Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-27 / 4. szám

GYERMEKEKNEK. Gyülekezeti tag vagyok Egyházunk budapesti székhá­zának folyosóján egy térkép függ a falon. Magyarországot ábrázol­ja, mégsem találjuk párját a föld­rajzi atlaszban. Mert ezen a tér­képen a Magyarországi Evangé­likus Egyház területi felosztásá­val ismerkedhet mindenki, aki nézegetni kezdi. Álljunk most képzeletben erre a folyosóra! Ta­nulmányozzuk együtt a térképet! Ami először feltűnik, az egy vízszintesen haladó vonal, amely nagyjából a Balaton magasságá­ban húzódik. Két részre osztja az országot, egy északi félre és egy délire. Egyházkerület a neve ezeknek a területeknek, mégpe­dig a földrajzi elhelyezkedés sze­rint egyszerűen Északi és Déli Egyházkerület. Ha ismeritek la­kóhelyetek földrajzi fekvését, könnyen kitalálhatjátok, melyik evangélikus egyházkerülethez tartoztok.' A két egyházkerület a térképen 8—8 különböző szinűre festett részből áll. Körülbelül Magyar- ország megyéinek határát követi ez a beosztás. Aki csak egy kevés földrajzot tanult, pontosan tudja, hogy Magyarországnak 19 me­gyéje van. Ha viszont a fenti két számot összeadjuk, csak tizenha­tot kapunk eredményként. Tizen­hat evangélikus egyházmegyét tartunk számon hazánkban. Jo­gos a kérdés, miért kevesebb ez, mint a megyék száma? Vannak az országban olyan (területek, ahol nagyon kevés evangélikus él. Ilyen pl. Csongrád megye és Szolnok megye. Ha ezt a két te­rületet összevonjuk, egyetlen egyházmegyét kapunk. Vannak viszont olyan részei is az ország­nak, ahol nagyon sűrűn élnek az evangélikusok. Ilyen pl. Békés megye, amelyet nyugati és keleti részre osztottak, s így területén két egyházmegyét is megtalálunk. Kérdezzétek meg hittanórán lelkészetektől, ti melyik egyház­megyéhez tartoztok! Kérdezzétek meg azt is, melyik városban van egyházmegyétek székhelye, ahol esperesetek lakik és dolgozik! Térképünkön végül több, mint 300 kisebb-nagyobb pontot talá­lunk. Nem nehéz kitalálni, a gyü­lekezeteket jelzik ezek a pontok. Ahogyan vannak kis falvak és nagy városok, ugyanúgy vannak kis- és nagy létszámú gyülekeze­tek. Van gyülekezet, amelyhez csak néhány, száz ember tartozik. Dé van olyan is, amelyhez húsz­ezer. Értéküket azonban nem a számok adják! Nem is a büszke templomtornyok és a zengő han­gú orgonák. Értéküket a hozzá­juk tartozó emberek szeretete adja. Olyan gyülekezeti tagoké, akik tisztában vannak azzal, hogy a legkisebb imaházban és a legnagyobb katedrálisban is Is­tennek ugyanaz a szava szólal meg, népét pedig ugyanannak az Istennek hűséges szeretete tart­ja össze. Akik ezt tudják, azok becsülik és szeretik gyülekezetü­ket. Ismerik, támogatják, részt vesznek az alkalmakon, sőt szol­gálatot is vállalnak benne. Ismeritek-e, szeretitek-e a gyü­lekezetei, amelyhez tartoztok?. Tudjátok-e, mikor alakult, hány tagja van, más falvak tartoznak-e hozzá? Igyekezzetek minél töb­bet megtudni róla! Mert ahhoz, hogy szeressétek, gyermekként is, felnőttként is hűséges tagjai le­gyetek. minél jobban meg kell ismernetek. Szabőné Mátrai Marianna OROSZ NYELVŰ BIBLIÁK AJÁNDÉKBA Az Egyesült Bibliatársulatok stuttgarti központjában nagy erőfe­szítéssel törekszenek arra; hogy 10 000 orosz nyelvű Bibliát küld­jenek a Szovjetunióban levő baptista gyülekezeteknek még jz év vége előtt. És^ak-Angliábol'tpbb mint fél millió ív különleges vé* konyságú papír érkezett' e célra. A kinyomtatott bibliákat Stuttgart­ból NDK-beli szállítóvállalat juttatja Lengyelországon át Moszk­vába. Az ajándék bibliák elosztását az Evangéliumi Keresztyén Baptista Össz-szövetségi Tanács végzi majd. Egy szóvivő szerint a nyomtatás és szállítás költségei körülbelül 140 000 márkát tesznek ki. Ennek a költségnek nagyobb részét az Egyesült Bibliatársulatokhoz érkezett pénzalapból fedezik. A nyugat­európai baptista gyülekezetek 5000 nyugatnémet márkát ajánlottak fel e célra. A legutóbb 1978-ban érkeztek nagy bibliaszállítmányok a Szovjet­unióba, amikor 25 000 Bibliát küldtek Stuttgartból Moszkvába. (EBPS — Ford. G. L.) — (Békehírnök) /,/ro/r nekt&k, ifjak. Hatalom as evangélium A Messiás-várás idején sokan rettegtek attól, hogy Isten kül­dötte megtorló ítélettel érkezik. Isten azonban úgy látta jónak, hogy azzal hódítsa meg a vilá­got, hogy közénk küldte a Fiát. Kellett valaki, aki a számunkra érthető nyelven elmondja; Is­ten szeret bennünket. Mielőtt még az ember kérdezhetne, hogy ha szeret, akkor lássuk mi a jele, ö maga meg is mutatta. Ránk gondolva nem bújt ki és nem menekült el a szörnyű ke­reszthalál elől, hanem szelíden vállalta a halált. Testének kínjai mellett szenvedett a lel­ke is, mert annyi bűn miatt, amennyit ott a kereszten hor­dozott elhagyta az Atya is. Az, aki földre küldte és aki annyi­ra szerette egyszülöttjét — kita­szította a szeretetéből, hogy az ember kárhozatot ne szenved­jen. A KERESZTEN MEGMUTA­TOTT ÁLDOZAT VÁLLALÁ­SÁVAL igazolja Isten, hogy nem képes tárgyilagos hűvösséggel szemlélni a világot és főleg az embert. Nem a romlott életünk, a mulasztásaink felől néz, ha­nem az ember számára felfog­hatatlan szeretete felől tájéko­zódva fordul felénk. Meg kell állapítanunk, hogy az ' ember túl azon, hogy hibáz, szándékosan bosszút áll, harag­szik, gyűlöl, hazudik, sóvárog azután ami a másé, elvesz. Is­ten pedig azért, mert Ö Isten, a haragvó, irigy, önző embernek is azt üzeni, hogy egyszülött Fiát halálba küldte, hogy aki hitelt ad Isten cselekvő szere- tetének azok közül senki se vesszen el. Sőt ezen túl még igen gazdagon meg is ajándé­koz a Vele tölthető őrökélettel. NEM TUDJUK MI SEM SO­KÁIG TÉTLENÜL NÉZNI hal­mozódó bűneinket. Akciót indí­tunk ellenük. De a vétkek nem takaríthatok ki tolólappal vagy seprűvel az életünkből. Marad minden próbálkozásunk ellenére a szennyes hegy. Hiába minden jiekifeszülés, igyekezet, mert nem segít a változásban. Min­den marad a régiben. Kudar­caink megtanítanak, hogy ön­magunkban nincs erőnk a meg­újuláshoz. Képtelenek vagyunk az átváltozásra. Ami tőlünk te­lik az csak alakoskodás. S hogy ne legyűrik lelki környezétszeny- nyezők, megpróbáljuk kivonni magunkat a forgalomból. Ítéle­tet tartunk saját magunk felett, a bűneink felett. Nincs jogunk tisztátalan ajkakkal szót emelni bármiért. Milyen alapon mer­nénk jó ügyért fáradni megfer­tőzött szívvel. isten Ítélete a bűn fö­lött MEGTÖRTÉNT, amikor el kellett fordulnia Jézustól, mert eltorzult az alakja az em­ber vétkei miatt. Az önmaga fe­lett ítélkező ember számára újra az a szava, olyan mindent fel­áldozni tudóan szeret. Miért akarnánk kitiltani magunkat a lehetőségéből, hogy ami nekünk nem megy, amire nem vagyunk képesek tegye meg azt Ö. Isten tudta, hogy belerokkan az em­ber a bűnbe, ha nem adatik számára valami kiút. Minden emberi élet tönkre megy, mert a hamis beszéd, a paráznaság, a tisztátalan indulatok malomkö­vei felőrlik. Hogy senkinek ne kelljen saját bűnei miatt tönk­remenni a szabadulás útját Jé­zus Krisztusban adta meg. Ha nem lehet, mert elvisel­hetetlen élni leterhelt élettel, akkor nem leállítani kell, ha­nem beállítani Isten karbantar­tó szolgálatába. Ott kiderül, hogy nála nincs olyan tisztáta­lan szív, vagy kéz. amit ne tud­na megtisztítani. Olyan haszon­talan élet, amit ne tudna hasz­nos munkába állítani. A házas­ságtörő asszony és a ragadós kezű vámszedő Isten szereteté- nek felszabadító erejétől tiszta életet nyert. ISTENNEK VAN HATALMA TEREMTENI. A semmiből éle­tet, a szennyből tisztaságot. Sze­retete azért nagyobb az embe­rénél, mert abból emel ki ahon­nan senki más nem tudna ki­húzni. Akkor is talpra tud ál­lítani, amikor barátaink csak vé­lünk sírni tudnak és közhelyeket ismételnek. Ha teret kaphat az életünk­ben, akkor addig formál, alakít míg felsóhajthatunk. Végre, a tegnapi, esztendős vagy évtize­des terhek eltűntek és más van helyettük ami eddig nem volt, békesség és tisztaság, türelem és a jóra való készség. Ezt meg­tenni velünk csak Istennek van hatalma. Akiktől elhúzódtak, mert fertőztek a bűneikkel Is­ten csodá já nyomán megújul bennük minden. Nem pusztába kiáltott szó az Isten szava. Gyógyulásra- sóvár- gó életű emberek várják a gyó-^ gyító, megújító szót. Nem az a fokmérője ennek a hatalomnak, hogy az emberiség milyen szá­zalékban és hogyan reagál rá. Hanem az, hogy egyetlen ember életéből is mennyi vétket, rom­lottságot tud kitisztítani, hogy sokat, mindent meg tud bocsá­tani. Elhasználódott, megkopott tárgyainkat takarékosságból át­alakítjuk és addig használjuk, amíg újra tönkre mennek, az­tán eldobjuk. Csak Istennél le­hetséges, hogy a kimerült éle­tünket nem foltozgatja, hanem mindenestől egészen újjá teszi. Szeretete keresi a gyógyulásra várót, mi meg keressük a gyó­gyulás helyét és a gyógyítót. Bárcsak egymásra találhatnánk. Bálintné Varsányi Vilma GYÓGYSZEREK NICARAGUÁNAK Az Egyházak Világtanácsa egy hollandiai segélyszervvel közösen tíz hajókonténernyi segélyszállítmányt küldött Nicaraguába. Az egyenként 18 tonnás konténerek, melyek december közepén hagy­ták el a hamburgi kikötőt, elsősorban gyógyszereket tartalmaznak. Csak a tizedikben van csecsemő- és gyermekruha, gyermekjáték, írószer és kötszer, (epd — Ra) ALLAN BOESAK NEM BÜJKÄL A dél-afrikai fajüldöző politika neves ellenzője, a. Református Vi­lágszövetség elnöke, Allan Bóesak —, aki egyébként a tavaly nyári LVSZ ifjúsági találkozó egyik fő szónoka is volt —, a róla elterjedt hírek ellenére sem bújkál. November végén részt vett a dél-afrikai egyházak tanácsának ülésén Johannesburgban. Dél-afrikai jelenté­sek azt állították, hogy Boesak több olyan istentiszteleten, melyre szolgálatra meghívták, nem jelent meg. Boesak kijelentette, hogy fenyegetések sem tartják vissza attól, hogy a rendőrségi és katonai akciókról hírt adjon, melyek feketék lakta települések ellen irányulnak. „Milyen viszonyok között lehet­séges, hogy egy hazafelé futó hatéves fiút hátbalőnek és a rendőr­nek semmi baja sem lesz?” — kérdezte. A felelősség a dél-afrikai kormányé. EGYHÁZ! RELÉ Hónapok óta tűnődök. Egyre inkább ráncosodik homlokom, egyre fájdalmasabb szorongást érzek szívem tájékán. Ismeret­len vidékeki ismeretlen veszé­lyek, katasztrófák rendítenek meg. Minden bizonnyal megren­dülésemre számít a riporter is, meg a „kameramann”. Nem ok nélkül, hiszen a „kollektív ér­zés”, a szolidaritás tudat szocia­lista erkölcsünk egyik alappil­léré. Ráadásul keresztyén va­gyok, s keresztyén etikámat a Názáreti alapozta meg. akinek a szíve különösen gyakran esett meg éhezőkön, nyomorgókon, be­tegeken. Amit tehát napjaink­ban látok és tapasztalok, erköl­csileg kettős kötelezettség alap­ján kell megítélnem. ÉS HOGY NE KERÜLGES­SEM A SZÖT, AZ ÉHEZŐ AF­RIKÁRÓL akarok írni. Ez a vi­lágrész. amely annyira távoli, idegen és titokzatos volt 100— 150 esztendeje az európai ember számára, most a hírközlő szer­vek és eszközök jóvoltából kö­zeli, ismerős és nyílt lett. Állí­tom, hogy többet tudunk róla, mint a ' pestiek Soroksárról, a dunántúliak Debrecenről és for­dítva. A 60-as években a poli­tikai Afrika arculatával ismer­kedtünk. Éppen csak, hogy el­hagyták a gyarmatosítók, és a gazdaságát, kultúráját önállóan berendező forrongó világrész gondjait ízelgettíik. Clyan egy­szerűnek látszott útkeresése, mint a Kolombusz tojása. Persze, innen Magyarország felől. S míg ebben elmélyültünk, saját társa­dalmunk ellentmondásai, fejlő­dészavarai, bonyolult gazdasági problémái mellett elmentünk. Aztán rá kellett jönnünk, sem az egyik, sem másik nem egy­szerű dolog, gondjainkat nem lehet megoldani íróasztal mellől. Ami azután általában leülepe­dett bennünk Afrikáról, az el­lentmondásos útkeresése volt. Forradalmak és ellenforradal­mak hozták ringásba mérlege nyelvét, mely hol a szocializ­mus, hol a kapitalizmus irányá­ba lengett ki. Eközben vallottuk, hogy egy elképesztően gazdag világrész van tőlünk Délre, csak éppen fondorlatos erők következ­tében nem tud gazdasága kibon­takozni. Népessége robban, rob- bantgat, s mindezen függetlensé­ge sem tud segíteni. A megnö­vekedett lakosság gazdasági és társadalmi vákuumban, súlyta­lansági állapotban lebeg, kiszol­gáltatottja az istenek és a tehe­tősebb népek kegyeinek. Számomra éppen itt vált kri­tikussá Afrika sorsa. Precízeb­ben nagy részének sorsa. Mert Egyiptom pl., amely valaha egy­maga „eltartotta” a római biro­dalmat, ma élelmiszer behozatal­ra szorul, s ez is elgondolkod­tató. Ugyancsak elgondolkodtat az, hogy jelentős természeti kin­csekkel, kőolajjal, uránnal, gyé­mánttal, stb.-vel rendelkező ál­lamok a nyomor olyan mélysé­geibe sodródtak, melyekből nem látszik kilábalási lehetőség. Mi történt itt tulajdonképpen? Mi­lyen maffiának a keze tenyereit a dolgokba és tartja sakkban ezt a közel egymilliárd embert? Vagy milyen rendező elv következté­ben kell ennek a színes világnak a sor végén kullognia és azok­ból a morzsákból tengetnie az életét, amelyeket elhullatnak az előtte haladók? ITT VAN PL. AZ ÉVEK ÓTA JELENTKEZŐ ASZÁLY, mely­nek következtében néhány ál­lam egyenesen a sírgödör szélé­re jutott. Az aszályról némi fo­galmunk van. Persze, arról már nincs, hogy milyen következmé­nyeket zúdít olyan államok tár­sadalmára, ahol korábban is a szegénység és nincstelenség volt az alaphelyzet. Két kép ugrik be egyszerre a tudatmezőmbe. Etió­pia és Kenya. Etiópia, ahonnan naponta kapok információkat és képernyőn látom a halálraítélt gyermekeket, asszonyokat és csonttá-bőrré aszott embermil­liókat. És Kenyát, amelynek hí­res vadrezervátuma küszködik hasonló gonddal. Nos, a kettő között minőségbeli különbség van. Más az ember és más a gnu, vagy egy-egy zebra halál­tusája. A két dolog csak any- nyiban függ össze, hogy mind­kettő katasztrófa sújtotta vidék, az Afrikát gyakran látogató aszály áldozata. Az már az eddigiekből is nyil­vánvalóvá lett, hogy Etiópiának hetekre szóló tartaléka sem volt élelmiszerből. De ha lett volna is, Etiópiát évek óta látogatja az aszály. Geopolitikai helyzete kri­tikus. A fennsík-ország vízsze­génysége köztudott és ha ehhez hozzájön néhány eső nélküli esz­tendő, félelmetes helyzet uralko­dik el. Sajnos a- népvándorlások kora elmúlt s e fennsík-ország lakói nem költözhetnek kedve­zőbb természeti feltételekkel ren­delkező vidékre. A Földet cen­timéterekre felparcelláztuk, s így egy jelentéktelen töredéktől elte­kintve, a népeknek tudomásul kell venniük Vörösmarty sza­vait: „Itt élned, halnod kell!” ETIÓPIÁNAK IS ÉLNIE VAGY HALNIA KELL a szá­mára kijelölt határok között. Igen ám, de emberek vagyunk, s emberségünkből fakadóan né­mi kötelezettségünk adódik. (Ezért más a híres vadrezervá­tum kérdése!) Kötelezettségünk azért áll fenn, mert keresztyé­nek vagyunk, és mert olyan tár­sadalom tagjai, amely ember­centrikus és humánus. És ez a kötelezettség nem lehet pusztán érzelmi. Hangsúlyozom, ha csak érzelmi kérdés, akkor nyugodtan alhatunk. Vagyis, tőlünk 4—5 ezer km-re emberek fordulnak fel, mert reménytelenül nincs mit enniük, hát sajnáljuk őket! De én naponta találkozom a ku­kákba dobált kenyérmaradékok­kal, irtózatos tékozlással, mert konzum-társadalom lettünk, s ezeknek nem jut kenyérhaj sem! Pillanatnyilag társadalmi be­rendezettségtől , függetlenül em­berek millióiról van szó. És jó lenne azt is tudnunk, az éhha­lál küszöbén teljesen közömbös a lobogó színe. Etiópia most 'ar­ra szorul, hogy ennivalót ad­junk. A fölöslegből! Nem érzel­mi döntést kér, szavakat, hogy megértjük, együttérzünk vele, hanem maradék kenyeret. Kéri ezt az egész világtól. Engem meghat, hogy egyházi és társa­dalmi szervek megmozdultak Nyugaton, de az is, hogy a Ma­gyar Vöröskereszt megmozdult. Pusztán az a kérdésem, hogy „mindent” megtettünk-e? Nyu­gat felé is hangzik a kérdésem. Köztudott, hogy tejporból, vaj­ból, gabonából hegynyi mennyi­ségek, súlyos raktározási gondok mellett fekszenek el, s még köz- tudottabb nálunk, hogy „kari- tász-feladatainkat” egyszerűen áthárítjuk állambácsi és a tár­sadalom vállára. GYAKRAN ELKÉPESZTŐEN KÖZÖMBÖSEK VAGYUNK, nemtörődömségünk a csillago­kat körmöli, hidegszívűségünk jéghegynyi. É sorok most éhező milliók — éhhalál szélén álló milliók — kiáltását akarja fel­erősíteni, tovább sugározni: „emberek, segítsetek!” Legyen ez az írás egyházam reléje, amely továbbítja a kérést minden szív felé. Réúey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom