Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-19 / 8. szám

A készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait m i A VASÁRNA P IGÉJE A lelki ház Ha vendégeink érkeznek az NDK-ból A VENDÉGEK OLYAN ÁL­LAMBÓL ÉS EGYHÁZBÓL ér­keznek, amelynek sajátosságára az egész világ figyel. A kérdés ez esetben így hangzik: hogyan él a nagy múltú evangélikus egyház a világ első német munkás-pa­raszt államában, a szocialista vi­lágrendszer egyik tagjában? „EGYHÁZ A SZOCIALIZMUS­BAN” — ez a legrövidebb össze­foglalása, ha úgy tetszik: képle­te — ennek a történelmi jelentő­ségű fejlődésnek. Nem volt köny- nyű az egyház helyét megtalálni a szocializmusban. Sok előítéletet kellett eloszlatni, amíg először Moritz Mitzenheim akkori thü- ringiai püspök 1968-ban mondta ki először a fenti egyházpolitikai képletet, majd 1971-ben az Eise- nachban tartott országos zsinat így fogalmazott: „Az egyház éle­te a szocialista társadalomban, a Német Demokratikus Köztársa­ságban azt jelenti, hogy nem mellette, nem ellene működik, hanem bent él ennek a társada­lomnak az összefüggéseiben.” AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉN van a hangsúly. A kettő szétválasztását mind állami, mind egyházi rész­ről helyeslik és igénylik. Meg­szűnt a trón és oltár sok évszá­zados kapcsolatának hagyomá­nya. A szocialista állam nem akarja az egyházat a maga esz­közévé tenni, az egyház pedig nem akar ellenzéki szerepet ját­szani a szocialista társadalom­ban, nem akar zavaró tényező lenni a szocialista fejlődésben. Az „egyház a szocializmusban” célkitűzése magában foglalja az elismerését a szocialista társadal­mi rendnek. Mint más szocialista társadalomban, úgy az NDK-ban is egyaránt "kiérnénk ó’ világrié- zeti ellentétet (az ideológiai art- tagonizmust), másrészt hangsú­lyozzák a gyakorlati együttmű­ködést mindazon a területen, ahol 'az ember javát lehet szolgálni. Az állam részéről Klaus Gysi egyházügyi államtitkár (1981. má­jus 29-én) ezt így fejezte ki: „Látjuk, hogy előttünk igen hosz- szú közös út áll. ezért arra kell figyelnünk, miként és hogyan járjuk ezt a közös utat.” — Me­lyek az együttműködés és a közös út konkrét vonásai? MÉLYEN ÉRDEKELTEK A BÉKÉÉRT VALÓ FELELŐSSÉG­BEN. Már 1945-ben a potsdami egyezményben kimondták a má­sodik világháborúban győztes hatalmak, hogy német földről soha többé nem indulhat el há­ború. Az NDK a béke állama, ez alapvető célkitűzése. Ezt hangoz­tatta a híressé vált 1978. már­cius 6-i tárgyalásán Honecker ál­lamfő és Schönherr, akkori ber­lini püspök. Aláhúzták, hogv a béke biztosításáért, az enyhülés politikáiéért, > a leszerelésért, a nemzetközi biztonságért való küzdelemben közös feladataik vannak. W. Stoph miniszterelnök 1980. augusztus 31-én nyilváno­san köszönetét mondott az egy­háznak a békéért való fárado­zásáért. Amint pedig egyre éle­sebbé vált a nemzetközi feszült­ség — az amerikai politika ag­resszív lépései miatt —. úgy vált az egyház békéért való felelőssé­ge egyre erőteljesebbé. Ez feje­ződött ki az 1983-ban tartott „egyházi napok” mindegyikén, de különösen a legnagyobb ösz- szejövetelen. a Drezdában tar­tott Kirchentag-on. ahol széles körű nemzetközi részvétel is erő­sítette a lutheránizmus hangját. De az együttműködésnek még sok más területe is van. A LELKÉSZKÉPZÉS ÉS AZ EGYHÁZ JÖVÖJE szorosan ösz- szefügg egymással. Az állami egyetemek keretében is folyik lelkész képzés. Itt a professzorok és a hallgatók anyagi vonatko­zásban egy tekintet alá esnek más egyetemi tanárral vagy hall­gatóval. anélkül, hogy az állam tartalmilag beleszólna a lelkész­képzés ügyébe. Az állami egye­temeken teológiai szekciók (hit- tudományi karok) működnek, a következő városokban: Berlin, Greifswald, Halle, Jena, Lipcse, Rostock. Egyházi lelkészképző fő­iskolák működnek Berlinben, Lipcsében, Naumburgban. Je­lenleg, az 1983/84. tanév első fe­I 1 Lutheránus Untált lében az állami egyetemeken 501, az egyházi főiskolákon 392 hallgató tanul. Mindenütt növek­vőben van a teológiai hallgatók létszáma. Például ma még Thü- ringiában 800 lelkészt állásból 100 üres ugyan, de ez a helyzet pár éven belül megoldódik, mert je­lenleg 136 teológiai hallgató tar­tozik a thüringiai tartományi egyházhoz. Ehhez hasonló a hely­zet a többi tartományi egyház­ban, illetve a .6 állami egyetemi teológián. A három egyházi teo­lógián túljelentkezés van, hely­szűke miatt csak minden máso­dik pályázót tudtak felvenni. Mindez azt mutatja, hogy a lel- készi pálya jövője iránt bizalom van. A DIAKÓNIAI SZOLGÁLAT is szorosan hozzátartozik az egy­ház jövőjéhez. A beteg emberen való konkrét segítés, gyógyítás az egyház szeretetszolgálatának klasszikus területe. Az NDK-ban mély gyökerei vannak a diakó- niának. Most csak utalni lehet a XIX. század nagy diakóniai vállalkozásaira. A fasizmus éle­sen támadta a szeretetszolgála­tot. A szovjet hadsereg már 1945-ben visszaadta az egyház­nak az összes diakóniai intéz­ményt, amit a hitleristák tönk­retettek. Az NDK állama ezen a vonalon fejlődve mindig is tá­mogatta az egyház humánus tö­rekvéseit. Ez konkrétan azt je­lenti, hogy a nyolcvanas évek kezdetétől fogva a fogyatékosok 47 százaléka él egyházi intéz­ményekben. 120 000-en élnek öregotthonokban, ebből 10 000-et egyházi szeretetházakban látnak el. Az állam fizeti az egyházi diakóniai alkalmazottak 40 szá­zalékát. Az egyházi diakóniai bevételek évről-évre növeked­nek. MERRE VEZET AZ EGYHÁZ ÚTJA? A múlthoz képest már régen megkezdődött az egyházi élet új formáinak kialakulása. A császári korban a falu közepén állt a templom, természetes volt, hogy német földön mindenki vagy az evangélikus, vagy a kisebbségben levő katolikus egy­házhoz tartozik. Nagy megráz­kódtatást jelentett a fasizmus durva egyházellenessége. Az erő­teljesen gyarapodó NDK-ban már régen nincs falusi idill, az élet gyorsan fejlődik. A régi „népegyházból” az út a hittel vallott egyháztagság felé vezet, ahol már nem jó szokásból, ha­nem a személyes keresztyén élet meggyőződéséből él az egy­ház. Ez nem kevés, ma 9 millió egyháztagot tartanak nyilván az NDK-ban. Ezek beilleszkedtek a szocialista, társadalomba, részt vesznek az építésben, a békéért való küzdelemben, az egyházi célú adakozásban, a diakóniá- ban, s az egyház minden élet­megnyilvánulásában. Nagyjából ezek a körvonalai a meggyőző­désnek és beállítottságnak, amellyel vendégeink hozzánk ér­keznek. Ottlyk Ernő Modern árucsere Lapozom az újságot, s szembe vág egy hír a kábítószerekről. Tulajdonképpen közömbösséget kellene tanúsítanom iránta, hiszen én — több milliárdnyi embertársammal együtt — egy másfajta gonddal vagyok eltelve. Az én főkérdésem a Holnap, vagyis a ra­kéták, a gomba alakú atomfelhő, amely majd rám fog borulni. Az én kérdésem az, hogy van-e egyáltalában számunkra kiút ebből a kutyaszorítóból, a minden élőlényt megsemmisítő Végből. Meg­mondom azt is, hogy bizonyos fokig hozzászoktattak bennünket a kikerülhetetlen végzethez. Én már rakétákkal fekszem, rakétákról álmodom, rakétákat kelek s kezd tompulni a veszélyérzetem. Törődjek-e azzal, hogy egyesek alkohollal, mások heroinnal kábítják tudatukat, talán éppen azért, hogy leküzdjék félelmüket az elkerülhetetlennek látszó Végtől. De hát én keresztyén ember vagyok, s a reménységet semmi sem tudja kipusztítani belőlem. Ezért torpantam meg a hír olvasása közben. Mi minden tör­ténik a világon, amire eddig nem figyeltem fel. A hír szerint az elmúlt évben kokainból 12, heroinból 6,1, morfiumból 2,2 tonnányi mennyiséget koboztak el a rendőrségi szervek a csempészektől. Ez összesen 20,3 tonna. És most tessék megkapaszkodni! Marihuáná­ból 7 ezer tonna került a rendőrség kezéreI (Ez utóbbinál meg­dörzsöltem a szemem, jól látok-e?) Valaha zsebben, bőröndben rejtették el e kábítószereket. Ma viszont repülőgépek és hajók szállítják. Nem is képzelhető el más­képpen az irdatlan mennyiség eljuttatása az USÁ-bo, Kanadába és Nyugat-Európába. (Ha egy vagonra 10 tonnát pakolnánk, ‘akkor több, mint 700 vagon telne ki belőle.) És ez csak az elkobzott, fel­derített mennyiség! Hol van az, amely megvesztegetések, s az éberség kijátszásával kerül forgalomba? És milyen csillagászati haszon mellett? Dollármilliárdok cserélnek gazdát és kiépült egy félelmetes „üzlethálózat", egy „alvilág", amelynek fantasztikus haszna más bűnöző vállalatok tőkéjét biztosítja. Maffia ez a ja­vából! Gyilkosságok, megfélemlítések és terrorakciók kíséretében! De következtessünk tovább! Vessük fel a kérdést, hol állítják elő, hogyan hozzák forgalomba, kicsodák az exportőrei e félelme­tes mennyiségü kábítószereknek? Valahol meg kell ezt termelni, és valahogyan a forgalom csatornahálózatába kell juttatni. Ez logi­kus. Mondják, hogy a Közép- és a Távol-Kelet államai ludasok a kábítószerpiac feltöltésében. Mindenesetre itt többről lehet szó, mint magántevékenységről. S ez a módszer olyan előttem, mint a fegyverek gyártása. A fejlett államok tökéletes fegyvereket gyár­tanak, a fejlődő népek ezekkel pusztítják egymást. A fejlődő ál­lamok kábítószereket, gyártanak, öljük magunkat mi velük. Az árukat ki kell cserélni! Így azután az import-e.rportmérleg nagy­jából egyensúlyban van. Csakhogy ennek az „erkölcsnek” belát­hatatlan következményei lesznek. Nem ez a menetrend? Rédey Pál lPt 2,1—5 AHOL TEMPLOM ÁLL, ott a legtöbb helyen Isten már előbb lelki házat épített: gyülekezet alakult a megkeresztelt hívekből. Olyanokból, akik megtapasztalták Isten jóságát. Ok annyira átél­ték, hogy szinte fizikailag érezték, valósággal „megízlelték”, hogy Isten velük milyen irgalmas volt, s tényleg atyai szeretettel köze­ledik az emberhez Jézus Krisztus által. Amint a templomot karban kell tartani — úgy van szükség ar­ra, hogy a „lelki házban”, a gyülekezetben tiszta élet legyen, s helyet ne kapjon a gonosz. Az apostol nagyon konkrét dolgok­ról beszél, amelyek bomlasztják, rombolják a gyülekezet közös­ségét. Nem nagy vétkekről, hanem sokszor alig felfedezhetőek- ről, amelyek alattomosan pusztítanak. Álnokságról, képmutatás­ról, irigységről, rágalmazásról. De ezeket sem tűrheti meg a „lel­ki ház”, sőt ezek ellen még inkább védekeznie kell. Egyszerűen: le kell vetkezni ezeket! Nem tartogathatja, nem őrizgetheti ezt a gyülekezet. Természetesen nem bűntelenségről álmodik az apos­tol. A keresztyén ember nem arról ismerhető fel, hogy semmi hi­bát, bűnt el nem követ, hanem éppen arról, hogy úgy harcol mindezek ellen, hogy naponta megbánja, s le is teszi bűnét. A TEMPLOM FELETT ELSZÁLL AZ IDŐ, megöregszik. De a „lelki ház” maradjon mindig fiatal! A naponkénti megtérésben olyan legyen, mint a „most született csecsemő”. Kívánja a „lelki tejet”, az örök .élet italát. Ugye, a kisgyermek, amikor eljön a táplálkozásának ideje, annyira vágyakozik a tej után. hogy hiába ilyenkor minden figyelemelterelés, játék, vagy ígérgetés újra meg újra felsír, a táplálékot akarja, s nem nyugszik míg meg nem kapja. Ilyen kielégítésre váró igény jellemzi az élő gyüleke­zetét is. Keresi az igehallgatás alkalmát és helyét és nem nyug­szik nélküle. Hiszen ebből a táplálékból bőségesen juthat min­denkinek, senkinek sem kell „alultápláltnak” maradnia a hiá­nyától! A templom-épület csak jó alapon állhat meg. A „lelki ház” alapja: Jézus Krisztus. 0 az élő kő — akit megvetettek ugyan az emberek, félredobott a népe, de Istennek tetszett őt mégis alapkővé tenni. Jézus az élő kő: ez a képies kifejezés utal az élet mozgalmasságára, elevenségére és a kő rendíthetetlen, szi­lárd voltára. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyan­az — mégis csupa lüktető erő, mozgékony szeretet. A „LELKI HÁZ” ÜGY MARADHAT MEG, ha erre az élő kőre épül aztán a többi kő is. Szomorú az, ha egy kő csak úgy hever valahol. Hamar benövi a gaz, s csak zavarja a közlekedést és a táj képét. A kő dolga az, hogy beleépüljön a falba, az épületbe. Járulj hát Jézushoz! Vagyis épülj bele te is a „lelki ház” falá­ba. Ez a nagyszerű lehetőség, amellyel megajándékozott Isten. Jézushoz járulni azt is jelenti, hogy komolyan vesszük keresz­tyén hivatásunkat, azt, hogy a megkereszteltek mindnyájan szent papság vagyunk. Nemcsak magunkért szólunk azonban Isten­nek. hanem a világért is imádkozunk. A gyülekezet feladata a többiekért való közbenjárás. Isten elfítiti, szót emelés. Ahogy a szü­lők gyermekeikért könyörögnek, a kerp^ztSzülők Isten elé viszik a rájuk bízott keresztgyermekeiket, a gyülekezet a körülötte le­vő egész világért járul oda Isten színe elé. Ez a liturgia az ő szép és szent munkája. A GYÜLEKEZET LELKI ÁLDOZATOKAT AJÁNL FEL Isten­nek. Vagyis önmagát szánja oda szolgálatra. Odaadás lesz az életeleme. Krisztus ugyanis a maga kereszthalálával egyszer, s mindenkorra megszüntette az ótestamentumi áldozatokat. Viszont Krisztus áldozatát sem lehet megismételni, vagy valamit még hozzátenni. Odaszánni magunkat új életre a többiekért — ez a lelki áldozat. A gyülekezet nem öncélú egyesület. Szent papság szolgálatára rendeltettünk mindnyájan. Aki megtapasztalta — megízlelte Isten jóságát, tehet-e kevesebbet? Bencze Imre Imádkozzunk! Úristen, te azt akarod, hogy egyházad, amely megízlelte jósá­godat. ne adjon helyet ^ gonosznak, hanem inkább odaadással el­len másokért a te teremtett világodban. Köszöntük hogy Szert Lelked által erősítesz naponta a hitben, s beleépítesz az „élő házba”, s nem hagysz elkallódni senkit sem. mert páni szolgálat­ba állítod népedet. A felebarát javára végzett munkánk által hadd lehessünk mi is kedvesek Teelőtted, Jézusért. Ámen. — Hetvened vasárnap az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltárt igéje: Mt 20. 1— 16: az igehirdetés alapigéje 1 Pt 2, 1—5. — FVANGÉL1KVS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 19-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráiát közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet: FAB1NY TA­MÁS siófoki lelkész. — PESTÚJHELY. Február 26- án du. 5 órai kezdettel szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben. Ezen a Magyarországi Adventis­ta Egyház életéről és szolgálatá­ról előadást tart dr. Szin»ti Jenő lelkész. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak. — NAGYTARCSA. Ünnepi is­tentisztelet keretében iktatta be szolgálatába a nagytaresai gyü­lekezet két úi gondnokát. Csiel- ka Jánost és Fényes Mihályt, va­lamint két fiatal presbitert, Si- piczki Györgyöt és Taoa Istvánt a gyülekezet lelkésze, Gáncs Pé­ter. Ezen az ünnepi alkalmon Ke- veházi László esperes igehirde­téssel szolgált és beiktatta szol­gálatába a gyülekezet két, Le­velező Teológiai Tanfolyamot végzett, gvülekezeti munkatársát, Gáncs Péternét és Horváthné Zábrák Piroskát. A két új gyü­lekezeti munkatársat a péceli társgyülekezet már korábban szolgálatba állított gyülekezeti munkatársa, Bálint Józsefné kö­szöntötte a napi útmutató ige örömüzenetével: „Hűséges az Is­ten." (Kor 1, 9). '— Somogyi Károlyné. sz. Raj- mann Mária, a somlószöllősi gyülekezet egykori. 36 éven át volt paonéja, 89 éves korában Pánán elhunyt. Temetése Somló- szőllősftn volt november 30-án. Sírjánál Síkos Lajos, pápai es­peres lelkész hirdette a vigaszta­lás igéjét. Szolgáltak még Fehér Károly, a Vasi Egyházmegye es­perese Boros Lajos helyi és Tóth Sándor mezőlaki lelkészek. — „Amikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram támogatott engem.” (Zsolt, 94,18.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom