Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-08 / 2. szám

CYERMEKEKNcíC A kiszolgáltatott 1 Móz 22,1—14 Nincsen nagyszerűbb érzés, mint az, ha az utolsó pillanatban minden jóra fordul. Rossznak hitt dolgozatot jó osztályzattal visszakapni. Vagy hosszú beteg­ség súlyos hetei után hallani az orvos szavát: minden rendben, holnaptól mehetsz az iskolába, játszhatsz, kirándulhatsz nyugod­tan. Eddig a célig azonban gyak­ran nehéz terheket kell hordozni és keserves utat kell végigjárni. MOST EGY RENDKÍVÜL NE­HÉZ HELYZETBEN, teljesnek tűnő kiszolgáltatottságba került kisgyermek életével ismerkedünk meg. A Biblia elején szerepel egy történet. Egy édesapáról és öreg korában született kisgyermeké­ről szól. Az édesapát Ábrahám­nak, a kisfiát pedig Izsáknak hívják. Óriási örömet hozott a kis Izsák Ábrahám életében. Már lemondott arról, hogy neki kis­fia legyen, mégis megszületett. Ábrahám sokat imádkozott Izsák születése előtt is, utána is. Elő­ször azt kérte, hogy szülessen kisfia. Később arról beszélgetett az édesapa Istennel, hogy mutas­sa meg, mire és hogyan nevelje a gyermeket. EGYSZER KÜLÖNLEGES FELELETET HALLOTT Ábra­hám: fogd az egyetlent, akit sze­retsz. és áldozd fel nekem! Áb­rahám egész élete úgy telt, hogy mindent Isten szolgálatába állí­tott, s amit csak parancsolt neki Isten, azt ő mind megtette. így cselekedett most is. Fogta Izsá­kot és felvitte az áldozati hely­re. Odakötözte az oltárhoz, fel­emelte a kést. hogv teljesítse a simára legnehezebb narancsot. Flőtte oi> feküdt minden vade­lem nélkül egyetlen kisfia.' Izsák mág útközben megkérdezte apjá­tól. hol van az áldozatra kisze­mel bárénv. Feleletet csak most kap rá- ő m°ga az. Aligha akad gzermmbh kén. mint a védtele­nül kis^o’«áltatott gyermek re­megő, riadt teste a hideg kőoltá­ron. ■ Ebben a legszörnyűbb pilla­natban azonban megszólal Isten küldötte: Ábrahám, ne bántsd á gyermeket! Most már tudom, hogy a számodra legdrágábbat is képes lennél odaadni nekem. Megszólalt a hang s Ábrahám meglátott egy kost egy fa ágán fennakadva. Ezt áldozta fel Is­tennek ősi szokás szerint. ÉLETÜNKBEN NAGYON SOK ESEMÉNY az indulásnál rosszat sejtet. Hányszor előfordul azon­ban. hogy nehéz napok mégis szép végeredményt hoznak! Ed­dig talán csak közmondásszerűen hallottuk, hogy „minden jó, ha a vége jó”. Most ez a történet megtanít arra, hogy Isten végső célja velünk, emberekkel mindig a jó. Emiatt kellene nagyon ko­molyan gondolnunk a mi korunk és a mi világunk védtelen gyer- gyermekeire. Kicsikre, akik ki­szolgáltatottan és rettegésben él­nek Indiától Dél-Amerikáig. Akiknek hazájában katasztrófa pusztít, háború dúl vagy éhség fenyeget. Ezt a kiszolgáltatottsá­got. ezt a pusztulást és ezt az áldozatot nem kéri és nem várja Isten. Sőt jóakaratú emberek szolgálatának segítségével éppen ezek ellen harcol. Isten próbája életünkben mindig csak akkora, amilyet el is bírunk hordozni. NEHÉZ LEHETETT A HEGY­RE FELVEZETŐ ÚT apának, fiának egyaránt. Annál nagvobb ölömmel és felszabad ultsásgal tértek vissza otthonukba. Isten keményen próbált« ki. mennvire bízik meg benne Áb’-ahám. De a kiszolgáltatott kisgyermeket, Izsákot életre és áldásra adta vissza a t°ijes kiszolgáltatottság »’táráról. Fz a szabadítás a cél­ja m.« is, mindé« kisgyermeknél mert T<?ten min­dennél nagyobb hatalom. Szabó Lajos SIKÁTOR—VESZPRÉMVAR- SÄNY. A gyülekezet újonnan megválasztott lelkészét, Selmeczi Lajos eddigi galgagyörki lelkészt ádvent 1. vasárnapján, a dél­utáni istentisztelet keretében ik­tatta be hivatalába Siícos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye espe­rese. „Írok nektek, ifjak” Botrány a templomban Mt 21,12—16 DE MÉG MILYEN BOTRÁNY! Alig ismerünk rá Jézusra. Való­ban Ö lenne ez? Aki ezt a ha­talmas felfordulást okozza?, Szin­te látjuk a feldőlő asztalokat, a szerteszét guruló pénzdarabokat, a riadtan menekülő árusokat. Fülünkben cseng a lárma, szinte halljuk a megdöbbent felkiáltá­sokat. S a hangzavart még tetézi az elszabadult bárányok bégeté- se. a levegő megtelik a hirtelen jött szabadságban fölszálló ga­lambokkal. Mindenki fut, mene­kül. Percek alatt kiürül a temp­lom külső udvara, Jézus kiűzte a kufárokat. Csak romhalmaz ma­rad utánuk. Ez lenne Jézus, akit mi eddig egész másnak ismer­tünk meg? Akit még a festők is szelídnek szeretnek ábrázolni? Aki szeretettel közeledik az em­berhez, aki fájdalmat szüntet meg, könnyeket töröl le? Kodály Zoltán csodálatos kórusművében, a „Jézus és a kufárok” című ve­gyeskari művében a zene nyelvén festi le előttünk a történteket, a káoszt. Jézus indulatát. NEM ÉRTJÜK. MÉGIS MI TÖRTÉNHETETT ITT. Már csak azért sem, mert ezeknek a ke­reskedőknek fontos feladatuk volt itt, a templom külső udva­rában. Ez volt ugyanis a pogá- nyok udvara, ahova mindenki beléphetett. Még azok is. akik nem voltak zsidók. Bár a keres­kedők ténykedése kétségtelenül hasznot hozó vállalkozás is volt, mégis, működésüknek gyakorlati megfontolások is szabad utat nyi­tottak. Mert sokak számára egy­szerűbb volt a templomban, a helvszínen megvásárolni az-áldo­zati állatokat. ígv nem kellett messze földről terelgetni a kisze­melt állatot, ami a hosszú úton meg is sérülhetett. Az itt vásá- -o’t allétok garantáltan hibátla­nok voltak természetesen, meg- fe’eltek tehát az áldozati előírá­soknak. v A pénzváltók munkája szintén nélkülözhetetlen volt. A temp­lomadót ugyanis nem lehetett akármilyen pénznemben befizet­ni. Akik tehát nem rendelkeztek az előírt pénznemmel, saját pén­züket Itt beválthatták, s így már eleget tehettek kötelezettségeik­nek. 1 Ha tehát ez így volt, akkor Jé­zus miért ragadtatta el ennyire magát? Mi nem tetszett neki eb­ben a templomi vásárban? A TEMPLOMBAN BOTRÁNY TÖRTÉNT. De nem ez, a kedé­lyeket felkavaró esemény volt az igazi' botrány, hanem egészen más. Az, ami ellen Jézus ezzel a figyelmet felkeltő cselekedetével tiltakozni akart. A zsidók különféle áldozatok bemutatásával engesztelhették ki Istent bűneik miatt. A gyakorlat­ban azonban az idők folyamán megmaradt az áldozat, de eltűnt az azt kísérő bűnbánat. A temp­lom nem volt már többé a bűn­bánó „imádság háza”, hanem Is­ten lekenyerezésének a helye lett. Mintha Isten megvesztegethető lenne! A zsidóság bűneire már nem bocsánatot és szabadulást keresett, hanem a temolbmot bú­vóhelynek tekintette. Ahogyan a „rablók barlangja” is búvóhely az üldözők elől. a zsidóság is bű­neire inkább védelmet, oltalmat keresett a templomban. Istentisz­teletük tehát nem volt többé Is­tennek tetsző. Templomuk nem volt már számukra a bűnbocsá­nat háza. mert azt gondolták, hogy aki áldozatot mutat be Is­tennek, az bűnbánat nélkül is védelmet kap Istentől. S ez már valóban bó+«ánv. Tsten akaratá­nak télié® félreértése. fcTy mír tnkíRR ÉRTHETŐ JÉZUS VISELKEDÉSE: az igazi istentiszteletért küzd. Lám, Jézus figyelme erre is kiteried: vaion milyen a mi istentiszteletünk? S itt most nem csak a liturgikus keretekbe foglalt templomi isten- t®g*“’etünkről van szó. hanem ál- ta’ában “«ész keresetvén életünk­ről is. Jézus jelenléte reflektor- fénvbe állítja Istennel való kap­csolatunkat is. Mit ke'esünk a tomn’omhan? Miért fordulunk Istenhez? «as- aV­„Oltárhoz kúszol, templomokba fut lábad, de a lelked bálványt imád csak, s szíved, melyben színlelés az alázat, Istent szolgálni is csak csalva tud.” p (Hviezdoslav: Véres szonettek) Hviezdoslav. szlovák-magyar költő megrendítő sorai mögött is ma is.fc ott a nagy kérdőjel: vallásossá-, gunkban van-e igaz tartalom? J-V- ­ISTENHEZ SZÁMTALAN ÜTŐN LEHET ELINDULNI, de csak egyetlen egy van, amin el is lehet jutni hozzá. Ezt az utat pedig ö építette nekünk. Sokan keresik . Istent, és sokan esnek abba a tévhitbe, hogy öt külön­féle kegyes cselekedetek révén találhatják meg. Tévesen gondol­ják azt, hogy Isten szeretetéért tenni is kell valamit. Istent kere­sik. de nejn ott, ahol meg lehet találni. Mert Öt megtalálni csak Jézusban lehet. Aki ismeri Jé­zust, ismeri Isten szeretetét is. Aki ismeri Jézust, az bűnbocsá­natot kapott. Az egyetlen út a bűnbánat út­ja. Ember Isten elé csak úgy áll­hat, ha elismeri és megvallja, milyen is igazán az élete. Ahogy Augustinus \írja: „ ... föl kell tárnom, nem azt, hogy milyen voltam, hanem milyen va­gyok. ..” (Vallomások). Isten akarata szerint úgy élhetünk, ha nem takargatunk előtte semmit sem. Kegyelmet szeretne adni, ezt már előre elkészítette min­den embernek. De a bűnbocsá­nat ajándékát csak az érti meg, aki bocsánatért fordul hozzá. Ezért tehát bűnbánat és bűnval­lás nélküli vallásosságban élni csak menekülés. A magasugró át­sétál a léc alatt, a túloldalon van ugyan, de feladatát nem teljesí­tette. Persze, minden hasonlat sántít. így talán ez is. De az igaz, hogy a vallásos ember Isten mel­lett érezheti magát, és mégis, oly távol van tőle! JÉZUS DÜHÖSEN BORÍTJA FEL A VALLÁSOSOK ASZTA­LAIT. Mert szeretne felrázni, hogy nem ez a lényeg. A csillogó külső mit sem ér, ha nincs össz­hangban a belső tartalommal. Is­ten megbocsátani szeretne, s eh­hez a maga részéről mindent megtett. Megépítette és megnyi- 7 tóttá az egyetlen utat, amelven járhatunk, a kereszt útját. Imád- . kozzunk hát Lutherrel együtt; „Én — bűnös vagyok Te — igaz vagy. ~ • " Itt nálam csak bűnök betegsége 7 található De nálad van az igazság teljessége.” ’ (Imádkozzunk együtt Lutherral v ; m I Lupták György V 25 éve, 1959. január 2-án lőt­ték fel a Szovjetunióban a vi­lág első űrrakétáját. Ezt meg­előzően mesterséges holdakkal (a szputnyikpkkal) folytak a kísér­letek. Az első szputnyikot 1957. október 4-én lőtték fel. Az űr­rakéta sikeres fellövése indította el azt a folyamatot, hogy az em­ber űrutazást tehessen. Az első űrrakétát már 1959 szeptembe­rében követte a második, amely elérte a Holdat, majd október 4-én le is fényképezte a Hold­nak a Földről nem látható túl­só Telét. 25 éve. 1959. január 8-án győ­zött a népi forradalom Kubában. A fegyveres felkelés 1956. no­vember 30-án kezdődött el. mely Batista diktatúrájával szembeni felszabadító harcot jelentett. Fi­del Castro (sz. 1927) vezetésével ez a harc olvan stádiumba ke­rült 1958 utolsó napiaiban. hogy Batista rendszere 1959. január 7-“n összeomlott. Ekkor Havan­nában a hatalmat katonai junta ragadta a kezébe. A szakszerve­zetek azonhan általános sztráj­kot hirdettek, amelv nvomán ja­nuár 2—4. között a katonai jun­ta is összeomlott, maid január P-án Fid“l Castro partizániai élén bevonult Havannába. Feb­ruárban miniszterelnökké válasz­tották Cnstrót. Azonnal hozzá is kezdett egv sor demokratikus re­form előkészítéséhez. Május 14- én már ezek megvalósításához láttak hozzá, hogy teljesen fel­számolják a nagybirtokot, kisa­játítsák a külföldi tulajdonban Januári krónika levő földeket, a nagy ültetvé­nyeken pedig szövetkezeteket, ál­lami birtokokat szerveznek. Ezt a fejlődést nem tudta meggátolni az amerikai beavatkozás 1961- ben, amikor először a diplomá­ciai kapcsolatok szakadtak meg (január 3.), majd hozzákezdtek az amerikai gépek Kuba városai­nak bombázásához (április 15.), de az ellenforradalmárok part­raszállása sem (április 17.), sőt az 1962 őszén kezdődött blokád sem. 175 éve. 1809. január 19-én született Bostonban Edgar Allan POE, neves költő, elbeszélő. Szü­lei színészek voltak. De korán elvesztette őket. Nevelőapja volt John Allan, akinek a nevét is viselte. Európában járt iskolákba. Innen érthető az, hogy Poe köl­tészetében szinte alig van va­lami amerikaias. Amerikában máig is kevésbé népszerű, mint Európában. Az egyetemről azon­ban kicsapták kártvaadósságai nvMt. Katona, maid úiságíró lett Philadelphiában és New York­ban. Nem volt termékenv költő, de írt novellákat, bűnügyi no­vel Iákat (de tektí vtörténeteket), rémtörténeteket. Ezeket utánozni nem lehet. Megírásukhoz Poe megszállottsága kellett, amit ha­lála körülményei is illusztrálnak: részegen elaludt az országúton, tüdőgyulladást kapott és közvet­lenül második házassága előtt halt meg 1849-ben. 250 éve, 1734. január 23-án született Pozsonyban KEMPE- LEN FARKAS feltaláló. Bécsben jogot tanult, majd a pozsonyi Magyar Kamara fogalmazója lett (1755), elindulva a ranglétrán először a Kamara titkára, ' ne­hány év múlva pedig udvari ta­nácsos lett, majd a sóbányák ma­gyarországi igazgatója (1765), ké­sőbb pedig a temesi bánság be­telepítésének a kormánybiztosa (1767). Technikai kísérletező volt odahaza. Mária Teréziának fél év alatt készítette el 1769-ben a sakkózógépét, amit 1770-ben mu­tatott be Bécsben. Már ekkor el­kezdte a kísérleteket a „beszélő­gép” megszerkesztésére, amellyel reprodukálni tudná az emberi hangot. Kilenc éven át foglalko­zott ezzel. 1778-ban készült el és mutatta be. Gépe főleg az an­gol és francia nyelvet „beszélte”. Fzután a királynő keresztlányát, aki vak volt, tanította meg írni- olvasni a maga szerkesztette és tervezi» házinyomdával, effv ké­zi szedő készlettel és asztali sai- tó megalkotásával. 1782-ben kül­földi bemutató körútra indult. Nágv év múlva hazatért és a pá^oáuuel foglalkozót!. Nevéhez fűződik a nozsouvi haióhfd. a sehonbrun-u szökőkút, a nozsonvi várban alkalmazott különleges szivattyúja. Lehet, hogy ha Ang­liában él, több gyakorlati hasznot hozott volna tehetsége. De így is megelégedetten hunyt el 1804. március 26-án Bécsben. ________ 100 é ve. 1884. január 24-én született Űjnéppusztán (Magyar- szerdahely) GÁBOR ANDOR író, költő, újságíró, műfordító és kri­tikus. 1953-ban életműve elisme­réseként Kossuth-díjat kapott. Kishivatalnoki családból indult. Már egyetemi évei alatt több újság közölte írásait. Fordító­ként is tevékenykedett, majd si­keres kabarészerzőként, vígjáték- íróként vált ismertté. Megjelen­tek szatirikus regényei és ver- •seskötetei is. Részt vett a prole­tárforradalomban (1919), majd Bécsbe emigrált, ahonnan 1925- ben kiutasították. Párizs, Berlin voltak következő lakhelyei, majd 1933-tól Moszkvában élt. Ott be­kapcsolódott az irodalmi életbe. 1945-ben hazatért. Több lap munkatársa volt. 1950-től halá­láig a Ludas Matyit szerkesztet­te. Művei Budapesten. Bécsben, Moszkvában jelentek meg. 1953. január 21-én Budapesten hunyt el. 225 éve, 1759. január 25-én szü­letett a skótok legnagyobb köl­tője, Robert BURNS. Alloway- ben, az Ayr mellett született és élt nehéz sorsú farmerként. Sze­relmi bonyodalmai elől Ameriká- be akart kivándorolni. Hózaséle- te szerencsétlen volt. De versei­ben rengeteg női név fordul elő. Mielőtt azonban elindult volna Amerikába, összeírta verseit, amelyeket saját szórakoztatására írt és énekelt magában az eke mellett. 1786-ban ki is adta eze­ket. Egy csapásra ünnepelt költő j lett. Mindenki megértette a köl­teményeket, melyek olyan egy­szerűek, mint a népdalok. Sze­mélyes hangúak. Költészete pe­dig tiszta élménylíra volt. Ek­kor Edinburgh-ba hívták, ahol etették és itatták, majd rövide­sen elfeledkeztek róla. Vissza­ment vidékre, majd 1789-ben fi­nánc lett. De érzékeny lelke és szervezete nagyón megsínylette a kettős környezetváltozást és a földtől való elszakadást. Egész­ségét aláásta az alkohol. 1796- ban fiatalon hunvt el. Költésze­te a magvar költőkre is nagy ha­tással volt. 150 éve, 1834. január 28-án született Ostffvasszonyfán TRSZTYENSZKY GYULA evan­gélikus lelkész. Otthon, majd Sopronban (1846) tanult, de a szabadságharc miatt 2 évet ma­gánúton végzett el. 1350 őszén úira Sopronban tanult, majd a bécsi protestáns teolóeiai fakul­tás hallgatója lett (1853—1855L Seeédlelkész volt Nemesdölkön (1855). majd lelkész lett Bőny- ben (1857), Szendén (1859). A fe­jér—komáromi egyházmegye es­perese lett (1860). de rövid ideig, mert 1861-ben Nagygerezsd lel­késze lett. Itt is mint az alsó- soproni egyházmegye esperese szolgált (1873—1876V 1876-ban le­mondott esneresi tisztségéről. és a dunántúli egyházkerület jegy­zője lett. Több dolgozata, igehir­detése nvomtatáshan is megje­lent. Nagvgerezsden hunyt el 1884. június 7-én. Detre János

Next

/
Oldalképek
Tartalom