Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-05 / 1. szám

r Legszebb énekem, leggyönyörűbb mondanivalóm Isten első parancsolata, hogy az egy igaz Istent dicsőítsük, szívből féljük - szeressük, egyedül benne bízzunk, - reá építsünk... Mindezt tudni elismerni, érte a dicsőséget egyedül néki adni, testünk-lelkünk minden javát valóban csak tőle várni, jóban, rosszban, életben, halálban mindenestől rá hagyatkozni, minden kísértésben hozzámenekülni, minden gyötrő szükségben csak hozzákiáltani - íme, ez a legfőbb és legszebb istentisztelet. (Luther) V ___________________________________________________ J f— \ K öszöntjük az új esztendőt Reménységgel Általános emberi tulajdon­ság, hogy amikor valami újat kezdünk, mindig elfogja a szí­vünket az aggodalom és a féle­lem: Hogyan valósulnak meg terveink? Hogyan fog sikerülni új vállalkozásunk? [gy vagyunk az előttünk álló új esztendővel is. Ilyenkor, esztendő fordulóján óhatatlanul ilyen kérdések ve­tődnek fel szivünkben: Mit tar­togat számunkra az új eszten­dő, jót vagy rosszat? Sikerül­nek-e terveink és vágyaink, vagy pedig megszégyenülve kell végigjárnunk az új eszten­dő hónapjait és napjait? Nem csak egyéni életünkért aggó­dunk, hanem családunkért, gyülekezetünkért, egyházun­kért, népünkért és az egész-em­beriségért is. Jogos-e ez a félel­münk és aggodalmunk? Az természetes - és talán van abban valami jó is - hogy nem tudjuk pontosan, mit hoz szá­munkra az előttünk álló eszten­dő. Nem tudjuk, mi fog történni egyéni, vagy közösségi életünk­ben. Ki tudja közülünk, milyen úton fogunk járni az eljövendő esztendőben? Az öröm és a boldogság virágai fogják sze­gélyezni utunkat, vagy pedig betegségektől, viharoktól meg­tépázva keil-e végigjárnunk a jövő esztendő útját? Még az is megtörténhet - ezzel mindig számolnunk kell -, hogy véget- ér számunkra a földi vándorút 1986-ban! Azt sem tudjuk pon­tosan, milyen újabb megpró­báltatások várnak az emberi közösségekre: Tovább folytató- - dik-e az elkezdődött enyhülési folyamat és ezzel együtt re­ménykedhetünk-e a külső gaz­dasági körülmények javulásá­ban, vagy pedig újra összeku- szálódik minden és még feszül­tebbé válik a nemzetközi lég­kör? Isten igéje azonban számta­lan helyen arra figyelmezteti a hívő embereket, hogy akik Is­tenbe vetik bizodalmukat, azok félelem és aggodalom nélkül kezdhetnek minden újhoz, mert Isten velük van 'és megáldja minden jó igyekezetüket és tö­rekvésüket. Éppen ezért, ami­kor az 1986-os évre gondolupk, nem törvényszerű, hogy félelem és aggodalom töltse el a szí­vünket, hanem Istenbe vetett reménységgel indulhatunk el az új esztendő útjára. Ennek a reménységünknek legfontosabb alapja .az a hi­tünk és meggyőződésünk, hogy Isten szerető, gondviselő Atyánk, aki mindent megtesz gyermekei javáért és boldogsá­gáért. Mivel abban is hiszünk, hogy nem a vak sors, vagy az emberi indulatok, irányítják egyéni életünk és az egész em- bériség eseményeit, hanem a kormánykeréknél végső soron a mindenható Isten ül, nem kell félnünk és aggodalmaskod­nunk. Még akkor sem, ha Isten sokszor bizonyos fokig engedi az emberi gonoszságot is érvé­nyesülni - hisszük, hogy ezt is a mi érdekünkben teszi - végső soron azonban mindig az ő igazsága és gondviselő szere- tete diadalmaskodik az esemé­nyek felett. Hogy ez valóban (gy van, azt igazolják életünk eddigi ta­pasztalatai. Amikor Isten igéje a reménységre buzdít, akkor min­dig arra is figyelmeztet, hogy gondoljunk az elmúlt idők ta­pasztalataira. Múltunk pedig - legyen az akár közeli, akár tá­voli-mindig reménységgel tölt­het el bennünket.'Ha előfordul­tak is életünkben nehézségek és megpróbáltatások, Isten tá­mogató szeretetét is mindig át­élhettük. Gondviselő Atyánk szeretetével mindig velünk volt. Vagy úgy, hogy sokszor csodá­val határos módon levette vál­tunkról a terheket, ha pedig - ő bizonyára tudja miért - ezt nem tette, erőt ajándékozott a tér-' hek elhordozására és a problé­mák megoldására. S ha ez így volt a múltban, miért lenne másképpen az előttünk álló esztendőben? Semmi okunk sincs tehát az aggodalomra! Isten persze legtöbbször nem természet feletti módon és esz­közökkel végzi világkormányzó munkáját, hanem embereken keresztül irányítja a történel­met. Ezért tesz meg mindent, hogy mi emberek felelősséggel az ő munkatársai legyünk, azaz felelősséggel vegyünk részt Is­ten világkormányzó munkájá­ban. Amikot Isten arra biztat bennünket, hogy reménységgel induljunk el az új esztendő útjá­ra, ez azt is jelenti, hogy készek­nek kell lennünk arra, hogy fe­lelősen legyünk Isten munka­társai. Istenbe vetett reménysé­günkhöz tehát az is hozzá tar­tozik,- hogy alázatosan figyel­jünk Isten útmutatására, hogy meglássuk, hogyan akarja Is­ten munkálni gyermekeinek ja­vát és boldogságát, hogy meg­lássuk azokat a helyeket, vagy problémákat, ahol Isten feltétle­nül változtatni, segíteni akar. Ne másoktól várjuk a segitő cselekedeteket, hanem elsősor­ban mi legyünk készek arra, hogy Isten eszközeiként beves­sük magunkat a felismert jó szolgálatába. Istentől arra is van ígéretünk, hogy erre a szolgálatra tőle mindig erőt kapunk. A vele való találkozások - az ige olvasásá­ban, vagy hallgatásában, az úrvacsorában és a testvéri kö­zösségben - mind azt a célt szolgálják, hogy erőt nyerjünk a jó szolgálatára. Reménysé­günk megvalósulásához tehát az is hozzá tartozik, hogy a jö­vő esztendőben is keressük az Istennel való találkozás alkal­mait és engedjük, hogy Isten megláttassa velünk gondviselő szeretetének területét és meg­erősítsen bennünket arra, hogy az ő alázatos munkatársaiként szolgáljuk embertársaink javát és boldogságát. Ha ilyen hittel és készséggel nézünk a jövő esztendőre, el­csitul szívünkben a félelem és az aggodalom vihara és azzal a szilárd reménységgel indu­lunk el az új esztendő útjára, hogy gondviselő Atyánk - aki­nek szeretetérői beszél életünk eddigi ideje - 1986-ban is ve­lünk lesz áldásával és szerete­tével. Ezzel a reménységgel kí­vánunk magunknak, szerette­inknek, népünknek és az egész emberiségnek Isten kegyelmé­vel teljes, boldog új esztendőt. Selmeczi János ____________________:_______/ A KB K elnökségi ülése Budapesten Eredmények és tervek A Keresztyén Békekonferencia vezető testületé, elnöksége 1985. december 3-5. között Budapesten ülésezett. Évi egy alkalommal tanácskozik a döntést hozó és irányító szerv, melynek feladata egy esztendő munkájának áttekintése, valamint a jövő előtt álló feladatok meghatározása. Káldy püspök Géniben A Lutheránus Világszö­vetség 1985. évi munkája összegzésére és az 1986. évi tervek elkészítésére dr. Kál­dy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke 1985. december 18-19-én Genfben tartózko« dott. Genfi tárgyalásai so­rán Gunnar Stálsett főtitjpu kárral folytatott egyezte jf J* megbeszéléseket. jT A budapesti elnökségi ülés meg­nyitó napján, december 3-án dr. Bartha Tibor református püs­pök az elnökségi ülésnek otthont adók nevében köszöntötte a mint­egy 25 résztvevőt, akik Latin- Amerikától Ázsiáig képviselik a KBK ügyét. Ünnepi szavaiban be­számolt az Egyházközi Békebi­zottság megalakulásáról, annak eddigi tevékenyéségéről, majd kü­lön is említést tett a Keresztyén iBékevilágzsinat összehívásának szükségességéről. Az est során be- j mutatásra került az a video-film, amelyet a csehszlovák televíziósok készítettek a VI. Keresztyén Béke- világgyűlés prágai eseményeiről. Amint olvasóink is emlékeznek 1985. július 2-9. között került sor a VI. Keresztyén Békevilággyűlés megrendezésére a prágai Kultúr­palotában. 97 ország többszáz résztvevője tárgyalta meg egy hé­ten át korunk égető kérdéseit, a „mit tegyünk?” kérdésre kereste a választ, mind elméleti, mind pedig gyakorlati vonatkozásban, külö­nös tekintettel a Keresztyén Béke- konferencia jövőbeni szerepére. A világgyűlés résztvevői akkor leg­fontosabbnak ítélték azt, hogy sza­vuk állandó és erőteljes hallatásá­Az evangélim ”M|s ezeket a szavakat t t ír. r r í mondotta Péter, leszállt hódításunk a SMnflélek nincsenek korlázi akik hallgatták az igét.” iCsel 10,44 Péter Jézus Krisztusról prédái. Az igehirdetés közben várlan esemény történik. Koméliusz és házanépére kiárad a Szentek, nyelveken szólnak s örömmena- gasztalják az Istent. Ez a ténjott és akkor - a már Krisztusbí hí­vők számára egyértelműen jzo- nyítja, hogy Isten nem szemyá- logató. Egyformán kedves 5tte zsidó és pogány. A mi számkra pedig ez a váratlan eseményzo- nyíték arra, hogy az atyák lye- sen ismerték fel és tanítottákhol az evangélium, Isten bünbiátó szeretete hirdettetik, ott jeli van a Szentlélek. így fogalmaz ezt meg az Ágostai Hitvallás az pik­kelyében: „Mert az igén és sttsé- geken, mint közvetítő eszkökön keresztül kapjuk a Szentléleján- dékát. Ő támaszt hitet - #1 és amikor Istennek tetszik -zok- ban, akik hallják az evsfiliu- mot.. Figyeljünk fel egy érdé a kö­rülményre: a jelenlévők neéérik s nem imádkoznak a Szentkért. A Lélek azonban váratld ki­árad a hallgatókra. Ne értsfélre! Nem arról van szó, hogy a®tlé- lekérf nem kell vagy nem 1* kö­nyörögni. Lukács szeric|ézus maga biztat és bátorít mii erre a kérésre. S megerősíti, hcjsten meghallgatja könyör^nket: „mennyivel inkább ad ®nyei Atyátok Szentleiket azokk akik kérik tőle?” (Lk 11,13) W^rea- tor Spiritus! Jöjj teremtetni lé­lek - két évezrede hanf ez a , könyörgés Isten népénekajkán. S ennek a kérésnek nefzahad soha elhallgatnia. Ő terP^teL Ő elevenít meg erejével ‘tisztít és szentel meg bennünk# Mindezt tudva, mégis*05 er* re a különös körülményre, a Lélek spontán kiáradására felfigyelnünk. Ma azt tapasztaljuk, hogy sok test­vérünk bizonytalanná lett a hité­ben. S éppen azok, akik komolyan akarják venni Krisztus követését. Sokan - az úgynevezett karizmati­kus keresztyénekkel való találko­zások és beszélgetések kapcsán - elbátortalanodnak. Úgy vélik, nem teljes értékű keresztyének, mert nem nyerték el a „Szentlélek keresztségét”, nem szólnak nyelve­ken. Nyugtalanul imádkozni kez­denek a Lélek „csodáiért”. Rend­kívüli élményekre, megtapasztalá­sokra vágynak. - A karizmatikus ébredés - világjelenség. Ezt tagad­ni értelmetlen dolog lenne. Kariz­matikus testvéreink járják tovább a maguk útját. Mi azonban ne bi­zonytalanodjunk el, hanem aho­gyan „tanultuk a Krisztust” (Ef 4,20) abban álljunk meg bátran és felszabadultan. Amikor az Ágostai Hitvallásban eleink az előbb idézett mondatokat megfogalmazták, akkor ezzel a fo­galmazással egyúttal el is határol­ták magukat minden rajongótól. Azoktól „akik azt tartják, hogy az ember külső ige nélkül saját előké­születei és cselekedetei útján nyeri el a Szentlelket”. Ez világos be­széd. Erre a józanságra ma is szük­ségünk van. A Szentlélek Jézus Krisztusról tesz bizonyságot, őt dicsőíti s Ő iránta ébreszt bennünk hitet. S ez a döntő. Ahol a Szentlei­ket állítják a középpontba, ahol a nyelveken szólás, vagy a Lélek cso­dás megnyilvánulásai valamiféle minősítést jelentenek a keresztyén életben, ott félreérdk a Szentírást. Isten igéjén keresztül adja Lelkét s akkor és úgy adja, ahogyan neki tetszik. Pintér Károly Az elnökségi ülés résztvevői val ébren tartsák az emberek tuda­tát és megszilárdítsák az Isten által ajándékozott élet egyedüli értékét. Mindezek a kérdések dr. Tóth Károly elnöki bevezető beszédé­ben, majd az azt követő értékelés­ben a mostani elnökségi ülésen is napirendre kerültek. Dr. Jirzi Svoboda, a prágai vi­lággyűlés sajtóvisszhangjáról szólt. Mint ismeretes, a világgyűlésen szinte a világ minden tájáról érkez­tek újságírók és nagy figyelemmel követték az eseményeket. A széles­Tóth püspök a KBK elnöke és Fiiaret metropolita körű visszhang is megmutatta a KBK értékét. Hosszasan lehetne felsorolni az államelnökök, kor­mányelnökök KBK-hoz intézett üdvözletét. Ugyancsak azt a leve­let, amelyet a KBK Nagygyűlése valamennyi egyházi világszervezet­hez, a nem keresztyén vallások képviselőihez intézett. Az akkori általános vélemény ma is tükröző­dött, hogy a nagygyűlések sorában a VI. Béke Világgyűlés volt a leg­eredményesebb. Dr. Mifejovszky főtitkár a KBK előtt álló feladatokról szólva utalt arra, hogy az ENSZ, a szervezet megalakulásának 40. évfordulója alkalmából az 1986-os évet a Béke évének nyilvánította. A KBK el­nöksége ismételten kifejezte támo­gatását az ENSZ-nek és szakosí­tott szervezeteinek. E támogatást •jelzi az a tény is, hogy a VI. Ke­resztyén Békevilággyűlés levelet intézett Perez de Cuellar ENSZ- főtitkárhoz, melyben többek kö­zött ez áll: „A Keresztyén Béke- konferencia az ENSZ-ben az em­beriség legátfogóbb béke-struktú­ráját látja, az első kísérletet egy közös felelősségű struktúra megte­remtésére, amely biztosíthatja minden nemzet életét és fejlődését békében és méltóságban, igazsá­gosságban és egyenrangú együtt­működésben.” A budapesti elnökségi ülés a bé- ke-világmozgalom részeként örömmel üdvözli a nemzetközi Bé­keévet, és a keresztyén hit alapján állva, minden jóakaratú emberrel együttműködve megtesz minden tőle telhetőt, hogy minél többeket vonjon be „a béke és igazságosság világméretű hálózatába”. A nemzetközi Békeévhez kap­csolódóan az 1986-os esztendőben a KBK nemzetközi békekonferen­ciákat kíván rendezni Ázsiában, Latin-Amerikában, és Európában. Az elnökségi ülés további beszá­molókat hallgatott meg. Többek között a KBK által létrehozott Af­rika vasárnapi offertóriumról, gyűjtésének eredményeiről és elosztásáról, valamint ismertetésre és kiosztásra került az a közel 500 oldalas dokumentációs kiadvány, amely a VI. Békevilággyűlés teljes anyagát tartalmazza német és an­gol nyelven. Dr. Görög Tibor lelkész, a KBK prágai irodájának igazgatója pén­zügyi beszámolóját követően a do­kumentumok elfogadására került sor. A KBK elnökségi ülésének résztvevőit hivatalában fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Az est során a Keresztyén Békekonferen­cia Magyarországi Baráti Társasá­ga fogadást adott az elnökségi ülés résztvevői számára. A háttérben a hazai egyházi vendégek egy a tolmácsok csoportja, valamint 51. ÉVFOLYAM 1. SZÁM I986. JANUÁR 5. ÁRA: 5,50 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom