Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-06 / 1. szám
AKIK FELVESZIK EGYMÁS GONDJÁT Hálaadás a megújított templomért Csepelen ember gondja, társadalmunk, népünk gondja iránt., Hogyan történhetik ez? Nem magunktól. Isten változtat ilyenné. „Adok!" — hangsúlyozza az ezekieli prófécia. Az ember bel- jps sö énjét, az énközpontú kőszívet RÉGI ÉKSZER AZ ÜJ VILÁGBAN. Erre gondoltam, amikor toronyházak és blokkok között kerestem a régi utat a templomhoz Csepelen. Eltévedni nem lehet. Az út rendezettebb, tisztább, mint valaha, de semmiképpen nem a régi. A templom a régi. Ötvenhat éves — bár ez a kor egy templomnál még nem történelem. Ám ha a körötte megújult, történelmet író világot nézem, bizony ráillik a szó: öreg templom. De megújult köntösben, mint egy megtisztított ékszer. Ezen a megújult úton a közelmúltra emlékezem. Ami itt végbement: mélyszántás az ugaron. A régi házaknak nyoma sincs. Az utcákra ráismerni is nehéz. A két műszó itt a szívünkbe vág: rekonstrukció és demográfiai mozgás. Ha elébe nézünk: félelmetes. Bulldózerek söpörték el a régi világot. A lakosok szétszóródtak és kicserélődtek. Amikor ennek folyamatát néztük, felmerült az aggódás: hová lett a gyülekezet? Visszatérnek-e akik szétrepültek, s ha vissza is térnek a kis családi házakból a blokkházak távfűtéses, padlószőnyeges világába, nem szakadnak-e el a kötelékek, amelyek a régi közösséghez fűződtek? Lesz-e ereje Mezősi Györgynek, hogy közegyházi feladatok, lapunk szerkesztése mellett egymagában felkutassa és összetartsa méhrajként szétzúgott népét? Most a megújult templom arról prédikál, hogy minden változás mellett ez a gyülekezet befelé sűrűsödő, kifelé táguló világban él. VALAMIKOR, ÖTVENHAT ÉVVEL EZELŐTT Raffay püspök prófétai szókkal nyitotta meg ennek a tempómnak a kapuját: emberek kellenek, akik megértik egymást, akik felveszik egymás gondját, és kiöntik egymásra szívük szeretetét. Valamikor egy-e'gy gyárigázgató menedzselte, segítette ezt a kis csapatot. Ma körülötte a társadalom, a Tanács, a Népfront patronálta, hogy ékessége legyen a templom a megújult városnak. A megértés, az egymás gondjának fölvétele s a puszta érzésvilágon túlmutató segítő szeretet tág világa veszi körül. A közegyház, a Gyülekezeti Segély s a lutheránus világ támogatása a még tágabb gyűrű. A mozgó erő pedig maga a kis csapat. MI A TITKA ÉS TANULSÁGA mindennek a gyülekezet számára? Erre dr. Nagy Gyula püspök mutatott rá igehirdetésében, amikor az esperessel, a helyi lelkésszel s Kori Károly egyház- megyei felügyelővel újra átadta rendeltetésének a megújított istenházát. Az ezékieli új szívről szólt, az önző kőszív helyén, s a FELVÉTELI HIRDETMÉNY A Református Gimnázium igazgatósága felvételt fürdet a gimnázium I. osztályaiba az 1985/86. tanévre. Jelentkezni az általános iskolában kiosztásra kerülő „Jelentkezési lap továbbtanulásra” c. nyomtatványon lehet, amit az általános iskola továbbít az iskola címére. Azok a tanulók, akik a Református Gimnáziumban kívánnak továbbtanulni, az említett űrlapra írják fel: Református Kollégium Gimnáziuma, 4044 Debrecen, Kálvin tér 16. Az iskola szeretettel várja olyan jó tanulmányi előmenetelű, protestáns vallású tanulók jelentkezését, akik 1985. szeptember hó 1-ig még nem töltik be 17. életévüket. Értesítjük Olvasóinkat A sajtótermékek 1985. január 1-i árváltozásaival együtt sajtóosztályunk egyes kiadványainak az árai az alábbiak szerint módosul nak. Evangélikus Elet 5,50 Ft, fél évre 140,— Ft, egész évre 280,— Ft. Lelkipásztor 42,— Ft, egész évre 500,— Ft. Diakonia 65,— Ft, egész évre 130,— Ft. Dr. Koren Emil esperes, dr. Nagy Gyula püspök, Kari Károly egyházkerületi felügyelőhelyettes, Teli Péter gyülekezeti felügyelő és Mezősi György lelkész a közgyűlés elnöki asztalánál kőszív az ige szerint, amely érzéketlen és önző Isten és emberek ügye iránt egyaránt. Ezért döntő mindenekelőtt, hogy az új szív bízzék Istenben. ,.Ne vessétek el bizalmatokat” — biztat az ige. Lúther is nyomatékosan erősít az első parancsolat magyarázatában, hogy „csak benne bízzunk”. Ez az életünk alapja. De ebből következik elválaszthatatlanul az, hogy az új szív új életfolytatást jelent. Tartsuk meg Isten parancsolatait. Jellemzője ennek a szeretet, a segítőkészség. Tiszta családi élet, a becsülettel elvégzett mindennapi munka. Nyitottá kell lennünk minden kinteni a megtett útra, amikor a gond, a verejték, az elszenvedett tüskék, aggódások és kétségek örömmé és áldássá válnak. Bennem zsongott Erdélyi József „Az út” c. verse. Hadd idézzem most is: „Az Istenig rögös az út / Két oldalán agg szentek állnak / Kezükben vaskos biblia / és érről- arról fejbevágnak. / Kezükben tüskés, száraz ág / és fiatal szívedre vernek. / De vissza köny- nyű már az út / Isten angyalai emelnek. / A szigorú szentek pedig / arcod előtt arcra borulnak / hozsannáznak a bibliák / s a száraz ágak kivirulnak.” Koren Emil formálja Isten át, s ezt itt a templomban a Szentlélek két csatornáján át végzi — ahogyan Luther is mondotta — az igén és a szentségeken át. Ezek kincsét magunkba fogadni: ez a megújított templom igazi ajánAZ ISTENTISZTELETET KŐVETŐEN közgyűlésen szólt Mezősi György átfűtött, meleg szavakkal arról a munkáról, ami a templomrenoválásban mögöttük van. Közben szerényen elkerülve azt a gyülekezet számára kiemelkedő tényt, hogy ő maga éppen 25 éve küszködik és gyümölcsözik itt. Neveket említett hálás szeretettel, akik a Budapest XXI. kerület Tanácsa, a Népfront szervek megbízásából áldozatosan segítették. Az egyház vezetőiről, testvérgyülekezetekről szólt és lutheránus világról, amelyek körülvették „egymás gondját felvevő” összetartással, s hogy ez a templom így áll, az maga a megvalósult ötvenhat éves prófécia: „kiöntötték egymásra szívük szeretetét.” bizalom biztatásáról a Zsidókhoz írt levél üzenetével. (Ez 36,26— 27 és Zsid 10,35) A megújult szív csodájáról szólt. „Fontos és drága a megújult templom. —•. mondotta a püspök —, . de csak akkor lesz igazán kinccsé, ha megújult szíveket munkál s azok töltik be a falait.” A velünk született szív A SZÍVNEK EZ AZ ÖRVENDEZŐ SZERETETE sugárzott vissza ránk a lelkészlakáson is, ahol az ünnepség után meleg szívvel és ízes kínálással vett körül a lelkészcsalád és a gyülekezet vezetősége. Mindvégig arra gondoltam, milyen küzdelmes, nehéz út vezet a győzelemhez, a célhoz éréshez, s milyen boldog dolog visszateXH VASÁRNAP IGÉJE „Dg más napom van nékém” 1 Jn 2,7—11 RÉGI, KEDVES ÉNEKÜNKNEK EZ A SORA jutott eszembe, amikor mai szent igénk Jézus szeretetének „vízkereszti sugárzásáról” — ebben a világban való megjelenéséről és terjedéséről — beszél. S amire ezen a vasárnapon figyelnünk kell, az nemcsak az: hogyan vezette a „csillag” a keletről jött bölcseket a jászolhoz, Még csak az sem, hogyan késztette hódolásra, hitre a pogány világ képviselőit az „ígéretek királyi gyermekéből” áradó emberség és szeretet „napragyogása”. — Ma arra kelj figyelnünk, hogy mit vittek haza, akik megtalálták, akik királyuknak vallották — Uruknak és Megváltójunak — a betlehemi Gyermeket?! A mögöttünk levő karácsonyi ünnepek „glóriás evangéliuma” még ott cseng a fülünkben. Gyermekkorod óta — keresztségünk óta — hányszor zörgetett vele az Isten szívünk ajtaján, s ígérte Fia, sze- retete érkezését. Talán örültél is neki — talán meg is nyílt előtte a szíved. De. mit vittél a sok találkozásból tovább magaddal? — Ami „benne igaz lett” — „igaz lett-e bennünk” is?! — Kényelmetlen kérdések ezek — amikre a feleletet csak gyötrelmes önvizsgálattal, őszinte bűnbánattal adhatjuk meg. MERT MOST NEMCSAK ANNAK A „SÖTÉTSÉGNEK” A KÍNJA kell, hogy ránk nehezedjen, amit modern világunk „létveszélyezte-i tettségében”, a konfliktusokkal terhes feszültségekben, a megoldatlannak tűnő problémák állandóan növekvő erdejében élünk át mindnyájan. Nem is elsősorban az a „divatos elbizonytalanodás” kell, hogy izgasson minket, ami egyes mai zeneművekben, irodalmi - és képzőművészeti alkotásokon keresztül is hat ránk akaratlanul — a céltalanság, távlatnélküliség, az önzés, az „egoizmus csapdája”. —• Nem. Ma így kell felvetnünk a kérdést: nekünk ebben mi a szerepünk? Sőt még személyesebben: mi az én szerepem abban, hogy Krisztus szeretetének „napragyogása”, emberségének gyógyító, melengető sugara nem jár velem?! Nem jár velünk, akik pedig azt mondjuk — mint a napkeleti bölcsek—, hogy rátaláltunk az ellenségeskedés és gyűlölet, harag és békétlenség igazi legyőzőjére: Isten szeretedére Jézus Krisztusban,.-— Mert hogyan is férhet meg Isten szeretete és a testvér gyűlölete egy szívben? Hogyan is egyeztethető össze a „szép • hitvallástétel” a templomban, meg a megbotránkoztató családi élet, és a .munkahelyen. való rendetlen viselkedés ?! SZERETTEIM! TI KRISZTUSTÓL SZERETETTEK! — üzeni ez a szent ige —, higgyétek, hogy az a szeretet, amit Jézus Krisztus keresztjében ismertetek meg, amiért naponta megtérhettek hozzá irgalomra, bűnbocsánatra: az bennetek is igaz! Hitre biztat minket ez az evangélium: „már fénylik az igazi világosság”. S ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusnak a világban való megjelenésében, átszögezett két karjának a Mindenséget átölelő mozdulatában új korszak kezdődött a „Kozmosz” történetében. Végérvényesen vége annak az időnek, amikor a „világ elemei alá voltunk vetve”, amikor a „csillagok járásából”, a természetben és a történelemben fellelhető -törvényszerűségek kutatásából kellett „kiolvasnunk a sorsunkat”. Mert bár „minden titkot és mindensatudofnénytdÍí«,ierünk is” — örökre megválaszolatlan marad — kiolvashatatlan és megfej the tét-" ^ len —, hogy mi oldja meg az „egy őstől származó ember”, a „testvér” gyűlöletét? Ha .minden kérdést „tudományos alapon megoldunk is”, ha életünk, munkánk minden fázisát bölcs, okos rendelkezésekkel „leszabályozunk”: mi szünteti meg a „botránkoztatásn- kat”, a visszaéléseket, a csalásokat és a hazugságokat? CSAK EGY VÁLASZ VAN: A SZERETET. Jézus Krisztusban egy új „történelemformáló erő” jelenik meg a mi világunkban: Isten szeretete! S mivel a XX. század végén egyre többen lesznek olyanok, akik nemcsak megrémülnek az életünket, jövőnket fenyegető „sötétségektől”, hanem őszintén keresik is — mert tudni szeretnék —, „hova megy” ez a világ? — Istdn reánk — népére — bízta ennek az evangéliumnak a hirdetését: „Fénylik már az igazi világosság!” Az emberiségnek — a nagy egésznek —, de a családoknak és az együtt munkálkodó emberi közösségeknek is „nincs más alternatívája” a megmaradásra, mint az áldzatos, terheket vállaló, az emberből „testvért formáló” krisztusi szeretet! AZ „ÚJ PARANCSOLAT” AZÉRT MA ÍGY SZÖL FELÉNK: Szeretteim! Istentől szeretettek! Amit kaptatok, azzal világítsatok! Bizonyságtevő szavaitokkal, de megváltott életetekkel is hirdessétek: „múlik a sötétség”! Ránk bízta Urunk, ho'gy reménységre éljünk ebben a világban, mint akik életükkel vallják: „De más napunk van nekünk: Jézus az örök szeretet.” Csizmazia Sándor Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Légy áldott azért, hogy Fiadban „mennyei világosságodat,, szeretetedet küldted erre a világra. Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy a szerétéiről nem prédikáltál, hanem azt a hétköznapok egyszerűségében élted: egy vigasztaló szóban, egy odaadott pohár vízben, egy beteg „meglátogatásában”, egészen addig, hogy az „életedet adtad barátaidért”. Szentlélek Isten! Add, hogy bennünk és általunk is fölragyoghasson ma Krisztus szeretetének melengető, reménységet ébresztő sugara mindazoknak, akik őt várják. Ámen. KIIGAZÍTÁS December 9-i számunkban a SZERETETSZOLGÁLATRA ADAKOZUNK című cikkbe technikai okok miatt hiba csúszott be. A helyes szöveg a következő: A GYENESDIÁSI ÖREGOTTHON egyik legkorszerűbb intézményünk. A 25 férőhelyből jelenleg 21 van betöltve. Most folyik az otthon épületének a központi csatornaműbe való bekapcsolása. A PÉCSI BALDAUF SZERETETOTTHON 37 idős testvérünk gondozását látja el. Az otthon felújította teljes fűtőberendezését és tataroztatta az épület utcai homlokzatát. — HALÁLOZÁS: Németh Gyula a veszprémvarsányi gyülekezet fáradhatatlan, hűséges és példás életű gondnoka 67 éves korában elhunyt. Temetése november 27-én volt a gyülekezet és a község lakosságának nagy részvéte mellett. — „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” — 5. Móz 33,27. — özv. Horváth Béláné sz. Gyarmathy Etelka a csíkvándi gyülekezet lelkészének özvegye, 1984. november 29-én életének 102. évében rövid szenvedés után elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1984. december 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor volt a Farkasréti temetőben. l !
