Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-27 / 4. szám

TANULMÁNY

OROSHÁZA INDULÁSÁRÓL

Állami szakemberek is felhívták a lelkészek figyelmét arra, hogy a régi anyakönyvekből sok tanulságos adatot lehetne közkinccsé tenni. Ezért készült el az Orosházi Gyülekezet első anyakönyve,alapján egy 154 oldalas tanulmány. Írója Huley Alfréd ny, lelkész. Címe pedig Élet Orosházán az első anyakönyv szerint 1744-től 1785-ig. Ez a Békés megyei múzeumok néprajzi pályázatán II. díjat nyert az elmúlt évben.

A kezdő évszám az, amikor az orosháziak első csoportja letelepedett. ■ Rövidesen lelkészük is elkezdte az anyakönyv írását. Amit akkor sima papírra írt, csak kereszteléseket és esketéseket tartalmazott. Csak évek múlva írta fel a halottakat is. Főleg a bajokat, szerencsétlenségeket jegyezte fel. De így is sok mindent megtudhatunk Orosháza első 40 évéről. A foglalkozások máris lehetőséget adnak életük bizonyos megismerésére. Születés- és keresztelésadatai egy érdekes szokást mutatnak. Ha ikrek születtek, akkor azokat leginkább fiú—lány esetében: Ádám—Évának nevezték el. Az Éva nevet ezen kívül is gyakran adták. 987 keresztnévből 690-et a Bibliából vettek. Gyermekek születésekor voltak nehézségek, de korántsem volt oly nagy a gyermekhalandóság, mint az várható volna. Házasságon kívül született gyermekek esetében a lelkész nem fukarkodik lesújtó megjegyzésével: ezzel anyakönyvez. Az esketések és temetések a korabeliek gondjairól tudósítanak. A halálesetek okáról legtöbbször nem kapunk hírt. De az életkor kiszámítása az országosnál kissé jobbat mutat.

Nem sok adatot találunk más vallásokról vagy nemzetiségekről. De ezek mégis érdekesek abból a szempontból, hogy nem éltek zárt közösségben. Engedték maguk közé letelepedni a más vallásút- nemzetiségűt. Darvas József és a gyülekezet korábbi lelkészei megírták Orosháza történetét. Ügy tűnik, hogy az első anyakönyv tanulságai ezeket az írásokat jól egészítik ki.

BAPTISTA IMAHÁZ ÉPÜL MAROSVÁSÁRHELYEN

A Marosvásárhelyi Baptista Gyülekezet a közelmúltban megkapta építési engedélyét, és már a következő napon el is kezdte az építési munkálatokat — jelentette dr. Vas Gergely, a gyülekezet lelkipásztora. Az itteni 160 tagú, magyarul beszélő gyülekezet egy nagy imatermet kíván építeni meglevő épülete mellé. Két éven belül be akarják fejezni a munkát.

A gyülekezet 24 évvel ezelőtt vásárolta meg imaházépítésre jelenlegi telkét. 1982-ben fejezték be azt a gyülekezeti házat, amelyben egy nagyobb szoba van a csoportos foglalkozások részére, valamint egy lakás, amelyet ideiglenesen a vasárnapi bibliaköri és ifjúsági munka céljára használnak. Az építkezés összkiadása várhatóan eléri a négymillió lejt.

Marosvásárhely egyetemi város és egyike a legfontosabb magyar nyelvű kulturális központoknak Erdély területén. A magyar nyelvű baptista gyülekezet mellett van még egy 60 tagú. román nyelvű baptista gyülekezet is a városban. (EBPS) — (Békehírnök)

— ÖRIMAGYARÖSD. A gyülekezet megválasztott lelkészét. ifi. Fábián Ferencet 1985. január 13-án ünneoi istentisztelet keretében iktatja b£ ÉéHit ,Mlróly esoer^s.

— SZÜLETÉS. Horváthné

Pecznyik Ilona alsósági lelkésznőnek Celldömö’kön 1984. november 23-án MÓNIKA nevű első gyermeke született.

EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT

lesz január 27-én, vasárnap este 6 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 20.)

Műsoron

Johann Sebastian Bach orgonaművei

Orgonái:

PESKÓ GYÖRGY Igét hirdet:

Ifj. HafensCher Károly

— HALÁLOZÁS TÖmböly De- zsőné, sz. Gyurátz Ida, Bük gyülekezetéhez tartozó filia, Szeleste gondnokának a felesége hosszú, türelemmel viselt betegség után. Sárváron 1984. november 12-én meghalt. A gyülekezet nagv részvéte mellett temettük el Szeles- tén. 1984. november 16-án. A temetési szertartást az elhunvt rokona, Bánfi Béla nagvgeresdi lelkész és Sztehlo Mátyás helvi lelkész végezte. „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre: most töredéVp* az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni. ahogyan engem is megismert az Isten.” 1 Kor 13.12.

— Id. Máté Ferenc, a kölesei gyülekezet tagja, presbitere, az „Evangélikus Élet” hűséges olvasója 1984. november 25-én meghalt, 91 éves korában. Ravatala mellett Lábossá László lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát. „Boldogok azok a szolgák, akiket az Űr megérkezésekor vir- rasztva talál.”

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1985. január 27-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. ifj. istentisztelet. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár, üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vétő Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de.

10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. de. 8. Reuss András. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyal Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa P^l.

Bécsikanu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula. du. 6. Széehey Béla. Toroczkó tér de. fél 9. Mado- o«;qi Miklós. Óbuda de. 10. Göröe Tibor. XTI. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kősze<?hy Tamás. de. 11. Kő- szeghy Tamás. du. fél 7. Takács József. Modori u. de. fél 10. Pesthi- degkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Takács József. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. «Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél

11. Mezősi György.

— Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 17.1—9; az igehirdetés alapigéje: Csel 26,9—20.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi •Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György:

Felelős kiadó:

| Harkánvi László |

Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 280.— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

Szédás: 85.2315/90-04 Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándomé vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető’

Szlávik András vezérigazgató

„Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az L'r, dicsősége meglátszik rajtad.” Ézs 60,3

VASÁRNAP. — „Jézus mondja: aki engem lát, az látja az Atyát.”

— Jn 14,9 (2 Móz 33,20 — Mt 17, 1—9 — Zsolt 40). A Szentírás egésze tanúskodik arról, hogy Isten Lélek, láthatatlan. Mennyei Atyánk azonban jól ismeri vágyunkat, hogy szeretnénk látni öt. Várakozásunkat úgy teljesíti, hogy Jézust küldi a világba. Általa igazán megismerhetjük Istent, de erre a látásra is csak hit által juthatunk. Hit, a nem látható dolgok létéről való meggyőződés híján Jézusban is csak egy rendkívüli képességgel rendelkező, nagyszerű embert látunk, akit igazságtalanul keresztre feszítettek. Hit által látjuk meg a megtört tekintetű, átszegezett kezű, töviskoronás Jézus arcán Mennyei Atyánk vonásait, ismerjük föl Istenünk határtalan irgalmát, szeretetét.

HÉTFŐ. — „Csodálatos a terve, hatalmasan hajtja végre.”

— Ézs 28,29 (2 Thessz. 2,13 — 2 Móz 34.29—35 — Lk 7,18—23). Sok tervünk, elképzelésünk van életünkre nézve, munkánkkal kapcsolatban. Istennek is van terve mindegyikünkkel, nem rövid távú, átlagos, hanem olyan, amire igazán ráillik a jelző, csodálatos. Isten terve ugyanis az, „hogy minden ember üdvözöljön és az igazság megismerésére eljusson”. Tervét úgy váltja valóra, hogy Jézust adta értünk, az áiő ige, a szentségek által ma is munkálkodik. Istenünk csodálatos tervét ismerve nagy bizonyossággal énekelhetjük: „ami velem történik, az Ö tervébe illik, tudom javamra van. Igéjébe fogódzom, Rá bízom minden gondom, és szívem már nem nyugtalan”, 344. é. 3. v.

KEDD. — „Keresztelő János így válaszolt: akinek két ruhája van, adjon annak akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék”. — Lk 3, 11 (Zsolt 22,27 — Jn 12,34—41

— Lk 7,18—23). Isten számtalan ajándékát élvezzük, otthonunk, élelmünk, ruházatunk, munkánk van, békében élünk. Vajon nem lettünk-e mégis elégedetlenné, más bajával, nyomorúságával szemben közömbössé? Millióknak nem jut betevő falat, rendes ruha, ez elől nem takarhatjuk el szemünket. Még- kevésbé mehetünk el azok mellett, akik mellettünk élnek, de nélkülözik a szeretetet, megértést, önzetlen segítőkészséget.

SZERDA. — „Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot”. — Zsolt 97,10 (1

Thessz 5,22—23 — Jn 1,43—51 — Lk 7.36—50). Isten iránti szeretetünk komoly döntést jelent,

nem túláradó érzelmeket csupán. Életreszólóan döntenünk kell, Isten, az Ő akarata mellett s határozottan szembehelyezkednünk mindazzal, ami gonoszság, igazságtalanság, a bűn következménye. A zsoltáros arra int, hogy gyűlöljük a gonoszságot. A bűnt kell meggyűlölnünk, önmagunkét, s mindazt, amivel találkozunk. A gonoszság nem megfoghatatlan, hanem fölismerhető tettekben jelentkezik, mint házasságtörés, kapzsiság, lopás, kicsapongás, elnyomás. Ez ellen minden erőnkkel harcolnunk kell.

CSÜTÖRTÖK. — „Ö előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn”. — Kol 1,17 (Préd 3,14 — 2 Móz 13,20—22 — Lk 8,1—15). Krisztusról zeng az apostol himnusza. Jézus ott áll a teremtés kezdetén, nem egy láncszem az egészben, nem egy a sok ember közül, akik Ádámot és Évát követték. Tudjuk ugyan, hogy mikor lépett a teremtett világ idői keretei közé, de ez nem változtat a tényen: ő előbb volt mindennél. S földi működéséből, ahogy igét hirdet, ahogy az Atya akarata szerint megy a Golgotára s végül húsvét hajnalán békességgel és reménységgel ajándékozza meg övéit, mindebből megérthetjük, mit is jelent, hogy minden őbenne áll fönn. Benne és általa marad meg, ér el céljához a mi életünk is.

PÉNTEK. — „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomban.” — Zsid 4,11 (1 Kir 8.56 — Jn 7,25—30 — Lk 8,16—21). A mindennapi élet harca, küzdelmei közepette vágyakozunk a nyugalom, pihenés után. Isten nyugalmat és felüdülést kípál nekünk, ’mikor igéje hallgatására hív, az ünnepnap megszenteléséről szól. A vele való közösség nyugalmát, örömét azonban nem csak e földön akarja adni nekünk, hanem örök otthont készít. Ezt nem elég megköny- nvebbüléssel tudomásul venni, hanem készülhetünk és igyekezhetünk a mennyei haza felé, szívünkben a halálfélelem helyett a hazatérés bizonyossága lehet.

SZOMBAT. — „Isten erősítsen meg titeket minden jócselekedetben és beszédben”. — 2 Thessz 2.17 (Zsolt 82,3 — Jel 1,9—18 — Lk 8,22—25). Más javát szolgáló cselekedet, építő, erősítő szó, önmagában nem kifejezetten keresztyén sajátosság. Mégis sokszorosan számonkéri Isten ezt tőlünk, akikkel jót cselekedett, bűneinket megbocsátotta. Jézus által új életre hívott, aminek velejárói a jócselekedetek. egyenes, tiszta beszéd. A felülről kapott erő nélkül azonban elbot- lunk az úton, ami a célig visz.

Deméné Smidéliusz Katalin

csupa könny ez az írás!

Évet lezáró utolsó napon írom ezt a cikket. Visszanézek és ösz- szegezek. Nehéz volt ez az év. Nekem nagyon nehéz. Így érzem ezt most, pedig tudom, hogy a nehéznél is 'van nehezebb, a rossznál is rosszabb, a fájdalmasnál is fájdalmasabb. Ez az írás nemcsak a magam nehéz elveszett napjait siratja. Nem! Valamennyiünkét!

A televízió egyik ünnepi estünkön riportot készített „Hit, remény, szeretet” címen. Ennek kapcsán alkalmunk volt látni fiatalokat és öregeket, akiknek nem volt feménye és ami még ennél is döbbenetesebb volt, látni különböző korú embereket, de főképpen fiatalokat, akik nem tudtak erre az egyszerű kérdésre válaszolni: mi a szeretet? Ez valóban megkönnyezni való szomorú dolog annak, aki aggódik jövőnk, jövő nemzedékünk sorsa miatt.

A riporter többször is megismételte a kérdést: mi a szeretet?

— A sze-re-tet? — hangzott a tétova kérdés ismétlése —, nem tudom.

Pál apostol Korinth. I levelében azt mondja: ha embereknek vagy angyaloknak a

nyelvén szólnánk is, de szeretet nincsen bennünk, olyanok vagyunk mint a zengő érc és a pengő cimbalom, és lehet hegyeket megmozgató hitünk, de ha szeretet nincsen bennünk semmik vagyunk. Beszél a szeretet tulajdonságairól. . . hosszú- lűrőnek, kegyesnek mondja, nem kérkedik, nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, mindent elfedez. És ami a legcsodálatosabb benne az az: hogy a szeretet soha el nem fogy. Pál apostol a hit, a remény, a szeretet csodálatos hármasságából a legnagyobbnak a szeretetet tartja.

Visszatekintve az elmúlt évre, de egész életemre, mindig hittel reménykedtem a szeretet erejében. Nem csoda hát ha most megkönnyeztetően szomorúnak éreztem a szeretet nem ismerésének képernyőn látható valóságát, Sírni való. hogy olyan sokan élnek világunkban. akik nem ismerik a soha el nem fogyó szeretetet, amely még a hegyeket megmozdító hitnél is több

Kit okoljunk érte? Magunkat is! Magamat is!

Mégis, letörlöm most könnyeimet az örök reménykedők hitével, mert apró jeleket is látok, amelyek arra utalnak, hogy nem halt ki belőlünk a szeretet, egy-egy szó, mozdulat, simoga- tás, sok-sok reménysugár elárulja. hogy él bennünk a hit, a remény. a szeretet hármasa. Csak a jelre várnak, hogy kilépjenek az arcunkra, a tetteinket irányítsák, maroknyi éltünket boldogabbá tegyék. Legyen rá példa két rövidke történet, amelyek vfndegyike ezt bizonyít ia.

Az egyik történet szereplője egy hároméves kisfiú és jómagam. Színhely az ebédlő asztal vastag tölgyfa lába. amely helyet főhősünk választott nyugodalmas játszóhelynek és ahová később én is leültem, hogy ne legyen közöttünk „nívókülönb- ség”.

A főhős egy kartondoboz fedelét tartotta maga előtt, amelybe képeket kellett rakni, hogy kijöjiön az előttünk fekvő minta. Vesződött vele alaposan, de sehogysem ment. Bonyolult dolog ez a világ, ha így széjjel szedik, hogy az ember már nem tűdig összerakni. Megsajnáltam, segítettem neki. Aztán kezembe fogtam kis arcocskáját, belenézve gyermekszemébe azt mondtam:

— Te drága kis csillag!

És ebben az egy mondatban benne volt minden féltésem a leskelődő rossztól, betegségtől, háborútól, csillaghábo.rúk gépré- meitől, ettől a szeretetlen, re- ménytvesztett világtól is.

Vacsora után volt egy olyan pillanat, amikor a karácsonyi vendégek kis csoportokban állva. ülve beszélgettek. A gyermekre nem gondolt senki. Én egy nagy karosszékben pihentem a nap rohánásait. Kis barátom hiába keresett valakit aki az élményeire figyeli! volna. Végig járatta szemét a felnőtteken és mintha megérezte volna magányomat. odafutott hozzám, kis fejét ölembe hajtotta, térdeimet átfogva azt mondta:

— Te drága kis csillag!

A szeme még tovább beszélt ... ne félj —, mondta szavak nélkül — ilyenek vagyunk

mi mai emberek, vágyunk a si- mogatásra, a gyengédségre, az elveszett paradicsomra és sokszor azt sem tudjuk, mi a szeretet, pedig itt van bennünk. Ne sírjál hát, nem veszett el semmi!

A másik történetem is lejátszódhatott volna bárhol a világban, ahol egy családon belül sok a gyermek és sokszorosan számba kell szedni mire adjuk ki nehezen megszerzett filléreinket. Kis barátgméknál is gyakran elhangzott ez a visszatérő mondat:

— A Balázska majd megkapja a Gáborka letett holmiját! A Balázska majd megkapja a Levente letett holmiját! — Megszokta már. hiszen ő volt a legkisebb a fiúk között. Nem is lehet csodálkozni éles logikáján, amikor az idei karácsonyon eoy- új kabátot kapva odafordult édesanyjához és megkérdezte:

— Ez a Jézuska letett holmija?

Istenem! — ha az új évre egyszer én kaphatnám meg a Jézus- ka letette ruháját, és abban járhatnék az emberek között szívemben hittel, reménnyel, szeretettel!

Gyarmathy Irén

I

I

I