Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-22 / 38. szám
Evangélikus Élet 1985. szeptember 22. J3 » * íf A zuglói gyülekezet gyermekbibliaköri csoportja A "V VASÁRNAP IGÉJE Kol 3, 3-7 „Ó a hit! - Látja azt, mi rejtve van.” A gyülekezetekben egyre bensőségesebb ünneppé lesz a keresztelő. Nem azért, mert ritkábban történik, hanem azért, mert sejtjük és értjük a jelentőségét. így szokott cselekedni Isten, ahogy a keresztségben teszi! Elénk siet szeretetével, de mindjárt el is rejtőzik az igehirdetés és a víz jelenségei mögé. Szabad így mondanunk, ez a rejtőző szeretet, ez Isten „munkamódszere”. Ezért amit emberibb életünkért és üdvösségünkért tesz, azt velünk született szemünk és fülünk nem ismerheti fel, csak a feléje forduló bizalom, amit hitnek nevezünk. „Ó a hit! - Látja azt, mi rejtve van”. (Ev. énekeskönyv 329:5) S hogy ebbe a hitbe mennyire nem lehet belenőni vallásos tapasztalatok útján, hogy ez mennyire Isten ajándéka, amit tetszése szerint ad, ott és amikor ő akaija, azt legjobban a golgotái kereszt körüli események mutatják. A tanítványok őszinte Jézushoz ragaszkodásuk és síró gyászuk mellett csak két idegen (!) volt az, aki hittel tudott a keresztfa Jézusára nézni. Az egyik a római százados volt, a másik a megtérő lator. Ott ugyanis a vallásos érzület számára különösen is rejtett volt Isten jelenléte, és szeretetének megnyilvánulása. - „Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben” - mondja igénk. Ez ott kezdődött, amikor szerető kezek vittek oda minket, mint csecsemőt, a szent kereszt- séghez. Ott vont minket magához Krisztus sorsközösségbe - rejtetten. Ott tette ránk örökre kezét úgy, hogy a tanítvány ne lehessen különb és más Mesterénél. ^ A kereszt rejtettségébén értünk szolgáló Úr, kiküld minket az őbenne elrejtett életű szolgálatra. Ez először is egy különös védelmet jelent. Nem csupán a templom csendjében, hanem főleg akkor, ha onnan az emberi élet sűrűjébe lépünk küldetésünket teljesíteni. A missziói parancsot és a szeretetparancsot teljesítő tánitványokat veszi körül ez az ige: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ennél nagyobb védelemre nincs is szükségünk! Ez elég napfényes és zivataros időben egyformán. Ha Krisztusban elrejtett szolgálatban élünk, nem biztos, hogy ránk ismernek. A szeretet, amit kapnak tőlünk, azt hamar észreveszik, mert melegít és éltet, de ezzel együtt köny- nyen ránk is mondhatják, hogy „falánk és részeges” (Mt 11,19) és hogy „Názáretből származhat-e valami jó”. (Jn 1,46) Nem jár glória a tanítványi szolgálathoz! Az ellenkezője inkább előfordulhat (vö. 2Kor 4,11), ha nem is mostani (!) körülményeink között. Ha követjük a Mestert az elrejtett szolgálatban, akkor a vele való élő közösség fog minket megőrizni a váratlan sorsfordulásokban, és a nagyon ingatag emberi magatartások zűrzavarában is. Akkor tehát nem fogunk várni arra, hogy szolgálatunkhoz „alkalmas” idők jöjjenek, az „alkalmatlan” is jó lesz... ' Jól érezzük a bőrünkön, hogy vannak bevett vagy megtűrt életformák, amelyek „csak efre'a földre irányulnak”. Vágyaink „önmegvalósítása” a nemiségben és az anyagiak hajszolásában. A tömegnek és az árnak pedig igen nagy a sodro ereje! Csak a Krisztus által Istenben elrejtőző élet adhat ilyenkor tartást nekünk - „mindvégig”! De ez a tartás másokat is megtarthat...! Csak így érdemes felvenni az „öldöklő” harcot a bennünk levő „régi ember” ellen. Erre akar buzdítani ez a sokatmondó énekvers is: „Ó a hit! Nagy bizonyosság! Látja azt, mi rejtve van. Isten ígér. így felel rá: Úgy van, indulok, Uram!” Ebben a rejtett szolgálatban találkozhatunk majd visszajövő Urunkkal, amikor megszűnik minden „homály”, „lepel” és rejtettség, mert vele maradhatunk, nyíltan és kegyelemből. Simonfay Ferenc IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, köszönjük, amit csendesen és elrejtetten teszel értünk, emberekért kezdettől fogva. Ezért jár óramű pontossággal a világmindenség gépezete, és ezért hajthatjuk le fejünket békességben naponként. Megtartó hatalmad és szereteted legyen erőforrásunk a tiszta életű, csendes bizonyságtevésben, reménységgel. Amen. VIT-mozaik Megnyitó: Luzsnyik Stadion. Közel százezer fiatal, azonos hullámhosszra hangolódva: „Békét akarunk, le a háborúval!” Ütemes taps, dübörgés, szavalókórusok. Félelmetes ereje van a tömeghangulatnak. Csoportunk a görög és a finn küldöttség közé ékelődött, így volt alkalmam megfigyelni a hangulat emelkedését. A görögök a legkisebb látványosságra is óriási ovációval adtak kifejezést érzelmeiknek, ahogyan azt forró, déli temperamentumuk diktálta. Északi rokonaink kezdetben csendes érdeklődéssel figyelték az eseményeket. A sodrás azonban hamarosan elérte őket, és fél óra múlva már csak világító szőkeségük különböztette meg őket kiabáló, öklüket rázó görögjeinktől. Félelmetes ereje van a tömeghangulatnak. Akkor és ott ez az erő jó ügyért mozdult: a béke minden jóakaratú ember alapvető érdeke. De a történelem ismer nem egy olyan esetet, amikor a sodrás embertelen erőket szolgált. A megnyitó után, mintegy ellenpontként, hangverseny a Nagyszínház kamaratermében. A moszkvai Madrigál Együttes vendégei vagyunk, műsorukon barokk madrigálok és orosz egyházi zene. Csodálatosan tiszta és telt hangzás, olyan magas színvonalú énekkultúra,, ami azokat is odaszegezi a székükhöz, akik legszívesebben folytatnák a délutáni happeninget. A hotelben a Puerto Ricó-i, a görög és az osztrák delegációval együtt vagyunk elszállásolva. Mindennaposak a hajnalig tartó spontán szerveződésű együtténeklések, gitár- és trombitakísérettel. Trombitásunk, fiatal tanító, az első hét végén már krónikus álmatlanságban szenved, de végig kitart: fújja a szépívű dallamokat közönsége lelkes támogatásitól biztatva. Miután három hasonlóan heves vérmérsékletű nemzet - görög, Puerto Ricó-i, magyar - fiataljai kerültek össze, nem túlzás azt mondani, hogy egy-egy éjszaka hangulata valóban fergeteges volt. Az egyik alkalommal, hajnal felé közeledve, amikor a táncolok már elfáradtak, és lekuporodtak a földre énekelni, a népdalok és a régi Illés-slágerek között egyszer csak felhangzik Ady megzenésített verse: Imádság háború után. Csendesen szól a gitár, halk az ének, magunk elé nézve szótlanul hallgatjuk: „Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal.s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.” Kovács Imre *v--Mezőberény I. kerület templombelső A gyülekezet 1745-ben alakult. A műemlék jellegű templom 1788-ban épült. Az oltártér képei Orlai Petries Soma festményei (1869). A Gyermekrovat terve 1985/86. tanévre Barokk szobrok Tihanyban Előzetesen közöljük a Gyermekrovat következő időszakra szóló tervét A témákat különösen a gyermekbibliakörök vezetőinek figyelmébe ajánljuk. Egyúttal jelezzük, hogy tervünk szerint, havonta egy alkalommal bibliai totó fog megjelenni rovatunkban. (Szerk.) I. Hogyan hív el Isten? 1. Jákob (1 Móz 32) 2. Gedeon (Bírák 5-7) 3. Dávid (1 Sám 16, 1-13) 4. Ézsaiás (Ézs 6, 1-8) II. Hogyan ment meg Isten? 1. Nőé (1 Móz 6-8) 2. Lót (1 Móz 19, 1-26) 3. Izrael népe (2 Móz 14) 4. Dániel (Dániel 6) III. Hogyan tart meg Isten? 1. Mózes (2 Móz 2, 1-10) 2. Izrael a pusztában (2 Móz 16,1-15) 3. Öles (1 Kir 17, 1-6) 4. A sareptai özvegy (1 Kir 17, 7-16) ' IV. Hogyan vezet Isten? Saul (1 Sám 8-9) Jób (Jób 1) Jónás (Jónás 1-3) Keresztelő János (Mt 3,1-12.14,1-12) V. Hogyan jutalmaz Isten? .1. Ábrahám (1 Móz 12, 1-4) 2. József (I Móz 37 és 39—41) 3. Ruth (Ruth 1-4) 4. Salamon (1 Kir 3, 5-14) VI. Hogyan büntet Isten? I. Álcán (Józsué 7) 2. Absalon (2 Sám 15 és 18) 3. Jezábel (1 Kir 21 és 2 Kir 9, 27-37) 4. Nabukodonozor (Dániel 4) VII. Hogyan segít Jézus? 1.,Péter a tengeren (Mt 14, 22-33) 2. A kananeus asszony (Mt 15, 21-28) 3. A béna (Lk 5, 18—26) 4. A naini ifjú (Lk 7, 11—17) VIII. Hogyan tanít Jézus? 1. A szántóföldbe rejtett kincs (Mt 13,14) 2. Az irgalmas samaritánus (Lk 10, 25-37) 3. Az elveszett fiú (Lk 15, 11-24) 4. A tíz szűz (Mt 25, 1-13) IX. Hogyan nevezte magát Jézus? 1. A vüág világossága (Jn 8,12) 2. A jó pásztor (Jn 10, 1-30) 3. A szőlőtő (Jn 15, 1-8) 4. Az út (Jn 14, 5-6) X. Hogyan szenvedett Jézus? 1. A pusztában (Mt 4, 1-11) 2. A főpapi tanács előtt (Mk 14, 55-65) 3. A Gecsemáné kertben (Lk 22,39-53) 4. A Golgotán (Jn 19, 16-37) XI. Hogyan találkozhatunk Jézussal? 1. Nikodémus (Jn 3,1-21) 2. Ötezren a pusztában (Mt 14, 13-21) 3. A gazdag ifjú (Mk 10, 17-22) 4. Pilátus (Jn 18, 18-19, 16) XII. Hogyan szolgálhatunk Jézusnak? 1. Mária és Márta (Lk 10, 38-42) 2. A bűnös asszony (Lk 7, 36-50) 3. Cirénei Simon (Mk 15, 21) 4. Arimathiai József (Mk 15, 42-47) Legalább két évtizede rendeznek nyaranként a tihanyi múzeumban vonzó kiállításokat. Emlékszem, először a hatvanas években láttam ott Borsos Miklósnak a mediterrán hangulatú tájba illő szobrait. Azóta alig van nyár, hogy meg ne fordulnék az egykori bencés kolostorban, hogy megnézzem az új kiállításokat, s átéljem a félsziget, a falu, a templom együttes varázsát. Most három földszinti teremben templomi tárgyak, javarészt szobrok láthatók mind fából, a XVII-XVIII. századból. Éspedig Dunántúl, a kedves, otthonos Dunántúlom területéről. A veszprémi püspökség kölcsönözte az általa az elmúlt évtizedekben gyűjtött, szinte a pusztulástól megmentett anyagból. A kiállítást Dávid Katalin, az egyházművészet kiváló szakértője rendezte. (Találunk még más érdekes kiállítást az emeleten: sokan élvezik a színes ábrázolásokat. a magyar honvédség elmúlt századokbeli viseletéről, például Rákóczi katonáinak az öltözetéről. De mi most maradjunk a szobrok között. Október végéig megtekinthetők.) Múltunk viharos századaiból a barokk építészeti és művészeti emlékek maradtak ránk legépebben ‘és legnagyobb számban. Ez volt az a művészeti korszak, amelyben a vonalak megmozdultak, szenvedélyesen lüktetni és hullámozni kezdtek. Fel kell számolnunk végre azt a- történeti idegenkedést, amely sok protestáns embert visszatartott a barokk élvezésétől és értékelésétől azon a címen, hogy az ellenreformáció felhasználta eszközéül. A barokk mesz- sze tágabb ölelésű volt ennél. Közös keresztyén és egyetemes emberi kincsünk. Ezeken a faszobrokon hol primitívebb, hol művészibb kifejezésmódon a barokk szépség lényegét érezzük átlengeni. örvendhetünk, hogy honi földünkre, vidéki faragókhoz, köztük egyszerű parasztmesterek szeméhez, kezéhez is elért a barokk formáló hatása. A korabeli katolikus kegyességnek megfelelőek a szobrok témái. Apostolok, szentek, Mária vesznek körül. Találkozunk magasba emelt karral megfeszített Krisztus ábrázolásával és a Feltámadottal is. Két másik szobrot hoztam el magammal gondolatban. Az egyikről később, e sorok írásakor tudtam meg, hogy a kiállítás szinte legszebb darabjának tartják a művészet- történészek: Megostorozott Krisztus. Naiv alkotás. Elörehajló alak, félem- bemyi méretben. Keze egy kis oszlop fejéhez van kötözve. Arca egyszerű, nyugodt, paraszti arc. Szenvedés és kín nem látszik rajta. Ostornak nyoma sincs. Csak az odaadást sugározza az egész mű. „Hátamat odaadám a verőknek” - a kereszt vállalásának önkéntességét tanúsítja a prófétai szó nyomán (Ézs 50,6). A másik „magammal hozott” szobor kedves szentemet, Assisi Ferencet ábrázolja. Róla két alkotás is szerepel a kiállításon. A most nem részletezendőt is érdemes elmélyedően megtekinteni. Az én kis szobromnak finoman megmunkált, gyermektenyémyi arca az ég felé fordul, s tekintete egy pontra néz. „Mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11,27). Assisi Ferenc belső szemével látta is. Weöreös Imre „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” Lelkészi jelentés Argentínából i Szerkesztőségünk Hefty Lászlótól (Buenos Aires, Argentína) levelet kapott, melyben az ott folyó munkáról, az ottani magyar és argentin gyülekezet életéről ad tájékoztatást. A Hitünk című kiadványukból idézünk és egyúttal Isten áldását kérjük életükre és munkájukra. „Jelentősen megnövekedett az istentiszteleteken és a hitoktatási alkalmakon megjelent híveink szá- ^pa. Különösképpen örvendetes a fiatalok bekapcsolódása az egyházi életbe. Nyolc gyermek jár hétről hétre az úrvacsora vételére való előkészítésekre. Gyülekezeti történelmünk során a legnagyobb konfirmációs osztály alakult ki tizennyolc ifjúval. Keresztelés útján is várható hat-nyolc csecsemő felvétele közösségünkbe. A felvételüket kérő felnőttek részére szintén tartunk minden vasárnap dogmai képzést az istentiszteleteket követőleg, ők is több mint tízen vannak. így kiegyensúlyozódik a sok kiesés tagjaink névsorában az elhalálozások, elköltözések és kitörlések miatt. Többen a hívek közül hajlandónak mutatkoztak a magukat a közösségünktől távol tartó testvérek felkeresésére, akiket szeretettel, türelemmel hívogattak az Úr házába. Erőfeszítésüket Urunk megáldotta gazdagon! Minden bizonnyal a látogatásoknak köszönhető,, hogy az előző esztendőhöz viszonyítva megnövekedett a templomba látogatók és az összejöveteleken részt vevők száma. Hetenként 169-en vettek részt - az évi átlagot tekintve - hitmélyítő programjainkon, vagyis körülbelül 25%-kal többen, mint 1983-ban. Ezért nézünk jó reménységgel az új esztendő elé még a temetések magas száma ellenére is...” 4 \ GYERMEKEKNEK Gyermekistentisztelet Több mint egy éwel ezelőtt elölről kezdtük számolni, ki hányszor jelent meg a gyermekistentiszteleten. Izgalmas dolog volt figyelni, hogyan alakul személyenként az istentisztelet látogatása. Tudtuk, volt aki betegség miatt hiányzott, más meg csak később kapcsolódhatott be. Előfordult az is, hogy valaki nem tudott mindig jönni, pedig szeretett volna. Mégis nagy volt az a nap, amelyen először érte el egy testvérpár az ötvenes számot, ötvenszer voltak itt! Úgy mondtuk, hogy ők már beléptek az ötvenesek klubjába. Nem az ötvenévesekébe, hanem azokéba, akik már ötvenszer itt lehettek. Megtapsoltuk őket, sőt még ajándékot is kapott a két fiú. Egyik alkalommal egy magnetofon titokban felvette istentiszteletünket. Egy hét múlva mindenki hallhatta, mi történt múlt vasárnap. Hol nevettünk, hol megdöbbentünk. Ezek mi vagyunk? Bizony, mi voltunk. De hiszen ezt Isten is látta, hallotta! A múlt alkalomkor gyakran nagy volt a lárma. Volt aki közbekiabált, valaki a cipőjét levette, más viccelődött. Szégyenkeznünk kellett. Voltak olyanok is, akik figyeltek, jól feleltek a kérdésekre, tudták a múltkori aranymondást is. Istenünk mindezekről tud. Mi csak egy egyszerű táblázatot vezetünk magunkról, de sok mindenünk titokban marad egymás előtt. Isten előtt viszont semmit sem titkolhatunk el! Ez így ijesztő. Akik viszont tudják, hogy Atyánk szeret minket és azt akarja, hogy szeressük öt, azok másként látják ezt. Jézus a földre jött és mégmutatta, mennyire szeret minket Isten. Legutóbb arról is beszélgettünk, ki miért jön ide. Egy szőke fiú ezt felelte: Azért, hogy megtudjuk, milyenek vagyunk, és hogyan kell élnünk. Valaki ezt mondta: Itt tanulunk Jézusról és a Bibliáról. Egy kislány azt válaszolta, hogy jó itt lenni. isten szeretettel tekint ránk. Jöjjetek, hogy még jobban megismerjétek szeretetét! Göllner Pál (Budapest-Zugló)
