Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-27 / 4. szám

TANULMÁNY OROSHÁZA INDULÁSÁRÓL Állami szakemberek is felhívták a lelkészek figyelmét arra, hogy a régi anyakönyvekből sok tanulságos adatot lehetne közkinccsé tenni. Ezért készült el az Orosházi Gyülekezet első anyakönyve,alap­ján egy 154 oldalas tanulmány. Írója Huley Alfréd ny, lelkész. Címe pedig Élet Orosházán az első anyakönyv szerint 1744-től 1785-ig. Ez a Békés megyei múzeumok néprajzi pályázatán II. díjat nyert az elmúlt évben. A kezdő évszám az, amikor az orosháziak első csoportja letele­pedett. ■ Rövidesen lelkészük is elkezdte az anyakönyv írását. Amit akkor sima papírra írt, csak kereszteléseket és esketéseket tartal­mazott. Csak évek múlva írta fel a halottakat is. Főleg a bajokat, szerencsétlenségeket jegyezte fel. De így is sok mindent megtudha­tunk Orosháza első 40 évéről. A foglalkozások máris lehetőséget ad­nak életük bizonyos megismerésére. Születés- és keresztelésadatai egy érdekes szokást mutatnak. Ha ikrek születtek, akkor azokat leginkább fiú—lány esetében: Ádám—Évának nevezték el. Az Éva nevet ezen kívül is gyakran adták. 987 keresztnévből 690-et a Bib­liából vettek. Gyermekek születésekor voltak nehézségek, de koránt­sem volt oly nagy a gyermekhalandóság, mint az várható volna. Házasságon kívül született gyermekek esetében a lelkész nem fu­karkodik lesújtó megjegyzésével: ezzel anyakönyvez. Az esketések és temetések a korabeliek gondjairól tudósítanak. A halálesetek okáról legtöbbször nem kapunk hírt. De az életkor kiszámítása az országosnál kissé jobbat mutat. Nem sok adatot találunk más vallásokról vagy nemzetiségekről. De ezek mégis érdekesek abból a szempontból, hogy nem éltek zárt közösségben. Engedték maguk közé letelepedni a más vallásút- nemzetiségűt. Darvas József és a gyülekezet korábbi lelkészei meg­írták Orosháza történetét. Ügy tűnik, hogy az első anyakönyv tanul­ságai ezeket az írásokat jól egészítik ki. BAPTISTA IMAHÁZ ÉPÜL MAROSVÁSÁRHELYEN A Marosvásárhelyi Baptista Gyülekezet a közelmúltban megkapta építési engedélyét, és már a következő napon el is kezdte az építési munkálatokat — jelentette dr. Vas Gergely, a gyülekezet lelkipász­tora. Az itteni 160 tagú, magyarul beszélő gyülekezet egy nagy ima­termet kíván építeni meglevő épülete mellé. Két éven belül be akar­ják fejezni a munkát. A gyülekezet 24 évvel ezelőtt vásárolta meg imaházépítésre jelen­legi telkét. 1982-ben fejezték be azt a gyülekezeti házat, amelyben egy nagyobb szoba van a csoportos foglalkozások részére, valamint egy lakás, amelyet ideiglenesen a vasárnapi bibliaköri és ifjúsági munka céljára használnak. Az építkezés összkiadása várhatóan eléri a négymillió lejt. Marosvásárhely egyetemi város és egyike a legfontosabb magyar nyelvű kulturális központoknak Erdély területén. A magyar nyelvű baptista gyülekezet mellett van még egy 60 tagú. román nyelvű bap­tista gyülekezet is a városban. (EBPS) — (Békehírnök) — ÖRIMAGYARÖSD. A gyüle­kezet megválasztott lelkészét. ifi. Fábián Ferencet 1985. január 13-án ünneoi istentisztelet kere­tében iktatja b£ ÉéHit ,Mlróly esoer^s. — SZÜLETÉS. Horváthné Pecznyik Ilona alsósági lelkész­nőnek Celldömö’kön 1984. no­vember 23-án MÓNIKA nevű el­ső gyermeke született. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz január 27-én, vasárnap este 6 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 20.) Műsoron Johann Sebastian Bach orgonaművei Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Igét hirdet: Ifj. HafensCher Károly — HALÁLOZÁS TÖmböly De- zsőné, sz. Gyurátz Ida, Bük gyü­lekezetéhez tartozó filia, Szeleste gondnokának a felesége hosszú, türelemmel viselt betegség után. Sárváron 1984. november 12-én meghalt. A gyülekezet nagv rész­véte mellett temettük el Szeles- tén. 1984. november 16-án. A te­metési szertartást az elhunvt ro­kona, Bánfi Béla nagvgeresdi lel­kész és Sztehlo Mátyás helvi lel­kész végezte. „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre: most töredéVp* az ismeretem, akkor pedig úgy fo­gok ismerni. ahogyan engem is megismert az Isten.” 1 Kor 13.12. — Id. Máté Ferenc, a kölesei gyülekezet tagja, presbitere, az „Evangélikus Élet” hűséges olva­sója 1984. november 25-én meg­halt, 91 éves korában. Ravatala mellett Lábossá László lelkész hirdette a feltámadás evangéliu­mát. „Boldogok azok a szolgák, akiket az Űr megérkezésekor vir- rasztva talál.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1985. január 27-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. ifj. istentisztelet. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár, üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Vétő Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabó­né Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. de. 8. Reuss András. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pest­lőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kis­pest de. 10. Bonnyal Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa P^l. Bécsikanu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula. du. 6. Széehey Béla. Toroczkó tér de. fél 9. Mado- o«;qi Miklós. Óbuda de. 10. Göröe Tibor. XTI. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kősze<?hy Tamás. de. 11. Kő- szeghy Tamás. du. fél 7. Takács Jó­zsef. Modori u. de. fél 10. Pesthi- degkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Takács József. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. «Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 17.1—9; az igehir­detés alapigéje: Csel 26,9—20. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi •Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: | Harkánvi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280.— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szédás: 85.2315/90-04 Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándomé vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető’ Szlávik András vezérigazgató „Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzete­ket, de fölötted ott ragyog az L'r, dicsősége meglátszik rajtad.” Ézs 60,3 VASÁRNAP. — „Jézus mondja: aki engem lát, az látja az Atyát.” — Jn 14,9 (2 Móz 33,20 — Mt 17, 1—9 — Zsolt 40). A Szentírás egésze tanúskodik arról, hogy Isten Lélek, láthatatlan. Mennyei Atyánk azonban jól ismeri vá­gyunkat, hogy szeretnénk látni öt. Várakozásunkat úgy teljesí­ti, hogy Jézust küldi a világba. Általa igazán megismerhetjük Istent, de erre a látásra is csak hit által juthatunk. Hit, a nem látható dolgok létéről való meg­győződés híján Jézusban is csak egy rendkívüli képességgel ren­delkező, nagyszerű embert lá­tunk, akit igazságtalanul kereszt­re feszítettek. Hit által látjuk meg a megtört tekintetű, átsze­gezett kezű, töviskoronás Jé­zus arcán Mennyei Atyánk vo­násait, ismerjük föl Istenünk ha­tártalan irgalmát, szeretetét. HÉTFŐ. — „Csodálatos a ter­ve, hatalmasan hajtja végre.” — Ézs 28,29 (2 Thessz. 2,13 — 2 Móz 34.29—35 — Lk 7,18—23). Sok tervünk, elképzelésünk van életünkre nézve, munkánkkal kapcsolatban. Istennek is van terve mindegyikünkkel, nem rö­vid távú, átlagos, hanem olyan, amire igazán ráillik a jelző, cso­dálatos. Isten terve ugyanis az, „hogy minden ember üdvözöljön és az igazság megismerésére el­jusson”. Tervét úgy váltja va­lóra, hogy Jézust adta értünk, az áiő ige, a szentségek által ma is munkálkodik. Istenünk csodála­tos tervét ismerve nagy bizo­nyossággal énekelhetjük: „ami velem történik, az Ö tervébe il­lik, tudom javamra van. Igéjé­be fogódzom, Rá bízom minden gondom, és szívem már nem nyugtalan”, 344. é. 3. v. KEDD. — „Keresztelő János így válaszolt: akinek két ruhá­ja van, adjon annak akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék”. — Lk 3, 11 (Zsolt 22,27 — Jn 12,34—41 — Lk 7,18—23). Isten számta­lan ajándékát élvezzük, ottho­nunk, élelmünk, ruházatunk, munkánk van, békében élünk. Vajon nem lettünk-e mégis elé­gedetlenné, más bajával, nyo­morúságával szemben közömbös­sé? Millióknak nem jut betevő falat, rendes ruha, ez elől nem takarhatjuk el szemünket. Még- kevésbé mehetünk el azok mel­lett, akik mellettünk élnek, de nélkülözik a szeretetet, megér­tést, önzetlen segítőkészséget. SZERDA. — „Ti, akik szere­titek az Urat, gyűlöljétek a go­noszságot”. — Zsolt 97,10 (1 Thessz 5,22—23 — Jn 1,43—51 — Lk 7.36—50). Isten iránti szere­tetünk komoly döntést jelent, nem túláradó érzelmeket csu­pán. Életreszólóan döntenünk kell, Isten, az Ő akarata mellett s határozottan szembehelyezked­nünk mindazzal, ami gonoszság, igazságtalanság, a bűn következ­ménye. A zsoltáros arra int, hogy gyűlöljük a gonoszságot. A bűnt kell meggyűlölnünk, önma­gunkét, s mindazt, amivel talál­kozunk. A gonoszság nem meg­foghatatlan, hanem fölismerhető tettekben jelentkezik, mint há­zasságtörés, kapzsiság, lopás, ki­csapongás, elnyomás. Ez ellen minden erőnkkel harcolnunk kell. CSÜTÖRTÖK. — „Ö előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn”. — Kol 1,17 (Préd 3,14 — 2 Móz 13,20—22 — Lk 8,1—15). Krisztusról zeng az apostol himnusza. Jézus ott áll a teremtés kezdetén, nem egy láncszem az egészben, nem egy a sok ember közül, akik Ádámot és Évát követték. Tudjuk ugyan, hogy mikor lépett a teremtett világ idői keretei közé, de ez nem változtat a tényen: ő előbb volt mindennél. S földi működé­séből, ahogy igét hirdet, ahogy az Atya akarata szerint megy a Golgotára s végül húsvét hajna­lán békességgel és reménységgel ajándékozza meg övéit, mindeb­ből megérthetjük, mit is jelent, hogy minden őbenne áll fönn. Benne és általa marad meg, ér el céljához a mi életünk is. PÉNTEK. — „Igyekezzünk te­hát bemenni abba a nyugalom­ban.” — Zsid 4,11 (1 Kir 8.56 — Jn 7,25—30 — Lk 8,16—21). A mindennapi élet harca, küzdel­mei közepette vágyakozunk a nyugalom, pihenés után. Isten nyugalmat és felüdülést kípál nekünk, ’mikor igéje hallgatásá­ra hív, az ünnepnap megszente­léséről szól. A vele való közös­ség nyugalmát, örömét azonban nem csak e földön akarja adni nekünk, hanem örök otthont készít. Ezt nem elég megköny- nvebbüléssel tudomásul venni, hanem készülhetünk és igyekez­hetünk a mennyei haza felé, szívünkben a halálfélelem he­lyett a hazatérés bizonyossága lehet. SZOMBAT. — „Isten erősítsen meg titeket minden jócseleke­detben és beszédben”. — 2 Thessz 2.17 (Zsolt 82,3 — Jel 1,9—18 — Lk 8,22—25). Más javát szol­gáló cselekedet, építő, erősítő szó, önmagában nem kifejezet­ten keresztyén sajátosság. Mégis sokszorosan számonkéri Isten ezt tőlünk, akikkel jót cselekedett, bűneinket megbocsátotta. Jézus által új életre hívott, aminek velejárói a jócselekedetek. egye­nes, tiszta beszéd. A felülről ka­pott erő nélkül azonban elbot- lunk az úton, ami a célig visz. Deméné Smidéliusz Katalin csupa könny ez az írás! Évet lezáró utolsó napon írom ezt a cikket. Visszanézek és ösz- szegezek. Nehéz volt ez az év. Nekem nagyon nehéz. Így ér­zem ezt most, pedig tudom, hogy a nehéznél is 'van nehe­zebb, a rossznál is rosszabb, a fájdalmasnál is fájdalmasabb. Ez az írás nemcsak a magam ne­héz elveszett napjait siratja. Nem! Valamennyiünkét! A televízió egyik ünnepi estün­kön riportot készített „Hit, re­mény, szeretet” címen. Ennek kapcsán alkalmunk volt látni fiatalokat és öregeket, akiknek nem volt feménye és ami még ennél is döbbenetesebb volt, lát­ni különböző korú embereket, de főképpen fiatalokat, akik nem tudtak erre az egyszerű kérdésre válaszolni: mi a szere­tet? Ez valóban megkönnyezni való szomorú dolog annak, aki aggódik jövőnk, jövő nemzedé­künk sorsa miatt. A riporter többször is megis­mételte a kérdést: mi a szere­tet? — A sze-re-tet? — hangzott a tétova kérdés ismétlése —, nem tudom. Pál apostol Korinth. I leve­lében azt mondja: ha em­bereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólnánk is, de sze­retet nincsen bennünk, olyanok vagyunk mint a zengő érc és a pengő cimbalom, és lehet hegye­ket megmozgató hitünk, de ha szeretet nincsen bennünk sem­mik vagyunk. Beszél a szere­tet tulajdonságairól. . . hosszú- lűrőnek, kegyesnek mondja, nem kérkedik, nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, mindent elfedez. És ami a leg­csodálatosabb benne az az: hogy a szeretet soha el nem fogy. Pál apostol a hit, a remény, a szeretet csodálatos hármasságá­ból a legnagyobbnak a szerete­tet tartja. Visszatekintve az elmúlt évre, de egész életemre, mindig hittel reménykedtem a szeretet erejé­ben. Nem csoda hát ha most megkönnyeztetően szomorúnak éreztem a szeretet nem ismeré­sének képernyőn látható valósá­gát, Sírni való. hogy olyan so­kan élnek világunkban. akik nem ismerik a soha el nem fo­gyó szeretetet, amely még a he­gyeket megmozdító hitnél is több Kit okoljunk érte? Magunkat is! Magamat is! Mégis, letörlöm most könnyei­met az örök reménykedők hité­vel, mert apró jeleket is látok, amelyek arra utalnak, hogy nem halt ki belőlünk a szeretet, egy-egy szó, mozdulat, simoga- tás, sok-sok reménysugár elárul­ja. hogy él bennünk a hit, a re­mény. a szeretet hármasa. Csak a jelre várnak, hogy kilépjenek az arcunkra, a tetteinket irá­nyítsák, maroknyi éltünket bol­dogabbá tegyék. Legyen rá pél­da két rövidke történet, ame­lyek vfndegyike ezt bizonyít ia. Az egyik történet szereplője egy hároméves kisfiú és jóma­gam. Színhely az ebédlő asztal vastag tölgyfa lába. amely he­lyet főhősünk választott nyugo­dalmas játszóhelynek és ahová később én is leültem, hogy ne legyen közöttünk „nívókülönb- ség”. A főhős egy kartondoboz fe­delét tartotta maga előtt, amely­be képeket kellett rakni, hogy kijöjiön az előttünk fekvő min­ta. Vesződött vele alaposan, de sehogysem ment. Bonyolult do­log ez a világ, ha így széjjel szedik, hogy az ember már nem tűdig összerakni. Megsajnáltam, segítettem neki. Aztán kezembe fogtam kis arcocskáját, belenéz­ve gyermekszemébe azt mond­tam: — Te drága kis csillag! És ebben az egy mondatban benne volt minden féltésem a leskelődő rossztól, betegségtől, háborútól, csillaghábo.rúk gépré- meitől, ettől a szeretetlen, re- ménytvesztett világtól is. Vacsora után volt egy olyan pillanat, amikor a karácsonyi vendégek kis csoportokban áll­va. ülve beszélgettek. A gyer­mekre nem gondolt senki. Én egy nagy karosszékben pihentem a nap rohánásait. Kis barátom hiába keresett valakit aki az él­ményeire figyeli! volna. Végig já­ratta szemét a felnőtteken és mintha megérezte volna magá­nyomat. odafutott hozzám, kis fejét ölembe hajtotta, térdeimet átfogva azt mondta: — Te drága kis csillag! A szeme még tovább be­szélt ... ne félj —, mondta sza­vak nélkül — ilyenek vagyunk mi mai emberek, vágyunk a si- mogatásra, a gyengédségre, az elveszett paradicsomra és sok­szor azt sem tudjuk, mi a szere­tet, pedig itt van bennünk. Ne sírjál hát, nem veszett el sem­mi! A másik történetem is leját­szódhatott volna bárhol a világ­ban, ahol egy családon belül sok a gyermek és sokszorosan számba kell szedni mire adjuk ki nehezen megszerzett fillérein­ket. Kis barátgméknál is gyak­ran elhangzott ez a visszatérő mondat: — A Balázska majd megkap­ja a Gáborka letett holmiját! A Balázska majd megkapja a Le­vente letett holmiját! — Meg­szokta már. hiszen ő volt a leg­kisebb a fiúk között. Nem is le­het csodálkozni éles logikáján, amikor az idei karácsonyon eoy- új kabátot kapva odafordult édesanyjához és megkérdezte: — Ez a Jézuska letett holmi­ja? Istenem! — ha az új évre egy­szer én kaphatnám meg a Jézus- ka letette ruháját, és abban jár­hatnék az emberek között szí­vemben hittel, reménnyel, sze­retettel! Gyarmathy Irén I I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom