Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-09 / 50. szám

I MÚZEUMI HÍRADÓ Az elmúlt fél évben jelentős események gazdagították múzeu­munk életét és szolgálatát. Július 27-én, működésének immár ha­todik esztendejét kezdte meg egyházunknak ez a legfiatalabb, de mind ismertebbé váló intézménye. A nyári idegenforgalom, valamint a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése tetemesen megnövelte látogatói számát. A két nyári hónapban 3088-an keresték fel és csodálták meg kiállításunkat. Összesítéseink bizonysága szerint, a látogatók száma közben már jóval meghaladta a 60 ezret. Ennek következtében észrevehetően megsűrűsödtek a külföldi látogatókat megörökítő színes gombostűk a bejárati ajtó mellett levő világtérképen. Ugyancsak erősen meg­szaporodott a sok köszönő és méltató bejegyzés vendégkönyveink­ben. Így immár a 16. kötet lapjai telítődnek napjainkban. Meglepő, meg elgondolkoztató az alábbi két beírást Egy fővárosunkban ta­nulmányait folytató drezdai diák úgy köszöni meg. hogy láthatta és olvashatta Luther végrendeletét, mint aki „tizennegyedízigleni leszármazottja a nagy reformátornak.” Őszinte méltatás annak a nőlátogatónak egymondatos bejegyzése is, aki ezt írta: „A kiállí­tásról, az élményemről nem tudok szavakat írni, mert kopárabb lenne annál, amit érzek.” Múzeumunk anyagának megtekintői közül továbbra is többen akadnak olyanok, akik különféle jellegű és értékű ajándéktárgyak­kal gazdagítani kívánják kiállításunat. így Mihályi Klárától egy millenniumi emlékérmet, dr. Rumy Imrénétől egy Sztehlo-családi monográfiát kaptunk. Miskolcról az eperjesi joghallgatók egyesü­letének zászlaja került hozzánk. Velics Gyuláné egy Székács Ima­könyvet. Borányi László pedig egy 1703-as kiadású igegyűjteményt, míg Trimmel Henrik a kötcsei gyülekezet kéziratos történetét aján­dékozta múzeumunknak. H. Pozsgay Tilda az 1415-ös konstanzi zsinat házát megörökítő grafikát, Terray István pedig a volt lo­sonci gimnázium igazgatójának, Terray Károlynak portréját jut­tatta el hozzánk. Róth Béla kanadai látogatónk 2 db Luther-érem- mel, Fóthyné Raffay Márta (NSZK) szintén érmekkel, legutóbb meg dr. Fekete Zoltán orsz. egyházi felügyelőnk egy vihnyei ara­nyozott kehellyel és patenával gazdagította anyagunkat. A Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének megnyitó és záró istentiszteletén résztvevő vidéki híveink közül több százan mú­zeumunk megtekintésére is szakítottak időt. Vendégkönyvi bejegy­zéseink őrzik a csenqőd-páhi, acsai, nagyalásonyi. kertai, moson­magyaróvári, pusztaföldvári, ecsenyi. váraljai, somogyvámosi, me­zőlaki, dabronyi, tótkomlósi és lébényi csoportok tagjai látogatásá­nak emlékét. A világgyűlés külföldi küldöttei közül csupán néhány jelentős személyiség nevét soroljuk fel. Látogatónk volt Bertil Wikström svéd, Andreas Aarflot norvég, valamint Edgar Hark észt érsek, to­vábbá dr. Karlheinz Stoll NSZK-beli tartományi püspök, E. Theo­dor Bachmann amerikai professzor, akinek alapítványából a leg­utóbbi híradóban ismertetett Luther-szobrot kaptuk, valamint Emmanuel Abraham Ethiópiából és Susannah B. Telewoda libériái küldött. Az „Üj szerzeményeink” feliratú, első tárlóban már hosszabb időn át látható tárgyaink helyén most új időszaki kiállítást rendez­tünk. A régi Bányai Egyházkerület létesítésének 375. és újjászer­vezésének 250. évfordulója alkalmából bemutatjuk a kerület egy­kori püspökének, Dr. Raffay Sándornak 20 éves püspöki szolgála­tára utalóan, az ez idő alatt épült bányakerületi templomokról 1938-ban készült., művészjokivUsilezésű ezüstmetszet sorozatot, va­lamint több. a neves <püspök/\ szolgálatával kapcsolatos emléket. A* jövő évi terveink között szerepel a Sztehlo Gábor lelkész 40 év előtti mentőszolgálatát idéző, majd Bornemisza Péter születésé­nek 450. és halálának 400. évfordulója alkalmából, emlékkiállítás. Garant Zoltán — Advent 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 21,25—36; az igehirdetés alapigéje: Jak 5.5—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: de­cember 9-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráiét közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet: DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. ÜJRA KAPHATÓ: HITÜNK — ÉLETÜNK szórványhittankönyv Ara: 60 Ft Kapható: Evangélikus Sajtóosztály 1088 Bp., Puskin u. 12. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. dec. 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 5. Pintér Károly, du. 6. (szeretetvendégség) Takácsné Ko­vácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aiadár, du. 6. (zenés áhítat) Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. (úrv.) Vető Bé­la. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) ! Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna, du. 4. szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mát­rai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyula. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár- Üjtelep Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter. Rákoshegy de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kó- sa László. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikanu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Bachorecz Katalin, du. 6. Madocsai Miklós Toroezkó tér de. fél 9. Bachorecz Katalin. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11.. du. fél 7. Mo- tlori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 1.1. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Bencze Imre Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Na°-yté*ény de. fél 9. Rozsé István. K^Ienvölgy de. 9.# Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs, du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csi”aghegy de. fél 10. Bon- kő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. / — CSILLAGHEGY. December 9-én du. 4 órakor szeretetven­dégség lesz a gyülekezetben. Elő­adással szolgál a gyülekezet volt lelkésze: Mikler Gusztáv Sá­muel. (Cím: Bp. III., Mátyás kir. u. 31.) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi László J Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-50 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Amikor pedig ezek elkezdőd­nek, egyenesedjetek fel és emel­jétek fel a fejeteket, mert köze­ledik megváltásotok ideje.” Lk 21,28. VASÄRNAP. — „Az Isten útja tökéletes.” — Zsolt 18,31 (1 Kor 2,14 — Lk 21,25—33 — Zsolt 68,1—19) Céllal és céltalanul annyi úton zarándokolunk végig. Isten a messzi jövőhöz igazítja életünk útjait. Ha sok viszontag­ságon át vezet is, de a mennyei cél felé tart. Nem gyorsforgalmú sztráda, ahol elszáguldunk egy­más mellett, hanem gyalogút és testvértől testvérig vezet. Azért, hogy egymást felsegítve, erősítve együtt menjünk az atyai ház felé. Mások terhe nélkül köny- nyebb boldogulni, de Isten útján csak a mások terhét vállalva ér­hetünk célba. HÉTFŐ. — „Engedelmesen meg­tesszük mindazt, amit az Űr ren­delt.” — 2 Móz 24,7 (2 Kor 10.5 — Zsid 6.9—12 — Ézs 61.1—11) A szövetségkötés, az egyezség feltételeket tartalmaz. Isten ré­széről azt, hogy ö Istenünk ma­rad. Részünkről ígérete annak, hogy kényszer nélkül, boldogan figyelünk Urunk szavára és aka­rata szerint szólunk, teszünk, élünk. A szándék, az elhatáro­zás többször megvan bennünk, mint a véghezvitelhez való kész­ség. így magunk romboljuk Isten velünk kötött szövetségét, pedig nem élhetünk nélküle. A mi erőnk kevés, csak Isten hatalma formálhatja akaratos szívünket enged el messé. KEDD. — „Aki igazságra és hű­ségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.” — Péld 21,21 (1 Pt 3,14 — Jel 2,1—7 — Ézs 62,1—12) Népszerűtlen vál­lalkozás igaznak és hűnek lenni emberek előtt, sokszor még a gyülekezetben is. De nem ke­reshetjük egvszerre emberek és Isten tetszését is. Az egyenes­ségnek és a hűségnek hervadha­tatlan koszorú és az élet teljes­sége a jutalma Istentől. SZERDA. — „Ne félj', Ábrám! Én vagyok a pajzsod: Jutalmad igen bőséges.” 1 Móz 15.1 (Gál 3.29 — Zak 2.14—17 — Ézs 63.7— 19a) Ha Isten velünk van, árt- hat-e nekünk valaki? Ha kiszol­gáltatottságunk miatt aggodal­mak terhelnek, merjük-e valla­ni. „de én Benned bízom”. Áb­rám minél jobban ki volt szol­gáltatva embereknek, annál in­kább Isten oltalmába húzódott. Ezt a feltétlen bizalmat Isten sosem hagyja viszonzatlanul éle­tünkben sem. Küzdelmeinkben velünk harcol, megmentő keze mindig erősebb, mint a ránk zúduló megpróbáltatások. Ezen felül még azzal is megajándékoz, hogy amikor terheinket leold.ia, ott élhetünk vele újjáteremtett életben örökké. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus azon­ban így szólt a meggyógyulthoz: Menj haza a tieidhez, és vidd hí­rül nekik, milyen nagy dolgot tett az Űr veled, és hogyan kö­nyörült meg rajtad.” — Mk 5.19 (2 Krón 32,24—25 — Hág 2,1. 3—9 — Ézs 63,19b—64,11) Jézus ma is hatalmas, hogy beteget gyógyítson, reménytelent re­ménységre vezessen, erőtlent erősítsen. Meg tudja újítani bűn­től fertőzött szívünket. De sza- badításának öröme nem marad­hat csak a magunké, nem lehet elrejtett kincs. Jézust és ben­nünk munkálkodó erejét vállal­nunk kell a gyülekezeti közössé­gen kívül is, családban, munka­helyen és még az utcán is. PÉNTEK. — „Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyel­jetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!” — Ez 18,25 (1 Kor 10,10—11 — Jel 3,14—22 — Ézs 65,1—12) Ezt csak az irgalmas Isten képes megtenni. Nem a sokszoros hűt­lenségünkre, állhatatlanságunk- ra tekint, hanem önmagára, hogy Ö Isten. Olyan Isten, Aki követ­kezetesen, mindent bevetve har­col a bűnös emberért, hogy meg­térjen és örök élete lehessen. Is­ten nem hozzánk képest, hanem önmagához képest következetes. Ha úgy szeretne csak, ahogy mi szeretjük, ha úgy lenne hűséges, ahogy mi vagyunk hozzá, már régen kiestünk volna kegyelmé­ből. De Ö magát meg nem ta­gadhatja. Kegyelme ne elbiza- kodottá, hanem alázatossá te­gyen bennünket. SZOMBAT. — „ö tárja fel a mélyen elrejtett titkokat.” Dán 2,22 (1 Kor 2,16 — Mt 24,1—14 — Ézs 65,17—25) Tudjuk, hogy tér, idő és anyag el nem reit- het Isten elől. Mégis megpróbál­kozunk dugdosni előle az életünk eseményeinek darabjait. Vagy magunk menekülünk előle. Ami­kor megtalálja az elveszettet, nem még nyomorultabbat csinál belőle, hanem gyógyítani kezdi. Azt is előhozza, amit semmi- képoen nem akarunk felfedni előtte, mert úgy hisszük, lehet még előtte is titkunk. Előtte. Aki a sziveket vizssália és ismeri az ember gondolatait? Feltáró ke­ze gyógyító kéz. Nem hagyja nyitva a felszakadt sebet, hanem irgalmával behegeszti. Lelkiis­meretünket pedig szabaddá _ te­szi a titkolózás szörnyű súlyától. Bálintné Varsányi Vilma ALEKSIS KIVI VALLÁSOSSÁGA A FINN KÖLTÖ ÉS ÍRÖ, Aleksis Kivi születésének 150. évfordulójára emlékeznek az iro­dalmi világban. A budapesti Pe­tőfi Múzeumban kiállítás mutatja be alakját és műveit. A finn szépirodalom legnagyobbjai közé tartozik. Bár küzdelemmel ta­nult és nélkülözések között élt, igazi elismerés nélkül alkotott és elméjében megrendülve halt meg — m'int olyan sokan szerte a világon a zsenik közül. Irodal­mi termésében a hosszú évtize­dek múlásával és az irodalmi íz­lés oly sok változása közben sem halványul, nem fonnyad és nem porosodik. A magyar olvasóközönség a „Hét testvér” c. regényét ismeri leginkább, bár Lea c. színdarab­ját fordították le először ma­gyarra. még a múlt században. A költőként indult Kivi írt verset, drámát, színdarabot, regényt — szóval a szépirodalom széles ská­láién mozgott. Pedig a szorosan vett irodalmi működése alig egy évtizedet fog át. A táj. ahonnan indult. Agriko- la és Lönnrot világa. Nurmijärvi templomfalu körzetében. Palojo- kiban született. Apja kevésszavú hämeei szabómester volt, aki nem állt közel az egyházhoz. Anyja meleglelkű, felébredt asszonyként járt a szeuratokra, sőt családi otthonukba is gyak­ran hívott ilyet. Fiát magával vitte ezekre, bár mondják, a fiú inkább apja nézetei felé vonzó­dott. Papjuk, a neves körtti lel­kész volt, Fredrik Bergh. Anyja igyekezett fia szívébe elültetni az ige magvát. Gyakran énekelte otthon is a „Sión énekeit”, de Kivi nem húzott a felébredtek közösségébe. Ám műveiben bő­ven tükröződik a gyermekkor anyai hatása. Regény- és vers­alakjai, színdarabjainak szerep­lői gyakran szólalnak meg úgy, mint akik hordozzák Kivi éle­tének döntő hitbeli kérdéseit. Ezt őrzi különösen két verse: egy karácsonyi tárgyú, s a „Konfir­mandusok”. 23 éves volt már, amikor fel­jutott az egyetemre, de nem fe­jezte be tanulmányait. Hallgatta Lönnrot Kalevala-előadásait is, de legnagyobb hatással Cygnaeus volt rá. A Fö MÜVÉNEK ISMERT „Hét testvériről szóló irodalom- történeti értékelések már vasta­gabb kötetet tennének ki, mint masa a mű. de igen kevesen ku­tatták Kivi vallásos nézeteit. Hadd szegődöm most e kevesek mellé. Vannak, akik elvitatják tőle a hit valóságait. Egyik mél tatója így ír: „A val­lás aligha hatott Kivi egyénisé­gére formálón. Nem volt vallá­sos identitása abban a korban, amikor az általános volt.” (Ach- té). Veijo Meri, a nálunk is is­mert finn író ezt mondta: „El­utasítón viseltetett az egyház és a papság, valamint a formális vallásosság iránt, de nem volt szélsőségesen radikális, sem ma­terialistának nem mondható.” Alapvető hangját vizsgálva nem mondható vallásos, keresz­tyén .írónak, bár Kivi százéves emlékünnepére készült könyvé­ben, 1934-ben, Tarkiainen így méltatja: „Kivi vallásos életfel­fogása általában pozitív és épí­tő, Az istenszeretet — ebben a mondatban foglalható össze val­lásos tanítása és személyes val­lástétele.” Főművében, a Hét testvérben meg-megcsendül a papok és a formális keresztyénekkel szem­ben érzett kritikája, de egész szemléletében e tekintetben az ellentmondásai i.s. Egyfelől min­den határok és konvenciók áttö­rése, másfelől a biztonság kere­sése. Juhani. az egyik testvér ke­reken kijelenj: „Az istenes em­berek bizony sajnos keményen tiltják az italt, de az ajtó mö­gött meghúzzák a bütyköst.” Az intézményes egyház és konven­cionális erkölcse kemény falat volt Kivi számára. Nem is nyel­te le. De a testvérek sorsa még­is megnyugvásba torkollik. Vé­gül is alkalmazkodnak a társa­dalom rendjéhez és maguk is annak építésére törekednek. Az egész folyamatban Kivi számára hit dolgában a kétkedés és a kérdezés maradt meg. Kevéssé ismert, de a mostani ünnepségeken felújított színda­rabja, a „Canzio” ismét elgon­dolkoztató Kivi felfogására néz­ve. A felvilágosodás és a sza­badgondolkodás kérdéseivel küzd benne. Főalakjának hangjában a kor új eszméi csengenek. Ki akarja dobálni a régi keresztyén értékeket nyomtalanul. „Ez a tan (a hit Istenben) az én szá­momra már csak gyermekmese — mondatja Canzioval. — Férfi voltomban immár a kor magas­sásából nézek mindent. Minden régi üresen ködbe veszett, s csak az élet és a természet ma­radt meg.” Canzio azonban vé­gül is elbukik, megzavarodik és öngyilkos lesz. Az új még nem győzte le a régit, még kompro­misszumokat keres, de Canzio nem találja meg. Kivi sem. Hitbeli vívódásai, de szíve bí­zó tartalma erősen tükröződik Lea c. darabjában is. A bibliai tárgyú darab stílusát szeretik a francia Renan Jézusról írott mű­véhez mérni. A nyomok kétségte­lenül kimutathatók, főleg gazdag stílusában, de nem a teológiájá­ban. „Szeresd ellenségedet. Ez' a tanítás. Ki vállalja ezt az esz­mét? Talán az ember esze? Le­hetetlen!... Furcsa eszme, és mégis gyönyörű. Mérhetetlenül nagy. Ez az eszme felöleli a mindenséget, rést üt a menny si­ma boltozatán, az elkövetettet meg nem tetté formálja és bű­neink homokzátonyának csúcsai­ra elhozza az Éden aratását.” A bűnbocsánaton épülő mérhetet­len szeretet rajza ez. Lea is, Canzio is ezzel küszködik, s ben­nük Dersze masa Kivi. KIVI. AZ EMBER, küzdött. Sok nyomorúsággal, meg nem értés­sel, mellőztetésel. Nemcsak lel­ke háborgott, de végül elméje is. 38 évesen halt meg elhagyat­va. De ráhagvva népére alig tíz év irodalmi termését örök, nem halványuló kincsül. Lelke mélyén láng égett, amely hivő kereséstől lobogott. Krisztus személye sűrűn foglalkoztatta. Az imádkozót. a gyógyítót, bű­nök eltörlőjét, a Megváltót lát­ta benne. Alig van életrajzírója, alig ol­vasható róla emlékező cikk, hogy ne idéznék a szájhagyo­mány szerint halálos ágyán mondott utolsó szavait: „Én élek. Élek!” Koren Emil

Next

/
Oldalképek
Tartalom