Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-02 / 49. szám

150 ÉVE SZÜLETETT STARK ADOLF

ID. DEDINSZKY GYULA KÖNYVE

Lapunk olvasói gyakran olvashatnak könyvismertetést ha arról egyházunknak van szava. Az alábbiakban oly műről lesz szó, mely többféleképpen is kapcsolódik velünk.

Békéscsabán október 26-án emlékünnepséget tartottak neves előadókkal Stark Adolf születése 150. évfordulója alkalmából. A tudományos előadások után emlékhely és sírja megkoszorúzása között megnyitották a róla szóló emlékkiállítást a Munkácsy Mihály Múzeumban. A kiállított tárgyak többsége a Békéscsabai Evangélikus Gyülekezet Levéltárából került kölcsönképpen a Múzeumba. E levéltárunkat id. Dedinszky Gyula ny. lelkész gondozza ég a kiálllítási anyagot is ő válogatta.

A fenti ünnepség előtt néhány nappal jelent meg a könyv ugyancsak id. Dedinszky Gyula tollából. Címe: Stark Adolf szőlőnemesítő élete és munkássága (1834—1910). Kiadója a Kertészeti Egyetem. Előszót dr. Kozma Pál tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja írta. Ö írja: „Különösen nagy szolgálatot tett a tudománynak és a szőlőkultúrának Dedinszky Gyula azzal, hogy sok éves tervszerű, módszeres és szorgalmas kutató munkával, az eredeti források felkutatásával feltárta a nagy szőlőnemesítő életrajzi adatait, szakmai, társadalmi munkásságának eddig ismeretlen részleteit.”

A könyv 148 oldalas, angol és orosz összefoglalóval és számos képpel jelent meg. A könyv végén Dedinszky Gyula életét közli. Kiskőrösön több mint 10 évig, Békéscsabán pedig 30 évig volt lelkész. A felsorolásból ismertté válik, hogy 8 művel jelent meg magyarul nyomtatásban. Szlovákul 3 nagyobb tanulmánya. További nyolc nagyobb lélegzetű dolgozata egyike most van kezünkben. Munkáival több pályadíjat nyert és Sebestyén Gyula emlékérmet kapott. _ /

Az említett könyv még egy szállal kötődik egyházunkhoz: Stark Adolf saját gyülekezetét és azon túl egyházát végrendeletében meg kívánta segíteni. Nem csupán vagyoni támogatással, hanem egyházi intézmények alapításával.

Röviden nézzük kiről ír Dedinszky Gyula a könyvében.

Bártfán 1834. december 28-án született Stark Adolf. Iskoláit abbahagyta és kereskedő tanuló lett. Felszabadulva pedig a Felvidék, Erdély több helységében gyarapította tudását. Valószínű rokona tanácsára Békéscsabán kért és kapott üzletnyitásra lehetőséget. Mint vaskereskedő működött élete végéig. Másik foglalkozása a mezőgazdasági tevékenység volt. Földet vett magának, szőlőt telepített. De nem elégedett meg a szokásos-hagyományos fajtákkal. Hanem gyűjtötte a különböző fajtákat és nemesítéssel kereste a legjobban megfelelőket. Mintegy 350 fajtája volt. Hét olyant nemesített, mely világhírűvé tette. Itt most csak a Csaba-gyöngjét említjük meg. Tudását készséggel adta tovább. A Békésvármegyei Gazdasági Egyletben több tisztséget is vállalt. Borászat, kertészet terén nemcsak mintát adott, hanem kora jobb gazdálkodását s ezzel a megélhetés jobbítását segítette. A már említett evangélikus Levéltár őrzi elismeréseit: a Bécsi Világkiállítás aranyérmét, (1873), Szentpétervárról bronzérmet (1894), Ezredéves kiállítás: bronz érme (1896), Hamburgból Kertészeti Kiállításról: ezüst érem stb. Jutalmazták hazai kiállításokon is: tengeriért, mézért, burgonyáért is a szőlőn kívül. Rózsából például 82 fajtája volt, de adatai 253-ról voltak. A legfontosabb ezekből a szőlő volt. amelyből rügyeket, vesszőket, termést küldött európa számos országába.

Milyen ember is §tark Adolf? Megmaradt feljegyzései szerint nagytudású, széles műveltségű, népét, egyházát szerető. 1910. augusztus 26-án halt meg hirtelen 76 éves korában.

Örülünk annak, hogy egy evangélikus lelkész nyugdíjas korában is ilyen értékes könyvet írt. De külön örülünk annak is, hogy a múltban is voltak, akik hitükből következően megállták helyüket, úgy, hogy kiemelkedtek kortársaik közül.

Huley Alfréd

— CINKOTA. A gyülekezet megújította tisztikarát. Az újonnan megválasztott presbiterek mellett új tisztségviselőket is választott. A gyülekezet felügyelője továbbra is Bátovszky János, az új gondnok pedig Szlau- kó János és Mosonyi János. Ünnepélyes beiktatásuk október 28-án az aratási hálaadó ünnepen volt.

— Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 1, 22—25.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: december 9-én, vasárnap reggel 7 Órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Dr. KÁL DY ZOLTÁN püspök.

„örvendj nagyon, Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán,” — Zak. 9,9.

VASÄRNAP. — „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul arcuk.” Zsolt 34,6 (1 Pt 4,l3

— Mt 21,1—9 — Zolt 24) Isten cselekvése az életünkben gyakran búvópatak jellegű, semmit sem látunk belőle. Csak várunk, türelmetlenkedünk, sürgetjük a jelentkezését, ha gyors és hathatós beavatkozásra lenne szükségünk. A kérésünk is bizalomra épül, tudjuk, hogy lehet gyermeki bizalommal a segítségét várni, mert ö szerető Istenünk. S ha jött segítség, ha tapasztaltuk hatalmát, akkor milyen szolgálatot tehetnénk egymásnak az Istenből fakadó derűvel. Annak a megtapasztalásnak a sugárzásával, hogy jó az Űr hozzánk, örömünk forrása.

HÉTFŐ. — „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.” Jn 3,35 (Zsolt 24,1 — Hab 2,1—4

— Ézs 56,1—8) Jézus születése úgy történt, hogy el kellett válnia Atyjától. Földi élete során imádságban tartott kapcsolatot Istennel, míg a kereszten megszakadt minden kapcsolat, elhagyja az Atya. Pedig szereti őt, de el kellett fordítania arcát a bűneinktől eltorzított Fiúról. Ez az elfordulás nem hűtlenség, nem Isten szeretetének kudarca, hanem irántunk való szeretetének és hűségének a mélysége. Jézus szegekkel átvert kezébe tette le az Atya az ítélet jogát. Aki ennyit vállalt, akinek még Isten szeretetét is nélkülözni kellett egy időre, hogy nekünk ne kelljen soha nélkülözni; ö fog elszámoltatni a ránk pazarolt bőséges szeretetről.

KEDD. — „Nézzétek csak a ti elhivatástokat, azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek.” 1 Kor 1,26—27 (Jer 14,9 — Kol í,9—14 — Ézs

57,14—21) Isten nem önmagukban biztos tanítványokkal végezteti a keresztyénség hivatását. Mindig igényt tartott arra, hogy népét maga vezesse, oltalmazza. Életünk útja, még a holnapi nap is ismeretlen előttünk, de ha engedjük, akarjuk, bennünket is kész vezetni. Gondjaink megoldásában tanácstalanok vagyunk? Bölcs Ö és javunkra dönt. Engedelmességre kész szívet vár. Minél erőtlenebbek vagyunk, annál gáttalanabbul áradhat belénk az ö ereje, tanácsa, szeretete, kegyelme.

SZERDA. — „Van-e kőszikla Istenünkön kívül?” Zsolt 18,32 (2 Kor 12,9 — Mik 2,1—5, 12—13

— Ézs 58,1—12) Elméletek, ku4 tatási eredmények idejét múlttá, túlhaladottá válnak. Munkabírásunk, értelmi képességeink felívelő, majd leszálló ágat mutatnak. Emberek, akiket szeretünk, akikben bízunk ugyanúgy halandók, mint mi vagyunk. Mire, kire érdemes, akkor alapozni az életünket, hogy megbízható, stabil alapja legyen. Arra, aki maga a kezdet és maga a vég. Aki tegnap, ma és mindörökké változatlan. Aki az életünket elindította, biztos kézben tartja és viszi célhoz.

CSÜTÖRTÖK. — „Akit szeret az Ür, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” Péld 3, 12 (1 Kor 10,13 — Zsid 10,19—23

— Ézs 59,1—15a.) Nagyon nehéz gyermeket fenyíteni még akkor is, ha rászolgált. De ostoba dolog mindent ráhagyni a tapasztalatlan, veszedelmek torkában is önfeledt gyermekre, mert az életével, épségével játszik. A dorgálást fogadni is nehéz. Ezért szakad föl belőlünk panasz Istennel szemben, amikor ránk nehezedik atyai keze. Pedig az Ö szeretete a legtisztább és legböl- csebb, akkor is, ha nem találunk rá emberileg magyarázatot.

PÉNTEK. — „Te Uram, az igazságot nézed.” Jer 5,3 (1 Jn 4,20 — Jn 18,33—38 — Ézs 59, 15b—21) Mi az igazság? — sokszor keressük és úgy véljük, nincs. Isten igazsága egészen más mint a miénk. Az övé a legigazságtalanabb igazság. Megtagadjuk, ellene fordulunk, vétünk ellene. Emberi viszonylatban mi jár ennyi hűtlenségért, amit Istennel megteszünk? ö mégis megbocsátani kész szívvel közeledik hozzánk. Mi az igazság akkor? Jézus mondja: Én vagyok. Isten Jézuson büntette meg azt a bűnt, hogy ítéletének ne rajtunk kelljen csattannia. Jézusban tárja elénk minden képzeletünket és igazságérzetünket meghaladó szeretetét.

SZOMBAT. — Ne ijedj meg és ne rettegj, mert veled van Istened, az Űr mindenütt, amerre csak jársz.” Józs 1,9 (1 Tim 1,18

— Zof 3,14—17 — Ézs 60,1—11) Technizált életünk annyi veszedelmet rejteget, összeszorul a szívünk, hogy a békétlenül forrongó világ milyen jövő felé halad. Nyugtalan életünk békességre és biztos oltalomra vágyik. Miért is felejtjük el annyiszor, hogy nem vagyunk egyedül. Se félelemre, se aggodalomra nincs okunk, mert velünk van az Isten. A félelmek nélküle rémisz- tőek, a teljes szeretet, az ö lénye pedig kiűzi a félelmet.

Bálintné, Varsányi Vilma

Már régen volt, de mintha csak tegnap lett volna, olyan tisztán emlékszem arra a napra, amikor először hallottam ezt aszót: ADVENT. Örök kérdezősködő gyermek voltam, mindjárt megkérdeztem:

— Édesanyám, mi az, hogy advent?

— Az az idő, amikor felkészülünk a kis Jézus eljövetelére.

— Készüljünk fel mindjárt, hogy először hozzánk jöjjön.

j — És hogyan készülnél fel mindjárt?

— Szép rendet csinálnék és neki is adnék helyet a szobában — válaszoltam.

— Nem elég az, kicsikém, mondta anyám. A kis Jézusnak nem a te szobád kell hanem te magad. Teljesen, egészen. És csak tiszta szívvel lehet őt fogadni, mert ő azokat szereti, akiknek a szíve tiszta.

— Hát az én szívem tiszta — vágtam rá rögtön.

— Tiszta, kislányom — mondta anyám — de most várj szépen ezzel a tiszta szívvel és egyszerre azt lS.tod, hogy a szívedbe egy csöpp kis fény lopakodik és ez a fény egyre nagyobb lesz, egyre nő, ahogy Karácsonyhoz közeledünk és amikor megérkezik a kis Jézus, olyan nagy fényességgé lesz, hogy nem is kell lámpás mert amikor belép a szobádba, fénnyel telik meg minden, ő meg rádteszi a kezét és azt mondja: boldogok akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják. És megkondulnak mind a harangok itthon és széles e világon és viszik az örömhírt: megszületett! és akkor te tudni fogod, hogy megszűnt az ádvent, mert akit úgy vártál, eljött.

Ez a régi emlék jutott az eszembe amikor a minap kiléptem az erkélyemre. Mindenütt sötétség volt. Az utcák kihaltak, éppen csak a főútvonalak felől jött egy kicsinyke fény.

Álltam az erkélyen a sötétségbe bámulva és a fényre gondoltam. A fényre, amely éltet, embert, állatot, növényt. A fényre, amely nap-nap mellett eljön hozzánk éltető melegével és világít nekünk, hogy meglássuk egymást, megtaláljuk egymás kezét, megkereshessük bennünket váró öregeinket, hogy megtaláljuk a templomot, a munkahelyünket, hogy hazataláljunk szülőfalunkba, a szülői házba, hogy magot vethessünk, arathassunk, építhessünk és szépíthessünk. Mert fény kell az élethez. Tiszta, meleg fény.

Arra gondoltam, mi lenne, ha megszűnne a fény, ha mindnyáIstentiszteleti rend

Budanesten 1984. december 2-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de., fél . 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de 12. (magyar, úrv.) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.).

Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. li. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Zoltai Gyula. Frangepán u. de.

8. Zoltai Gyula. Újpest de. 10. (úrv.) (Szirmai Zoltán, du. 5. (szeretetven- dégség) Szirmai Zoltán. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere- telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sánr dór, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bony- nyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Inotai Lehel. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tarnál. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr ele. fél 11. Kósa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. (úrv.) Ma- docsai Miklós. Toroczkó tér de. fél

9. (úrv. Madocsai Miklós. Óbuda de.

10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tart- say Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthi- degkút dé. fél 11. Kelenföld de. 8. Hepke Zsuzsa, fél 10. (családi) Hep- ke Zsuzsa, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de fél 11. Mezősi György.

— ÉRTELMISÉGI HÁZASPÁR rendezett anyagiakkal eltartási szerződést kötne vagy magas életjáradékot fizetne budapesti lakásért. Jelige : írisz.

— FIATAL PÁR budapesti eltartási szerződést kötne. „Remény’» jeligére a kiadóba.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi

Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György:

Felelős kiadó:

I Harkányi László |

Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest vm.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index:

25 211

ISSN 0133—1302

Szedés: 84.2315/90-49

— Zrínyi Nyomda

Felelős

vezető:

Vágó Sándorné

vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

ADVENT

jan, mindig sötétségben járnánk, ha nem láthatnánk semmit abból, amihez annyira ragaszkodunk, amire olyan kíváncsiak vagyunk, nem láthatnánk a tavasz virágait, az ősz színeit, a kedveseink arcát, madarainkat, fehérbe öltözött konfirmandusainkat, gyermekeinket amikor esküt tesznek, egy életre szólót az oltár előtt. A hold is sötétségben lenne és nem ragyognának a csillagok. Istenem, mi lenne belőlünk, fény nélkül? Mi lenne, ha- örök sötétségbe kellene járnunk?

Álltam az erkélyen és néztem a sötétségbe borult világot. Képek vonultak fel előttem, amelyek mind kapcsolatban álltak a sötétséggel. Bujkáló emberek, akik orvul legyilkolják egymást: bujkáló emberek, akik szívükben bűnös titkokkal lopódznak az éjszaka leple alatt, nyomukban félelem, nyugtalanság jár; titkon surranok, akik kapualjakba húzódva elveszik egy özvegyasz- szony utolsó forintját is. Fiatalokat látok, akik célt vesztve csak az éjszakai szórakozásokat hajszolják, mintha félnének az idő múlásától és azt hiszik, hogy akkor tartják meg, amikor elfecsérelik. Émbereket látok, akik soha sem kísérelték, hogy kijussanak a fényre, akiknek az éjszaka a nappal és a nappal éjszaka, a sötétségben érzik magukat jól.

Rettenetes sötétség van a világban. Mintha kiszáradtak volna a lelkek, mintha elsatnyultak volna a szívek, mintha megköve- sedtek volna az emberek és nem lennének képesek a közelgő fény befogadására; néztem az áthatolhatatlan sötétséget... és akkor kicsinyke fény gyulladt ki a szívemben, régi, gyermekkori ád- ventek muzsikáltak bennem: azokat szereti, akiknek a szíve tiszta jutott eszembe jóanyám szava és nyomban reménység ébredt a szívemben. Tisztán égni kezdett bennem a várakozás fénye a bizalom, a hit fénye, a tudat fénye, hogy biztosan eljön, akire várunk, csak tiszta szívvél várjuk. Érző szívvel, élő szívvel. Csak ilyen szívvel mehetünk eléje. Együtt vagy külön, az mindegy, csak eljussunk hozzá. Az ádventi éjszakák drága ígéret hordozói. Fényes, reményteli éjszakák üzenetének vivői.

Igyekezz hát, hogy le ne maradj! Tegyél naponként valakivel valami jót. Próbáld meg! Keresd fel gyermekkorod templomát. Próbáld meg! Megérteni

egymást, férj á feleségét és viszont, gyermek a szülőjét és szülő a gyermekét, öreg a fiatalt és fiatal az öreget. Próbáld meg! Jobban szeretni, jobban dolgozni, jobban ragaszkodni egymáshoz, családhoz, egyházhoz, hazához.

Ez a soknak látszó próba mind azt jelenti: a fény felé menni.

Ki a sötétségből, ki az éjszaka feketeségéből, a mellékutcákból! A kapualjakból, az átláthatatlan éjszakából a tiszta fényre! Meglátni azt, ami összetart bennünket, gyermekszívvel rendbe rakni szívünk kamráit, helyet csinálni a karácsonyi csodának.

Ádvent van, a várakozás ideje. Tárd ki hát a szívedet, nyílj meg, hogy beléd hatoljon a fény, amely minden nappal közelebb kerül hozzád, ahogy haladunk előre, és mire elér hozzánk, megtelünk fénnyel és már lámpást sem kell gyújtani, mert ahová Ő belép minden csupa ragyogás lesz. ő meg csak ránkteszi a kezét és azt mondja: boldogok, akiknek a szíve tiszta ... és megkondulnak mind a harangok idehaza és szerte a nagyvilágban és a sötét éjszakában kivilágosodnak az ablakok és fénynyel telik meg az emberek szíve és akkor látni fogjátok, hogy akit úgy vártatok: megérkezett.

Gyarmathy Irén