Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-25 / 34. szám
Evangélikus Élem 50. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 25. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A keresztyén ember szíve legyen kimeríthetetlen forrás, mely soha ki nem apad, még ha a jótétemény, mint víz a homokban, nyomtalanul eltűnne is. (Luther Márton) mm Anyanyelvi konferencia Veszprémben Magyarságtudat és az egyházak Debrecen, Budapest, Szombathely, Pécs után Veszprémben került megrendezésre az V. Anyanyelvi Konferencia. A találkozón 21 ország 130 küldöttje vett részt. Minden résztvevő közös vonása: ' mindannyian magyar anyanyelvűek. Fáradoznak a maigyarság megtartásáért és ápolják az Óhazával való kapcsolatot. A konferencia első ízben foglalkozott a magyar egyházak szerepével és tevékenységével, mindazzal a szolgálattal, amelyet a magyar nyelv, és kultúra megőrzésében a külföldön élő magyarok körében végeznek. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke ünnepi megnyitó beszédében elmondotta: Ismeretes, hogy a különböző vallások és egyházak milyen nagy szerepet játszottak az európai civilizáció kialakításában. így az egyetemességre törekvő morális értékrend megalapozásában- A külföldi magyar egyesületeknek is sok hálával tartozunk azért, hogy gazdasági, politikai vagy más okból a haza elhagyására kényszerült magyar csoportok meggyökereztetésében, egzisztenciájuk fejlesztésében oly nagy munkát végeztek, és tették ezt oly módon, hogy közben a magyar nyelvhez, művelődéshez és kultúrához való kapcsolódást megőrizték. A konferencia megnyitó napján, augusztus 5-én plenáris ülésen az egyházak magyarságmegtartó szerepéről tanácskoztak az egybegyűltek. A konferencia lapzártakor tart, a tervek szerint megvitatják többek között az irodalom és képzőművészet szerepét, a magyarságismeret szolgálatában, a magyar nyelv oktatásának módszertani kérdéseit és bemutatásra kerül a Nyitott utak című, a magyarországi egyházak életével foglalkozó - a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén vetített - film. .....A tudományos képzést a szolgálatra való felkészítéssel ötvözzük...” Interjú dr. Vámos Józseffel, a Teológiai Akadémia dékánjával Dr. Vámos József 1954 óta dolgozik a Teológiai Akadémián. Előbb mint dékáni titkár, majd intézeti tanár, 1968 óta teológiai tanár, az Egyház- és Társadalomtudományi Tanszék vezetője, 59 éves. Az elmúlt tanévben dékán. Erre a posztra az 1985/86-os tanévre újraválasztották. Szerkesztőségünk az elmúlt tanév sikereiről és a most kezdődő tanulmányi idő terveiről, elgondolásairól kérdezte. Gazdag zenei élményt nyújtottak Hangversenvkörút a Német Szövetségi Köztársaságban Az oroszlányi énekkar a plochinseni szabadtéri istentiszteleten. Vezényel Nagy Dániel karnagy Fotó: Dietmar Pleil Dékán Ür, hogy van megelégedve az elmúlt év tanulmányi eredményeivel? Akadémiánk tanulmányi színvonalára az jellemző, hogy hat hallgató végzett kitűnő eredménynyel és csak ketten voltak olyanok, akik elégségesek. A többiek zöme jeles vagy jó rendű volt. Oktatásunk színvonalát, milyenségét az jellemzi, hogy a konzultációra visszahívott fiatal lelkészek szinte mindegyike jól vagy még jobban teljesíti lelkészi szolgálatát. A Teológiai Akadémia oktatónevelő munkája és a gyülekezeti lelkészi szolgálat hogyan egészíti ki egymást? Miként készít elő a lelkészi szolgálatra? Egyházunk és gyülekezeteink igénye azt a sajátos feladatot adja nekünk, hogy a tudományos képzést a szolgálatra való felkészítéssel ötvözzük. Ez azt jelenti, hogy a teológia tudományos nipvelését mindig az eljövendő lelkészi szolgálat gyakorlati követelményeinek megfelelően végezzük. (Folytatás a 3. oldalon) A Plochingeni Fúvószenekar többször járt már Magyarországon, és számos gyülekezetünkben adott egyházzenei koncertet. Egyik útjuk alkalmával Oroszlányban is szolgáltak, ahol a gyülekezet látta őket vendégül. E vendégül látás úgy megragadta a fúvószenekar vezetőségét és tagjait, hogy a testvéri szeretetet valamilyen módon viszonozni kívánták. így került sor az oroszlányi gyülekezeti énekkar meghívására, hogy a württembergi Plochingenben és a környék gyülekezeteiben szolgáljanak július 6-tól 14-ig. A négy egyházzenei hangversenyt Bachnang, Eschenbach, Wendlingen és Plochingen evangélikus templomaiban tartották. A negyvenöt tagú oroszlányi kórus erre az útra alaposan felkészült. Már hónapokkal előtte folytak a próbák, hiszen műsorukat kimondottan nagy és nehéz kórusművekből állították össze: Bach 6. motettája, Liszt Miatyánkja, Cesar Franck és Harmath Artúr 150. zsoltára, Kodály 114. és 50. zsoltára, hogy csak néhányat említsünk a gazdag repertoárból. Az igényes, többnyire kétórás programok már maguk is szavatolták, hogy a német gyülekezetek nem egy átlagos egyházi énekkar szolgálatában gyönyörködhettek. A kórus megszólalása magában is megragadó volt: teltsége mellett világos szólamvezetésű, jól kiegyenlített és tiszta intonációjú. Amilyen erőteljes és virtuóz volt a nagy Bach-motetta előadása, olyan finoman kidolgozottak a romantikus szerzők alkotásai. A német hallgatóknak természetesen Kodály művei nyújtottak különleges élményt. A magyar zene és szöveg eredeti együttese megragadóan bontotta ki a zsoltárok sokszínűségét. Nagy Dániel karnagy, aki immár huszonnégy éve áll az énekkar élén, diszkrét mozdulataival hallatlan fegyelmezetten irányította énekkarát. Minden intésére ügyeltek, és az énekkar úgy követte karnagyát, hogy egy ütemen belül a nagy dinamikai változásokat is a leghajlékonyabban oldották meg. Úgy tűnt, ennek a kórusnak fő erőssége hajlékonysága és plasztikus dinamikája. A gazdag kórusprogramot szólisták szolgálatai tették még változatosabbá. A szopránszólókat Palojtay Zsuzsa, a basz- szusszólókat Mezöfi Tibor, a trombitaszólókat Nagy Olivér, az orgonakíséreteket és orgonaszólókat Trajtler Gábor adta elő. Tizennégy szólószám és a húsz kórusmű bőven adott lehetőséget arra, hogy az együttes mind a négy koncerten másmás müsorösszeállítással lépjen hallgatósága elé. A gyülekezetek a szép és gazdag zenei. élményt minden est végén hosz- szú tapssal köszönték meg. A vendéglátók a szolgálatok közben változatos programmal tették tanulságossá e napokat a kórus számára. Volt e programban városnézés, üzemlátogatás, például a Württembergi Bibliatársulat központjának megtekintése. A legnagyobb élményt az utolsó napon, a vasárnap tartott istentisztelet jelentette, amelyen a meghívó fúvószenekar, az énekkar és az orgona szépen megszerkesztett liturgikus rendben felváltva szolgált. A szállásról a fúvószenekar tagjai gondoskodtak. A kórus számára igen komoly nyereség volt ezen az úton az is, hogy a megismert családokon keresztül egy idegen ország keresztyénéinek örömeiben és gondjaiban osztozhattak, ha csak egy rövid időre is. A kórust Asbóth László oroszlányi lelkész kísérte. A szolgálatok előtti köszöntő szavaiban hangsúlyozta, hogy az egyházzenei koncertek egyben találkozások: magyar és német evangélikusok találkozása. Ugyanakkor nyugati és keleti világ találkozásai is, amelyek szükségesek és hasznosak, hogy egymás megértése és megbecsülése által a béke erősödjék közös világunkban. Az oroszlányi énekkar kimondottan jó szolgálatot végzett. Szolgálatuk nyomán nőtt egyházunk megbecsülése külföldön. Magukról pedig ismét bebizonyították, hogy méltán soroljuk őket legjobb énekkaraink közé.-r-r Az evangélium hódításának nincsenek korlátái ApCsel 2,44 Láttál heverni vasreszeléket műhely asztallapján? Egymáshoz közelebb, egymástól távolabb hevernek. Mozdulatlanok. Mindegyik külön darab, külön világ. Azután egy kéz föléjük hajol kezében mágnespatkóval. Egyszerre minden reszelék megmozdul, súlyuk szerint sebesebben vagy lassabban, de valamennyi kénytelen megmozdulni, igazodni, egyre közelebb kerülni az ellenállhatatlan vonzerő centrumához. Korunkban ez az egyház csodája, ha megvalósul és nemcsak beszélünk róla. Ha emberek, akiket számtalan fal választ el egymástól, emberek, akik mindig mindenütt egyedül vannak még a család vérségi kötelékében, még a szerelemben is - egyszerre, váratlanul és csudálatosán nem egymás ellen, nem egymás nélkül, nem egymás mellett, hanem „együtt” vannak! Mind a lokális gyülekezetben, mind a világméretű egyházban ez manapság az a csoda, amelyre mindenki felfigyel. Emberek - függetlenül származástól, világnézettől, gazdasági helyzettől és kulturáltságtól, bőrük színétől, múltjuktól, vallásuktól, nemüktől, egészségi állapotuktól stb. - nem „rácsokon át méregetik egymást”, hanem „testvér a testvért hűn öleli át”, mivel az idő és a tér kategóriáinál hatalmasabb erő, Isten szere- tete átölelte őket. Isten szeretete Jézus Krisztusban az a diadalmas vonzerő, amely áttör minden akadályon, ledönti a válaszfalakat, összegyűjt, magához vonz, rendet teremt és a kusza összevisszaságból kezd felragyogni a „kozmosz”, az eredeti szépség, a teremtés, amely „igen-igen jó”. Amióta a kereszt áll, a kiengesztelés megtörtént, azóta egymáshoz a rövid út Jézusban vezet, azóta az egyetlen rendezés a bűnbocsánat az induló új élettel. Az egyház ilyen emberekből áll, akik „Mindazok, akik hittek, együtt voltak és mindenük közös volt” r belekerültek a kegyelem sodrába és megszületett közöttük a közösség. Tudnak együtt sírni és örülni, imádkozni és dolgozni, romokat takarítani és újat építeni, felejteni és reménykedni, megbocsátani és derűsen áldozatot hozni, győzelmi éneket dúdolni koporsó mellett is. Mert ahol győz a szeretet, ott helyreáll az eredeti rend. Mivel szeretem édesanyámat, minden idős asszonyra úgy tekintek mint anyámra. Mivel szeretem kisleányomat, minden fiatal nő számomra gyermekem... gondold csak mindezt végig s megérted, miért volt Jeruzsálemben akkora a megdöbbenés az induló egyház láttán?! Pedig a világ minden népe között Izrael népe volt a legegységesebb és összefogottabb. Tagjait nemcsak az állampolgársági szálak kötötték össze, hanem a közös hit, a közös reménység, a közös kiválasztottság és a közös küldetés, a Törvény ezer és ezer szála... Mégis mekkora megdöbbenést váltott ki és müyen vonzerőt jelentett az egyház egysége, emberek, akik együtt vannak és mindenük közös... Felmérhetetlen szolgálat lenne, ha szétdarabolt, gyűlölködő és rettegő világunkban a több mint egymilliárd keresztyén ugyanígy realizálná az isteni szeretet csodáját, emberek között az új közösséget, a helyreállást, a rendet, a szépséget és a gyönyörű életet?! Ne lepődj meg, ha most megzörgetem szivedet: fordulj közeledő Jézusod felé, nyílj meg előtte, add magad át, engedd, hogy megragadjon, ne menekülj, ne bujkálj, ne fordíts hátat. „Csak ennyi”, amit kérek tőled, milyen baga- tellnyi az O szeretetéhez képest. De ezt a keveset joggal várja az Isten. Hiszen „átölel jósága”, elrejtőzhetsz Őbenne, mástól hiába vártad, Ő betakar hűségével és hidd el, az Ő karjaiban mindennél jobb...! Balikó Zoltán
