Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-11 / 32. szám
Evangélikus Elet 1985. augusztus n. „Ez az üdülő megérdemelne szebb, modernebb épületet...” dr. Rédey Pálné Markó Edit Balatonszárszó, evangélikus üdülő. A visszatérő vendégeknek rögtön a nyár, a közvetlen vízpart és Rédey Pálné jut eszébe. Mégis azt kell mondanom, hogy egyházunkban nem mindenki ismeri ezt az üdülőt. Kérem beszéljen az üdülő történetéről olvasóinknak. A harmincas években épült és a protestáns árvaház üdülője volt. Csak a háború után lett az egyház üdülője, akkor alakították át a jelenlegi állapotnak megfelelően. így családi üdültetésre is alkalmas. Húsz szobánk, ebédlőnk, társalgónk van. Nagy tiszteletű asszony mióta vezeti ezt az üdülőt? 1973 júniusától. Előzőleg Bagolyirtáson voltam. Kik nyaralhatnak ebben az üdülőben? Lelkészek családjaikkal. Az egyházközséghez tartozó kántorok és dolgozók üdülhetnek, sőt ha van helyünk, akkor gyülekezeti tagok és külföldiek. Évente körülbelül hányán fordulnak meg itt, mennyi a külföldi közöttük, hány százalék a visszatérő Vendég? Általában visszatérő vendégeink vannak. 250 személy fordul meg az üdülőben, ebből kb. $0-60 fő a külföldi és a többiek lelkészek, illetve hozzátartozóik. A külföldi vendégek csereüdültetés útján kerülnek hozzánk. Általában az NDK-ból, Szlovákiából, Erdélyből, NSZK-ból, Finnországból, idén dán vendégeink is lesznek. Mutassa be nekünk az üdülővezető egy napját. A napom bevásárlással kezdődik, ez az én feladatom. Az idén a gépkocsivezetés is felsorakozott teendőim közé. Még úton vagyok, de a konyhában már készítik a reggelit. A nem könnyű bevásárlás után délelőtt folyamán a hivatalos, adminisztrációs dolgokat végzem. Szobák rendbetétele, ebéd előkészítésének ellenőrzése, tálalásra előkészítés, új vendégek fogadása, elutazók útrabocsá- tása mind-mind figyelmet igényel tőlem. Ha munkaerőben hiány van, természetesen besegítek, hisz egy közösség dolgozik az üdülőben. Vendégekkel személyes kapcsolatot tartok, mert úgy érzem ez mindannyiunk érdeke is. Külső szemlélőnek is úgy tűnik, hogy családias légkör van az üdülőben, pinpongoznak, labdáznak, mindenki elfoglalja magát. Igen. Remek az üdülőnk fekvése, hisz. vízparti. Mind a gyermekek, mind a felnőttek megtalálják azt, ami a kikapcsolódásukhoz, nyaralásukhoz hozzájárul és azt elősegíti. Hideg, esős időszakban rosszabb a hangulat. Beszélgetés dr. Rédey Pálné Markó Edittel, a balatonszárszói evangélikus üdülő vezetőjével Az üdülő szempontjából milyen gondokat jelent, hogy közvetlen vízparti az üdülőnk? \ Gond az, hogy az épületet rendkívül igénybeveszi, rongálja a víz, a tél. Például tavaly a községi csatornázást befejezték, amely nagy öröm számunkra is, de a bekötéseknél rengeteg gondot, fáradtságot okozott a magas talajvíz, amely rendkívülien nehezítette a munkát. A szobák mindfrissen vannak meszelve, szépen rendbetéve. Minden évben felújítják azokat? Nem az egész üdülőt egyszerre, hanem évenként beosztva újítjuk fel a szobákat. Idén hat szoba került festésre, mázolásra. Az üdülő a saját költségvetéséből gazdálkodja ki a kisebb felújításokat, beruházásokat? Igen. A kisebb felújításokat, beruházásokat az üdülő saját költségvetéséből gazdálkodja ki, a nagyobb beruházásokat központ támogatásával végezzük. Gyakorlatban mit jelent ennek az üdülőnek a vezetése? Hosszabb időre ide kell költözni? Május végén már leköltözöm. Az üdülő nyitásáig a téli rongálódásokat, elhasználódásokat rendbe kell tenni, javításokat, felújításokat el kell végezni. A; mJM Parancs János Példája elfelejtődik közönybe fúl emlékét gyanútlanul naponta meggyalázzuk bolyong köztünk hazátlanul mint a titkos tudás olykor közröhej tárgyaként említődik neve vonzata az együgyűség a kóros ostobaság akit áramütése átjár mégsem panaszkodik a veszendők felé fordul nem mérlegel nyújtja karját büszkeségét elveti előttük és érettük porig alázkodik (Megjelent a költő: Sivatagi-főijegyzések c. kötetében 1985-ben.) Egyházunknak két üdülője van a Balaton mellett. Igen, Gyenesdiáson és Szárszón. Gyenesdiás lett a konfe- renciázó központ. Balatonszárszó pedig kizárólag üdülő. Gyenesdiáson is kialakult a vendégkör úgy mint nálunk, így a két üdülő nem zavarja egymást, hanem kiegészíti. Miben érződik az egyházi jelleg azon túl, hogy egyházi körből érkeznek az üdülővendégek? Minden vasárnap 10 órakor istentiszteletet tartunk. Általában magyar lelkészek szolgálnak, de ha nincs magyar lelkészvendégünk, akkor német lelkészeket szoktunk felkérni. Ők énekelnek, néha gitároznak is és nagyon szép istentiszteletet biztosítanak az itt üdülőknek. Vannak más esetek is, hogy programot szerveznek? Esetleg esti előadást? Elnek-e a lehetőséggel, ha ismertebb vendégek érkeznek? Felszöktök kérni őket egy-egy előadásra? Kérni szoktuk vendégeinket, hogy tartsanak előadásokat. Ha külföldön járt valaki, élménybeszámoló tartására kérjük fel. Vannak ismerkedési estek is, ahol német-magyar lelkészek és vendégek ismerkednek egymással. Vendégeink voltak már Lutheránia énekkar vezetője, tagjai, Weltler Jenő, Szokolay Sándor, Berczeli Tibor, akik visszatérő vendégek. Nagyon hangulatos estéket szereztek az üdülőknek. Csoportos kirándulásokat a német vendégek részére szoktunk szervezni azzal a céllal, hogy megismerjék a Balaton környékét. Szebbnél, szebb üdülőket, nyaralókat látunk itt a déli parton.\ Mi az álma Balatonszárszóval, az evangélikus üdülővel kapcsolatban? Nemcsak az én álmom, a vendégek álma is, hogy szép, húsz szobás modern üdülővé alakulna ki Szárszó, tágas raktár mellékhelyiségekkel, személyzeti lakásokkal. Hogy mikor tudjuk elérni mindezt nem tudom. Úgy érzem, hogy ez a balatonparti evangélikus üdülő megérdemelne szebb, modernebb épületét. Ha Rédey Pálnén múlna készségesen vállalkozna még az új üdülő építkezésére is? Igen, ha segítséget kapnék, készségesen vállalnám a sok munkát. Egy kicsit mindig aggódok, hogy a mi egyszerű környezetünkben jól érzik-e magukat a vendégek. De búcsúzáskor mindig megnyugtatnak, hogy jól, kellemesen töltötték szabadságukat. Szeretettel búcsúznak és ha módjukban áll, következő évben ismét visszalátogatnak hozzánk. Lehel László SAJTÓSZEMLE Változó vallás címmel írt tanulmányt a „Kultúra és közösség” 1985. 1. számában Tomka Miklós marxista vallásszociológus. Igyekszik áttekinteni a vallási változások mai főbb formáit és az ezek magyarázásául szolgáló kísérleteket. Az egész tanulmány tulajdonképen a ma sokhelyütt tapasztalható vallási megújulással foglalkozik. - Az elvilágiaso- dásnak fordított „szekularizáció” jelentésének és értelmének tisztázásakor a szerző rámutat e fogalom nehezen meghatározhatóságára és erkölcsi kétértelműségére. Megállapítja, hogy ez a folyamat semmiképp nem tekinthető általános társadalmi törvénynek. A „Vallásos emberek Magyarországon” c. résznél többek közt ezt írja: „Az értelmiség körében viszont, - bár a magukat vallásosnak mondók aránya igen alacsony, de az elmúlt évtizedben nem csökkent, hanem némileg emelkedett” a magukat vallásosnak tartók száma. - A „Vallásosság szerepe, jelentősége” c. részből érdemes idézni: „A vallásos emberek tekintélyes száma következtében a vallás szerepe nemcsupán személyek hanem társadalmi jelentőségű.” - A vallás és a mai kultúra kapcsolatánál kiemeli: „A vallásnak mai körülményeink között is van mondanivalója, amivel szóban, zenében vagy másként hangját hallatja”. — Az egész tanulmány kulcsmondatát az „Oldódó ellentmondások” c. zárófejezetben találjuk: „Látjuk, hogy a vallás és a vallásosság mindennapi valóságunk része. Látjuk, hogy miközben a hagyományos vallások elterjedtsége mérhetően csökken, a vallás társadalmi jelentősége nemigen változik, sőt a szocializmus új adottságai között új, teremtő erejű vallási közösségek és formák alakulnak ki. Minden jel arra mutat, hogy ameddig években előre látni tudunk, a vallás is hatékonyanjelen lesz a szocializmusban”. A közösség- a hit átadásának helye címmel írt ún. „csoportdinamikai elemzést” a katolikus folyóiratban, a Vigília áprilisi számában Tomka Ferenc katolikus teológiai tanár. Amit a szerző „Befejezésül” ír, jól összegzi a tanulmány szempontjait: „Tanulmányunk kiinduló kérdése az volt, mi a keresztyén közösség titka; mennyiben mondhatjuk, hogy a hit átadásának és megélésének helye a közösség. - Válaszunkat a cső port dinami ka szempontjából próbáltuk megvilágítani. - Láttuk, hogy az ember egyre teljesebb megnyílásra vágyik, de az őt igazán elfogadó közösségek híján zárt marad. Viszont a kereszténységnek egyedülálló lehetősége, krisztusi motívuma van arra, hogy megélje a feltétel nélküli önzetlen szeretetet. - S végül vázoltuk, hogy az élő krisztusi közösség az evangéliumi élet továbbadásának és megélésének melegágya.” - Érdemes még idézni: „A történelem és korunk keresztyén közösségének titka és vonzóereje mindig az volt, hogy hittek a szeretetben; hogy gyengeségük tudata nem akadályozta meg őket abban, hogy rá ne lépjenek a szeretetnek Krisztus által kijelölt radikális útjára”. Az áldozat, az üldöző és a megmentő c. tanulmány nem bűnügyi kérdéseket tárgyal, hanem a mindennapi közösségi életből, emberi kapcsolatokból, családi és munkahelyi együttélésekből világítja meg a leggyakoribb szerepeket és szerep- változásokat. Szerzője Mohás Lívia pszichológus. A tanulmány az „Élet és tudomány” ezévi 27. számában olvasható. Alapvető szempontja: „Kár, hogy önmagunkat sosem látjuk oly világosan, mint Charlie Chaplint a bohózatában; azt sem igen vesszük észre, hogy napi jeleneteinkben miképp váltunk át áldozatból üldözővé, üldözöttből megmentévé, megmentőbői esetleg áldozatba vagy ismét üldözővé”. Mindezt egy rövid, néhány percig tartó családi „kanál- csörrenés” példáján szemlélteti. - Az „üldöző” tulajdonképen a másikra támadó, felelősségrevonó, vele szemben agresszív típust jelenti; a „megmentő” a segíteni, béki- teni akarót. - Ezek a magatartás- formák tartós, állandó jellemzőinkké válnak: „Sokszor találkozunk azzal az üldözővel, aki - ha kell, ha nem -, szüntelenül fegyelmezi, utasitgatja környezetét. - Megkeseríti életünket az a megmentő, aki úgy és azért segít, hogy a hatalmában tarthasson minket”. - A szerző javaslata: „Tudni kell megállni, váltani és kilépni ezekből a szerepekből”. Győr Sándor ELTEMETTÉK SALGÓ LÁSZLÓT Mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Kozma utcai izraelita temetőben a 75 éves korában elhunyt dr. Salgó László főrabbit, aki az Országos Rabbitanács elnök- helyettese, a Budapesti Rab- biság elnöke, és a nemrég elhunyt dr. Scheiber Sándor professzor után az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója volt, ugyanakkor a társadalmi közélet kiemelkedő személyisége, országgyűlési képviselő, és aktív részese á hazánkban folyó felekezet- közi párbeszédnek is. Igehirdetői, tanítói és közéleti személyiségének elismerését juttatta kifejezésre, hogy a temetési szertartáson megjelentek az Országgyűlés, az állami és társadalmi szervek, valamint a magyar- országi egyházak képviselői is. Soraikban ott láttuk Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi; Hivatal elnökét, a magyarországi egyházak püspökeit és vezetőit is. Egyházunk nevében dr. Káldy Zoltán püspök elnök fejezte ki együttérzésünket azzal is, hogy dr. Mun- tag Andor teológiai tanár kíséretében részt vett a temetésen. Felekezetében és a magyar közéletben végzett jelentős szolgálatáról emlékezett meg dr. Schöner Alfréd főrabbi, Bárdi Dezső, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének alelnöke, és Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője. A Rabbiképző Intézet tanárainak és hallgatóinak nevében Schweitzer professzor búcsúzott, aki Salgó László sokoldalú, fáradhatatlan munkásságát méltatta. Halálával a magyar izraeliták nagy tanítójukat és igehirdetőjüket, társadalmunk pedig kiemelkedő, sok szolgálatot végzett személyiségét veszítette el.
