Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-26 / 21. szám

„Erősebb befolyást akartunk. ” Interjú dr. Kunchala Rajaratnammal, az Indiai Egyesült Evangélikus Egyházak főtitkárával Dr. Kunchala Rajaratnam 1921-ben született, végzettségét tekintve közgazdász, húsz éve tanít különböző egyetemeken, az ENSZ külön­böző szervezeteiben is tevékenykedik. Jelentős szerepet vállal emel­lett hazája egyházi életében, igét hirdet, és munkássága ebben is kiterjed nemzetközi térre. Húsz éve vesz részt a Lutheránus Világszö­vetség munkájában, az elmúlt évben Budapesten már másodszor választották meg a végrehajtóbizottság tagjává. Teológiai Akadémi­ánk április 24-én tiszteletbeli doktorává avatta, ebből az alkalomból készítette az alábbi interjút Lehel László, lapunk felelős szerkesztője, valamint Gottfried Mierau, az IDL főszerkesztője. A fordítás Szentpéte- ry Péter külügyi előadó munkája. Főtitkár úr harmadszor van Magyarországon. Már vannak be­nyomásai arról, hogy mit jelent az egyház számára szocialista ország­ban élni. Mit mond ez Önnek, és milyen ösztönzést ad az indiai egy­háznak? Nem akarok elbizakodott lenni, amikor azt mondom, hogy való­ban tudom. Láttam az egyház ere­jét, aktivitását, és a társadalmat, amelyben él. Láttam, hogyan fo­lyik a lelkészképzés, a többi prog­ram, meg azt is, hogyan vesz részt a magyar evangélikus egyház az ökumenikus mozgalomban, úgy is, hogy stábtagokat ad az LVSZ- nek. Láttuk, hogy jól, megkülönböz­tetés nélkül, szabadon működhet az egyház - mindazok, akik a nagygyűlés idején gyülekezetekbe látogattak, nagy örömmel tértek vissza; nagyon élvezték a gyüleke­zetek lelkesedését. Mindezek azt mutatják, hogy az eltérő ideológia mellett az egyház a maga útját jár­hatja. Ez bizonyára hosszú út volt, sok áldozattal járt, hogy az egyház mostani helyzetét, életét kialakít­hassák. Szólt néhány szót magyarországi benyomásairól. Most hadd kérdez­zem, mit jelent az új elnök, Káldy Zoltán püspök a harmadik világ­nak? Amennyire tudom, az ottani delegátusok közül sokan rá szavaz­tak. Miért és mit várnak tőle? A harmadik világbeliek nem anyagiakat, adományokat várnak az LVSZ-től, hanem sokkal in­kább szolidaritást, testvériséget, egyenlőséget. Ezért Káldy püspök, aki „második világbeli” egyházból jön, közelebb lehet hozzájuk, mint valaki az elsőből; a második világ­beliekhez érzelmileg, lelkileg is kö­zelebb állnak, mint az elsőhöz. Az LVSZ-ben valami erősebb befo­lyást akartunk, a konzervatív cso­portokkal szemben. Térjünk vissza az új elnökre. Káldy püspöktől személyesen mit várnak? Tiszteletet érzek és bizalmam van iránta. Körülbelül húsz éve vagyunk barátok. Ő az, akire szükségünk van az LVSZ-ben, va­laki, aki becsületes, nem manipu­lál, nem túl okoskodó. Elegünk volt már a manipuláló, okoskodó vezetésből. Remélem, Káldy püs­pök úgy fog vezetni, ahogy a har­madik világ szereti: becsületesen, egyenesen. Észrevett az új elnök óta valami változást az LVSZ-nél, különösen is a kis egyházakkal kapcsolatban, illetve olyasmit, amivel a harmadik világ egyetért? Most még túl korai azt monda­ni, hogy változások történtek. Nincs szó arról, hogy az emberek valamiféle különleges változást várnak, kivéve a becsületes, tiszta, hűséges vezetést, az egyenes eljá­rást személyes és egyéb ügyekben. De mégis, hadd említsek egy jelen­tős változást: a hivatali vezetés az idei januári végrehajtó bizottsági ülés elhalasztását kívánta, mi vi­szont azt akartuk, hogy döntés szülessen az új főtitkárról. A bi­zottság döntött, mindhárom „vi­lág” egyetértésével, ez már nagy eredmény - ezért is van bizalom Káldy püspök vezetése iránt. Előzetes beszélgetésünk során említette, hogy Indiában az egyhá­zak és a többi vallás vezetői között új tudatossági mozgalom van kiala­kulóban. Igen, valóban van ilyen progra­munk Madrasban, a Gurukul Teo­lógiai Szemináriumban. Sikerült az Összes vallás vezetőjének talál­kozóját egybehívni: hinduk, mo­hamedánok, buddhisták, köztük a dalai láma, szikhek stb. - egy sor összejövetelt, vitát, megbeszélést' és áhítatot tartottunk. Azt keressük, ami közös az emberiség vallásai­ban, azt, hogy mi tartja össze a társadalmat, hogy milyen legyen az új nemzetközi gazdasági, társa­dalmi rend. Oda jutottunk, hogy a technika, az anyagiasság elpusztít­ja a világot, ha nem most, akkor száz év, vagy évszázadok múlva - keressük tehát az újat. Ez konkrét válasz a nagygyűlés témájára: „Krisztusban reménység a világ számára”? Igen. Egészen bizonyosan. Ke­resztyén reménységünkhöz hozzá­tartozik a keresztyén felelősség. Az egész élet, a környezet, az élet alap­vető értékei: mind-mind keresz­tyén felelősség. Mi keresztyének: protestánsok, evangélikusok, ka­tolikusok vállaltuk a vezetést eb­ben a mozgalomban, mert más val­lásoknak is tovább akarjuk adni ezt a reménységet. ÉLŐ VÍZ Jézus kérdései „Ki a hű — mai és okos emberekhez szolga?” Máté 24,45 A választ egyértelműen adja meg Jézus az idézet folytatása­ként: „akit azért rendelt szolgái fölé az Úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében.” Nem tu­dok azonban szabadulni attól, ami az ötezer ember megvendé- gelése előtt történt. A tanítvá­nyok arra kérték Jézust, bo­csássa el a sokaságot, hogy élel­met vegyenek maguknak. Jézus azonban azt mondta nekik: „Nem kell elmenniük. Ti adja­tok nekik enni! Azok pedig így válaszoltak: Nincs...” Máté 14,16-17 Azt olvasom a Kritika c. lap januári számában, hogy bizo­nyos felmérések szerint az elkö­vetkező években hazánkban a vallásosak aránya az összné- pesség 30%-a körül fog stabili­zálódni és ezek fele, kétharma­da erős meggyőződésű, egzisz­tenciálisan elkötelezett és tuda­tos hivő lesz. Belsőleg vallásos emberek, akiknek életcélja az adás. Ez pedig olyan gyógy­szer, amitől megcsömörleni és amit túladagolni nem lehet. Mi tudjuk, hogy ez a gyógy­szer Isten igéje. Ahhoz viszont, hogy az igével hűségesen és okosan szolgáljunk, több do­logra jó lesz vigyázni! Van, amikor egy gyógyszer­nek lejárt a szavatossági ideje. Bizonyságtevő szolgálatunk­ban ez azt jelenti: régi megtérési élményeink megpenészedhet- nek. Éppen azért mert nem kö­vette a naponkénti megtérés és amit mégis friss igeként kap­tunk, azzal nem szolgáltunk másoknak. Vigyázzunk arra is, hogy nem minden bibliaolvasás je­lent igeátvételt, mint ahogy nem minden prédikáció igehir­detés. Az ige nem vonatkoztat­ható el a Szentlélek munkájától és a bizonyságtevő személyétől. A bizonyságtételünk akkor ige, eledel, ha erőt közvetít. Látnunk kell azt is, hogy az ige kérdése: „Ki a hű és okos szolga?”. Minden templomba- járót kérdez: amit kaptál, át tudod-e adni mint eledelt? Elengedhetetlenül szükséges ehhez a Jézus Krisztushoz való megtérés, a közösség, a Bibliá­ból az igének naponkénti friss vétele. Fontos arra is ügyelni, hogy a ránkbízottaknak időben ad­junk eledelt. Még le nem telt a kegyelmi ideje, míg el nem szó­lította földi útjáról az Úr. Van-e mit adnunk? Néhány napja telefonon kér­te egy házaspár, látogassam meg őket mielőbb. A beszélge­tés során a férfi elmondta, hogy Dél-Amerikából költözött Ma­gyarországra, anyanyelve spa­nyol, de jól beszél portugálul és magyarul is. Édesapja tavaly meghalt. Utolsó leveleiben ar­ról az öröméről írt, hogy egy evangélikus gyülekezetben ta­lálkozott Jézus Krisztussal, ka­pott igei eledelt, megváltozott az élete, békességgel készül az örök otthonba. Ezután hama­rosan egy NSZK-ban élő ba­rátja látogatta meg és tett ha­sonló bizonyságot, átadva neki egy spanyol nyelvű Bibliát. Ar­ra kért, rendszeresen segítsek nekik, hogy megértsék, saját­jukká legyen, amit olvasnak. Mert ha jó volt ,az édesapának és jó a barátjának, jó lesz nekik is. Mit adhatok nekik? Csak a mi Urunk tudja meg­adni, hogy áldássá legyünk egymás számára, úgy, hogy Is­ten munkálkodik bennem és munkálkodik általam... így akar téged is hű és okos szolgálatba állítani és a szolgá­lati alkalom számtalan. „Bol­dog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön.” Máté 24,46 Bolla Árpád LVSZ-elnöki nyilatkozat a Győzelem Napja alkalmából, 1985. máj. 7. A nyilatkozat megjelent az LVSZ információs lapjának (LWI) május 9-i számában. A Győzelem Napja a második világháború befejezését és a fasizmus feletti győzelmet hozta. A fasizmus és a háború ikertestvérek, kéz a kézben öltek és pusztítottak. Mind a kettő démonikus hatalom. A vér és a faj mítosza, a fajgyűlölet, az alsóbb- és felsöbbrendú népekről szóló elmélet, a gettók, a gázkamrák jelzik a fasizmus démonikus voltát. Ettől, a fasizmus­tól inspirált háborútól millió és millió emberélet pusztult el a frontokon, a frontok mögött és a koncentrációs táborokban. Ezt tudva a mai emberiség­nek kiáltania és cselekednie kell azért, hogy mindezek ne ismétlődjenek meg a történelemben. Isten népének, az egyháznak minden eddiginél nagyobb és tudatosabb erőfeszítéseket kell tennie mindenfajta háború megakadályozása és a béke biztosítása érdekében. Nem elég a háború és béke kérdéséről teológiai eszmecserét folytatni - néha arra is szükség van. Nem elég nyilatkozatokat tenni a háború ellen és a béke mellett. Még azzal sem nyugtathatják meg magukat a különböző egyházak, hogy „tisztán hirdetik az evangéliumot, és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki”, és majd ennek nyomán az egyháztagok általában fáradozni fognak a békéért. Erre is elengedhetetlenül szükség van. De még másra is. Arra, hogy az egyházak, az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán ösz- szefogjon és tudatosan küzdjön minden fórumon, mindén kormánynál a fegyverkezési hajsza, a nukleáris fegyverek gyártása, a rakéták telepítése, a világűr militarizálása és a csillagháborús program ellen a leszerelésért és a békéért. Ezzel együtt küzdjenek mindenfajta Igazságtalanság ellen, hiszen Igaz­ságtalan gazdasági és társadalmi rendben nem lehet a békét építeni. Az egyházak ne engedjék meg, hogy soraikba Is behatoljon a hidegháború kelet-nyugati viszonylatban, és ezzel maguk is a feszültségek növelői legyenek. Ehelyett az egyházaknak ma maguk között és világviszonylatban Is fel kell számolniuk a másikról „fekete-fehér" képletben való gondolko­dást, mindenfajta hitelrontást és diszkriminációt, továbbá a bizalom építé­sében kell elöljárniuk egymás és a népek között. Ehhez szüntelen Imádkozásra van szükségünk. Az egyházaknak ma elsősorban nem a „bűn" hatalmáról kell beszélniük, hanem Isten hatalmá­ról, aki a húsvéti sírban legyőzte a halált. Dr. Káldy Zoltán Tóth Endre A forrás dala Forrás voltam, tiszta, régen, fakadtam a hegy tövében. Vizem buzgóit szakadatlan, szomjúhozót megitattam, tápláltam a fák gyökerét, * két partomon zöldült a rét. i Forrás voltam, tiszta, régen, s égzengésben, földrengésben beomlottam s kiapadtam, üres meder így maradtam. Pusztul a táj körös-körül, még az állat is elkerül. Forrás voltam, tiszta, régen, s most is buzgók lent a mélyben. Itt kell folynom a föld alatt, s keringenem, akár a rab, s arra várni, egyszer hátha feltörök még napvilágra. Forrás leszek megint, tiszta, megújul, ki vizem issza. A kopár fák lombot hajtnak, a rét fűve újra sarjad... Öh szomjazó emberiség, keresd meg az élet vizét! (Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁS c. kötetében: 1984-ben) v_____________________________________________________J Evangélikus Elet 1985. május 26. Pünkösd üzenete Megvilágosító Szentlélek Még ha egyszerre s együttesen viszi is végbe Isten Szentlelke azt a munkát bennünk, amit Luther a Kis kátéban elsorol, hogy. ti. „elhív, megvilágosít, megszentel és az egy igaz hitben meg­tart", akkor is tanulságos ezekről egyenkint elgondolkodnunk. Tesszük ezt itt - felütve a Bibliát legalább né­hány helyén - a Szentlélek megvilágo- sító munkájáról. Miért van szükségünk rá? Luther Márton gyűjteményes mun­káinak 1539-es kiadásához előszót írt. Ebben a szent iratokkal foglalkozónak először is ilyen tanácsot ád: „Térdelj le kamrádban s őszinte alázattal, teljes komolysággal imádkozzál Istenhez: adja neked szeretett Fia által az 6 Szentlelkét, hogy az téged megvilágít­son, vezessen, értelemmel megajándé­kozzon." Isten dolgait ugyanis saját értel­münkkel nem vagyunk képesek felfog­ni. Az emberi elme évezredek óta nagy­szerű gondolatokat szült, alkotásokat hozott létre, de mihelyt Isten titkához közelített, vaknak bizonyult. Ezt a há­lyogot semmiféle emberi ügyesség nem tépi le a szemünkről. Megragadó képet használ Pál apostol, midőn hívei szá­mára azt kéri az Atyától, hogy „világo­sítsa meg a szivük szemeit" (Efez. 1,18 eredeti szövege szerint) Belső világos­ságra van tehát szükség, igenis, lelki szemekre! Krisztusban, az éri Uramban hinni, sem őhozzá eljutni" - vallja Luther. Ez a hit egyedül a Szentlélek munkája bennem. Mit hoz közel hozzánk? A Szentlélek az egész Krisztust hoz­za közel hozzánk. Istennek Krisztus­ban végbe vitt megváltó cselekedetét - emberileg szólva - rég eltakarta volna az idő homokja, ha a Szentlélek nem teszi azt velünk egyidejűvé, nemzedék­ről nemzedékre. Nem maradhat rejtve Isten dicsősé­ge Krisztus arcán, nem válhatott távoli múlttá Isten Krisztusban megmutatott bűnbocsátó szeretete, nem némulha- tott el az apostolok ajkán megszólalt evangélium - mindezt szüntelen ébren tartotta és tartja a Szentlélek a keresz­tyén anyaszentegyházban. ö munkálkodik az egyházban, mely a megdicsőült Krisztus földi teste, az ige és a szentségek drága eszközein keresztül. Leleplezi bűnös, elveszett voltunkat, mit önmagunktól soha fel nem ismernénk; és biztosít istenfiúsá- gunk felől, amiben gyarló életünkre nézve csak kételkedhetnénk. Merészen mondja Pál: a Szentlélek szinte odalép a mi lelkünk elé (mondhatnánk mai szóval: tulajdon énünk elé) s úgy tesz bizonyságot arról, hogy „valóban Isten gyermekei vagyunk" (Róm. 8,16.) Ezt nevezi a keresztyén teológia régtől fog­va a Szentlélek belső bizonyságtételé­nek. Ó, nagy-nagy világosság! Mire derít fényt? A fenti ige a Szentlelket a „bölcses­ség és kinyilatkoztatás" leikeként ne­vezi meg. Megismerteti Istent, fölfedi világtervét, magyarázza az üdvtörténe­tet, melynek kitüntetett pontja az idők teljességében lefolyt Krisztus-esemény. Mérhetetlen hatalmát mutatta meg az Isten Krisztus feltámasztásával, megdi- csőítésével (Efez. 1,17-23.) Még többet mond az aposol II. Kor. 4,6 versében. Eszerint Krisztus arcán Isten dicsősége sugárzott fel. S amikor ez felragyog előttünk, miután Isten - nyilván Lelke által- világosságot gyúj­tott a mi szívünkben, akkor ez olyan, mint a második Legyen Világosság! A Názáreti Jézus élettörténetét vala­melyest ismerni, fölmondani természe­tes ésszel, ép beszédkészséggel min­den további nélkül lehetséges. Ámde így felismerni Jézus Krisztusban az Urat - csak a Szentlélek megvilágositó ajándékával lehetséges. „Saját eszem­mel és erőmmel nem tudnék Jézus Még mit montl/unk el? Senki sincs kizárva a Szentlélek ajándékaiból. Eljött az igazi világos­ság, mely „megvilágosít minden em­bert" (Ján. 1,9.) Jézus a Lelket áradó vízhez hasonlítja (Ján. 7,37-39). Oda árad, ahol nincs gát és ellenállás! Kér­jük! Szívesen ád az Atya azoknak, akik kérik (Luk. 11,13.) Életünk minden sza­kaszában legnagyobb kincsünk lehet más adományok csökkennek az élet múltával, csak a Szentféleké nem. Az élő egyház olyanokból áll, kikben, lo­bog a LéJekTangja. Olvastam valahol: jobb, ha egy-kicsinyt templomi gyertya­ként világítunk, mintha karos gyertya- tartóként állunk a gyülekezetben. S ezt is, egy nem egyházi újságban: „Nem fényűző, hanem fényhozó emberekre van szükségünk." Ne írjunk le több szót. Énekeljük a régi latin énekkel: Veni pater paupe- rum. Jöjj te, atyja a szegényeknek, a nálad nélkül szükölködőknek! Jöjj megvilágositó Szentlélek! Scholz László Néhány gondolat az Országgyűlés tavaszi ülésszaka után Az Országgyűlés tavaszi ülése - többek között -, elfogadta és tör­vénybe iktatta az oktatásról szóló törvényt. A törvény előterjesztését különböző szinteken megelőzte a szakértői tanulmányozás és véle­ményezés. Most ehhez az elfoga­dott törvényhez szólunk hozzá - nem szakértői igényességgel. A Törvény továbbfejlesztése az 1972-ben elkezdett tanulmányi vagy oktatási reformfolyamatnak. Szülők és pedagógusok a meg- mondói, hogy az elmúlt esztendők­ben mennyi probléma, félreértés volt az iskolai anyag mennyiségét, oktatási színvonalát tekintve. Amit különösen is örömmel foga­dunk az új Törvényben az elsősor­ban az oktatásnak és a nevelésnek az összekapcsolása. Hiszen az elsa­játított tananyag nem elégséges ah­hoz, hogy azt jól, a közösség javá­ra használja fel a következő gene­ráció. Ugyanígy féloldalassá válik az a pedagógiai elv, amely csak a nevelést hangsúlyozza ki s nem tö­rekszik a felnövekvő nemzedéknek minél több tudásanyag átadására. Ugyanakkor - és erre is jó odafi­gyelnünk nem radikális reform törvényesítéséről van szó ebben az új oktatási Törvényben. A folya­matos korszerűsítés elvét érvényesí­ti. És ez a legmodernebb törvényal­kotási módszer. Éppen az oktatás területén nagy horderejű ennek a kimondása. Ugyanis a modem ok­tatási lehetőségek, és éppen napja­inkban, a mi magyar iskolarendsze­rünkbe is betörő számitógépek, az új információs eszközök megjelené­se és megértése a holnap felnőttjé­nek már általános tudásává kell lennie. Az új tananyagok rugalmas, f új módszereket igényelnek. Mi, idő­sebbek, megmaradtunk a matema­tika általános törvényszerűségei­nél, de gyermekeink már a számító­gépek nyelvét tanulják s ők már a mikroelektronika hétköznapi vilá­gában fognak dolgozni. De ugyan­ennyire ki szeretnénk hangsúlyozni az oktatási Törvényből még két fontos elemet. Éspedig azt, ami egé­szen új s így egyben újszerű is. Azt, hogy a nemzetiségi nyelvre való oktatást is magában foglalja az új törvény. Tulajdonképpen ez csak a meglévő gyakorlatot „szentesíti”. De még ekkor is örömmel köszönt­jük és üdvözöljük hazánk nemzeti­ségi politikájának ezt az új eredmé­nyét, hogy most törvény által is védett nemzetiségeinknek ez ajoga. Amiről ugyancsak nem szabad megfeledkeznünk e törvény olvasá­sa közben, az az a nemes szándék - sőt, most már több, mint szándék; most már elhatározott „törvény” amely a törvény azon pontjaiban valósul meg, amikor a fogyatékos és hátrányos helyzetben lévő fiata­lokkal való törődésről és annak jogi gondoskodásáról szól. Az oktatás és nevelés korrekt kettőssége érinti egyházunkat is, hiszen gyermekeink emberré for­málódásában e kettős, ugyanak­kor egységes szemléletmódnak a jól funkcionálása elengedhetetlen feltétel. De ugyanígy egész egyhá­zunk részéről nagy örömmel vet­tük a törvény új szemléletmódját, amely akár a nemzetiségi oktatás­ról, akár az oktatásnak a hátrá­nyos helyzetben lévő gyermekek helyzetét szabályozó törvény meg­fogalmazásában nyilvánul meg. k. á­V i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom