Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-22 / 51. szám
Ev /Y7/1 í ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP géli kun Élet1 50. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1985. DECEMBER 22. ÁRA: 9.— Ft ( 'N Karácsonyi sorozatunk á 156. ének alapján 1., 3., 5. és 7. oldalon Karácsonyi versek Levél Zimbabwéből Új rehabilitációs épület a Budai Szeretetotthonban Interjú Muntag Andor professzorral \ ________________________________________________________J Sop roniak az ausztriai Rust templomi jubileumán Közelebb kerültünk egymáshoz! November 10-én személygépkocsikon ment át a soproni határátkelőn az a presbitériumi küldöttség, melyet a ruszti evangélikus gyülekezet presbitériuma meghívott templomának 200 éves felszentelésének jubileumi ünnepségeire. Az ünnepi igehirdetést dr. Dieter Knall, az ausztriai evangélikus egyház püspöke végezte ugyanazon ige alapján (Préd 4,17), melyre a templom felszentelésekor a gyülekezet lelkésze Haynóczy János Károly - aki Sopronban született gimnáziumigazgató fiaként - igehirdetését felépítette. Knall püspök igehirdetése bevezetésében közvetítette egyházunk püspökeinek áldáskívánásait, akikkel nemrég személyesen találkozott. A fiatalok bevonása az istentisztelet szolgálatába szép példája, volt, hogy miként lehet őket „hídépítőknek” tekinteni, amit egyik énekükben maguk is vállaltak: „Uram adj bátorságot hídépítéshez”. - A soproni gyülekezet nevében Szimon János ig. lelkész köszöntötte a jubiláló gyülekezetét Neh 9, 31 versével, mely a vasárnap egyik útmutató igéje volt. A kegyelmes és irgál- mas Isten nem hagyta el ezt a gyülekezetét, amikor újonnan épült és felszentelt templomát elveszítette (1651) igehirdetőjével együtt. Amikor lehetőség adódott a „türelmi rendelet előírásai szerint” elsők között épített új templomot, a mostanit. A volt anyagyülekezettől, Soprontól elszakadt leánygyülekezet, maga is „anyává” lett. De amint az anya és leánya sohasem felejthetik el egymást, amíg élnek, hanem keresik egymás kezét, hogy az erősebb segítse a gyengébbet, ugyanígy ez a két élő gyülekezet határokon túl is „vérségi” kapcsolatban maradt egymással. Úgy is, mint anya-leány vonatkozásban, de úgy is, mint Krisztus értük kiontott vé'rének erejével összekapcsolt gyülekezet. - Szórványhelyzetünk is mindkét egyházban arra kötelez, hogy mindinkább erősebben fogjuk meg egymás kezét, de ugyanakkor imádkozzunk kitartóbban egymásért és szolgáljunk hűségesebben egymásnak. Mindez akkor hatékony, ha egymás minél jobb megismerésére törekszünk. Ez jó úton halad, hiszen a mostani találkozó a tavalyi folytatása, amikor a soproni templomi jubileumon voltunk együtt. De a határon túli egymáshoz közelebb kerülésnek igazi területe, amikor a hétköznapokban sem engedjük el egymás kezét hitünk áramlásában és szeretetünk 200 éve felszentelt ruszti templom (Ausztria) Ünnepi köszöntő Elmélyedve a karácsonyi éj szent titkába, elfogódva hajtjuk meg fejünket. A láthatatlan Isten karácsony éjjelén láthatóvá lett. Közénk jött, hogy megismerjük. Számunkra most már nem a Nagy Ismeretlen az Isten, a Nagy Idegen, hanem az Ismerős, a Jó Barát. Most már látjuk, tudjuk, milyen. A világ Jézus által ismerte fel, hogy milyen az Isten. Nemcsak Hatalom, Erő, Igazság, Hűvös Fenség, hanem Szelídség, Jóság, Irgalom. Karácsony éjjelén tudta meg a világ a legszebbet Istenről, azt, hogy az Isten Szeretet. A Szeretet és Könyörület hozta közénk az Isten Fiát, hogy jobbra fordítsa sorsúnkat. Milyen megindító János-evangélista szava: Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ó Egyszülött Fiát adta érte. Sokak szemében a karácsony az egyházi év csúcspontja. Pedig csak nyitány. Kedves, lenyűgöző nyitány, de folytatást kíván. A folytatás Jézus részéről a nagypénteki kereszt, a húsvéti győzelem és az Isten jobbjára ülés volt. Részünkről is legyen folytatása karácsonynak. Ez a szép ünnep legyen nyitánya új életünknek, amelyben Jézus a Király. Ahol pedig Jézus arKirály, ott hir- dcttetiU a békesség evangéliumé, amely teremti is a békét a szívben és a világban. A Király alattvalói" is „bé- ke-teremtók". A világnak pedig békére, békére, békére van szüksége. A Király népének ezért a békéért együtt kell fáradoznia minden jóaka- ratú emberrel. Isten „jóakarata" dolgozik, általuk. Ezekkel a gondolatokkal kíván áldott karácsonyi ünnepeket a Szerkesztőség átvitelében a szolgálat különféle területeire. - Látogatásunk emlékére és kapcsolataink mélyítésére átadtuk az egyik soproni festőnek Michael Manhardtról, a ruszti gyülekezetben eddig leghosszabb ideig (43 évig) szolgált lelkészéről készült festményét, aki Sopronban született és itt is kívánt megpihenni. Az istentisztelet után folytatódott az ünnepi sorozat - mely már egy hete tartott - a város dísztermében, ahol ének és zenei műsorszámok között köszöntések köve- keztek. Itt hangzott el a soproni gyülekezet felügyelőjének, Hollósy Eleknek köszöntéseként Kramer György lelkész tolmácsolása, melyben köszöntés, meghívás meg- köszönése, Istennek való hálaadás, templomszeretetre való felhívás és áldáskívánás úgy kapcsolódtak össze, mint azok a képek a falon, melyeket a gyülekezet gyermekei rajzoltak a templom belsejéről a jubileumra és nehéz volt a zsűri döntéshozatala, hogy melyik is kapjon jutalmat, mert sók jó rajz készült. Úgy búcsúztunk az ünnepi hetet gondosan szervező dr. Altmann lelkésztől és a soproni küldöttséget vendéglátó szeretettel fogadó presbitériumtól, mint Krisztusban testvérek, akik a Fertő tó partján élnek és a határ bár a tó vizén húzódik, de a víz áramlása nem ismer határokat. Egyik partról a másikra csapódnak a hullámok, ha vihar támad és a sima víz tükrén tündöklő napban és az élővilág örömében mindkét parton élő nép, nemzet, gyülekezet és egyház gyönyörködhet. Erre utalt Burgenland evangé- likusságának világi vezetője is: a Fertő tóhoz hasonlóan a Krisztus hitben egyre erősebben forrjunk össze és egyre mélyebbre jussunk - mint a napsugár a vízben - a testvéri szeretetben. Szimon János Karácsonyi sorozatunk Egy ünnepet sem előz meg olyan hosszantartó, nagy" készülődés, mint a karácsonyt. Hetekkel előtte megváltozik az utca képe. A színéé, csillogó kirakatok, az üzletek megnövekedett forgalma, a hegyekből „leköltözött" fenyőfák sokasága mindmind már jó előre a karácsony közeledtét jelzik. Emberek sietnek az utcákon tele táskákkal és szatyrokkal. Útközben talán azon töprengenek: mi is hiányzik még az ünnepi asztalról vagy az ajándékozásra szánt dolgok közül? A kisebb pénzűek pontosabb számvetést csinálnak: jut-e mindenre és mindenkinek a meglévő keretből? Üdvözlőlapok megszámlálhatatlan sokasága viszi a világ minden tája felé a karácsonyi köszöntéseket. A gyermekek pedig izgatottan számolják vissza a napokat: hányat kell még aludni karácsony estéig? Valamilyen formában mindenkit elfog az ünnepi készülődés hangulata. Csak igen kevesen maradnak ki teljesen a lázas készülődés magával ragadó sodrásából. Miért ilyen jelentős az ünnepek közt számunkra karácsony? Karácsonykor szélesebbre tárjuk otthonunk ajtaját, mint a hajszás hétköznapokban. Karácsony sokak számára ma nálunk háromnapos munkaszünetet jelent. Lehetőség arra, hogy együtt legyen a család. Gyermekeket, unokákat várunk haza az ünnepi asztal mellé. Emberek százai kelnek útra karácsonykor - sokszor dacolva a zord időjárással, a járművek zsúfoltságával -, hogy szeretteik körében ünnepelhessék a karácsonyt. Hiszen úgy igazi az ünnep, ha együtt ünnepelhetünk azokkal, akiket szeretünk. De vajon hazajönnek-e, akiket várunk? Megtalálják-e a számukra nyitott ajtónkat? Hazahozza-é őket, nem a terített asztal bősége, hanem otthonaink hívogató melege? Karácsonykor szélesebbre tárjuk a szívünk ajtaját. Még az „ajándékozási világverseny" mélyén is va- )ahol ott lappang az örömszerzés szándéka. Karácsony táján eszünkbe jutnak régen látott barátok, ismerősök. Egy üdvözlőlap, egy telefon erejéig tudtukra adjuk: nem felejtettük el egészen őket. Nem marad ki mégis valaki ebből a világot magunkhoz ölelni próbáló mozdulatunkból? Karácsonyi hangulatban - úgy gondoljuk - még Isten felé is ajtót nyitunk. Legalább karácsonykor elmegyek a templomba - mondják sokan a ritkán templomjárók közül is. S hogy ez nem csupán üres ígéret marad, mutatja a megnöveke- dett, ünnepi templomlátogatottság. Ünnepi, Isten felé nyitásunk mégis nem marad-e gyakran szárnya- szegett emberi próbálkozás, múló, karácsonyi hangulat? Nem szabad lebecsülnünk karácsonyi ajtónyitásainkat. Nagy dolog, ha az ünnepi asztal mellett átélhetjük - ha csak rövid időre is - az egymáshoz tartozás örömét. Nem felesleges, ha karácsony táján szeretetszikrákat röppentünk szét a világ minden tája felé. Talán ettől is melegebb lesz a világ. Karácsonyi Isten-keresésünk tétova lépéseit sem marasztalhatjuk el egészen. Hiszen hiányérzetünkből fakadnak. A legnagyobb ajándékát karácsonynak azonban ez az ének mondja el nekünk. Hálaadásra hív, mert valami nagyon nagy dolog történt az első karácsonykor: kitárta Isten a menny ajtaját. Ajtónyitása szélesebb a mi otthonaink ajtónyitásánál. Belefér az egész világ. Mai karácsonyi örömünket sokszor beárnyékolja, hogy úgy érezzük, hiába dörömbölünk a világunkat körülvevő zárt ajtókon. A félelem, a gyűlölet, az igazságtalanság zárait nem tudjuk felnyitni. Mi keresztyének mégis hisszük: Isten szeretetének nyitott ajtaja az egész világnak kínál kiutat. Isten karácsonyi ajtónyitása olyan széles, hogy belefér minden ember. Nincs senki,'aki kimarad belőle. Milyen jó erre emlékeznünk, s erre emlékeztetnünk másokat. Szeretetre éhes világunkban szerte hangzik a jó hír: emberek, szeret benneteket az Isten! . „Kitárta a menny ajtaját” - zengi a régi, középkori ének. S így folytatja: „Elküldte szent Fiát”. Lehet, hogy a mi karácsonyi ajtónyitásaink Isten felé, nem érnek célhoz. Karácsony azonban azt hirdeti nekünk: Isten nemcsak kitárta nekünk az ajtót, hanem egészen közel jött hozzánk az emberré lett Jézus Krisztusban. Nem nekünk kell erőlködnünk, hogy megkeressük öt. ö keres irgalmas szeretetével és meg is tud találni minket. Taíán éppen ezen a karácsonyon... Karácsony minden földi ajándékán túl ezért áldjuk Öt hozzánk hajló szeretetéért, a „kitárt ajtóért”. Sárkány Tiborné Altdorfer: Szentéj (részlet)
