Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-06 / 1. szám

KENYER A SZEMEIBEN

Nem a kukákban kotorásztam. Templomba mentem. A kapun kilépve mocskos hólében egy darab kenyeret láttam. Nem hiszem, hogy valaki véletlenül ej- 'ette el. Hamarosan ezután mozgalmas kép ragadta meg a figyelmemet. Sötétszürkére szeny- nyezett tollú verebek, pirosra sült fél kiflit csipkedtek. Azután a kutyasétáltató helyen, azok ürüléke között, féltenyérnyi kenyeret fedeztem fel. A formátlanra hízott ebek meg se szagolták. A templomig — tíz perc séta — hét darab, eldobott kenyeret számoltam meg. Becslésem szerint ez egy hízni nem akaró ember napi kenyéradagja. Eszembe jutott, az előző este a televízióban látott kép. Csonttá soványodott

anya éhezéstől puffadt hasú gyermekét szorongatta, kinek annyi ereje nem volt, hogy az arcán mászkáló legyeket elzavarja. Azon a vidéken emberek halnak éhen, mert nincs annyi kenyerük sem amennyit itt eldobálnak.

Talán így kellene imádkozni: „... A mindennapi kenyerünket ne add meg nékünk ma, hanem fsak akkor amikor nagyon megéhezünk”! Így talán lenne olyan becsülete a falat kenyérnek, mint amilyent megérdemel. Azután jó lenne elgondolkodni azon nagyon komolyan, hogy miért a mindennapi kenyér kérése után következik: „...és bocsásd meg a mi vétkeinket!”

(mátis i.)

€!k&™esreé m fiiffoalSpcslyán

Páratlan evangélikus siker tanúja lehetett az a maroknyi, bár lelkes- közönség, amely figyelemmel kísérte az őszi idény fele- kezetközi labdarúgómérkőzéseit. Az Evangélikus Teológiai Akadémia, a Budapesti Református Teológiai Akadémia és a Szabad- egyházak Tanácsa Lelkészképző Intézete növendékeiből alakult futballcsapatok lejátszották immár hagyományossá vált mérkőzéseiket — idén a mi fiaink végeztek az élen: 4 ponttal, 14—8 gólkülönbséggel.

A nehéz küzdelmet hozó evangélikus—református örökrangadó (4-3) után faggatom Szemerei Jánost, aki 8 góljával megszerezte az idei aranycipőt.

— Melyik volt a mérkőzés legizgalmasabb perce?

— Mind az volt. A reformátusok többször is vezettek, 2-3-as állásról tudtunk fordítani. Három perccel a befejezés előtt estem be — a győztes góllal együtt — a kapuba. Mindenki kitett magáért. Kovács parádésan yédfjft, a Detre—Brebovszky hátvédsor szívósan állta a sarat. Ócsai középen irányította a játékot, elől Decmann, Tamásy és én igyekeztünk a kapuba találni.

— Minek köszönhető a siker?

— A heti két edzésnek: közösséggé formálódtunk. Jövőre talán lánycsapattal is indulunk, hiszen a lányok is szorgalmasan gyakorolnak.

— Elégedett vagy a teológusok állóképességével? A lelkészt szolgálatra fizikailag is fel kell készülni!

Arcán gond suhar^ át. Mint reggelitorna-vezetőnek, keserű tapasztalatai vannak. Hosszú hallgatás után válaszol.

— Sikerünk nyomán talán más is kedvet kap a mozgásra. S hogy a lendület ne hagyjon alább, egyre nagyobb feladatokra vállalkozunk: jövőre felvesszük a kapcsolatot a katolikus szemináriumok futballistáival.

... Itt kezdődik az ökumené. De reméljük, ezen a ponton nem fejeződik be.

\ — csa —

— Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelt oltári igéje: Mt 2,1—12; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 2,7—11.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: Január 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió.

— Értelmiségi házaspár rendezett anyagiakkal eltartási szerződést kötne vagy magas életjáradékot fizetne budapesti lakásért. Jelige: írisz.

— FIATAL PAR, budapesti eltartási szerződést keres ..Remény'1 jeligére a kiadóba.

ÜJRA KAPHATÓ:

HITÜNK — ÉLETÜNK szórványhittankönyy

Ära: 60 Ft

Kapható:

Evangélikus Sajtóosztály 1088 Bp., Puskin u. 12.

♦

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1985. január 6-án, vízkereszt ünnepén

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar, úrv.) Vető Béla. Thaly Kálmán ax. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kásák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos.. Pesterzsébet de.

10. Pintérné Nagy Erzsébet. Sorok- sár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10 Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. .9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsav Vilmos u.

11. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pest.liidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. n. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György:

Felelős kiadó:

| Harkányi László f

Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 280.— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

Szedés: 85.2315 90-01 Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Üj parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibenne- tek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”

— 1 Jn 2,8.

— VASÁRNAP. — „Áldjadiel- kem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” — Zsolt 103,2 (Kol 1,13 — Mt 2,1—12 — Zsolt 9,1—17). Az emlékezetkihagyás, elfelejtkezés Isten jótetteiről, oltalmazó, szabadító szerete- téről odavezet, hogy nem tudjuk Öt áldani, dicsérni. Elégedetlen panaszkodók leszünk, holott „ha köszönetét akarnék mondani Isten minden jótettéért, akkor nem jutna idő a bajok miatti panaszra” (A,_ Silesius).

— HÉTFŐ. — „Jézus mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz örök életre buzgó forrássá lesz benne.” — Jn 4.14 (Ézs 55,1

— Jn 8,12—16 — Lk 4,1—13). Olthatatlan a szeretet, boldogság, békesség, megértés, az élet teljessége utáni szomjúságunk. Jézus magához hív, megelégít. Öreá van szüksége szomjas életünknek. Nemcsak a mindennapokra kaphatunk nála felüdülést, frissülést. Ha Ö az „ételünk és italunk”, akkor szívünket betölti az örök élet bizonyossága, öröme.

— KEDD. — „Hallgassatok rám, konok szívűek, akik mesz- sze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már mesz- sze.” — Ézs 46,12—13 (Lk 18,7 — 2 Kor 4.3—6 — Lk 4.14—21). Ézsaiás idejében a konokszívű- ség úgy jelentkezett, hogy a fogságban élő nép hűtlenné lett. Isten iránti bizalma elfogyott, kétségbe vonták az ígéretek beteljesülését. Messze kerültek Istentől, nem térben, hanem szívükben. Isten mégis szólítja övéit, a sza- badítás közelségével biztatja népét. Szívünk konoksága. keménysége megszűnik, helyébe megújult bizalom, türelmes hit költözik, ha Istenre hallgatunk, ha figyelünk személyesen nekünk szóló szavára.

— SZERDA. — „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szén tiélek kel. és bátran hirdették az Isten igéjét.”

— ApCsel 4.31 (Ézs 44,8 — 1 Jn 2,7—11 — Lk 4.22—30). Az apostolok bátor igehirdetése elválaszthatatlan a gyülekezet imádságától és a Szentlélek ajándékától. Isten igéjét bátran hirdetni ma is akkor tudja Jézus követe —

legyen az szülő, gyülekezeti tag.

lelkész —, ha imádságos tusakodás előzi meg. Szentlélek általi föltöltekezésre van szükségünk, hogy ne jusson hely a „hogy mondjam, mit mondjak, hallgatni kevesebb kockázattal jár” gondolatoknak, félelmeknek. Isten Lelke indít szóval és élettel való tanúskodásra. Ezért könyörgünk így: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, égi lángod járja át szívem és szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel.” (244. é. 1. v.)

CSÜTÖRTÖK. — „Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem ha meghal is él.” Jn 11,25 (Zsolt 102,28 — Róm 16,25—27 — Lk 4,31—37). Találóan szól a régi imádság: „Én lefekszem az

ágyamba mindennapi koporsómba.” Isten azonban adott egy utat és lehetőséget a szabadulásra, a halál szorongattatásából való menekülésre. Hitünk Jézusba fogódzhat, aki legyőzte a halált, feltámadott és él. Az élő Űrra, hogy hittel sóhajthassam: Jézus én bizodalmám.” (223 é. 5. v.)

PÉNTEK. — „Isten rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” ApCsel 17,31 (Ézs 51,5 — Jn 1,15—18 — Lk 4,38— 44). Korunk feszültségei katasztrófahangulatot keltenek. Isten gyermekei nem a világ végét, hanem viszatérő Urukat várják. Ö mond mindannyiunk életéről igazságos ítéletet. Nem mindegy hát, hogyan telnek napjaink, te= remjük-e a hit ízes gyümölcseit?! S legyen bár életünkben hit, szeretetből fakadó szolgálat, oda- szánás. mindig alázattal valljuk: „ ... Jézusom, szent véredben Minden jót elnyerhetek.” (326. é. 3. v.)

SZOMBAT. — „Hű az, aki elhív titeket”. 1 Thessz 5,24 (1 Kir 8,56 — 1 Jn 2,12—17 — Lk 5,1— 11). Isten az frott és hirdetett ige által hív Jézushoz, a gyülekezet közösségébe. Hála néki, hogy nemcsak a prófétákat, apostolokat, reformátorokat, neves és névtelen keresztyéneket hívta el, hanem ma is mégragad embereket, minket is utolér hívó szava. Jó tudnom, hogy az Ö hűsége nem ingatag nádszál, hanem biztos szikla. Erre a hűségre válasz az elhivatáshoz méltó élet, hitben, szeretetben, megbocsátásban, reménységben járásunk, növekedésünk.

Demcné Smiüéliusz Katalin

A Garizim hegyén élt az öreg remete. Egyszer álmot látott. Angyal jelent meg előtte, s elvezette egy nemrég kirágott cédrus csonkjához.

— Faragj belőle bölcsőt. Egyetlen darabból faragd ki, mert eljön az idő, amikor majd ebben a bölcsőben pihen el a megígért Gyermek.

Az öreg felébredt. Tűnődő mozdulattal húzta végig vénség- töl hidegült ujjait a homlokán. Majd sietve és megrendülve tett eleget a parancsnak. Ácsolni kezdte a megtalált rönköt. Bölcsöt faragott belőle. Egyik oldalán Noé bárkájából szállt ki éppen a galamb. A másikon Sámson győzködött épp az oroszlánnal.

Amikor a világszép bölcső elkészült, a remete elrejtette odúja mélyén. Eltökélte, hogy nem válik meg soha tőle. Szivének köszönhette, hogy terve kútba hullott.

Erdei bolyongása közben ugyanis egyszer gyermeksírást hallott. Meg is találta a síró porontyot: b epólyálva feküdt egy árnyékos bokor tövében. Gondolta, az anya nem lehet messze, s ottmaradt a gyermek mellett. De senki sem jött a gyermekért. Az alkony is leszállt a mély csöndű tájra. Mit tehetett mást, hazavitte. Elővette a féltve őrzött bölcsőt, s belefektette. Másnap már pirkadatkor elindult a városba, s egyenesen az istenfélő Joáchimék háza felé tartott, akiről tudta, milyen régóta epekednek gyermekért, s hiába.

A kiileso és a d Termek

Így került a bölcső a kicsivel együtt a gyermekszerető házhoz. Álig tanult meg járni a kis jövevény, máris új pályás került a faragott bölcsőbe. Joáchiméknál csoda történt. Ettől kezdve évről évre érkeztek az apró porontyok, s minden kis jövevényt örömmel fogadtak.

Amikor felnőtt a talált gyermek, kiházasították, s mivel más jussa úgysem volt, nekiajándékozták a faragott bölcsőt is. így indult el a bölcső gyermekringató útjára. Sok-sok év telt el, hogy utolsó lakója is kinőtt az öléből, s a ház akkori asszonya kivetette a lomra. Kesergett a bölcső kimondhatatlanul. Miért is jutottam ilyen szomorú sorsra! Hiszen egész bölcső életemben nem tettem mást, csak szerettem és szerettem. Így is volt. Szeretett: óvta, védte a kis pályásokat, s csak aklcor volt igazán boldog, ha életet ringathatott. S íme, az emberek a lomok közé dobták.

Elkeseredésében bosszút esküdött. Fogadást tett, hogy a gonoszért gonosszal fizet. Szívének szeretetét immár nem értette meg senki: ha egyszer még életet ringathat, azt se szeresse senki. Majd megtudják akkor az embernek, hogyan tud fájni a szeretet- lenség.

Ettől kezdve készült az életrontásra. A holdfogyatkozást várta, a sötétség éjféli óráját, mert

tudta, hogy akkor idézhető fel az emésztő tűz szelleme. Nem is várt hiába. Hívására fellobbant a lidércláng.

— Kérettelek — szólalt meg a bölcső. Arra kérlek, rontsd meg az életét annak, akit ringatok még valaha, mert tudom, hogy elővesznek még. Rontsd meg, hogy bűnhődjék minden emberért. Vegye magára mindenek gonoszságát, s hordozza!

— Ám legyen — szólalt meg a Lidérc. A gyermek átkot hord majd kívánságod szerint, de életeddel fizetsz az *átokért.. Kérésed ára magad tűzhalála!

Hasadt a hajnal, s még azon a napon elővették a bölcsőt a lomok közül. Napfényre. jutását annak köszönhette, hogy idegen vándorok érkeztek. Hárman. Messze Jeruzsálemtől délre történt ez, az egyiptomi határnál. A vándorok elcsigázottak voltak. Az öreg ház öreg lomjai közül előkerült a pókháló lepte öreg bölcső. Leporolták, s a közeli erdő szélén a vándorok felállították egy odvas szikomorfa árnyékába. A szamarat a fához pányvázták.

Így pihent el először Egyiptom földjén a Gyermek, amikor József és Mária a Heródes elöli hosszú futásban eddig jutottak.

A Gyermek szépségét megcsodálták a kigyúló csillagok, s láttára az öreg bölcső fájának minden rostjában énekelt az önfeledt, boldog öröm. Most bánta

csak igazán a Lidérccel kötött egyezségét. Nem a tűzhaláltól félt. öreg volt már. A Gyermekért bánkódott,''akit megszere tett.

— Istenem, Istenem, aki lakozol fűben, fában, mindenekben, könyörülj meg a szegény gyermeken!

A kisded felnyitotta szemét, és gőgicsélni kezdett. József és Mária ekkor már az erdőt járta, rozsét gyűjtögetve a tűzrakáshoz, s a gyermek egyedül maradt a bölcsővel.

— Mesélj, mesélj! Ki vagy te és miért könyörögsz értem?

A bölcső régen megtanulta már a csecsemők beszédét, megértette az emberek számára érthetetlen gügyögést, s egész lelkében megrendült a kérés hallatán. öreg szívét végtelen öröm járta át a gondolatra, hogy az átkot hordó kicsi élet nem haragszik rá. Ezt biztosan tudta, hiszen olyan szeretettel nézett rá a világszép gyermek, mint soha senki még. Elhatározta, hogy megmutatja.a szívét.

— Az erdőben éltem egyk,or én is. Eljött a végzetünk az erdő gyilkosa, a fejszés ember. Dőltek a társaim sorra, dőltem én is. Vajon mi lett a társaimból? Ágy, gerenda, vagy koporsó? Belőlem bölcső lett. Számtalan kis életet ringattam már a hosszú évek sőtán, de csak^-te kérted, hogy meséljek az életemről. De

egyben búcsúzom is tőled. Hí majd felnősz, bocsásd meg a vén bölcsőnek, hogy oly nagyot vétett ellened. Időm lejárt. Még érzem drága kis tested melegét, de ha elhagysz, én meghalok. El ne feledd, hogy az élet értelme a si- mogatás, a szeretet — mondta, de az átokról nem szólt.

Megköszönni már nem tudta a megérzett nagy szeretetet, mert az erdőből visszatért Mária, Ölébe vette a gyermeket, felmálház-. tak s indultak tovább a minden ember gyötrelmes vándorútján.

A vén bölcső ott maradt az odvas szikomorfa tövében. Csend borult az erdőre, s eljött az alkonyat, s az éjszaka. A bölcső érezte, hogy halálos szendergését kezdi. S akkor eljött a Láng. Felcsapott az öreg fatörzsből s sziszegett:

— Becsaptál, vén életringató! Ezen a gyermeken nem fog az átkom! — S percek alatt hamuvá lett fa és bölcső. De lelke a tűzhalálban is a Gyermek szere- tetéről énekelt.

A vándorok már messze jártak Egyiptom földjén. Még nem tudták, hogy Mária szívét sokszor járja majd át a tőr, s a Gyermek hordozni fogja az ember átkát, bűne terhét. Nem a bölcső átka, s nem a Lidérc tüze miatt. Ö maga vállalja majd fel.

Így hallottam ezt régen, amikor Jakus Imrének mesélő kedvében meglódult a képzelete.

Kor.en Emil