Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-24 / 47. szám

Evangélikus Elet 1985. november 24. #-RÖL -Ö--RA »Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meg­gyújtva” (Lk 12,35) VASÁRNAP - „Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogságból a sötétben ülőket” (Ézs 42,6-7 - Fii 3,21 - Mt 25,1-13 - Zsolt 69,31-37). Jézus Krisztusban teljesedett ez be. 0 ajándékoz igazi látást, hogy világos legyen, kik vagyunk mi és kicsoda az Isten. Csak Ó tud kihozni megszokott bűneink börtönéből is. És egyedül 0 tudja a Sátán bilincseit letörni megnyomorított, sö­tétség láncaiban tartott lelkűnkről. Ó hozza ki majd a halálból is boldog feltámadásra azokat, akik iga­zán az övéi lettek. (363. ének 1. v.) HÉTFŐ - „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmatok, akinek irgalmazok” (2Móz 33,19 - Mt 10,8 - Ézs 65,17-25 - IThessz 5,12-28). Isten ilyen. Nem nekünk kell Őt jóindulatra hangolnunk, mert Ő irgalmas. De ki sem kényszeríthetjük tőle, hogy kegyelmezzen. Isten kegyelme szabad kegyelem. Mi azt csak alázattal és bűnbánattal, kicsiségünk és rászorultságunk elismerésével elfogadhatjuk. Akkor, amikor Ő kínálja. így élhetünk kegyelemből, és szolgál­hatunk annak erejével, hogy másokhoz is eljusson. „Fel, mert az irgalom percei múlnak” (449. ének 1. v.) KEDD - „Az Úr azonban ott van szent templo­mában: csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab 2,20 - Mt 2,2 - Zsid 4,3-11 - 2Thessz 1,1-12) Ma Isten szent temploma élő kövekből épül. Azokból, akik ezzel a vallomással borulnak le Jézus előtt: „Én Uram és én Istenem”. Akik a Szentlélek által meg- győzetve így térnek Istenhez, Fiának nevében, azok­nak életében és közösségében Ő jelen van ígérete szerint. És igényt is tart ránk, mint templomára: tisztának akaija életünket, valódinak istentisztele­tünket. Csendesedjünk el előtte. (280. ének 1. v.) SZERDA - „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét” (Zsolt 26,8 - Lk 2,37 - Zsid 12,22-29 - 2Thessz 2,1—12). Szeretjük-e mi Isten házát: a Krisztus egyházát? Mennyire ismerjük egy­általán gyülekezeteinkben a valódi összetartozást, Isten családjának melegségét? Jó, ha törődünk épü­leteinkkel, de igazán az a fontos, hogy Isten építhes­sen élő hitű, szeretetben szolgáló testvéri közösséget belőlünk. Normális keresztyen életet csak Isten há­zát szeretve lehet élni. (288. ének 2. v.) CSÜTÖRTÖK - „Megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok” (Zsolt 92,5 - Lk 19,37 - Mk 13,31-37 - 2Thessz 2,13-17). Felszabadultan és őszintén csak akkor tudjuk Istent dicsérni, ha már megismertük őt és tetteit. Megújulhat örömünk most is, ha számba vesszük újból mindazt, ami Isten szeretetét és hatalmát hirdeti. Gondoljunk arra, ho­gyan vezette övéit századokon át, és hogyan hivott el, nevelt, őrzött, terelgetett minket is. Es emlékez­zünk a legnagyobb csodára: megváltásunkra az Úr Jézus keresztje által. (47. ének 1. v.) PÉNTEK - „Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsolt 146,9 - Fii 2,5 - lPt 4,12-19 - 2Thessz 3,1-5). A jót cselekvés Istentől készített alkalmait észrevesszük-e a mindennapok rohanásában? Szűkebb és tágabb környezetünkben ma is vannak nehéz sorsú, segítségre szoruló embe­rek. Sok társadalmi erőfeszítés is történik értük. De a személyes, szerető törődést intézményesen nem lehet pótolni. Ha Jézus Krisztus szeretete behatolha­tott életünkbe, meg kell látnunk azokat, akiket Isten valamiképpen ránk bíz. (416. ének 4. v.) SZOMBAT: - „Mikor Krisztus, a mi életünk megjele­nik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol 3,4 - Zsolt 103,14 - 2Pt 3,3-13 - 2Thessz 3,6—18). Isten könyörülő jósága boldog föltámadást és örök jövendőt szánt nekünk. De ne feledjük: jele­nünk és jövőnk összefügg. Csak akkor fogadhat be Urunk eljövendő dicsősegébe, ha már most Ő „a mi életünk”, az Ő hangjára hallgatunk és az ő szolgála­tában járunk. Azon a napon azt fogjuk majd fájlalni, amiben nem engedtünk neki, és hálát adunk minden engedelmességért, amire elvezetett. (52. ének 6. v.) Adámi László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. november 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. orgonazenés is­tentisztelet: Takácsné Kovácsházi Zelma Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10., du. 4. szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Ma­rianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó­né Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András, du. 4. szeretetvendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Bachorecz Kata­lin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Kata­lin. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár- Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pesdőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9..Szalay Tamás. Cin- kota de. fél M. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákosli­get de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Mik­lós, du. 6. Bozóky Éva. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fel 7. Kő- szeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthi- I degkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kőszeghy I S Tamás. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missuraf Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Buda- I fok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rő- I zse István. Törökbálint de. fél S. Rőzse Ist- I ván. Csillaghegy de. fel 10. Vető István ' (szupplikáció). Csepel de. fél 11. Mezősi György. A vándor Tersánszky J. Jenő: Volt egyszer, messze, óriási ha­vasok közt egy kis falucska. A he­gyek elfogták előle a Jóisten napját s ami kevés szántóföldje volt, azon úgysem termett volna semmi, mert csupa szikla, kavics volt az egész. Nyomorúságos egy fészek volt. A lakói csupán abból tengették az életüket, amit az erdő adott- Gombát szedtek, havasi epret, mál­nát. A felesleget egyszer egy évben bevitték a városba a vásárba, és így került ki az árából a télirevaló ruha, meg egyéb szükséges nekik. Egy évben azonban szörnyű fer- getegek jártak a havasok közt. A hógörgetegek az erdőt földestül lehántották néhol a hegyoldalakról, hogy csak a csupasz szikla maradt és tavasz közepén is úgy csikorgóit, mint egyebütt farsangkor. A kis falu lakosai kétségbe vol­tak esve. A falu körül már a nyár közepéig letarolták az erdőt órajá­rásra. De senki se gyűjtött még ma­gának a téli ínségre. Csüggedten, tétován ődöngtek a falu körül az erdőben és egymással marakodtak a kifosztott bokrokon, ahelyett, hogy újabb helyekre ipar­kodtak volna. Egy ilyen reménytelen, keserves nap reggelén, amikor éppen az er­dőbe készültek, a falu végén egy idegent láttak meg közeledni. A külseje ennek se volt különb náluk. Csak olyan toprongyos gú­nya díszelgett rajta, mint bármelyi­kükön. De már a falusiak szomorú­ságából, tunyaságából egy csöpp sem tetszett meg rajta. Távol, a falu végétől hallották már vidám nótáját s mikor odaért közibük, így kiáltott feléjük:- Ügyem mit búsultok, emberek?- No, ugyan! - szóltak a falusiak - minek örülnénk? Talán bolondok vagyunk, hogy a sorsunkon ten­nénk?- De amikor egy bér jár érte, ha vígan vagytok is - válaszolta rá az idegen. Majd, mikor megtudta a fa­lusiak nagy baját, azt mondta hozzá:- No, várjatok csak! Bízzátok rám! Gyerünk csak az erdőbe... Minden másként lesz, ha én veletek vagyok. így is lett. A vándor elöl indult neki az erdőnek s a falusiak utána. Mely igen jó az Úristent dicsérni... hangzott fel a magasztaló ének Jakab Sándor ny. lelkész ravatala mellett. Amikor koporsó felett énekeljük ezt az éneket szemben az elmúlással, akkor mindenkit megragad az az Istenbe ve­tett bizalom, amely így tud vallani a koporsó felett is, amelyet a gyászoló család, szolgatársak és a Gecse-Szere- cseny-i gyülekezet nagy részvéte vett körül. 1985. október 25-én Istenünk szép csendes elalvással vette magához a hosszú ideje beteg, egyre gyengébb Jakab Sándort - adta tudtul öz­vegye^ i De a nótát, mókát az idegen egy percre se hagyta abba aztán sem. Sőt hovatovább annál jobban paza­rolta a falusiaknak. Úgyhogy végül az emberek nemcsak maguk is neki- vidámodtak, hanem mintha egye­nest valami csoda történt volna. Attól fogva, hogy az idegen ve­zette őket, úgy tűnt nekik, ott is találnak gezemicét tíz erdőben, ahol már lepusztították. A remény és a jókedv pedig egyre tovább hajtotta s mindig több és több tisztást leltek, ahol busásan szedhették meg magu­kat. Ez történt egy nap. Nem más a következőben. Es ekként folyt aztán hétről hétre, hónapról hó­napra. A falusiak végül azon vették ész­re magukat, mire eljött az ideje, hogy a vásárra induljanak, hogy so­ha még ilyen bőséges évet nem értek meg. Szegény fickóknak akkor volt egyszer egy évben ünnepük. Nem kellett már hozzá a vándor biztatá­sa, hogy a városban jó kedvük le­gyen s mulatságot csapjanak. így szedelőzködtek végezetül vissza a vásárból, boldogan, megra­kodva a tél szüksége felé. A vándor most is velük tartott mindenütt. Csakhogy ö maga, míg az embereket nótával, tréfával ser­kentette reményre az erdőben egész nyáron át, nem törődött ve/e, hogy a saját számára is gyűjtsön. így te­hát semmivel többje nem volt, mint ahogy a faluba érkezett. Azért ha­zament s így szólt a falusiakhoz:- No emberek, remélem nem lesztek fukarok hozzám. Jó társa­tok voltam eddig, bizonyára nem hagytok nélkülözni a tél idején, s megtartotok magatok közt. Ha kö- zületek mindenki ad egy keveset, az sok lesz, s nekem elég lesz. így ki­húzom én is a tavaszig. De bizony a falusiak csak ógtak- mógtak erre egymás közt:- Minek adnánk neki? Miért nem gyűjtött ő is magának? Mi szükségünk rá? így feleltek az idegennek. Ekkor látták először, hogy a ván­dor egy kicsit elszomorodott. De rá mindjárt így szólt:- No hát csalódtam bennetek. De oda se neki! Úgy gondoljátok nem November 1-én gyűltünk össze a győr-nádorvárosi temetőben hamvasz- tás előtti búcsúztatójára. Bárány Gyula esperes a gyászjelenté­sen hírül adott bizonyságtétel... a sze­retet soha el.nem fogy... lKor. 13,8. alapján hirdette Isten vigasztaló üzene­tét. A Teremtőjéhez visszatért pásztor is Isten el nem múló szeretetéből élt. Szelíd csendes természete Istenben gyö­kerezett. Ezt a szeretetet adta családjá­nak, ezt hirdette életmegoldásként 31 éven át hűséggel a Gecse-Szerecseny-i gyülekezet szószékein. A veszprémi egyházmegye nevében az utód a 139. Zsoltár 5. versével bú- t kellek nektek? Hát csak vissza ne kívánjatok magatok közé. Isten áldjon benneteket! Akkor a vándor éppoly vígan, ahogy jött, nótába zendítve útján, búcsút mondott a falusiaknak. Azok bizony nem sokat búsultak utána. Mindenük volt. Sohasem dúskáltak még így, mint azon a té­Hanem a tél ezúton se volt eny­hébb a tavalyinál. A tavasz és a nyár megint csak úgy találta a falu­siakat, mint az előző. Éhkoppon, kedvükvesztetten és élőről kezdő­dött minden nyomorúságuk és ag­godalmuk. A vándor pedig nem volt köztük, hogy kedvre durálja őket. Sokaknak eszébe jutott, az igaz, de egyúttal visszaemlékeztek hálát­lanságukra is és átallották említést tenni egymásnak felőle. Utoljára a sok küszködés mégiscsak felnyitot­ta egyikük száját:- Halljátok-e - szólt -, kár volt, úgy gondolom, mégis elbocsátani azt az idegent közülünk. Minden másként ment, míg itt danolászott velünk. A szerencsénket eresztettük el benne magunktól. Erre aztán a többi társa is rá­mondta:- Úgy van, úgy van! Bánjuk is eléggé. Bárcsak itt volna. ■ Abban a pillanatban, amikor ez elhangzott az egész falu ajkán, a falu végén egyszer csak felhangzott a vándor nótája. Az emberek pedig akarva, nem akarva örömrivalgás- ba csaptak.- Hát így vagyok - termett köz­tük a vándor. - Ez egyszer még megbocsátok nektek, mert láttam, hogy legalább töredelem van a szi­vetekben és hiszem, hogy ezentúl belátóbbak és okosabbak lesztek. Mert ahol engem meg nem becsül­nek, város legyen, falu legyen, gaz­dagság legyen, szegénység legyen, nem a világnak sikkad el a kincse, hanem a telkekből, hogy észre tud­ják vermi... Jól jegyezzétek meg! Hogy megjegyezték-e és okul­tak-e a kis falu lakosai a vándor beszédén? Meghiszem azt! Mint­hogy saját hasznukon, vagy káru­kon tették. De mivel akadhatnak, akik konokabbak náluk, azoknak szól ez a mese. csúzott: Elöl és hátul körülzártál en­gem és fölöttem tartod kezedet. Istennek köszönjük meg a munkás életet, amelyet a gecse-szerecsenyi hí­vek nemcsak lelkűkben hordoznak, ha­nem szorgos két keze egyházművészeti alkotásait is őrzi sok templom. Bálintné Varsányi Vilma Lapzártakor érkezett Povázsay Mihály békéscsabai lel­kész hosszú betegség után novem­ber 9-én elhunyt. Temetése novem­ber 14-én volt Békéscsabán. „Ha valaki nekem szolgál engem köves­sen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12,26) Szentháromság utáni utolsó vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: 2Pt 3,(3-7)8-14; az igehirdetés alapigéje: Mk 13, 24-27. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. December 8-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, Budapest. Síkos Lajosné Érettségire készülő diáklány­ként és a szombathelyi Zeneiskola végzős növendékeként vállalta elő­ször szülővárosában, a szombathe­lyi gyülekezetben kisegítő kántor- ságot. Akkor még a háború utáni légnyomástól kitört ablakoknál, huzatos templomban, de fiatal buzgó szívvel vezette a gyülekezet énekét. Következő, és már önálló kán­tori szolgálatát férje első paróchusi szolgálati helyén, Marcalgergelyi- ben végezte: 23 esztendeig. 40 tag­ból álló négyszólamú énekkart is tanított, sok szép nagyünnepi, pas­siói, temetési és esketési énekekre is. Sokszor útnak indultak és más gyülekezetben is szolgáltak,az ének és az orgona hangjaival, lelkes és buzgó énekkarukkal. Azután Pápára kerültek férje es­peressé választása után. Mivel itt akkor templomi kántor volt, ő te­metési kántor és úgyszintén ének­kar vezető lett. Itt is szép négyszó­lamú vegyeskart tanított, részben még a volt hjres, de megfogyatko­zott létszámú pápai énekkar tag­jainak. A közben megüresedett templomi kántori állást is betöltöt­te. Istent kéri, hogy folytathassa addig, míg egészségük megengedi. Istennek köszöni ezt a 37 évi áldott kántori szolgálatot, amit mindig hittel, örömmel és buzgó- sággal végzett. „Örvendezem, hogy énekelhetek Néked”. Zsoltár 71:23v. Elhunyt JAKAB SÁNDOR ny. lelkész hírek m fiam ftlllfi Rajashekar a teológiai képzésről Hogyan válaszol a teológiákon folyó tanítás Ázsia vallási-kulturális történe­téből és vallási pluralizmusából adódó kihívásra, ez volt a fő témája annak a teológiai nevelésről Kuala Lumpur­ban, Malaysiában tartott EVT konzul­tációnak, amelyről P. Rajashekar be­számolójában olvashatunk. (E beszá­moló további részletét adjuk közre.) Egyéb teológiai szaktárgyak A nem-keresztyén tradíció tanulmá­nyozása lényegében egy kísérlet arra, hogy megragadjuk magának a „vallás­nak” a jelenségét. A keresztyéneknek hozzá kellene szokniuk ahhoz, hogy saját vallásos tapasztalataikat a széles körű vallásos tapasztalatok egy részé­nek tekintsék, és ne mint valami külön­állót. Ennek elismerése elvezetne oda, hogy a teológiai oktatásban mások hi­tét, hitbeli meggyőződését nem külön tantárgyként („vallástörténet”) kezel­nék, hanem a többi teológiai szak­tárggyal szoros kapcsolatban. Pl. a ke­resztyén Szentírást a nem-keresztyé­nekkel együtt kellene tanulmányozni, és így fedezni fel az Isten szavát. Ugyanígy a rendszeres teológiát, amely a keresztyén hitnek átfogó és rendsze­res tanulmányozása, nem lehet művelni a nem-keresztyén világnézet és lelki ta­pasztalatok figyelembevétele nélkül. Az ázsiai keresztyéneknek azokon a forrásokon kívül, amelyek minden ke­resztyénnel közösek (Szentírás, egyhá­zak történelmi tapasztalatai) vannak olyan forrásai is, mint az ázsiai lelki történelem, az ázsiai szent iratok, és az ázsiai lelki tapasztalatok gazdagsága. Amennyiben ezek a források Isten te­remtményei, akkor valamiképpen visz- szatükrözik az Igét, amely Istentől jön, hogy meggazdagítsa az emberi életet. A rendszeres teológia nemcsak a múlt­ra figyel, hanem a jelenre is. Ez az ázsiai összefüggésben azt jelenti, hogy a rend­szeres teológiának párbeszéd-teológiá­nak kell lennie. Mindez a misszióról és evangelizációról vallott felfogásunk fe­lülvizsgálatát is jelenti. A misszió nem az egyház uralmának kiteijesztése a vi­lág kárára, hanem a hitnek megbizo- nyítása a világban. Az evangelizáció sem csupán bizonyos meggyőződésről való nyilvános bizonyságtétel, hanem az életnek minősége, Isten egyedülálló szeretetének megosztása olyan embe­rekkel, akik erre igényt tartanak. A gyakorlati teológia célja pedig az, hogy kifejlesszen, egy olyan készséget, amely teológiailag gondolja végig a lel- készi szolgálatot és a szolgálat nyomán felmerülő kérdéseket. Ez az ázsiai gyü­lekezeti problémákra vonatkoztatva azt is magába foglalja, hogy nem csak a keresztyéneket, hanem a nem-keresz­tyéneket érintő problémákra is fordít­sanak figyelmet. Ez a szemléletváltozás a teológiai képzésben nem megy köny- nyen. lwi-bj A római katolikus egyház csatlakozása szükséges lenne az Egyházak Világta­nácsához, mondotta Hermann Fiolet, a Holland Egyházak Tanácsának tá­vozó főtitkára a közelmúltban. Az ökumenikus mozgalomban a példát er­re a nagy áttörésre a Holland Egyhá­zak Tanácsa szolgáltatná, amely az el­ső nemzeti egyházi testület, amelynek a katolikus egyház rendes tagja. - A tá­vozó főtitkár felhívta továbbá a hol­landiai egyházakat, hogy közös isten­tiszteleten tartsanak bűnbánatot az egyház szétszakadozottsága miatt. (epd-szp) A felszabadítás teológiája szükségszerű felelet az egyház részéről nyilatkozta a közelmúltban Dieter Knall osztrák evangélikus püspök, az Egyházak Világtanácsa Központi Bi­zottságának tagja a Bizottság nyári ar­gentínai ülését értékelve. Látogatása során a püspök maga is tapasztalta a számtalan társadalmi problémát, a sze­gények és gazdagok közötti óriási kü­lönbségeket, amelyek Latin-Amerikát jellemzik. Az egyházak nem tudják el­fogadni ezt a rendkívüli helyzetet - mondotta. A felszabadítás teológiája annak következménye, hogy komolyan veszik az evangéliumot az adott hely­zetben, így ezt az utat nem lehet csak úgy elvetni. (lwi-szp) Betegek lelkipásztori gondozása Az Ausztriai Evangélikus Egyház Dia- kóniai Szervezete a fenti témáról ren­dezett konferenciát november 15-17. között Gallneukirchenben. A konfe­rencián részt vett Blázy Lajos, a Diakó- niai Osztály ügyvivő-lelkésze és Missu­ra Tibomé, az Üllői úti Nyugdíjas Ott­hon vezetője. Az LVSZ új ifjúsági ügyvivője dr. Julius Filo (Csehszlovákia), aki szeptemberben vette át hivatalát az Egyházi Együttműködési Osztályon. Hangsúlyozta, hogy tevékenységét el­sősorban az elmúlt évi budapesti ifjúsá­gi gyűlésének, illetve nagygyűlésének ajánlásai határozzák meg. Szándéká­ban áll, hogy az ifjúság részvételét az LVSZ munkájában ne csak számban, hanem elsősorban tartalmilag erősítse. Fel kívánja hívni az ifjúság figyelmét arra, hogy elképzeléseiket, kívánságai­kat az egyházban csak úgy valósíthat­ják meg, ha nem különülnek el élesen, hanem tudatosan az egyház részérték tekintik magukat. Ugyanakkor a gyü­lekezetben is megfelelő helyet kell biz­tosítani az ifjúságnak, hiszen ha nincs hely a gyülekezetben, akkor nincs az egyházban sem - mondotta. Julius Filo 1950-ben született Liptó- szentmiklóson (Liptovsky Mikulás). Teológiai tanulmányainak elvégzése után a pozsonyi fakultáson otthonlel­kész volt, majd docens és pozsony- szentgyörgyi (Jur pri Bratislave) lel­kész. Több évig volt az Európai Öku­menikus Ifjúsági Tanács végrehajtó bi­zottságának tagja. Édesapja, dr. Julius, Filo a Szlovák Evangélikus Egyház ke­leti egyházkerületének püspöke Kas­sán. (lwi-szp) MEGHÍVÓ A 30 éves budavári Schütz-kórus november 23-án, szombaton, du. 6 órakor a Bécsikapu téri templomban zenés áhítatot tart névadójának, H. Schütznek műveiből. Vezényel: Csorba István karnagy Szólót énekel: Szemere Erzsébet Bogdány Anna Basky István Blazsó Sándor Zábó Gyula ígér hi/det: Szebik Imre esperes Székesfehérvár Október 27-én teológusnap volt a gyülekezetben. Székesfehérváron dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, Pusztaszabolcson Szemerei János IV. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Fehérvárcsurgón a református gyülekezettel közös reformációi meg­emlékezés volt, amelyen dr. Selmeczi János „A lelkészképzés és a reformá­ció”, a székesfehérvári gyülekezeti es­ten pedig „Legdrágább kincsünk az evangélium” címen tartott előadást. Vető István V. évf. hallgató igehirde­téssel szolgált. A szolgálaton részt vevő teológusok: Nagy Edina V., Farkas Etelka III., Csík Gabriella és Ócsai Zoltán II., valamint Szabó Julianna és Szabó Magdolna I. évf. hallgatók énekszámokkal és versmondással szol­gáltak. A gyülekezet a teológusnap al­kalmából 13 670 Ft offertóriummal tá­mogatta lelkészképzésünket. A gyüle­kezet vendégszeretetét és áldozatkész­ségét köszönjük. Rákospalota A gyülekezet októberi hálaadó isten- tiszteletén emlékezett meg Sebők János és felesége 30 éves gondnoki munkájá­ról. Isten áldja meg további szolgálatu­kat mindnyájunk örömére. Születés ifj. Szentpétery Péternek és feleségének, Balogh Mariannák július 16-án második gyermekük született, neve: Kristóf. Házassági évforduló Dr. Kósa Pál ny. lelkész és felesége család­tagjaik és a rákoskeresztúri gyülekezet tagjai körében október 20-án megemlékező isten- tisztelet keretében ünnepelték házasságköté­sük 50. évfordulóját a rákoskeresztúri temp­lomban. „Áldjad én lelkem az Urat...” Az É16 víz rovatunk anyagtorlódás miatt e heti számunkból kimaradt. Olvasóink szi­ves megértését kérjük. - A szerk. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (857344/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51222 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfriapkézbesltö postahivatalnál, a hlrlapkézbesitöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hfrlapelófizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk viaszai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom