Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-02 / 22. szám
Evangélikus Elet 1985. június 2. „Öröm és hála a hétköznapokban” • • Ünnep Hegyfaluban Evangélikusságunk évszázadok óta szórványegyházként él. A szórványban élők örvendetes napjai közé tartozik, amikor egyházunk püspökei nem a nagy gyülekezetek sokszázfős hallgatói előtt tesznek bizonyságot, hanem a kisebbségben élő „kevesek” lesznek a megajándékozottak. így volt ez május 5-én, vasárnap, a Vas megyei Hegyfaluban is. Ennek a napnak az előzménye két évvel ezelőtti eseményekhez kapcsolódik. Ekkor tatarozták a falu közepén található nyolcszögletű tornyot és az imaházat. Erről a toronyról már több alkalommal úgy írtak, hogy középkori eredetű; pedig csupán 85 évvel ezelőtt építették. Az is tény, hogy a benne található harang sokkal régebbi, mert 1795-ben/ öntették az itteni hívek, és azóta hívja az élőket és kíséri a holtakat. Történelmi hely volt ez a község egyházunk történetének kezdetén. Több dunántúli evangélikus gyűlést tartottak itt. Akkori jelentőségét legjobban az igazolja, hogy itt választották az első dunántúli püspököket. Nevezetes papjai és tanítói hirdették az evangéliumot. Kettő közülük különösen is széles körű munkásságot folytatott. Az egyik Réczés János, aki következetes lutheri magatartásával mutatott példát; a másik Pálházi Göncz Miklós, aki később püspök lett. Az ellenreformáció óta Hegyfalu csupán szórványegyház. II. József császár Türelmi Rendelete után csatlakozott több környékbeli községgel együtt az uraiújfalui gyülekezethez. 1890-ben felekezeti iskolát építettek, tanítót hívtak, és itt tartottak istentiszteleteket. Ennek az épületnek az elhasználódása után a gyülekezet vásárolt egy ingatlant. Itt létesítettek új isten- tiszteleti helyiséget. Ezt tatarozta a gyülekezet kívül-belül. Először Fehér Zoltán gondnok és Fehér Béla felügyelő közreműködésével a torony külső tatarozása kezdődött. Az ő haláluk után Sipos Dezső áldozatkész munkásságával folytatódott. Nem volt könnyű az anyagiak biztosítása, mert az ötvennél alig több evangélikusnak 40 000 forintnál többet kellett adakozni. Jelentős társadalmi munkával is segítették a megvalósulást. Egyházmegyénk Gyülekezeti Segélye több mint 9000 forintot küldött támogatásul. Több évtized óta nem szolgált evangélikus püspök Hegyfaluban. A gyülekezet egyöntetű kérése volt, hogy az egyházkerület vezetője szolgáljon a hálaadó istentiszteleten. Ezen a délutánon több környékbeli lelkész és gyülekezeti tag hallgatta dr. Nagy Gyula püspök igehirdetését a vasárnapi Zsoltár alapján. Öröm és hála a hétköznapokban - így lehetne röviden összefoglalni az elhangzott igehirdetést. Az ünnepi istentisztelet után szeretetvendégség volt, gazdagon terített asztalok mellett, ahol a falu vezetői is jelen voltak. Sipos Dezső gondnok tartott beszámolót a tatarozás munkálatairól, majd Solymár Gábor lelkész egyháztörténeti visszatekintést adott a gyülekezet múltjából. Ezután dr. Nagy Gyula püspök korábbi nemzetközi munkásságáról tartott élménybeszámolót. Ezt követően kötetlen beszélgetés alakult ki a jelenlévők között. A tatarozás is emlékezetes volt, de ez a nap is felejthetetlen marad a résztvevőknek. Solymár Gábor Evangélikus imabáz és harangtorony - Hegyfalu / ^ Tóth Endre Sibelius halálára t Zúgnak Szuomi fenyvesei, dereng az északi fény. A holdsütött, éji tavak vihardúltan hullámzanak. Sír a finn nép koszorúja, Vejnemöjnen meghalt újra. Elnémult az ének atyja, hús homlokán cipruság, már a föld alul hallgatja a gyászolók kórusát. Csak a szív állt meg örökre s puszta vázzá vált a test, de a dallam szerteröppen, minden nyelven szólni kezd. Sír a finn nép koszorúja, Vejnemöjnen meghalt újra. Szép Szuomi testvér népe, a dal atyját ne sirasd, hallgass az ó énekére, i*» ős dalában lel/4 vigaszt: Vejnemöjnen sosem hal meg, bárha el is temetik, szívből sziVbe száll a szent dal, mindig újjászületik. Csillagokig zeng az ének gyönyörűn és szabadon, s nincs a földön, nincs az égen nála nagyobb hatalom. • Sibelius szent zenéje szárnyalva száll szerteszét, s egy családdá varázsolja a föld összes nemzetét. (Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁS c. kötetében: 1984-ben) V _____________________J Az Országos Béketanács ünnepi ülése Jövőbe mutató emlékezés A béke mindennapi ajándék és mindennapi feladat, akár a mindennapi kenyér. Mindennap élvezzük és mindennap meg kell érte dolgoznunk. Fáradhatatlanul, egész éven át. Mégis hagyománya a magyar békemozgalomnak, hogy a győzelem napjától - május 9- től - egy hónapon át megrendezi a békehónap ünnepi programsorozatát. Iskolák, helyi békeklubok, faluközösségek, üzemek, megyék és országos szervek megemlékezésekkel, tanácskozásokkal, demonstrációkkal köszöntik a béke újabb évfordulóját és tűzik ki a mozgalom időszerű feladatait. Az Országos Béketanács, a hazai békemozgalom irányító és összefogó szerve május 9-én a Parlament kongresszusi termében tartotta ünnepélyes megemlékezését a fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulójáról. Ezt megelőzően is voltak már országszerte békemozgalmi rendezvények, a hónap elején, mégis ezt lehet a békehónap hivatalos nyitányának tekinteni, amjt több száz különféle hasonló jellegű esemény követ az egész országban. Sebestyén Nándorné, a Béketanács elnöke nyitotta meg az ünnepi ülést, méltatva azt a mérhetetlen áldozatot, amit a második világháború során hoztak a haladó erők a fasizmus leküzdése érdekében. Az ünnepi előadó Berecz János, az MSZMP KB titkára adott elemző áttekintést a béke negyven esztendejéről. Szólt a különböző népek szülötteiről, hősökről és áldozatokról, akik a békéért és a szabadságért harcoltak és életüket adták. Emlékezett azokról a magyarokról, akiket érdekeik és akaratuk ellenére kényszerítettek a halálba idegen célokért. Azóta megszületett már a második generáció is és egyre többen vannak, akiknek - hála Istennek - nincsenek személyes tapasztalataik a háború borzalmairól, a félelemről és a nélkülözésről. Nem szabad azonban felejteni! Emlékezni és emlékeztetni kell az áldozatok iránti tiszteletből és a jövőre tekintő okulásul, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg Európában s másutt a világon a negyven évet megelőző borzalom. Mindenütt megemlékeznek a világon a második világháború befejezéséről és a fasizmus leveréséről, de nem egyforma tartalommal. Sajnos a megbékélés szép jelszava alatt van olyan törekvés, ami egybemossa a tettest az ártatlannal, a gyilkost az áldozattal. Kell a megbékélés, szükséges a békességmegteremtés, az ellenségeskedés kiküszöbölése a népek között, de nem jár tisztelet és kegyelet az egykori borzalmak kiagyalóinak és végrehajtóinak. Nem lehet szavakkal méltatni és túlértékelni azt a tényt, hogy negyven éve béke van hazánkban. Ez sok erőfeszítés, fáradság, lemondás, munka és a szövetségesekkel való összefogás eredménye. Ma is vannak fenyegető veszélyei a békének, de a népek békeakarata egyre szilárdabban ellene szegül minden háborús szándéknak. Több jeles évfordulót ünnepelhetünk ebben az esztendo- ben. Mindenekelőtt a felszabadulás és a béke negyven esztendejét. Ezen túl idén negyvenéves az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely bármilyen sok bírálat érte is eddigi tevékenységét, jelentősen hozzájárult egy harmadik világháború elkerüléséhez. Harmincöt éve alakult a Béke Világtanács és ennyi idős a hazai szervezett békemozgalom is. Tíz éve lépett életbe a Helsinki Záróokmány szűkebb világunk, Európa békéjének, együttműködésének nagyszerű foglalata. Kiegyensúlyozott nemzeti életünk, szélesedő belső demokráciánk és rendezett, nyitott külkapcsolataink bizonyítják, hogy oly módon tudtunk élni a negyven békés év lehetőségével, amit mindenki méltányolhat itthon és külföldön. Az ünnepi megemlékezés bensőséges pillanata volt, amikor Jenei Attila ötvösművész átadta a Béketanács főtitkárának, Barabás Miklósnak a világviszonylatban is egyedülálló alumínium harangot. Az ünnepi ülésen felszólalt dr. Tóth Károly református püspök, aki a Keresztyén Béke- konferencia nemzetközi szolgálatáról szólt. B. T. JÚNIUSI KRÓNIKA 125 éve 1860. június 6-án halt meg az itáliai Palermóban TÜKÖRY LAJOS magyar szabadságharcos. Kő- rösladányban született 1830. szeptember 9-én. Katonai pályafutását 1848-ban kezdte a békési nemzetőrök között. Később átkerült az 55. honvéd zászlóaljhoz, ahol hadnagy lett és Bem erdélyi hadseregében harcolt. 1849-ben emigrált. Török katonai szolgálatba lépett, ahol a Szelim efendi nevet nyerte. Főhadnagy volt a damaszkuszi lovasságnál. Itt részt vett a nomád beduinok elleni csatákban. 1853- ban a krími háború idején Guyon Richárd, majd Kmety György hadsegédje volt. Megsebesült, őrnagyi rangot kapott és magas szultáni kitüntetésben részesült. Amikor pedig 1859-ben kitört az Észak-itáliai háború, kilépett a török hadseregből és belépett az itáliai magyar légióba, ahol a II. brigád 4. zászlóaljának vezetője lett. 1860-ban Türr Istvánnal együtt csatlakozott Garibaldihoz, ahol a vezérkarban kapott szolgálatot. A Palermo bevételére ő vezette a rohamot 1860. május 27-én, ahol a lába olyan súlyosan megsérült, hogy amputálni kellett, de sérüléseibe belehalt. Temetésén Garibaldi mondott gyászbeszédet és napiparancsában méltatta az ezredesi rangra emelt harcostársat. Emlékmű és utcanév őrzi emlékét Palermóban. 325 éve 1660. június 7-én halt meg Nagyváradon II. RÁKÓCZI GYÖRGY erdélyi fejedelem. Sárospatakon született 1621. január 30-án. 1640-ben váradi főkapitány lett és Bihar megye főispánja. Az országgyűlés még apja életében, 1642-ben fejedelemmé választotta. AIII. Ferdinánd elleni háború idején 1644-ben Erdély kormányzója volt. 1648-ban lépett trónra. A lengyel korona megszerzésére törekedett. 1649-ben szövetségre lépett a kozákokkal, 1653-ban pedig hűbéri fennhatósága alá vonta Moldvát és Havasalföldet. A Porta tiltakozása ellenére 1657-ben szövetségben a svédekkel, hadat indított János Kázmér lengyel király ellen. A svédekkel egyesülve elfoglalta Varsót. De a svédek váratlanul cserben hagyták, a Visztula melletti vereség után kénytelen volt a lengyelekkel megalázó békét köttű és visszavonulni. Serege a visszavonuláskor a tatárok fogságába esett, a fejedelem csekély kísérettel ért vissza Erdélybe. A Porta szembefordult Rákóczival, s a fenyegetett erdélyi rendek a török nyomásra Rhédey Ferencet választották meg fejedelemnek. Néhány hónap múlva, 1658-ban visszafoglalta a trónt Rákóczi György, de a török nem adta ehhez a hozzájárulását. Sőt a nagyvezér parancsára új fejedelmet választottak Barcsai Ádám személyében. Erre Rákóczi sereggel indult trónja visszafoglalására. Győzött, de a budai pasa a szászfenesi csatában 1660. május 22-én szétszórta seregét. Rákóczi azonban a csatában kapott fejsebébe belehalt. 425 éve 1560. június 7-én hunyt el Bártfán STÖCKEL LÉNÁRD magyár reformátor, a bártfai evangélikus iskola rektora. Bártfán kezdte iskoláit. Előbb kereskedő akart lenni, majd Kassán és Boroszlóban tanult. 1530-ban a wittenbergi egyetem hallgatója lett. Lutherral' és Melanchthonnal került közelebbi kapcsolatba. Több évet töltött Németországban nevelősködéssel, Eislebenben 1536/37-ben rektorként működött. 1539-ben tért haza, ahol a korábban felkínált bártfai rektorságot fogadta el. Nem gyülekezeti lelkész volt, hanem Melanhthonhoz hasonlóan, tanított. Alkatilag is közel állt mesteréhez. Az iskolájában Melanhthon tanrendszere szerint tanított. Nagy gondot fordított a latin és görög tanításra, emellett a magyar nyelvre. Bevezette iskolájában az iskolai színjátékokat. 1552-1560 között minden évben mutattak be egy-egy iskolai drámát. Reformátori munkájához tartozik az, hogy Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Kisszeben között megteremtett egységgel megnyerte őket reformációnak. Legfontosabb műve volt az Ötvá- rosi Hitvallás, mely lényegében az Ágostai Hitvallásnak a hazai viszonyokhoz alkalmazását tartalmazza. Ez a hitvallás ösztönzőleg hatott más hitvallások keletkezésére is. Teológiai munkássága mellett sokat prédikált. Sokat tett a bártfai nyomdáért is. Bár életében sok hívást kapott egy-egy várostól (Mansfeld, Boroszló, Selmecbánya, Kassa), szülővárosát azonban nem hagyta el. 21 évi működés után hunyt el Bártfán. 175 éve 1810. június 8-án született Zwicka- uban A. R. SCHUMANN, német zeneszerző. 1828-ban a lipcsei egyetem jogi hallgatója volt. Közben azonban zongoratanulmányokat is folytatott. Egyik ujja azonban megbénult. Ettől kezdve a zeneszerzésbe dolgozta bele magát. 1834-ben társlétrehozója volt egy német zenei folyóiratnak (Neun Zeitschrift für Musik). Sok zeneszerzőt is támogatott (Chopin, Mendelssohn, Liszt, Berlioz). 1847-ben Drezdában élt, 1850-ben Düsseldorf városi zeneigazgatója. Idegbetegsége azonban egyre elhatalmasodott rajta. Öngyilkossági kísérletei után elmegyógyintézetben helyezték el. Ott is halt meg Endenoch-ban 1856. július 29-én. Első szobrát a bonni temetőben állították fel 1880-ban. 75 éve 1910. június 16-án halt meg Bécs- ben SCHRANZ JÁNOS evangélikus lelkész. Drumolyban született 1830. január 8-án. Az elemi iskoláit Felsőlövőn, a gimnáziumot Kő- vágóörsön és Sopronban végezte. Teológiai tanulmányait Sopronban és Báselben végezte (1852). 1853-ban hazatért, segédtanár lett Sopronban. 1859-ben az eperjesi teológián kapott teológiai tanári állást. Eperjesen 1867-ben lelkész- szé választották, majd 1868-ban Lőcsén volt lelkész, 1873-tól pedig Budapesten a német egyház papja. 1907-ben vonult nyugalomba. Nyomtatásban megjelent munkái német nyelvűek. 150 éve 1835. június 26-án született Brez- nóbányán HERMANN OTTÓ természettudós, néprajzkutató, polihisztor. Tanulmányait Miskolcon és Bécsben végezte. Érdeklődése a természettudományok felé fordult. 1863-ban azonban útja a lengyel szabadságharcosok közé vezetett. Hazatérfe Kőszegen fényképészműtermet nyitott. 1864- ben került a muzeológiával közeli kapcsolatba. Ekkor lett ugyanis konzervátor Kolozsvárott, ahol a későbbi híressé vált állattani gyűjtemény alapjait rakta le. Közben politikai állásfoglalásai közül kiemelkedik a párizsi kommün melletti állásfoglalása a Magyar Polgár hasábjain 1871-ben. A Természettudományi Társaság is felfigyelt tudományos munkásságára és megbízta a hazai pókfauna megírására. Az 1885-ben megrendezett országos kiállítás halászati anyagát Hermann állította össze. Madártani tanulmányokat folytatott Norvégiában 1888-ban. Majd sorra írta nagy jelentőségű műveit a magyar ősfoglalkozások, a néprajz és nyelvészet, valamint a régészet témaköreiből. Nevéhez fűződik hazánkban az ősemberkutatás megkezdése. Két alkalommal is meglátogatta Turinban Kossuth Lajost. A millenneumi kiállítás néprajzi anyagát rendezte. Munkássága a tudománynépszerűsítés gondos megvalósítása volt. Budapesten hunyt el 1914. december 27- én. A nagy tudós hamvait a miskolci hámori temetőben helyezték el 1965-ben. Detre János
