Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-06 / 19. szám

Koren Emil: Suomi — egyházi szemmel „Fejem felett, valószínűtlen magasan, barnás-rózsaszínes fe­nyőfatörzsek, a honkák hajolnak egymásra, mint Sibelius emlék­művén a sípok. Néha bekúszik egy-egy tétova felhöfoszlány a törzsek közé, s elfogja a látást. De a fakoronák fenn, fölöttük, fénybeöltözötten ölelkeznek. Mel­lettem áfonyák: millió vércsepp. Fenn a fakoronák: az örök fény. Nagypéntek és húsvét. Finnor­szág.” A RÓLA SZÓLÓ RÖVID ESZ- SZÉ PEDIG: cseppben tenger. Szinte hihetetlen, . hogy lehet 56 oldalon ennyi mindent elmonda­ni, csakis a legfontosabbat, de azt hiánytalanul, sosem zsúfoltan, hanem könnyed elbeszélő stílus­ban, az élőszó melegével, sok hu­morral, mesélő közvetlenséggel, mégis az irodalmi mű tiszta for­máiba építve az áradó elbeszé­lést A szerző, mint egykori stipen- diás diák Suomi szerelmese, fél évszázada hűséges híve a távoli testvérnépnek, és fáradhatatlan hídépítője a kapcsolatoknak, amelyek a 30-as években kezd­tek kibontakozni, hogy aztán két évtizedes kényszerű szünet után új erőre kapva szökkenjenek szárba Káldy Zoltán püspök 1965- ben történt látogatása nyomán. Ma 21 testvérgyülekezetünk, szer­vezett diákcserénk van; és évről évre több egyéni és csoportos köl­csönös látogatás szövi mind szo­rosabbra a szálakat. A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ számarányát messze meghaladó mértékben mindig is sokat tett a hazai kultúráért; eb­ben az évszázadban úgy látszik, azt a feladatot kapta a történe­lem Urától, hogy egymáshoz ve- zesse-kösse ezt a két testvérné­pet. Mert az egymásra találás út­ját az egyház építette. Koren Emil „egyházi útirajza” egyebek közt e kapcsolatok történetét is Svein Ellingsen: Este Most a késő esti csendben nyugtalanság ébred bennem. Elaltatnám, ha lehetne. Annyi jó is volt a napban. Mért vagyok oly nyughatatlan? Mért hűli bánat a szivemre? Látom minden vereségem.' Üj napom várt rám egészben, de kezemből kiejtettem. Kinek adjam töredékét? Nem talál a szívem békét; az ítél most énfelettem. De Van Egy, aki vár engem, és szán minden ínségemben. Isten nagyobb, mint a szívem. Szabad minden gyengeségem, kuszaságom, vereségem bűnbánattal elévinnem. Krisztus szava gyógyít, békít. Csendet teremt, tiszta ágit: „Bűneidre van bocsánat!” Mulasztásra, vereségre ráhull értem ontott vére. Szívembe nyugalom árad. S ha új nap kel éjszakámra, indulhatok új munkára. Kegyelmet hoz minden óra Nyughatom már békességgel. Pihenésem erőt érlel, új erőt sok szépre, jóra. Norvégből fordította: Túrmezei Erzsébet Hírek Gödöllőről KETTŐS BEIKTATÁSI ÜNNEP volt március 24-én Gödöllőn. Új lelkészt, gyülekezeti tisztikart és presbitériumot iktatott be szol­gálatába Keveházi László espe­res. Gödöllőn és Veresegyházán Roszik Gábor lelkész vezetésével a beiktatott szolgálattevők új len­dülettel állnak a gyülekezet élé­re, s veszik kézbe a gyülekezet életében jelentkező feladatok megoldását. Jn 1,35—37 szavait olvasta fel az esperes, amelyben a szolgálat tartalmáról, annak hiteléről és gyümölcséről szólva a szolgálat Urát, Jézus Krisztust állította az ünnep központjába. Jézus nél­kül üres a szolgálat, sőt ahnak hitelét maga Jézus adja meg, s az Ö követése a szolgálat gyümöl­cse. Roszik Gábor, aki lelkész­családból indult a lelkészi szolgá­latba, ezt a látásmódot a családi elmondja. De ezenkívül bemutat­ja a finn embereket, a tájakat, a szokásokat; a templomokat, a li­turgiát, az énekeket, s az egész finn lelkiséget betöltő ébredési mozgalmat, e sajátos finn pietiz- must, mely kultuszt és kultúrát egyaránt betölt. Ebből a kis könyvből olyannak ismerjük meg a finn embert, ami­lyen a fenyvesek és nyírfák ko- szorúzta tóvidék levegője; tisztá­nak, becsületesnek, őszintének. Ott bármi tárgyat elhagyhat va­laki, megleli, ahol felejtetté; ott a találkozón öt perccel előbb je­lennek meg a felek, s ebben sem­mi „világkatasztrófa” sem aka­dályozhatja meg őket; ott a ven­déget tárt szívvel és szaunával Köszönöm új Suomi-könyvecs- kédet. Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fért bele, s most csak csodálkozom, hogy idéztél fel ötvenegynéhány olda­lon ennyi embert, ennyi eseményt, ennyi színt, ennyi hangulatot. Ez a könyv olyan belső átéléssel író­dott, hogy meggyőződésem szerint ma is sokakra hatna az evangé­likus egyház körein messze túl­gyűrűzve. (Varga Domokos) Meleg szívvel írt. és nagyon igaz írás, azt hiszem, minden megállapításodban csak egyetért­hetünk veled. (Jávorszky Béla) Nagvon jónak tartom köny­vecskédet, élvezetes, gazdag isme­retanyagot nyújtó olvasmány, hasznos ' történeti alapvetéssel, szép irodalmi nyelvezettel. Kívá­otthonból viheti be a maga gyü­lekezetébe, és családi otthonába. AZ ŰJ LELKÉSZ BEKÖSZÖN­TŐ IGEHIRDETÉSE azt éreztette meg a szép számú gyülekezettel, hogy az esperesi prédikációra igent mond: így szeretne szol- gálni — eddig is ezt tartotta fel­adatának, ezután is ezen az úton szeretne járni (2 Kor 4,5). Ami­kor csak Jézust akarja prédikál­ni. akkor ezzel az a célja, hogy a legtöbbet adja az embereknek: erőt, hitet, békességet, remény­séget. A köszöntők szavaiból is ez a várakozás csendült ki. Boros Bo- tond gödöllői, János István veres- egyházi felügyelő, tfifter Ernő zaiaistvándi felügyelő, az édes­apa, Roszik Mihály alberti lel­kész, Ponicsán Gyula egyházme­gyei felügyelő. Szente Péter re­formátus lelkész, Jávorka Lajos r.k. lelkész, majd Baranyai Tamás öomonyi lelkész az egyházmegye lelkészei nevében. Polonyi Péter a város képviseletében szólt, Ke­veházi László esperes pedig egy­házunk örömét fejezte ki köszön­tésében. MÁRCIUS 24-ÉN IKTATTA BE Keveházi László esperes a gödöl­lői—veresegyházi gyülekezet új tisztikarát és presbitériumát. Fel­ügyelők lettek; Boros Botond és János István, gondnoknak vá­lasztották meg Mátis Zoltánt és Zihula Jánost, pénztárnoki fel­adatot kapott Sándor István és Ladnyánszky Mihály, a jegyzői tisztet pedig Kurucz Gábor és Bögre László láthatja el. Gödöl­lőn 13 presbiter tette le az esküt, 5 férfi és 8 asszony. Veresegyhá­zán pedig 8 presbiter kezdte meg szolgálatát. 3 férfi és 5 asszony.' — Sok áldást kívánunk munká­jukra és szolgálatukra. BÍZUNK ABBAN, hogy az óriá­si léptekkel épülő, gyarapodó Gö­döllőn az evangélikusok családja hűséggel éli meg hitét és végzi el szolgálatát. Detre János Kitüntetés Szakái Árpád kemeneshögyészi. lelkész hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmával a Ha­zafias Népfront Pápa városi-já­ró sí bizottságától az „Érdemes Társadalmi Munkás” kitüntetést kapta. várják; ott közvetlen az érintke­zés de az ünnepélyes alkalmak­nak megadják a módját. Olvasás közben óhatatlanul arra gondo­lunk, hogy bennünket, mind a tízmillió magyart, ki kellene kül­deni kicsit nevelődni hozzájuk ... KOREN EMIL ÍRÁSÁT titko- latlan és titkolhatatlan mély ér­zések fűtik. Szubjektivitása mégis azt sugallja; valóban szerfelett vonzó kell legyen az az ország, az az egyházi közösség, amelyet ennyire szívébe zárt az egykori diák, hogy azóta is, hazajáró lé­lekként újra meg újra visszatér­jen, mert amint mondja: „a múlt nem mögöttünk van — a múlt bennünk él.” Bozóky Éva nom, hogy ez a könyvecske sze­rezzen kedves Suominknak újabb jó barátokat, (id. Dedinszky Gyu­la) Lenyűgözően szép stílusa mel­lett olyan jelentős tartalmat hor­doz, mely bennünket nagyon is érdekel. (Berzétei László) Ilyen kevés füsttel ilyen lángot gyújtani csak te tudsz. Szinte ve. led jártam végig újra Suomit, mint hajdanán ... Tanításod okos a finn egyházi szervezetről, az ottani hitbéli és nem hitbéli élet­ről és szokásokról. Az ember ész­re sem veszi, hogy komoly egy­házszervezeti bemutatást kapott, olyan jól szerkesztett a kép és jóízű, romlatlan magyar beszéd, ahogyan szólsz a dolgokról. (Ke- szi Kovács László) Oltár előtt Böjt 5 -vasárnapjának ószövet­ségi igéjében Mózes Isten előtt áll (2Mózes 32,30—32). Könyörög. Né­péért. Oka volt rá. Nem népe miatt, hanem hivatástudata kény­szerítette erre a „lépésre”. A bócsai gyülekezetben — gondnok és presbiter választás után — így állt oltár elé Hach- b old Sándor gondnok, Font György. Gáspár Endre, Gásvár Imre, Gillich lm.re. Haskó Pál. Katzenbach József. Ráz sonyi László és Szarvas Béla presbiter, hogy letegve az esküt. Ez a ..lé­pés” a jövőt szo'ffáiia. A gyüle­kezetnek ma is szüksége van a presbiter imádságára, szolgálatá­ra. Másképpen ez nem megy. Ügy sem megy. ha a presbiter és tiszt­ségviselő otthonról nem kap. „tá­mogatást”. A család is esküt tett abban a pillanatban, amikor az otthoni beszélgetésben e tisztség mellett döntött. Ennek hiteles kifejezése volt az, amikor az iktatás után együtt vett úrvacsorát gyermek, házas­társ és szülő. A befejező ének (315) az egész gyülekezet kérését foglalta ősszé: „Szentháromság, minden áldás tőled jő. Kegyelmeddel új szol­gákat hívsz elő. Tőled várunk ma is erőt, újulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást!” Káposzta Lajos Az Északi Egyházkerület felhívása Az Északi Egyházkerület Elnök­sége felhívja a lelkészek figyel­mét a nyugdíjazás folytán 1984. szeptember 1-ével megüresedő mosonmagyaróvári lelkészi állás­ra (társgyülekezetek: Hegyesha­lom, Levél, Rajka). A javadalom az országos lelkészi átlag fölött van. Az érdeklődők május 31-ig le­vélben jelentkezzenek az Egyház- kerület püspökénél (Budapest VIII., Üllői út 24. 1085). ü m A I ü VASÁRNAP IGÉJE Xagvon jó dolog... Jk 5,16—20 KORUNK JELLEMZŐ BETEGSÉGÉNEK AZ ELMAGÁNYOSO­DÁST TARTJÁK. Ez annál meglepőbb, mivel a mi időnkben nagy­fokú közösségi átalakulás ment végbe. Társadalmi, műveltségbelí válaszfalak leomlottak, foglalkozási és konvencionális elszigeteltsé­gek feloldódtak. Elkerülhetetlen egymásra figyelés és egymásra-1 utaltság van kialakulóban. Mégis nagyon sok a magányos ember. Nemcsak magukra maradt öregek, akik mellől hiányzik az istápo* lásukbart nélkülözhetetlen gyermek, fiatal; nemcsak elcsatangoló gyermekek, céltalanul ődöngő fiatalok, akik nélkülözik a bizton­ságot adó családi hátteret, felbomlott házasságok, nevelői feladatra különben is alkalmatlan szülők, felnőttek miatt, hanem esetleg zsú­folt lakásban élő, sok munkást foglalkoztató munkahelyen dolgozó vagy hangos szórakozóhelyen idejüket elütő emberek között is. Még látogatott gyülekezeti összejövetelek rendszeres résztvevői között is. Nagyon sok ember nem társak hiányában, hanem gondjaival, ku­darcaival, problémáival maradt magára. ÉPPEN EZÉRT NAGYON NAGY DOLOG, HA AZ EMBERNEK VAN VALAKIJE, BIZALMASA, aki előtt bátran kiöntheti a szívét: gyengeségeit, kudarcait, bűneit is. Magányossá mindig azok a vá­laszfalak tesznek, amelyeket tekintélyigényből, vélt elismerésből, rátartiságból, látszatból, szégyenérzetből emelünk magunk köré. S amelyek mögött összezárva maradunk kudarcainkkal, bukásaink­kal, bűneinkkel. És nemcsak összezárva, hanem megfélemlítve, le- igázva is azoktól, kiszolgáltatva is azoknak. Ezen a falon üt rést, és ennek a bilincsnek a zárját pattintja fel, amikor elkezdek őszinte lenni, merek betekintést engedni kusza bensőmbe, zilált dolgaimba, vállalom elkendőzött vagy felcicomázott önmagam lemeztelenítését. Már maga az ajtónyitás is friss levegő beengedése szellőzetlen lelki­világomba, hátha még az is kiderül, hogy a bizalmammal meg­ajándékozott is ugyanebben a hiányban szenved, a kitárulkozás kölcsönös. Nem alap nélkül fogalmaz így a mai ige; „Valljátok meg bűneiteket egymásnak!” Lett sorstársam, barátom, testvérem! És esetleg olyan, aki már a kivezető utat is ismeri. NAGYON NAGY DOLOG, HA AZ EMBERNEK VAN VALAKIJE, AKIÉRT IMÁDKOZIK, és aki imádkozik érte. Akkor már nincs elfelejtve, magárahagyatva. Igénk ebben is így fogalmaz: „Imádkoz­zatok egymásért!” Az imádságbeli kapcsolat az egyik legmélyebb összeköttetés. Sokkal több az együtt lakásnál, a közös munkánál vagy összehangolt szabadidő-eltöltésnél. Nem függ gyakori találkozástól, és áthidal nagy földrajzi távolságokat is. Hány szülő, nagyszülő ezen keresztül van kapcsolatban ritkán látott gyermekével vagy unokájával. Még lelki eltávolodásnál is eleven, valóságos kapcsolat! Imádságban mindig Isten elé állunk. Akikért imádkozunk, azokkal mindig találkozunk Isten előtt, a segítő, a megoldást hozó, a meg­tartó Isten előtt. Nem csoda, hogy Jakab apostol nagyon biztatóan, bátorítóan fűzi hozzá az imádságra való felhíváshoz: „hogy meg­gyógyuljatok”. A magányosságból, az erőtlenségből, a bűnből — és sok példa tanúsága szerint —, különféle betegségekből is. „Nagy határa van az igaz ember buzgó könyörgésének.” ' Aki másokért imádkozik, és akiért sokán imádkoznak', áz ríem élvéáZett, éfhagyött ember. Sőt inkább kiutat tatáit, sok felé érdékelt;'hásziíosáh tevé­keny ember. Akár magányos öregként is. akár ágyhoz kötötten is. NAGYON NAGY DOLOG, .HA AZ EMBERNEK VAN VALAKIJE, AKI FELELŐSSÉGET ÉREZ az ő leikéért De az is, ha mi érzünk felelősséget a másik leikéért. Ma divatos dolog a felelősség hangoz­tatása, de ez sokszor — a legközeiebbiek kapcsolatában is —- csak a testi vonalra, az anyagiak területén való boldogulásra korlátozó­dik. Szülők nagyon'sokat tudnak fáradni, áldozni gyermekeik jövő­jéért, taníttatásáért, gazdasági helyzetük megalapozásáért és gond­talanságáért. De sokszor még a hivő szülők felelőssége is csak erre terjed ki. Sőt, a lelki ráhatás komoly eredményeitől is ezt féltik. A „mi lesz a lelkeddel?” már nagyon idejét múlt kérdésnek látszik. Meg is van a következménye a sok csalódásban, hálátlanságban, a készen kapott, jó útravaló könnyelmű éltékozlásában. A lakásért, kényelemért, biztos megélhetésért mindent, de a hitbeli nevelésért, az Istennél való kapcsolatért, a lélek üdvösségéért semmit! Még hivő hozzátartozók, testvérek, barátok esetében is. «EZÉRT OLYAN HANGSÚLYOS A2 APOSTOLI TANÍTÁS: „Test­véreim, ha valaki közöttetek eltévélyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés út­járól, mégmenti annak a lelkét' a haláltól, és eifedézi - annak sok bűnét.” . Cscpregi Béla Imádkozzunk! Istenünk! Te közösségbe teremtettél bennünket egymással, bará­tokká, testvérekké, felebarátaink testi-lelki jólétéért felelős gyerme­keiddé. Övj meg bennünket attól, hogy bizalmatlanságunk, hitetlen­ségünk, bűnünk - elszigeteljen bennünket egymástól a magunk és mások kárára. Rontsd le bennünk és körülöttünk a válaszfalat mindnyájunk testvére és üdvözítője, Jézus Krisztus által. Amen A FINN KOTIMAA RÓLUNK Meleghangú cikkben emlékezik meg a finn Kotimaa arról, hogy lapunk egyik: számában írtunk a finn egyházról. Közli a cikk tar­talmát is. Jólesőn nyugtázza, hogy ■ ilyen irányban is foglalkozunk velük. Örömmel említi az egyre fejlődő testvérgyülekezeti kap- . csőlátókat. A cikk címe fölött háromhasábosan közli lapunk fejlécének kliséjét is. „Veletek együtt imádkozunk, hogy a buda­pesti nagygyűlés nektek és min­den hittestvérünknek az élet bő forrását fakassza” — fejezi;be is­mertetését a PL aláírású cikk} minden bizonnyal Pentti Lem- piáinen, a lap főszerkesztője. VENDÉGEÉÖADAS AZ ELTE NÉMET TANSZÉKÉN Dr. Mandl Antal tanszékveze­tő egyetemi tanár meghívására dr. Fabiny Tibor teológiai aka­démiai tanár március 28-án „Luther és Magyarország” címen előadást tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Modern Filológiai Társaság rendezésében tartott tudományos ülésen rajta kívül dr. Odor Lász­ló, a Marx Károly Tudomány­egyetem .tanára, Luther, Máriq ki­rálynénak ajánlott zsoltárainak irodalmi vonatkozásairól, Márton László pedig az általa kiadott „Asztali beszélgetések” . kötet szerkesztési elveiről szólt. Az elő­adásokat élénk eszmecsere kö­vette. A Magyar Rádió „Szülő­földünk” műsorában dr. Fabiny Tibor összefoglalta előadásának mai aktualitását. Megjegyzések Koren Emil könyvéhez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom