Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-06 / 1. szám

„Írok nektek, ifjak.. Mi ea Ss&ntSéiek ? GYERMEKEKNEK. Egy elliamarkodott döntés 1 Sám 13,1—4 Az új esztendő első napjaiban mindnyájan tele vagyunk fogad­kozásokkal. Kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek egyaránt megfogadják, hogy ebben az esz­tendőben minden másképp lesz. Szorgalmasabbak és engedelme­sebbek leszünk, jobban fogjuk szeretni testvéreinket és szülein­ket, kevesebb bosszúságot fogunk okozni azoknak, akikkel együtt élünk. Sorolhatnánk még tovább fogadkozásainkat, de talán ennyi­ből is magunkra ismerünk. Az első napokban rendben is mennek a dolgojr. Ügy látszik, hogy az új esztendőben valóban új életet kezdünk. De azután jönnek a szürke hétkÖ?űaP°h. fogadalmunkról egyre gyakrab­ban megfeledkezünk és lassan rájövünk, hogy minden marad a régiben. Pedig nem ejég valamit jól elkezdeni. A jói elkezdett dolgokat mindvégig jól kell csi­nálni. Ez az élet boldogságának és sikerének a titka. Saul király is nagyon jól kezd­te uralkodását, népe vezetését. Mindnyájan emlékszünk még rá, hogy kezdetben mennyire enge­delmes gyermeke volt Istennek. Isten meg is áldotta őt. Az ama- lekiták fölött fényes győzelmet aratott és ezzel megszabadította népét az ellenségtől. Izrael né­pének azonban nem csak ez az egy ellensége voR. Isten népének legfélelmetesebb ellenségei a fi- liszteusok voltak. Ezektől kellett a legtöbbet szepvednjök. Saul király éppen ezért a filiszteusok ellen fordult. Volt a filiszteusok- nak egM bálványoszlopuk. Ez előtt szoktak imádkozni, mert azt hitték ez a bálvány segíti őket győzelemre. Sámuel éppen ezért lerombolta ezt a bálványosz'.o- pot. Azt hitte, hogy ezzel meg­fosztja a filiszteusokat hatalmuk­tól és erejüktől. 'Emikor a filiszteusok meghal­lották. hogy Saul lerombolta bál­ványistenüket, nagy haragra ger­jedtek. Nagy sereget gyűjtöttek és elindultak Izrael ellen. Saul király kémei hírül hozták, hogy a filiszteusok nagyon sokan van­nak, sokkal többen, mint Izrael 100 ÉVE, 1885. január 3-án született Bu­dapesten LESZNAI ANNA — eredeti nevén Moscovitz Amália — költő,, író és iparművész. Gyermek és ifjúkorát falusi kör­nyezetben töltötte, s az ott szer­zett élménye egész életét végig­kísérte. Parasztasszonyoktól ta­nult hímezni, majd Budapesten, Párizsban iparművészeti tanul­mányokat folytatott. Első versei a Nyugatban jelentek meg. Első kötete pedig Adytól kapott elis­merő kritikát. Barátai közé tar­tozott Ady Endre, Kaffka Mar­git, Balázs Béla, Lukács György és még sokan teások- 1919 után Bécsbe emigrált, maid 1930-han visszatért. Ekkor háza sok hó­nak és művésznek adott otthont. József Attila és Radnóti Miklós pályáját is figyelemmel kísérte. 1939-ben újabb emigráció követ­kezett, New Yorkban élt. Tobh kötete jelent meg. Jellegzetesen asszonyi témái a legjobb ma­gyar költőnők közé emelték. 1966. október 3-án New York­ban halt meg. 200 ÉVE, 1785. január 4-én született Ha- nauban JÁKOB GRIMM, a me­séikről híres Qrimm-tesvérek egyike. 1814-ben Párizsban dip­lomata, később a Bécsi Kong­resszus munkatársa volt- Hátat fordítva a politikai életnek, Kas- selben, Beriinhen, Göttingenben könyvtáros és egyetemi tanár. Göttingenből el kellett mennie a kormány jogfosztó rendelkezései elleni tiltakozása miatt. Ettől kezdve a romantika őskereső út­ján jutott el a népdalhoz, a nép­meséhez, a nyelvtörténethez, a rendszerezéshez, szótári feldolgo­záshoz. Testvérével együtt adta ki a német népmese-gyűjteményt, serege. A hír hallatára nem csak a katonák ijedtek meg, haném még Saul király szívét is elfog­ta a félelem. A félelem pedig rossz tanácsadó. Saul király Sámuel prófétával abban állapodott meg, hogy a király megvárja Sámuel megér­kezését. A próféta majd isten­tiszteletet tart és áldozatot mu­tat be Istennek. Izrael serege majd ezután, Isten segítségével indul a harcba a filiszteusok el­len. Saul király azonban annyi­ra féli, hogy minél előbb túl akart lenni a dolgon. Ezt gon­dolta magában: Minek várjam meg a prófétát? Hiszen én ki­rály vagyok! Én is tudok isten­tiszteletet tartani és áldozatot bemutatni Istennek. így is tett. A király éppen végzett az ál­dozat bemutatásával, amikor megérkezett Sámuel próféta. A király a próféta elé sietett, hogy áldással köszöntse őt. Sámuel gzonban megdorgálta a királyt: „Mit tettél? Miért nem tartottad megállapodásunkat? Hiszen ez Isten akarata volt! Isten megse­gített volna és megerősített vol­na királyságodban. De mivel lát­ja, hogy állhatatlan,» kapkodó ember vagy, elfordul tőled. Más valakit keres, aki majd enge­delmesebb szolgálja lesz neki.” így játszotta el becsületét Is­ten előtt Saul király. Engedel­mes szolgaként indult, de félel­me és türelmetlensége elhamar­kodott döntésre késztette őt. Ez­zel nem csak becsületét veszítet­te el Isten előtt, hanem király­ságát is. Selmeczi János HELYREIGAZÍTÁS: Dec. 9-i számunkban a „Tovább a meg- elevenedés útján” című beszá­moló-cikkében a Pesti egyház­megyéről szóló részben a zuglói gyülékezettel kapcsolatos félre­érthető mondat jelent meg. A mondatok helyesen így hangoz­nak: „Zuglóban új orgonát avat­tak. Nehézségek ebben az egy­házmegyében is vannak . . mely magyar nyelven is megje­lent. 1863. szeptember 20-án halt meg - Berlinben. 200 ÉVE, 1785. január 10-én halt meg WEISS FERENC matematikus és csillagász. 1752-től a nagyszom­bati egyetemen volt a matema­tika tanára, 1754—1761 között a matematikus- és mérnökképző tanár. Ugyanakkor a nagyszom­bati, később a budai Qsillagvizs- gáló igazgatói tisztét töltötte be és a csillagászat előadója volt. Hosszabb ideig Hell Miksa, a kor nagy csillagászának munkatársa volt. Vele együtt építette fel a nagyszombati Csillagvizsgáló In­tézetet 1755-ben. Megfigyeléseit 1756-tól rendszeresen publikálta is. 1717. március 16-án a Nagy­szombaton született tudós Bu­dán hunyt el. 100 ÉVE, 18.85. január 11-én született Szarvason SZÉKELY MIHÁLY gépészmérnök, pilóta, a magyar távrepüiés első pilótája- Okleve­lét a budapesti egyetemen sze­rezte. 1910-ben saját szerkeszté­sű gépével jelentkezett a buda­pesti nemzetközi repülőverse­nyen. Nevéhez fűződik az első magyar távrepülés Bécs—Buda­pest—Bécs útvonalon 1911. jú­lius 19-én. 19Urben ő szállítot­ta először légi úton a napilapo­kat és egyéb sajtótermékeket a fővárosból vidékre. Egész életé­ben a repüléssel foglalkozott. Számos aviatikái tárgyú cikke jelent meg a sajtóban. Budapes­ten hunyt el 1959. április 3-án. A fenti cím azt az érzést kelt­heti az olvasóban, mintha e cikkben egy kizárólag lelkésze­ket foglalkoztató teológiai kér­désről esnék szó, amiben ő sze­mély szerint aligha érdekelt. Pe­dig Jézus a Szentlélek elleni bűnről szóló tanítását (Mt 12, 31—32 és párh. helyei) nem el­vont fogalomnak vagy tantétel­nek szánta, ami csak egyesek­nek, bizonyos szakmai köröknek szolgál alapul a meditálásra. Súlyos mondanivalója végtére is mindannyiunkat érint. Megérté­séhez nem annyira jártasságra, mint inkább szavának őszinte meghallására vgn szükség- Ezért lehet a Szentlélek elleni bűn gondolata is újságcikk témája. A kérdés így is felvetődik: mi áll e szavak mögött? HA A HÉTKÖZNAPOK NYEL­VÉN FOGALMAZOM, a Szent­lélek elleni bűn nem más, mint: jóindulatra rosszindulatú, közeledésre elutasító válasz. Jé­zus szavainak tükrében ez azt jelenti: valaki Isten szeretetét, Krisztus bűnbocsánatot adó iste­ni hatalmát, a Szentlélek hitre vezérlő munkáját tudatosan és szándékosan visszautasítja. Me­reven elzárkózik előle. Életével homlokegyenest ellentmond neki. Amikor a farizeusok Jézust az ördöggel való cimborálás vádjá­val illették, egyszerűen az igaz­ságot nem akarták meglátni, mert az számukra fájó lett vol­na. Nem voltak hajlandók ész­revenni és befogadni Isten Lel­két. Ezzel mintegy áttörhetetlen falat húztak maguk elé. S erre már Jézus szava sem lehetett más, csak ez: megbocsáthatatlan. Arról van szó, hogy az ember maga zárja el makacsul az élet és üdvösség, a bűnbocsánat egyetlen lehetséges útját, azaz az Istenhez vezető utat. Kizárja magát Isten szeretetének vonzá­sából. Ezzel szinte önmaga felett mond ítéletet, mert miközben el­szakad Istentől, egyszersmind kö­zösségellenessé is válik. Magára marad, aki irtózik, előbb-utóbb elszigetelődik az emberektől. A büntetés rajta az, hogy a teljes kirekesztettség állapotába sodor­ja önmagát. Ez a megkeménye- dés útja. SPURGEON A SZENTLÉLEK 350 ÉVE, 1635. január 13-án született SPE- NER JAKAB FÜLÖP, a pietiz- mus atyja. Elzászból származik, ahol édesapja városi tanácsos volt. Kedves olvasmánya volt a Biblia mellett Arndt és a misz­tikusok. Teológiát a strassburgi egyetemen tanúit, ahol tanulmá­nyai mellett sokat imádkozott és elmélkedett. 1660-ban Genfben járt, ahol nagy hatással volt rá az egyházi fegyelem. Rövid ideig Strassbourgban volt lel­kész, majd 1666-ban Frankfurtba hívták meg, ahol 31 évesen es­peres volt. Hűséges lelkipásztor­kodása és biblikus prédikációi mély benyomást tettek híveire. 1670 óta tartott olyan összejöve­teleket, amelyek a mai biblia­órák előde volt. 1675-ben jelent meg a Pia desideria c. műve, 2 év múlva pedig a Lelki pap­ság. Frankfurtban kezdték pie- tistáknak nevezni Spinért és tár­sait. 1686-ban Drezdában lett ud­vari lelkész, majd 1691-től Ber­linben I. Frigyes udvari papja. Élpte utolsó szakaszában a táma­dások kereszttüzébe került, mint pietista. 1705-ben halt meg. 300 ÉVE, 1685. január 14-én halt meg SZE- LEPCSÉNYI GYÖRGY esztergo­mi érsek, az ellenreformáció megszállott harcosa. Nagyszom­batban született 1595-ben. Teo­lógiai tanulmányait Rómában vé­gezte. 1634-ben szempci plébá­nos, 1636-tól esztergomi kanonok, 1638-tól földvári apát, később szentgyörgymezei prépost, 1642- ben növi címzetes püspök, pilisi apát, 1643-ban Csanádi, pécsi, MUNKÁJÁNAK EREJÉT abban látja, hogy „eltereli figyelmün­ket önmagunkról, s meggyőz ar­ról, hogy semmik vagyunk, s Krisztus minden mindenekben”. Az ellenkezőjét igyekszik igazolni az, aki a Szentlélek elen vét­kezik, amikor önmagára irányít­ja a figyelmet, s arról győz meg, hogy ő a valaki, ő a kö­zéppont, s Krisztust számításon kívül hagyja. AZ ELUTASÍTÁS MOZZANA­TÁNAK KÉZZELFOGHATÓ JE­LEIT és megjelenési formáit éle­tünk több pontján is tapasztal­hatjuk. Általánosnak tűnő kor­tünet napjainkban az érzéket­lenség, a közöny. A Szentlélek elleni bűn már ebben a köntös­ben is jelentkezhet. Mögötte olyan magatartástípus áll, ame}y egyszerűen érzéstelen. Közömbös­séget tanúsít sok minden iránt. Elveszti érzékenységét, fogé­konyságát a szép, a jó meglátá­sára és befogadására. Sokszor részvételnséget árul el mások iránt. Szenvtelensége bántó. Mindez nagy kísértése a keresz­tyén ember életének is, amely az Isten igéjével szemben való ér­zéketlenségben nyilvánul meg. Valaki ugyan hallgatja, érdeklő­dést tanúsít iránta, de nem hat rá. Kivonja magát alóla. Moz­dulatlan marad. Nem fog rajta szinte semmi, nem változtat sem gondolkodásán, sem életén. A Szentlélek elleni bűn jut ki­fejezésre gyakran a cinizmusban is. A megkeményedésnek, az el­utasításnak nyersebb és kímé­letlenebb formája. Cinikus az, aki eszmények nélkül, kiábrán­dultán mindent gúnyol és meg­vet. Mindent megkérdőjelez, de mindig negatív oldalról közelíti meg a problémákat. Érveit gyak­ran a rosszindulat diktálja, ö az állandó „kritikus” egy adott közösségen belül, de az önkriti­kát alig ismeri. Ez a mi fogal­maink szerint azt jelenti: vala­ki a komoly, őszinte bűnbánat megkerülésével akar bocsánatot nyerni. A MEGKEM?ÉNYEDÉS JELÉT láthatjuk az ellenkezés, a foly­tonos tagadás, a teljes elutasítás szellemében is. Nem a klasszi­kus értelemben vett ateizmusról 1644-ben veszprémi, 1648-ban pedig nyitrai püspök lett. 1657- től kalocsai érsek, 1666-ban esz­tergomi érsek, Magyarország prí­mása. Emellett 1648-ban kancel­lár, 1667—1673 között királyi helytartó. Követként többször járt a török portán, Lengyelor­szágban és Erdélyben. A kímé­letlen ellenreformáció híve. Li- tovicán (Morvaország) halt meg. Több latin nyelvű vitairata ma­radt fenn. 275 ÉVE, 1710. január 22-én Romhánynál ütközött meg a kuruc sereg a császáriakkal a Rákóczi-szabad- ságharc utolsó hadjárata kereté­ben. 1709-ben indult ez a hadjá­rat Zemplén megyéből, hogy a gyűrűbe zárt Érsekújvárt meg­segítse. A romhányi ütközetben a magyarok rohama megfutamí­totta az ellenséget. Végül azon­ban az, hogy a magyar katoná­kat lekötötte a málhás szekerek körül szokásos zsákmányolás, részben egyéb körülmények miatt a csata mégsem végződött győ­zelemmel. Annyi volt az ered­ménye, hogy sikerült élelmet és hadianyagot juttatni Érsekújvár­ra, ahol egyébként az év első hetében fejezték le az áruló Ocs- kayt, a brigadérost, akit január 1-én Jávorka Ádám kuruc tiszt és katonái fogtak el. 150 ÉVE, 1835. január 24-én Bazinban szü­letett MOCZKOVCSÁK KÁROLY HENRIK evangélikus lelkész. Ta­nulmányait Bazinban, Pozsony­ban, majd Göttingenben végez­van itt szó. Egyszerűen arról, hogy az ember a már világosan felismert isteni igazságnak ma­kacsul ellenáll. A Léleknek útját állja. S ez erőteljesen kihat éle­tére, emberi kapcsolataira. Haj- líthatatlan. Rideg és könyörtelen. Szinte mindenkiben ellenséget lát. Helyeselni nemigen tud. Má­sok véleményét, érveit szándéko­san a visszájára fordítjá. Az ész­szerűség határain túl is mere­ven ragaszkodik elképzeléseihez, nézeteihez. Meggyőzhetetlen. Olykor már a tévedhetetlenség látszatát kelti. Mindezek miatt nehezen megközelíthető. Jelenlé­tével inkább taszít. E fokozatok, melyek a való­ságban sokszor árnyaltabban is­merhetők fel, csak arra mutat­nak, hogy elgondolkozzunk Jé­zus szavainak időszerűségén, s azon, vajon a magunk élete nem jut-e sokszor egyik-másik fokra. Az ember nyilvánvalóan nem akar magának rosszat. Mégsem mindig a körülmények hatására keményedik meg a szíve, önma­ga válhat okozójává. Télen a mélyen befagyott tó jegét nincs, aki feltörje. Egyedül a felhők mögül előbukkanó nap sugará­nak erejében bízhatunk, mely­nek hatására akár néhány nap alatt is felolvad a hatalmas, kő­keménnyé fagyott jégtömeg. A teljes megkeményedés ve­szélyétől bennünket is csak az óv meg, ha újból és újból Isten szeretetének melege alá helyez­zük életünket, hogy a már-már fagyossá vált szívünk felenged­jen, s a Lélek újra utat talál­jon bennünk. Ezért hangzig méltán a felhí­vás: „Ma, ha az Ö hangját hall­játok, ne keményítsétek meg a szíveteket...” (Zsid 3,15) , i n Németh Pál — SALGÓTARJÁN. A gyüle­kezet számvevőszékének elnöke Horsa Pál és felesége, aki a sal­gótarjáni gyülek-zet presbitere, nemrégen ünnepelték aranylako­dalmukat. A házastársak elsősor­ban Istennek köszönték meg az ajándékba kapott, egymással töl­tött ötven esztendőt. A hálaadó családi istentiszteleten Jézus sza­va hangzott: „Én vagyok a kez­det és a vég.” te. Hazajőve Miskolcon volt se­gédlelkész, majd 1860-ban So- morján helyetteslelkész, szeptem­bertől pedig nagybányai lelkész lett. 1863-ban Nagybecskerekre hívták. Ott is halt meg 1870. de­cember 15-én. Luther és Me- lanchthon életrajzát fordította magyarra és adta ki Pesten 1868-ban. 125 ÉVE, 1860. január 27-én halt meg a minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, BO­LYAI JÁNOS. Kolozsvárott szü­letett 1802. december 15-én. Édesapja, Bolyai Farkas {torának egyik legkiválóbb matematikusa volt. Tanulmányait először édes­apja irányította. 12 éves, ami­kor a marosvásárhelyi kollégium tanulója lett, amit 15 évesen be is fejezett. Bécsben 1818-ban be­iratkozott a hadmérnöki akadé­miára, ahol feltűnt matematikai és zenei tehetségével. 1823-ban fejezte be az egyetemet. Temes­vár, Arad, Lemberg, Olmütz volt viszontagságos életének egy-egy állomása. 1833-ban saját kérésé­re nyugdíjazták, mert súlyos be­teg volt. Élete ezután sem ke­rült igazán sínre. Bár meghá- zasodott, 3 gyermekük született. Magányában matematikai prob­lémák megoldásával foglalkozott. Elméletéből fejlődött ki a nem eukledészi geometria. De munká­ját kortársai közül csak Gauss értette. Tiszteletére 1903-ban Bo- lyai-díjat alapítottak, amit csak két ízben adtak ki. Róla nevez­ték el később a Matematikai Társulatot. — Teljesen elhagya­tottan tüdőgyulladásban halt meg 1860-ban. Detre János JANUÁRI KRÓNIKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom