Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-24 / 47. szám

Az örök élet előre az enyém. Ha meg nem kapom itt e földön, odaát már soha nem jutok hozzá. Itt, e földön kell elnyernem és megkapnom. De ho­gyan kapom meg? A kezdet Istené: Uraddá válik, igéjét adja, ajka élő, hallható beszédét s szívet is hozzá, hogy az igét hittel befogadd. íme, így kez­dődik. Az ige pedig, amit hittel meghallottál, nem máshova, hanem Krisztushoz vezet téged... Benne kell hinned, rajta csüngnöd, akkor ö megvált testi­lelki haláltól s már tiéd is az örök élet. (Luther) V _________M Magyar egyházi delegáció a Kínai Népköztársaságban (Bef.) Keresztyének Kínában Gyülekezetiház-szentelés Kettős ünnep Békéscsabán Kéthetes kínai utunk legfelejthe­tetlenebb élményei közé tartoznak találkozásaink a gyülekezetekkel és a jövő fiatal lelkésznemzedéké­vel. A négy legnagyobb keresztyén központot kerestük föl: Pekinget, Hangcsout, Shanghajt és Nankin- got. A két utóbbi, sokmilliós nagy­Teológiai hallgatók Hancsouban város a Kínai Keresztyén Tanács legfőbb hivatalainak a központja is. Mindenütt megindító szeretettel fogadtak bennünket, és teljes bete­kintést kaphattunk a dinamikusan fejlődő keresztyén gyülekezetek életébe. » Hogyan jutott el a keresztyénség Kínába? A taoizmusnak két és félezer éves, a buddhizmusnak kétezer A nankingi teológiai főiskola előtt éves, az iszlámnak csaknem másfél évezredes gyökerei vannak Kíná­ban. A keresztyénség ehhez képest igen rövid történettel rendelkezik: a jezsuita misszió három és fél, a protestantizmus pedig csak másfél évszázados múltra tekinthet visz- sza. A külföldi, jórészt nyugati missziói társulátok munkájára azonban sötét árnyékot vetett a kolonialista nyugati hatalmak ma­gatartása. A múlt század közepén az „ópium-háborúban” az angol gyarmati hadseregek fegyverrel kényszerítették Kínát az ország kapuinak megnyitására és a meg­alázó nankingi békekötésre (1842).. Ez súlyos akadálya maradt a ke­resztyénség elterjedésének csak­nem egy évszázadon keresztül. A keresztyénség „az idegen hódí­tók vallása” maradt a legtöbb kí­nai számára. Nemzeti egyházak az új Kínában Ez a történelmi háttér magya­rázza meg, hogy a kínai forrada­lom győzelme (1949) után mind a protestáns, mind a katolikus gyü­lekezetek kinyilvánították teljes függetlenségüket a nyugati egyhá­zaktól. Azóta is éberen őrködnek azon, hogy a keresztyénséget ne lehessen többé az „idegenek vallá­sának” tekinteni. A protestáns gyülekezetek 1954-ben megalakult „hármas ön-mozgalma” az egyház önfenntartását, önkormányzását és önmaga-terjesztését hirdeti. A kínai nemzeti egyházak fejlődé­sét a hatvanas évek közepétől egy évtizedre megszakította az ún. „kulturális forradalom” fanati­kus, nehéz időszaka, amikor min­den vallásos és egyházi tevékeny­séget betiltottak. Csak 1976 után változott meg a helyzet. A vallá­sok visszakapták jogaikat. Sorra megnyíltak a bezárt templomok. Az egyházi élet újra fejlődésnek indult. Ma két nagy egyházi kö­zösségben él a kínai keresztyén­ség: a protestáns és a katolikus nemzeti egyházban. Mindegyik­nek mintegy 3-3 millió tagja van - együttvéve is az ezermilliós or­szág lakosságának alig több mint fél százaléka. A protestáns gyülekezetekben eltűnőben vannak a régebbi feleke­zeti határok, bár még ma is beszél­nek református, metodista stb. hátterű gyülekezetekről: A „hár­mas ön-mozgalom” szervezetei mellett 1980-ban megalakult Kína Keresztyén Tanácsa, amely a helyi és tartományi egyháztanácsok képviselőiből áll, és a következő évek során akarja teljesen kiépíteni az országos egyház szervezetét. Mind a „hármas ön-mozgalom”, mind a Kínai Keresztyén Tanács választott elnöke dr. Ting püspök, régi jóbarátunk. Már ötször járt hazánkban, utoljára két évvel ez­előtt. A kínai gyülekezetek élete a még kevés számú templomban és családi otthonokban tartott isten­tiszteletekre épül. Mintegy tízezer „házi gyülekezetét” tartanak szá­mon. Ezek is lelkészek felügyelete alá tartoznak, de jórészt gyüleke­zeti tágok vezetik az istentisztelete­ket és végzik az egyházi cselekmé­nyeket. Mélyen megindító találkozá­saink voltak a gyülekezetekkel. Nagy áldozatokkal és a kormány­zat segítségével helyreállított, ezer-, másfél ezer hívőt is befogadó templomaik zsúfolva voltak, amerre csak jártunk. Istentiszteleti szolgálataim a pekingi Gang Wa S/a-templomban és a shanghaji Mu Én-templomban felejthetetle­nek maradnak: a hatalmas gyüle­kezet feszült figyelme, a zengő egy­házi énekek, a fehérruhás énekka­rok áhítatos szolgálata, az egysze­rű istentiszteleti rend. De elsősor­Két éve, hogy befejeződött ha­zánk legnagyobb evangélikus temp­lomának, a földrengéskárt szenve­dett békéscsabai Nagytemplomnak szerkezeti megerősítése és teljes fel­újítása. A több esztendeig tartó munkával megújított templom fel­szentelési ünnepségéről lapunk is beszámolt és képeket sugárzott a Magyar Televízió. Nagy volt akkor a békéscsabaiak öröme, amelyben osztozott egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk. Most újra nagy az öröm Békés­csabán, mert az erzsébethelyi város­részben (Jaminában) elkészült egy új, korszerű gyülekezeti ház, és a városközpontban befejeződött a Káldy püspök a Békés megyei Tanács elnökénél Káldy Zoltán püspök október 26- án, Békéscsabán meglátogatta Gyulavári Pált, a Békés megyei Ta­nács elnökét. A látogatás alkalmá­val a püspök Gyulavári Pálnak Lu­ther emlékérmet nyújtott át. A foga­dáson jélen volt Fekete Jánosné, Békéscsaba Város Tanácsának álr talános elnökhelyettese, Lénárt Im­re megyei egyházügyi titkár és Tá- borszky László a Kelet-Békési Egy­házmegye esperese. Az őszinte lég­körű megbeszélésen szóba kerül­tek azok az aktuális egyházpolitikai kérdések, melyek a megyei hatósá­gokat és az evangélikus gyülekeze­teket érintik. tét volt megindító, amellyel lelké­szek és gyülekezeti tagok, öregek és fiatalok mindenütt körülvettek bennünket. Több órás megbeszélé­seinken záporoztak a kérdések: még többet szerettek volna tudni rólunk. Hálásak voltak, és nyitot­tak a távoli, de magukhoz ha­sonlóan szocialista társadalomban 240 éves Kistemplom szigetelése és külső tatarozása. Ez alkalomból a gyülekezet meghívta főpásztorát, dr. Káldy Zoltán püspököt, az LVSZ elnökét, hogy felszentelje az új gyülekezeti házat - amelynek alapkövét az LVSZ Budapesti Nagygyűlése alkalmával John Vik ström finn érsek helyezett, el - és megáldja a felújított örégtemplo- mot. A két esemény két napon, egy­mástól néhány kilométer távolság­ban történt. 1985. október 26-án, szombaton délután volt a gyüleke­zeti ház avatása, másnap, vasárnap délelőtt pedig a Kistemplom jubi­leumi ünnepe. A zsúfolásig megtelt erzsébethelyi templomban két nyelven, magyarul és szlovákul zengett az ének. Az ünnepi liturgia után dr. Káldy Zol­tán püspök Ef 2,19-22 alapjan tar­tott igehirdetésének elején megemlé­kezett a szegény, de hitben gazdag elődökről, akiknek munkájával a múlt században felépült a templom. Az építés mindig a reménység szim­bóluma. Aki épít, annak van remény­sége. Ez a gyülekezet bízik a jövőben úgy is, mint ennek a népnek a tagja, de úgy is, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház tagja. Bízik ab­ban, hogy ennek a népnek, s a Ma­gyarországi Evangélikus Egyháznak is van jövője! Jól tettétek, hogy új gyülekezeti házat építettetek és hogy bíztok a jövőben. - Az ige is építésről beszél. Jézus Krisztus népének épüle­téről, a Krisztusban hívők közösségé­ről, az őt követők táboráról, remény­ségükről és jövőlátásukról. - Minden gyülekezet sarokköve, biztosítéka élő egyházaink útja, tapasztalatai előtt. Jelenleg kilenc, hamarosan ti­zenkét protestáns teológiaifőiskola képzi a jövő lelkészeit és lelkész­nőit. Lelkesek, boldogok és jól tá­jékozottak voltak ezek a fiatalok. Nankingban van a teológiai élet központja. Ting püspök a lelke az ott régóta folyó lelkészképzés­nek is. A kinai protestáns egyházi sajtó - amennyire megismerhettük - az utóbbi években sokat fejlődött. A Bibliát sok százezer példányban adták ki, és most készül az új, modern bibliafordítás. Kezünkbe adták az idén megjelent országos egyházi énekeskönyvet, több mint négyszáz egyházi énekkel. Két na­gyon szép kiállítású, gazdag tar­talmú teológiai folyóirattal (Nan­kingi Teológiai Szemle, valamint a Shanghajban megjelenő „Meny- nyei Szellő”) is megismerkedhet­tünk. Megújuló egyház A kínai keresztyénség ma a di­namikus megújulás korszakát éli. Mindenütt mosolygó arcok­kal, eleven élettel és reménység­maga Jézus Krisztus, aki él és uralko­dik, akinek evangéliumát prédikál­juk, örömhírét belekiáltjuk a világba. Az a gyülekezet, amely nem reá épült, nem sokáig él. Reá kell épülnie itt is a gyülekezetnek. Csak o tartja meg a gyülekezetét. Csak annak a gyüle­kezetnek lehet reménysége, aki ma­gát a feltámadott, élő Jézus Krisztus­ra építik Aki benne hisz és követi öt. Az egyház azoknak a közössége, ahol az egyik tartja a másikat. Egy gyülekezet, amelyben egyik nem tartja a másikat, nem gyülekezet, mert arra hivattunk, hogy szolgál­junk egymásnak, a másik terhét hor­dozzuk. Diakónia nélkül nincs egy­ház - mondotta. Az ünnepi istentisztelet után a templomkertben épült gyülekezeti ház előtt fúvós zenekar kíséretében zúgott az ének, majd a tervezőmér­nök, Benedicty Gyula átadta az új gyülekezeti ház kulcsát a püspök­nek, aki felszentelte az épületet. Régen várt, felejthetetlen ese­mény következett ezután: A gyüle­kezet bevonult új otthonába. Itt az ünnepi közgyűlésen Kutyej Pál helyi lelkész ismertette az építkezés törté­netét, majd köszöntések hangzottak el. Az egyházmegye nevében Tá- borszky László esperes, a Városi Tanács nevében Fekete Jánosné ál­talános elnökhelyettes, a szomszé­dos egyházmegyék nevében Pintér A békéscsabai öregtemplom (Kistemplom) János esperes és Megyaszai László espereshelyettes, a Békési Reformá­tus Egyházmegye nevében Nagy László esperes, s végül dr. Káldy Zoltán püspök egész egyházunk ne­vében kívánt áldást a gyülekezetre. Az ünnepségen jelen volt Lénárt gél találkoztunk: a gyülekezetek­ben, a lelkészekkel, egyházi veze­tőkkel és a fiatal teológusok közt folytatott megbeszéléseken. A hit reménységével néznek a jö­vőbe. Megküzdötték a maguk nehéz harcát a „kulturális forra­dalom” nehéz évtizede alatt, és ma népük, társadalmi rendjük, Imre az új, és Gregor György ny. egyházügyi titkár, Gaika Pál a HNF Városi Bizottságának elnöke, Zádo- ri Lajos a HNF kerületi titkára. A közgyűlés után a békéscsabai gyülekezet asztalt terített a vendé­geknek és azoknak, akik időt, fárad­ságot nem kímélve részt vettek a sokrétű gyülekezeti munkában. Vasárnap, október 27-én hálaadó istentiszteletre hívtak a 240 éves öregtemplom (Kistemplom) ha­rangjai. Nem hiába, mert olyan so­kanjöttek össze, hogy az istentiszte­letet a Nagytemplomban kellett megtartani. Itt dr. Káldy Zoltán püspök Zs 147,1-5 alapján prédi­kált. Ebben a nagyon szép őszi verő­fényben, amely körülöleli és besugá­rozza Békéscsabát, adunk hálát a Nagytemplomban a 240 éves Kis- templomért, amely megújult köntös­ben áll a városnak is egyik dísze képpen. Itt érezzük azoknak az épí­tőknek a szeretetét,' hitük melegét, akik előttünk jártak, előttünk hittek, előttünk szolgáltak egyházban és vá­rosban egyaránt. Hiszen ők nemcsak a két templomnak az építői voltak, hanem Békéscsaba építői is. A to­vábbiakban a püspök arról beszélt, hogy ez a gyülekezet az utóbbi más­fél évtizedben szinte folyamatosan építkezett. - Az Isten is szüntelenül épít. Építi az egyházat az ö evangéliu­mával , szentségeivel, a diakónia szol­gálatával. Mindenütt és mindenkór. Hidat épít Isten és ember között, ember és ember között, nép és nép között. - Isten azt akarja, hogy ne legyen háború. Az Isten nemcsak épít, hanem össze is gyűjt és meg is gyógyít. Meggyógyítja és megújítja a bűnét bánó embert. A hálaadó istentisztelet után ün­nepi közgyűlés keretében Tá- borszky László esperes ismertette a felújítás történetét, majd üdvözlé­sekre került sor. dr. Kiss István fel­ügyelő az egyházmegye nevében kö­szöntött, Lénárt Imre egyházügyi titkár az állami és társadalmi szer­vek üdvözletét tolmácsolta. Elisme­réssel szólt arról a nagy munkáról, amellyel a békéscsabai gyülekezet műemlék épületeit rendbehozta, dr. Káldy Zoltán püspök méltatta a gyülekezet kitartó erőfeszítését, melynek eredményeképpen meg­újultak a templomok, parókiák, es felépült az erzsébethelyi új gyüleke­zeti ház. Mindkét ünnepen közre­működött a gyülekezet énekkara. A kettős ünnep arról tanúskodik, hogy a gyülekezet megbecsüli ősei örökséget, és Istenben bízva re­ményseggel építi a jövőt. nemzeti kultúrájuk iránti szere­tettel építik egyházi életüket, jel­legzetes kínai keresztyénségüket. Csak azt kívánhatjuk nekik szí­vünk mélyéből: járhassanak hit­tel, szolgáló szeretettel a megta­lált, jó úton! ban mégis az a mélyről jövő szere­Gyülekezeti énekkar (Peking) Nagy Gyula Istentisztelet Pekingben Békéscsaba - erzsébethelyi gyülekezeti ház Táborszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom