Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-03 / 5. szám

% MOSTANÁBAN... Mostanában már gyorsabban elfáradok, lassítok az emelkedők­nél. Máskor csak mentem előre töretlenül a kitűzött cél felé, mostanában már meg-megállok és visszanézek a megtett útra. Mostanában esti szürkületkor, amikor csak a körvonalak látsza­nak, az egymás után kivilágoso­dó ablakokat nézem, amikor az emberek otthonaikba térnek és lerakják a külvilág terhét és azon töröm a fejem, ki lakhatik a man­zárd szobában, ki a szuterénben, ki boldog közülük és van-e kö­zöttük boldogtalan. Látják-e az én ablakaimat, amikor éjfél után nálam is kialszik a fény és imá­ra kulcsolódik a kéz. Mostanában többször is meg­kérdezem: Uram, miért nyirbál­tad meg erőimet? Kétszer több idő kell most mindenhez, mint azelőtt. Mostanában azon kapom ma­gam, hogy úgy gazdálkodom az idővel, mintha csak perceim len­nének, néha meg úgy tervezek, mintha örökéletű lehetnék. Mostanában a szokottnál is több időt töltök térden. Van egy szo­kásom, még gyermekkoromból hoztam magammal: ha jó, ha rossz ér, mindkettőt térden kö­szönöm meg. Van egy kis meg­hitt sarok a szobámban, odasie­tek, mint régen anyámhoz és tér­den öntöm ki szívem baját, mon­dom el köszönettel örömét. A karácsonyi hetekben sok kö- szönnivalóm volt. Mintha bará­taim, ismerőseim a szokottnál is jobban számontartották volna, hogy elűzzék mellőlem a szomo­rúságot, segítsenek megteremteni mostani életem rendjét. Hálás vaJ gyök érte. Hálás vagyok azért a sok levélért, amelyeket ebben a hónapban hozott a posta a világ minden tájáról és szükebb ha­zámból is. Csodát tettek ezek a levelek. c.rv Mostanában futnak a napok, rohannak a hetek, szállnak az évek. Kikristályosodtak már a barátságok. Súlyuk van, fémjel­zettek. Másfélék lettek az örö­mök. Egy levél meleg sorai érté­kesebbé válnak a pénzen vett ajándéknál. Csodatevőkké lettek ezek a levelek. Gyógyítanak, se­bet kötöznek, megnyugvást su­gallnak. Többet adnak egy szok­ványos, elkopott mondatnál. Ol­vasom őket és többjében saját problémáim tükröződnek. Bána­tunkban, fájdalmunkban keser­vesen egyek vagyunk. Amíg fia­talok voltunk, könnyen mentünk el egymás mellett, ma megállufik és kezet nyújtunk segítve. Csodatevő levelek ... köszönet értük. Olvasom őket és megáll az idő ... . . . míg anyám élt — írja egy skót barátom —, minden kará­csonyi leveledet anyámnak olvas­tam el a fa alatt. Ma egyedül va­gyok, de ugyanúgy olvasom őket. Magamnak már. ... ez a piros kendő szeretetem melegét viszi hozzád. A párját én hordom. Most is itt van a válla­mon, amíg írok, és tovább is, ösz- szekötve bennünket örökre a sze­retet melegével — írja egy finn tanárnő barátom messze Finnor­szágból. ... sohasem felejtem el azt a kis oxfordi templomot, ahová egyszerre léptünk idegenként és barátokként jöttünk ki — írja egy francia kislány. .. . köszönet a lelkészcsaládok leveleiért, akiket örökre szivem­be zártam, akiktől megértést és támogatást kaptam, amit megújí­tunk újra és újra. Szülőfalum lel­készeinek, akik már örökre el­mentek és akik nyugdíjba men­tek, mindegyik üzenetet küldött, biztatót, szeretettől átitatottat. . . . amikor megláttam, ki a fel­adója a ma kapott levélnek — ír­ja egyik ismeretlen asszonyka —, megsimogattam a borítékot, az­tán elvégezve munkámat, a kály­ha mellé ültem egy karosszékbe és elolvastam a levelet, tíem is tudom, hányszor. ...Isten áldja meg, hogy meg­írta azt a cikket vMamennyián­két vigasztalt a kórházban — ír­ja egy ismeretlen beteg. ... 98 éves vagyok, de el nem mulaszthatom, hogy gondolatban százszor is megöleljelek. — A be­tűk szép, szabályosak, az aláírás remegő kéz betűje. Sohasem ta­lálkoztunk, de unoka—nagymama közös köszöntését rögtön kitalá­lom. Mostanában így leveleznek. Együtt. Mostanában nem könnyű idők járnak felettünk. Az emberek sok országban a toll helyett, az öre­gek—fiatalok együttes munkája helyett, fegyvert forgatnak. Mint­ha országok, kontinensek eltávo­lodtak volna egymástól. Mintha mostanában fáradtak lennénk a szeretetre? Nem! Ellentmondanak az előt­tem fekvő levelek. Nem hihetek a gonosz győzelmében, amikor igaz szeretet sugárzik valameny- nyiből. Éppen mostanában ... Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1985. február 3-án Deák tér de. 9. (ürv.) Vető István (teol.), de. 11. (úrv.) Selmeczi János, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 21. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar, úrv.) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pél. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Sza­bó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. de. 8. Reuss András. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pinterne Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Pestlőrinc szemere-telep de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest ae. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai öánaor. Kispest Wekerle-telcp de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld dé. 9. Szalay Ta­más. cinkota de. fél 11. Szalay Ta­más. Kístarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. szupplikáeió. Rá­koscsaba de. 9. szuppi. Rákosliget de. 11. szuppi. Rákoskeresztúr de. fél 11. szuppi. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. (úrv.) Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. (úrv.) Szebik Imre. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Köszeghy Tamás. Modor! u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kő- szeghy Tamás. Kelenföld de. 8. Mis- sura Tibor, de fél 10. (családi) Mis- sura Tibor, de. 11. (úrv.) Míssura Ti­bor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagyté­tény de. fél 9. Rőzse István. Keleji- völgy de. 9 Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzs-e István. Csillaghegy de. fél 10.’ Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Hetvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasár­nap délelőtti istentisztelet oltá- ri igéje: Mt 20,1—16: az igehir­detés alapigéje: Ézs 1,12—17.- TORONYSISAKOK kisebb javítá­sát, rozsdátlanítását, mázolási munká­ját vállalom. Török Lajos toronyfestö, 8800, Nagykanizsa, Varsadi út 45. — KELENFÖLD. A kemény hi­deg ellenére nagy gyülekezet jött össze a januári szeretetvendég- ségre, amelyen dr. Réthelyi Mik­lós tartott érdekfeszítő előadást a szenvedésről és fájdalomérzet­ről.. Prőhle Henrik fuvolaművész három zeneszámot adott elő fele­sége zongorakíséretével. A legközelebbi alkalom feb­ruár 2-án, szombaton du. fél 6- kor lesz, amikor Jancsó Adrien­ne „Istenes verseket” mond és Faragó Laura énekeskönyvünk különböző korszakbeli énekeiből tart bemutatót. Február 24-től evangélizációs igehirdetési sorozatot végez Csep- regi Béla sárszentlőAnci lelkész, melynek befejezéseként a már­cius 2-i szeretetvendégségen a magyar ébredés történetét ismer­teti. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: | Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280.— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 85.2315/90-05 Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Bré-olvasó taiálkosé Rendkívül meleg hangú ta­lálkozó jött létre a budapesti VI. kerületi Népfront székhá - zában 1985. január 18-án a Miért reszketnek a csillagok? című regény szerzője és jelen­tős létszámú olvasója között. A kötetet hárman is ismertették különböző szempontok alapján dr. Benkő László egyetemi ta­nár elsősorban nyelvi alapon tette bírálat tárgyává a regényt. Megállapította, hogy csiszolt, gördülékeny és metaforákban gazdag stílusa, ízes kifejezései a rangos írások közé emelik Rédey művét. Dr. Kovács József László irodalomtörténész, főis­kolai tanár a regény irodalom- történeti helyét kereste. A kö­tet lírai fordulatai, bőven höm­pölygő epikája, mikszáthos for­dulatai kiváló szerzőről tesznek tanúságot. Etikai üzenete azután jelen irodalmunk hiányait pó­tolja. Györffy Sándor történész a történelem oldaláról elemezte a kötetet. Miért reszketnek a csillagok? Mert félnek. Ez a gondolat hűségesen kifejezi a korunkat eltöltő félelmet. A visza-visszatérö motívum még irracionális félelmet takar, de a szívünkben ez már valóság. Nagy érdeme a regénynek, hogy Rédey Móricz és a népi írók ha­gyományait folytatja és ezért igen széles réteget ér el. A kritikusok felfigyeltek a re­gényen végighúzódó népi, szak­rális tendenciára, amely- gyen­géd színekben emeli a kötet mondanivalóját. Az olvasók kö­zül számosán az elfogultság hangján köszönték a szerzőnek a könyv nyújtotta élményt. Né­mely népi kifejezést a szerző külön is megmagyarázott. Fel­szólalt többek között Simonffy András író is, aki „egy lélegzet­re olvasta végig a könyvet” és mint mondotta, ez önmagáért beszél. Lekötötte és páratlan esz­tétikai élményt nyújtott. A találkozó végén a szerző dedikálta művét. „Istenem, fordíts felém füle­det és hallgass meg! Nyisd ki szemedet és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyt a te nevedről ne­veztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” — Dán 9,18. VASÁRNAP. — „Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz és olyan népek fut­nak hozzád, amelyek nem is­mertek.” — Ézs 135,5 (ApCsel 15,3 — Mt 20,1—16/6 — Zsolt 18,1—20). Isten szeretete, de ha­talma is az egész teremtettségre kiterjed, ö nem egy kis cso­port, választott közösség Istene. Krisztus szolgálata nem beha­tárolható. Ő univerzális. Szolgá­lata mindenki felé egyformán érvényes. Ugyanúgy hirdette Is­ten országát és annak eljövete­lét a hivő zsidónak, mint a po- gánynak. Evangéliumának hívó szava is minden embert el akar érni. Hiszen ma is valóság az, ami Isten megváltó terve: egy se vesszen el, hanem mindenki­nek örök élete legyen. Ahogyan kegyelmi ajándékaiból napról napra részesül mindenki, úgy akar az evangélium is mindenki számára — válogatás nélkül élet lenni. HÉTFŐ. — Ha az Űr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” — Zsolt 127,1 (1 Kor 3,5 — 1 Sóm 15,35/b—16,13 — Lk 8,26—39). Bizony, mi csak s-zolgák vagyunk. Segédmunká­sok a Mester mellett. Mi őt szolgáljuk ki. Elhivatásunk nem egyéni vállalkozás, hanem kül­detés. So-ha nem a mi képessé­günk, tehetségünk, rátermettsé­günk adja meg az eredményt. Ha Isten Szentlelke nem áldja meg szolgálatunkat, ha nem az ö erejével telítve végezzük a ránkbízottakat — nincs ered­mény. De mert Ő építi a házgt, ezért van jövője a Krisztust kö­vető ember szolgálatának és lehet eredménye a minden kor egyháza igehirdetésének. Tanú erre egyházunk megtett útja, je­lene és bizakodó holnapja. KEDD. — „Elfáradnak és el­lankadnak az ifjak, még a leg­kiválóbbak is megbotlanak. De akik az Űrban bíznak, erejük’ megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankad­nak el, járnak és nem fárad­nak el.” — Ézs 40,30—31 (Kol 1,11 — Róm 9,14—24 — Lk 8,40—56). Az ember nem gép és nem maga a tökéletesség. Nincs, aki meg ne fáradna, aki el ne botlana, aki le ne zuhan­na. Ugye érezted már, hogy nem bírod tovább? — és mégis tudtál tovább lépni! Ugye érez­ted már, hogy most már fogy­tán az erőd? — és mégis tudtál tovább szolgálni! Ugye érezted, hogy mélyre zuhantál? — és valami csodálatos erő újra fel­emelt! Ugye te is belefáradtál már sokszor a szolgálat nehéz­ségeibe? — és egyszercsak újra lett erőd, munkakedved! Vala­mi titokzatos erőforrás táplált, s táplálni akar további életed­ben is. Mi ez a megfoghatatlan erő, ez a megújító hatalom? — Ez a kegyelem! SZERDA. — „És fogta az Űr­isten az embert, elhelyezte az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze.” — 1 Móz 2.15 (Lk 12,42—43 — 1 Móz 6,9—22 — Lk 9,1—9). Mivégre teremtette Isten az embert? Hogy az általa teremtet gyönyörű világot mi­nél szebbé és számára minél gyönyörűbbé tegye. „Bűnös világ” — mondjuk oly sokszor, teljesen hamisan. Nem igaz, a világ nem bűnös, az csodálatos. Az ember a bűnös, aki nem „műveli”, nem őrzi annak szép­ségét és Istentől adott békéjét. Hogy a mi világunkban nem minden úgy alakul, ahogyan szeretnénk? — Hogy annyi a békétlenség, a széthúzás, a lét­bizonytalanság, a félelem, a ki­taszítottság. a nyomorúság — az mind a mi bűnünk, mert nem űsy műveljük és őrizzük azt a világot, amit Isten ránk bízott. Munkáddal, életviteleddel tedd széppé környezetedet, s meg­látod. mily csodálatos világba teremtett téged az Isten! CSÜTÖRTÖK. — „Csak Ö az az én kősziklám és szabadítom, erős váram, nem ingadozom.” — Zsolt 62,7 (1 Thessz 5,2 — Róm 04,1—5 Lk 9,10—17). Van hová mennem védelmet kérni, van hová menekülnöm bűneim, ellenségeim elől. Isten az olta­lom, aki minden nyomorúsá­gomban biztos menedék. Nem véletlenül mondotta Péter: „Uram, kihez mehetnénk .. A legkülönbözőbb élethelyze-' tekben tapasztalhatjuk meg, ha minden elhagy, Istenre mindig számíthatunk. Minden lassan elhagy az életünkben: megy az idő, múlik a szépség, fiatalság, tova tűnik a tegnap még oly magától értetődő erő — egye­dül Isten jön, Ö mindig mel­lettünk marad, s ö az egyetlen, Aki attól szabadít meg, ami­től sem kínnal, sem áron nem tudunk megszabadulni: bű­neinktől! PÉNTEK. — „Hirdetem neve­det minden nemzedéknek” — Zsolt 45,18 (ApCsel 4,14 — 1 Móz 7,17—24 — Lk 9,18—22). Isten megfejthetetlen és megmagya­rázhatatlan megbízatása, hogy az emberre bízta a legnagyob­bat : az evangélium hirdetését. A bűnös ember, bűnös ajka hirdetheti a legszentebbet, a legnagyobbat: Isten szent ne­vét. A legnehezebb, de a leg­nagyobb és legcsodálatosabb szolgálat: evangéliumot, a meg­váltás lehetőségét hirdetni nemzedékről nemzedékre. Óriá­si a felelősségünk: gyer­mekeink, öregjeink, önmagunk számára prédikálni és nem­csak prédikálni, hanem megél­ni az Isten parancsolatait. So­kak jövendője függ a mi hűsé­ges evangélium hirdetésün­kön! SZOMBAT. — „Az Ür pa­rancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet’’. Zsolt 19,9 (1 Thessz 5,12—1.3 — 1 Kor 3,5— 10 — Lk 9,23—27). Nincs har­madik lehetőség. Isten világo­san megadta mi az ö igé­nye azzal szemben, amit nap­ról napra nekünk emberek­nek kegyeiméből nyújt. Párán-' csolatával nem lehet alkudoz­ni, világosan félreérthetetle- lenül kinyilatkoztatta mi az, amit kíván. Ennek teljesítése keményen megpróbálja éle­tünket, azonban aki ezt teszi, vagy minden igyekezetével azon van, hogy eszerint éljen, világosan látja az életet. Van célja van jövendőbe vetett re­ménye. Tisztán látja az életet, az abban elfoglalt helyét, szolgá­latát. Tehát vagy parancsola­tai szerint, akarata szerint élek, vagy megtagadom őt és járom a magam útját. Nos ez a két lehetőség. .. Solymár Péter — HALÁLOZÁS. — Óvári Károly a veszprémi, gyülekezet hűséges tagja, aki tavasztól őszig kertjének virágait az ol­tárra hozta, elhunyt. Temetése október 17-én volt Hernád Ti­bor lelkész szolgálatával. — özv. Németh Sándorné sz. Kiss Margit, Németh Sándor volt kötéséi lelkész özvegye, a szemesi gyülekezet szeretett és hűséges tagja 91 éves korában elhunyt. Temetése január 5-én Balatonszemesen volt Madarász István lelkész szolgálatával. — „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját.” — Jel 2,10. — Domonkos Jenőt az acsádi gyülekezet hűséges tagját, la­punk előfizetőjét hosszú szenve­dés után 77 éves korában haza­hívta az élet és halál Ura. Te­metése Acsádon volt nagy rész­vét mellett. — „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” — Jób 19,25. I ( >

Next

/
Oldalképek
Tartalom