Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-03 / 5. szám

I (Folytatás az 1-es oldalról) házunk belekapcsolódni a Lu­theránus Világszövetség munká­jába, ha ezeket a határozatokat újra és újra előveszi, és meg­vizsgálja, melyek szólítják meg különösképpen is egyházunkat és mit kell tennünk a határoza­tok megvalósításáért. Minden­esetre, nem hagyhatjuk kiakná­zatlanul egyházunkban azt a nagy erkölcsi-teológiai tőkét, amit a nagygyűlés nekünk ho­zott. Kamatoztatnunk kell a ma­gunk számára. Ügy gondoltuk, hogy a nagygyűlésen elhangzott előadásokat megtárgyaljuk a 16 egyházmegyei lelkészi munkakö­zösségekben, ezzel is tanújelét adva annak az álláspontunknak, hogy nem kívánunk „egyoldalú” teológiai munkát folytatni, ha­nem a diakóniai teológia nagyra- értékelése mellett, készek va­gyunk más teológiai irányokra is figyelni. Végig kell gondolnunk a gyermek- és ifjúsági munkákat tartalmában, gyakorlatában és módszereiben. A gyenesdiási if­júsági konferenciákat is elemez­nünk kell, nagyszerű eredmé­nyeik mellett hogyan tehetnénk ezeket a konferenciákat még ha­tékonyabbakká. A presbiteri kon­ferenciák további szélesítésére van szükség. A fóti Kántorképző Tanfolyamok szép eredményekre vezettek. Valószínű azonban, hogy ott is több ponton újítanunk kell. Az egyházi sajtót tartalmá­ban a vizsgálat tárgyává kell tennünk, de azt is meg kell gon­dolnunk, hogy miképpen tehetné­nek többet lelkészeink és gyüle­kezeti tagjaink egyházi lapjaink és kiadványaink terjesztéséért. A külügyi munkában is súlyponto­kat kell kialakítanunk és ezt a munkát is minőségileg jobbá kell tennünk. Ezekkel a kérdésekkel már foglalkozott két országos es­peres! értekezletünk is. de a mun­kát tovább kell folytatnunk és főleg a gyülekezetek életében kell a jó gyümölcsöket érlelnünk. Néhány negatív jelenség Olyan nagy eseménynek, mint­egy nagygyűlés, természetesen voltak negatív jellegű „lecsapó­dásai” is. Vannak olyan jelzé­seink is — hála Istennek, nem sok —, hogy a Nyugatról és a fej­lődő világból jött lelkészekkel és laikusokkal való beszélgetés nyo­mán, néhány lelkészünk és gyü­lekezeti tagunk egyszerűen le akarja másolni, „át akarja ten­ni” az itthoni gyülekezeti élet­be azt, amit tőlük hallott. Ma­gától értetődően egymástól tanul­nunk kell, de nem mindig vihe­tők át a módszerek egyik hely­ről a másikra. Minden egyház­nak szerte a világon abban a kontextusban kell egyháznak lennie, amelyben él és nem él­het úgy, mintha a másik egyház körülményei között végezné szol­gálatát. „Levegőben” élő egyház pedig nincs. Pál apostol is min­dig úgy szólította meg a gyüle­kezeteket, mint amelyek megha­tározott körülmények között él­nek, pl. Korinthusban, Filippi- bon, vagy Thesszalonikában és úgy formálta leveleit, hogy azok p~y speciális körülmények között é'" gyülekezeteknek szóljanak. Az egyházakat nem lehet kiemel­ni abból a társadalmi rendből, amelyben élnek. Nem ez hatá­rozza meg áz egyház mondani­valóját, de az egyház mondani­valója meghatározott környezet­ben élő gyülekezeti tagoknak szól. Mi pedig a szocialista tár­sadalmi rendben élünk. A tanzá­niaiak, a svédek, a finnek, az amerikaiak, az indiaiak is a ma­guk kontextusában egyházak. Aki ezt nem veszi tudomásul, az ra­jongó és történetietlen. Olyan jelenségeket is megfi­gyeltünk. hogy egyesek — néhány fiatal lelkészre is gondolunk — nehezen tudják elfogadni, hogy vannak egyházi törvények, ame­lyek minden lelkészt, esperest és püspököt, valamint presbitert kötnek, szolgálati rendjüket meg­szabják. E törvényeknek való alá­vetést minden lelkész és presbi­ter esküjében fogadta. A tör­vénykönyvünk elején álló Ünne­pi Nyilatkozat betartása, „mely­nek megfelelően kell értelmezni és alkalmazni az összes többi tör­vényt”, mindannyiunk számára kötelező. Ezeknek a törvényeknek a betartását természetesen szá­mon kérjük egyházunkban. Az „öntörvényűségnek” vagy éppen „törvénytelenségnek” nem adha­tunk helyet. Ezt mindenkinek tudnia kell. Amire készülünk A Keresztyén Békekonferencia július 2—9. között Prágában tart­ja nagygyűlését. A főtéma ez lesS: „Az Isten hív: válasszátok az életet. Az idő sürget.” A KBK már eddig is történelmi jelentő­ségű szolgálatot Végzett. Most ezt meg kell erősíteni. Egyházunk­nak minden segítséget meg kell adnia ahhoz, hogy a nagygyűlés eredményes legyen. Az Egyházak Világtanácsának ez év végéig kell megadnunk vá­laszunkat az ún. „Lima-dokumen­tumra”, mely a keresztség, úrva­csora és az egyházi hivatal kér­déseiben igyekszik a 300 tagegy­ház álláspontját egyeztetni, illet­ve ezeket az egyházakat megál­lapodásra vezetni. Egyházunk­ban egy teológiai munkacsoport dolgozik a nagyon fontos doku­mentumon. Finn—magyar—észt teológiai konferenciát rendezünk június 5—7. között Magyarországon, valószínűleg Gyenesdiáson. Négy évvel ezelőtt a finnországi Isalmi- ban volt ilyen konferencia. Az előkészületek mind Finnország­ban, tgind Magyarországon foly­nak. Kérjük Isten Szentlelkét, hogv vezessen bennünket az 1985. esz­tendőben is és tegye munkánkat hatékonnyá. HANVAYNÉ T. MÁRIA: MIL YEN JÓ IS NEKED! Milyen jó is Enikőnek, negyediknek született, nem fogynak el így mellőle sohasem a gyerekek. Kint Marika tologatja délelőtt, ha süt a nap, nincs ilyenkor a világon sehol nála boldogabb! Ha kis ágyában sírdogál, Csaba rögtön fut oda: — Baba, baba babucikám; mindjárt jön Édesanya. S délután, mikor a két nagy már az iskolába’ van, Lacika telepszik mellé, s mesél néki boldogan. Tarka képeskönyveket visz, magyaráz és mutogat, mintha bizony >már Enikő értené a szavakat. Nem érti még, hogy érthetné, csak érzi, nincs egyedül, mindig vidám, elégedett, s kicsi szíve úgy örül! Négy hónapos kis Enikő ó milyen jó is neked! Életedet beragyogja a testvéri szeretet. A BVSZ VEZETŐI ELÍTÉLIK AZ EMBERRABLÁSOKAT Dr. Gerhard Claas, a Baptista Világszövetség főtitkára, valamint dr. Sames' M. Dunn, a Közügyek Egyesült Baptista Bizottságának végrehajtó igazgatója közös nyilatkozatot tett közzé november 2-án. A két vezető elítélte azokat az akciókat, amelyek során október 5-én Marcia Chamorro nicaraguai baptista ifjúsági vezetőt elrabolták és Miguel Castro García El Salvador-i baptista lelkipásztort október 28-án letartóztatták. A nicaraguai Marcia Chamorrót, egy 18 éves baptista tanítónőt a sandinista kormánnyal szemben álló ellenforradalmárok rabolták el, több önkéntes tanító társával együtt. Az emberrablás során egy tanítót meggyilkoltak, a többiek sorsa — beleértve Chamorrót is — egyelőre ismeretleh. A 30 éves Castro, a San Salvador-i Emmanuel Baptista Gyülekezet lelkésze akit titkos rendőrök harcoltak el október 28-án. Két nap­pal később szabadon bocsátották, és azonnal Svédországba depor­tálták. A svéd bevándorlási hatóságok azonban mindeddig még nem tudnak arról, hogy a lelkész svéd területre érkezett volna. Claas és Dunn kijelentette: „Az ilyen, egyházi emberek elleni ak­ciók súlyosan megsértik az emberi jogokat, amelyek között első he­lyen áll a vallásszabadság. Határozottan elítélünk minden terrorista akciót, amelyet olyan személyek ellen intéznek, akik vallásos elhí­vásuk alapján szót emelnek társadalmunk társadalmi és erkölcsi kérdéseinek megiobbítása érdekében.” A két vezető felhívta az egész világ baptistáit, hogy ne nézzék közömbösen azt, hogy hittestvéreik a vallásszabadságot és más alapvető jogokat nélkülözni kénytelenek. (EBPS) — (Békehírnök) UTUNK MÉRFÖLDKÖVEI ÉS FELADATAI AZ IDŐK VÁLTOZNAK ÉS MI IS VÁLTOZUNK BENNÜK — idézzük olykor a régi bölcsességet. Idézzük és ha azt látjuk, hogy ezek a változások javunkra, hasznunkra vannak, akkor tárgyilagosan mérhetjük fel jelenünket és tekinthetünk a jövőnk elé. Ezekben a hónapokban gyakran beszélünk — még ha nem is idéz­zük az elöljáró mondatot — az idők változásairól akkor, amikor fal- vaink, városaink és hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordu­lójára emlékezünk. Szólunk úgy, hogy a változások valóban a mi ja­vunkra és hasznunkra lettek — lett légyen szó egész országunkról, társadalmunkról és saját magunkról. Hazánk ez alatt a negyven esztendő alatt teljességgel átalakult és úgyannyira. hogy a bekövet­kezett ugrásszerű, jótékony folyamatokat alig tudjuk nyomon kö­vetni: elég ha csak arra gondolunk, hogy a hárommillió koldus, egy \ igazságtalan háborútól meggyötört országából, egy igazságos társa­dalmat építő közösséggé lettünk. S nem kétséges, ezekben az idők­ben megváltozott egyházunk élete is, mégpedig úgy, hogy — Isten szándékai szerint és a történelmi folyamatokat nyomon követve — visszatérhettünk a legmélyebb szentírási alapokhoz és ma így, ezek szerint élünk, szolgálunk. Istennek legyen hála értei A HAZÁNK FELSZABADULÁSA NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓ­JÁRA VALÓ EMLÉKEZÉSSEL PÁRHUZAMOSAN készül XIII. kongresszusára a Magyar Szocialista Munkáspárt és — a nyilvános­ságra hozott irányelvek tanúsága szerint — teszi ezt abban a tudat­ban, hogy hazánk népe valóban egy közösséggé formálódott. Olyan közösséggé, amelynek közösek a feladatai, a gondjai és a megoldandó problémái. „A Magyar Szocialista Munkáspárt betölti társadalom­irányító szerepét — olvashatjuk az irányelvek bevezető soraiban —, felelősséggel szolgálja a népet, a szocialista hazát, a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke nemzetközi ügyét. Reálisan mérlegeli a szocialista építőmunka eredményeit és gyengeségeit, s a marxiz­mus—leninizmus alkalmazásával, az ország adottságainak figyelem- bevételével, minden felelős társadalmi tényező bevonásával, népünk alkotó erejében bízva dolgozza ki a milliók boldogulását segítő meg­oldásokat és módszereket.” Ebben az idézett szakaszban az egyik főhangsúly a „minden fele­lős társadalmi tényező bevonásával” szavakban van a mi számunk­ra. Itt, mert a?felelős tényezők között ma már ott lehetnek, ott van­nak a magyarországi egyházak és felekezetek — köztük a mi egyhá­zunk — is. Valljuk be, ez sem történhetett másképp, mint jótékony változások közepette; az egykor egymással szemben álló, egymást meg nem értő ellenfelekből — az alapvető ellentéteket sohasem fe­ledve, de nem is hangsúlyozva — reg{f*vtg^j, 'a' rfép1 Ügyének szolgálói- lettünk. Természetesen, ki-ki a maga helyén és a maga módján, a maga elvei, hitelvei alapján maradva. MI AZÉRT ÍGY FOGALMAZHATUNK: a magyarországi evangé­likus egyház hívei és vezetői — Krisztus követésében járva — a ma­guk ügyének tekintik a béke, a nemzeti egység, a gazdasági fejlődés és az egyén boldogulásának szolgálatát. Annak tekintjük, mert hűsé­gesek vagyunk népünkhöz, törődünk annak sorsával, mert mi evan­gélikusok, ennek a hazának egyenrangú és egyenjogú polgárai va­gyunk. Ugyanakkor, elismerésként és biztatásként fogadjuk el a kongresszusi irányelvek következő megállapításait: „A béke és a leszerelés ügyének előmozdításában jelentős szerepet játszanak a magyar társadalmi szervezetek és mozgalmak, valamint a magyarországi egyházak. Felelősségteljes és kezdeményező nem­zetközi tevékenységük kifejezi, hogy a magyar nép támogatja pár­tunk és kormányunk külpolitikai törekvéseit.” „A jövőben is arra kell törekedni, hogy a különböző világnézetű, nem vallásos és vallásos dolgozók együtt munkálkodjanak céljaink eléréséért. Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak vi­szonya rendezett. A párt nagyra értékeli, hpgy a magyarországi egy­házak és felekezetek közösen lépnek fel, vállalnak felelősséget a haza gyarapításáért, az emberiség sorsáért, a békéért.” A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT — a dolgok termé­szeténél fogva — sohasem kívánja meghatározni az egyházak belső életét és tevékenységét, teológiáját, de a kongresszusi irányelvek jó né­hány pontja nemcsak megfontolásra, hanem céltudatos cselekvésre késztet bennünket. Céltudatos cselekvésre ott, ami a mi szolgálati területünk is. Ez a terület pedig nagyon széles és szerteágazó: magá­ba foglalja a Földünkért való aggódást csakúgy, mint a Krisztus által oly’ szeretett kicsinyek és elesettek személy szerinti felkarolását is; a nagy kérdésekben való állásfoglalást csakúgy, mint az egyes ember szolgálatát. Egyházunknak mindezeknek felvállalására megvan a maga hitbeli, elvi alapvetése, a diakóniai teológia és nekünk csak ezt kell — hit­ben és cselekedetekben — megélnünk, hogy: a munkának meglegyen a tisztessége-és becsülete, hogy a család szilárd alapja legyen a tár­sadalmunknak, hogy a gyermekek megfelelő nevelésben, az idősek kellő gondoskodásban részesüljenek, hogy mindenkihez eljusson a szellem napvilága, hogy a nemek, a nemzetiségek egyenlő jogokat és lehetőségeket élvezhessenek, hogy ne lehessen hangossá a cinizmus, az erkölcstelenség, a hazafiatlanság, a hűtlenség, mindent meghatá­rozóvá az anyagiakért való hajsza és mindaz, ami társadalmunk erejét gyöngíti. EZÉRT EZ A Ml DOLGUNK ÉS A MI HOZZÁSZÓLÁSUNK: Krisztus tanítványaiként élni, hogy általunk is szebb legyen a világ a népünk s a magunk jelene és jövője. Vámos József 1 \ Hűséggel, szorgalmasan, fegyefeezellen Az Országos Elnökség köszöntése az év elején

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom