Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-30 / 26. szám
, A TARTALOMBÓL Kettős hálaadó ünnep Kajárpécen A költőházaspár családi albuma Az orgona és orgonista jubileuma Balatoni séta A ■■■■■■■ KANADÁBAN ÉS AZ USA-BAN AZ LVSZ ELNÖKEKÉNT A tengeren túl a Lutheránus Világszövetség szolgálatában (II.) Kanadából az Egyesült Államokba vezetett utunk, Dr. Carl Mau főtitkár hazájába. A méretek - csakúgy mint Kanadában - itt is szinte elképesztőek. Területe 93 millió négyzetkilométer. Éppen százszor akkora, mint Magyarország. Lakossága 234 millió, melyből 87% fehér és 11,5 fekete. Több a protestáns (77 millió), mint a római katolikus (55 millió). Az evangélikusok 8,5 millióan vannak. Ez a lakosság 4%-a (éppen úgy, mint Magyarországon). Gazdag világ, ahol a lakosság túlnyomó része jólétben él, ugyanakkor a munkanélküliek száma megközelíti a 10 milliót. Jelentős problémát okoz az is, hogy évente több mint 300 ezer (!) bevándorló özönlik az országba, részben illegálisan. Feltűnő, hogy a lakosság több mint 40%-a (100 millió!) nem tagja a különböző egyházaknak. 4 Minneapolis - St. Paul 4 Három napot töltöttünk Minnesota állam „ikerváros”-ában. A Mississippi választja el őket. Minnesota állam lakóinak több mint fele evangélikus. Ez a félmilliós Minneapolisra is áll. Minneapolis neve nem ismeretlen egyházunkban: itt volt 1957-ben a Lutheránus Világszövetség harmadik nagygyűlése. De magyar vonatkozása is van ennek a nagygyűlésnek. Ordass Lajos püspök prédikált itt$ Több idősebb lelkész, aki jelen volt az akkori istentiszteleten, emlegette Ordass Lajost. Minneapolis székhelye az Amerikai Lutheránus Egyháznak, melynek vezetője Dr. David Preus püspök. Ennek az evangélikus egyháznak - amely a három nagy amerikai evangélikus egyház egyike - 2 340 000 tagja van. Preuss püspök a Lutheránus Világszövetség egyik alelnöke. Nagy szeretettel fogadott és munkatársaival gazdag programot készített számunkra. Először Araold Mickelsonnal tárgyaltunk, aki a koordinátora annak a bizottságnak, amely három amerikai evangélikus egyház egyesülését készíti elő. Igen nagy esemény lesz ez 1988. január 1-től három evangéükus egyház - Amerikai Lutheránus Egyház (ALC), Lutheránus Egyház Amerikában (LCA) és az Evangélikus-Lutheránus Egyházak Társulása - egyetlen evangélikus egyház lesz. A különböző hátterű egyháztestek egyesülnek. Ez azt jelenti, hogy mintegy 5,4 miihó tagot számláló egyház jön majd létre. A gyülekeztek száma közel 11 000 (!) lesz, a lelkészek száma pedig (nyugdíjasokkal együtt) mintegy 13 000 (!). Sajnos, a harmadik nagy evangélikus egyház, a Lutheránus Egyház - Missouri Synod, nem egyesül a másik hárommal. Meglátogattuk az Augsburgi Könyvkiadó ffáqófrjs, raagáhváiiaiat ez, amely a legmodernebb gépekkel állítja elő az egyházi újságokat, könyveket, gyermek- és ifjúsági irrdalmat. Jellemző, hogy az Ameriicai Lutheránus Egyház lapját, a Lutheran Standard-ot 580 000 (!) példányban nyomja és adja az olvasók kezébe. (Ez az ottani Evangélikus Élet.) Szinte minden evangélikus család - amely ehhez az evangélikus egyházhoz tartozik - megkapja ezt a lapot! Nagy meglepetésemre a Kiadó Vállalat igazgatója kezembe adta a budapesti nagygyűlésről készült kitűnően szerkesztett könyvet: „Bővöl- ködés a reménységben” (Abounding in Hope). Igen sok magyarországi fénykép díszíti. Magam részéről ismertettem a mi egyházunk sajtószolgálatát, mely ugyan szerényebb, de ugyanazt a célt szolgálja: az evangélium továbbadását. Ezt követően St. Paulban meglátogattuk az Északnyugati Teológiai Szemináriumot, ahol a tanári kar élén Dr. Lloyd Svendsbye elnök fogadott bennünket. Azt kérte a tanári kar, tartsak előadást (hirte- lenül!) a „diakóniai teológiá”-ról. Szívesen tettem eleget a kérésnek. Végül kijelentették, hogy örömmel hallgatták előadásomat és egyetértenek azzal. Még megtoldottam az előadást a magyarországi evangélikus egyházunk életének ismertetésével. Egyik legnagyobb esemény volt, hogy még aznap részt vehettünk az Amerikai Lutheránus Tanács rendes évi ülésén; Ebbe a Tanácsba beletartozik a három legnagyobb evangélikus egyházak vezetősége, tehát még a Lutheránus Egyház - Missouri Synod is, amely egyébként nem közösködik a többi evangélikus egyházzal. Itt a Lutheránus Világszövetség céljairól és a hazai egyházunkról beszéltem a legfőbb vezetőség előtt. Többek között hangsúlyoztam, hogy a Lutheránus Világszövetség legfőbb feladatának tartja: 1. A missziót és evangélizációt. 2. Az ökumenizmus erősítését. 3. A lutheránus egyházak egységének erősítését. 4. Á szükségben levő emberiség segítését. 5. Az égető nemzetközi kérdések megoldásának előmozdítását. Közelebbről: igazságosságon alapuló béke, emberijogok, társadalmi és gazdasági igazságtalanságok legyőzése, faji kérdés megoldása, elsősorban Dél- Afrikában. Találkozás az ALC vezetőségével Volt alkalmunk találkozni Min- neapolisban az Amerikai Lutheránus Egyház tisztségviselőivel, osztályvezetőivel. Ez a hivatal David Preus püspökhöz tartozik. Jelenleg mintegy 120 munkatárs dolgozik az óriási épületben. Két órán keresztül kérdeztek, nagyobbrészt nem is az LVSZ munkájáról, hanem a magyarországi evangélikus egyház életéről, problémáiról. Nagyon eleven beszélgetés volt, de egyetlen támadás vagy provokáció nem ért. Nyitottak voltak és szere- tetreméltóak. Aztán jött Minneapolisban egy sajtókonferencia. Sok kérdést kaptam és „egyénesben” azonnal kellett válaszolnom. Több az LVSZ munkájára, mások egyházunk életére vonatkotak. Másnap a legnagyobb minneapolisi politikai napilap a MINNEAPOLIS STAR - amely tárgyilagosan közölte az általam mondottakat - többek között ezt írta: „Káldy Zoltán magyar püspök, az LVSZ elnöke nem ért egyet Reagan elnök állításával, miszerint a Szovjetunió a „gonosz [ birodalma”. „A Gonosz az egész világon működik, az USA-ban, a Szovjetunióban, Magyarországon is” - mondotta Káldy püspök. Káldy üdvözölte az amerikai evangélikus egyházak egyesülését.” A második nap este Dr. David Preus püspök a lakásán adott vacsorát, ahol mintegy 25 vendég volt jelen. Köszöntőjében dicsérte a budapesti nagygyűlést. Innét az út Blairbe vezetett. / Mai emberek Van öt árpakenyéi^ f ^kérdései és két hal, • Jézushoz de mi ez ennyinek? A Jn 6, 9 f Páratlan kérdés ez az Újszövetségben. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézust sokan és sokszor kérdezték. Kérdezte barát és ellenség, tudós öreg és névtelen ifjú, főpap, király és helytartó, őszinte érdeklődéssel, öntelt cinizmussal, hitetlenkedve, vagy éppen agyafúrtan kimódolva az elbuktatás reményében. Ez a kérdés más. Tanácstalanságot tükröz. Sőt, többet: reménytelenséget. Mint annyiszor máskor, itt és most is tömeg veszi körül Jézust. Hallgatják ezren és ezren a csodálatos mélységű és csodálatos egyszerűségű tanítást. Köztük van a „tizenkettő” is: önfeledten isszák a Mester szavait. Aztán egyszer csak - derült égből villámcsapás! - hallják Jézus kérdését: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Máté, Márk és Lukács - az esemény leírásakor - még keményebben fogalmaz. Szerintük Jézus egyenesen felszólít: „Adjatok ennek a tömegnek ti enni!” De hát ez hihetetlen és elképzelhetetlen. Mit és hogyan adhatunk ilyen hirtelen és felkészületlenül, amikor mi mindig arra számítunk, hogy Jézus társaságában csak kapni lehetséges? És egyáltalán mennyi az „elég”? Testvéreink ezek a riadt tanítványok tanácstalanságot és reménytelenséget tükröző kérdésükkel. Mert hát nagy-világunknak éppúgy, mint kis-világunknak legnagyobb gondja az elosztással és a beosztással van. És - mint Jézus tanítványai - mi is gondosan utánajárva és utánaszámolva anyagi és szellemi lehetőségeinknek, megállapítjuk, hogy ha „osztásról” van szó, akkor az elengedhetetlen alap- feltétel beszerezni, netán „megtermelni”, magunkból kisajtolni mindazt, aminek szétosztására másoknak szükségük van. Az eredmény azonban - őszintén szólva - ugyanolyan siralmas, mint volt ott, a bibliai történet „pusztaságában”. Mert nekünk is csak „öt árpakenyérkénk és két halacskánk van és ez hogyan is lehetne elég ennyinek?”! Csak morzsák fölött rendelkezünk, noha mázsás meny- nyiségre lenne szükség. Kétségbeejtő szegénységünk különösen nyomasztóvá válik akkor, ha - Luther Kiskátéjának értelmében - a nélkülözhetetlen „kenyér”-be beleértjük a békességet, jó szomszédot, emberi kapcsolatot, szerető gondoskodást, felelős életvitelt, egymásnak megbocsátani tudást, egyáltalán mindazt, amitől valódi életté lehet az élet. Törvényszerű egyébként, hogy az osztandó elaprózódik és előbb- utóbb elfogy osztás közben. Ez a törvényszerűség azonban csak addig érvényes, amíg Jézus nem veszi kezébe „öt kenyerünket és két halunkat”. Nála és Általa megtörténik a csoda: a végeredmény „szorzattá” válik. Nem véletlen, hogy az evangéliumok mind feljegyzik: a „maradék” megtöltött tizenkét kosarat; vagyis nemcsak ettek és megelégedtek ötezren, hanem még ráadásul „többjük” volt a végén, mint amivel elkezdték! Tőlünk több nem telik hiányérzetek felpanaszolásánál, rezignált, semmire-se-jó „életbölcsességek” továbbsugárzásánál. Nem telik több „morzsák” kapzsi őrizgetésé- nél. Jézusra kell bíznunk, hogy 0 ossza szét irgalmasan azt a parányit, amink van - hogy ő „osszon szét bennünket magunkat is” hogy bővelkedhessen végre világunk a „megszaporodó maradékban”. id. Magassy Sándor EVANGÉLIKUS-ORTODOX PÁRBESZÉD Az egyház egysége keresésének és megélésének egyik legjobban bevált alkalma a különböző egyházak közötti párbeszéd. A párbeszédek során ismerik meg egymást közelebbről a különböző egyházak és így tudják módosítani az egymásról alkotott sokszor elfogult és elavult nézeteiket. Nemcsak egyes egyházak, hanem egyházközösségek is folytatnak egymással párbeszédet. így az evangélikus egyházak közössége a Lutheránus Világszövetség a római katolikus, az ortodox, az anglikán, a metodista és újabban a református egyházak közösségével folytat dialógust. A Lutheránus Világszövetség és az ortodox egyházak dialógus bizottsága Helsinki-Espo (1981) és Ciprus-Limassol (1983) után május végén az Egyesült Államokban Allentownban tartotta harmadik együttes ülését. Allentown New Yorktól mintegy 200 km-nyi távolságban Pennsylvania államban fekszik. Ezen a vidéken alakultak meg a 18. században az első amerikai egyházak. Allentown ikervárosában Betlehemben van ma is például a cseh- morva testvéregyház központja. Ezen a vidéken, Trappéban alakult meg Henry M. Muhlenberg vezetésével Amerika földjén az első evangélikus gyülekezet és épült fel 1743-ban az első evangélikus templom. Az amerikai evangélikusok ősatyjáról, Muhlenbergről nevezték el az Allentownban 1848- ban alapított evangélikus kollégiumot. Ez a kollégium az egyik legnagyobb evangélikus kollégium Amerikában. 75 hektárnyi területen fekszik és 1500 hallgatója van. A Muhlenberg kollégium adott otthont az evangélikus-ortodox párbeszéd bizottsági ülésének. Az ülésen ortodox részről a konstantinápolyi, az antiochiai, a jeruzsálemi, a moszkvai, a bukaresti és a szófiai patriarchátus, valamint a ciprusi, a grúz és a finn ortodox egyházak küldöttei, evangélikus részről pedig 12 bizottsági tag és a genfi vezetőség vett részt. Bizottsági tagként e sorok írója is részt vett a munkában. A megbeszélés témája „Az isteni kinyilatkoztatás” volt. Georg Kretschmar müncheni és Wolfgang Ullman berlini evangélikus professzorok, valamint Vlagyimir rosztovi és Chrisostomos periste- rioni metropoliták előadásai után a bizottság közös dokumentumot szövegezett meg az isteni kinyilatkoztatásról, amit valamennyi résztvevő aláírt. Ez a dokumentum így summázza a közös álláspontot: „Á Szentírás az isteni kinyilatkoztatás ihlete és tekintélye, valamint az egyház kezdeti tapasztalata alapján jött létre. A Szentírás a Krisztusban való életnek a hit és engedelmesség által való folyamatos megtapasztalása útján a kinyilatkoztatás élő • könyvévé lett és ezért az egyház igehirdetésének, tanításának és életének mindig meg kell egyeznie a Szentírással.” A megbeszélés nem tisztázta a Szentírás és a hagyomány egymáshoz való viszonyát. Ezt a feladatot a következő ülésen - amely Grúziában lesz 1987-ben - foga megoldani a bizottság. A teológiai eszmecsere mellett alkalom nyílt arra is, hogy a bizottság tagjai kölcsönösen megis- meijék egymás egyházi életét. Részt vettünk egy evangélikus úrvacsorái istentiszteleten és egy ortodox liturgián. Meglátogattuk az evangélikus egyház „Jó Pásztor” szeretetotthonát, valamint a 80 éves jubileumát ünneplő Szent Tyi- chon ortodox kolostort. Jelentős eseménye volt az ülésnek, amikor az Egyesült Államokban tartózkodó dr. Káldy Zoltán püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke meglátogatta a bizottsági ülést és az ünnepélyes alkalmon Isten áldását kívánta a bizottság munkájára. Selmeczi János A kollégium temploma, a reggeli és esti istentiszteletek helyszíne. Kitüntetések Az Országos Béketanács a Béke és Barátság hónap keretében Sólyom Károlynak, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperesének, püspökhelyettesnek, Keveházi Lászlónak, a Pest megyei Egyházmegye esperesének a Béketanács kitüntető jelvényét, Cselovszky Ferenc monori lelkésznek és Kardos József téti lelkésznek a Béketanács emléklapját adományozta. Szeretettel köszöntjük a kitüntetetteket és Isten áldását kérjük további munkájukra.
