Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-18 / 33. szám

Evangélikus Elet 1985. augusztus -is. *3 \ J3 "• QP • #• GYERMEKEKNEK „Építőkockák” Biztosan játszottatok már épltőkoc- -kával, és jói ismeritek az építkezés alapszabályait. Alulról fölfelé kell ügye­sen, óvatosan egymásra rakni az építő kockákat, s bizony, fia egyet kihúzunk alulról, könnyen összedől az egész építmény. Hasonlóképpen van ez a gyülekezet felépítésénél is. Ha hiányoz­nak az alapok, könnyen összeomlik az egész. A gyülekezet építésénél a gyer­mekmunka jelenti az alapot Szeretném most röviden bemutatni Nektek, hogyan próbáljuk végezni ezt az alapozást és építkezést nagytarcsai gyülekezetünkben. Budapest közelé­tendóhöz, a gyülekezet életéhez iga­zodva kerülnek elő komolyabb bibliai történetek. Itt is, akárcsak a legkiseb­beknél, gyakran segít, a film, a dia, de sokszor a saját készítésű rajzok, képek még többet érnek. ' A kővetkező „emelet" a nagy­csoport építőkockája. Ide a 9-12. ,év közöttiek tartoznak, ez tehát már a konfirmáció kapuja. A 12 évesek külön konfirmációi előkészítőre is járnak még. Ennek befejezéseként virágvasár­nap délelőtt az egész gyülekezet előtt adnak számot tudásukról. S végül 13 éves fejjel kezdődhet a komoly felké­Nagytarcsai középső csoportosok (6-9 évesek) ben található falunkban mintegy ezer evangélikus él. A gyermekmunkát rög­tön az alapnál, a keresztségnél meg­kezdjük. A templomban a keresztelési szertartás keretében a gyülekezet ifjú­sága énekkel köszönti új kistestvérün­ket. Már ezzel is szeretnénk jelezni, hogy örülünk neki; s majd számítunk rá. Ez a „majd” kb. három esztendőt jélent, ugyanis óvodáskortól már hív-' juk őket a legkisebbek gyermekbiblia- órai csoportjába. Itt lehet megismer­kedni a keresztyén élet ábécéjével: imádság, ének, néhány alapvető bib­liai történet. A lényeg, hogy már ebben a korban megérezzék az apróságok, hogy a hatalmas mennyei Atya számá­ra ők, a legkisebbek különösen is drá­gák. Az iskolába lépve újabb építőkocka következik a gyermekmunkában is: a '"WilSjteő csoport', 'alSSvalfífljveá^ítyer- mekeket várunk. Itt már az egyházi esz­szülés a következő „szintre", a konfir­mációra. Nagyobb ünnepeken közös gyer­mek-istentiszteleten találkoznak a cso­portok a templomban. Mindig esemény egy-egy gyermek-szeretetvendégség. fagyidélután, a vakációban rövidebb kirándulás. £zek célja is, hogy a kis építőkockák egyre erősebben épülje­lek be a gyülekezet egészébe. S végül nem szabad megfeledkezni azokról, akik ezt a nem könnyű, de nagyon szép építő munkát végzik: há­rom fiatal óvónő, akik még nem is olyan régen maguk is gyermekbiblia- körösök voltak, valamint két gyüleke­zeti munkatárs, akik levelező teológiai tanfolyamot végeztek. Nagyon hálás vagyok ezért a lelkes.kis „brigádért", hogy ilyen munkatársaim vannak eb­ben azt izgalmas és -felelősségteljes épltkezestidhl ' Gáncs Péter Nagytarcsai nagycsoportosok (9-12 évesek) ffp%r'A VASÁRNAP IGÉJE Fii 3,7-14 ...EGYENEST A CÉL FELÉ... Futóversenyek a legizgalmasabb szakasza akkor kezdődik, amikor megszólal a kisharang. A hangja a hajrá kezdetét jelzi. Minden versenyző, aki ott fut a pályán, igyekszik erejét össze­szedni, mert nemcsak beérni szeretne a célba, hanem jó helye­zést remél a megérkezéskor. Ilyenkor válik versenyző és néző egyaránt versenyzővé. Szinte együtt fut az egész stadion. Mai igénk a Jézust-követőket látja ilyen versenypályán, akik futnak a cél felé egyenesen! Nekünk azonban úgy kell olvasnunk ma Pál igéjét, és úgy kell elgondolkodni igénk üzenetén, hogy „kisharang-rázásnak” halljuk azt. összponto­sításra, a célra, a cél közelségébe figyelmeztessen. A hitélet alapkérdései kerülnek most elénk. Isten igéje min­dig ezt teszi. Mit jelent ma keresztyénnek - azaz Jézust köve­tőnek - lenni? Ki az erőforrásunk? Hogyan valósulhat meg az életutunkon Jézus követése? Teljesen oda kell adnunk magunkat Urunknak! Nem köny- nyű ez - tudjuk! Azt jelenti: nincs saját igazságom! Krisztus az én igazságom! Azzal és csak azzal indulhat el a szolgálat, ha az első helyre kerijl az életünkben Jézus szeretete, Jézus szolgálata, szenvedése, halála és győzelme a halál felett. A cél szempontjából fontos, hogy ennyire megragadjon bennünket a Krisztus. Jézus nélkül ugyanis nem tudunk szolgálni, mert mindig kegyelemre szorulunk. Át kell tehát értékelnünk magunkat, hogy új lendülettel, új érővel élhessük a keresztyén életet. Jézust úgy ismerhetjük meg, ha az önmagukkal való megelégedettségünket - ez az, ami a hátunk mögött van! - átértékeljük és új szempontok alapján nézzük magunkat. Jól tesszük, ha igyekszünk még jobban megismerni a feltá­madott Jézust. Erre a megismerésre szolgálatunk lendülete, iránya, célja miatt nagy szükségünk van. Nincs más erőforrá­sunk, ahonnan erőt kaphatnánk a szeretetre, békességre, hű­ségre, segítőkészségre, a jézusi emberségre, csak Jézustól, a vele való közösségből árad az életünkbe ez az erő. Az élő Jézusból olyan hatalmas erő sugárzik ránk, mely át tudja alakítani az életünket, az életbeállítottságunkat, az érzelem- és értelem-világunkat. Egészen újjá tud alakítani. Az tud igazán szolgává lenni, aki olyan szoros kapcsolatban van az élő Jézussal, hogy meg is tapasztalja, milyen hatalmas ereje van a Feltámadottnak! 'A szeretetünk ebben a vonzáskörben lesz maximális, sose fogy el, sose lesznek korlátái és,.határai. J ■JA‘ tisztaságát’ JéZus. Ma iscsáTc^rkÖlcsTtíszta­'"‘u Sággá Hebet J ézus nyájához tartozni; áhol értéké väft‘ä Szónak, a tiszteletnek és a megbecsülésnek. Ez lesz az újjá formált élet, amely Jézus szeretetéből él, mert Jézus ereje erősíti. Ezt bevi­hetjük a családi életbe, a munkába, a másik ember megbe­csülésének alkalmaiba. Ez nemcsak új, hanem érték is! Uj és értékes jellege abban lesz, hogy szolgálatban válik megvaló­sulttá. A lendülete is megmarad, mert az élet forrásából merí­tett, a feltámadott Jézus erejéből él! Ez a megtapasztalt kegyelem! Ez a motorja, szíve a célegye­nest futásnak. A futás képe itt szolgálatunk hűséges elvégzé­sét, a szolgáló élet megélését jelenti, melynek lendülete, ereje, sodrása, célja és célbaérkezése van! Ilyen futásra csak a kegye­lem tehet szabaddá! Detre János IMÁDKOZZUNK Segíts bennünket Istenünk Szentlelked ajándékával, hogy egyre köze­lebb kerülhessünk Jézushoz és így az ö erejével egyre alkalmasabbá váljunk a szolgálatodra éppen úgy, mint egymás szolgálatára. Kegyel­meddel maradj mellettünk. Jézusért kérünk. — Ámen. Akik zenélni szoktak, nagyon jól tudják, hogy zenélésükből csak ügy lehet művészi produkció - amely nem csak a zenét művelő számára, hanem a hallgatók számára is él­ményt jelent - ha a zene hangulatá­nak, üzenetének teljesen átadják magukat, azaz átéléssel zenélnek. Ehhez . elsősorban az szükséges, hogy a hangszer megszólaltatásá­nak technikája ne jelentsen szá­mukra problémát, azaz tudjanak a hangszerrel úgy bánni, mint példá­ul a saját hangjukkal. Persze ez a tudás és gyakorlat nem elegendő. Vannak tökéletes technikával ját­szó zenészek, muzsikájuk mégsem nyújt művészi élményt, mert zené­jükből hiányzik valami többlet. Úgy szokták mondani, hogy ezt a többletet a művészi ihlet adja meg. Régen úgy mondták, hogy a mű­vészt homlokon csókolta a múzsa, a művészetek istennője. Nem csak a művészetben van szükség erre az ihletre. Mindenna­pi életünk minden mozzanata, el­sősorban mindennapi munkánk is elképzelhetetlen e nélkül az ihlet nélkül. Mert hiába ismerjük mes­terségünk minden fogását, hiába tudjuk szakmánk minden részletét, nfThá mlffiftírifiSpí "münkánkáUcsak *tnfestérségs28rtit»T unottan végez-' zük, sem magunk, sem mások szá­mára nem fakad belőle áldás. Más­képpen ezt úgyis szokták monda­ni, hogy a munka boldogságot te­remtő és áldást nyújtó végzéséhez hivatástudatra van szükség. Ebben a kifejezésben benne van, hogy ezt a tudatot felülről kapjuk. Valaki elhív bennünket a munkára. Nem emberek, nem is a társadalom, ha­nem maga a világot teremtő és kormányzó Isten. Azért hív el, mert azt akaija, hogy munkánkkal neki és embertársainknak szolgál­junk a magunk boldogságára és az ő dicsőségére. Lehet, hogy ma már nagyon ke­vesen vannak tudatában ennek az isteni hívásnak, de azok akik át­éléssel, teljés odaadással végzik munkájukat tijdva, vagy tudatta­lanul mindnyájan részesei annak az elhívásnak. Sokkal kevesebb unalmas munkavégzés és derékba tört egzisztencia lenne ezen a vilá­gon, ha jobban figyelnénk erre az isteni hívó szóra. Bibliai szóhasználatban ezt az ihletet sokszor megszállottságnak hívjuk. Nem a gonosztól való meg­szállottságnak - mert sajnos ilyen is sokszor előfordul életünkben -, hanem Isten Leikétől, a Szentiélek­től való megszállottságnak. Akit egyszer Isten Lelke megragad, az mindent ezzel a teljes odaadással, ihlettel tud csak csinálni. A Jézus Krisztus szeretetéről szóló bizony­ságtételt éppen úgy, mint a máso­kon való segítést, vagy a sokszor olyan unalmasnak „tűnő minden­napi munkát. Azért, mert meg van győződve arról, hogy mindezzel Is­ten dicsőségét, embertársai javát és a maga örömét szolgálja. De hát mit tehetünk azért, hogy ilyen ihletet nyerjünk, hogy ilyep átéléssel, boldogan tudjuk végezni mindennapi munkánkat? Az ihlet, ”a „múzsa csókja’rhémraJtunkTnú- lik, hanem felülről;* TSt&iiTÖI jön. Csak ő tud megragadni és áthatni bennünket, hogy életünk megteljék ezzel az ihlettel. Valamit azonban mi is tehetünk. Jézus egyszer ezt mondta tanítványainak: Mennyi­vel inkább ad mennyei Atyátok' Szentlelket azoknak, akik kérik tő­le! (Lk 11, 13)4Tehát sokat kell imádkoznunk a Szentlélekért. De még ezen felül is tehetünk valamit. Ha egyszer megragad bennünket a Szentlélek ihlete, ne rugódozzunk ellene, hanem engedjük magunkat megragadni és alázatosan adjuk át a szívünket, értelmünket, érzelme­inket és akaratunkat az ő csodála­tos erejének. Selmeczi János A TÖRTÉNELEM LABIRINTUSAI Kifejező címet talált a Helikon Kiadó új sorozatához: Labirintus. Titok, homály, bizonytalanság, vé­geérhetetlen útvesztő: mindezek jel­képe a krétai Minosz király föld­alatti alagútja, melyben a monda szerint a Minotaurusz lakott, s amelyből csak Ariadné fonalának segítségével talált ki Thészeusz, az athéni hős, miután legyőzte a ször­nyet. Ilyen Ariadné fonálnak' ígérke­zik ez a sorozat is: titokzatos törté­nelmi események, mai szóval „kri­mik” útvesztőjéből kíván kivezet; ni, megmutatván, hogy a tudo­mány, a kutatás mai álláspontja szerint mi az igazság a kérdéses ügyben. A kiadó célja a sorozattal azon­ban több annál, semhogy izgalmas zsebkönyvet nyújtson olvasóinak egy-egy utazás, vagy néhány üres óra idejére. A sorozat érdeklődést kíván kelteni á történelem iránt általában, és átfogó képet rajzolni áz adott kérdéskörről, az esemény korszakáról, tehát beállítani azt a társadalmi helyzetkép és az össze­függések koordinátatengelyébe. Teszi ezt annak ellenére, hogy a terjedelem szűk, és az a 100-150 oldal is sok érdekes képnek, rep« rodukciónak ad helyet a szöveg mellett. Röviden sokat mondani - ez a cél, de úgy kell megvalósul­nia, hogy az érdekesség ne essék áldozatul a tömörség oltárán, és semmi se maradjon ki, ami igazán V fontos. Ebben a kötöttségben tud­ják csak megőrizni formájukat és 30 Ft körüli árukat a fekete ala­pon színes arcképet hordozó kis kötetek. A könyvhétre megjelent első há­rom közül Niederhauser Emil mun­kája (Merénylet Erzsébet királyné ellen) a legsikerültebb. Egyszerre világítja meg a szűkebb és a tágabb kört: Európa és a Monarchia ko­rabeli, állapotának hátterére vetíti rá szereplőinek sorsát, jellemzését. Mintegy „rehabilitálva” az egykor oly népszerű királynét, akit az öt­venes évek történelemszemlélete kitagadott a nemzeti pantheonból, és aki mellett csak a legutóbbi években ejtenek a történészek egy- egy jó szót. (Hogy mennyire nép­szerű Ausztriában ma is, azt a ma­gam tapasztalata bizonyítja: für­dőhelyen olvasván a könyvet, egy­szerre csak észrevettem, hogy fiatal osztrákok serege vesz körül: „De hiszen ez a mi Sziszink!” felkiáltás­sal. Meglátták a könyv fedőlapján a képét.) Niederhauser nagy monográfiát írt a Habsburgokról, otthonos te­hát történelmükben. Ebben a mű­vében lélektanilag is hitelesen áb­rázolja a bajor herceglány, Wittels- bach Erzsébet nyugtalan, különös, í vonzó és emancipált lényét; a ma­gyarokhoz fűződő vonzalmának okait (önmagát is elnyomottnak érezte a Burgban, sorstársának tartott minden elnyomottat, kivált azokat, akiket vele szemben is any- nyira ellenséges anyósa gyűlölt); és kétségtelenül tekintélyes szerepét a kiegyezés létrehozásában. Megta­nult magyarul, szerette a magyar irodalmat, és mi sem jellemzőbb rá, minthogy nászajándékul férjé­től azt kérte, szüntesse meg a had­seregben a vesszőfutást, s ezt az ajándékot meg is kapta. Hogy az olasz anarchista miért éppen ezt az emberséges, szomorú, erősen depresszióra hajló asszonyt gyilkolta meg - ez a Labirintus kérdése, és a könyv második fele az anarchizmus bemutatásával ép­pen erre keresi a választ. Bár az anarchisták sok tekintet­ben a mai terroristák ősei, mégis kevésbé céltudatosak emezeknél. A terrorista el akar valamit érni, ki akar valakit szabadítani, ennek ér­dekében robbant, gyilkol, embert rabol - válogatás nélkül. Az anar­chista semmit sem ak^F, csupán egyenként elpusztítani azokat, aki­ket hatalmi helyzetük alapján a nép ellenségeinek vél. A múlt szá­zadban koronás fők - olykor me­rőben apolitikusak, vagy olyanok is, akiknek hatalma miben sem ha­ladta meg egy köztársasági elnökét - estek áldozatul, napjainkban vi­szont azok, akik véletlenül éppen ott vannak egy repülőgépen vagy beléptek egy áruházba. Teleki László halála is sokáig foglalkoztatta a hazai közvéle­ményt. Kossuth diplomatájáról, az 1849-es emigráció egyik vezéralak­járól senki sem akarta, senki sem tudta egykönnyen elhinni, hogy életének maga vetett véget. A gyil­kosság gyanúja mindig újra felme­rült, noha a kérdésre már pontot tett a tudomány. Illyés Gyula drá­mája (A különc) pedig a magasren­dű irodalom eszközeivel tette elhi- hetővé Teleki önként vállalt halá­lát abban a politikai és lélektani helyzetben, melyben a magyar nemzet, bár vágyott rá, új felkelés­re a kedvező nemzetközi körülmé­nyek közepett sem volt képes, és abban a belső összeomlásban, amely nem engedte, hogy Teleki felvegye a küzdelmet ellenfeleivel. Szabad György Miért halt meg Te­leki László? c. könyvének érdekes­sége, hogy bebizonyítja, mennyire forradalmi helyzet volt Magyaror­szágon 1860-ban, s mennyire haj­szálon múlt egy rövid ideig, hogy a mérleg nem Teleki és hívei felé billent. Mivel a szerző átvette a korszak politikai irodalmának stí­lusát, kötete korántsem olyan ol­vasmányos, mint a sorozat más kötete. Némely mondatát csak többszöri, figyelmes olvasás után lehet úgy-ahogy megérteni. Pedig jól kiegészíthetné az Erzsébet ki­rálynéról szóló kötetet, hiszen a korszak majdnem azonos, a sze­replők pedig valósággal átmennek az egyik könyvből a másikba, bár Erzsébet Teleki halálakor még na­gyon fiatal, s a kiegyezésig hátra van hét nehéz esztendő. Háromszáz évvel korábbi idő­szakba viszi Péter Katalin Báthory Erzsébetről szóló kötete az olva­sót. Az utóbbi években Báthory Erzsébetnek valóságos per-újrafel- vétele volt. A korszak kutatója, Nagy László a „rossz hírű Bátho- ryakról” írott könyvében kétségei­nek adott hangot Erzsébet ügyét illetően: hátha konstruált volt a vád ellene, hátha vagyonára pá­lyáztak némelyek, hátha felnagyí­totta tetteit a szóbeszéd; hiszen vé­gül is perre nem került sor, az elle­ne szóló tanúvallomások pedig mind kínvallatás során szület­tek. .. Péter Katalin - szintén kiváló ismerője a magyar XVI-XVII. szá­zadnak, otthonos a' légkörben, gondolkodásmódban - szembe­száll ezzel a nézettel. Állítja, hogy „szél fuvatlan nem indul”, minden­ki tudta, beszélte, hogy a szadista úrnő várában több mint 300 fiatal lány (jobbágy és nemes származék vegyest) lelte halálát. Hogy a per végül is elmaradt, az nem a vád megalapozatlansága miatt történt, hanem ellenkezőleg, a befolyásos Báthory család érte el az ügy ad acta tételét, a szadista asszony csöndes elzárása tehát nem jogsé­relem, csupán a társadalom önvé­delme volt. Péter Katalin legin­kább a kor nagymérvű sznobizmu­sán döbben meg: bármilyen rossz híre volt is a csejtei várnak, mindig akadtak családok, akik oda küld­ték a lányaikat. Mert senkit sem vittek oda erőszakkal, ha ott erő­szak várta is őket. (A kor szokása szerint a nagyobb főnemesi udva­rokba küldték a serdülő gyereke­ket, a fiúkat kardforgatást, nyelve­ket és más ismereteket tanulni, a lányokat a háziasszonyi teendők elsajátítása végett.) Érdeklődéssel várjuk a Labirin­tus további köteteit, amelyek előre­láthatóan a következőek: Benda Kálmán: Erdély végzetes asszonya; Barta Gábor: György barát titkai; Hóvári János: Dobó István „bűnpe­re”; Szakály Ferenc: Gyilkosság Mohács árnyékában; Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós hűtlensé- gi pere. Bozóky Éva »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom