Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-24 / 12. szám

r Evangélikus Elet 50. ÉVFOLYAM 12. SZÄM I985. MÁRCIUS 24. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A TARTALOMBÓL A tanúkat idézzük - 2. rész Jézus kérdései a mai emberekhez Hazádnak rendületlenül Bach-évforduló - sorozatunk 2. része GENFI körkép Beszélgetés dr. Nagy Gyula püspökkel Az egyházi világszervezetek központja Gentben „Hazádnak rendületlenül...”? Röviddel dr. Káldy Zoltán püspöknek, a Lutheránus Világszövetség elnökének, genfi hivatalos útja után, február végén Genfbe utazott dr. Nagy Gyula püspök is. Hazaérkezése után lapunk beszámolót kért tőle külföldi útjáról. Milyen ügyek tették időszerűvé püspök úr egyhetes genfi látogatá­sit? Az Európai Egyházak Konfe­renciájának főtitkára még a múlt év végén meghívott három belső ta­nácskozásra. Lapunk olvasói előtt nem ismeretlen, hogy öt éven ke­resztül az európai egyházak szerve­zetének teológiai igazgatójaként Genfben végeztem szolgálatot és ál­landó tanácsadóként azóta is részt veszek ennek a nemzetközi egyházi szervezetnek a munkájában. Mik a legújabb események az Európai Egyházak Konferenciája életében? A Limai Egység-irat megvitatá­sára négy regionális konferenciát szervezett az EEK. Tavasz végére hívták össze a harmadik konferen­ciát Görlitzbe (NDK). November­re tervezik a kciesztscg, urvacsoia és egyházi szolgálat kérdéseiről szóló európai tanácskozás-sorozat zárókonferenciáját Croydonban (Nagy-Britannia). Ugyanakkor teljes erővel foly­nak az 1986 szeptemberében meg­rendezésre kerülő IX. Európai Egyházi Nagygyűlés előkészületei ezzel a főtémával: „Dicsőség mennyben Istennek - békesség a földön az embereknek”. Ezt a fon­Az Európai Ökumenikus Ifjúsá­gi Tanács (angol rövidítéssel EY- CE) hazai munkacsoportja 1983. elején alakult, miután a szervezet titkársága Magyarországra került. Az EYCE munkájában részt vevő fiatal lelkészek havonként talál­koznak. Már hosszabb ideje ter­veztük, hogy jó lenne az Ifjúsági Tanácsot, annak tevékenységét minél szélesebb körben ismertté tenni, az ifjúságot érdeklő kérdése­ket a munkacsoport keretei között minél többekkel megvitatni, és eb­be az Ökumenikus Tanács tagegy­házainak teológiai hallgatóit is be­vonni. Február 25-én jöttünk össze a Budapest Pozsonyi úti reformá­tus egyházközség gyülekezeti ter­mében (az EYCE-iroda is itt talál­ható) - a legnépesebb csoport a Debreceni Református Teológiai Akadémiát képviselte. Bölcskei Gusztáv, a Református Gimnázium vallástanára a£ ifjúság körében végzett missziói munkáról beszélt, az idei Ifjúság Éve kap­csán. A missziónak, amely az egy­ház élettevékenysége, figyelembe kell vennie az ifjúság sajátos hely­zetét. A fiatalok elfogadásra, tá­maszra, feloldódásra, közösségre vágynak. Éppen ezért az ifjúsági munka nem lehet egyszerűen infor­matív, ismeretközlő, hanem orien­tációsnak, azaz célirányosnak kell lennie. Páll László református lelkész, az EYCE főtitkára elmondotta, hogy az Ifjúsági Tanács célkitűzése ugyanaz, mint minden ökumeni­A találkozó résztvevői tos találkozót a skóciai Sterling egyetemén rendezik majd meg. Genfben megvitattuk az idei konferenciák és a jövő évi nagy­gyűlés terveit, teológiai témáit. Ezenkívül részt vettem az EEK és a Közel-keleti Egyházak Tanácsa közös bizottságának ülésén. Itt ar­ról kellett szólnom, hogyan látjuk a kelet-európai egyházakban a ve­szélyes közel-keleti helyzetet, első­sorban a palesztin kérdést. Fontos időszak végül ez a mos­tani idő az EEK életében azért is, mivel a 115 európai egyház szerve­zete dr. Glen G. Williams főtitkár utódját keresi. A főtitkár, akinek élete összeforrott az Európai Egy­házak Konferenciája több mint negyedszázados történetével és aki Akadémiánk tiszteletbeli doktora is, a Nagygyűlés után nyugdíjba készül. Nemzetközi jelölő bizott­ság fáradozik most azon, hogy méltó utódot találjon erre a fontos tisztségre. ' • Voltak-e más kérdések is, ame­lyek Genfbe szólították püspök urat? Több vonatkozásban is. Mivel Tóth Kai oly püspökkel ketten képviseljük most a hazai tagegyhá­zakat az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságában, fölkeres­tem az egyházak világszervezete ■ genfi hivatalát és értékes megbe­szélést folytathattam Todor Sabev professzorral, főtitkárhelyettessel, elsősorban a Központi Bizottság nyári üléséről. Ezt a fontos talál­kozást július 28. és augusztus 8. között Buenos Airesben, Argentí­ÚJ KEZDET kus szervezeté, a keresztyén egység elősegítése, egymás jobb megisme­rése, Krisztus közös szolgálata. Mivel az ifjúság kérdései a keresz­tyén ifjúságot is érintik, az EYCE kapcsolatot tart „világi” ifjúsági szervezetekkel is, és például az idei moszkvai Világifjúsági Találkozón is képviselteti magát. Az Ifjúság Évének jelszava: „részvétel, fejlő­dés, béke” - a jövendő nemzedé­keknek azon kell munkálkodniuk, hogy a béke ne csak egyszerűen a háború hiánya legyen, hanem a bibliai „sálóm” értelmében az igaz­ságosságot és a teremtett világgal való helyes viszonyt is magában foglalja. Jelentős eseménynek ígér­kezik a IV. Európai Ökumenikus Ifjúsági Konferencia a finnországi na fővárosában tartják. Ökuméni- kus és szociáletikai, nemzetközi kérdések mellett a teológiai téma ez lesz: „Isten igazságossága - ígé­ret és felszólítás”. Örömmel számolhatok be arról is, hogy az EVT egyik fontos mun­kacsoportja, a Megújulás és Gyü­lekezeti Élet Bizottsága, Szabóné Mátrai Marianna lelkésznőnket állandó tagjai közé választotta. Másfelől természetesen - és nem utolsósorban - fölhasználtam gen­fi utamat arra is, hogy találkozzam a Lutheránus Világszövetség tiszt­ségviselőivel, elsősorban dr. Carl Mau főtitkárral és dr. Samuel Dahlgren Európa-titkárral. Mau főtitkár nagy elismeréssel szólt a budapesti világgyűlés nemzetközi visszhangjáról és a Végrehajtó Bi­zottság üléséről. Dahlgren Euró­pa-titkárral, Pósfay Györggyel és dr. Harmati Bélával pedig egy ta­vaszra tervezett magyarországi lá­togatásukról esett szó. Milyen benyomásokkal hagyta el püspök űr Genfet? Szokatlan, méteres hótakaró fo­gadott és tavaszias napsütésben in­dultam iiäza Géniből. Tekintsük ezt jó előjelnek! Még ebben a hó­napban megindulnak ott a két vi­lághatalom tárgyalásai a halálos veszélyt jelentő fegyverkezési ver- . seny megállításáról, a nukleáris és másfajta fegyverzetek korlátozásá­ról. A világ reménységgel, az egy­házak imádságaikkal kísérik eze­ket a tanácskozásokat, amelyek ta- Ián egész világunk sorsát döntik el a következő évtizedekre. Tamperében. Az Egyházak Világ­tanácsával és a Közel-Keleti Egy­házak Tanácsával közösen a béke és igazságosság kérdéséről tarta­nak szemináriumot Cipruson, eh­hez egyiptomi és szíriai látogatás csatlakozik. Az ifjúsági vezetők szokásos évi konferenciáján Hirschluchban (NDK) az idén a Bibliának az ifjúsági munkában való felhasználása tartalmi és módszertani kérdéseit vitatják meg. Itthon az Ökumenikus Ta­nács keretében ígéretesen indult a kallódó fiatalok felkarolása, jó lenne, ha minél többen bekapcso­lódhatnának ebbe a szolgálatba. Az előterjesztéseket élénk eszme­csere követte feladatainkról, lehető­ségeinkről. Az alkalmat Brebovsz- kyné Pintér Márta pilisi lelkészi munkatárs Jel. 21,5 alapján tartott áhítata zárta: „íme, újjáteremtek mindent”. Összejövetelünk célja a munkacsoport újraformálása volt - de ez csak úgy lehetséges, ha az új­nak egyenként is részesei vagyunk. Szentpétery Péter „.. .légy híve, ó magyar!” - zeng ben­nünk a cin) folytatása. De szoktuk-e énekelni is? Iskolai, városi ünnepségen valaki felszólít: s most pedig hallgassuk meg a Himnuszt. A résztvevők pedig állnak némán, és csöndben végighall­gatják a Himnuszt, esetleg éppen egy szöveg név?üli. zenekari fMvéíeléi Egy­általán. tudjuk-e még a szövegét? A Szózatot el tudnánk-e segítség nélkül mondani? Nemarról van itt szó csupán, hogy bizonyos szokásaink változnak, hogy énekeljük-e fennhangon nemzeti imádságunkat, vagy a Szózatot. A cím kérdése arra utal, hogy sokak számára megüresedett a haza-hazafiság-haza- szeretet fogalomköre. Ezt egyébként kutatások eredménye is alátámasztja. Különösen fiataljainkra jellemző ez. Ugyanakkor tanúi vagyunk például a lokálpatriotizmus újraéledésének. Egyre-másra hallhatjuk, hogy mind jézus kérdései a mai emberekhez vei próbálhatunk meg „védekezni” Jé­zus nekünk szegezett kérdésével szem­ben. Többféle hangsúllyal, b^lső töltés­sel lehet kiejteni ezt a már szinte szálló­igévé vált mondatot. Lehet benne őszinte keresés, az igazság után szom­jazó vágyakozás. De lehet keserű rezig­náltsággal, választ sem váró cinikus kézlegyintéssel kérdezni. Létezik még egyáltalában abszolút igazság? Vajon nem a hétköznapok tapasztalatain fel­nőtt bölcsesség fogalmaz jól, mely sze­rint az igazság relatív kategória? Attól függ, hogy honnan, kinek a szemszögé­ből nézzük? Ahány ember, annyi ér­dek, annyiféle igazság?! Ki mondja meg a mindenki számára érvényes és kötelező igazságot? Filozófusok fel­adata, vagy inkább jogászokra kellene bízni a precíz megfogalmazást? Igazságkeresés Jézus az evangéliumokban az igaz­ság szónak egészen sajátos töltést ad. A görög kifejezés így irható körül: igaz­ság, valóság, őszinteség. Jézustól nem elvont igazságfogalmakat, elméleti meghatározásokat kaphatunk, hanem az őszinte valóságot. De vajon akar­juk-e tudni az őszinte valóságot?! Egy elvont igazságidea utáni érdeklődés alapjában veszélytelen vállalkozás. Bármire is jussak az ilyen igazságkere­sés során, a felfedezett szellemi „cseme­ge” alapjában véve semmire sem köte­lez. Nem formál át, még kevésbé rob­bantja föl eddigi életem megszokott ke­reteit. A jézusi igazsággal más a hely­zet. Kereséséhez, elfogadásához kocká­zatot is vállaló bátorság kell, mert kide­több helyen alakulnak baráti körök, akik szőkébb hazájuk hagyományait ápolják, akik büszkék arra, hogy az országnak egyik vagy másik sarkából származnak. Hallunk városvédő egye­sületekről is, akik szíwel-lélekkel, és nem utolsósorban munkájukkal szülő- v&ro^iiV énítésf»' ('sítjos\tás?.Tv fáradó^­nak. E jelenségek mellett is azonban észre kell vennünk azokat, akiket sem­mi ilyen ügybuzgalom nem hevít, akik közönnyel szemlélik környezetüket, megmaradva az érzelemnélküliség vé­dőbástyái mögött. A jelenségnek talán egyik fő oka a világunkban eluralkodó közöny. Ge­nerációk nőttek fel, akik sehova sem tartoznak, akik kivonják magukat minden közösséget érintő megmozdu­lásból, akik nem tudnak lelkesedni, s akiket éppen ezért nagyon nehéz lelke­síteni. Petőfi, Kossuth, történelmünk. népünk harcai és eredményei -, ugyan kit lelkesít ma már? Pedig szülőföld csak egy van. Ezt igazából külföldön járva érzi az ember. Mert jó újra hazatérni, újra hazai föl­det taposni, hazai levegőt szívni. S mi, akik ennek a hazának annyi mindent köszönhetünk, közönyünkkel hálát­lanságunkat fejezzük ki. Magunkban hordozzuk mindazt, ami magyarsá­gunk tartozéka, történelmünket, jele­nünket, kultúránkat, hagyományain­kat, gondolkodásunkat, eszmélésetn- ket, kudarcainkat és eredményeinket. S mindezt megtagadni, annyi mint ön­magunkat megtagadni. Szeretni a szülőföldet - persze nem­csak érzelmeket jelent. Ahogy a keresz­tyén szeretet sem ennyi csupán. Az iga­zi szeretet megélt, aktiv szeretet. „Sze­retni: nem puszta szó, a szeretet élő való...” - énekeljük egy közismert ifjú­sági énekünkben. Ha szeretek egy má­sik embert, érzelmeimet tettekkel és ál­dozatvállalással bizonyítom. Ha iga­zán szeretem hazámat, meg kell keres­nem azokat a formákat és lehetősége­ket, ahol ezt bizonyíthatom is. Lupták György AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS TAGEGYHÁZAI VEZETŐINEK RÉSZVÉTLÁTOGATÁSA A SZOVJETUNIÓ NAGYKÖVETSÉGÉN Konsztantyin Usztyinovics Csernyenkónak, a Szovjetunió államelnökének elhunyta alkalmából a magyarországi egyházak ökumenikus Tanácsának delegációja dr. Káldy Zoltáp evangélikus püspök vezetésével, valamennyi tagegyház vezetőjének megjelenésével, március 13-án részvétlátogatást tett a Szovjetunió nagykövetségén. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Országos Presbitériuma HAZÁNK FELSZABADULÁSA 40. évfordulója alkalmából I985. március 26-án kedden 10 órakor KIBŐVÍTETT ÜNNEPI ÜLÉST tart az Országos Egyház (Budapest Vili., Üllői út 24.) II. emeleti imatermében. Az ünnepi alkalomra szeretettel meghívjuk. Jn 8, 46 '„Mi az igazság?!” - Pilátus kérdésé­„Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?” rülhet: a valóság más, mint amit eddig annak hittem! A jézusi igazság kijózanít. Megtu­dom, valójában ki is vagyok én. Rá­döbbent arra, hogy mi lakozik az em­berben, s konkréten bennem. Olyan ez, mint az orvosi vizsgálat. Sokan nem a vizsgálat kellemetlenségétől félnek, ha­nem sokkal inkább annak eredményé­től. Mi lesz, ha kiderül: nem vagyok egészséges ember?! Kiderül, hogy van egy folt a tüdőmön, egy titokzatos da­ganat a szervezetemben. Magamban hordom a halál csíráját, valójában ha­lálra ítélt vagyok, hacsak... hacsak nem vállalom á műtétet, a radikális orvosi beavatkozást annak minden kockázatával együtt. Az Ő igazi akarata A jézusi igazság nemcsak engem lep­lez le, hanem megmutatja Isten valódi arcát is. Kiderül az 0 igazi akarata, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson”. Kide­rül, hogy a „valóság alapjában jóindu­latú”, hogy ez a világ valójában nem gazdátlan, nem a semmibe vagy a biz­tos pusztulásba rohan. Istennek célja, terve van vele, s benne az én életemmel is. Ez az igazság leleplez, de egyben utat is mutat. Hol találjuk ezt az igazságot? Ez a valóság személyhez kötött! Jézus sze­mélyében hordozza ezt az igazság-való­ságot. Csak Vele együtt lehet elfogadni illetve elutasítani. Ezért kell pontosita- nunk a pilátusi kérdést: „Ki az igaz­ság?!” Ez életünk valódi, megkerülhe­tetlen kérdése. Gáncs Péter IFJÚSÁG ÉVE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom