Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-06 / 1. szám

AKIK FELVESZIK EGYMÁS GONDJÁT Hálaadás a megújított templomért Csepelen ember gondja, társadalmunk, né­pünk gondja iránt., Hogyan történhetik ez? Nem magunktól. Isten változtat ilyen­né. „Adok!" — hangsúlyozza az ezekieli prófécia. Az ember bel- jps sö énjét, az énközpontú kőszívet RÉGI ÉKSZER AZ ÜJ VI­LÁGBAN. Erre gondoltam, ami­kor toronyházak és blokkok kö­zött kerestem a régi utat a templomhoz Csepelen. Eltévedni nem lehet. Az út rendezettebb, tisztább, mint valaha, de semmi­képpen nem a régi. A templom a régi. Ötvenhat éves — bár ez a kor egy temp­lomnál még nem történelem. Ám ha a körötte megújult, történel­met író világot nézem, bizony ráillik a szó: öreg templom. De megújult köntösben, mint egy megtisztított ékszer. Ezen a megújult úton a kö­zelmúltra emlékezem. Ami itt végbement: mélyszántás az uga­ron. A régi házaknak nyoma sincs. Az utcákra ráismerni is nehéz. A két műszó itt a szí­vünkbe vág: rekonstrukció és de­mográfiai mozgás. Ha elébe né­zünk: félelmetes. Bulldózerek sö­pörték el a régi világot. A la­kosok szétszóródtak és kicseré­lődtek. Amikor ennek folyama­tát néztük, felmerült az aggó­dás: hová lett a gyülekezet? Visszatérnek-e akik szétrepültek, s ha vissza is térnek a kis csa­ládi házakból a blokkházak táv­fűtéses, padlószőnyeges világába, nem szakadnak-e el a kötelékek, amelyek a régi közösséghez fű­ződtek? Lesz-e ereje Mezősi Györgynek, hogy közegyházi fel­adatok, lapunk szerkesztése mel­lett egymagában felkutassa és összetartsa méhrajként szétzú­gott népét? Most a megújult templom ar­ról prédikál, hogy minden vál­tozás mellett ez a gyülekezet be­felé sűrűsödő, kifelé táguló vi­lágban él. VALAMIKOR, ÖTVENHAT ÉVVEL EZELŐTT Raffay püs­pök prófétai szókkal nyitotta meg ennek a tempómnak a ka­puját: emberek kellenek, akik megértik egymást, akik felve­szik egymás gondját, és kiöntik egymásra szívük szeretetét. Va­lamikor egy-e'gy gyárigázgató menedzselte, segítette ezt a kis csapatot. Ma körülötte a társa­dalom, a Tanács, a Népfront patronálta, hogy ékessége legyen a templom a megújult városnak. A megértés, az egymás gondjá­nak fölvétele s a puszta érzés­világon túlmutató segítő szere­tet tág világa veszi körül. A köz­egyház, a Gyülekezeti Segély s a lutheránus világ támogatása a még tágabb gyűrű. A mozgó erő pedig maga a kis csapat. MI A TITKA ÉS TANULSÁ­GA mindennek a gyülekezet szá­mára? Erre dr. Nagy Gyula püs­pök mutatott rá igehirdetésében, amikor az esperessel, a helyi lel­késszel s Kori Károly egyház- megyei felügyelővel újra átadta rendeltetésének a megújított is­tenházát. Az ezékieli új szívről szólt, az önző kőszív helyén, s a FELVÉTELI HIRDETMÉNY A Református Gimnázium igazgatósága felvételt fürdet a gimná­zium I. osztályaiba az 1985/86. tanévre. Jelentkezni az általános iskolában kiosztásra kerülő „Jelentkezési lap továbbtanulásra” c. nyomtatványon lehet, amit az általános iskola továbbít az iskola címére. Azok a tanulók, akik a Református Gimnáziumban kíván­nak továbbtanulni, az említett űrlapra írják fel: Református Kol­légium Gimnáziuma, 4044 Debrecen, Kálvin tér 16. Az iskola sze­retettel várja olyan jó tanulmányi előmenetelű, protestáns vallású tanulók jelentkezését, akik 1985. szeptember hó 1-ig még nem töl­tik be 17. életévüket. Értesítjük Olvasóinkat A sajtótermékek 1985. január 1-i árváltozásaival együtt sajtóosz­tályunk egyes kiadványainak az árai az alábbiak szerint módosul nak. Evangélikus Elet 5,50 Ft, fél évre 140,— Ft, egész évre 280,— Ft. Lelkipásztor 42,— Ft, egész évre 500,— Ft. Diakonia 65,— Ft, egész évre 130,— Ft. Dr. Koren Emil esperes, dr. Nagy Gyula püspök, Kari Károly egy­házkerületi felügyelőhelyettes, Teli Péter gyülekezeti felügyelő és Mezősi György lelkész a közgyűlés elnöki asztalánál kőszív az ige szerint, amely ér­zéketlen és önző Isten és embe­rek ügye iránt egyaránt. Ezért döntő mindenekelőtt, hogy az új szív bízzék Istenben. ,.Ne vessétek el bizalmatokat” — biztat az ige. Lúther is nyoma­tékosan erősít az első parancso­lat magyarázatában, hogy „csak benne bízzunk”. Ez az életünk alapja. De ebből következik elválaszt­hatatlanul az, hogy az új szív új életfolytatást jelent. Tartsuk meg Isten parancsolatait. Jellemzője ennek a szeretet, a segítőkész­ség. Tiszta családi élet, a becsü­lettel elvégzett mindennapi mun­ka. Nyitottá kell lennünk minden kinteni a megtett útra, amikor a gond, a verejték, az elszenvedett tüskék, aggódások és kétségek örömmé és áldássá válnak. Ben­nem zsongott Erdélyi József „Az út” c. verse. Hadd idézzem most is: „Az Istenig rögös az út / Két oldalán agg szentek állnak / Ke­zükben vaskos biblia / és érről- arról fejbevágnak. / Kezükben tüskés, száraz ág / és fiatal szí­vedre vernek. / De vissza köny- nyű már az út / Isten angyalai emelnek. / A szigorú szentek pedig / arcod előtt arcra borul­nak / hozsannáznak a bibliák / s a száraz ágak kivirulnak.” Koren Emil formálja Isten át, s ezt itt a templomban a Szentlélek két csatornáján át végzi — ahogyan Luther is mondotta — az igén és a szentségeken át. Ezek kin­csét magunkba fogadni: ez a megújított templom igazi aján­AZ ISTENTISZTELETET KŐ­VETŐEN közgyűlésen szólt Me­zősi György átfűtött, meleg sza­vakkal arról a munkáról, ami a templomrenoválásban mö­göttük van. Közben szerényen elkerülve azt a gyülekezet szá­mára kiemelkedő tényt, hogy ő maga éppen 25 éve küszködik és gyümölcsözik itt. Neveket emlí­tett hálás szeretettel, akik a Bu­dapest XXI. kerület Tanácsa, a Népfront szervek megbízásából áldozatosan segítették. Az egy­ház vezetőiről, testvérgyülekeze­tekről szólt és lutheránus világ­ról, amelyek körülvették „egy­más gondját felvevő” összetar­tással, s hogy ez a templom így áll, az maga a megvalósult öt­venhat éves prófécia: „kiöntöt­ték egymásra szívük szeretetét.” bizalom biztatásáról a Zsidókhoz írt levél üzenetével. (Ez 36,26— 27 és Zsid 10,35) A megújult szív csodájáról szólt. „Fontos és drága a meg­újult templom. —•. mondotta a püspök —, . de csak akkor lesz igazán kinccsé, ha megújult szí­veket munkál s azok töltik be a falait.” A velünk született szív A SZÍVNEK EZ AZ ÖRVEN­DEZŐ SZERETETE sugárzott vissza ránk a lelkészlakáson is, ahol az ünnepség után meleg szívvel és ízes kínálással vett körül a lelkészcsalád és a gyü­lekezet vezetősége. Mindvégig arra gondoltam, mi­lyen küzdelmes, nehéz út vezet a győzelemhez, a célhoz éréshez, s milyen boldog dolog visszate­XH VASÁRNAP IGÉJE „Dg más napom van nékém” 1 Jn 2,7—11 RÉGI, KEDVES ÉNEKÜNKNEK EZ A SORA jutott eszembe, amikor mai szent igénk Jézus szeretetének „vízkereszti sugárzásá­ról” — ebben a világban való megjelenéséről és terjedéséről — beszél. S amire ezen a vasárnapon figyelnünk kell, az nemcsak az: hogyan vezette a „csillag” a keletről jött bölcseket a jászolhoz, Még csak az sem, hogyan késztette hódolásra, hitre a pogány világ képviselőit az „ígéretek királyi gyermekéből” áradó emberség és szeretet „napragyogása”. — Ma arra kelj figyelnünk, hogy mit vit­tek haza, akik megtalálták, akik királyuknak vallották — Uruknak és Megváltójunak — a betlehemi Gyermeket?! A mögöttünk levő karácsonyi ünnepek „glóriás evangéliuma” még ott cseng a fülünkben. Gyermekkorod óta — keresztségünk óta — hányszor zörgetett vele az Isten szívünk ajtaján, s ígérte Fia, sze- retete érkezését. Talán örültél is neki — talán meg is nyílt előtte a szíved. De. mit vittél a sok találkozásból tovább magaddal? — Ami „benne igaz lett” — „igaz lett-e bennünk” is?! — Kényelmet­len kérdések ezek — amikre a feleletet csak gyötrelmes önvizsgá­lattal, őszinte bűnbánattal adhatjuk meg. MERT MOST NEMCSAK ANNAK A „SÖTÉTSÉGNEK” A KÍNJA kell, hogy ránk nehezedjen, amit modern világunk „létveszélyezte-i tettségében”, a konfliktusokkal terhes feszültségekben, a megoldat­lannak tűnő problémák állandóan növekvő erdejében élünk át mindnyájan. Nem is elsősorban az a „divatos elbizonytalanodás” kell, hogy izgasson minket, ami egyes mai zeneművekben, irodalmi - és képzőművészeti alkotásokon keresztül is hat ránk akaratlanul — a céltalanság, távlatnélküliség, az önzés, az „egoizmus csapdája”. —• Nem. Ma így kell felvetnünk a kérdést: nekünk ebben mi a sze­repünk? Sőt még személyesebben: mi az én szerepem abban, hogy Krisztus szeretetének „napragyogása”, emberségének gyógyító, me­lengető sugara nem jár velem?! Nem jár velünk, akik pedig azt mondjuk — mint a napkeleti bölcsek—, hogy rátaláltunk az ellen­ségeskedés és gyűlölet, harag és békétlenség igazi legyőzőjére: Isten szeretedére Jézus Krisztusban,.-— Mert hogyan is férhet meg Isten szeretete és a testvér gyűlölete egy szívben? Hogyan is egyeztet­hető össze a „szép • hitvallástétel” a templomban, meg a megbot­ránkoztató családi élet, és a .munkahelyen. való rendetlen visel­kedés ?! SZERETTEIM! TI KRISZTUSTÓL SZERETETTEK! — üzeni ez a szent ige —, higgyétek, hogy az a szeretet, amit Jézus Krisztus keresztjében ismertetek meg, amiért naponta megtérhettek hozzá irgalomra, bűnbocsánatra: az bennetek is igaz! Hitre biztat minket ez az evangélium: „már fénylik az igazi világosság”. S ez azt je­lenti, hogy Jézus Krisztusnak a világban való megjelenésében, át­szögezett két karjának a Mindenséget átölelő mozdulatában új kor­szak kezdődött a „Kozmosz” történetében. Végérvényesen vége an­nak az időnek, amikor a „világ elemei alá voltunk vetve”, amikor a „csillagok járásából”, a természetben és a történelemben fellelhető -törvényszerűségek kutatásából kellett „kiolvasnunk a sorsunkat”. Mert bár „minden titkot és mindensatudofnénytdÍí«,ierünk is” — örökre megválaszolatlan marad — kiolvashatatlan és megfej the tét-" ^ len —, hogy mi oldja meg az „egy őstől származó ember”, a „test­vér” gyűlöletét? Ha .minden kérdést „tudományos alapon megol­dunk is”, ha életünk, munkánk minden fázisát bölcs, okos rendel­kezésekkel „leszabályozunk”: mi szünteti meg a „botránkoztatásn- kat”, a visszaéléseket, a csalásokat és a hazugságokat? CSAK EGY VÁLASZ VAN: A SZERETET. Jézus Krisztusban egy új „történelemformáló erő” jelenik meg a mi világunkban: Isten szeretete! S mivel a XX. század végén egyre többen lesznek olya­nok, akik nemcsak megrémülnek az életünket, jövőnket fenyegető „sötétségektől”, hanem őszintén keresik is — mert tudni szeretnék —, „hova megy” ez a világ? — Istdn reánk — népére — bízta ennek az evangéliumnak a hirdetését: „Fénylik már az igazi világosság!” Az emberiségnek — a nagy egésznek —, de a családoknak és az együtt munkálkodó emberi közösségeknek is „nincs más alterna­tívája” a megmaradásra, mint az áldzatos, terheket vállaló, az em­berből „testvért formáló” krisztusi szeretet! AZ „ÚJ PARANCSOLAT” AZÉRT MA ÍGY SZÖL FELÉNK: Szeretteim! Istentől szeretettek! Amit kaptatok, azzal világítsatok! Bizonyságtevő szavaitokkal, de megváltott életetekkel is hirdessé­tek: „múlik a sötétség”! Ránk bízta Urunk, ho'gy reménységre él­jünk ebben a világban, mint akik életükkel vallják: „De más na­punk van nekünk: Jézus az örök szeretet.” Csizmazia Sándor Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Légy áldott azért, hogy Fiadban „mennyei vilá­gosságodat,, szeretetedet küldted erre a világra. Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy a szerétéiről nem prédikáltál, hanem azt a hétköznapok egyszerűségében élted: egy vigasztaló szó­ban, egy odaadott pohár vízben, egy beteg „meglátogatásában”, egé­szen addig, hogy az „életedet adtad barátaidért”. Szentlélek Isten! Add, hogy bennünk és általunk is fölragyoghas­son ma Krisztus szeretetének melengető, reménységet ébresztő su­gara mindazoknak, akik őt várják. Ámen. KIIGAZÍTÁS December 9-i számunkban a SZERETETSZOL­GÁLATRA ADAKOZUNK című cikkbe technikai okok miatt hi­ba csúszott be. A helyes szöveg a következő: A GYENESDIÁSI ÖREGOTT­HON egyik legkorszerűbb intéz­ményünk. A 25 férőhelyből jelen­leg 21 van betöltve. Most folyik az otthon épületének a központi csatornaműbe való bekapcsolása. A PÉCSI BALDAUF SZERE­TETOTTHON 37 idős testvérünk gondozását látja el. Az otthon felújította teljes fűtőberendezé­sét és tataroztatta az épület ut­cai homlokzatát. — HALÁLOZÁS: Németh Gyu­la a veszprémvarsányi gyüleke­zet fáradhatatlan, hűséges és pél­dás életű gondnoka 67 éves ko­rában elhunyt. Temetése novem­ber 27-én volt a gyülekezet és a község lakosságának nagy rész­véte mellett. — „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tarta­nak.” — 5. Móz 33,27. — özv. Horváth Béláné sz. Gyarmathy Etelka a csíkvándi gyülekezet lelkészének özvegye, 1984. november 29-én életének 102. évében rövid szenvedés után elhunyt. Hamvasztás utáni bú­csúztatása 1984. december 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor volt a Farkasréti temetőben. l !

Next

/
Oldalképek
Tartalom