Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-10 / 10. szám
/ Születőben a tavaszi és nyári tervek Genfi levél a magyar evangélikus asszonyokhoz Patvarcon (Nógrád megye) 1984-ben lett kész a régi imaház helyén épült új templom. A megépítéshez az Országos Gyülekezeti Segély adott támogatást Fotó: Országos Egyház archívuma Amikor ezeket a sorokat írom, kint még dühöng a tél. Ablakom előtt a fagyosan kopár fa az elmúlt hetekben elárvult; a hozzám látogatóba jövő feketerigó is elmaradozott. Talán elvitte a komor tél. Kint hideg van, a természet még alszik, de íróasztalomon már születőben vannak a tavaszi, nyári tervek. Hiszen nappaljaink hosszabbodnak s ez biztos jele annak, hogy egyszer majd újra madárcsicsergésre ébredünk s ránk köszönt a tavasz. Minden szépségével, s feladatával együtt. így van ez a természet világában, a saját portánkon, az életet adó földjeinken, és a gyülekezetek életében is. Hiszen, amit lelkészi hivatalok csendjében, presbiteri ülések jegyzőkönyveiben, majd a gyülekezeti közgyűlések hangulatos ülésein építési, tatarozási, felújtási tervként megszülettek az elmúlt esztendőben s valóságos tervvé ko- vácsolódtak a gyülekezet összessége előtt, azt most az érkező tavaszon kell valóra váltani. Gyülekezeteinkben ilyen tekintetben is pezsgő élet folyik. Gondolatok március 15 táján Lelkészek és presbiterek, bibliaórás nénik és az ifjúsági bibliaórák résztvevői magukénak érzik és tudják a templomot, a gyülekezeti házat, a lelkészlakást, a temetői kápolnát vagy éppenséggel a harangtornyot. Mindnyájan tudjuk, hogy napjainkban nem könnyű egy-egy templomot, nagyobb egyházi épületet tatarozni, felújítani. Mert amiből mindig a legkevesebb van háztartásainkban, éppen az hiányzik a gyülekezeteink kasszájából is, a pénz. Ma már egy átlagos lélekszámú gyülekezet — és a mi egyházunkban ezek vannak többségben —, képtelen saját erejéből templomát tatarozni. Milyen jó tudni és érezni, hogy gyülekezeteink nincsenek magukra hagyva — anyagi tekintetben sem. Hiszen eddig is megtapasztalták gvülekezeteink. hogy csak pl. a Gyülekezeti Segély több mint Viárom évtizede hányszor és hányféleképpen sietett a gondokkal küszködő gyülekezetek megsegítésére. A Gyülekezeti Segély 1984-es szolgálatát is jó (vagy szép?) eredménnyel zárta. Azt már szinte közhelyként1 emlegetjük évek óta. hogy a Gyülekezeti Segély eredményességében milyen dinamikus fejlődés figyelhető meg. Az elmúlt esztendőben a Gyülekezeti Segély céljaira országosan 1 419 381 forint önkéntes adomány, perselypcnz és of- fertórium folyt be. Ha csak azt említem, hogy tíz esztendő alatt a Gyülekezeti Segély 300 százalékos emelkedést tud felmutatni, akkor is hálatelt szívvel kell gyülekezeti tagjaink áldozatát megköszönni. Az ifjúság, a forradalmiság vagy épp a polgári fejlődés útjára lépés ünnepének, sőt egész egyszerűen magyar nemzeti létünk és érzésünk nagy pillanatának tartjuk ezt a dátumot. Sok eseményt tudunk felsorolni és nagyon romantikus fényt árasztó gondolatok születhetnek meg bennünk akkor, amikor a 137 évvél ezelőtt történtekre gondolunk. Mégsem árt súlypontosan egyetlen gondolat köré összpontosítani emlékezésünket 1985- ben. Régi, jól ismert, sokféle formában és környezetben, leterhel- teri vagy felszabadultan, nehezen vagy könnyen kimondott szóra gondolok, a hazaszeretet szavára. A HAZASZERETET SZAVÁVAL EMLÉKEZZÜNK! Olyan egyszerű arról beszélni, hogy mi magyarok mit jártunk végig, mi minden ért bennünket, milyen kiemelkedő, nagy napok jellemzik múltunkat és jelenünket. Ám ez a szó olyan, amelyet nem szabad sűrűn emlegetnünk. Nem a kimondásával születik meg, hanem tettek és helytállás, hitvallások és magatartás mondatják ki velünk. Hazaszeretetei árul el annak az egyszerű, falusi asszonynak a tekintete. aki hűségesen gondozza templomát, házát, kertjét, környezetét. Nem versenyezni akar a „ki tud nagyobbat építeni” hajszában. Természetes számára, hogy rendben és tisztán éljen ott. ahol az „otthon, hajlék, haza” szavak világa van. Ugyancsak kimondatlanul, de hazaszeretetet tükröz az a férfiarc, amelyen a fáradságos napi munka helytállása rajzolódik ki, nem az üresség és kiégettség vonásai. Március 15-én zászlót és kokárdát tűzünk. Első mozzanatként azonban kérdezzük meg magunkat.: valóban szeret.iük-e. valóban becsüljük-e magyar hazánkat? A HAZA SZERETETE MEGÚJULÁST JELENT. Milyen nagyszerű dolog a friss erő és új lehetőség! De milyen nehéz frisset és újat létrehozni! Érdemes visszatekinteni a megtett útra. Petőfire, Kossuthra, Széchenyire visszagondolni és arra figyelni, milyen körülmények között és milyen áldozattal kiáltották újat jelentő és újat teremtő szavaikat. Azt kell keresnünk a jól ismert eseményekben, ami ma valóban azt nyújtja, amire szükségünk van. Keveset ér, ha csak egy-egy látványra futja történelemkönyvünkből és nem születik meg a gondolat: azért élhetünk ezen a földön és azért élhetünk úgy, hogy nyelvünk, kultúránk fennmaradt, mert sokan és kitartóan küzdöttek olyan körülmények között, amelyekben nem sok kilátás volt egy kis nápkö- zösség számára. Amelyet leterhelt meglehetősen rossz viszonya környezetével és a vele élő nemzetiségekkel. Mégis fennmaradt, mégis elmondhatjuk, hogy nemzedékről nemzedékre átadták eleink azt a hitet, hogy van küldetésünk és van mondanivalónk a világ számára erről a helyről. A HAZA SZERETETÉVEL ÉLHETÜNK — csak így lehet. Hiába minden modern vagy köny- nyelmű mondat. Hiába a gondolat, hogy mindegy, hol és kivel, csak jól éljek. Az így gondolkodók lelke mélyén is jelzi valami, hogy otthonérzésünk, egészséges létezésünk csak ott lehet teljes, ahol természetes a nyelv, természetes a táj, természetes a közösség. Ahol nem vagyunk idegenek. BECSÜLJÜK MEG, épp 1848- ra emlékező gondolatainkban az embert és a tájat, a közösséget é.s a kultúrát, a nyelvet, amely minden időben újat, mégis a legközelebb állót jelenti számunkra. Élni csak ott lehet, ahol generációk váltása, sorsok és életek egymásutánja arra indít, hogy emlékezésünk mottója egy-egy régi énekünk legyen: „Őseink példája Gyújtsa hűségünk új lángra!” Szabőné Mátrai Marianna Az elmúlt hónapokban, minden ünnepélyességet mellőzve, szétosztásra került a Gyülekezeti Segély. A gyülekeztek egy vasárnapi offertóriumát, az ún. Nagy- szeretetadományt 1984-ben — a szokásostól eltérően nem egy gyülekezet —, hanem a Csong- rád—Szolnoki Egyházmegye kapta, összességében 163 000 forint összegben. Az egyházmegye elnöksége a következő gyülekezeteknek osztotta szét az összeget: a templomát tatarozó szentesi gyülekezet kapott 83 ezer, a ti- szaföldvári és szolnoki gyülekezetek templomaiban lévő, külön a Gyülekezeti Segély céljaira szolgáló perselyek összege adja e szolgálati ág hagyományának megfelelően az ún. Kisszeretet- adományt. Ennek összege az elmúlt esztendőben 130 000 forint volt, amelyből a borsodnádasdi templomát tatarozó gyülekezet 80 ezer és a szécsényi gyülekezet 50 ezer forintot kapott. Ezek a gyülekezetek és azok, amelyek a Gyülekezeti Segély egyházmegyében, illetve a két Egyházkerületben szétosztásra kerülő anyagi támogatásból részesültek ezekben a hónapokban, szorgalmasan készülnek a tavaszi munkakezdéshez. Húsznál is több gyülekezet részesült jelentős összegű Gyülekezeti Segély támogatásban. Amikor az építkezést, tatarozást tervező gyülekezetek a munka kivitelezésében fáradoznak, több gyülekezetben ezeken a téli estéken veszik fontolóra templomuk, gyülekezeti énületeik korszerűstéísét, tatarozását s keresik ennek anyagi bázisát. A Gyülekezeti Segély ebben az esztendőben is ott akar lenni segítő „kezével”, ahol a templomát, .egyházát, gyülekezetét szerető híveink otthonuknak érzik egyházi épületeinket. Az ő megsegítésükhöz kérjük híveink áldozatát ebben az esztendőben is. k. á. Közülünk senki sem — és bizonyára mások sem, akik ott voltak — fogja azt a szép látványt feledni, amikor 1984. július 25-én, a „magyar esten” a nagygyűlésén minden asztalon szép ajándék feküdt. Egy könyv volt ott, egy hanglemez, melynek örültünk, de a legszebb és legpompásabb egy kézimunka volt. Mindegyik másként, sok színnel vagy lángoló pirossal, némelyik díszes keresztöltéssel, más részük vastag fonallal készült. Nem csak a magyar népművészet gazdagsága mutatkozott ebben meg, hanem mindenekelőtt az asszonyok szeretete és szorgalma, akik mindezt hosz- szadalmas és fáradságos kézimunkával a világ minden részéből jött sok vendég részére készítették. Bizonyára sokan kérdezték munka közben és azután is, vajon hová került az ajándék. Mi sem tudjuk ezt megmondani, de mindazok helyett és nevében, akiket Önök olyan gazdagon és szeretettel megajándékoztak, ezzel a levéllel szívből jövő köszönetét mondunk. Nagy és tartós örömöt szereztek nekünk, méghozzá nem egyszerűen és gyorsan pénzzel, hanem kezük munkájával és szívükkel. Mindnyájunkra Isten áldását kívánjuk és szívélyes üdvözletünket küldjük. A Lutheránus Világszövetség genfi központjának munkatársai A Békés megyei gyulai gyülekezet a Gyülekezeti Segély támogatásával tataroztatta templomát kívülről és belülről Fotó: Országos Egyház archívuma Káldy Zoltán püspök látogatása Gajdócsi István megyei tanácselnöknél Dr. Káldy Zolnán püspök-elnök február 19-én Kecskeméten látogatást tett dr. Gajdócsi Istvánnál, Bács-Kiskun megye tanácselnökénél. A püspök megköszönte Gajdócsi István és a megyei tanács segítségét a kecskeméti, Ybl Miklós által épített műemlék evangélikus templom felújításával kapcsolatban, továbbá tájékoztatást adott az evangélikus egyház békeszolgálatáról, a múlt nyáron tartott LVSZ-nagy gyűlésről. Gajdócsi István tájékoztatta a püspököt Bács-Kiskun megye gazdasági, ipari és kulturális életéről. Ä nagyon jó légkörű beszélgetés végén Káldy püspök átadta Gajdócsi Istvánnak a Luther emlékérmet. A látogatáson jelen volt Polgár István, a megyei tanács egyházügyi hivatalának titkára és Tóth-Szöllős Mihály kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun egyházmegye esperese. A látogatás után Káldy Zoltán püspök felkereste a kecskeméti Petőfi Nyomdát, ahol Ablaka István igazgató fogadta és végigvezette az üzemen. Ebben a nyomdában készítik majd ez év márciusától ofszetnyomással ,az Evangélikus Életet. Káldy püspök kíséretében volt Tóth-Szöllős Mihály esperes, Lehel László, az Evangélikus Elet tördelőszerkesztője és Kelemen Eőrs, a budapesti Nyomdaipari Fényszedő Üzem kereskedelmi vezetője. A látogatók meggyőződtek róla, hogy az Evangélikus Élet előállítása a legmodernebb gépekkel történik majd. Március 17-ével új Evangélikus Élet Értesítjük olvasóinkat Az Evangélikus Élet című hetilapunk március 17-ével ^kezdődően új formátumban, változatlan áron jelentkezik. Az új fényszedési és ofszeteljárásra való áttérés eredményeként lényegesen javul a képminőség, valamint az olvashatóság. Hetilapunk az eddigi hat oldal helyett nagyobb méretű négy oldalon fog megjelenni. A március 17-i első új számunkban részletes beszámolót' találnak olvasóink, amelyben egyrészt szólunk a döntés hátteréről, valamint bemutatjuk azokat a színhelyeket, ahol új hetilapunk készül. Szerk. J 1
