Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-12 / 7. szám

Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait ÄH vasárnap igéje Ilúzaszem sors János 12,20—26 Egyházi élet az NDK-ban A NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság államát mo. október 7-én hozták létre, mi­után a nyugati hatalmak a pots­dami egyezmény megszegésével előzőleg megalkották a Német Szövetségi Köztársaságot a nyu­gati megszálló övezetekből. Az NDK létezése a német történe­lem kiemelkedő eseménye, mert ezzel megalakult az első mun­kás-paraszt állam, amely a szo­cialista világrendszer fejlődésé­nek korszakába illeszkedik bele. A szocialista állam fejlődésének bemutatására itt most nem té­rünk ki, de annak két alapvető elvi bázisára utalunk, mégpedig arra, hogy a külkapcsolatokban a tőkés országokkal a békés egy­más mellett élésre törekednek, az egyház vonatkozásában pedig a lelkiismereti és a vallásszabad­ság bázisán állnak. Az egyhá­zak is részt vesznek abban a szövetségi politikában, amely az egész népet összefogja a szocia­lizmus építésére. AZ EGYHÁZAK ma is jelen­tős tömeget képviselnek az NDK-ban. A 17 milliós lakosság nagyobbik fele tartozik a kü­lönböző egyházakhoz. Az or­szágnak 58 százalékot kitevő, egyházi kapcsolatot igénylő la­kosságából a lutheránizmus a legnagyobb lelki örökség. Ez ugyan megoszlik a kifejezetten lutheránus és az uniált egyhá­zak között. Második legnagyobb egyház a római katolikus, kb. 1» millió egyháztaggal. A reformá­tusok kicsiny kisebbség, amely mindössze 20 gyülekezetben él, és lélekszáma nem haladja meg a 21 ezret, fezámos szabadegy­ház működik az NDK-ban, amelyből a nagyobbak a bap­tisták és a methodisták. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁ­ZAK SZÖVETSÉGE AZ NDK- BAN (Bund) 8. tartományi egy­házat fog össze. Ebből három lutheránus; Mecklenburg, Szász­ország, Thüringia; négy uniált: Berlin-Brandenburg, Görlitz, Greifswald és a szász egyházi tartomány (Kirchenprovinz Sach­sen); egy református: Anhalt. Noha az előző cikkekben szó volt az uniált egyházak kiala­kulásáról és mai szerepéről, itt most csak rövid utalás történ'k arra, hogy 1817-pen az akkori porosz királyság területén ren­delték el a lutheránus és refor­mátus egyházak közti egyesülést, uniót, amely a mai napig is fennáll, úgy, hogy az NDK-ban külön tömörültek a lutheránus és külön az uniált é^ reformá­tus tartományi egyházak. , De mindegyik tagja az összszövet-1 ségnek, a Bundnak. Ez év nya­rán a lutheránus tartományi egyházak képviselői jönnek hoz­zánk az LVSZ világgyűlésére, ezért most csak ezeknek a tar­tományi egyházaknak a bemu­tatására kerül sor. GREIFSWALD az a különle­ges tartományi egyház, amely tagja a régi porosz uniónak, de mert lényegében csak luhtherá- nusokból áll, ezért tagja a Lu­theránus Világszövetségnek is, képviselői az 1957-es LVSZ min- neapolisi világgyűlés óta részt vesznek a lutheránusok minden gyűlésén. Greifswald 400 000 egyháztagjával, 246 gyülekezeté­vel, 200 lelkészével a kis tarto­mányi egyházak sorába1 tarto­zik. Az NDK északkeleti sarká­ban terül el. A pomerániai her­cegek uralma idején, 1535 óta volt lutheránus, a reformációt Luther hűséges munkatársa, Bugenhagen terjesztette el. A Szentírás, valamint Luther Kis s Nagy Kátéja határozták meg a kialakult hitvallásos kegyes­ség irányát. Egy ideig svéd fennhatóság alá került Pomerá- nia, majd 1815-től a porosz ki­rálysághoz tartozott. Ezért ke­rült sor az említett egyházi unióra. A greifswaldi egyetem teológiai kara a lutheri orto­doxia irányában nevelte a jö­vendő lelkészeket. Ez a teológia ma is működik, több professzo­runk tartott ott vendég-előadáso­kat. A Hitler-ellenes küzdelem­nek két kiemelkedő személyi­ségéről kell említést tenni. Az egyik Rudolf Petershagen ezre­des, aki a céltalan vérontás el­kerülése végett 1945-ben a szov­jet hadseregnek átadta a vá­rost, s ezzel megkímélte a há­ború pusztítsaitól. A másik pe­dig Reinhold von Thaddeus- Trieglaff. aki mint világi egyhá­zi vezető megalapozta az „egy­házi napokat”, amelyek nagy­szabású körzeti egyházi rendez­vények. Horst Gienke greifswal­di püspök 1973-ban egyházunk vendége volt. Ugyanebben az évben ő vezette a moszkvai egy­házak és vallások világkonfe­renciáiéra az NDK egyházainak küldöttségét. MECKLENBURGNAK 800 000 egyháztagja, 400 gyülekezete, 340 lelkésze van. A püspök és az egyházi vezetőség Schwerinben működik. 8 esperes segít az egy­házi vezetőségnek. Mecklenburg az NDK éléskamrája. A nagy ki­terjedésű mezőgazdasági vidék­ből három város emelkedik ki. Schwerinbeij Raktak a mecklen- burgi hercegek, ezt-tették a vi­dék fővárosává, ahol ma is az egyházi központ található. Güst- rotoban régi dómtemplom áll, amely arról nevezetes, hogy gyönyörű szobrai vannak. Száza­dunk első felében itt működött Ernst Barlach szobrász, aki egye­dülálló műalkotásával ajándékoz­ta meg a dómot, amelynek évről évre sok magyar látogatója is van. A harmadik nevezetes mecklenburgi város: Rostock. 1410 óta van egyeteme és teo­lógiai kara. Noha a harmincéves háború (1618—1648) alatt renge­teget szenvedett a város, de újjá­építették, s az észak-német lu­theránizmus erős bástyája lett. Rostock az NDK legnagyobb ki­kötője, nyitott kapu Skandinávia, de az egész világ felé is. A ros­tocki teológián tanulnak Meck­lenburg jövendő lelkészei. Rath- ke püspök 8 évre szóló megvá­lasztása lejárt, noha az újrajelö- lésre lehetősége lett volna, ezt nem tette meg, s utódját már megválasztották. A SZÁSZ tartományi egyház központja Drezda. Itt van az NŐK legnagyobb tartományi egyháza 2 millió 300 000 egyház­taggal, 1181 gyülekezettel, 1054 lelkésszel. A száz királyok egy­kori fővárosa nagyon szép volt, a „Zwinger” nevű Gzépművészeti múzeuma, szobor- és képanyaga világhíres, igen sok magyar láto­gatója volt és van. A második világháború végén az angol— amerikai légierő már értelmet­len bombázással tönkretette a város szépségeit, de az NDK a károkat helyrehozta, s gyönyö­rű. modern várossá tette Drez­dát. Hempel drezdai püspök a 8 tartományi egyház szövetségének (Bund) is az elnöke, és az Egy­házak Világtanácsának is egyik elnöke. — Lipcsének két nagy egyházi nevezetesége van. Az egyik a lelkészképzés. Az 1409- ben alapított egyeteme a XVI. század óta a lutheránus teológia egyik alkotó központja. Ma pedig hallgatókban és professzorokban a legnagyobb létszámú teológiai kar működik ott. Mellette van olyan lelkészképző szeminárium is, ahol főiskolai fokon tanítják a jövendő lelkészeket. A másik lipcsei nevezetesség az egyházi zenével kapcsolatos. A száz lu­theránizmus zenei öröksége Jo­hann Sebastian Bach (Lipcse) és Heinrich Shütz (Drezda) nevéhez fűződik. A lipcsei (Thomaner Chor) és drezdai (Kruzianer Chor) világhírű gyermekkóru­sok szolgálata 750 esztendőre te­kint vissza. THÜRINGIA a legismertebb a magyarok előtt. Évtizedek óta fo­lyik a lelkészüdültetés és 'tanul­mányi ösztöndíj. Eisenachban a Wartburg várát igen sokan ke­resték fel közülünk. A tartomá­nyi egyháznak 1 millió egyház- tagja. 1587 gyülekezete és 750 lelkésze van. A püspök és az egyházi vezetőség székhelye Eise­nach, amely Wartburg váráról is nevezetes, amelyben Luther 1521—22-ben menedéket talált. Ezt az időt az Újszövetség né­metre fordítására használta fel. Az eisenachi „Luther házat” és értékes gyűjteményét sok magyar kereste fel. A thüringiai lelké­szeket a jénai egyetem teológiai kara képezi ki. Jena arról is ne­vezetes, hogy Luther műveit első­ként adta ki (1555—58-ig), amit azután Luther műveinek weima- ri kiadása folytatott. Ez utóbbi, noha 1883-ban kezdődött, még mindig nem fejeződött be. Thü­ringia kiemelkedő szerepét mu­tatja, hogy a Lutheránus Világ- szövetség elődje, a Lutheránus Világkonvent 1923-ban Eisenach­ban ülésezett. Ottlyk Ernő Elhunyt özv. Sztehló Gáborné 1983. december 15-én a svájci Romanshornban elhunyt özv. Sztehlo Gáborné, Lehel Ilona. 1916. március 14-én Sárbogárdon született. Alig volt 5 éves, ami­kor elvesztette édesapját. A Fé- bé Diakonissza Egyesület diako­nisszáival való meleg kapcsolat egy életre meghatározó indítta­tást jelentett abban a tekintet­ben, hogy férjének, Sztehlo Gá­bornak — kivel 1936. március 25-én kötött házasságot — közis­mert embermentő, humánus, szép szolgálatát belülről értse. 27 éve Svájcban élt, de mind­végig kötődött hazájához. Könyv­tárának polcai roskadoztak a klasszikus és mai magyar iroda­lom remekeitől. Férjének tragi­kus hirtelenségű halála után, 10 éves özvegysége alatt is kiterjedt kapcsolata volt szerte a világban azokkal, kiket férje a háború alatt megmentett. Amiként lelki testvéreivel, barátaival és roko­naival mindvégig meghitt kap­csolatban maradt. Fél évig tartó súlyos szenve­dését gyermekeinek, menyének szeretete és Istenbe vetett erős hite tudta csak enyhíteni. Belső tusák közepette is ki tudta mon­dani: Igen Atyám! Betegsége megakadályozta ab­ban a szándékában, hogy férjének hamvait hazaszállítsa. Ezt tekin­tette élete utolsó szolgálatának Végső akarata szerint hamvai férjének hamvaival együtt honi földben, a farkasréti temetőben nyernek majd elhelyezést. Re­ménysége a gyászjelentésen ta­lálható kedves igéjében is kife­jezésre jut, amelyet Bibliájában piros ceruzával erőteljesen alá is húzott: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él. A december 20-i romanshorni temetésen a magyarországi ro­konság és egyben egyházunk is képviseltette magát. GÖRÖGÖK, VAGYIS ISTENFÉLŐ POGÄNYOK jöttek Fülöphöz azzal a kéréssel, hogy szeretnék megismerni Jézust. A napkeleti bölcsek, Jézus első hódolói kelétről jöttek á betlehemi bölcsőhöz. Most nyugat küldi el követeit, akik látni akarják őt. Lélekzet- elállító pillanat! Jézus az ünnepen, saját népének sokadalmában. De ezek éppen életére törni készülnek. Becsukják előtte szívük ajtaját. S odakint állnak a görögök, a keresők és zörgetnek. Ki­nyitni készülnek az ajtót. Szabaddá válik az út az érvényesüléshez Jézus számára. Vannak, akik várják őt, akik kíváncsiak rá! És Jé­zus az érdeklődőknek rejtélyes szavakkal válaszol. „Eljött az óra” — kezdi, s mi úgy folytatnék: igen, eljött az óra, amikor elindulhatsz a diadalútra a világ népeihez, ha már a sajátod nem is fogad be! Ám Jézus másféle dicsőségről beszél: a meghaló búzaszemről. Ö nem sikerre gondol, hanem a kereszthalálra. JÉZUS REJTÉLYESEN HANGZÓ VÁLASZÁBÓL az is kiderül, hogy ő követést vár és nem elégszik meg azzal, hogy idegenek megismerkednek vele és nézik őt a kíváncsiak. Kevés számára a tisztelet, de még a csodálat is — mert ő olyanokat vár, akik befo­gadják őt, nyomába szegődnek és vele élnek. Mert az ő dicsősége az, hogy életét halálba adja — s nem az, hogy néhányan megtap­solják. ö odaadja, feláldozza a halálban magát, hogy földbe vetett gabonaszemként sok gyümölcsöt teremhessen. Előbb a kereszt — csak azután a dicsőség. Halálon át az életbe — ez a jézusi út, a búzaszem gyümölcsöző útja-sorsa. ÉLJÜNK MAGUNKNAK? — tette fel egyszer egy riporter a kérdést. S jöttek reá a legkülönbözőbb válaszok. Kell a fészek­meleg — válaszolták a pszichológusok. Kell a védettség az ember­nek — vallják a szociológusok. Valóban szükség van arra, hogy meg legyen a családi védettség, az otthon, vagy legalább egy kis saját sarok a lakásban, ahol biztonságban lehetünk, s ahol megmeleg­szünk, megnyugszunk. Önmagunkkal is törődnünk kell. De életünk fő iránya mégsem lehet a befeléfordulás, a bezárkózás, a csak ma­gunkkal törődés és a magunknak való élés. Amikor Váci Mihály a szabadság-hegyi szanatóriumból gyógyke­zeltetése után hazakerült, ezeket a sorokat vetette papírra: „Fogad­jatok magatok közé”, s versében így írta: Viszajövök közétek újra, szorítsatok nekem helyet, hagyjatok valamiért élni ha magamért nem élhetek. Közétek, elvegyülni vágyom, hogy ne legyek boldogtalan, s ha annak kell maradnom végül, hát ne legyek az egymagám! ÉLNI VALAKIÉRT, VAGY LEGALÁBB VALAMIÉRT — ez a létünk grtelme és célja. Váci Mihályról tudjuk, hogy a valóságban is teljes emberként élt másokért, mert egyedül boldogtalan lett völlig, s nemcsak , yer&ében vallott így, mint költő. Csak, (pással és másokért lehet boldog igazán az ember. A féltve óvott — egyedül marad, mint a biológiai szertár skatu­lyában őrzött mintapéldánya, még ha oly hosszú időn át is kon­zerválódik, mint a fáraók sírjában talált évezredes búzaszem. Ismertem ilyen embereket: öregségükben aztán egyszál maguk­ban tengették életüket és panaszolták, hogy velük senki sem törő­dik, rájuk senki nem nyitja az ajtót. Aki magának él, az csak magát sajánltatja és azt várja, hogy a többiek kiszolgálják, fog­lalkozzanak vele, szeretgessék. De megmarad egyedül. ÉS ISMEREK A KRISZTUS NYOMDOKÁBA SZEGŐDÖKET IS. Ezek észreveszik, hol van rájuk szükség, s nem féltik idejüket, pénzüket, sem önmagukat. Ök soha sincsenek egyedül. Testvéreket találnak még a betegágy magányában is. Augustinus egyházatya így mondotta: „Szereted a gabonát — hát elveted, szétszórod. Szereted az életedet? Hát szórd szét azt is!” Természetesen a búzaszem-sors nemcsak az egyénre, hanem a kö­zösségre is vonatkozik. Sem egy házaspár, sem a család, de az egyház közössége sem élhet csupán önmagának! A német hitvalló egyház egyik mártírja, Bonhoeffer, így fogalmazta meg: „Az egyház csak akkor egyház, ha másokért van itt. S a keresztyén csak akkor keresztyén, ha másokért él!” KRISZTUS NEM DIADALÚTRA INDULT A GÖRÖGÖKKEL — hanem a golgotái keresztre: értünk, önző, magunkat szerető és féltő emberekért. Halálának gyümölcse az, ha nyomába szegődünk és őt követjük: vállaljuk a búzaszemsorsot, élünk másokért. Bencze Imre Imádkozzunk! Ür Jézus, te önként magadra vállaltad a búzaszem sorsát. Szen­vedések malomkövei között engedted magadat összezúzatni. így let­tél számunkra az élet kenyerévé. így táplálod szüntelen azokat, akik a földön éhezik az igazságot. ÍOr Jézus, te elvállaltad a Golgotán a kínos halált is. Engedted, hogy a sír barázdájába vessenek téged. Életed odaadásával megvál­tottál minket, s magadhoz vonzottál, hogy mi is vállaljuk a má­sokért való élés boldog szolgálatát. Ne engedd Uram, hogy meddő legyen az életem a zavartalan nyugalom kedvéért. Lelked által tégy engem igaz követőddé, tanítványoddá. Amién. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A he­lyi egyházakkal közösen tartott egyetemes imahéten dr. Nagy István tatai lelkész, a Fejér-Ko­máromi egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel. — özv. Horváth Péterné sz. Plenczner Gabriella, néhai Hol­la Pál özvegye — aki 15 éven keresztül a mogyoródi gyüleke­zet kántora volt — életének 81. évében elhunyt. 1983. december 29-én temették el a rákospalo­tai temetőben Keveházi László esperes és Bohus Imre lelkész szolgálatával. Az elhunytban Bolla Árpád rákospalotai és Schreiner Vilmosné a pestújhe­lyi lelkész felesége — édesany­ját gyászolja. — „Jézus, emlé­kezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodban.” — Lk 23, 42. — BUDAFOK. A szórványgyü­lekezetben február 12-én Hüff- ner Györgyi IV. éfv. teol, hall­gató végez szupplikációs ' szolgá­latokat. — SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM. A „Luther Márton emlékezete" — A lutheri reformáció emlé­kei Magyarországon a 16—17. századból — kiállítás március 15-ig tart nyitva a múzeumok és kiállítások szokásos rendje sze­rint.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom