Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

Hilzncssás&si ecs ország gyülekezeteiben ARNóT: Élményekben gazdag hétvége Július 28-án, szombaton dél­után két gépkocsival vártuk be­jelentett öt vendégünket a mis­kolci pályaudvaron. Hárman ér­keztek: Richard Magnus kerüle­ti lelkész Den vérből (USA), Dr. Martin Lehmann-Habeck misz- sziói igazgató Hamburgból (NSZK) és Dr. Jürgen Roloff teológiai professzor Erlangenből (NSZK). Kathleen Magnus el­foglaltságára való tekintettel le­mondta a látogatást, egy, az NDK-ból bejelentett vendég nem érkezett meg. A három vendég a gyülekezet presbitériumával este a gyüle­kezeti teremben valódi magyar bográcsgulyás mellett találkozott' és ismerkedett meg. Ezen az együttléten Tóth Pál helyi g'ondr nők köszöntötte a vendégeket s Abaffy Gyula lelkész ismertet­te a 430 éves gyülekézet törté­netét. A hangulatos együttlét a lelkészi lakásban folytatódott, ahol a vendégek, a tolmácsok és a lelkészcsalád, voltak együtt. Richard Magnus kezdeményezé­sére, akiről kiderült, hogy a teo­lógia előtt zeneakadémiát vég­zett, az ugyancsak zenészekből álló lelkészcsaláddal együtt házi hangverseny alakult ki. Ennek során Richard Magnus telefo­non hívta fel a budapesti Sta­dion szállóban levő feleségét az­zal, hogy „Arnótot vétek ki­hagyni az életedből!” A hívás eredményeként másnap reggel 9- kor megérkezett Kathleen Mag­nus s magával hozta Ann Keh- ler-t, az USA Evangélikus Nő­szövetségének elnökét (Syra- couse, New-York). Éjfél elmúlt, amikor a tolmácsok a helybeli vendéglátó családokhoz kísérték a vendégeket. 29-én, a délelőtti istentisztele­tet megelőzően, a templom előtt ünnepélyesen fogadtuk az öt fő­re szaporodott vendégsereget. Az istentiszteleten Richard Magnus szolgált igehirdetéssel, amit Bu- challa Ödön nyugdíjas lelkész tolmácsolt. Az ünnepi istentiszte­letet egyik, presbiterünk felesége, Kovács Balázsné gazdagította szép énekszólóiával. Az istentisz­telethez kancsolódó úrvacsora­osztás szolgálatát Abaffy Gyula helyi lelkész, Bnchalla Ödön nvugalmazott lelkész és Richard Magnus vendéglelkész, végezték. A témnlomot megtöltő gyüleke­zettel egvött vették úrvacsorát a vendégek is. Az istentisztelet után közebéd volt a gyülekezeti teremben, ahol Cserági Géza gyülekezeti felügye­lő és Baksy Rezső, a szomszédos ongai református gyülekezet lel­késze köszöntötte a vendégeket. Ebéd után megérkezett a hato­dik vendég, Terray László nor­vég lelkész, akinek nagyapja a múlt század végén 6 évig volt a gyülekezet lelkésze. Délután fél 3-kor a templom­ban egyházzenei áhítat volt, amelyen Terray László hirdette az igét, Ásztai Csabáné, Abaf­fy Katalin Vivaldi E-dúr fuvo­laszonátáját adta elő a miskolci ökumenikus zenekar kíséretével. Ugyanez a zenekar az énekkar­ral együtt Gergely Péter vezény­lete mellett Bach kantátával szolgált, énekszólókkal pedig Pe­regi Péter és Pereginé, Korom- pai Tünde. Az együttlét során mondták el üdvözleteiket a ven­dégek és itt került sor a gyüle­kezet ajándékainak átadására. Kedves színfoltja volt az együtt- létnek, amikor Barcsák Péter 10 éves gyermek az amerikai ven­dégeknek angol, a német vendé­geknek német nyelven elmondott köszöntőjével adta át a virágo­kat és a gyülekezet asszonyai által készített népiművészeti hím­zéseket. Megható volt, amikor Herczeg Lászióné, Zákány Eri­ka szólóéneke nyomán a gyüle­kezet és a vendégek — ki-ki a maga anyanyelvén — együtt éne­kelték: „Isten velünk, viszont­látásra!” A hangverseny után a gyüle­kezet uzsonnán látta vendégül a külföldi vendégeket, a szórvá­nyokból bejötteket, a zenekar és énekkar tagjait. A vidám be­szélgetés közben egyszercsak fel­hangzott az ének, az egész vi­lágon ismert kánon, amelynek éneklésébe vendégeink is bekap­csolódtak. A két külföldi női vendég az egész délután folya­mán büszkén viselte az ajándék­ba kapott hímzett kötényeket. Egyik vendégünk, dr. Martin Lehmann-Habeck, azóta otthon­ról írt levelében írja: „Mind­nyájunk nevében köszönöm az élményekben gazdag hétvégét Arnóton.” Így érezzük mi is. Amikor az alkonyba hulló dél­utánon elbúcsúztunk vendégeink­től a miskolci állomáson, még könnycseppek is csillogtak a sze­mekben. Jó volt együtt lenni. Va­lóban emlékezetes hétvége volt m5nd a gyülekezet, mind a ven­dégek számára. Abaffy Gyula vendegprofesszori szolgalat FINNORSZÁGBAN Dr. Muntag Andor teológia tanár október 5—12. között a helsinki egyetem teológiai karán tart vendégelőadásokat. Htjára felesége is elkíséri. éves a orgona % A múlt nagy ablak a világr^. EGY GYÜLEKEZET ZENEI MŰLTJA értékmérő, gazdagító nagy ajándék, ma is eszméltet, üzenetet hoz, s legszebb akkord­jaival teleszórja szívünket, érzés­világunkat. 200 évvel ezelőtt Is­ten megálmodtatta a gyülekezet­tel, hogy templomában építsen az Ö dicsőségére zengő orgonát. Nem volt kivetés. Senkinek ajta­ját nem kopogtatták meg gyűj­tőívet tartó kezek. Csak az adott, aki akart adni, akinek a szíve nem engedte, hogy ne adjon. A visszaemlékezés határmezs­gyéjén villantsunk fényt a kő­szegi evangélikus gyülekezet 200 éves orgonájára. II. József türelmi rendelete ér­telmében 1783-ban megépült a templom, zárt udvaron, torony és harang nélkül. Orgonája még csak a következő évben készült el, amelyet Jetter János Jakab orgonaépítő mester épített. Fia­talon költözött Ausztriából Kő­szegre. Jetter az evangélikus egy­ház tagja volt. Ennek ellenére 1771-ben sikerült elnyernie a polgárjogot, amelyet a Polgár­könyvbe jegyeztek be. Fiatalon, 44 éves korában. 1707. április 4-én halt meg. Tíz orgonájáról van ismeretünk, köztük a nemes- dömölki evangélikus templomé 1762-ből. AZ 1783. NOVEMBER 30-i TEMPLOMSZENTELÉSEN „zúgó harang és orgonahang” nem kí­sérte a gyülekezet énekét. A kö­vetkező évben, ha Jetter szám­lája körül egy kis bonyodalom támadt is, mégis elkészült az or­gona. Jetter a bemutatott és jó­váhagyott terv és költségvetés szerint 700 frt-ért vállalta az or­gona elkészítését, az asztalos, la­katos és festő munkáia nélkül. Mikor az orgona elkészült, a számla a' költségvetéstől eltérően 1000 forintról szólt. Az egyház­tanács a többlet kifizetését meg­tagadta. Jetter azzal védte iga­zát, hogy a felügyelő az eredeti tervtől eltérve beépíttette a ha­rangjáték-regisztert, ez okozta a különbséget. Ha a gyülekezet ra­gaszkodik az eredeti költségve­téshez, leszereli a harangjáték- változatot. Csakhogy éppen ez a változat tetszett nagyon a gyü­lekezet tagjainak, mindig nagy élvezettel hallgatták Warkoveil kántor játékát. A 300 Ft több­letből 30-at elengedett, az egy­háztanács pedig még 100 Ft-ot levont, amit az orgonaépítő a templomépítésre jegyzett, de még nem fizetett ki. Az ügy így bé­kés megoldást nyert. HARMINC ÉVEN ÁT ez a zárt ajtójú tündérvár érintetlenül hir­dette Isten dicsőségét. Felbúgó hangja a templomi csendesség­ben elmondta ez elmondhatat- lant, és kifejezte a kifejezhetet- lent. 1970-ben a templom renováláí után újra felmerült az orgona át­építése és bővítése. A régi orgo­na rendkívüli értéke miatt ez a munka a műemlék jellegét mesz- s?emenően figyelembe vette. Az orgona egy második manuált ka­pott, négy regiszterrel. 1972 óta egy megújított, 14 regiszteres or­gonája van a kőszegi evangélikus templomnak, amelynek legna­gyobb része a XVIII. századból való. Szekrényzete, külső formá­ja teljes egészében azonos az eredeti, Jetter által készített or­gonáéval. Hangzásában és szín­variációjában azonban jóval gaz­dagabb a réginél. Kibővített bil­lentyűzete alkalmassá teszi a hangszert nagy orgonaművek játszására, illetve hangversenyek rendezésére. A gyülekezet ma is hálás akkori lelkészének, Szabó Lajosnak és Trajtler Gábor ze­nei igazgatónak e munka szerve­zéséért és elvégeztetéséért. HALOTT ÉS NÉMA AZ OR­GONA MINDADDIG, — bármi­lyen csodásán mégépített is —, amíg mesterkezek meg nem szó­laltatják. Jeles kántoraink hűsé­ge, a szolgálatban el nem fáradó példája tanítson bennüket. Warkoveil Mihály 1818-ig, Purt István 1817-től 1862-ig volt hűséges megszólaltatója orgo­nánknak. Utóbbi fia, Köszeghi Purt Károly negyven évig volt az Operaház tafeja, Erkel legjobb barátja. Möszl Lajos, a 125 éves Concordia Kórus alapítója, 20 éven át annak karnagya, az egy­házi énekkar életrehívója volt. Több énekgyűjteménye jelent meg nyomtatásban. Hammer Gyula, Marton Károly, Karner Frigyes, Orbán Károly, Kühn Já­nos, Budaker Gusztáv számos vallásos est. orgonahangverseny szervezője, közreműködője volt. Hálás szeretettel őrizzük emlé­küket. 1814-ben ifj. Klügel József dol­gozott az orgonán. Bővítette-e, vagy átépítette-e, ma már nehéz eldönteni. Az orgona belső részén látható nevek és évszámok (1830# 1861) bizonyífj,ák, hogy Klügeí’ után még más mesteremberek is alakítottak az orgonán. Az orgo­na bővítését a gyülekezet több ízben tűzte napirendre, az anya­giak is rendelkezésre álltak, a háború azonban útját állta en­nek. KÉTSZÁZ ÉVVEL EZELÖT1 Isten megálmodtatta a kőszegi gyülekezettel, hogy templomában építsen az Ö dicsőségére zengc orgonát. Azóta vasárnapról va­sárnapra boldog örömmel énekli az Ö népe: „Zúgó harang, ének és orgonahang, Mind az Ö szent nevét áldják!’ Szendrő János A KALLÖDÖ IFJÚSÁGÉRT MISSZIÓ szeptember 29-én, szombaton délután 4 órai kezdette) a józsefvárosi evangélikus gyülekezetben tartja soron következő megbeszélését és ima­délutánját a Hegyi Beszéd következő igéi alapján: ..Ti vagy­tok a földnek savai”, „Ti vagytok a világ világossága”. A szeretetvendégséggel záródó ökumenikus találkozóra sze- retettel hívják és várják mindazokat, akik érdeklődnek az ifjúság problémái iránt, és akik segíteni szeretnének azok megoldásában. A gyülekezet címe: Budapest Vili.. Üllői út 24. FILMEK A NAGYGYŰLÉSEN A NAGYGYŰLÉS NAPJAIBAN két filmet láthattunk, majd levetítették őket a záróistentisztelet utáni délutánon is; mindkettő elgondolkoztató, s arra kény­szerít, hogy bizonyos kérdésekkel szem­benézzünk. Kétségtelen, hogy napjainkban a film — legyen dia- vagy mozgókép —, nem mellőzhető a tanítás szolgálatában. De milyen legyen az erre alkalmas film? Kell-e. szabad-e ragaszkodni a tarta­lomhoz méltó, lehető esztétikai tökély­hez? Nem esünk-e az intellektuális fi­nomkodás kelepcéjébe? Vagy pedig le­gyünk szerényebbek, és érjük be keve­sebbel, mondván, hogy a képi megjele­nítés önmagában a legfontosabb? Elvég­re igaz. hogy Luther Bach János Sebes­tyént az ötödik evangélistának nevezte, de azért ne feledjük, sokan vannak, akiket nem az ő zenéje, hanem a beat, meg a rock szólít meg ... AZ AMERIKAI FILM. mely e kérdése­ket sugallta, Lukács evangéliuma nyo­mán készült Jézus-történetet mondott el. Színes képei régi olajnyomatokra, szent­képekre emlékeztettek, és óhatatlanul összehasonlításra késztettek Pasolini olasz rendező pár éve látott Máté evan­géliumának művészi élményével. Tagad­hatatlan a különbség, de az; is tény, hogy Pasolini műalkotást hozott létre, ez pedig szerényebb eszközökkel készült, oktatófilmnek. Szabad-e összemérni a kettőt? A szenvedéstörténet ábrázolása az amerikai filmen is megrendítő, bár elég­gé naturalista, de talán a mai amerikai néző már annyira hozzászokott a film­vásznon a borzalmas jelenetek látványá­hoz, hogy naturalizmus nélkül el sem hiszi a szenvedést? Lehet. A film készí­tői jobban ismerik befogadóik lélektanát. Nálunk éppen a Pasolini-film óriási sikere mutatta, hogy a „magas művé­szet” nyelvén megfogalmazott üzenet is eljut a nézők tömegéhez. Az igazság és az esztétikum összetar­tozik, mint ahogy összetartozott a régi idők nagy festőinél is. Nem kivétel ez alól a modern idők új formanyelve sem. Pedig a régi idők ábrázolása sem volt öncélú artisztikum, hanem a tanítás cél­ját szolgálta: falakra, vásznakra festett Biblia pauperum volt, elsősorban olvas­ni nem tudó hívek számára. A képek ezt a szerepét napjainkban, részint, átvette a mozgókép. (Bebizonyo­sodott, hogy az írni-olvasni tudó ember is rászorul a képekre, nemcsak az egy­házi, de a világi ismeretek terén is.) De ez az új művészet sem mondhat le a hajdani nagy mesterek esztétikai mércé­jéről. A téma is kötelez! A Megváltó kínhalála nem csupán egy ember gyötrődése, hanem misztikus jel­képe minden emberi szenvedésnek, min­den kiszolgáltatottságnak, megalázotí- ságnak; ő a mindenség oltárára emelt Bárány. A naturalista ábrázolás éppen ezt a többet, ezt az egyetemes jelképi- séget nem tudja kifejezni, mert miköz­ben eiborzaszt, nem mutat túl önmagán, és bár megráz, lesújt, iszonyatba dönt, nem adja meg a katharzist, a felemelést és megnyugvást, hogy minden időben, térben volt vagy jelenvaló szenvedés egyetlen fókuszpontba áramlik és megdi- csőül a Bárány értünk való áldozatában. Ezt elmondani csak a művészet ihle­tett nyelvén lehet. Még ha dadogva, még ha botladozva is, de mégis a magasság felé igyekezve. Ha kevesebbel beérjük, épp a lényeget hallgatjuk el. * A HEGYIBESZÉD boldog-mondásaira épült dia-meditáció az előbbi filmhez vi­szonyítva túl modernnek tűnik. Nem a képi megoldásaiban: azok szépek, lé­nyegre mutatók, mértéktartóak. Jellem­ző. a napi életből merített fotók érzékel­tetik a sírók, a „lelki szegények”, az igazságra szomjazok, az elhagyottak, az éhezők, az üldözöttek állapotát, olykor egy-egy kéz tekintet, szempár, mozduló alak, árnyék fejezte ki napjaink boldog­talan boldogainak lelkiállapotát szerte a világon. Belső meditációra késztetett ez a diasor, önvizsgálatra: ismered-e őket, találkoztál-e velük? Mit tettél értük? Tudod-e, hogy ők lesznek a boldogok? Megfogtad-e a halálba induló ráncos ke­zét? Fölemelted-e a síró kisgyermeket, akinek mindkét szülője új pár keresésé­vel foglalatoskodik? Szót váltasz-e a ma­gányosan élővel, aki ezt várja és örül neki? Törődsz-e velük? Hiszen naponta láthatod őket, ha nem csukod be a sze­med . .. Ezt a mélyen elgondolkoztató kénsort azonban elnyomta az elektronikus zene. Zene? Aligha, hiszen a fogalom harmó­niát, ritmust, dallamot feltételez. Ez a zene zörejekből állt. Kifejező zörejekből: hörgés, lihegés, íuldoklás, siralom, lánc­csörgés — olykor gyermekdal is vegvült bele. Ez a zajos „összhangzat” eleinte fölkavart megdöbbentett, de aztán elká­bított hangerejével, és végül a képekkel ellentétes érzést sugallt: a kábultságét, az eszméletlenségét, amiből a tehetet­lenség fakad. Tudom, a modern zene másféle lelki- állapotokat tükröz, mint Baché, Mo- zart-é vagy Beethovené. Elfogadom Illyés Bartók-versének igazát, magát Bartókot is. De ez az elektronikus zajtömeg — ó irgalom! — ez elviselhetetlen. Vagy ta­lán mi városlakók milliószámra hallunk hasonlót utcán, munkahelyen, panelház­ban; halljuk és már alig vesszük észre? Lehet, hogy a zaj okozta gyötrelem már-már minket is a boldogok közé emel? És a meditáció zenéje éppen ezt akarja közölni velünk? Lehet. De azért, ha magunk is készítünk dia-meditációt — hiszen az előállítása viszonylag köny- nyű és nem költséges —, akkor tegyük azt valódi zenével. Az többet mond ne­künk itt, Európa keleti felén, többet mond a mi halkabb zajokhoz szokott fü­lünknek. Bozóky Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom