Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-09 / 23. szám

Evam {US Élet 1985. JÚNIUS 9. #-RÓL #-RA —^ „Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” Lk 10,16. VASÁRNAP - „Éjféltájban Pál és Szilasz imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. ApCsel. 16,25. (Zsolt 71,8, - Lk 16,19-31. - Zsolt 13.) Szokatlan dolog játszódik le a börtönben. A két tanítvány nehéz időben imádkozik és énekkel dicsőítik az Istent. Hasonló tanácsot ad Jakab apóktól. Szenved-e valaki köztetek? - kérdezi. Imádkozzék. Ez a bizonyságtétele az apostoloknak megragadta a fogolytársakat is. Isten közelében tud­ták magukat a szénvedés óráján. Ev. Ék. 449,4. HÉTFŐ - „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyáz­zon, hogy el ne essék!” 1. Kor 10,12. (Zsolt 30,7,8. - 5 Móz 6,4-9. - ApCsel 9,32-43.) Miért figyelmezteti Pál a gyülekezetét erre? Valami oka van erre? Igen. A hitben is lehet felfiivalkodni. A hitre az alázat jellemző. A hit mindig a megfeszített és feltámadott Jézustól indul és ott újul meg. Hitben megállni csak az tud, aki őt nézi. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Valaki azt mondta: nem a hitem nagy, hanem a Megváltóm. Ev. Ék. 383,1,6. KEDD- „Jézus Krisztus megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy 0 Istentől rendelt bírája élőknek és hol­taknak.” ApCsel 10,42. (Zsolt 7,9. - Jer. 36,1-32. - ApCsel 10,1-20.) Felelősséggel tartozunk mindnyá­jan Isten előtt lelkűnkért, testünkért, életünkért és munkánkért. Jön a számadás órája és nekünk a bíró elé kell állnunk. A keresztyén ember az életet az örök­kévalóság szempontjából figyeli és készül Istene elé és ezt hirdeti másoknak is. Jézusnak ezt a parancsát is komolyan kell vennünk. Ev. Ék. 516,3,4. SZERDA - „Imádkozunk, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek és ti is őbenne, ami Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” 2 Thessz 1,12. (Zsolt 44,9. - Jn 5,39-37. ApCsel 10,21-33.) Pál apostol leveleiben jelentős helyet foglal el a gyülekezetekért és a hívekért való könyörgés. Mit kér? Azt kéri, hogy Jézus Krisztus legyen láthatóvá megváltottainak életében. Isten gyermekei életében, tetteiben, szeretetében Jézus Krisztust vegye észre a világ, és őt dicsőítse. Ezt nevezzük az ötödik evangéli­umnak, a kér. ember életével tesz bizonyságot Uráról. Ev. Ék. 378,3. CSÜTÖRTÖK - „Ne félj, kicsiny nyáj, mert úgy látta jónak Atyátok, hogy nektek adja az országot.” Lk 12,32. (Zak 9,8. - Jer 8,8-11, - ApCsel 10,34—48.) Jézus a jó Pásztor, ő vigyáz nyájára, melyet drága véren szerzett magának. Nyája - egyháza mindig ve­szedelemben élt, de tudta, hogy pásztora soha sem hagyja el. Erről a pásztorról írt Dávid a 23 Zsoltár­ban. Jézus előre mént, hogy helyet készítsen nyájá­nak, mert azt akarja, hogy ahol ő van, övéi is ott legyenek. Ev. Ék. 560, 1,4. PÉNTEK - „Benne bízik szívem, O megsegít engem, ezért vidám a szívem és énekelve adok neki hálát.” Zsolt 28,7. (ApCsel 4,20. - Jer. 15,10.15-21. - ApCsel 11,1-18.) Mai igénk vallomás: Benne bízik szívem. A bizalom gyermeki vonás. Luther a Miatyánk beve­zetésében tanítja, hogy bátran és bizalommal kéijük őt, mint gyermekek édesatyjukat. Ő segíthet. A biza­lom nyomán megtapasztalt segítség ok a vidámságra és az Urat dicsőítő énekre. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van. Ev. Ék. 364,1. SZOMBAT- „Mi vétkesek vagyunk előtted.” Ezsdr. 9,15. (Lk.5, 24. - Préd 12,1-8. - ApCsel 12, 19-30.) Isten elé csak így lehet állni. Mást nem mondhatunk. Ezt mondta a vámszedő^így vallott Péter és így imád­kozunk minden nap. Életünk öröme, hogy Jézus Krisztusnak van hatalma a bűnöket megbocsátani. De honnan ismerhetem meg vétkeimet? Isten törvé­nyéből és Jézus jelenlétéből. Szelíd szeme nem ítél el. Ev. Ék. 385,1. Roszik Mihály Énekeljetek! Kismányoky Károly a pécsi gyülekezet kántora-Tamás fiam, arról írjál, ami­kor 1932-ben Karcsi bácsi az isten­tiszteleten maga köré állította a fiatalokat és így bíztatta őket: Éne­keljetek! Énekeljetek! - mondta Imre bácsi, a pécsi gyülekezet egyik tagja, amikor meghallotta, hogy riportot szeretnék készíteni a gyülekezet kántorával. Kismányoky Károllyal a gyüle­kezeti bibliaóra után ülünk le be­szélgetni.- Hogy kezdődött?-Apai ágról a családban szá­mos lelkész volt, anyai ágon pedig jórészt kántorok. Ez az örökség meghatározta az én pályafutáso­mat is. A Nemzeti Zenedében foly­tatott tanulmányaimat azonban a katonaság megszakította. A kato­nai szolgálat közben lovasbaleset ért, ami látszólag lehetetlenné tette a zenei pálya folytatását. Abban az időben rengeteget gyakoroltam, így később mégis a Pécsi Színház zenekarában játszhattam évekig. Sok történet kötődik ezekhez az évekhez. Néha vendéglátó' helye­ken is zongoráztam.-Mióta kántorizál a gyüleke­zetben?- 1950-től vagyok hivatalosan a gyülekezet kántora. Ehhez a mun­kához régen természetesen hozzá tartozott az énekkar vezetése is. Abban az időben több nagyszabá­sú művet is bemutattunk. Több kitűnő zenész és énekes működött közre. Párhuzamosan orgonáim is tanultam Vados Gábor orgona- művésztől. Az orgonista nem csak vasárnap, hanem a hétköznapi al­kalmakon is szolgált.-Mit lát fontosnak ebben a szolgálatban?-Nem vagyok énekes orgonis­ta. A gyülekezeti ének vezetését szívesebben bízom az orgonára. Szerintem az az igazi, amikor az 'emberek - gyülekezet és kántor - tudnak egymásra figyelni. Akkor lesz szép az istentisztelet. Bárcsak tudnánk követni ezt az utasítást énekünkben és életünk­ben egyaránt. AZ ECSET PRÓFÉTÁJA Korunk egyik legnagyobb és legegyénibb festőművésze, Marc Chagall, április 1-én franciaor­szági otthonában, 97 éves korá­ban elhunyt. A valóban „bibliai" kort” megért művész - többek között - a Bibliának egyik leg­nagyobb képírója is volt. E tisz- l telgő megemlékezésben most életművének csak ezzel, a minket legközelebbről érintő részével, foglalkozunk. Ennek megértésé­hez azonban élettörténetéből is­mernünk kell a legszükségesebbet. Vityebszkben, ebben a kis ha­társzéli orosz városkában szüle­tett 1887. július 7-én. Apja hal­árus, nagyapja „írástudó”. A nagy család, 9 testvére volt, életének meghatározója a hivő zsidó gyülekezet. Az ún. chasszi- dizmus kegyességének világa ez, amit talán leginkább a protes­táns pietizmus, az ébredési moz­galmak légköréhez hasonlíthat­nánk. Bensőséges melegség, de­rűs, Istennel való közösségben és egymás szeretetében megélt élet­forma ez, amit a vallásos hagyo­mányok hűséges ápolása és to­vábbadása is jellemez. Az Ótes- tamentom jelenetei és alakjai je­lenvaló valóság a ma élő gyüle­kezet számára. Ez ad vigaszta­lást a megismétlődő pogromok, a cári Oroszország e rettenetéi­nek sötétségében, a szorongatott gettó életében. Chagall már otthon, szinte gyerekfejjel festeni kezd, szülei tiltakozása ellenére. Kiharcolja, hogy Szentpétervárra (mai Le­ningrad) utazhasson, ahol két évet tölt a képzőművészeti főis­kolán, de nem találja helyét. 1910-ben Párizsba utazik s itt megismerkedik a francia festé­szet legnagyobb művészeivel. Al­kotásaik azonban kevéssé befo­lyásolják. 1914-ban visszatér Oroszországba. A forradalom idején fontos művészetirányító feladatokat kap. 1922-ben felesé­gével, életének hűséges élet- és munkatársával Párizsba tér visz- sza s Franciaországban éli le to­vábbi életét. Csak a háború ide­jén kénytelen néhány esztendőre Amerikába menekülni. 1930-ban kezdi el a bibliai történetek megfestését. ■ Ezt a munkáját, amely csak 1954-ben jelent meg, élete főművének tart­ja. E képekben és más vallásos tárgyú műveiben sajátosan ve­gyül a bibliában gyökerező zsidó kegyesség keresztyén vallási ele­mekkel. Már gyermekkorában gyakran beosont Vityebszk or­thodox - görög keleti — templo­maiba és hosszan gyönyörködött az ikonokban, az orthodox egy­házművészet e jellegzetes képal­kotásaiban. Varázslatos erővel vonzották e képek vonalai és ra­gyogó színei, „mint fények az éj­szakában”, vallotta később. Bibliai tárgyú képein termé­szetesen elsősorban az Ószövet­ség jelenetei elevenednek meg. Nem a történeti, , vagy legendás valóságot akarja azonban ábrá­zolni, hanem azt, ami ezek mö­gött van. Képein egy álomvilág varázslata gomolyog: alakjai né­ha lebegnek, szállnak a légben, olykor fejtetőn állva, egymásba fonódva. Mondanivalóját legin­kább jelképek sejtetik, mindig újra visszatérően: a hal, a gyer­tya - az öröm és a gyász s a go­nosz elámításának jele és eszkö­ze - lovak és madarak, az idő múlását jelző óra, jó és gonosz angyalok, s a furcsa „hegedűs a háztetőn” - egyik nagybátyja való­ban hegedűs volt s egyik nagy­apja szeretett a háztetőn üldö­gélni. A leggyakrabban megfes­tett bibliai alakok: Ábrahám, - amint Sárát siratja, vagy a há­rom angyalt megvendégeli, - a Hóreben örvendező Mózes, Sam és Dávid a hárfával, - de a hát­térben ott kísért Betsabé szellem­alakja - s megfesti az Újszövet­ség központi témáit is: Jézus születését, többször is és egész sorozatot a Golgotháról a meg­feszítettel, amelyben önmagát látja s a kereszt alatt ott van ap­ja és anyja is. S e mellett a zsidó kegyesség hagyományos tárgyai, a hétkarú gyertyatartó, a tórate­kercs szomorú arcú rabbik kezé­ben. S a család s a feledhetetlen haza, Vityebszk házai, hagyma­kupolás tornyú templomai, ha csak a háttérben is, mindig újra megjelennek. Látomások a múltról, jelenről és a jövőről. Ezért nevezhető Chagall az ecset prófétájának, mert képei nem szemléltetnek, ábrázolnak, hanem prédikálnak, akárcsak a másik nagy bibliai festőé, Rembrandté, akivel mél­tán szokták összehasonlítani. Rejtélyeket fest és ad fel képei­ben s szíven üti velük a szemlé­lőt. A szív festője, mondotta egyik méltatója s ezért végtelenül emberi és emberséges. Életműve immár az egyetemes emberiségé s kiváltképpen megérinti a Biblia népének, zsidóknak és keresztyé­neknek a szívét. Hitből fakadt művészet ez s - ha elmélyedünk műveinek szemléletében - hitre indíthat. S a képein minduntalan feltűnő jelkép, a hegedű, a derűt, az életörömet, a lét értelmében való bizakodást hirdeti. Groé Gyula HAZAI ESEMÉNYEK Múzeumi Híradó A Sztehló-emlékkiállítás sikere ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 198S. június 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. szeretetvendégség: Ta- kácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa Gydrgy át 7. de. fél 9. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél II. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter o. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat n. 14. de. fél 10. Szabóné Mát­rai Marianna. Kassák Lajos n. 22. de. II. ReusS András. Vád út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Er­zsébet. Soroksár-Üjtdep de. fél. 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Rónay Zoltán, du. 4. lelkészt iktat Szirmai Zoltán, igét hirdet Káldy Zol­tán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du.Jél 7. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Ta­más. Ktstarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosüget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gálát György, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. ll.de. 9. Csengődy László, de 11. Cscngődy László, du. fél 7. Takács József. Modor! u. de. fél 10. Pesthi- degkút de. fél 11. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. II. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Szentháromság után 1. vasárnapon az ol- tárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16, 19-31; az igehirdetés alap­igéje: Ézs 42, 18-21. APRÓHIRDETÉS ÚTITÁRSAKAT keresünk Helsinkiig (2-3 fő); Útvonal: Lengyelországon keresz­tül, Gdanskból hajóval. Indulás: június 21-én Opel Kadett személygépkocsival. Cím: FO­DOR ZOLTÁN, Piliscsaba Kossuth u. 3, 2081. Lelkész egyetemista lánya féijével Buda­pesten vagy közvetlen környékén kertes ház­ban albérletet keres, vagy eltartási szerződést kötne. Tel.: 413-210 EGYHÁZZENEI HANGVERSENY lesz június 9-én vasárnap este fél 8 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc u. 20.) Műsoron: Bach-áriák és -orgonaművek Orgonái: . BARTAL LÁSZLÓ Közreműködik: Zimányi István - bariton Igét hirdet: Ifi. HAFENSCHER KÁROLY Pár hónapja új formát nyert egyházi lapunk első száma, Bozó- ky Éva ismertetésében, mindjárt a címoldalon adott hírt az Evangéli­kus Országos Múzeumban meg­rendezett Sztehló-emlékkiállítás- ról. Az ünnepélyes megnyitásról ugyanakkor a TV-híradó is közölt pillanatfelvételeket. A méltató ismertetés, meg a fel­villanó képek, sokak figyelmét fel­keltették. Látogatóinknak lehetőséget ad­tunk arra, hogy az új, „időszaki” kiállítás ébresztette benyomásai­kat és gondolataikat külön ven­dégkönyvbe jegyezhessék be. Jó néhányan megörökítették már há­lájukat olyanok, akik ezt nem ke­vesebbel fejezték ki, mint e néhány sokatmondó szóval: „Neki kö­szönhetem az életemet!” Az alábbiakban, az érzések sok­féleségét tükrözően, néhány más bejegyzést teljes terjdelmében is közreadunk: „Örvendetes, hogy már nemcsak az egykori üldözöt­tek emlékezete őrzi Sztehló Gábor humánus tetteit, hanem most már a szélesebb közvélemény is megis­merheti ezen kiállításból az ő pél­damutató alakját, életét.” „Sztehló Gábor szívóssága - embermentése - csodálatos nagy emberségről és erős lélekről tesz bizonyságot. Az életben maradott kortársai és az utókor emlékezetében mindenkor helyet kell kapnia. Ezt az emléket jól szolgálja ez a kiállítás.” „Igaz tisztelettel és csodálattal gondolok Sztehló Gáborra. Jó lenne eltanul­ni, szert tenni arra az emberségre, szeretetre, tennitudásra minden körülmények között, amely Szteh­ló Gábor életét jellemezte.” - „Há­lás vagyok a kiállítás rendezőinek, hogy lehetővé tették szeretett Gá­bor bácsi megismerését, tetteinek képekben való bemutatását azok­nak is, akik személyesen nem is­merték őt. Egy volt Pax lakó.” „Sztehló Gábort a Népfőiskolái munkában - ' (1937—44) • ismertem meg. Abban1!s nagy őt 'álkbtoíL Szeretettel őrzöm emlékét.” Végül sokatmondóan még egy bejegyzés: „Csodálatosan szerényen tudott véghezvinni hatalmas dolgokat. Nála a »diakónia« tett volt; csen­des, szerény és gyümölcsöző. Ál- dassék érte Istenünk neve!” Az egész emlékkiállítás megren­dezése és bemutatása során nem is volt és nem is lesz más a célunk, mint hogy az evangélikus lelkész, Sztehló Gábor ,jó cselekedetei­nek” bemutatása révén olyan vilá­gosság fénye vetődjék a látogatók leikébe, amelyért nem embert ma­gasztalnak, de dicsőítik a mennyei Atyát. Mt 5,16. Diakóniai munkatársi közelség­ből eléggé jól ismertem Sztehló Gábort. Bízvást állíthatom azért, hogy a nagy megtiszteltetést jelen­tő „Igazak érme” elnyerésén túl sokkalta inkább nagyra tartotta és vallotta is a Lőhe Vilmostól eredő mondás igazát: „Jutalmam pedig az, hogy szolgálnom szabad.” A „gyermekmentő jó pásztor” szolgálatának írásokban, adatok­ban és képekben történő bemuta­tásával múzeumunk igaz ember­ségre sarkalóan kíván szolgálni lá­togatóinknak ezután is. Több év tapasztalása nyomán bízvást reméljük, hogy fővárosunk közelgő, nyári idegenforgalmával kapcsolatosan kiállításunk meglá­togatóinak száma is újra megnöve­kedik. Erre való tekintettel is, a közelmúltban, rendkívüli „nagyta­karítás” volt termeinkben. Ennek során minden üveg alatt kiállított tárgyunkat portalanítottuk. Az ónkancsókat és tálakat pedig, az ónpestis pusztítását meggátlóan restauráltattuk. Mindezek eredmé­nyeként ragyogó tisztán várják vit­rinjeink, mi, tárlatvezetők pedig a „láttatás” szolgálatkészségével fo­gadjuk hazai és külföldi látogató­inkat. ­Garam Zoltán Johann Sebastian Bach születésének 300. évfordulója alkalmából ORGONAEST lesz a soproni templomban június 9-én, vasárnap este 7 órakor Műsor: A-dúr prelúdium és fúga _ e-moll triószonáta Ária a Máté passióból Három Schübler-korálelőjáték Ária a H-moll miséből Dór toccata és fúga Orgonái: ELLA ISTVÁN Közreműködik: Bodonyi Katalin - alt „...Amit vet az ember, azt fogja aratni is99 (Gál 6,7) |-Róza, sikerült elrendeznem apa sorsát- jött haza Pali egyik este.- Hogy érted ezt? - kérdezte a fele­ség nyugtalanul.- Végre megtaláltam régi osztálytár­samat, Jóskát, aki orvos, és az elfekvő kórházba most be tudja tenni az öre­get.-Az elfekvőbe, de miért?- Nekem már elegem van apa gon­dozásából. Egyre gyengébb, eleset- tebb, mindent elfelejt.- De Palil Aput nem kell ápolni! Hi­szen nem ágyban fekvő beteg. Igaz, hogy a fürdésnél és öltözésnél segíteni kell neki, az is igaz, hogy több mindent elfelejt, de hát Istenem, majdnem 80 éves már.- Mi lesz nagyapával? - toppant be e percben az egyetlen unoka, Beáta.- Megy az elfekvőbe - válaszolta ne­ki édesapja.- így döntöttetek?- Nem döntöttünk, Beáta, édesapád akarja ezt - válaszolta csendesen Róza. •-Anyád konok, pedig egyre több a baj az öreggel - folytatta ingerülten, a beszélgetést Pali.- De Pali - érvelt tovább Róza - em­lékszel, amikor 4 évvel ezelőtt eladták a szüleim a lakásukat, hogy mi ezt a házat megvehessük, azt ígértük az öcséméknek is, hogy halálukig gon­dozzuk a szülőket. Szegény Anyu fél év alatt elment... De apu gondját nekünk kellene vállalni. Neked csak a fürdés­ben kell segítened, mert emelni nem tudok. 4 szobánk van, egybe csak elfér az apám.- Nézd, Róza, amikor Bea kicsi volt, őt őriztük, most azért nem mehetünk nyáron utazni, mert apádat őrizzük. Nekem ebből elegem van! Értsd meg, most tud az orvos barátom apának helyet biztosítani. Ha most neri) visszük be, esetleg évekig kell várni. Róza a beszélgetés alatt szemláto­mást egyre sápadtabb és összetör- tebb lett. Mit tegyen? Civakodás a fér­jével, vagy a szörnyű tudat, hogy bár apa nem magatehetetlen, beteszik az elfekvőbe. Mi lesz az idős ember to­vábbi sorsa? Várja a halált?! Iszo­nyatos!- Látom, kezded te is belátni, hogy ez a megoldás. Ne búsulj, Róza, gyak­ran meglátogatjuk majd apát, és kará­csonykor, húsvétkor elhozzuk ma­gunkhoz. Nem lesz neki rossz ott, hidd el - győzködött Pali. Készítsd elő apát erre, és majd én beviszem. Róza ébren töltötte az éjszakát. Más­nap Igyekezett kíméletesen közölni pa­pával, hogy ez a legjobb megoldás számára, mindig felügyelet alatt lesz, társasága lesz, hisz hasonló korú em­berekkel fpg együtt élni. Az idős férfi csak nézte a lányát, olyan idegenül csengett a hangja, majd hosszan hallgatott. Végül nehe­zen ennyit mondott:- Ha ti így látjátok jónak, legyen fgy. A beköltözés napján Róza már ko­rán elment otthonról. Ezt már nem bírta végignézni. Lélektelenül kóborolt az ut­cán, majd a hivatalban szó nélkül vé­gezte munkáját. Állandóan sírás fojto­gatta a torkát. Egymásután elevened­tek meg a régi képek: milyen boldog­ság volt, mikor apa kivitte ókét a Vidám Parkba, amikor sejtelmesen nyitotta ki táskáját, és benne volt az első cseresz­nye... milyen örömmel nyújtotta át... azután az érettségi vizsga után már a gimnázium kapujában várta... milyen boldog volt, mikor vasárnap együtt mentek a templomba... aztán jött Pali, a nagy szerelem, ó elmaradt a temp­lomból, Pali így akarta. Apának fájt, de nem erőltette. Milyen szeretettel készí­tette elő az esküvői vacsorát... mikor szülni ment, apa megölelte és a fülébe súgta: imádkozom érted, kislányom... .Hitvány ember vagyok - mondta fél­hangosan Róza.- Mit beszélsz - fordult feléje kollé­ganője.- Semmi, semmi, csak motyogok magamban - válaszolt zavartan. Amikor hazaérkezett délután a mun­kából, Pali várta. Átkarolta a feleségét és vidáman mondta: - Minden rendben ment, Róza. Apa nem haragudott, meglátod, jó megoldás lesz ez. Csak annyit mondott, hogy vár téged, hogy meglátogasd.- Hitvány embernek érzem magam, Pali!- No, mi van a nagypapával - nyitott be a másik szobából Bea. Sikerült a kis öreget bevinni?- Igen, igen - válaszolta kelletlenül Pali.-No, akkor üljünk le és beszéljük meg az én dolgomat - folytatta Bea.-Milyen dolgodat? - érdeklődött Pali.-Tudjátok, kedves szüleim, Balázs- zsal komolyra fordult a dolog. Azt mondta, elvesz feleségül, de csak ak­kor, ha lakásom lesz. Ez a 4 szoba úgyis'túl sok, cseréljük el a házat, nek­tek egy 2 szobás lakás untig elég, és nekem meg egy kisebb.-De kislányom, hisz tudod, mindig a kertes ház volt a vágyunk, és tudod, mennyit küzdöttünk érte apáddal, mi­lyen sokat dolgoztunk, míg a házat és a kertet rendbetettük. Csak nem kívá­nod, hogy öreg napjainkra cseréljük el, és menjünk ismét bérházba?-Ennyi áldozatot se tudtok hozni egyetlen gyermeketek boldogságáért? - csattant fel Bea, átrohant a másik szobába, és bevágta az ajtót. A házaspár döbbenten nézett egy­másra. A szörnyű csendet Róza szivet- tépő zokogása törte meg... T. Kathona Zsuzsanna Evangélikus . Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőság ás kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal ás a Magyar Posta Index: 2S211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fönyszedö Üzem (657320/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51190 PETÓFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN Igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom