeni- Ikus munkaközösségének egyik ■konferenciáján vettem részt. ■Angolok és németek, szlovákok lés magyarok, románok és hol- llandok - evangélikusok és más I felekezetiek - egészen egyek Í j voltunk a keresztyén üzenet hir- Jdetéséért vállalt felelősségben, I egyek voltunk az imádságban és a niceai hitvallás alapján hitbeli meggyőződésünk megfogalmazásában. Nincs kétségünk afelől sem, hogy csak azok találnak egymásra, akik Krisztushoz is egyre közelebb kerülnek. Amennyire ő határozza meg gondolkodásunkat és életvitelünket, any- nyira leszünk egymás testvéreivé is. Ebben segített ezen az imahéten is a közös imádkozás, az ige együttes hallgatása és az erőteljes biztatás a tanúságtételre. Az imádság vallomás arról, hogy kevés az emberi erőnk, földi igyekezetünk a keresztyén I életúton való járásban, s ezért I Krisztus erejét, jelenlétét kérjük. ] Az imádságban benne rejlik az a vallomás is, hogy lehetőségeink végesek, személyiségünk korlátok közé szorított, de benne rejlik szívünk alázata is: min- dent Krisztustól várunk, egészen Reá szorulunk, ezért kiáltunk Hozzá. Az egyháza egységéért is. így kapcsol össze minket Urunk egymással az imádság hullámhosszán. Sohasem szabad felednünk, amit ő ígért tanítványainak: Bizony mondom nektek azt is, hogy ha kö- zületek ketten egyetértenek a földön abban, amit kémek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. (Mt 18, 19) Az imádság vallomás szerete- tünkről is. Akiért ugyanis imádkozunk, arra már nem haragudhatunk, nem forralhatunk bosz- szút és nem táplálhatjuk a mindent felperzselő gyűlöletet. Akiért imádkozunk, annak gyógyulásáért könyörgünk, annak hite erősödését kérjük, annak élete jobbrafordulását visszük Isten elé, annak üdvösségét is fontosnak tartjuk. 1986 imahetében elmondott imádságaink segítsenek minket a közös Krisztus-követésben, a Róla való együttes tanúskodásban, az egymásratalálásban és sok gonddal küzdő korunk kérdéseinek megoldásában. Az imádság ugyanis sohasem pusztába kiáltó szó, hanem kilőtt „rakétahajó” (Reményik), amely isteni töltéssel érkezik vissza a földre, hogy emberszíveket indítson bizodalmas hitre és tettrekész szeretetre. Szebik Imre NEMZETKÖZI EGYHÁZI TANÁCSKOZÁSOK HAZÁNKBAN Február hónapban az Európai Egyházak Konferenciájának két fontos nemzetkózl bizottsága találkozik Magyarországon. Február 17-én és 18-án Miskolcon tartja ülését az Európai Egyházak Konferenciája, az USA Nemzeti Egyháztanácsa és a Kanadai Egyháztanács Emberi Jogok Bizottsága. Ez a bizottság a Helsinki Egyezmény megvalósításával kapcsolatos egyházi .feladatokkal foglalkozik. Elnöke Christa Lewak egyházfótaná- csosnö (NDK). A bizottsági ülés házigazdája és elnöke ez alkalommal Kürti László református püspök, a bizottság tagja. A Magyar ökumenikus Tanács képviseletében dr. Nagy Gyula püspök is részt vesz a tanácskozáson. Az ülésre tiz országból várnak résztvevőket. Február 20. és 23. között Budapesten tart|a ülését az Európai Egyházak Konferenciája „Helsinki-Munkabizottsága’’, amely az európai egyházak békeszolgálata kérdéseivel foglalkozik, elsősorban a Helsinki Egyezménnyel kapcsolatban. Elnöke dr. Pertti Pesonen finn professzor. A bizottsági ülésen, amelyen az európai tagegyházak bizottsági képviselői vesznek részt, dr. Nagy Gyula püspök beszámolót tart a Budapesti Kulturális Fórum munkájáról. így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? Áthúzott apostoli munkaterv ApCsel 15,33-16,7 Az európai keresztyénség kezdeténél Pál apostolnak kétségtelenül vezető szerep jut. Tarzuszi szórvány-zsidó neveltetése, Jeruzsálemben szerzett teológiai iskolázottsága, széles tájékozódása kora kultúrájában, problémáiban rendeltetésszerűen sodorták őt a misz- szió élvonalába. Földrésze határánál - úgy látszik - mégis megtorpant. A jeruzsálemi zsinat után is még mindig Ázsiában akar időzni. Második missaiói útjára - a mi evangelizációnk szóhasználata szerint - utómunkás tervet dolgoz ki: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy s mint vannak.” Ám valami külső beavatkozás keresztülhúzza a tervet. A Pál szervezte munkaközösség is felbomlik. A korábbi segítő - eredetileg Pál pártfogója - Barnabás más utakra tér, a Jeruzsálemből melléjük adott két prófétából Júdás lemarad. Listrában gyermekszámba menő ifjút, Timóteust veszik magukhoz. De bekapcsolódik útjuk irányításába más, meghatározóbb személyiség. És itt lesz nyilvánvalóvá, hogy az európai keresztyénség kezdeténél a Szentlélek áll. Nem is áll, hanem beavatkozik, irányt szab. Pál ismert helyeket akar bejárni, szivébe zárt gyülekezetek körében szeretne felmelegedni, korábbi megvetés növekedésében gyönyörködni, de Isten Lelke unszolja: tovább, tovább! Frígia és Galácia földjén megállás nélkül mentek át, „mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában.” Itt is voltak még fehér foltok, amelyeken nagy szükség lett volna az evangéliumra. „Amikor Mizia felé mentek, próbáltak Bitiniába jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.” Nem lehet lesátorozni, nincs kitérő, tovább, tovább. Elgondolkoztató, hogy még az apostolnak se volt elég bátor hite, messzebbre néző merész fantáziája, amikor már az evangélium hódító fegyverét hordozta tarsolyában. 0 is apróbb léptekkel, megfontoltabban gondolt haladni. Még ismeretlen volt a tenger, és a földrészek között túl nagy a távolság. Az európai misszió Isten Lelke perspektívájába tartozott. A tengeren túli emberek és népek'miatt Jézus Lelke nem tudott nyugodni. Az európai keresztyénség hajnalán a Szentlélek volt a legmesz- szebbre néző, a legsürgetőbb és a legtevékenyebb kezdeményező. És most, közel két évezred után? Európában díszes, csillogó székesegyházakat építettek, pontosan illeszkedő egyházi szervezeteket alkottak, mélyreható, tudományos teológiai munkát folytattak, szere- tetintézményeket, missziói társulatokat hoztak létre, csak a Szentlélek személye, munkája, ereje maradt, és marad egyre háttérben. Az egyházakban éppen úgy, mint a gyülekezetek és egyes hívők életében. Más világrészek keresztyénéi éppen a spiritualitást, a Szentlélek uralkodó jelenlétét, erejét és annak kívánását hiányolják az európai keresztyénségben. És számon is kérik az egyházakon és az egyes hívőkön. A világ keresztyénsége csak Európából iriindulóan újulhat meg - mondják -, de ahhoz először az európai keresztyénségnek kell megújulnia a Szentlélek erejében. Csepregi Béla Bemutatjuk templomainkat Szeged Érdekessé és ugyanakkor drámaivá is teszi a szegedi evangélikus templom történetét a híres és hírhedt szegedi árvíz, amire árvízi emlékmű figyelmeztet a Tisza partján Szeged városában. 1879. március 12-én hajnali 3 órakor a Tisza „zúgva, bőgve törte át a gátot” és ez a nap örökké emlékezetes maradt a város számára. Házak, paloták és templomok dőltek össze. Az evangélikus egyház minden ingatlana odaveszett, az összes épületei romba dőltek, így imaháza, iskolája, lelkészlakása, ugyanúgy, mint ahogy tönkrejutott a város közel 6500 lakóháza is. A templom és a papiak román stílusú tervét Schulek Frigyes, a hires templomépítő műegyetemi tanár készítette, és ezt a tervet a közgyűlés 1881. május 8-án fogadta el. A kész templom felavatását pedig 1882. május 21-re, exaudi vasárnapjára tűzték ki. 1982 májusában dr. Cserháti Sándor, akkori lelkész vezetésével, kiemelkedő ünnepélyességgel emlékezett meg a szegedi gyülekezet templomának 100. évéről, és hálájának jeléül az oltártérben márványtáblát helyeztek el „A te házad a mi várunk 1882-1982.” felirattal. Az akkori szegedi evangélikus gyülekezetnek ez a vesztesége nemcsak felmérhetetlen, hanem már- már szinte végzetes is. Thomay József, áldott emlékű lelkipásztor, drámai hangú levélben fordult a szuperintendenshez: „Reszket kezemben a toll, midőn azt kell mondanom, hogy az elpusztult Szegeddel az evangélikus egyház is végképpen megsemmisült” és megrendítő módon ecseteli levelében az iszonyatos pusztulást, amit a „mocskos víz” hozott Szegedre és az egyházközségre. Isten iránti hála tölt el bennünket, ha arra gondolunk, hogy több, mint 100 esztendő után megmutathatjuk az Evangélikus Élet olvasóinak, az idelátogató turistáknak a templomunkat. Az isteni gondviselésnek köszönhetően mégsem pusztult el a szegedi egyház véglegesen, miként attól Thomay József abban a tragikus órában rettegett. Kérését meghallották. Hazai és külföldi ö sszefogásnak köszönhetően épülhetett fel ez a mostani szegedi templom. A hazai gyülekezeteken kívül Németország, Hollandia, Norvégia és Amerika küldtek jelentős támogatást a szegedi evangélikus gyülekezetnek (8798 forintot). Sőt maga Kossuth Lajos is felajánlotta segítségét egy meleghangú levélben és Ferenc fiát kérte fel, hogy Angliában járjon közbe a szegedi evangélikusok érdekében. A romhalmaz iszapjából végül mégiscsak áldás fakadt. Sokat segített ebben az ügyben Szeberényi Gusztáv szuperintendens, valamint Fabinyi Teofil kerületi felügyelő, aki I a templom berendezésére és felszere- I lésére gyűjtött jelentős összeget. Schulek Frigyes ún. román stílusú templomot tervezett, ami egységes, ízléses és egyéni. Különösen a homlokzat figyelemre méltó; ha- rangtomyot nem találni, helyette egymásra helyezett, félköríves, fölfelé keskenyedő árkádok láthatóak és teszik egyénivé a képet. „Ez a megoldás egyedülálló a templom- építészetünkben.” A téglalap alaprajzú templomhoz egy különálló, félkör alapú oltártér van. A templom mennyezete fából készült, ugyancsak megfelel a román formáknak. Három-három kerek ablak nyílik az oldalfalakon. Az egész épület nyerstégla-külsővel készült. Bárkit, bármikor szívesen látunk templomunkban. Ribár János INVOCAVIT Idős férfi fekszik a kórházi ágyon. Élete semmiben nem különbözik mások átlagos életétől: tette, amit tennie kellett, sokat dolgozott, gondoskodott családjáról, igyekezett becsületes maradni minden körülmények között. Valamire azonban csak a kórházi ágyon jön rá: soha nem gondolkodott életéről, mulasztásairól, kudarcairól, általában a lelki dolgokról. Evangélikus lelkész érkezik a szomszédos ágyon fekvő betegtársához. Hallja beszélgetésüket. Búcsúzáskor a lelkész neki is mond néhány meleg, bátorító szót. Agya és szíve meg- • mozdul, lázasan elkezdi feldolgozni lepergett éveit, évtizedeit. A böjti időszak - amely hamvazószerdától nagyszombatig tart - a bűnbánat és elcsendesedés ideje, amelyben őszinte önvizsgálattal kísérjük Jézust a kereszt felé vezető útján. Ebből az elcsen- desedésből azonban megtérésnek, életújulás- nak kell következnie. A böjti időszak vasárnapjai nem tartoznak bele a negyven napba, a vasárnapok üzenetei nem Jézus szenvedéséről, hanem a kísértések és bűn felett győzelmesen megvívott harcáról szólnak. Nagy szükségünk van ezekre az üzenetekre! Nagy szükségünk van Jézus segítségére! Az első vasárnap a böjti időben az „Invoca- vit” nevet viseli. Segítségül hívás, Istenhez kiáltás a tartalma. A pusztában Jézus olyan kísértéseken ment át, amelyekkel mi is gyakran találkozunk. A kenyérért és mindig több kenyérért folyó harc, az anyagiakért való túlzó erőfeszítések sok embert vittek már csődbe, testi és lelki téren egyaránt. Az isten kísértése, a „veszélyesen élés" önpusztító „bár torsága" is gyakori kísértés modern világunkban. A hatalom vágya pedig egyéneket és közösségeket egyaránt hamis utakra csábíthat, romlásba dönthet. Hívjuk segítségül a kísértéseken győztes Jézust ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Amint a kórházi beteg példája mutatja, amíg élünk, soha nem késő az ilyen számvetés és segítségkérés. Szirmai Zoltán
