Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-07 / 14. szám

Evangélikus Élet 1985, Április 7. #-RÓL #-RA Jézus mondja: „...Halott voltam, de íme élek örök­kön - örökké és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai!” Jel 1,18 VASÁRNAP - „Mindezt pedig azért teszem, hogy meg­ismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenve­déseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halá­lához, hogy mindenképpen eljussak a halálból való feltámadásra.” Fii 3,10—11 - Péld 3,11 - Mk 16,1-8 - Lk 24,1-12 Húsvét ünnepén átéreztem-e már igazán a feltámadás erejét? Azt a tényt, hogy Jézusban nem eszmét, nem egy tant tisztelek, hanem élő személlyel van kapcsolatom?! S az élő Jézus közelében megvál­tozik az értékrend. Ami nélkülözhetetlennek tűnt, értéktelenné válik, s amire addig nem figyeltem, el­kezd érdekelni. És ez nem pusztán ízlésváltozás, ha­nem a Jézus szeretete által meggyógyult értékítélet. HÉTFŐ - „a békesség Istene pedig az örök szövetség vére által kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát, a mi Urunkat Jézust.” Zsid 13,20 - Ez 34,2 - Lk 24,13-35 - lKor 15,12-20 A meggyőződés, a bizo­nyosság egész lényünket betöltő öröme árad el ott, ahol a feltámadott Jézusban hinni tudunk. Fáradt vagy, meguntad az életet is, belefáradtál a kömyeze- ' tedbe, a feladataidba, a naponként ismétlődő szürke robotba? Az az Úr, aki Jézust feltámasztotta téged is meg tud szabadítani életed halálos terheitől, hogy ne menekülni akarj a világból, hanem örömmel szolgálni akarj abban. KEDD - „Az pedig elment és hirdette az egész város­ban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus;” Lk 8,39 - Zsolt 75,15 - 1 Kor 5,7-8 - Lk 24,36-49 A gyó­gyulás, a megvigasztalódás, reménytelenségből, sér­tettségből, békétlenségből való szabadulás örömét szerénységből nem tarthatom meg a magaménak! Hanem hirdetnem kell a hasonló helyzetben vergődő emberek felé, hogy mire képes Jézus. SZERDA - „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan em­berekhez, akik várják, mikor tér vissza, uruk.” Lk 12,36 - Zsolt 118,26 - 2Tim 2,8-13 - Lk 24,50-53). Hányféle várakozás töltheti be napjainkat? S ezek között mennyi a magatartást formáló várakozás? Va­jon a mi keresztyén magatmtásunkra jellemző-e az a várakozás, hogy Urunk bármikor visszajöhet, s szá- monkéri mivel töltöttük életünket?! Ez a várakozás nem tétlen égbe bámulás, hanem a körülöttünk fel­merülő gondok, bajok, bűnök észrevétele, s az azok elleni valóságos küzdelem. CSÜTÖRTÖK- „A fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!” Rm 8,15 - Ézs 64,7 II lKor 15,19—28 - Kol 1,1-8. Nincs az a távolság, a hitetlen­ségnek konok tagadása, a szeretetlenségnek minden közösséget megfertőző magatartása, alkohol, szex, nikotin stb. testet-lelket romboló rabsága, a sehová és senkihez nem tartozás szegénysége, ahonnan ne lehetne visszafordulni, hazatalálni, elfogadni, hogy Istent Atyámnak szólíthatom, a legbensőségesebb kapcsolatba kerülhetek vele. PÉNTEK'— „Ha elenyészik is testem és szivem, szivem­nek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsolt 73,26 4 2Thessz 2,16 - 1 Kor 15,35-49 - Kol 1,9-14. Vannak emberek akiket a múlandóság tudata elkeserít, s vannak, akiket könnyelművé tesz. Valóban nem könnyű tudomásul venni az elkerülhe­tetlen halál tényét. De ha ezt abban a bizonyosságban tudom elfogadni, hogy van a múlandóságban egy szilárd pont s ez Isten. Aki Jézus Krisztus által, a bűnbocsánat által az ember számára is megnyitja az örökkévalóság lehetőségét, akkor a test enyészete többé nem lesz rém a számomra. SZOMBAT - „Magad elé állítod bűneinket, titkolt vét­keinket orcád "Világossága elé.” Zsolt 90,8 - Lk 7,41-42 - lKor 15,50-58 - Kol 1,15-20 Vajon akkor is megtörténne minden bűntény, minden gonoszság, minden alattomos rágalom, ha elkövetője biztos len­ne a leleplezésben? Egyértelműen azt válaszolhatjuk, hogy nem! Tartson tehát vissza minden csalástól, rágalmazástól, a szeretetlenség gyilkos eszközétől, az egymás megkárosításának számtalan formájától, mindentől ami rossz, ami árt az a tény, hogy Isten színe előtt cselekedjük azt. Nobik Erzsébet M) HÍREK íksí w w A HÉT PORTRÉJA E számunkkal új sorozatot indí­tunk „a hét portréja” címen. Hű­séges, több évtizede szolgáló gyülekezeti munkatársainkat, kántorainkat fogjuk bemutatni. A bemutatásban nem követünk egyházmegyei sorrendet, hanem megközelítőleg a beérkezési sor­rendben közöljük sorozatunk egyes „portréit”. Templom­közeiben A gyülekezet lelkes kántora, fárad­hatatlan szervezője, a lelkész őszinte segítőtársa: ő Gerengay Margit. 1922. május 27-én szüle­tett Pencen. Itt végezte az elemi iskola négy osztályát, majd közép­iskolai, tanulmányait Vácon foly­tatta. Édesapja kántor-tanító volt Pencen, így ő beleszületett az egy­házi munkába. A gyülekezet szere­tete és az iránta érzett felelősség alapvető volt ebben a családban. Ez a háttér indította Gerengay Margitot, hogy az 1940-es évek vé­gén többször is megforduljon a Fóti Belmisszió Otthonban, ahon­nan új meg új erőt kapott. Ugyan­itt végezte el 1950-ben a gyüleke­zeti munkások tanfolyamát, s ez­után kapott hitoktatói kinevezést a penci általános iskolába. A munka még lelkesebbé tette, s két munkatársával együtt biblia­köröket szervezett, korosztály sze­rinti csoportokban. A magvetés eredménye, hogy a penci gyüleke­zet ma is templomszerető, éneksze­rető evangélikusokból áll. így ért­hető, hogy 1983-ban nem okozott különösebb gondot az új Evangéli­kus Énekeskönyv bevezetése, amelyben nagy része volt a mindig tettre kész orgonistának. Ebben a munkában jelszava volt: „Nincs VISSZAÚT, CSAK ELŐRE!” Gerengay Margit nemcsak a gyülekezet építését, hanem a temp­lom szépítését is élethivatásának tartja. A gyülekezet hatalmas munkát végzett, melynek eredmé­nyeképpen 1984. november 11-én, kívül-belül tatarozott templomba léphettünk be. A társadalmi mun­kások szervezése, lelkesítése Ge­rengay Margit érdeme. Mi az ő erőforrása? „Mindenre van erőm a Jézus Krisztusban, aki engem meg­erősít” - vallja, és kívánja minden gyülekezeti munkásnak. Csilingelve robog velem az 50-es villamos, hogy Kispesten át külvá­rosi gyülekezetembe vigyen, ahol bibliaórai szolgálat vár rám. Lelki- ismeretesen készültem feladatom­ra, azonban az útmutató napi igéje nehéz textus hasogatására adott alkalmat, a biblia ún. „nehéz igéi” közé tartozott - s így mondaniva­lómat még mindig kissé kócosnak és fésületlennek találtam. Talán a háromszor tízperces utazás még se­gít gondolataim rendezésében, s végső formába öntésében - véltem. Látszólag jól gondoltam, mert a villamos foghíjas ülőhelyein egy csendes sarkot találtam, mely al­kalmat adott a tűnődésre, tovább­gondolásra, csendes meditációra. De nem sokáig! A következő meg­állók egyikében egy fáradt hang veri fel bennem a csendet, kizök­kentve gondolatvilágomból. Úti- társam már leülőben beszélni kez­dett. „Jó villamosra szálltam? Ez az ötvenes?” Fölöslegesnek tűnő kérdezősködésére toleranciaszin­tem azonnal süllyedni kezdett, s türelmetlenségem már-már sza­vakba, mondatokba fogalmazó­dott. Ilyenekbe: Tessék csak nézni a közvetlen felettünk lévő táblát, amely mind a villamos számát, mind a villamos útvonalát ponto­san mutatja. S milyen jó, hogy gondolataim végül is nem öltöztek szavakba, mert útitársam elnézést kérve így folytatta: „Azért kérdezem, mert 90 tavaszt látott szemeim erősen meghomályosodtak, s már olyan vagyok mint a Krisztus betshajdai vakja csak ködösen és körvonalai­ban látok mindent, személyeket és dolgokat.” Idős útitársam szavai mint tüzes nyilak vágódtak belém. Mélységes szégyenérzet öntött el türelmetlen­ségem miatt. Ettől a perctől kezdve hullám­hosszat váltottam, gondolatvilá­gomból átkapcsoltam az öreg úti­társ hullámhosszára. S ő ezt meg­érezte és most már mondanivalója mint a felhúzott zsilip árja hullám­zott felém. Ebből az áradásból las- san-lassan kibontakozik előttem útitársam curriculum vitae-je, élet­rajza, múltja és jelene. Az egykori latin-magyar szakos tanár Adyját idézi sorsa jellemzésére: Sem előd­je, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senki­nek, nem vagyok... s ezt tessék szószerint érteni, mondja elcsukló hangon. Egyszál magamba állok, mint a megszedett fa. Pedig mindig közösségben éltem: tanulók, taná­rok és a család közösségében. Ma viszont már annyira egyedül va­gyok, hogy hetekig senki nem nyit­ja rám az ajtót. Beszélgetni, embe­rekkel kommunikálni már csak ak­kor tudok, ha bevásárolni megyek. Nincs senki aki meghallgasson, akinek kiönthetném a szívem, aki­nek elmondhatnám örömöm, bá­natom, kudarcom, szóval azt ami foglalkoztat. Nincs fülük az embe­reknek a másik számára. Majd témát vált. „Napokban ér­keztem haza Zürichből, édes­anyám sírja mellől, ahol három- évenként megjelenek és leteszem a megemlékezés és kegyelet virága­it.” S a tanár úr homályos szeme most kifényesedik, s elérzékenyül. Szünetet tart. Ez pedig alkalmat ad nekem arra, hogy kitekintve meg­állapítsam: ideje a leszálláshoz ké­szülődni, mert közel vagyok a cé­lomhoz. Nehéz helyzetbe kerül­tem. Ha szeretetem és emberségem szavát követem és továbbutazóm és hallgatom útitársamat, csak ala­pos késéssel érkezem vissza a bib­liaórára. Azok lelkész híján esetleg el is szélednek. S egy frissen válasz­tott papnak - mindössze két hó­napja szolgáltam akkor a gyüleke­zetben - ez nem jó ajánlólevél. Az elődöm által katonás pontosságra szoktatott gyülekezet könnyen rámragasztja a pontatlanság, nem­törődömség, hanyagság bélyegét, melyet egy életen át viselhetek. Mit tegyek? - töprengtem. Ha hivatásom gyakorlására hi­vatkozva ebben a lélektani szituá­cióban leszállók és otthagyom az öreg tanárt, akkor hasonlítok a je- rikói országút papjához és levitájá­hoz, akik otthagyták az országút porában a kifosztott és sérült em­bert, abból a meggondolásból, hogy nekik szolgálatuk van a jeru- zsálemi templomban. A különbség csak annyi lenne, hogy én egy lelki sérültet hagyok magam után. Mit tenne Jézus - villant át ben­nem - ebben a helyzetben. Bizo­nyára azt, amit mindig is tett: az egy rászorulóért otthagyja a 99 egészségest. Ezt az utat választottam én is. Mindez másodpercek alatt játszó­dott le bennem - míg a tanár úr zsebkendőjével felszárította köny- nyeit. S elmondja végül, hogy Zü­richben diákoskodó édesapja hoz­ta magával a svájci lányt, akinek végső kívánsága volt, hogy pora az ottani temető porával keveredjen el. S közben a végállomáshoz ér­keztünk. Órámra pillantok. Már tízperces késésben vagyok. Gyors búcsúzásba kezdek. Megköszö­nöm a tanár úrnak, hogy bizalmá­ba avatott és közlöm vele, hogy ugyanezzel a villamossal visszauta­zom, mert fontos szolgálat vár rám. Akkor együtt utazunk vissza — mondja nem kis meglepetésemre, mert nekem már Kispesten le kel­lett volna szállnom, de ittmarad­tam, mert jólesett kibeszélnem ma­gamból problémáimat, azt ami foglalkoztatott és így egy kis időre is, de oldódhatott magányom. Ez többet ért minden gyógyszernél. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. április 7-én, húsvét ünnepén Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zel­ma, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Pintér Ká­roly. Fasor de. fél 10. (úrv.) Szirmai .Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar, úrv.) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Reuss And­rás. Váci út 129. de. negyed 10. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. (úrv.) Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Havasi Kál­mán. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákos­keresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német, úrv.), de. 11. (úrv.) Korén Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. (úrv.) Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7.,Kószeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kószeghy Ta­más. Budakeszi de. 8. Kőszeghy Tamás. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 3. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. ■ fél 11. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. április 8-án, hűsvét 2. napján Deák tér de. 9. (német, úrv.), de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út .57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Bogya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Bogya Géza. Zugló de. 11. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mát­rai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár- Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sasha­lom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Torocz­kó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. Xll., Tartsay Vilmos u. 11. de. ll. Csengódy László. Modori u. de. fél 10. Pesthideg­kút de. fél 11. Takács JözsefT Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillagbegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. HÚSVÉT ÜNNEPÉN az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 16, 1-8; az igehirdetés alapigéje: Jel 1,17-18. HÚSVÉT 2. NAPJÁN az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 24,13-35; az igehirdetés alapigéje: lKor 15, 21-23. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. Április 14-én, va­sárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Szebik Imre esperes, Miskolc. APRÓHIRDETÉS A DEÁK TÉRI GYÜLEKEZETBEN az EGYHÁZFI-HÁZFELÜGYELŐI állás ez év augusztus 31-én megüresedik. - Felvételre keresünk férfit vagy nőt (házaspárt) a szolgá­lat ellátására. Lakást biztosítunk ideiglenes bejelentővel. Javadalmazás megegyezés sze­rint. Lelkészi ajánlás szükséges. Cím: Bp. V., Deák tér 4. Telefon: 173-413. Nyaraljon Miskolc-Tapolcán! Központi he­lyen lévő nyaralónkban három-, kettő- és egyágyas szobák fürdőszobával, konyha­használattal, nagy terasszal. Jutányos áron! Levélcím: Fischer Pálné, Miskolc, Vörös­marty u. 28.1/1. 3530 (Pszichiáterek is ezt állítják!) Köz­ben arra gondolok, hogy a puszta meghallgatásért és néhány jó szó­ért mit meg nem tesz az ember. Immár ugyanazzal a villamossal együtt utazunk vissza. Viszontlátásra - búcsúzom és a téren át futva indulok a templom felé. A szívem a torkomba dobog. Az órám 24 perces késést regiszt­rál. Vájjon együtt vannak e még a bibliaórások? Közelebb érkezve az imaterem nyitott ablakából énekhang szűrő­dik ki. Szinte észrevétlenül surra­nok be, s majd egy mozdulattal jelzem; énekeljék csak végig az éne­ket. Az ének befejeztével elnézést ké­rek a gyülekezettől. Elmondom ké­sésem okát, s mintegy filmszerűen lepergetem a velem történt esemé­nyeket. Boldogan látom, hogy a merev arcok felengednek, a sze­mek kifényesednek, s az arcokról olvasom: mi is ezt tettük volna. Ekkor talált egymásra igazán lel­kész és gyülekezet. Majd e szavak­Mi érvényes az egyházban? Ez a ebne annak a tanulmánynak, amelyet az Amoldshaini Konferencia, az NSZK 12 uniált egyházának szervezete adott ki a kö­zelmúltban. Az egyes egyházakban az evan­gélikus és református hagyomány különböző mértékű és hatású; az összeállításnál ezt messzemenően figyelembe vették. Egyetértés uralkodik abban, hogy a Biblia az igehirdetés forrása és normája, a hitvallá­sokat is hozzá kell mérni. A Biblia közepe evangélikus felfogás szerint az, hogy „a bű­nös kegyelemből hit által. Krisztusért lesz igaz Isten előtt”. Az egyház feladata, hogy megmondja, mit jelent ez a mostani helyzet­ben. Az evangélikus (protestáns) egyházak­ban konfliktusok esetében azt jelenti, hogy „az evangéliumnak feltétlen elsőbbsége van”. Társadalmi és politikai szempontokat nem szabad a hitigazságok feltétlen igényé­vel képviselni, hanem „ha az egyház gondos mérlegelés után arra a meggyőződésre jut, hogy fontos etikai kérdésekben csak egy bi­zonyos, hitből következő döntés lehetséges, akkor ezt kötelező és világos útmutatásként kell kijelentenie. Ugyanakkor rá kell világí­tania arra is, hogy másmilyen döntés miért és mennyire tenné kérdésessé az egyház ige­hirdetését és hitét. A másként gondolkodó­kat ezzel nem kell kizárni, hanem felszólítani őket, hogy álláspontjukat vizsgálják felül az evangélium mértéke alatt, és testvéri beszél­getésekben tisztázzák.” Etikai útmutatások esetében az egyház azonban nem képes a tévedés lehetőségét teljesen kizárni. - A nyi­Dunaegyháza. A gyülekezet márciusi szeretet vendégségén, Tóth-Szőllös Mihály esperes tartott előadást az LVSZ budapesti nagygyűléséről, színes diaképekkel illusztrálva a mondotta­kat. Öröm volt újra átélni a nyitó és záró istentiszteletek felejthetetlen élmé­nyét. Irsa. Március 17-én teológusnap volt a gyülekezetben. Szabóné Mátrai Ma­rianna vezetésével elsőéves teológiai hallgatók csoportja látogatott a gyüle­kezetbe: Detre János, Fodor Viktor, Nagy Veronika, Surányi Zsuzsanna és Zay Balázs. A gyermek-istentiszteletet Fodor Viktor és Zay Balázs vezette. Á délelőtti istentiszteleten Szabóné Mátrai Marianna hirdette az igét. A délutáni szeretvendégségen „Passió a 18. és a 20. századi költő szemével” címmel végeztek szolgálatot a teológiai Hallgatók. A vasárnap perselypénze a lelkészképzés célját szolgálta. Tolnanémedi. Március 16-án és 17-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben és Nagyszokolyban dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, Pálfán és Tamásiban Sze­merei János III. évf., Pincehelyen pedig Nagy Edina IV. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Szombaton este Pálfán, va­sárnap este Tolnanémediben a böjti es­ten e teológusok egy régi magyar pas­sió részleteivel és egy modem költő passió-ciklusával szolgáltak. Az emlí­tett hallgatókon kívül a szolgálaton részt vett még Kovács Imre"~és Ócsai Zoltán I. évf. hallgató. A kis szórvány- gyülekezet a teológusnap alkalmából 6600 Ft offertóriummal támogatta lel­készképzésünket. A gyülekezet vendég­szeretetét és áldozatkészségét köszön­jük. ADOMÁNYOK A LELKÉSZ­KÉPZÉSRE. Egy magát megnevezni nem akaró budapesti hittestvérünk a teológus leányotthon építésére 25 000 Ft-ot, özv. Nyírjei Jánosné kutasói hit­testvérünk pedig a lelkészképzésre 500 Ft-ot adományozott. Hittestvéreink adományát ezúton is köszönjük. Rákospalota. Ökumenikus Bach-em- lékünnepélyt tartottak a legnagyobb evangélikus zeneszerző születésének 300. évfordulója alkalmából március 17-én a baptista templomban. A helyi gyülekezet énekkarát Lantos György és dr. Szabó István vezényelte. A rá­kospalotai ökumenikus kamaraegyüt­tes - Simonfy Zsuzsa, Matuz Mária, kai fejezem be mondanivalómat: Jézusról úgy tegyünk bizonyságot, hogy szavunkkal szóljunk, szí­vünkkel szeressünk, kezünkkel áldjunk és lábunkkal keressük az eltévedteket. Végül pedig úgy, hogy Krisztus fülévé legyünk és halljuk meg a magányos ember ki­áltását: Ó, én nyomorult ember ki­csoda szabadít meg... Majd egy alkalmi textus (Mt 25,31-46) felol­vasásával és imádsággal a biblia­óra véget ért. Ettől kezdve a bibliaórások igyekeztek Krisztus Fülévé és Ke­zévé válni. 19 évi ottani szolgála­tom alatt ezt a generációt eltemet­tem. Közülük már senki sem él. De még mindig éló az elődök maga­tartása. Hazafelé menet a feszült­ség szorításából oldódva, és meg­nyugodva modern költőnk két so­ra muzsikált bennem: „Mintha most meghalnék úgy kellene élnem / Születésemtől fogva állandó em­berségben.” Ehhez adj Nékünk erőt Uram Jézus! Matuz László latkozatból kitűnik tehát, hogy az evangéli­kus (protestáns) egyház a római katolikus felfogás szerint tanító hivatalt nem vallja. (lwi - cs - szp) Jobb tömegtájékoztatást tart szükségesnek Bertil Werkström svéd ér­sek az egyházzal kapcsolatban. Az egyház a közelmúltban felmérést kezdett arról, ho­gyan tudná hatékonyabban alkalmazni és szükség szerint befolyásolni a tömegkommu­nikációs eszközöket. A svéd rádió és televí­zió például gyakran vesz igénybe „szabad­úszókat”, akiknek munkája néha kitűnő, sokszor viszont kevésbé jó. A keresztyénség- gel, illetve az egyházzal kapcsolatos tájékoz­tatásnak az érsek szerint a következő feltéte­lei vannak Svédországban: 1. A keresztyén hit a svéd kulturális örök­ségnek és sok ember világképének lényeges eleme, amelyet védeni és erősíteni kell. 2. A hívők száma Svédországban magas, és joguk van rá, hogy a rádió és a televízió, amelyért mindannyian fizetnek, ezt figyelem­be vegye. Ezért a vallásos műsorokat nem szabad megnyirbálni. 3. A keresztyén hit a svéd társadalomban sokféleképpen és sok rendezvényen kifejezés­re jut, erről a rádiónak és a televíziónak is minél többször kellene hirt adnia. 4. Ebből a célból a tömegtájékoztatási esz­közök és az egyház képviselőinek párbeszé­det kell folytatniuk a kölcsönös tisztelet és a tisztesség jegyében, mivel valódi együttmű­ködésre van szükség. Lantos György és Ujházy László - több Bach-szerzeményt szólaltatott meg. A megemlékezést Ujházy László evangélikus presbiter tartotta, az isten­tiszteletet Viczián János a magyaror­szági baptista egyház elnöke vezette, az igehirdetés szolgálatát dr. Inotay Lehel evangélikus lelkész végezte. Soltvadkert. Minden esztendőben, így az idén is, február 24-én teológus­napi szolgálatot végeztek a teológiai hallgatók a soltvadkerti gyülekezetben. A 10 órakor kezdődő istentiszteleten dr. Vámos József a Teológiai Akadé­mia dékánja, Bócsán Bachorecz Kata­lin V. évf. halig., a gyermek- istentiszte­leten Fabulya Hilda V. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Az esti gyülekezeti alkalmon, Az ember helye, szerepe a „nagyhatalmak” között cimmel pódi­umbeszélgetést folytaUak az „Isten — Ember - Sátán - Jézus” témakörben. A beszélgetésben a fent említetteken kívül részt vettek Franko Mátyás I. évf. és Detre János I. évf. hallgatók is. A gyülekezet 17 000 Ft adománnyal és terménnyel támogatta a lelkészképző intézetet. Soltvadkerti és bócsai testvé­reink vendégszeretetét és áldozatkész­ségét ezúton is köszönjük. Galgáguta. 1985. április 13-án de. 10 órai kezdettel ünnepi istentiszteleten áldja meg a galgagutai templomot dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke Kelenföld. BIBLIAISKOLAI sorozat lesz a kelenföldi tanácsteremben (XI., Bocskai út 10.) kéthetenként csütörtö­kön 6 órakor (ápr. 11. és 25., máj. 9. és 23.). A feltámadás újszövetségi igéiről tart előadást Scholz László. Kecskemét. Szórvány-napot tartot­tak a gyülekezetben. Március 24-én gyűlt össze a kiterjedt szórványgyüle­kezet számos tagja. KözÓ6 úrvacsora­vétel erősítette a közösséget, Roszik Mihály alberti lelkész evangelizációs szolgálata a hitben való megerősödést célozta meg. Megtartották a gyülekezet közgyűlését, melyen a lelkészi jelentés hangzott el az elmúlt évről. Befejező áhítatot a Jézusban való megmaradás­ról Roszik Mihályné az alberti szeretet­otthon volt vezetője tartott. HALÁLOZÁS: Bőrös Juliannáról emlékezett meg - halálának első évfordulója alkalmá­ból - az acsádi gyülekezet, március 24- én az istentisztelet keretében. özv. Szabad Jánosné, Ormosi Irén a püspökmolnári gyülekezet tagja 94 éves korában elhunyt. özv. Takács Jánosné, Széli Jolán 85 éves korában elhunyt. Temetése Mesz- lenben volt, február 15-én. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiádóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51189 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató------------------1--------------------------------­(l wi — cs - szp -) HAZAI ESEMÉNYEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom