Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-05 / 18. szám

Evangélikus Élet 1985. május 5. írok nektek ifjak J3 CO * ^ GYERMEKEKNEK TEMETÉSEN VOLTUNK Majdnem kétezer éve félbeszakadt egy temetés. Egy rendkí­vül szomorú temetés. Anya temette a fiát. özvegyasszony egyetlen gyermekét. Hogy vigasztalhatatlan volt, senki sem csodálta. Mindenét elvesztette, amikor a fia meghalt. Sokan próbáltak osztozni a gyászában. Megkisérelték vigasztalni, de nemigen találtak hozzá szavakat. Nem tehettek többet, beálltak a menetbe, hogy legalább a temetőig kísérjék a koporsót. Segíteni nem tudnak. Jó lenne, ha az asszony legalább a szeretetüket érezné s abból merítene némi erőt. A dolog a városkapunál történt. Odáig minden rendben ment. Sírtak az asszonyok, komoran ballagtak a férfiak. Aztán ő szembejött a kapunál. Látszott a szánalom és az együttérzés a tekintetében. Oda is lépett az asszonyhoz s egy képtelen mondattal szólította meg: „Ne sírj!" Hát hogyne sírna! - gondol­ta mindenki. Épp elég oka van rá! Csakhogy a mozdulat folyta­tódott s a mondat sem szakadt félbe. Mert ő ezután a koporsó­hoz lépett. Most a fiút szólította meg: „Kelj fel!” Mindenki más legfeljebb együttérezhetett. Szánakozhatott. De segíteni nem tudott. Ezért senki sem mondhatta a szót: ne sírj! Nem. Ezt senki más nem mondhatta. Egyedül Jézus. Mert ő a koporsóhoz is odalépett és visszaadta a fiút. Igazi vigaszt hozott. Temetési menet ma is sok van. Rengeteg könny hull és sok ember érzi úgy, valaki meghalt s most mindennek vége. Még gyerek sincs, aki ne találkozott volna a halállal. Pedig minden gyermeket védenek szülei a szomorúságtól és a gyásztól. De mindent nem tudnak kivédeni. Mentő jött a szomszéd bácsiért, de már nem hozta haza a kórházból senki. Szép tájakon robog a vonat. Az ablakban egyszercsak feltűnik egy csendes kis temető. Nyitott sír, koporsó, Luther-kabátos lelkész, éneklő gyülekezet... Még a legvarázslatosabb mese is így fejeződik be: boldogan éltek, míg meg nem háltak... Szembejön-e valaki? Megállítja-e valaki azt a menetet, amely a mi szerettünk koporsóját kíséri? S ha majd a mi szemünk lesz könnyes, odalép-e valaki, aki többet tud mondani annál, hogy nagyon sajnállak? Aki azt tudja mondani, hogy „ne sírj”! Meg vagyok róla győződve, hogy igen. Valaki megérint és valaki szól. Ugyanaz a Jézus, aki ott régen, a naini városkapu­nál épp jókor érkezett. Persze a mi halottunk nem fog kilépni a koporsóból. Mégis ugyanazt érezhetjük, mint az a régi özve­gyasszony. Nekünk Jézusunk van. Hatalmas Urunk, aki legyőz­te a halált. 0 eljön majd értünk a maga idején. Nem hagy minket a halálban. Fölöttünk is megáll, minket is fölébreszt, mint a naini ifjút. Ezt várjuk. Ebben reménykedünk. Ezért van gyülekezet a temetésén. Ezért énekelünk, ezért imádkozunk, ezért nem va­gyunk csendben. A lelkész pedig prédikál. A halált legyőző Jézust hirdeti, hogy higgyünk s hogy könnyeink igazán felszá­radjanak. Szabóné Mátrai Marianna 300 éve született JOHANN SEBASTIAN BACH (1685. III. 21.-1750. VII. 28.) 9. Bach művei Magyarországon Hazánk zenei élete elképzelhetetlen Bach művei nélkül. Bach min­denütt ott van, ahol muzsikálnak: templomokban és koncerttermek­ben, zeneiskolákban és otthonokban. Érdemes utánagondolni, hogyan is történt mindez? E széles körű elterjedésnek melyek voltak a főbb állomásai? * A nagy mesternek korában csak egyetlen magyarországi tanítványa volt: Francisci János, aki Besztercebányán született, és evangélikus kán­tor volt. Németországi tanulmányainak befejeztével valószínűleg szép Bach-művekkel tért vissza hazájába. Saját kantátáit is bizonyára Bach stílusában komponálta. Mint előző cikkünkből ismeretes, Bach műveit azonban elfeledték, és halála után sokáig nem játszották. A bachi életmű reneszánszát 1829-től, a Máté-passió újra-felfedezésének és bemutatásának évétől számítjuk. A magyarországi zenei élet is az európaival együtt fordult Bach felé. Jelentős ebből a szempontból is Liszt munkássága, aki már jól ismerte Bach műveit; kompozícióiból számos átiratot készített, a „Weinen, Kla­gen, Sorgen, Zagen” kantáta témájára megírta orgonafantáziáját, és Bach nevének bétűire a mester iránti tiszteletből megkomponálta a B-A-C-H prelúdiumot és fúgát. Hazánk zenei életében a századforduló után egyre többet szerepelnek Bach művei. Ezek előadásának legnagyobb szorgalmazója Zalánfy Ala­dár volt. Ő többek között Kari Staubénál, a későbbi Thomaskantomál folytatott tanulmányokat. Külföldről magával hozta a nagy mester iránti ^ tiszteletét, és életprogramjává tette Bach műveinek magyarországi elter­jesztését. Jó barátságban volt Lichtenberg Emil operaházi karmesterrel, aki 1910-ben a Budapesti Karegyesületet, majd 1919-ben a Budapesti Ének és Zenekaregyesületet hívta életre. Kettejük összefogásának kö­szönhető 1913-ban a Zeneakadémián a Máté-passió előadása, 1919-ben a János-passióé, 1924-ben a H-moll miséé és 1926-ban a Karácsonyi A VASÁRNAP IGÉJE Zsolt 96,1-13 MEGÉRINTETT SZÍV Eltűnődöm: a sok szép ének közül életemben melyik volt a legmegragadóbb. Hányszor kattant a rádióm gombja: gyö­nyörű hang énekelt gyönyörű áriát... Ez? ... Kisgyerek vol­tam, féltem a sötétben, és ágyam mellett énekelt az édesa­nyám. Lehet, hogy rekedtes volt a hangja (sok volt egész nap munkája a szélben), s talán nem énekelte tisztán a dallamot. De a félelmetes, lámpátlan szobában a szorongó fiúnak több volt ez és drágább, mint Caruso éneke. Megérintett a szeretet és a biztonság és egyszercsak anyámmal dúdoltam én is köny- nyes örömmel az éneket. A megérintett szívű ember énekel igazán. Finnországban hallottam, hogy egyszer egy férfi jött ki hosszú lelkibeszélge­tésről a papiakból és miközben levegőbe dobálta a kalapját örömében, énekelt teljes szívből. Megérintette az Istennel való személyes találkozás, s nem törődött azzal, hogy az utcán megrökönyödve nézik. A 96. zsoltárt is egy megérintett szívű ember énekelte egyszer. Nem tud betelni Isten nagyságával, szépségével. Az isteni érintés nélkül az ember csak a bajokat, a problémákat látja. Csak arra tud gondolni, elhagyta az Isten, kicsi a hatal­ma, nem tud segíteni, vagy csak büntetni hajlandó. Amikor azonban megtapasztalja az élő Jézus közelségét az ember, akkpr mindent másként lát: a szenvedést, bajt, problémát. A világ mostani sötétségében félő gyermekek vagyunk mindahányan. De megérint bennünket a Feltámadott, és „énekel”: Ne féljetek, veletek vagyok minden napon!” így megérintve hogyne szólalnánk meg mi is felszabadult öröm­mel! Sokan kutatták a dal, az ének eredetét. Megállapítot­ták, hogy amióta az ember szeret, nevet, könnyezik, - azóta van dal, ének. Az ember engedje, hogy a szép, a jó, az isteni szeretet megérintse a szivét. A szívedet annyiszor megütötték. Ne engedd, hogy a gyűlölet érintse meg a szívedet igazán. A harag nem tud jó szót mondani, s énekelni. Isten Lelke érintgeti a szívünket, hogy megtapasztaljuk: a legszebb ének a szeretet. „Énekeljetek új éneket!” Eszembe jut, hogy az 50-es évek­ben három vidám legény nótázott a vonaton. A sok dalolás után elkezdtek olyan régi nótákat fújni, melyekben a régi uralomról volt szó. Hamarosan lekapcsolták őket. Hát Isten ne legyen érzékeny a mi „régi nótáink”-kal szem­ben? „Az ember mindent el tud érni az eszével és munkájával” - nagyon régi nóta, - Bábel tornya alóli. „Isten nem a javadat akarja!” - ősi nóta az Éden-kertből. „Minden sérelemért 77- szeres bosszú!” - Lámek éneke. A megérintett szívű emberben átalakulás történik, s az élete erről énekel: „Láttuk az Urat”, „Van bocsánat Péter számá­ra!” „Érdemes szeretni az embereket!” Régi nóta: mindent lekritizálni, megsértődni. Az új: mindenben meglátni a jószán­dékot is, a megdicsérhetőt. A régi: szemet szemért, - az új: megbocsátok, elfelejtek! Plinius helytartó 100 körül levelet írt a császárnak, ÉS JELENTÉSÉBEN KIEMELI, HOGY EZEK A KERESZTYÉNEK „ÉNE­KELNEK”. Kihallatszott a körülöttük levő világba az ÉNEKÜK ÉS AZ ÉLETÜK. Görög Tibor IMÁDKOZZUNK Szerető Istenünk, - köszönjük ennek a régi zsoltárosnak az újjongó énekét. Köszönjük, hogy minket is érintgetsz isteni erőiddel, hogy bízzunk Benned. Jézusunk, köszönjük, hogy Te példát adtál nekünk az új énekre, a megbocsátásra, szeretetre. Ámen. ORSZÁGÚTON Milyen szép nyugodtan halad ez a kétkerekű kocsi. Honnan ez a végtelen nyugalom? Honnan az egyensúly? Nem félnek az utasok attól, hogy ez az egyszerű jószág eltéved vagy nem hajlandó az or­szágúton lépegetni? Nem félnek at­tól, hogy egyszercsak meglát egy oázist, félrelép és felborul a szekér? Nem. Szemmel láthatóan nyugod­tak. Nem rohanásban és nem ben­zingőzben teszik meg az utat. Ősi erő vezetésével lassan és biztosan haladnak az országúton. Az országút ma is a régi. Igaz, legtöbb helyen már aszfaltozott, sőt többsávos. Néhol betonalapú erődítmény, ágai egymást keresz­tezik a levegőben. De alapjaiban megmaradt ősi szolgálatuk. Vezet­nek a főváros felé. Vezetnek és ösz- szekötnek sok-sok egymástól elvá­lasztott területet és emberi életet. Ritka közlekedési eszköz a szekér ma már. Irigyeljük a tulajdonost. Sokat fizet a fejlett ország polgára azért, hogy egy ilyen régi, rázós, de nyugalmat árasztó országúti jármű utasa legyen. Életünk sem más, mint haladás az országúton. Van, aki gyalogolni kénytelen. Van, akinek gépkocsi­val szabad száguldánia és van, aki majdnem fénysebességgel rohan rajta. De van egy régi, ám ma is érvényes szabály. Minél lassabban halad a jármű, annál nyugodtabb a haladás. Mennyivel többet érez meg a természet szép világából az öreg kocsin zötykölődő férfi, mint az éjszakai expresszen száguldó diplomata! Egyikük együtt lélegzik a teremtett világgal, a másik elro­han felette, és lenézi az alatta fek­vő, a legyőzöttnek hitt kis világot. Jézus sokat beszélt az országút- ról. De sok példát vett az út s az utasok világából! Széles az út, amely a kárhozatra visz - mondot­ta -, sokan járnak rajta. De kes­keny és szoros az az út, amely az életre visz. Kevesen vannak, akik ezt megtalálják (Mt 7, 13-14). Ta­lán így is megfogalmazhatnánk: gyors, áldozat- és fájdalommentes az egyik út. Nagyon lassúnak tű­nik, sokat követel tőlem a másik. Érezzük-e életünk útjának sebessé­gét? Régi vallomások az út őrzésé­ről beszélnek. Őrizd meg az Ő útját (Zsolt 37,34). Régen, dunántúli kis falvak körül kerékpárral és gyalog jártak azok az emberek, akik hiva­tásukból fakadóan őrizték az utak állapotát. Megfigyeltem egyszer, képes volt az egyikük egy vödör kátránnyal kevert kavicsot több kilométeren át cipelni, hogy az életveszélyt jelentő gödröt meg­szüntesse. Ma nagyobb a sebesség, hiányzik a-körültekintés. Gödrök tátonganak, pedig gép vinné az anyagot, de kinek jut eszébe? Ha csak egy embert ment is meg valaki az országúton, már a legnagyobb jót tette. Életet mentett, tartott meg és adott vissza valakiknek. „Eltévelyedtünk, ki-ki az ő saját útjára tért..Milyen nagy veszély­ről beszél Ézsaiás próféta! Hiába van országút, hiába a térkép és a jelzőtábla. A makacs ember inkább maga próbálkozik. A friss vetést is letapossa, csakhogy a saját útját járhassa. A próféta joggal ÓV min­ket. Amikor Isten kínálja az utat, akkor ne a magunkét keressük! Nem alvásra és nem passzivitás­ra késztet, hanem az országúti köz­lekedésben elengedhetetlenül fon­tos, alapvető nyugalomra kér a Biblia egyik gyönyörű mondata: „Hagyjad az Úrra a te utaidat” (Zsolt 37,5). Hiába minden foko­zott tempó. Hiába a kapkodás. Csak a leghűségesebb vezetőre ér­demes bízni az utat, hogy ez a fá- ból-vasból készült, primitív szekér a maga két szem utasával, apró kis holmijukkal azon az úton és azzal a sebességgel haladjon, amely va­lóban előre, a cél felé visz. Érez­zük-e a védelmet életünk országút- ján? Szabó Lajos oratóriumé. Ezeket a műveket az egyesület megszűnéséig folyamatosan koncertprogramjukon tartották. Zalánfy Aladár zeneakadémiai professzor, és így egy negyedszázad orgonista nemzedékének nevelője, 1922-től Deákrtéri főorgonás is volt. A Budapesti Ének és Zenekaregyesület megszűntekor jó együttest és munkatársat talált a további Bach előadásokra: a Lutherániát és karna­gyát, Weltler Jenőt. így került a Deák téren előadásra először 1950-ben a János-passió, 1954-ben pedig a H-moll mise. A Karácsonyi oratórium első három kantátáját még Zalánfy életében előadták, a másik hármat a halálát követő években. Zalánfy örökségét folytatva a kórus 1979-ben a Máté-passió megszólaltatására is vállalkozott. A bachi életmű folya­matos ápolásának bizonyítására álljon itt néhány adat: a Lutheránia a János-passiót eddig 49-szer, a H-moll misét 30-szor, a Karácsonyi orató­riumot (különféle összeállításban) 24-szer adta elő. E nagy művek mellett számos kantátát (körülbelül harmincat) és motettát mutatott be az utób­bi három évtized során. Lutherániánk éppen akkor kezdte el e művek Deák téri bemutatását, amikor a hangversenytermekben már nem, a katolikus templomokban pedig még nem játszhatták azokat. Bach összes orgonaművei többször is elhangzottak Budapest templo­maiban és a Zeneakadémián. A sorozatokat általában több művész játszotta, de kiemelkedő eseménynek számított, ha valaki egymaga vál­lalkozott a teljes feladatra. Az elmúlt két évtizedben Margittay Sándor és Peskó György, ez évben pedig Ella István vállalták e jeles feladatot. Orgonistáinkon kivül különösen is zongoristáink egész sora vette fel szívesen műsorára Bach cembalóra és klavikordra írt műveit. E műso­rokból kiemelkedik a nemrég elhunyt zeneszerző és zongoraművész, Kosa-György vállalkozása: a Wohltemperiertes Klavier 48 prelúdiumát és fúgáját adta elő. Ezeket az előadás-sorozatokat közönségünk a har­mincas évektől a legutóbbi időkig mindig nagy figyelemmel kísérte. Szólnunk kell még zenetudósainkról. Zalánfy Aladárral együtt kell említenünk Gárdonyi Zoltánt, aki a ma élő tudósok közül Bach művé­szetének legjobb ismerője. Több könyve jelent meg a Bach-művek gazdag elemzésével. Több neves tudósunk a bachi életművel teljes egészében foglalkozott. így Barna István, Bartha Dénes, Földes Imre, Hammersch­lag János és Lichtenberg Emil. A fenti rövid áttekintésben felsoroltak és a Bach-versenyeket nyert magyar művészek egész sora bizonyítéka annak, hogy a nagy mester hagyatékának nemes ápolásából hazai zeneművészeink - beleértve egy­házunkéit is - jelesül kivették részüket. Trajtler Gábor Országos Énekkari Találkozó Kiskőrösön Minden vasárnap örömünnep - Jézus feltámadására emlékezünk! Ezt az örömöt énekléssel is kifejezésre juttatja a gyülekezet. Jubiláte vasárnapján volt az Országos Énekkari Találkozó. Még az előkészületi időszakban kér­deztük Tóth Szöllős Mihályt, a rendező egyházmegye esperesét. Hogyan vetődött fel a találkozó meg­rendezésének gondolata? A múlt év tavaszán rendeztük meg először azzal a céllal, hogy kiválasszuk azokat az énekkarokat, amelyek a nagygyűlésen szolgálnak. Ennek sike­rén felbuzdulva és az Országos Presbi­térium határozata alapján került sor az idei találkozóra, Trajtler Gábor egy­házzenei igazgató szervezésében. Hány énekkar jelentkezett? Budapestről három: a kelenföldi, bu- dahegyvidéki és a fasori, azután a pé­csi, irsai és nagytarcsai, egyházme­gyénkből pedig a soltvadkerti és kiskő­rösi gyülekezetek énekkara. Mi lesz a találkozó programja? Két naposra terveztük. Szombaton az énekkarok bemutatkoznak, három­három kórusművet adnak elő, azután a közösen éneklendő énekek próbáját tartjuk. Vasárnap a délelőtti istentisz­teleten is énekelnek, majd délután egy­házzenei áhítat lesz, ahol a közös éne­keket valamennyi énekkar együtt ének­li. Közben lesz alkalom közös beszélge­tésekre, szakmai tanácsadásra is és is­merkedésre, testvéri beszélgetésre. Melyek lesznek a közösen éneklendő énekek? A Karénekeskönyvből választot­tunk: Schütz: Jöjj, áldjad Istent... Bach: Tündöklő hajnali csillag és Kapi: Könyörülj Úristen rajtunk, valamint három kánon, énekeskönyvünk gyűjte­ményéből, az 581., 590. és 591. számú kánonok. Tervezik-e a találkozók jövőbeni foly­tatását? Igen. Erre egyrészt az Országos Pres­bitérium határozata kötelez. De szeret­nénk majd levonni ennek a találkozó­nak tanulságait, hogy még eredménye­sebbek legyenek a további találkozók és még több énekkar ismerje meg egy­mást. Miért vállalta el a Bács-Kiskun Egy­házmegye a találkozó megrendezését? Először is azért, mert a kiskőrösi gyülekezet nagyon szeret énekelni, nagymúltú énekkara is van és szeretik az egyházi zenét. Nagy örömmel vállal­ták a vendéglátást. Azután egyházme­gyénk munkatervébe is remekül beleil­leszkedett. A Schütz-Bach-Händel ju­bileumi évben több zenei programot terveztünk. Minden orgonával rendel­kező gyülekezetünkben tartunk az év folyamán egyházzenei áhítatot: Csen­gődön és Dunaegyházán, Hartán, Kecskeméten és Soltvadkerten. Ebben a sorozatban különösen emlékezetes lesz a Kiskőrösön megrendezett orszá­gos találkozó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom