Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-22 / 51. szám

\ / ÜDVÖZLET A SOKARCÚ ZIMBABWÉBŐL Evangélikus Élei 1985. december 22. Karácsonyi sorozatunk A főváros, Harare légi látképe Feleségemmel és egyéves kislá­nyunkkal ez év május 25-én érkez­tünk 12 órás repülőutunk végén Hararéba, Zimbabwe fővárosába. A Lutheránus Világszövetség Vi­lágszolgálatának helyi központjá­ban eltöltött 1 hónap után most már több, mint három hónapja élünk végleges állomáshelyünkön, Bulawayóban, egy félmilliós lélek­számú nagyvárosban. Feladatom a vidéki lakosság vízzel való ellátásá­nak javítása — beleértve ebbe mind az ivóvizet, mind pedig a mezőgaz­daság számára létfontosságú vizet - egy kb. magyarországnyi terüle­ten. De nem kevésbé fontos felada­tunknak érezzük a magyar evangé­likus keresztyének szeretetének egészen gyakorlati, diakóniai for­mában való tolmácsolását is. Tervünk szerint 2-3 havonta szeretnék beszámolni az Evangéli­kus Élet hasábjain az LVSZ zim­babwei szolgálatáról, a zimbabwei lakosság súlyos problémáiról, az itt élő keresztyének sorsáról. Ezt megalapozandó, jelen beszámo­lómban az ország általános jellem­zőiről, jellegzetesen afrikai sok ar­cáról szeretnék továbbítani né­hány pillanatképet. Zimbabwe Földünk déli félteké­jén a Ráktérítőtől kissé északra, fekete-Afrika központjában talál­ható: Zambia, Mozambik, a Dél- Afrikai Köztársaság és Botswana által jjatá^olya. Területének - mely négyszer nagyobb, mint hazánké - legnagyobb része 1000 m feletti magasságban van, Bulawayo ma­gassága 1400 m a tengerszint felett. Ez nagymértékban meghatározza éghajlatát, ami a magyar időjárás­hoz viszonyítva'egész évben tavasz és nyár között váltakozik (ittlé­tünk alatt még egyetlen igazi „ká­nikulai” napot sem tapasztaltunk). A lakosság száma kb. 8 millió, en­nek mintegy 20%-a tartozik az ún. bdebele törzshöz és 80%-a jóval népesebb shona népcsoporthoz. A keresztyének aránya mintegy 60%-ra tehető, az Evangélikus Lutheránus Egyház tagjainak szá­ma pedig mintegy tized része a ma­gyar evangélikusság számának. , Zimbabwébe érkezve a meglepe­tések sokasága várt ránk, s össze­foglalva mégis azt kell megállapí­tanunk, hogy második otthonunk­ba jöttünk. A továbbiakban hadd villantsak fel néhányat a sok arc­ból, a sok meglepetésből. Az első igazi meglepetés, amire egyáltalán nem készültünk fel, hogy a Nap északi irányból süt. Perceken keresztül igyekeztem kol­légámat meggyőzni, hogy rossz irányba megyünk, mielőtt tudato­sult bennem tévedésem. Szintén nagyon meglepő a né­hány nagyváros nyugat-európai, vagy néhol még annál is magasabb színvonala. A kontraszt különösen éles, ha mellé tesszük a falusi lakos­ság magyar szemnek megdöbbentő településszerkezetét. A' lakosság 80%-a él kör alakú, szalmatetős agyagkunyjókban. A kunyhók épí­tési technológiája nagyon hasonló az ősi magyar paticsfal építési mód­jához. A megdöbbentő ázonban nem ez, hanem az, hogy gyakorlati­lag nincsenek faluk: a körkunyhók sokasága úgy tűnik a térképen, mintha repülőgépről egyenletesen szórtákvolná szét azokat. Ez termé­szetesen igen sok infrastrukturális problémát von maga után. A legtöbb reklámot természete­sen aI turista látványosságok kap­ják. Itt található a világ harmadik legmagasabb vízesése, a Viktória- vízesés, a világ egyik legnagyobb mesterséges víztározója, a Kariba- tározó, és szép számmal találhatók nemzeti parkok, jól gondozott re­zervátumok. Talán ideillik folytatásként a ke­resztyén gyülekezetek sokfélesége. Számuk szinte hihetetlenül nagy. Vaskalapos „hitvédőknek” azon­ban ez hihetetlen lenne, hogy ezek a felekezetek milyen ökumenikus egységben tudják Krisztust szol­gálni. Csak egyetlen példa: minden protestáns lelkész ugyanazon a teológiai fakultáson végez, s az ok­tatás során mindössze 1-2 órát foglalkoznak hetente 'felekezeti specialitásokkal. Mezőgazdasággal foglalkozó testvéreim tudják talán legjobban értékelni a lehetőséget, hogy Zim­babwében - váltógazdálkodást folytatva - évente három betakarí­tás' lehetséges. Ennek természete­sen feltétele a folyamatos öntözés. Ugyanakkor tény az, hogy a falusi lakosság öntözővíz hiányában nem tudja megtermelni a saját fo­gyasztásához elegendő élelmiszert. Hosszabb időre való élelmiszer- tárolás gondolata általában fel sem merül, és hiányoznak az ehhez szükséges tárolók. Ennek követ­keztében az esős évszak esetleges elmaradása bármelyik évben tragi­kus következményekkel járhat. Áttérve a mezőgazdaságról a technika területére, a sokarcúság toVább folytatódik. Ma már mű­hold segítségével percek alatt köz­vetlenül tudom felhívni telefonon pl. Budapesten az Evangélikus Élet Szerkesztőségét, ugyanakkor, ha egyik lakosnak fogorvoshoz kell mennie, az út a közlekedési viszonyok miatt esetenként egy he­tet vesz igénybe. S ehhez még hoz­zá kell tennünk, hogy az infra­struktúra az afrikai országok vi­szonylatában igen előkelő helyet foglal el. Bálint Zoltán „Kitárta újra minekünk Az Éden kapuját; Az út szabad, beléphetünk. Ó, áldd az ég Urát../' (156, 5v.) Egy zimbabwei fazekas házaspár kör- kunyhójuk előtt Bulawayo melletti nemzeti park Juhász Gyula Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambino! ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya és apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk. 0, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ö, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! ­Ó, emberek, gondoljatok ma rá! A bűneset'után az Úristen kiűzte az embert az Éden kertjéből. A ka­pukat őriztette, a bejárást megtil­totta. Ádám és Éva vesztesége hal­latlanul nagy volt: megszakadt Is­tennel való családias kapcsolatuk, elvesztették az Isten kertjének min­den gazdagságát, felborult kette­jük paradicsomi harmóniája. Nem csoda, ha á kiűzött ember az elveszett paradicsomról álmo­dik. Hiányzik az Isten közelsége, ellenséggé vált az ott még háborí­tatlan természet s hiányzik a megi- szokott emberi összhang. De a legszebb álmok is szertefoszlanák a reggel valóságában. Az ótestamentumi próféták azt hirdetik, hogy az Isten vissza akar- ■ ja állítani az eredeti állapotot a képére teremtett ember számára. Az új Éden a történelem végén szebb is, tökéletesebb is lesz az eredetinél: Isten elhozza az általá­nos békét az emberek között (Ézs 2, 4), sőt az ember és a természet, az ember és az állatok között is (Ézs 65, 25). Megszüntet minden szenvedést, eltörli a halált, megva­lósítja az örök életet. Amit az Ótestamentum megígér, az új elhozza. A karácsony estéjén elhangzott angyali szó többek kö­zött ezt is jelenti: megvalósulóban az ember álma, visszanyerjük az elvesztett paradicsomot. Megszü­letett az a Jézus, aki legyőzi az ős kígyót; eljött a földre az az Úr, aki csodáival bizonyítja a betegség és a halál feletti uralmát. Az ember megtalálhatja benne, sőt elfogad­hatja tőle az élet kenyerét és vizét, s velük az örök életet. Karácsony .estijén sz§b^d §zek7l kel áz ajándékokkal J$„ "számol­nunk! Sőt'fezabad'ezektet'ajrajtán^ dékokat már most bontogatnunk, belőle kóstolgatnunk, tartalmát a mindennapokban kipróbálnunk! Hiányzott az Istennel való benső­séges kapcsolat? Forduljunk Hoz­zá bizalommal, hiszen ő is biza­lommal fordult az embervilághoz: mérhetetlen és mindent kockára tevő bizalommal bízta ránk a testté lett Igét, az egyszülött Fiút! Hiány­zott az Isten kertjének gazdagsá­ga? Karácsony óta mienk szerete­tének minden gazdagsága! Az övéi ne ragadják ki egymás kezé­ből az Úr ajándékait, próbálják azokat igazságosabban szétosz­tani, s meg fogják tapasztalni az odaadás mindennél gazdagabb örömét! Hiányzott a házastársak közötti harmónia? A „földi pokol­ból" újra boldoggá lehet a házas­élet, ha a férj és a feleség nem egymásra fogják a közösen elkö-' vetett vétkeket, hanem magukra vállalják a magukét s megbocsát­ják a másikét... íme, az „előlegbe" kibontott édeni csomag! Olyan ez, mint egy egész estét betöltő filmal­kotás „előzetese”, néhány kocka az örökkévalóságból. Az egykori harmónia újraéledése, a majdani harmónia kóstolója. Az ÚR „kitárta újra minekünk az Éden kapuját'". A karácsonyesti angyali szó ezt is jelenti: kiűzött ember, vége a ki­taszítottságodnak is! Éden kapujá­nak bezárásával befejeződött a színről színre látás, azóta csak közvetítőkön keresztül szólt az ls7 ten. Most azonban testté lett sza­va, közvetlenül szólalt meg Jézus­ban. Aki Jézus szavára figyel, az Atya szavát hallhatja. Karácsony a kitaszítottak rehabilitációjának kezdete. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!" - azok is, akiket mél­tán űzött el az Atya haragja, azok is, akik tudatosan fordítottak hátat áz atyai háznak! Jöjjetek s, vegyé­tek észre: nyitva van az ajtó s Atyánk a Jézusért mindenkit, bár­kit befogad. Rehabilitáció ez, „jo­gainkba" való visszahelyezés, de mindez teljesen kegyelemből törté­nik. A karácsonyesti angyali híradás azt is jelenti, hogy kitágul a világ. Utak nyílnak meg, sorompók emel­kednek fel. Utak az Isten és az emberek szívéhez. Nem véletlenül jutnak eszünkbe régi bűneink és , mulasztásaink, nosza, vigyük őket a kfegyélem:trónusához! Nem vé-■■ < letlenüfíjlitnate^szünkbe elfelejtett^' távoli rokonok, régi barátok... In­duljunk új úton feléjük! De jussa­nak eszünkbe ellenfeleink is, kará­csony közelsége megkönnyíti a közeledést és a kibékülést! Akinek az Isten ajtót nyitott, ne csapja be mások előtt szívét és otthona kapuját! Akinek kará­csony kitágította a világot, nem le­het szűkkeblű felebarátjához. Aki­nek nyitott Édene - örökkévalóság ga van - bőven van ideje mások­kal törődni. Csak el ne feledjük: karácsonykor az Isten „Kitárta újra minekünk Az Éden kapuját; Az gt szabád, beléphe­tünk. 0, áldd az ég Urát! 0, áldd az ég Urát!" Zászkaliczky Pál AZ OBT AZ EGYHÁZAKRÓL Interjú dr. Muntag Andor teológiai professzorra! n Képesített laikusok n „Az egyházak békeszolgálata - békemunkánk egyik erőssége” Bibliaórai helyettesítést kértünk. Gyülekezetünk egyik tagja így kér­dezett: „Ki szolgáljon? A képesített laikus vagy'a képesítés nélküli?” Előzőn gyülekezeti munkatársun­kat értette, utóbbin pedig egy Leve­lező Tanfolyamot nem végzett, de szívesen segítségünkre siető presbi­tert. Ez a kedves szójáték adta az ötletet, hogy megkeressem Muntag Andor professzor urat, akit a Teo­lógia tanárt kara a Levelező Tanfo­lyam gondozásával bízott meg.- Hogyan és milyen céllal kezdő­dött? A hetvenes évek vége felé egyre gyakrabban jelentkeztek gyüleke­zeti munkások, hogy szeretnének alaposabb teológiai ismeretekre szert tenni, mert úgy látják, hogy szolgálatuk végzéséhez erre egyre nagyobb szükség van. Hosszas tár­gyalások * és előkészületek után 1979 őszére meghirdettük a Tanfo­lyamot. Egyházi Törvényeink I. törvénye értelmében hívtuk azo­kat, akik legalább középiskolai érettségivel rendelkeznek, hogy vállaljanak egy hároméves tanfo­lyamon való részvételt. Időközben megszületett a Tanfolyam Sza­bályrendelete is, amely rendelke­zett a tanulmányi és vizsgarendről és a hallgatók munkarendjéről.- Koltak-e példák? v - Ä tornai katolikus és a refor­mátus egyház 1-2 évvel korábban kezdett hasonló tanfolyamot lai­kus munkások képzésére. Személyi kapcsolataink vannak előadókkal és egy bizonyos mértékű tapaszta­latcsere is folyt az előkészület ide­jén. Általában az a helyzet, hogy mindenütt csak saját egyházbelie­ket vesznek fel a tanfolyamra.- Az első csoport végzett. A má­sodik a befejező tanévhez érkezett. Milyen számbeli adatokat jelent ez?- Az első Tanfolyamot 51 jeleht- kezőből 43 hallgató kezdte el. Kö­zülük 31 végzett 1982-ben. További három az Ákadémián előírt alap­vizsga letétele után teológiai hallga­tóként folytatta tanulmányait. Ok azóta már szolgálatban állnak. A második Tanfolyamot 1983-ban kezdtük 38 hallgatóval. Közülük most 25-en készülnek záróvizsgára.- Néhány valóságos példát sze­retnénk látni: milyen területen ta­láltak helyet és szolgálatot a vég? zettek?- Azok közül, akik az első Tan­folyamot elvégezték, sokan állnak aktív gyülekezeti szolgálatban. Van, aki egész gyülekezetét gon­doz, néhányan rendszeres beosztás alapján vegeznek egy-egy rész­szolgálatot, mások alkalmanként vezetnek gyermek-bibliakört, tar­tanak bibliaórát vagy segítenek a gyülekezeti' diakóniaban.- Ezek után meg kell kérdez­nünk: mit jelent és mit nem jelent a Tanfolyam a gyülekezeti szolgálat szempontjából?- Nem szeretnénk, ha némelye­ket, gyülekezeteket vagy egyes gyü­lekezeti tagokat csalódás érne, mert valamiféle „lelkész-pótlást” várnak ettől a Tanfolyamtol. A Tanfolya­mon nem lelkészképzés folyik, ha­nem olyan gyülekezeti tagokat segí­tünk a Szentírás, a hitvallások, az egyház története, tanítása, élete, mai helyzete alaposabb ismeretére, akik már eddig is végeztek gyülekezeti szolgálatot és szeretnék azt több „szakismerettel” végezni. Azt re­méljük, hogy a Tanfolyamot elvég­zett gyülekezeti munkások sok min­denben jobban tudnak segíteni a lelkésznek. A lelkészképzés azonban továbbra is az eddigi módon, a Teo- lógiai Akadémián folyik. Annak megvan a lehetősége, hogy a kitűnő vagy jó eredményt elért tanfolyami hallgatók az előírt vizsgák letétele után folytassák tanulmányaikat és a lelkészi szolgálathoz szükséges akadémiai képesítést elnyerjék. Akik a Tanfolyamot végezték el, azok az 1982. július 1. óta érvényes Szabályrendelet értelmében mint „gyülekezeti munkatársak” a gyü­lekezet presbitériumának megbízá­sa alapján a gyülekezeti lelkész irá­nyításával igehirdetői, katecheti­kai, diakóniai, lelkigondozó vagy szükség szerint egyéb munkát vé­gezhetnek a gyülekezetben. — Kiket biztatna jelentkezésre?- Az eddigi két Tanfolyamon sok örömünk volt. A résztvevők szorgalmát és áldozatvállalását példamutatónak találtuk. Az a ter­vünk, hogy 1986 őszén újabb Tan­folyamot indítunk. Ennek hirdet­ményét hamarosan megjelentetjük az Evangélikus Életben. Nagyon örülnénk, ha gyülekezeti felügye­lők, tisztségviselők, presbiterek is jelentkeznének, mert meggyőződé­sünk, hogy a gyülekezet vezetői­nek szolgálatát nagy mértékben se­gítené a Tanfolyam elvégzése. Amikor megköszönöm a beszél­getést, arcok villannak elém. „Ké­pesített laikusok.” Gyülekezeti munkatársak, akik szerte az or­szágban megbízhatóan, hűségesen végzik szolgálatukat. Isten áldja meg őket gazdagon! Indítson úja­kat evangélikus hitünk és életünk tanulmányozására, értésére és kép­viseletére! Szabóné Mátrai Marianna A Magyar Tudományos Akadé­mia dísztermében tartotta az Or­szágos Béketanács ez évi utolsó ülését. Sebestyén Nándorné, az OBT el­nöke megemlékezett a Béke Világ­tanács megalakulásának 35. évfor­dulójáról, azokról a küzdelmekről, a békéért folytatott erőfeszítések­ről, és akciókról, amelyek a 35 év munkáját jellemezték. Az elnöki számvetést követően dr. Horn Gyula külügyminisztériu- mi államtitkár adott tájékoztatást időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a genfi találko­zóra. Reménységgel szólt arról a tényről, hogy a tárgyaló felek egy­aránt kijelentették, egyikük sem törekszik katonai erőfölényre, ter­monukleáris háborúra és lehetősé­get látnak az eszmecserék folytatá­sára. Szólt a különböző békemoz­galmak szerepéről is, amelyeknek jelentékeny szerepe volt a tárgyalá­sók létrehozásában. A kis országok szerepéről szól­va elmondta az előadó, hogy he­lyes volt a feszültebb években is a kapcsolatokat fenntartani, ennek köszönhetően a kis országok vi­szonyában nem állt be rosszabbo­dás. A tájékoztató után Horváth Éva titkár az OBT nemzetközi tevé­kenységéről szólt. Kifejezte külön köszönetét a Katolikus Papi Béke- mozgálomnak és az Egyházközi Békebizottságnak eddigi tevékeny­ségéért. Kiemelte» továbbá azt, hogy egyre sikeresebb a magyar békemózgalom nemzetközi tevé­kenysége. Fodor István titkár az OBT hazai tevékenységéről számolt be, melynek során példamutató kezdeményezésnek nevezte az egyházak békeszolgálatát. Mint mondotta, az egyházak tevé­kenysége békemunkánk egyik erőssége. Kiemelte az Afrika va­sárnapi kezdeményezést, valamint a földrengéskárosultak megsegíté­se érdekében tett egyházi összefo­gást. A tanácskozás felszólalásokkal zárult, melyek sorában Schöner Alfréd a Magyar Izraeliták Orszá­gos Rabbitanácsa elnökhelyettese a hívő emberek felelősségérzetét és cselekvési készségét hangsúlyozta. I 0)

Next

/
Oldalképek
Tartalom