Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-09 / 50. szám
Növekedés Krisztusban Az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács nagygyűlése S&itéoszBáiyiank esdSfta ki: MOST ÉLNI - KÜLDETÉS Túrmezey Erzsébet új verseskötete Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács október 14—20. között Wuppertalban (NSZK) tartotta idei, XVI. nagygyűlését. Hogyan növekedhetünk mi, fiatalok a Krisztusban, a keresztyén életben, „ az igazsághoz ragaszkodva... szeretetben” (Ef 4,15), úgy, hogy ennek mind több látható jelét adjuk, erre próbáltunk egy héten át választ keresni, 19 európai ország mintegy 80 küldötte. Myra Blyth baptista lelkésznő (Anglia), az Ifjúsági Tanács elnöke megnyitó előadásában örömmel állapította meg a növekedést a szervezet életében. Az Ifjúsági Tanács egyre több konferenciát, ifjúsági tábort és szemináriumot szervezett az elmúlt években, és képviselői számos más nemzetközi szervezet alkalmain lehettek jelen. Mindig szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a növekedés nem lehet öncélú, hanem a keresztyén küldetést, elhivatottságot kell mindannyiunkban erősítenie. Páll László főtitkár részletesen beszámolt a legutóbbi nagygyűlés óta megtartott rendezvényekről, összejövetelekről. Különösen is kiemelte az ortodox egyházak ifjúsági szervezetével (SYNDESMOS). valamint a latin-amerikai ökumenikus ifjúsági szövetséggel (ULA.IE) való jó kapcsolatokat. — Ha a Krisztusban való növekedésről hallunk, mindjárt azt a kérdést kell feltennünk, hogy ez nálunk, a résztvevőknél is látható-e? Valóban egyre jobban szolgáljuk az istentiszteleti közösséget, az egyház egységét, a békét és az igazságosságot? A gyűlés főelőadását Ulrich Duchrow heidelbergi teológiai professzor tartotta. Emlékeztetett arra. hogy ötven évvel ezelőtt itt. Wuppertal-Barmenben játszódott le a Hitvalló Egyház zsinata, amely szembeszállt a nácizmus ideológiájának az egyházba való behatolásával. A ma egyházának azonban ennél is tovább kell mennie, és — például a faji megkülönböztetés esetében — támogatnia kell az üldözötteket. A mai világ problémáinak elemzése után arra hívta fel a résztvevőket, hogy az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezeti Bizottsága által kiadott úgynevezett Limai Dokumentum alapján, amelyben a keresztség, az úrvacsora és az egyházi hivatal közös értelmezéséről van szó. munkálkodjanak a keresztyén egységért. 1989-ben kerül sor az egyházak világkonferenciájára, amelynek feladata a béke, az igazságosság és a környezetvédelem elősegítése lesz. Az ifjúságnak arra kellene felhívnia az EVT-t és a Vatikánt, hogy ez ne csak egy konferencia legyen a sok közül, hanem alakuljon a világkeresztyénség zsinatává, amely egységesen többet tud tenni az említett célokért. Továbbá fel kell hívni az egyházak vezetőit, hogy a közös úrvacsorát ne csak az egység megpecsételésének, hanem eszközének, építőjének tekintsék — ezek az előadó szerint az Ifjúsági Tanács, illetve a keresztyén ifjúság legfontosabb feladatai 1989-ig. Az első két munkacsoport az istentiszteleti, illetve az ökumenikus közösséggé való növekedéssel foglalkozott. Megosztottságunk legszembetűnőbb jele, hogy nem, vagy csak kis mértékben tudunk úrvacsorái közösséget alkotni, ez azonban az egyház ismérveinek eltérő felfogása miatt van. Kifejeztük azt az óhajunkat és reménységünket, hogy ha előbb nem, de a 2000. évig — többek között — az (úrvacsorái közösséghez is jó lenne eljutni. A harmadik és negyedik csoport a béke és igazságosság, valamint a javak igazságos elosztásának kérdéseivel foglalkozott. Keresztyén emberek sem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy fegyverkezés, meg a mellette eltörpülő jótékonykodás helyett alapvető változás szükséges. A nagygyűlés részletesen foglalkozott a ÍV. Európai ökumenikus Ifjúsági Konferencia előkészítésével, amelyre jövő év augusztusában Finnországban kerül sor, 280 fiatal részvételével, és az 1985-ös Ifjúság Évére való további felkészüléssel. Egyik délután kirándulást tettünk Kölnbe, maid este a Köln közelében levő altenbergi dómban, amelyet evangélikusok és katolikusok közösen használnak, istentiszteletet tartottunk. A nagygyűlésen Magyarországról Bóna Zoltán református. Nemeshegyi Zoltán baptista lelkész, továbbá e sorok írója vett részt. Szentpétery Péter „Egész lénye meleget és belső mélységet sugároz” — olvasom a finn újságban, amit épp akkor hozott a postás, amikor kézbe kaptam a „Most élni — küldetés” című legújabb kötetét. Ismét gazdagabbak lettünk egy Túrmezei-csokorral. Ezúttal Mezősiné Tóth Ágota illusztrálta finom. „meleget és belső mélységet sugárzó” rajzokkal. Ez a csokor tíz kötetből áll. Tíz témakörben gyűjtötte össze részben régebbi, de legnagyobbrészt újabb verseit, összesen 126-ot. Szép a csokorbakötés is, mégis 126 önálló szál virág, de sokszínűségében is egyetlen csokor. Szinte nincs egyetlen sem, amelyik ne Krisztusról szólna. Más hasonlattal: egy húron 126 dallam. Ügy fonódnak össze, mint Bach muzsikájának ölelkező futamai. Egy a mondanivalója. Melegsége és belső mélysége abban van, hogy mind más mégis. Fénylő árnyak jelennek meg: Reményik, Áprily, Hieronymus. Kovács Margit kürtös lánya fújja az évet nyitó akkordot, vagy út- széli mályvák, pipacsok közt visz az útja, vagy „virágot lép” a tájban —, mind egyet mond. Emlékek boronganak fel, paptestvérei, keresztgyermekei jelennek meg a sorok között, vagy éneklő öregek szólnak a múló időről, amelyben az évek rohannak, csak a percek járnak egyre lassabban: Felé visznek mind. „Jobban siess!” — sarkall, de megáll a múltba néző álló órák mellett. Valamikor megtorpantunk Balázs Ferenc egykori erdélyi unitárius pap életmondó könyve mellett, amikor arról szólt, hogy olykor egy-egy Ady-sort vett textusul prédikációja számára: hogy lehet így hátat fordítani az Igének. Túrmezei Erzsébet olykor az útszéli katáng-kórót veszi textusul s így prédikál a líra nyelvén Krisztusról. Gyakran érinti meg egy-egy Luther-idézet — jelezve, hogy a Luther-jubileum évében született a java vers, de Martin Luther Kingtől a kis finn Mikaelig sokan lépnek elő ihletőül, vagy a „meleg* belső mélységet sugárzó” bizonyságtevés indítóiul. A hulló levelek is Krisztusról prédikálnak, s az égbe nyúló bükk-orgonasípok is gyökerestül. Egy-egy ilyen verscsokor, kötet végén rendszerint amolyan ráadásként műfordítások talál-« hatók. Nem kis teljesítmény a saját költésű strófák után. Most mégis a ráadásra tekintek, ahol a huszonkilenc németből átültetett, ugyanegy húron zengő műfordítás mellett három finnből átplántált vers is található. Az első vonalbeli Hellaakoski és Rait- tila után hadd fejezzem be ezt az ismertetést egy ismeretlen szerzőtől eredő karácsonyi énekre utalással. A „Betlehem” Anneli Talviiie hárfahangú éneke nyomán vált többek előtt ismertté nálunk, majd Csorba István hangszerelte karénekre hegedű és pásztorsíp mellett. Hadd szóljon ennek első verse advent hajnalhasadásán : Betlehem, Betlehem! Várakozzál szegényen. Pihentél a pálmák alatt. Ám az éjben hajnal hasadt, s fénybe vont a kegyelem, Betlehem, Betlehem! Koren Emil Csesztve A patvarci imaház felszentelése után az Északi Egyházkerület püspöke meglátogatta a szügyi anyagyülekezet másik kis filláját, Csesztevét is, és igehirdetéssel szolgált. Kísérői a helyi lelkész, Záborszky Csaba és Garami Lajos esperes voltak. Cseszteve híres a Madách- kúriáról, mely múzeumnak van berendezve. A község lakosai evangélikusok és római katolikusok vegyesen. Ez a kis gyülekezet 10 évvel ezelőtt hallatlan nagy anyagi áldozattal és társadalmi munkával egy új templomot épített, teljesen modem belső berendezéssel, ugyancsak Kotsis Iván tervei alapján. Most pedig az evangélikus temetőben a saját erejéből egy új ravatalozó építését végzi, és a végső befejezés már nincs messze. Az istentisztelet végeztével Prazsák János pénztáros köszöntötte a püspök házaspárt, megköszönte, hogy a ravatalozó felépítéséhez >s biztosított segélyt e maroknyi gyülekezetnek. Püspök válaszában kifejtette, hogy a mai vasárnap a k!s gyülekezetek meglátogatása volt a célja. Isten iránti hálás szívvel tapasztalta, hogy a kis gyülekezeteknek milyen nagy a hite, hűsége egyházunkhoz és áldozatos szeretete. G. L. — CSOMAD. Október hónap utolsó vasárnapja „pilisi nap” volt az anyagyülekezetben és szórványaiban. Csornádon délelőtt, a 200. jubileumi esztendő ünnepségsorozatában, a pilisi ifjúsági ének- és zenekar szolgált Dobozi Sándor vezetésével, Isten Igéjét Brebovszkyné Pintér Márta pilisi lelkészi munkatárs hirdette. Délután a felső-gödi és szödligeti szórványokat látogatta meg Keveházi László pilisi lelkész, a Pest megyei Egyházmegye esperese, a közös reformációi úrvacsorái istentiszteleteken igehirdetéssel szolgált. — Kora délelőtt az őrbottyáni filia temploma megépítésének 21. évfordulójára emlékezett. TINÓD! KRÓNIKÁJA Az Európa Kiadó „Bibliotheca Historica” sorozatának idei szép darabja a XVI. század első magyar történetírójának, Tinódi Sebestyénnek Krónikája. „Igaz történelem versben és énekben elbeszélve” — így foglalja össze mondanivalóját erről a könyvről a bevezető írója: Szakály Ferenc. Valóban: Tinódi lelkiismereti kötelességének tartotta, hogy csak igazat mondjon. Azt, amit hitelesen megtudott. Valamikor kóbor lantosnak képzelték őt sokan, aki udvarházak népét szórakoztatta csupán, de annak ellenére, hogy bizonyára megélhetési forrásnak tekintette a verselést, szándéka alapvetően história írás volt! S ő az első, aki magyar, nyelven szólal meg! Verselése sokszor tökéletlen még, s kevés sikerült mellett több a silány szakasz — mai mércével mérve, de anyaga, amit előad, színtiszta igazság. Elsőrendű fontosságú levéltári forrásnak tekinthető. Olyan részletes, aprólékos az események, harcok, adatok leírása, hogy úgy tűnik, talán még titkos államiratokba is betekinthetett, pedig valószínűleg csupán szóbeli közléseket használt fel. Jól tájékozott, igazmondó történetíró lantosunk! HUSZONHAT ÉNEKÉBEN 18 ezer sort hagyott ránk. A XVI. század epikus költészetének minden műfaját művelte: írt bibliai históriákat (Dávid királyról, Jónásról), széphistóriás (Jáson és Medea), feddő-oktató éneket (A részegesekről, Udvarbírókról), de zömében históriás énekeket, miként az előttünk levő, most újólag kiadott gyűjtemény is mutatja. Tinódi verseihez dallamot is szerzett. A Krónika hangjegyekkel jelent meg 1554-ben Hoffgreff György kolozsvári könyvnyomtató műhelyében. A gyenge rímekkel kongó, szürke verssorok énekelve kifényesednek, „repülni kezdenek és megtalálják az utat a fültől a szívig!” Átrepültek évszázadokat, s ma is élnek még a közhasználatban. Dallamát előszeretettel használták „nóta”-jelzésül a XVI—XVII. század protestáns és katolikus énekszerzői, sőt az „Udvarbírák ...” dallama egy cseh énekeskönyvben is felbukkan. Szövegei már régesrég feledésbe merültek, de „nótái” más szöveggel tovább éltek a nép ajkán. Üj evangélikus énekeskönyvünk 88. énekét (Imádkozzatok és buzgón kérjetek) az 1546- ban írt „Szulimán császár kazul basával viadaljáról” dallamára énekeljük gyülekezeteinkben. (A református énekeskönyvben 2 dallamot, a baptista testvérek . „A hit hangjai” c. gyűjteményében pedig három Tinódi dallamot találhatunk!) A 450 éves távolság sem mosta el ezeknek gz énekeknek az értékét, szépségét! KIKHEZ SZÓLT TINÓDI VERSEIBEN? Valójában az egész magyar társadalmat szólította meg de oktatni, jobbítani leginkább a végvári vitézeket kívánta históriáival. Maga ezt írja a Krónika ajánlásában: „Ez jelöfevaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem, hogy hadakozó, bajvívó, várak-, városok rontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság üd- vösséges megmaradásokra, az pogán ellenségnek mi módon ellene állhassanak és hadakozjanak. Meri- mint illik, lélök szerént az ördöggel, testtel és ez világgal korosként az jó körösztyénnek hadakozni: ugyanez világ szerént és az pogán ellenséggel illik tusakodni, ellene állani, örök életöt nyerni!” Ifjú korában bizonyára neki is alkalma volt alaposan megismerkedni a végvári katonák sorsával. Enyingi Török Bálint udvarában kezdte pályafutását Szigetvárt, de bal kezére megsebesülhetett, gazdája pedig török fogságba esett. Így azután Baranyavárt az Istvánffyak szolgálatába állt 1542-ben és Verbőczi Imre daruvári erősségében is élt egy ideig. Nemsokára aztán a nagyszombati országgyűlésen találkozunk vele, s akkor „budosásban lévő”-nek mondta magát, míg 1544 karácsonyától Kassán le nem telepedett. Itt jómódú „palotában” lakott családjával és sorra írta műveit, mint „kassai lantos”. Az „Egervár diaóalja” c. szerzeményét Ferdinánd királynak is megküldötte, aki Zsámboki Jánossal rövidített latin fordítást is csináltatott, hogy megérthesse, ötven arannyal jutalmazta a szerzőt. Ekkor kapott Tinódi nemeslevelet is a királytól. Az oklevél érdemeket elbeszélő része így tiszteli az adományost: „Neked pedig Sebestyén, megengedte a természet teremtője, az Isten, hogy az éneklés mesterségében, s históriáknak magyar nyelven ritmusokban való ékes foglalásával múld felül a többi korod-, s állapotodbéli embereket”. A költő-histórikus ezután felkerekedett, s már ez év (1553) karácsonyán Kolozsvárt nekifogott a Krónika nyomtatott kiadásának, amelynek ajánlását ugyancsak Ferdinánd királyhoz címezte. Majd Sárvárra ment — s talán az újszülött Nádasdy Ferenc keresztelőjén is részt vehetett az ott időző Bornemissza Péterrel és Szegedi Máté prédikátorral is találkozva. De hirtelen támadt betegségéből Fabricius Pál orvostudor sem tudta megmenteni az életnek. 1556 januárjában meghalt, s 30-án a szomszédos Sár templomának sírboltjában helyezték örök nyugalomra. TINÓDI KORA a reformáció győzelmes előretörésének az ideje volt. Ám a reformáció térhódítása sem magánemberként, sem történetíróként nem igen érintette. „Ritka, elejtett megjegyzéseiből úgy tűnik, hogy ő maga különösebb lelki válság nélkül „cserélt vallást” — írja róla Szakály Ferenc. Valójában ez aligha történhetett meg, mert a „valláscsere” nyomát sehol nem találni írásaiban, s legfeljebb a reformáció történelem-szemlélete és szókimondó társadalom-kritikája az, amely véleményformálásában nyomot hagyott. Inkább azt mondhatnék: Tinódit csak felületesen érintette a reformáció szelleme, őt inkább a népet fenyegető török veszedelem foglalkoztatta. De ez minden por- cikájáig. Tanácstalanul vergődött előbb politikailag is Bécs és Erdély között bizonytalankodva, mint sok kortársa, míg rá nem döbbent arra, hogy egyiktől sem remélhet segítséget a magyar. Csak egy marad: a belső összefogás. Erre bíztatott és ebben reménykedett históriás énekeinek tanúsága szerint. A nagyszerű kiadvány olvasását segíti a kis kéziszótár és eligazítja az olvasót a sok és alapos jegyzetanyag. A múltat kedvelők és históriát szeretők örömmel veszik kézbe a Krónika új kiadását. Bencze Imre
