Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-16 / 38. szám

«eis®.I® mini k«g$sii Ketten ültünk a szobában. A nevelőmama zavartan keresgélt a szekrényben. Keze tétován megállt egy pillanatra, majd apróvirágos, aranyszélű kávéspoharakat vett elő. Kitöltötte a kávét és tekintetét végigfuttatta a bútorokon, mint aki ellenőrizni akarja, hogy rendben találnak-e nála mindent. — Tamás merre van? — kérdeztem. — Tamás? — rezzent meg az asszony. — Focizni ment. Alig egy lélegzetvételnyi idő után szemét egy távoli karosszékre helyezte, s emelt hangon folytatta: Én ezt már nem bírom tovább! Nagyon sajnálom a gyereket, tessék elhinni, de nem bírom tovább. Ha azt mondom, hogy tanuljon, nem tanul, a holmiját szétdobálja, szófogadatlan, csak a focin ján az esze. Tessék tőlem visszavinni az intézetbe, nem kell nekem ez a gyerek. Nyelt egyet, de óvatosan, mint aki azt is leplezni akarja, letette kezéből a csészét, és simo­gatva elegyengette a dohányzóasztal házi hímzésű térítőjét. — Hány éve neveli Tamáskát? — Kettő. — Szereti őt? — Én akartam, tessék elhinni, hogy akartam, de ezt a gyereket nem lehet szeretni, ez más, mint a többi. — Persze, hogy más, hiszen ő még nincs is nyolcéves, és már el­vették tőle édesanyját, s most veszíti el azt, akit két év óta anyunak szólított. Másnap nehezen indultam Tamáskáért. Nem szerettem az ilyen napokat. A liftben jutott eszembe a sapka. Visszamentem. Fehér, siltes vászonsapka volt. középen nagy, ormótlan betűkkel. A forgalom nagy volt, ráadásul fülledt meleg. A kapun befordulva a függönyre sandítottam, rezzen-e? Az ajtóban szöszke, kerek fej tűnt fel, Ta­máska volt. — Ha van kedves játékod, tegyük be azt is a táskába — s azzal megborzoltam vizes csíkokkal összerendezett haját. — A kisfiú nem. moccant. Esetlenül állt ünnepi ruhájában, rövidnadrágja szárából kikandikált horzsolással tarkított lábacskája. Elindultunk, s ő egyre erősebben szorította a kezem. Vjjaink egybe tapadtak, mint amit a gyöngyöző izzadság nedvessége végérvényesen összeforrasztott. — Anyu — fordult vissza hirtelen a kisfiú —. holnap, ha jönnek a Pistiék a focizás miatt, mondja meg nekik, hogy „én már nem tudok hátvéd lenni”. Tamáska közben felemelte buksi fejét, s mint aki ebben a villa­násnyi pillanatban döbben rá arra, hogy rövidke életében ismét le­zárul és elkezdődik valami, kezével szabálytalan mozdulatot téve in­tegetni kezdett. Amint megállt összevissza himbálózó ujja, magamhoz öleltem. — Jaj, hoztam neked valamit, szívem — és előkaptam a vakítóan fehér, kikeményített kalpagot. — Tetszik? Tied lehet. A kisfiú fejére húzta. Nem sikkesen, nem óvatosan, illetődöttség nélkül. f — Tessék mondani, hogy van az, hogy én mindig csak akkor kapok ajándékot, ha kihoznak, vagy ha visszavisznek? Nem szeretek aján­dékot kapni. Ezek az őszinte szavak megnémítottak. Szerettem volna lekapni fejéről a sapkát és visszagyűrni a táskámba, de Tamáska már ott állt ünnepi, sötét ruhájában, kikeményített, vakító, siltes sapkájában, mely hirdette, hogy a szülők vétkét olykor a gyermekek szenvedik. Bizikné Plagányi Erzsébet — NÍVÓDÍJ. A Kiadói Főigaz­gatóság nívójutalomban részesí­tette a dr. Fabiny Tibor teológiai tanár által írt „Luther Márton végrendelete” című, a Corvina Kiadó által publikált könyvet. A nívódíjat Balázs György főszer­kesztő és Véber Károly irodalmi vezető a Corvina Kiadó fogadá­sán nyújtotta át a szerzőnek. — HÁZASSÁG. Petrás Mária (Bánk) és Kovács János — felső­petényi kántor fia — április 28-án tartották esküvőjüket a bánki evangélikus templomban. — SZÜLETÉS. Dr. Kovács Fe­renc és felesége, dr. Kutas Klára elsőszülött gyermekét, NÓRÁT augusztus 26-án a nyíregyházi templomban keresztelte meg a nagyapa, Kutas Elek ny. lelkész. „Hála legyen az Istennek ki­mondhatatlan ajándékáért.” BECSES KÖNYVEK, Régis kalendá- iumok, térképek, céhlevelek vétele s eladása a Borda antikváriumban. - Bp. XIII., Balzac u. 50/a. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 34. számában Mátis István: „A búzaszem” című írá­sában az utolsóelőtti bekezdés­ben ez a mondat: „Hát kis szó- gám, tudod-e, miért nem mag a búza?” így nem helyes. Helyet­te ez 'olvasandó: „Hát kis szö- gám tudod-e miért szent mag a búza?” A 31. számban „Mosonmagyar­óvár ünnepe” című beszámolóban a következő javítást kéri a szer­ző: ,A templom 1884-re készült el teljesen és június 8-án, Szent- háromság ünnepén Geduly Lajos pozsonyi püspök áldotta meg az új templomot.” — SÍRKÖAVATAS. Ajkán jú­lius hó 17-én Mátis Istvánná sz. Raisz Lívia, a gyülekezet papné- kántora halálának 10 éves évfor­dulója alkalmával avatták fel sír­emlékét. Az avatást Mesterházy Ferenc ny. lelkész végezte. Jelen volt a gyülekezet lelkésze, a gyü­lekezet asszonyainak egy csoport­ja, kik szeretett papnőjük sírjára letették a megemlékezés virágait. WmL Krisztus mondja: „Bizony, mondom nektek, amikor megtet­tétek ezeket akárcsak eggyel is a legiksebb aíyámfiai közül, ve­lem tettétek meg.” (Mt 25,40.) VASÁRNAP. — „Jöjjetek, hó­naljunk le, hajoljunk meg. tér­deljünk le alkotónk, az Űr előtt!” — Zsolt 95,6 — (2 Pt 3,18 —Lk 10,25—37 — Zsolt 119,137—144). Istenünk! Magasztalunk Téged tergmtő munkádért. Megköszön­jük, hogy életet adtál nekünk, hogy megteremtetted a világot, és benne hazát és otthont is ad­tál. Köszönjük szüleinket, hogy életükért őket teremtő akaratod munkatársaivá avattad; és kö­szönjük utódainkat, gyermekein­ket, unokáinkat, akiknek raj­tunk keresztül adtál életet. Ne engedd, Urunk, hogy vakok le­gyünk az élet csodáinak meglá­tására, hanem kérünk, taníts az élet kis rezdüléseiben és nagy jelenségeiben is teremtő hatal­madat csodálni. Ámen. HÉTFŐ. — „Istentől van a mindenség, mi is őérte.” — 1 Kor 8,6 — (Ézs 45,12 — 2 Sám 9,1—11 — Jer 9,22—23). Urunk, Istenünk! Életünk titka és értel­me tárul fel igédben előttünk. Ne engedd, hogy áldozatul es­sünk az emberi tudás gőgjének, s megfeledkezzünk kijelentésed­ről : Te teremtetted a mennyet és a földet, és Te tartod meg ma is. Azt se engedd. Urunk, hogy céltalanul éljünk vagy délibábok után szaladgáljunk, hanem en­gedd hinnünk és hitben látnunk, hogy Te vagy a kezdet és a vég, az életnek nemcsak szerzője, ha­nem célja és beteljesítője is; az út végén Veled találkozunk szín- ről-színre. Ámen. KEDD. — „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó seregek Ura!” — Zsolt 84,2 — (Róm 15,30.32 — 5 Móz 24,17—22 — Jer 14,1—16). Mennyei Atyánk! Ezen a héten már többször hallottuk igéd .üze­netét arról, hogy a teremtett vi­lág a te alkotásod, és mi magunk is azok vagyunk. így még na­gyobb öröm tölti el szívünket, hogy van egy hely, ahol külö­nösképpen is, a gyülekezet kö­zösségében is átélhetjük a Veled való találkozás örömét, hallgat­hatjuk igédet, vehetjük a bűn­bocsánat szentségét, énekszóval és imádságban dicsérhetünk és segítségül hívhatunk. Köszönjük templomunkat, amely valóban kedves nekünk; add. hogy minél többen lelki otthonra lelhessünk benne. Ámen. SZERDA. — „Nekünk egyet­len Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi. is őáltala.” — 1 Kor 8,6 — (1 Krón 29.13 — ApCsel 4,32—35 — Jer 15,10.15—21). „Csillagoknak al­kotója, Mindeneknek Megváltó­ja, Hívek világosítója, Krisztus, életnek adója! Te mirajtunk kö­nyörültél, Kegyesen ránk tekin­tettél, Megváltottál mindnyájun­kat. Nyújtván nékünk oltalmat. A te hatalmasságodnak Minden térdek meghajolnak, Mennyen, földön amik vannak, Mind enge- delmet mutatnak. — Dicsőség a bölcs Atyának, Az ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek! Ámen.” (359, é. 1. 2. 3. 6. v.) CSÜTÖRTÖK. — „Valóban nagy a kegyességnek ez a titka: megjelent testben, igaznak bizo­nyult lélekben, meglátták az an­gyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, fe'vitetett dicsőségben.” 1 Tim 3,16 — (Zsolt 111,3 — ApCsel 6,1—7 — Jer 17,5—17). Urunk Jézus Krisztus! Imádjuk és cso­dáljuk titkodat: Űr és Szolga, Isten és ember vagy. s hogy min­dent megtettél üdvösségünkért. Lebbentsd fel a fátylat szemé­lyed titkáról annyira, hogy bol­dogan hihessük és vallhassuk mindannyian, mindezt értünk, ir­galomból és csupa szeretetből tetted. Ámen. PÉNTEK. — „Ha hűtlenek va­gyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát.” 2 Tim 2,13 — (Zsolt 139,9—10 — Mt 0,1—4 — Jer 18,1—12). Hűséged a mi egyedüli reménységünk, Jé­zus Urunk! Mi is,lenne velünk, ha hitünk és üdvösségünk csak rajtunk múlna? Bizony, veszve lenne a mi ügyünk! Bűneink erőt vesznek rajtunk, annyira, hogy nemcsak bizonytalankodunk, ha­nem meg is csalunk téged na­ponta. — Megrendítő a te hű­séged! Te még mindig megbo­csátasz, még mindig lehetőséget adsz, s még mindig hazavársz? Segíts, Urunk, hogy hűségedet ne csak csodáljuk és ámuljunk raj­ta, hanem megtérjünk, és hű­ségedet ragaszkodással viszonoz­zuk. Ámen. SZOMBAT. — „Az én Uram ad "nekem erőt.” — Űab 3,19 — (1 Kor 3,21 — Ám 5,4—7.10—15 Jer 20,7—18). Mennyei Atyánk! Ismét elmúlt egy hét. Hosszabb lett a megtett út, és egy héttel rövidült az előttünk levő. Minden munkánkhoz tőled kaptunk erőt, kérünk, áldd meg, ami tetszésedre történt. Adj erőt, hogy helyre hozzuk, amit elron­tottunk. s ne hibázzunk ismét ugyanúgy. Adj erőt. hogy belás­suk bűneinket, és ahhoz is, hogy megszabaduljunk tőlük. Add, hogy ez a hétvége hadd lehes­sen az ünnepszentelés, az erő­gyűjtés szép alkalma, hogy ha új napokkal ajándékozol meg majd bennünket, azokat a tőled kapott erővel fussuk meg. Ámen. Ittzés János PRESBITERIÄNUSOK a dohányzás és AZ ALKOHOLFOGYŰSZTAS ELLEN John Gatu, a Kenyai Presbiteriánus Egyház moderátora felhívta egyháza lelkészeit, hogy tartózkodjanak a dohányzástól és a sze­szes ital fogyasztásától. A Kenyai Presbiteriánus Egyház azt ajánl­ja a lelkészeknek, hogy az úrvacsoránál bor helyett üdítőitallal osszanak úrvacsorát. (Ecumenical Presse Service) — S. Nekünk sem lehet közömbös! A fiatal anya egyik kezével a gyermekkocsit fogta, a másikkal égő cigarettáját tartotta. A ko­csiban a gyerek torkaszakadtá- ból ordított azon az ideges, erő­szakos hangon, amelyet akkor „vet be”, ha minden áron saját akaratát igyekszik érvényesíteni. A gyermek az égő cigarettát akarta, ő is füstkarikákat akart fújni, mint az édesanyja. — A kismamát nem zavarta az erő­szakos ordítás. Megszokta. A közlekedési lámpa pirosra for­dult, ez állította meg. És akkor — még leírni is bor­zasztó nekem — a mama nagyot szippantott a cigarettájából és a füstöt játékosan a gyermekére fújta. Még nevetet is, amikor a gyermek köhécselve kapkodott a füstkarikák után. Utam továbi szakaszán cigaret­tázó tizenéves kislányok (nem fiúk) csoportja hökkentett meg. Nevetve fújták a füstöt, gro­teszk pózban tartva kezüket. A nagyokat akarták utánozni, hogy lám. lássa a világ, ők ezt is te­hetik már, amit a felnőttektől tanultak. A kórházi várószobában is volt látnivalóm. A „szülőszobába be­lépni tilos” feliratú szoba ajta­ján nővérek, orvosok dohányoz­va léptek. De a kismamák is, akiket külön tanítanak arra, hogy a terhesség ideje alatt né dohányozzanak, mert káros lehet a magzatnak —, éppen úgy do­hányoznak. mint annak előtte, és ha jön a kezelőorvos, a fűtőtest Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. szept. 16-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi zelma, de. 11. (úrv.) Ta­kácsné Kovácsházi Zelma, tíu. 6. Pin­tér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andomé. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57'b. de. 9. (szlovák) cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. dr. Káldy Zol­tán (orgonaszentelés), du. 6. zenés áhítat. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák I.ajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Ojpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Sorokság-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. 8. Ma- tüz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor, iispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. I. Sehreiner Vilmos. Rákospalota nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Pé­ter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákos- liget de. 11. Kósa. Pál. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Toroczkó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9.. de. H... du. fél 7. Modor! u. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8, Scholz László, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Benoze Imre. Németvölgyi út 138. de. S. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje; Gál 3 15—22; az igehirdetés alapigéje: Lk 13,22— 27. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: szeptember 16-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: BALICZA IVÁN salgótarjáni lelkész. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egytáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért (elel: Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90138 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávlk András vezérigazgató mögé dobálják a félig elszívott csikkeket. Hazafelé jövet fiatal iskolás fiúkkal találkoztam. Valami bu­lira mehettek, mert bőségben volt náluk ital, cigaretta. — Huh! — ugrott felém az egyik, nyilván azzal a szándék­kal, hogy megijesszen. Sikerült is neki. Nem számítottam arra. hogy nyílt utcán, fényes nappal elém ugorjon valaki. Nyilván nem mondta neki senki, hogy egy rossz szívű járókelőt halálra rémíszthetett volna. Ha csak ezt a véletlen hozta néhány példát nézzük, láthatjuk, hogy a dohányzás válogatás nél­kül'szedi „áldozatait”, nemre és korra való tekintet nélkül. Áldo­zatait? Igen, áldozatait, mert a dohányzás rákkeltő, és sokféle szívbetegség előhívója lehet. De nemcsak magunkat, de munka­társainkat, családtagjainkat is érinti, hiszen a füstje is karcino­gén. Az anyagi oldalát már nem is említem. A világsajtóban mostanában egyre gyakrabban olvashatunk orvosok, újságírók tollából a do­hányzás káros voltát tárgyaló cikkeket. Persze vita van elég. Pro és contra. A harc már régen folyik, nem egyszerű, de össze­fogással sok mindent el lehet érni. Egyes országokban már ren­delet kötelezi a dohánygyároso­kat, hogy minden cigarettado­bozt lássanak el a következő feliratú címkével: „A cigarettázás tüdőrákot, tü­dőtágulást okozhat. Sok szívbe­tegség oka lehet. Szokássá vál­hat és halálhoz vezethet. A ci­garettázás elvetéléshez, koraszü­léshez vezet. Csökkent születési súlyú lesz a gyermek.” Mindenki, aki gyermeke, em­bertársa és saját egészsége vé­delmében tenni akar valamit, hívja fel a figyelmet arra. mi­lyen káros szenvedély a dohány­zás és járjon elől jó példával. Amúgy is rossz halálozási sta­tisztikánkat ne segítsünk még jobban lerontani. Népünk, jövő nemzedékünk sorsa nem lehet számunkra közömbös. Gyarmathy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom