Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-17 / 46. szám

r 7 • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 50. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1985. NOVEMBER 17. ÁRA: 5,50 Ft / \ Az irgalmas Isten nem akarta, hogy az ítéletnap hirtelenséggel lepjen meg ben­nünket. Ezért kegyelmével megtisztelve híven figyelmeztet. Hirdetteti igéjét, meg­térésre hív: a Krisztusban minden bűnünk bocsánatát kínálja. ígéri, hogy gyötrelmes bűntartozásunkat felfüggeszti, ha szent Fiában hiszünk. (Luther) V ______________________________________________) ÉL Ő VÍZ Az evangélium „Érted is, > hódításának amit nincsenek korlátái olvasol?” ApCsel 8,30 Az ember, akihez a kérdést intézik, keres valamit. Nem a pénz hiányzik az életéből: egy egész ország kincstárno­ka. Nem a hatalom megszerzésének le­hetőségeit kutatja: uralkodónője első emberei közé tartozik. Valami mégis hiányzik neki, valamit mégis keres. Nem sajnálja érte a fárad­ságot. Heteket szánt rá az utazásra. Több ezer kilométeres út van mögötte. Napokon át szenved a tűző nap mele­gétől. Jeruzsálemben járt a templom­ban. A visszafelé úton - most - Ézsaiás könyvét olvassa. Talán az írástudóktól szerezte a könyvtekercset, bizonyára nem kevés pénzért. Az igaz Istent keresi, de eddig még nem sikerült megtalálnia, Akit keres. Úgy tűnik: hiába a_ keresésre szánt idő, pénz, fáradság. Értetlenül csengnek számára az írás szavai is. Nem ismerünk-e ebben az emberben magunkra? Keresünk valamit, valakit. Érezzük, hogy valami hiánya van az életünknek. Fáradságos utakkal terhelt az életünk - és nem találjuk, amit kere­sünk. Nem lehetetlenség-e az Istenre ráta­lálni? A néptelen úton egyszer csak valaki a hintó mellé lép. Otthagyott egy Isten szavától megragadott nagy gyülekeze­tét, s a Léleknek engedve, megy az egy után. Természetesen, ismerkedési, for­maságok nélkül hangzik a kérdés: „Ér­ted is, amit olvasol?” A segítés szándé­kával ül fel a másik mellé a hintóba. Jézusról kezd beszélni, a Megfeszített­ről és Feltámadottról, akin keresztül feltárul a titok, Isten szeretetének sem­miféle korlátot nem ismerő titka. Valami csoda történik a gázai úton. Az etióp kincstárnok dolga végezetlen térhetne haza, hiszen keresése nem ért célhoz. De Akit keresett, Az rátalált. Akkor, ott, olyan körülmények közt, amikor nem is gondolta. Hányszor megismétlődő drága cso­da! Keresem az Istent. Fürkészem kilé­tét életem útvesztőiben, kutatom a Bib­liám lapjai között, hallgatom a prédi­kációkat. .. Hiába... Nem találok haza, nem találok az Istenhez. Egyszer csak 0 talál meg és visz haza engem. Hogyan? Valakit, egy másik embert, mellém állít. Akin keresztül Ő szólít meg engem. Aki úgy tudja számomra magyarázni az igét, ahogy egykor Jézus nyitotta fel tanítványai szemét az em- mausi úton. Az anyaszentegyház Jézustól kapott drága öröksége ez: mások lehetnek szá­momra „Fülöppé”, s én is lehetek „Fü- löp” mások számára. Egy nem különö­sebben jelentős, ismert nevű Jézus­tanítvány, akin keresztül mégis tovább mehet az evangélium örömhíre. Sárkány Tiborné Bemutatjuk templomainkat Iharosberény A régi feljegyzések szerint Iharosbe- rényben 1604-ben már volt lelkész. Azt is tudjuk, hogy - bár nem volt artikulá- ris hely - még a legnehezebb időkben is hangzott itt az evangélikus igehirde­tés. Nem ismerjük az első templom épí­tésének dátumát, de tudjuk, hogy nem tűzvészben pusztult el, hanem lebontot­ták, mert nagyobbra volt szükség. így volt a másik két fatemplom esetében is. 1827-ben határozták el őseink egy na­gyobb, immáron téglából való templom építését. 1833-ban fogtak hozzá, egy év alatt el is készült, de csak 1835-ben szentelték fel. Az írásos hagyomány sze­rint a templom alapkövéül a pogány- szentpéteri pálos kolostor romjainak egy díszes kövét használták fel. A klasszicista stílusú épület már négyszáz férőhelyes volt. Az akkori igénynek megfelelően még az orgona mögötti zugba is padokat helyeztek. Az oltárkép ismeretlen eredetű alkotás, Krisztus gecsemánéi tusakodását ábrá­zolja. A közel százéves orgona, fényes hangzású, mechanikus rendszerű Angster-orgona már a második hang­szer. Az eredeti hangszer ismeretlen. Impozáns, 28 méteres tornyában két harang hív ma istentiszteletre, egy a háború áldozata lett. Az évszázados toronyóra ma is működőképes. Az új templomót pezsdülő élet töl­tötte be. Negyven kilométeres körzet­ből jöttek össze ide a hívek az ige hall­gatására. A jól megépített épület, dacolva az idővel csak százéves korában szorult nagyobb javításra. Ekkor Káldy József lelkész vezetésével megmozdult a gyü­lekezet és nagy áldozattal megújította templomát. Háromezefötszáz pengő gyűlt össze a hívektől, az összes építőanyagot pe­dig a falu katolikus földesura bocsátot­ta rendelkezésre. A második világháború végén na­gyon közel volt a megsemmisüléshez a gyülekezet lelki otthona. A németek aláaknázták és már égett a gyújtózsi­nór! Az utolsó pillanatban vágta át a gyújtózsinórt a gyülekezet akkori lelké­sze, Fónyad Pál. 1945 Feltámadás ün­nepére így szinte feltámadt a halálra­ítélt templom is. Végül egy kép a jelenből: A százötven éves templom alapvető renoválásra szorult. Ahogy újultak napról napra a kopott falak, úgy éledt újra a gyülekezet népe. A milliót meg­haladó költségnek több mint a felét az alig háromszáz lelkes gyülekezet adta össze. Tanúi lehettünk a,Péter levelé­ben leírt csodának: „Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá...” Győri Gábor Magyar egyházi delegáció a Kínai Népköztársaságban (1) KÍNAI ÚTINAPLÓ Protestáns istentisztelet Shanghaiban Az Egyházak Világtanácsának levele Az Egyházak Világtanácsa ok-'' tóber 28-án azzal a felhívással for­dult az Egyesült Államokhoz és a Szovjetunióhoz, hogy a jövő hó­napban sorra kerülő genfi szovjet­amerikai csúcstalálkozón kösse­nek elvi megállapodást a nukleáris fegyverkísérletek teljes tilalmáról és a fegyvereknek az űrből való kitiltásáról. A nukleáris kísérletek átfogó ti­lalmáról rendelkező szerződés megkötéséről szóló elvi megálla­podás a valódi békegesztusok után sóvárgó emberek millióiban ébresztene bizalmat - hangoztatja Emilio Castrónak, a mintegy száz ország protestáns és ortodox egy­házait tömörltó szervezet főtitkárá­nak a két nagyhatalom vezetőjé­hez küldött levele. Őszintén reméljük, hogy a csúcstalálkozó elvezet a fegyverek kitiltásához a világűrből - hangoz­tatja a nyílt levél. Az Egyházak Világtanácsának felhívása üdvözli a Szovjetunió ez év augusztus 6-tól az év végéig meghirdetett egyoldalú moratóriu­mát a nukleáris fegyverkísérletek­re, és a példa követésére szólítja fel az Egyesült Államokat. Hatvanéves az Osztrák Evangélikus Sajtószövetség- ebből az alkalomból D. Dieter Knall evangélikus püspök október 10-én osztrák újságírókat foga­dott, és tájékoztatást adott az öku- mené helyzetéről. A félelmektől való szabadulás mind a protestánsok, mind a katolikusok részéről na­gyon fontos a további fejlődés ér­dekében. A protestánsok sokszor attól tartanak, hogy a „szeretettel­jes ölelés" bekebelezéshez vezet, katolikus részről pedig „protestan- tizálódás” miatt aggódnak, mon­dotta, a Hans Küng és Leonardo Boff körüli vitákra célozva. Az ökumené célja Knall püspök szerint sem az egységes szervezet, hanem sokkal inkább a keresz- tyénség közös bizonyságtétele, amelyet korunk kihívásai, elsősor­ban a béke megőrzése és a társa­dalmi -igazságtalanságok követel­nek. Az Ausztriai Evangélikus EgyT ház is minden tőle telhetőt meg akar tenni, mert „az egyház min­dig másokért van, és felelősséget hordoz a világért" - mondotta. Az ökumené légköre Knall püs­pök szerint jelenleg „fagyos". Mégsem kell azonban csak a rosz- szat látni az egyes felekezetek kü­lönállásában. „Az egyházak ma­guk is egészséges kihívást jelente­nek." Az evangélikus egyházakat „élcsapatnak" nevezte, amelyek a többiek számára is tapasztalatok­kal szolgálnak. A püspök itt külö­nösen a nó^ egyházi szerepét és az úrvacsorái közösséget hangsú­lyozta. Az 1925-ben alapított Sajtószö­vetség (Evangelischer Pressever­band) feladata egyházi hírek köz­lése, újságok és könyvek kiadása. Október 16-án Bécsben, az alsó­ausztriai tartományi kormány székházában ünnepi ülést rendez­tek, amelyen a fő előadást Gerd Bacher, az osztrák rádió főigazga­tója tartotta „Isten szeretete és a szavak” címmel. (IDL - szp) Modern panel-városnegyedek és széles sugárutak, luxus-hotelek - zsúfolt és omladozó lakóépületek, terményeiket kosarakban, rúdon cipelő parasztok: ez Kína két arca 1985-ben. Az ezermillió lakosú ország igen nagy erőfeszítéseket tesz a fejlődés­re a hosszú elzárkózás után. Sok­milliós nagyvárosok, japán autók, -színes televízió a botelszobálfthari- és a gyorsvonatok fülkéiben - ez a kép egyik oldala. Nyolcszázmillió, falun élő parasztember, kézzel mű­velt rizsföldek, alig fejlett ipar, mérhetetlen távolságok - ez a kép másik oldala. Egyiket sem szabad egyoldalúan látni. Kínában ma nincs éhező ember és fejlett az egészségügy, az oktatás. De még mérhetetlenül nagy föladatok áll­nak az ország és szocialista társa­dalma előtt. KALME-ülés Az Európai Kisebbségi Evangéli­kus Egyházak Kommunikációs Bi­zottsága (KALME) szeptember 26-27-én tartotta idei ülését Géni­ben. Egyházunkat a bizottság tag­jaként dr. Nagy István teológiai ta­nár, a Lelkipásztor szerkesztője képviselte. Az idei ülés fő témája az érintett egyházak kommunikáció­val (sajtó, rádió stb.) foglalkozó munkatársainak továbbképzése volt, 1986/87-ben újabb szeminá­riumokat rendeznek, valamint há­rom regionális találkozót az NDK- ban, Jugoszláviában és Lengyel­vagy Magyarországon. Továbbra is elsőrendűen fontos feladatunk munkatársak képzésé az egyhá­zaknak ezen a jelentős munkate­rületén - mondotta Paul Weiland, az Osztrák Evangélikus Sajtószö­vetség vezetője, a bizottság el­nöke. Gunnar Stálsetrfőtitkár az LVSZ programjairól tájékoztatta a bi­zottság tagjait. Az Egyházak Világ­tanácsa képviselőivel az együtt­működés elmélyítéséről és a bizott­ságban képviselt egyházak sajá­tos helyzetéről folytattak eszme­cserét. Az ülésen méltatták az IDL infor­mációs lap szerepét, és Gottfried Mierau főszerkesztő megbízatását további három évre meghosszab­bították. A KALME 1977-ben Güstrow- ban (NDK) alakult, célja a 23 euró­pai kisebbségi evangélikus egyház kommunikációs szolgálatának se­gítése, javítása, 12 országból van­nak tagok a bizottságban. A soron következő közgyűlést jövő szep­temberben Ede-ben (Hollandia) tartják. (IDL - szp) Magyar egyházi delegáció huszonhat év óta most először járt újra ebben a távoli országban, a Kínai Nemzeti Keresztyén Egy­háztanács meghívására és Ting püspök két évvel ezelőtti látogatá­sának viszonzására. Az ötvenes évek fejlődő, jó kapcsolatai meg­szakadtak. Annál nagyobb megbe­csülés volt számunkra, hogy az új- -rádffösödő kapcsolatok során ép­pen magyar egyházi delegáció ka­pott meghívást a kínai protestáns gyülekezetek meglátogatására. A Magyar Ökumenikus Tanács képviseletében dr. Tóth Károly re­formátus püspök, Viczián János baptista egyház-elnök és Komlós Attila református lapszerkesztő voltak rajtam kívül a küldöttség tagjai. Kéthetes utunk alatt négy nagy egyházi központban tettünk látogatást: Pekingben, Hangcsou- ban, Shanghaiban és Nankingban. Számtalan előadást, megbeszélést tartottunk protestáns egyházi ve­zetőkkel, lelkészekkel, teológiai hallgatókkal és világiakkal. Két vasárnapon, Pekingben és Shang­haiban, istentiszteleti szolgálato­kat végeztünk hatalmas gyülekeze­tek előtt. Meglátogattunk három lelkészképző főiskolát is. Utunk egyházi tapasztalatairól a követke­ző cikkben számolunk majd be. Négyezer éves múlt, a Nagy Fal és a Ming-sírok Kína a világ egyik legrégibb kul­túrájának országa. Négyezer éves történelmükről vannak írott emlé­keik. A papír, a könyvnyomtatás, a puskapor, a csillagászati és hajó­zási eszközök feltalálói, jóval az európaiak előtt. Császári dinasz­tiák Krisztus születése előtt 2100- tól századunk elejéig, három évez­reden keresztül váltogatták egy­mást. Az óriás, hatezer kilométer hosszú Nagy Fal védelmében - igaz, alattvalóik mérhetetlen sze­génysége és szenvedései árán - gaz­dag, színes kultúrát és civilizációt hoztak létre. Mindenütt ennek a történelmi- 1985 múltnak a jeleivel találkoztunk. Vendéglátóink - természetesen - először a Kínai Nagy Falhoz vittek el, amelyet az asztronauták szabad szemmel láthattak a Holdról is. A másik ilyen kötelező látogatás­sal a Ming-császárok sírjainak tar­tozik az idegen, Peking közelében. A földalatti sírkamrák méretei, kincsei valóban lenyűgözőek. A „Tiltott Város” (a császári palo­ták és ügetek), a Nyári Palota Pe­kingben, a Lin-Ying buddhista templomok és kolostor, a Nyugati Tó szigetei Hangcsouban, a Szun- Yat-Szen mauzóleum Nankingban- Kína történelmi kincsei végtelen gazdagságban tárulnak ma a láto­gató elé. Mintha a mai Kína ezzel is felejtetni kívánná a közelmúlt­nak azt a korszakát, amikor az úgynevezett „kultúrforradalom” évei alatt fanatikusok mindent sze­rettek volna összerombolni, ami a múltból fönnmaradt. Kína ma nagy tisztelettel veszi körül több­ezer éves kultúrája minden kincsét, emlékét. De még nagyobb erőfeszí­téssel fordul a jövő építése felé. A mai Kína a jövő felé fordul- ezt láttuk lépten-nyomon utunk alatt. Minden erejét arra összpon­tosítja, hogy pótoija á hagyomá­nyos „elzárkózás”-okozta nagy le­maradást. A kínai feudáüs császár­ságot csak 1912-ben váltotta föl - Szun-Yat-Szen forradalmával - a köztársaság. És csak 1949-ben lé­pett be a Kínai Népköztársaság Mao-Ce-Tung vezetése alatt a szo­cialista országok sorába. Ennek a nagy történelmi fordulatnak az emlékeivel is mindenütt találkoz­hattunk. Peking, a tízmilliós világ­város, központja ma a Tien-An- Men - tér. Itt a Mennyei Béke Ka­puja mellett a Történelmi Múze­um, a Forradalmi Múzeum, a Né­pi Gyűlés Palotája (parlament) és a Mao-mauzóleum találhatók. Múlt, jelen és jövő együtt — ez a mai Kína útja. Zhou professzor, a Népi Konzultatív Testület ősz hajú elnöke, aki a kínai nemzetgyűlés épületében fogadta delegációnkat, ezt úgy fejezte ki: a kínai ipar fej­lesztését, a mezőgazdaság moder­nizálását és a lakosságnövekedés megállítását látják a legsürgősebb feladataiknak; a békés jövőért fá­radoznak a saját társadalmukban is, a világban is. Egész utunk alatt megbecsüléssel beszéltek vendéglátóink a kelet­európai testvérországokról és meg­ható barátsággal „Szun-Ya-Li”- ról, Magyarországról, a mi hazánk és társadalmunk mai életéről, erő­feszítéseiről jövőjéért. Kína ma a fejlődő országok közt fontos szere­pet tölt be. Őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton tovább halad­hasson, békében szomszédaival és igazságos rendben az ezermilüós ország minden lakója javára. Nagy Gyula A kínai múlt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom