Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-07 / 14. szám

i* 3 o>

Ev

angélikus Klet 19S5. Április 7.

Nyűt nap a Teológiai Akadémián

Március 9-én be népesült Teológiai Akadémiánk szombatonként különben csendes épülete. Nyílt napra jöttek a teológiai munka iránt érdeklődő fiatalok az ország minden fiijáról. Évenként egy alkalommal ugyanis Teológiai Akadémia nk alkalmat ad az egyházi szolgálat iránt érdeklődő fiataloknak, hogy ilyen „nyílt napon” ismerkedjenek meg lelkészképző intézetünk munkájával.

mekben és a teológusok szobáiban folytak az eleven beszélgetések elsősorban az elhívásnak és a lelkészi szolgálat vállalásának izgalmas, kérdéseiről. Hisz- szük, hogy e beszélgetések során nem csak az érdeklődő fiatalokban erősödött meg a szolgálatra való elhívás tudata, hanem a teológiai hallgatókban is.

Fabulya Hilda V. cvf. hallgató

Több, mint harminc gyülekezetből jött el a .közel hetven fiatal. Budapesttől Balassagyarmatig, Békéscsabától Ózdig, Kiskőröstől Pilisig, Zalaegerszegtől Szegedig és Soprontól Szarvasig képviseltették magsukat a gyülekezetek. A fiatalok: összet étele is igen színes volt. Voltak .itt középiskolás diákok:, dolgozók gimnáziumába járóit, egyetemisták és dolgozó fiatalok.

Csepregi András LII. évf. hallgató áhítatával kezdő dött a nyílt nap. Ezután dr. Vámos József dékán köszöntötte meileg szavakkal a fiatalokat. A köl csönös bemutatkozás után rövid beszámoló hangzott el a Teoló4giai Akadémia, a Teológus Ottlhon és a teológus ifjúság életéről. Eszután minden professzor röviden ösz- áítefeglalta, hogy unfit iitBEHtaa a t <'Teológiai AkadémiénJ'N& m oaak az érdeklődő fiatalok, de a teológiai hallgatók számára i s érdekes volt így summázva meghallgatni, mi a teológiai tan ulmá- nyoknak és a lelkészképzés, nek a lényege. A beszámolók közti szüneteket gitáros énekléssel és élénk beszélgetéssel töltötték el a fiatalok.

A közös ebéd után a teoló.gu- sok és a fiatalok kötetlen eszmecseréje következett. A délelőtti beszámolókat egészített te ki és elevenítette meg a teológu- ' sok változatos életéről készült diaképek vetítése. Ezután ki- sebb-nagyobb csoportok alakul- tak és a folyosókon, a tanterJELENTKEZÉS NYÁRI KÁNTORI TANFOLYAMOKRA

A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata 1985 nyarán három tanfolyamot rendez. A tanfolyamok időpontjai:

I. háromhetes tanfolyam: június 24.—júliusi 13-ig,

II. kéthetes tanfolyam: július 22.-augusztus 3-ig,

III. háromhetes tanfolyam: augusztus 12.-augusztus 30-ig.

Az első és második tanfolyamra várjuk azokból a gyülekezetekből a kántor jelöltek jelentkezését, ahol gondot okoz a kántori szolgálat rendszeres ellátása, de szeretettel hívjuk a már szolgáló kántorokat is. A harmadik tanfolyam hallgatói személyre szóló meghívást kapnak, erre a turnusra jelentkezőket nem tudunk fogadni. Részvételi ellj a háromhetes tanloÍ lyamon 1800 Ft, a kéthetes tanfolyamon 120C| Ft. Jelentkezéskor jelentkezési d íjat nem kell beküldeni! Jelentkezéshez egyidejűleg mellékelni kell 1. Lelkészi ajánlólevelet, mely igazolja a jelentkezés gyülekezeti érdekét, 2. Önéletrajzot születési adatokkal, zenei előképzettségről és az eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló beszámolóval.

Jelentkezési határidő: május 2. Jelentkezési cim: Kántorképző Szolgálat Fót, Berda József u. 3. 2151. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Az Igazgató Tanács felvételi döntéséről pontos értesítést küldünk.

Evan gélikus Kántorképző Szolgálat

'jriHÚSVET f 2. NAPJÁNAK IGÉJE

1 Kor 15, 21-23 ■■■

Ádámban meghalunk... Krisztusban életre kdünk.

Vannak olyan régi események, amelyek ma is döntő kihatással vannak a mai emberek életére. Számunkra, magyarok számára ilyen a honfoglalás, ilyenek a nagy háborúkat lezáró békekötések stb. Hasonlóképpen két régi, távoli esemény jneg- határozó módon kapcsolódik minden ember életéhez. Ádám bűnbeesése, bukása az egyik, Jézus váltsághalála és feltámadása a másik. Ádám bűne miatt elkezdődött és minden embernél folytatódóan jelentkezik, mint földi életünket lezáró szomorú esemény, a halál. A halál nem egyszerűen azért ragad el minden embert, mert mindenki Ádám utódja, hanem mert mindenki ugyanúgy vétkezik, mint a bűneset történetében szereplő első ember es így minden ember saját bűnéért, büntetésként, jár ugyanaz a fizetség - ahogy Pál apostol mondja - „zsold”, amiben Ádám is részesült: a meghalás.

Jézussal azonban - ez húsvét örömhíre - az emberek világában új sorozat indul: a halálból feltámadás új, örök életre. Igénkben az apostol Jézus feltámadását első zsengének mondja és ezzel azt hirdeti, hogy még sok Jézuséhoz hasonló feltámadás következik. Igénk szerint azoknál lesz ez, akik Jézuséi. Ezt az örvendetes lehetőséget övéinek, tanítványainak, többször, különféle fogalmazásban Jézus előre megmondotta. Erről beszélt pl. amikor ezt mondta: „.. .ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magammellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn. 14,3).

A korinthusiak azonban kételkedtek és ma is sokan vannak templomosaink között is, akik nem hisznek a feltámadásban. A korinthusiak tulajdonképpen nem Jézus feltámadását vonták kétségbe. Hiszen akkor, amikor Pál apostol ezt a levelet írta még sokan éltek olyanok, akik látták Jézust feltámadása után és ezeket a még akkor élő tanúkat a korinthusiak is megkérdezhették. A korinthusi gyülekezet tagjai közül többen abban kételkedtek, hogy Jézus feltámadása az ő feltámadásukat is ígéri. Úgy gondolták, hogy ami megtörtént az Isten Fiával, nem biztos, hogy velük is megtörténik.

Az bizonyos, hogy a Jézus feltámadása szerinti feltámadás a halálból azoknál lesz igénk szerint is, akik Jézuséi. Ezek hiszik azt, hogy Jézus értük halt meg, bűneik bocsánatára és azt is tudják, hogy értük támadott fel. Jézuséinak táborához tartoznak mindazok, akik együtt vallják Jézusról Lutherrel: „Jézus az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ö országában Ő alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ó feltámadott a nalálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!”

Igénkben jó megfigyelni, hogy Krisztus halálunkat megsemmisítő munkájára kétféle igét használ Pál apostol. Beszél „életre kelésről” és „feltámadásról”. “ Az első szó a Biblia eredeti nyelvén erőteljesen kifejezésre juttatja azt, hogy Isten megelevenítő munkájáról van szó. Míg a feltámadás a Krisztus eljövetelekor lesz, a megelevenítés állandóan folyik Isten látható igéje, a szentségek által és Isten hallható igéje az evangélium által. Azok támadnak fel az üdvösség feltámadására, akiket Isten földi életükben megelevenített a szentségek és az evangélium által. Csak ezek feltámadásával folytatódik majd a Krisztus feltámadásával elkezdődött sor.

Krisztus nagy irgalma az, hogy adta az egyházat, hol értünk és az egész üdvösségre sóvárgó világért folyik Isten új életet teremtő munkája. Ámen.

Nagybocskai Vilmos

IMÁDKOZZUNK

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy megszántál minket, akik nemcsak Ádám útját jáijuk és naponta sokat vétkezünk, hanem akik még a múlandóság minden terhét is hordozzuk és mindnyájan egyre halálunkhoz közeledünk. Áldunk Téged azért, hogy Krisztusban, aki a feltámadás első zsengéje, új sort kezdtél közöttünk. Eleveníts meg minket is szentségeid és evangéliumod hatalmával, hogy az Ür eljövetelekor az életre támadot- tak sorában ott lehessünk és Téged minden üdvözülökkel együtt örökké dicsérhessünk az Űr Jézus Krisztus által. Ámen.

Egy mártír emlékére

Negyven éve április 9-én Flossenbürgben akasztották fel Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológust, Hitler személyes parancsára.

Reá emlékezve részleteket közlünk „Hűség a világhoz” cimü müvéből, dr. Jánossy Imre református teológiai professzor fordításában.

A mű eredeti cime: „Treue zur Welt Meditationen.” Válogatta és az előszót írta Otto Dudzus.

A HALDOKLÓ,

SZÉTSZAGGATOTT,

SZOMJAZÓ VILÁGBAN A meghalás, az egyedüllét és a szomjúság - ez az a három hatalom, amelyek a földet szolgaságukban tartják, még inkább ez az egyetlen hatalom, az ellenség, á gonosz, amely megnyert jogát az elbukott teremtés fölött nem adja fpl, ez annak az átoknak a hatalma, amely a Teremtő szájából származott. Ezért nem jutunk túl különböző utópiánkkal a halálunkon, egyedüllétünkön, szomjúságunkon - mindezek hozzátartoznak az elátkozott földhöz. - De nem is kell mindezeken túljutnunk, hanem az Isten országa jön hozzánk a halálunkba, az egyedüllétünkbe, a szomjúságunkba. Oda jön el, ahol az egyház a világgal való szolidaritásban megmarad és az Országot egyedül Istentől várja.

„Jöjjön el a Te országod” - ezt nem az egyes ember menekülő kegyes lelke imádkozza, nem az utópista és a rajongó, a nyakas világjobbító - ezt egyedül a föld gyermekei és gyülekezetük imádkozza, amely nem különül el, amely nem vet fel a világ javítására különböző javaslatokat, amelynek a tagjai maguk sem különbek mint a viD. Bonhoeffer a Tegel börtön udvarán 1944-ben

lág, de akik közösen kitartanak a világ közepén, a világ mélységében, a világ hétköznapiságában és a világnak alávetve. ök ugyanis ebben a létben csodálatos módon hűségesek és a világban változatlanul arra a különleges helyre vetik tekintetüket, ahol az átok hatalmának áttörését, Istennek a világra való legmélyebb igen-mondását hallják csodálkozva, ahol a haldokló, szétszaggatott, szomjazó világban valami láthatóvá válik annak, aki hinni tud -, a Krisztus feltámadására. Itt egyszerűen a csoda történt meg. Itt széttört a halál törvénye, itt jön Isten országa maga hozzánk, a mi világunkba, itt van Isten hitvailástétele a világ mellett, az Isten áldása, amelyik feloldja az átkot. Valóban: pontosan ez a történet az, ahol egyedül lobban fel az Isten országáért való imádság. Éppen ez a történet az, amelyben a régi földre igent mondanak és Istent mint a föld Urát hívják segítségül; és ismét csak ez a történet az, amely a földre nehezedő átkot legyőzi, áttöri, megöli és új földet ígér. Isten országa a földön való feltámadás országa.

Podmaniczky Pálra emlékeztünk

Az egyik márciusi fórumon meghitt ünnepség keretébén emlékezett az Evangélikus Teológiai Akadémia a 100 éve született Podmaniczky Pálra a Soproni Teológiai Fakultás porfesszorára. Az előadást dr. Koren Emil esperes tartotta. •

Emlékező szavaiban hangsúlyozta, hogy emlékezését nem tudományos .előadásnak szánja,.hanem emlékezései alapján azt a légkört próbálja fel- ' Idfézni, amit Podmanfózky Pál személyisége teremtett a Soproni Teológiai Fakultáson.

Podmaniczky Pál ősi családból származott és nehéz fiatal évek után nőtt egyházunk kimagasló alakjává. Egyik őse Podmaniczky István katolikus püspök volt, aki a reformáció hívévé lett. Családjuk másik kiemelkedő személye Podmaniczky Frigyes, aki Budapest fővárosi arculatának egyik megalkotója volt. Podmaniczky Pál másfél éves korában elvesztette édesapját. Édesanyja aki katolikus volt szerette volna fiát katolikussá neveltetni. Ez nem sikerült. 1903- ban került a pozsonyi teológiára, ahol nagy szorgalommal képezte magát. Itt került olyan hatás alá, hogy elmondhatta: „tudom, hogy az én megváltóm él". 1910-ben pozsonyi teológiai magántanárnak hívták meg. Közben Felsöszeli- ben volt lelkész, ahol nagy hatást gyakorolt híveire, mély bibliai kegyességével.

A Biblia mindvégig elválaszthatatlan volt tőle. 1917-ben elfogadta az eperjesi újszövetségi tanszékre való meghívást. 1926-ban doktorált, majd 1928-ban a soproni teológia professzorává iktatták be, ahol haláláig, 1949-ig munkálkodott.

Sajátos egyénisége a telológián nem annyira az előadásaiban dominált, inkább a személyes beszélgetésekben. Többször hívta meg hallgatóit lakására s ott valódi kincsekre találhattak Jézustól kapott emberségében és teológiai látásmódjában. Diákjai nem a tekintélyt érezték szavai mögött, hanem azt a derűs mély humánumot, amely elválaszthatatlan volt személyétől. Tudósként elég szobája falát említeni, amelyen a polcok roskadoztak a könyvektől. Olvasottsága és tudása révén minden témában otthonosan mozgott. Tudományos tevékenysége mégis, főként a misszióra irányult. íróként több mint 200 jelentős cikket irt. Szépirodalmi vonalon dolgozott a legtöbbet és igen alapos előtanulmányokat készített műveihez.

Az emlékezzésben szó esett még arról, hogy a Soproni Teológiai Fakultás tanárai bár „különböző egyéniségek" voltak, mégis valamennyien Podmaniczky professzorhoz hasonlóan mély benyomásokat gyakoroltak az akkor tanuló teológusokra. Ezek a hatások szolglatuk egész útján elkísérték őket.

Sándor Frigyes

A FELTÁMADÁSRÓL

r

urkálok az emlékeim között. Keresem azt a pillanatot, amikor először találkoztam a feltámadás fogalmával. Keresem azt a mozzanatot, láncszemet, mozaikcserepet, amely számomra közel hozta, netán érthetővé tette a feltámadást. Erőiködök. Mikor is lehetett? Hogyan és ki beszélt először róla? Mit érezhetett gyermeki szívem akkor, igen akkor, amikor értelmem éppen csak nyiladozott, amikor a világ dolgai, a tapasztalható, kézzel fogható valóságok is alig akartak helyükre állni?

Amikor a legegyszerűbb jelenségekkel kapcsolatban is tengelyt akasztottam s ezer „miért"-tel környékeztem meg. Vájjon sejtettem-e, hogy ez a titokzatos fogalom állította döntés elé a felnőtteket, akik hinni akartak?

Kisunokám majdnem hat esztendős. Messziről jár templomba. Hótaposó csizmácská- ban, bundáiban télen, most már lazábba n öltözködve. Szeme csillog, arcáról leolvashatom az érdeklődést.

A Zakeus története, a Tékozló fiú példázata egyszerűnek , 'átszik. Bár fennakadt „tékozló" szócskán. „Az i- kérdezte ebéd közben.

I nagyokkal jár együtt és nen ^ vagyok biztos benne,

hogy ez a kiveszőben lévő szó érthető a számukra. Mi i 'esz azonban}, ha a feltáma- iiáshoz érnek?

Tizennégy évig voltam s zorgos hittaríórás. „Hit és er- k ölestan"-ból mindig jelesem Violt. Eszerint a kötelező anyag ismeretével meg voltak elégedve hitoktatóim. De mi!kor volt az pillanat, amikor előszót találkoztam a t itokzatos fogalommal? Az ele, mi- , vagy a középiskolában? Odahazti, vagy a templomban?

ért valíjuk be, a halállal rendszeresen találkozott gyermek, felnőtt egyaránt. Reálisabb is, és a z élettel szorosan összetartó zó jelenség. A halállal ta- lálko ztam nagysnyáméknál kisgy érmék korómban, amikor húsvétra hozzá mentünk vendégségbe. Nagyanyám csirkét vágóit, nekem kellett a tányért tartanom, hogy felfogjuk a vérét. De amin t az első vér- csepp kezem fejére hullott, elájultam. Azóta /sja vér látványa felkavar. Gyermekkorom hátbor zongató élményei közül való egy lótetem megpillantása. Felfúvódott, kiguvadt szeme .körül zöld Jegyek dongta k. Beteg le.ttem tóle. Ha elhullott kutyát, macskát láttam, napokig ntim volt étvágyam. Halottas i\iázakba

nem mertem bemenni, inkább a sírás-rívásra emlékszem. De, hogy rátekintsek a viaszsárga, merev arcra, nem, arra nem tudtak rábeszélni. Nyiladozó tudatom borzongott az elmúlás, a vég, a halál közeiétől. Es mégis az évek múlásával útitársam lett, s akarva- akaratlanul megbarátkoztam vele. Egy bizonyos, sohasem kellett megmagyarázni, hogy az mi, és magam sem tettem fel soha kérdést vele kapcsolatban. Csak elviselni volt borzalmas dolog.

De hogyan fáradoztak azon szüleim, hitoktatóim, lelkészeim, hogy a feltámadás hitét belém csepegtessék? Fáradoztak-e egyáltalában ■ ezen? Nem jártam-e úgy, mint Jézus tanítványai, akik mindent megértettek, mindent elfogadtak vele kapcsolatban, csak a feltámadást, azt az egyet nem értették és nem is tudták elhinni? Lehet, hogy így volt. Az sincs azonban kizárva, hogy számomra természetesebb, egyszerűbb dolog volt, mint a felnőtt tanítványok, a meglett férfiak számára. Mert a gyermek,

ugyebár, érzékenyebb ilyen dolgok iránt és hamarabb fogadja be, mint a felnőtt. Lehej.

E

s amint most visszagondolok, feltámadáshitemet kezdettől fogva olyan természetesen hordoztam magammal, mintha azzal születtem volna, mintha már génjeimben is benne lettek volna. A kétkedés fs csak akkor lopakodott belém, amikor a tudományokkal kezdtem barátkozni, amikor a logika és a ráció bennem is az oksági összefüggéseket kereste, amikor az ifjúság mindent megkérdőjelező titánjai között találtam magamat. Ekkor sem a húsvét okozott problémát. A fényes, húsvéti, piros tojásos, locsolós ünnep családunkban mindig előkelő helyet kapott. De ebben az időben a feltámadás hitemet, mint egzisztenciámat meghatározó tényezőt szemérmesen' rejtettem. Aztán elölről kellett kezdeni mindent. Mint Nikodé- musnak. Faggattam magamat, s az evangéliumokat. össze kellett egyeztetnem a tudást a hittel, a tapasztalatot a reménylett dolgokkal. Nem volt egyszerű feladat.

S csak áldani tudom elődeimet, akik kétely nélkül, a világ legtermészetesebb hangján vallották: „hiszek a testnek feltámadásában". Akkor tudtam, éreztem, hogy nem szabad rákérdeznem, mit is hisznek tulajdonképpen. Nem szabad a szív áhítatos vallomását megzavarni. Hallgatnom kellett tehát, vagy velük együtt mondani félig megalapozott lélekkel: „hiszek a testnek feltámadásában".

icsi unokám hat éves lesz. Somának hívják.

A fogalommal most barátkozik. Füzetébe képeket ragasztgat. Templomokról, Golgotákról, feltámadásokról. Nem kérdez, inkább kér: „mesélj!" 0 még a mese világában él, ahol a hétfejú sárkánynak mind a hét fejét kell levágni, hogy ne riogassa az ijedező gyermekeket. Ebben a világban azonban már ott van a halál. Meséinket így fejezem be: „boldogan éltek, míg meg nem haltak". Es minden mesének ez a vége. De hogyan fogjúk „elmesélni", megmagyarázni neki, hogy azután a mese szereplői fel is fognak támadni? Az ólomkatonák, a Piroskák, a nagymamák, a Hófehérkék, meg a törpék, s Csipkerózsika, meg a többiek? És legfőképpen mit mondok, ha a nagyszülőkre, a szülőkre, esetleg önmagára is rákérdez: „azok is feltámadnak?"

Es hogyan magyarázzuk meg ezt a titkot azoknak, akik nem járnak vasárnapi iskolába, hittanra, templomba? Akiknek nincs hivő nagyanyjuk, édesanyjuk? Végállomáshoz érkezett a tudományunk? Pontosan úgy vagyunk, leszünk, mint voltak az őskeresztyének. Egy, e tekintetben idegen világban, amely mosolyog, esetleg nevet a naiv hiten, kell megélnünk feltámadáshitünket.

y§ század elején Nitsche M különös kijelentésétől visszhangzott a világ: meghalt az Isten. A század eleje óta lassú haldoklást lehet észlelni a hiten is. A jö- vendómondók azt állították, hogy a század végén pompás temetést lehet rendezni a halott hit számára. De a jóslat mintha nem vált volna be. A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább feltámadni kezd a hit. Ha pedig a hit feltámad, akkor él a feltámadáshit is.

Kisunokám, a Soma, nem kérdez, hanem befogad. Nem kételkedik, hanem hisz. Itt kezdődik a feltámadáshit is.

Rédey Pál