Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-08 / 49. szám
Krisztus a te Királyod, kit Isten egyenest neked ígért, s kinek tulajdona vagy, hogy csak ő uralkodjék rajtad - lélekben, nem testi értelemben. Őt kívántad kezdettől * fogva; atyáid vágyakozó szíve is érte sóhajtozott s utána kiáltott, ő vált s szabadít meg mindentől, ami eddig megterhelt, legyűrt s fogva tartott. Drága ige ez a hívő szívnek! (Luther) V ___________________________________________J wmm Rianás Ezt a lefordíthatatlan kifejezést csak mi magyarok értjük. Balatonja ugyanis másnak nincs és a rianás Balatonunkkal összefüggő természeti tünemény. Mert télen egyetlen összefüggő jégpáncél feszül a tó vizén. Mint az íj húrja, vár a pattanásra. S amikor a tavasz lágy ujja hozzáér a jéghez, megpattan. Rian a tó jege. Hangos robaj kíséretében feloldódik a feszültség és megcsillan kék vize. Ez a rianás. Megpattant a jég a politikai élet jégmezőjén is. Késő őszben, lágy szelek fuvallatára tündérujjak érintették a kövérre hízott jégpáncélt. Rianás volt Genfben, és ezt mi magyarok értjük legjobban. Más népek majd a maguk metaforáit fogják alkalmazni. Mi ezt. De fogalmazhatjuk egyszerűbben is! Valahogy így: Genfben győzött a reménység. Nem vonultatott fel hadosztályokat, páncélosokat, repülőket. Egyszerűen néhány mosolygós ember kezet fogott egymással. Jól tudjuk, hogy a politika a valóság tudománya. Töltény tárában szigorú és kérlelhetetlen tényezők muníciója lappang. Nem ismer ilyen kategóriákat, mint reménység, hit, bizalom stb. A politika kategóriái ilyenek: erő, hatalom, gazdaság stb. Az igazi politikus az előzőeket a templom falai közé utasítja. De amikor csődöt mond az erő, hatalom, gazdaság stb., akkor mégiscsak a reménység, hit, bizalom veszi át a terepet. Hat keserves esztendő áll mögöttünk. S hogy első képünknél maradjunk, ezalatt beállt a politikai élet vize. Nincs szükségünk arra, hogy dramatizáljuk a mögöttünk lévő éveket. Elég, ha utalunk az eluralkodott hanghordozáson, a kommentárok stílusán, a propaganda fehér-fekete színalkalmazásán. Amióta a két szuper- hatalom hátat fordított egymásnak, mérgezett nyilak röpködtek, legtöbbje reménységünket találta szíven. És mégsem sikerült teljesen kioltani az emberből a története során kifejlődött egyetlen megtartó vonást, a reménységet. A szíve csücskében valami mindig pislákolt belőle. És azt hiszem, minden nagyképűség nélkül állíthatjuk, hogy a kisemberek, kisnépek, egyszóval a népek reménysége hívta életre a csúcstalálkozót. S ennek a felfokozott reménységnek már nem lehetett ellenállni. Újra meg újra kezembe veszem a Genfi-tó partján készült fotókat. Mosolyog Gorbacsov, mosolyog Reagan. Mosolyog Shultz, Sevard- nadze és mosolyognak a „first la- dyk”, Nancy és Raisza. Ha pedig ezek ilyen kitartóan tudnak mosolyogni, nem lehet különösebb baj. Akkor egyezkedni is lehet. No, persze a szigorú és kérlelhetetlen tényezőket, a politika vaskos érveit nem szabad számításon kívül hagyni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Genfben politikusok ültek le tárgyalni, bizalmas, „négyszemközti” tárgyalásra is. S ezeket a tárgyalásokat nem egyszerűen a reménység hatotta át. (De legalább motiválta!) Visszakövetkeztetve a közös nyilatkozatból, valamint a sajtótájékoztatókból, tudjuk, hogy „immár a túlélés és a kölcsönös megsemmisülés között kellett választani”. (Gorbacsov) A rideg tények közé tartozott, hogy a fegyverkezés és a fegyverek hatóereje túlnőtt az ellenőrizhetőségen. S az egymás térdre- kényszerítését célzó doktrínák és gyakorlat már régóta fegyverropogás nélküli háborúban lelte a világot. Tovább aligha lehetett feszíteni a húrt. Nyilvánvalóan ezek és sereg más tényezők kényszerítették a nagyokat találkozásra. Az előkészítés műhelyében azonban más okok is helyet követeltek maguknak. Gorbacsov megjegyezte, hogy az utóbbi hónapokban mind az -öt világrészről „tömérdek levelet kapott.” Különösen mélyen érintették a fiatalok írásai, amelyekből a jövőért érzett felelősség csendült ki. Reagan is megkapta ezeket a leveleket, ha úgy tetszik, „kérelmeket”. Ott voltak közöttük a nagy egyházi szervezetek, köztük az LVSz levele is. Nehéz lett volna ezek után kitérni a találkozás elől. Lezajlott tehát a találkozó, egy, az utóbbi idők legjelentősebb találkozója. A „hozzáértők” most patikamérlegre helyezik az „eredményeket”. Az érdekek serpenyőjében grammozgatják az adok- kapok súlyocskáit. De vajon lehet-e patikamérlegre helyezni Genfet? Nem kellene-e eseményszerűségében értékelnünk, és arra helyeznünk a hangsúlyt: végre lezárhatunk újra egy „korszakot” és új fejezetet nyithatunk az emberiség történetében? Túl a „kincstári optimizmuson”, én úgy vélem, hogy Genffel valami új kezdődött. Nyilvánvalóan ennek az új szakasznak igen sokoldalúan kell a medrét elkészíteni. Legfőképpen az emberek tudatában kell „nagymosást” végezni. Felfigyeltem Gorbacsov egyik megjegyzésére: „még forgalomban vannak az olyan közhelyek, hogy mindenben Moszkva keze van, s ebben az értelemben egyes újságírókat is felelősség terheli”. A lélek mérgezése ez. Vakondtúrások akadályaivá csúcsokra vezető úton. Az új szakasz új hangot, új melódiát, új stílust igényel. Egymásról az elismerés, jó szándék, jóindulat hangnemében írni, avagy nyilatkozni. Érdemes ráfigyelnünk a közös nyilatkozat ún. kulturális meg- állápodásaira. „Mindkét fél vezetője egyetértett a kapcsolatok és cserék szélesítésének célszerűségében”. A diplomácia nyelvén ez azt jelenti, hogy Amerikában meg kell ismertetni és szerettetni a szovjet népet és embereket, a Szovjetunióban az amerikaiakat. Az új útnak ezek lesznek az első lépései, egy, az igazsághoz legalább közel álló propaganda és nevelés. Reagan azzal búcsúzott Genfitől, hogy „új kezdet, jó irány, intenzív kapcsolat indult el közöttünk”. És ha nem szavakban, hanem tettekben, a gyakorlatban realizálódnak a Genfben elkezdett törekvések, annak eredménye béke és szabadság lesz. Ez valóban rianás! És ha maradt is jég a vízen - mert maradt - már látszik kéksége. És ezt mi magyarok értjük kiváltképpen. R. P.- Vesztőhelyen épült templom 200 éves az újabbkori balassagyarmati templom A 200 éves templom A gyülekezet sok száz személyt befogadni képes temploma november 3-án kicsinek bizonyult. A megye területéről sokan érkeztek a felújított és korszerűsített, 200 éves templom felavatására. A gyarmati evangélikusság. első temploma - gyülekezeti tagjaik jelentős részével együtt - 1663-ban pusztult el, amikor a végvár már nem tudott tovább ellenállni a török túlerőnek. Templomunk és épületeink a földdel lettek egyenlővé. A török kiűzése után a város helyét is aüg lehetett felismerni. A város újratelepítése után, 1695-97 között híveink felépítették második templomukat, egy fatemplomot. Éz azonban rövidesen tűzvész áldozata lett. Harmadik templomunk a mai római katolikus plébánia területén állott; ettől a vallási türelmetlenség fosztotta meg híveinket 1717-ben. A 68 évig pásztor és templom nélkül maradt nyáj mégsem lett a ragadozók martaléka'. 1781-ben II. József Türelmi Rendelete szüntette meg ezt az áldatlan állapotot. Az evangélikusok az akkori város külterületén levő kenderáztató helyen, a török időkben kivégzőhely- ként használt magaslaton, kaptak engedélyt templomépítésre. Vesztőhelyen épült fel 1785-ben gyülekezetünk életet mentő negyedik, ma 200 éves temploma. Ebben a templomban hangzott el 1948 március 18-án - Mihályfi Ernő részéről - az állam és az evangélikus egyház kapcsolatát rendező egyezmény megkötésének gondolata. Dr. Nagy Gyula püspök Garami Lajos és Kalácska Béla segédkező lelkészekkel végezte a hálaadó istentisztelet szentelési szolgálatát. Felemelő volt a lelkészek ősi „Confirma”-éneke és a kántor vezette gyülekezeti énekkar szolgálata. A főpásztori igehirdetés - Zsolt. 26,8.12. alapján - a templom szolgálatáról szolt. Balassagyarmat - mondta a püspök - mindig nagy szerepet játszott egyházunk történelmében. Évtizedeken keresztül püspöki székhely is volt. Ma a nógrádi evangélikusok esperesi székhelye. De a történelmi események és a jelenkori tények mögött a gyülekezet nagy ékessége: hite és hűsége Isten temploma iránt. Mi teszi Isten házát ma is a gyülekezet életének középpontjává? A templom három irányú szolgálata. Mindenekelőtt Isten a templomban az igehirdetés által szól hozzánk, törvényén és evangéliumán keresztül. Az igehirdetés mellett Isten a keresztségben lehajol hozzánk és magához ölel minket. Az úrvacsorában bűnbocsánatot és megújult életet ad. Továbbá a . templom testvéri közösséggel ajánÜ dékoz meg bennünket. Ezért válik a gyülekezet megtartó erővé, éltető közösséggé. Itt egymás szereteté- ből élhetünk. Végezetül a templom szolgálata kisugárzik a falakon és a gyülekezet határain túlra is. A Ütnek és a szeretetnek erői láthatatlanul behatolnak a családi életekbe, a megtartó hitvestársi hűségbe, gyermekeink nevelésébe, a munkamorál területére, népünk és a társadalom életébe, minden jó törekvés támogatására és megsegítésére. Ez a templom harmadik nagy szolgálata. „Egyszer véget ér a földi templomok szolgálata, de akkor sem búcsúzunk véglegesen, mert a templom átvezet minket Isten örök templomába, örök országába” - fejezte be a püspök igehirdetését. Az ünnepi közgyűlésen Rózsahegyi Pál felügyelő köszöntötte dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét, dr. Győri Sándort, a városi tanács elnökét, dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet országgyűlési képviselőt, a HNF városi bizottságának elnökét, és titkárát, Szakai Jenőt, dr. Kamer Ágoston országos főtitkárt, dr. Selmeczi János otthonigazgatót, Róka Lajos helyi református lelkészt, Garami Lajos esperest és még sokakat a résztvevők közül. Kalácska Béla igazgató lelkész beszámolt egyfelől - a kettős jin- nep alkalmából - a gyülekezet történetének főbb eseményeiről és a 200 éves templomról, másfelől a felújított és korszerűsített templom általa vezetett munkálatairól. Szólt arról, hogy a templom minden igényt kielégít, a parókiáról irányítható számítógépes vezérlés gondoskodik a hőtárolós kályhák fűtéséről és a harangozásról. A hét szakmát igénybe vevő munkálatok mintegy 450 ezer forintba kerültek. A gyülekezet anyagi eszközökön felül 70 ezer forint értékű szakipari munkával és 125 nap társadalmi munkával járult hozzá a fél évig tartó munkaiatok eredményes befejezéséhez. Több Balassagyarmatról elszármazott - itthon es külföldön élő - testvérünk támogatta a renoválást. Köszöntötte az ünneplő gyülekezetét dr. Nagy Gyula püspök az országos egyház és egyházkerület, Szakai Jenő titkár a helyi népfrontbizottság és a városi vezetes, dr. Kamer Ágoston az országos egyház, dr. Selmeczi János a Teológiai Akadémia, Róka Lajos a helyi református gyülekezet, Garami Lajos az egyházmegyei elnökség, Záborszky Csaba a lelkészi munkaközösség nevében. Végül Rónay Zoltán ny. lelkész a templom szolgálatának utóbbi ötven évéről szólt, amelyben ő is részt vehetett. Délután dr. Nagy Gyula püspök az ipolyszögi leánygyülekezet tavaly belülről felújított templomában tartott hálaadó istentiszteletet és beszámolt a közelmúltban végzett külügyi szolgálatairól. Balassagyarmaton pedig Gáncs Aladár orgonista-lelkész Bach-hangverse- nye emelte az ünnep fényét, mely sokunk számára emlékezetes marad. Mindkét helyen a gyülekezet asszonyai magas szinten gyakorolták a vendégszeretetet. K. B. Az LVSZ vezetőinek távirata II. János Pál pápához A Lutheránus Világszövetség vezetői november 22-én üzenetet intéztek II. János Pál pápához a rendkivüli püspöki szinódus megnyitása alkalmából. Mint arról a napilapok Is beszámoltak, a szinódus a II. Vatikáni Zsinat befejezésének 20. évfordulója alkalmából gyűlt össze, és áttekintette az eltelt időszak eseményeit, a Zsinat határozatainak megvalósulását. A távirat szövege a következő: „őszentsége II. János Pál pápa, Vatikánváros A püspöki szinódus rendkívüli ülésének megnyitása alkalmából hadd biztosítsuk arról, hogy a világ minden részén éló evangélikusokkal együtt imádkozunk a Szentlélek vezetéséért tanácskozásukon. Közösségeink már nem egymástól elválasztva élnek és munkálkodnak; együttműködésünk valóban sok területen tovább fejlődik. Együtt gondoskodunk az éhezők szükségleteiről, és segítjük őket a békéért, igazságosságért és az emberi jogokért vívott küzdelmükben. Együtt imádkozunk és folytatunk párbeszédet azért, hogy mindaz, ami bennünket elválaszt. Krisztus akarata szerint, az ó követői egységének adja át a helyét, «hogy elhiggye a világ»... A II. Vatikáni Zsinat óta közelebb kerültünk egymáshoz, és merjük remélni, hogy a mostani szinódus képes lesz konkrét lépéseket (enni a felé az egység felé, amely Isten akaratát jelzi az egész emberiség számára. Dialógusunk dokumentumai támogatják az ilyen egységet, és közös szolgálatunk is erre mutat. Mert minden munkálkodásunk imádság az Úrhoz, aki olyan utakat ismer, amelyek minden képzeletünket felülmúlják és minden erőnkön túlmutatnak. Elismerjük, hogy az egység a Szentháromság Isten ajándéka, olyan mű, amelyet ó visz véghez. Lutheránus Világszövetség Káldy Zoltán elnök Gunnar Stálsett főtitkár" Az ünnepi gyülekezet ÉRDEMES-E MÉG VÁRNI? Isten is ezt kérdezi Lk 13,6-9 Egyszer láttam, mikor az erdész ment az erdő fái között Háta mögött a favágók. Az erdész szakértő tekintettel végignézte az erdő fáit s rámutatott valamelyikre. Akkor csattant a fejsze és a favágók a halál jelével jelölték meg a kivágásra ítélt fát Ilyesmiről van szó itt is? Különös példázata Jézusnak. Istent olyannak mutatja be, mint aki folyton itt jár közöttünk, és kijelöli, kinek jár le az ideje, kinek kell meghalnia. Perben vagyok azokkal, akik itt elakadnak, és erre az első részletre teszik a hangsúlyt, s az embereket a fej- szés Istennel rémítik. Pedig hát amiért elmondta Jézus ezt a példázatot, az, hogy - bár gyatra, töredékes az életünk -, tovább vár az Isten! Az egész élet kegyelem! Minden évet, napot ajándékba kapunk. Földi életünk minden pillanata az isteni türelem meghosszabbításáról beszél. Ez a gyönyörű ige arról szól, hogy Isten tovább vár. Ó, hogy tud Isten várni! Ö az az atya, aki azért tudott elébe szaladni tékozló fiának, mert folyton rajta volt a szeme az úton: jön-e már a messzire ment - Sokan szinte kézzelfoghatóan megtapasztatták, hogy számukra meghosszabbodott a kegyelmi idő. Kecskeméti szolgálatom alatt egyik közeli ismerős férfi megpördült autójával és teljes sebességgel egy fának vágódott. A kocsi totál tönkrement a férfi élet-halál közt volt A kórházi ágyon meghatottan mondta: „Kegyelmi időt kaptam!" Hogy tud Isten várni! Talán nem tudjuk, de valahol mindegyikünk élete veszélyben volt és meghosszabbítást kaptunk. Mire kapjuk meghosszabbított életünket? Arra, hogy meghalljuk a földi elfoglaltságunkban, szeretetlenségünkben, kudarcainkban Isten csendes, hívogató hangját. Arra, hogy növekedjünk, felnőtt keresztényekké legyünk. Ezért mindent megtesz: „megkapálom és megtrágyá- zom". Kapa és táplálék! Kapa: igen, van szenvedés, igazságtalanság (keményretiportakazem- berek), belemerevedtél a megszokásokba, sokféle gyom szivja el az életerődet. Isten nem fejszével dolgozik, hanem kapával: porhanyó, az ige esőjének készít utat, bátorít érdemes élned! A „Szent Lajos király hídja”, Wilder regénye, az élet nagy kérdését kiáltja el: „Miért éppen én?” Ezt kérdi a márkinő, Esta- ban, Pio bácsi, de az olvasó is. Miért éppen én vagyok beteg, miért éppen én vagyok egy az öt közül, akinek át kell haladnia a válságos pillanatban Szent Lajos király hidján, ami váratlanul leszakad és lezuhannak a halál szakadékába? A válasz nincs a regényben. Én azt gondolom, hogy az élet mindig meghosz- szabbitott kegyelem, és amikor jön a halál, a függönyön túl tovább tart a kegyelem. A halál nem büntetés! (Máté 21. és Márk 11. ellentmondani látszik mindennek. Jézus megátkozza a terméketlen fügefát Személyes látásom az, hogy Isten senkit nem átkozott meg. Itt valami másféle tanítás van, ami eltorzulva került a Bibliába.) Az biztos, hogy elszomorodhatunk: Isten többet vár a meghosszabbított életemtől. Bánkódva kérdezhetem: érdemes-e Istennek várnia. Mondhatná: elegem van a szép szavaitokból, verítékkel megrendezett karácsonyaitokból, másokat okoló sóhajaitokból. De ö vár! Köszönöm ezt Neki! Görög Tibor 1
